Magyar Ujság, 1873. június (7. évfolyam, 126-148. szám)

1873-06-10 / 132. szám

a) Vájjon czélszerű-e a bírósági szervezet végle­ges megállapításánál leszállítani a törvényszékek szá­­m­át, s szaporítani a járásbíróságokét, felruházva utób­biakat — a birtokbíróság gyakorlása nélkül — telek­könyvi hatósággal is? b) Kivánatos-e vájjon több másodfolyamodású bí­róság fölállítása? c) Fentartan­dó-e vagy nem a külön semmitő tör­vényszék ? Még egy fontos kérdés előterjesztésére utalják a minisztert az élet és hazai viszonyaink követelményei s a képviselőház határozata. Nevezetesen, hogy vájjon nem volna-e czélszerű a kisebb polgári ügyek e­linté­zését közigazgatási tisztviselőkre, mint békebírákra ruházni, s ha igen, kikre és minő hatáskörrel. Végezetül a miniszter köszönetet mondva a megje­lenteknek, azon óhajtásának ad kifejt­­ést, hogy hasz­nos közreműködésük által egy újabb babért illeszsze­­nek eddig szerzett érdemeik koszorújába. Az éljenzéssel fogadott miniszteri megnyitó után Szabó Miklós kéri a feltett kérdéseknek az egyes ta­gokkal való közlését, mert,a miniszter bizalmának csak úgy felelhetnek meg, ha nem készületlenül, hanem kellő tanulmányozás után adnak feleletet azokra. Az igazságügyminiszter készséggel megígéri ezen óhajtás teljesítését, valamint a Perczel Béla által kife­jezett azon kérését is, hogy a tanácskozások ne az igazságügyminisztériumnak kissé szűk helyiségében, hanem az országháznak valamely nagyobb osztály ter­mében tartassanak. Jelen voltak e megnyitó ülésen a hétszemélyes és kir. tábla, a törvényelőkészítő bizottság s a pesti s pestvidéki törvényszékek elnökei s több kiváló tagja, a pesti és marosvásárhelyi k. főügyészek, s a fővárosi ügyvédi s jogtudori kar számos ismert nevű képvise­lője. A képviselőház tagjai közül pedig Csemegi Ká­roly, Csillag László, Hoffmann Pál, Horánszky Nán­dor, Horváth Boldizsár, Horváth Döme, Horváth La­jos, Matuska Péter, Molnár Antal, Paczolay János, Perczel Béla, Szilágyi Dezső, Toszt Gyula és Vidlicz­­kay József. E kötelezettség alól csak a testileg nem alkalmas tanulók mentetnek fel. 2. §. Ezen oktatás a gyalogsági-, test- és fegyver­gyakorlatokra s a széllövésre terjed ki. E tantárgyak tanítására az iskolai év folyama alatt legalább hat hónapi s ennek tartama alatt heten­­kint legalább két órai idő fordittatik. Ezen oktatás czélszerűbb eszk­özlése végett úgy­szintén a közvizsgák alkalmával, egy helyen levő kü­lönböző tanintézetek nö­endékei egy testté egyesit­­hetők 3. §. Az oktatás a honvédség kebeléből kirendelt al- és főtanitókra bizatik. 4. §. Az al- és főtanítókat a honvédelmi miniszter által kijelöltek közül a vallás és közoktatásügyi mi­niszter nevezi ki. Az al- és főtanítók az állam pénztárából évi fize­tést húznak. 5. §. A felügyeletet az egy honvédzászlóalji já­rásba eső tanintézetek kar­jai és fegyvergyakorlatai felett az illető zászlóalj parancsnoka gyakorolja. 6. §. A katonai gyakorlatokból minden iskolai év végén az illető zászlóalj parancsnoka v­gy ennek he­lyettese jelenlétében nyilvános vizsgálat tartatik, s a tanulóknak e tantárgyból nyert osztályzata iskolai bi­zonyítványában kitétetik. 7. §. A tanuló ifjúság számára szükséges fegyvert, torna- és katonai eszközöket az állam szolgáltatja; ezek a helybeli honvédcsapatparancsnok, a honvéd-állo­mási helyeken kivü­l pedig az illető iskolai hatóság gondjai alá adatnak, mely azoknak épségben tartásáért felelős. 8­ §. Az ifjúságnak ezen oktatás czéljából szaka­szokra, illetőleg századokra leendő beosztásáról, a rend és fegyelem fentartásáról s mindarról, a­mi ezen tör­vény életbeléptetésére szükséges, a vallás- és közokta­tásügyi miniszter a honvédelmi miniszterrel egyetértő­­ing szabályrendeletek útján intézkedik. 9. §. Ezen törvény végrehajtásával a honvédelmi s vallás- és közoktatásügyi miniszterek bízatnak meg. Bemutatják : Trefor­t Ágoston, s. k. Szende Béla, b. k. Zászlószentelés Kisújszálláson. A nagy­kun-kisújszállási 48-as párt, mely ma egy éve még csak kevés tagot számlált, most azonban, né­hány buzgó férfiú igyekezete következtében a polgárok többségét foglalja immár magában, politikai hitvallá­sának jelképét is birni óhajtván, egy zászlónak elkészí­tését , annak majdan ünnepélyes felavatását határozta el. A zászlóanyai tisztre az ép oly lelkes mint szép Csanády Sándornét megnyervén, ez a zászló el­készítését nagylelkűen maga ajánlá meg. A felavatásra a tegnapi nap, junius 8 . lett kitűzve, melyre az or­szággyűlési 48-as párt tagjai s a vidéki 48-as körök is meghivattak. A zászlóanya, derék férjének kíséretében még szombaton délután érkezett meg s ugyanakkor jött k Pestről Irányi Dániel, Rátonyi János kép­viselők és Simonyi Antal, a kerület (karczagi) volt 48-as elvű jelöltje. A párt küldöttségén kívül nagyszámú nép, férfiak és asszonyok várták s fogadták éljenekkel a vendégeket az állomásnál, a honnan, ban­dérium előlovaglása mellett a városba kisérték. Részint ugyanaz­nap, részint vasárnap reggel pedig több keve­sebb tagból álló küldöttségek jöttek H.-Böszörmény, Karczag, Nádudvar, H.-Szoboszló sat. városokból. A felavatás, mint érintők, tegnap ment végbe. Az isteni tisztelet után, a templomból kijövő nép a nagy ífe, k­varVa" a“*2£sÄ^TCka tttfgeW. Ezek tized-fél órakor megjelenvén, szűnni nem akaró éljenek töltötték meg a levegőt. A zászlóanyát, ki ne­héz zöld selyemből készült uszályos ruhát viselt és kinek vállait fehér szőrmével keritett s aranyzsinórzatu mente födte, tizenkét fehérbe öltöztetett hajadon vette körül a számára a sátor alatt kijelölt ülő helyeken. Miután a pártelnök N­agy István röviden előadta volna a gyűlés czéját, Irányi a zászló jelentőségét a 48-as párt progammja értelmében magyarázta a hall­gatóságnak. Beszéde végén felhiván a zászlótartót, hogy bontsa ki a jelvényt, mely alatt a k­­ujszállási polgárok küzdeni és győzni hivatják, a nehéz selyemből készült arany rojtos gyönyörű zászló tokjától megszabadittat­­ván, a közönségnek örömnyilvánitásai között kibonta­­tott. Erre a zászlóanya a szóf­oki eme­lvényre lépvén, itt nehány lelkes szóval a három szalagu csokrot fel­­köté a rúdra, azután pedig három szeget ütött be ebbe. A zászló egyik oldalán e szavak állanak pompás arany hímzésben : A n. k. kisújszállási 48 as párt zászlója 1873. Tulfelől pedig: Erős akarat nem ismer akadályt. 1848. A három szalagokon pedig — melyeket a kis­újszállásiak magok rendeltek meg: az egyiken: Sza­badság, egyenlőség, testvériség; a másikon: Éljen Kos­suth Lajos; végre a harmadikon: Éljen Csanády Sán­­dorné zászlóanya. Azután a vendégek, majd a koszorulványok, végre a helybídi nevezetesebb párttagok vertek be egy-egy szeget, összesen 48 at, különféle hazafias jelmondatok hangoztatása mellett, melyek közül a Kossuthért, a párt győzelméért stb. valók legélénkebb viszhangra találtak. A szegek keverése be lévén fejezve, a zászlóanya a lobogót a kisújszállási pártnak átadta hű őrzés vé­gett mint becses ereklyét. Ezt követte Csanády Sán­dornak gyakori tetszéssel félbeszakított beszéde az or­szágos három párt működéséről, am­lyben szónok kimu­tató, hogy csakis a 48-as párt maradt meg 1861-ben elfoglalt álláspontján s halad következetesen a czél felé. A szertartás egyes szakaszai közben a zenekar a Kossut­h indulót, a Szózatot és a Hymnust játsza, az ünnepély végével pedig a Rákóczy indulóval kisérte az elvonuló közönséget, mely miután a zászlóanyát la­kására kisérte, a 48-as kör helyiségébe vitte a felava­tott lobogót. Délután 1 órakor nagy t­ársas lakoma volt a ven­déglő felső éttermében, melyet több pohárköszönté­s és egy Végh Bálint nevű népkö­tő szerzeményeinek maga által történt «­szavalása » szerzett, a ritka ter­mészetes tehetségről tanúskodó költemények általános elismerésben részesülvén. Ebéd után a zászló­ anya férjével és a többi képvi­selőkből a rokonszenv és s­eretet számtalan bizonysá­gai között s egy kiláthatlan tömegnek kísérete mellett elutazott, nem vehetvén többé részt z estére rendezett tánc/.vigalomban, melyre csak a rokon irányú körök küldöttei maradtak meg. Tör aigja as­at a tanuló Ifjúság katonai- és fegyvergyak­orlatairól. 1. §. Minden áll­mi-, községi- és felekezeti közép­tanoda, tanitókép­­zde, felső né­p-, polgári-, szak- és magániskola 15 éves kort betöltött s 20 éves kort meg nem haladt növ­endékei a katonai és fegyvergyakorla­tok tanulására köteleztetnek. MAGYAR UJ­SÁG 1873. JUNIUS 10. ORSZÁGGYŰLÉS. A főrendiház ülése június 9-én Déli 12 órakor. Cziráky János r. alelnök megnyitván az ülést a képviselőház jegyzője átnyújtja az első magyar gács­­országi vasútról, az 1872-ki közlekedésügyi hitelma­­radványokról s a telepitvényesikről szóló legutóbb szentesített törvényeket. — A törvények kihirdettetnek s az országos le­véltárba helyeztető­k. Elnök ezután jelenti, hogy Haynald Lajos érsek egyházi teendői miatt szabadságidőt kér.­­ Meg­adatik. A jegyzőkönyv hitelesítése után az ülés vé­get ért. A közjegyzőség. A kir. közjegyzőségről szóló törvényjavaslat a képv. ház tegnapi ülésében osztatott szét.— A javas­lat, mely 1. év május 3 tól kelt, 117. §§-ból áll és ter­jed­el­m­i indokolással van ellátva. Az indokolás a kozjegyzo avasat és maimjait a következőleg definiálja : „A közjegyző az állam által hitelességgel felruházott személy, a kinek hivatása az, hogy jogügyletekről és jogkövetkezményekkel biró tényekről okiratokat készítsen, melyek közokirat érvé­nyével bírnak, továbbá okiratokat őrizzen és végre a fele­k és biróságok bizonyos megbizásaiban el­­járjon.“ „Oly feladatok ezek, fol­tatja az indokolás, melye­ket teljesen se a birói, sem az ügyvédi karra bízni nem lehet. A birói karra nem, mert ennek hivatása a törvényeknek peres esetekre való alkalmazásában, a megzavart jogbiztonság helyreállításában, szóval : az állam birói hatalmának gyakorlásában áll, és minden idegen teendő a birót csak eredeti hivatásától vonja el az igazságszolgáltatás érdekeinek rovására.­­ De nem bizhatók ama feladatok az ügyvédre sem , mert az hi­vatásának természeténél fogva mindig valamely félnek tanácsadója és kép­iselője, és nem bir azon pártatlan­sággal, a­mely nélkül közhitelességgel való felruházása indokolható nem volna.“ A javaslat intézkedéseinek főbb mozzanatait a kö­vetkezőkben ismertetjük : A javaslatnak XVIII fejezete van. Az 1-fő, melynek czíme: „a kis- közjegyzőség betöltése“ megszabja, hogy a közjegyző csak teljes körú magyar honpolgár lehet,aki feddhetlen jellemű, csőd vagy gondnokság alatt nem áll, az ország hivatalos nyelvét teljesen bírja,­­ végre az ügyvédi vagy gyakorlati bírói vizsgát jó sikerrel le­tette, és a vizsga letételét megelőző vagy követő bár megszakított két évi közjegyzői gyakorlatot kimutatni képes. A közjegyző nem lehet gyakorló ügyvéd, ta­nár, nem viselhet fizetéssel járó bárminemű hivatalt, nem lehet tettleges szolgálatban álló katona, nem űz­het kereskedést; nem üzérkedhetik a börzén; nem le­het válalatoknál igazgatótanácsos, nem foglalkozhatik ingatlanok vételével és eladásával, nem köthet saját neve alatt idegen üzleteket. A közjegyzői állás pályá­zat útján töltetik be. A közjegyzők számát és szék­helyét az igazságügyminiszter határozza meg. A köz­jegyzővé kinevezés csak magyar közjegyzői okiratok föltéte­lére ad jogosítást,, más nyelvű okiratok fölvéte­lére külön meghatalmazás kell. A közjegyző biztosíté­kot, tesz le, m­íg Budapesten 6000 frtot, — oly város­­ban, mely legalább 30.000 lakossal bir, 3000 frtot, — más helyeken 1500 frtot tesz. A biztosíték a magyar állam által biztosított értékpapírokban vagy kettős ér­tékű jelzálogban is letehető. A II-ik fejezet, mely a „közjegyzői segédek , je­löltek és helyett­sek“-ről szól, megszabja, ho­­y a jegyző saját felügyelete és felelőssége alatt segédeket tarthat, kik közjegyzői je­lölteknek tekintetnek, mihelyt őket a jegyzői kamránál bejegyzik. A közjegyzői gyakorlat is ezen időponttól számíttatik. Jelölt csak az lehet, ki a jogi tanulmányokat elvégezte és a szabályszerű elmé­leti vizsgálatokat letette. A III-ik fejezet a „közjegyzői kamrák“-at szabá­lyozza. Egy kamrához legalább 20 közjegyzőnek kell tartoznia. A kamra a jegyzőknek egymás közötti, vala­mint a jegyzők és felek közötti vitás kérdéseit, békés kiegyezés útján, kiegyenlíteni igyekszik, s a jegyzők felett a fegyelmi hatalmat gyakorolja. A IV-ik fejezet a „közjegyzői állás megszűnté­nek“ eseteit adja elő. Ez megtörténik, ha a jegyző va­lamely hivatalba lép ; ha büntető vagy fegyelmi ítélet folytán állásából elmozdíttatik; ha a szellemi vagy testi fogyatkozás miatt állásának betöltésére képtelenné vá­lik, ha a vagyona feletti szabad rer­delkeztetést elvesz­ti; csőd esetében pedig, ha hitelezőit teljesen ki nem elégítette, vagy ha a bukás „hamissággal“ párosultnak mondatott ki. Az V­il­k fejezet czíme: „A közjegyző hatásköre“ A közjegyző hatásköréhez tartoznak : a) közokiratok felvétele, b) végrendelkezések felvétele, e) tanúsítvá­nyok, d) okiratok s értékneműek őrizete, f ) eredetiek megőrzése, f) bírói megbízások teljesítése. A jogügylet érvényességéhez közjegyzői okmány meg­­vántatik : a házastársak k­zött kötött adás-vevési, c­él -, életjára­déki és kölcsönszerződéseknél, valamint e­gé­b okmá­nyoknál, melyekben egyik házastárs a másik irányában adósságot vállal, b) házastársak közt kötött ajándéko­zási szerződése­knél, ha az ajándékozott tárgy át nem adatott, c) a hozomány átvételéről kiállított elismer­­vényeknél, akár a házastárs, akár más részére állítta­­tik ki, d) minden jogügyletnél, melyet vakok, siketek, kik olvasni nem tudnak, vagy némák és siketnémák, a­kik írni nem tudnak, élők közt kötnek, a­mennyibe­n a jogügylet megkötésénél személyesen közbenjárulnak. VI­­k fejezet az okirat felvételének körülményeit állapítja meg. A VII-ik fejezet a végrendelkezések felvétele czím alatt, a végrendelkezések felvételére nézve még a kö­vetkező kellékek megtartását szabja ki: a) a végrendel­kező személyesen jelenti ki végakaratát a közjegyző előtt; b) az ügymenet egész folyama alatt két tanúnak, vajty egy második közjegyzőnek folytonos jelenléte szükséges; c) az, hogy a jelen §. határozatai megtar­tottak , az okiratban bizonyítandó. A VIII ik fejezet „a közjegyzői okiratok végre­hajthatóságát jelenti ki. A IX-ik fejezet „Tanúsítványok“ czime alatt elő­sorolja a tényeket és körülményeket, melyekről kizáró­lag a­that a közjegyző tanúsítványokat. E tények és körülmények a következők: okiratok láttamozása, ke­reskedelmi s üzleti könyvek kivonatainak hitelesitése, fordítások s név aláírások hitelesitése, okirat előmuta­­tatása időpontjának bizonyítása, életbenlét bizonyí­tása, közgyűlési határozatok hitelesítése, tények bizo­nyítása, értesítvények (intés, felmondás, óvás,­ váltó­óvások. A X-dik fejezet „okiratok és értékneműek letéte­lét“, a XI-dik a „birói megbízásokat“, a XI-ik az „ügyvitel“, a XIII-dik a „közjegyzői levéltárakat“, a XIV-ik a „felügyeletet“, a XV-ik a „felelős­­séget“, a XVI-ik a „fegyelmi eljárást“, a XVII ik a „közjegyzői dijak“-at, (e fejezet csak azt mondja, hogy a kö­zj­gyző dijt számíthat fel, mely azon sza­bályok szerint hajtatik be, mint a bírói díj) ; végre a XVIII-ik a „vegyes intézkedéseket“ szabályozza. — Ez utóbbi szakaszból idézzük a következő két lénye­­ges­ pontot : Jelen törvény életbeléptetésétől számí­tandó három éven át megengedtetik, hogy a) a köz­jegyzői állomások csak részben töltessenek be ; b) több járásbíróság kerületére csak egy közjegyző neveztessék ki, — és hogy c) közjegyzőknek vagy közjegyzői he­lyetteseknek olyanok is nevezhetők ki, kik a­­z előírt 2 évi közjegyzői gyakorlatot ki nem mutathatják. — A jelen törvény azon rendelkezései, melyeknél fogva né­mely jogügyletek jogérvényéhez jegyzői okmány szük­séges, a jegyzői állomások végleges betöltéséig felfüg­geszt­­ik, és ezen szakasz hatályba léptének napját az­gazságügyminiszter fogja megállapítani, és legalább három hónappal előbb kihirdetni. A nagy vasúti hálózat terve. A képviselőnak Vívottaegy V­­le­ményes előterjesztést tett. A bizottság a közlekedési miniszter által beter­jesztett 187-ik számú s a képviselőház 1044. számú ha­tározatával előzetes tárgyalás végett hozzáutasított. „A vasúthálózat több kiegészítő vonalának létesítésé­ről s egy délnyugati nagyobb hálózatnak egységes üz­letbevételéről“ szóló törvényjavaslatot alapos és be­ható tárgyalás alá vette s annak megbirálásánál kivá­lóan a nemzetgazdászati szempontot tartván szem előtt azon önként eredő két kérdést vitatta meg : 1. Vájjon nemzetgazdászati és vasúti politikai tekintetekből helyes-e a törvényjavaslatban megálla­pított vonalak iránya s azok egységes üzletbe vétele. 2. Vájjon elfogadható-e azon pénzügyi művelet, a­mely ezen vonalak létesítésére alkalmaztatni szándé­­koltatik. Az első szempont megvitatásánál, melybe a bi­zottság már hivatásánál fogva is mint szakbizottság a lehető legmélyebben bocsátkozott, felmerültek azon te­kintetek , melyek szerint különösen a ké­t legfon­tosabb u. m. Zimony, Budapest, Bécs, valamint a Budapest Esztergom Járnai vonalakkal a keleti ke­reskedést és annak átmeneti forgalmát hazánk szá­mára bizto­ítjuk, mert a határszéleken a keleti pályák­nak oly csatlakozási pontot vagyunk képesek Zimony­­ban kijelölni, a­melyeken át a kelet két legfontosabb kereskedelmi csomópontja Konstantinápoly és Szalonik, de ezeken túl a kelet-indiai kereskedésnek a Suezi csa­tornán át kulcsai Alexandria és Port-Said, valamint Konstantinápolyon át, Kis-Ázsia s a konstantinápolyi vonalnak Scutari Bagdad felé Bassoraig kiépítésével, azon át Bombay a lehető legrövidebb s a gyors s állí­tásra legalkalmasabb összeköttetésbe hozatnának ha­zánk fővárosán Budapesten és Bécsen át a nyugati és a budapest-jálnai vonal kiépítésével, az északnyugati kikötőkkel, a­mennyiben a jálnai vonal az eddig létezők legrövidebbjével is 10 mértföld előnynyel verse­nyezhet. Ezen csatlakozási pontnak Zimonynak haladékta­nul kijelölése és az említett vonalak kiépítése mintegy felhivólag fog hatni a szomszéd területen építendő vo­nalak irányának meghatározására s ennek halogatása azon lehetőséget vonhatná maga után, hogy más idegen társulat bennünket megelőző egy oly vonal létrejöttét eszközölheti, mely a kelet nagy fontosságú kereskedel­mét, hazánk, illetőleg fő­városunktól elvonva, azt ide­gen érdekeknek biztosítaná, a­mely vonalról aztán az egyszer utat vett forgalmat visszaterelni nagy áldoza­tok árán is alig lehetenk. Az elmondottak után alig lehet kétség a Zimony- Budapest, bécs- és bud­apest-rálnai vonalak világfor­galmi jele­tőségére nézve, de eltekintve ettől, szem­ügyre véve azt, hogy a zimony-budapesti vonal hazánk legtermékenyebb, a Duna és Tisza közötti részét hozza fővárosunk s azon át az északi és nyugoti piaczokkal egyenes összeköttetésbe és ez­által azon vidék mező­­gazdaságának nagy lendületet ad, de még hasonlóul a legrövidebb összeköttetést eszközölvén a kelettel is, fővárosunk iparának s általában hazai gyártmányaink­nak egy új irányban szerez fogyasztókat; ezeknél fog­va lehetetlen ezen vonalaknak hazánk közvagyonoso­­dására nézve nagy jelentőségét be nem látnunk. Tekintve továbbá azon k­örülményt, hogy egy oly vasútvonal létesítése által, mely az országot csaknem egyenes irányban diagonaliter metszi át, s melynek üzletére az államkormány határozott befolyást gyako­rolna, a lehető legnagyobb fontossággal bír a tarifák szabályozásának kérdése tekintetéből is, a­mennyiben győzelmesen versenyezhetvén több pápákkal, ársza­bása, száll­­ási díjai mintegy fillérmértékül szolgálná­nak más, hazánk nemzetgazdászati érdekei iránt keve­sebb fogékonysággal bíró társulatokra nézve; e szerint ezen von­­ak jótékonysága ezen szempontból is bizo­­nyítható. De mindezeken kívü­l van még egy tekintet, me­lyet figyelmen kívül hagyni a bizottságnak annál ke­vésbé lehetős, mert a képviselőháztól nyert megbíza­tásánál fogva működési köréhez képest mintegy hiva­tott fölötte véleményét nyilvánítani, ez a törvényjavas­latban kimondott compensatio eszméje, t. i. azon eszme, mely szerint oly jövedelmezőben pályák, melyek az üzleti költséget is alig képesek fedezni, egységes keze­lésbe adatnak nagy forgalmat ígérő s e szerint jövedel­mező pályákkal, az egységes kezelős, a szoros kapocs, mely a pápákat egyesíti, egy­részt nagyobb forgalmat biztosít a gyengébb pályáknak, másrészt egy hálózat némely vonalainak gyengébb jövedelmezősége köny­­nyebben elviselhető, ha az, ugyanazon hálózat más vo­nalai által pótoltatik, ugyanazért ezen eszme gyakor­lati alkalmazása a bizottság által mint helyes üdvözöl­­tetik. A Budapest, Esztergom, rámnai vonal kivételt ké­pez az egységes üzletből s az állam által építtetik s kezeltetik azon helyes ok miatt, mert az a már kész Budapesttől Hatvanon át Salgó-Tarján felé vezető ma­gyar állam­pályának verseny vonala lévén helyes vas­úti politikai nézetek szerint más mint államkezelés alá nem is bocsájtható. A Szlavón és határőrvidéki vasutak létesítése mellett szólnak : a törvény által szentesített adott szó, melynek be nem váltása vagy épen megtagadása rész világot vetne törvényhozásunkra s különösen képvise­lőházunkra épen oly időben, a melyben a kölcsönös egyetértés horvát testvéreinkkel s az egymás iránti bi­zalom minden jelenségeire oly szükségünk van ; de ha­bár a bizottság megjegyzi is, hogy ezen pályák létesí­tését — le­galább egyelőre — nem annyira remélhető jövedelmezőség, nem annyira nemzetgazdászati, de in­kább politikai tekintetek indokolják, a bizottság nem­vélte elhallgathatónak azon meggyőződését, hogy ezen vasút által a természet kincseiben oly gazdag de elha­gyatott határőrvidék hozzáférhetővé leend és mintegy varázsütésre kiap­ulhatlan kútforrásává válik azon vi­dék jóléte, anyagi és ez által szellemi emelkedésének , nyújtván ezer új keresetforrást a föld népének, nem­csak, de nagy mérvben fokozván a határőrvidéki állami erdőségek értékét és jövedelmezőségét, mert lehetővé teszi azok nagy mennyiségű faterményeinek elszállítá­sát , egyenes összeköttetést léte­it a magyar ten­gerrel s nagyban emeli egyetlen magyar kikötőnknek, Fiuménak jelentőségét a hazai s részben a keleti áru­forgalomn­­ak odavezetésével. A kérdéses törvényjavaslatnak a második, t. i. azon szempontból megvitatása, hogy váljon elfogadha­tó e azon pénzügy művelet, a­mely ezen vonalak léte­sítésével alkalmaztatik, kiválóan a pénzügyi bizottság hivatása lévén, a bizottság csupán pár rövid megjegy­zésre szorítkozik, jelesen, hogy ezen művelet minden eddig alkalmazásba vett kamatbiztosítási, vagy sub­­ventionális módozatok felett határozottan elsőséggel bír, a­mennyiben ez által 145,5­ mértföld egészen új és 43 mfld részben kész, összesen tehát 188,5 mértföld hosszúságú vaspályavonalak létesítettek, az államnak jelenben semmi, később néhány év múlva aránylag nem nagy megterheltetésével, mert az állam csak akkor já­rul a vonal kiépítési költségeihez, a midőn az elsőbb­ségi kötvényekből s az A sorozatú részvényekből már 88.160.000 frt effectiv tőke ezen hálózatba befektette­tek, a mire előreláthatólag több év szükséges, a midőn már ezen hálózat némely vonalrészei üzletbe véve, vé­­delmezők is lehetnek. Hogy a pályák építése az államnak aránylag nem nagy áldozatokba kerülend, a miniszter által bemuta­tott hozzávetőleg készített költségvetéssel igazolt­atik. E szerint az országhatár a budapest-zimonyi vonal 42.428.700 frt. A zimony-ogulini 33.826,100 frt. Az eszék-vinkövezet 1.340.000 forint. Az eszék-gradiskai 11.181.000 frt. Tehát új vonalok összesen 89.275,800 effectiv értékű frtba kerülnek; ezeken kívül a határ­széli bécsi vonal 4.800 000 ft, a zágráb-károlyvárosi vonl megváltási ára 4.800,000 frt, forg­almi eszközök­ért 2.574,000 frt. A készpénzzel fedezendő összes épí­tési költség 101.470,800 frt, tehát alig valamivel több, mint a fentnevezett s az elsőbbségi kötvények és a lit. A részvényekből befolyó 88.169,000 a­mely összeg be­jegyzésére a consortium mindenekelőtt kötelezve van. Hogy azonban az elsőbbségi kötvényeken kívül az A. sorozatú részvények is megfeleljenek a várakozás­nak s a kívánt öss­egek befolyását biztosítsák, a bi­zottság azon határozott óhajtásának ad kifejezést, hogy a társulat az A. sorozatú részvényeknek — bizonyos meghatározott árfolyamban átvételére kötelezt­essék. Elsőbbséggel is bír ezen művelet más kamatb­zto­­sítási módozatok felett azért is, mert az A. sorozatú részvények törlesztése után az összes vasutak átmennek az állam tulajdonába, ezen törlesztés pedig a kamatbiz­­tosításnál szokásos kilenczven évnél hamarább re­­ménylhető. Végre jótékony eredményt vár a bizottság azon társulattól, mely az állam és privatások között a közös üzlet folytatására nézve köttetett, mert míg egyrészt az állam hozzájárulása és az üzletre gyakorlott befo­lyása által a váll­­at tekintélye és szoliditása szilárdul, úgy másrészt a vállalkozók kölcsönzik a kivitelhez az általuk könnyebben felkereshető és nélkülözhetlen ma­gasabb képességű technikai szakerőket. Mindezen elősorolt indokok alapján a bizottság a kérdéses törvényjavaslatot, mert az abban megállapí­tott vasútvonalak irányát s azok egységes üzletbe vé­telét úgy nemzetgazdászati, mint vasúti politikai te­kintetekből nem csak helyeseknek, de hazánkra nézve üdvösnek, mert az ezen vonalak létesítésére alkalmaz­tatni szándékolt pénzügyi műveletet pedig a bizottság által ja­­slatba hozott módosítással elfogadhatónak tartja ; a törvényjavaslatot általánosságban elfogadja s a képv­iselőháznak elfogadásra ajánlja. A részletes tárgyalásnál az 5.§-nál s­óba hozatott, hogy mzután a koc­kázat az állam és a consortium kö­zött egyenlőtlen, mert az elsőbbségi kötvények előre láthatólag jó kelett­­ fogn­ak birni, m­íg az A. sorozatú részvények e tekintetben biztosítva nincsenek,mert azok árkerete és értékesítése bizonyos eshetőségeknek van alávetve, é­s mert a consortium ilyen viszonyban in­kább csak érdekelt bank, mint szövetkezeti társ szere­pét viszi, mi­ly utóbbi viszony pedig a vállalat létesí­tésére határozottan kívánatosabb : ennek folytán indit­­ványoztatott, hogy a consortium köteleztessék az A. sorozatú részvényeknek — bizonyos meghatározott ár­folyamban — átvételére.

Next