Magyar Ujság, 1873. augusztus (7. évfolyam, 176-200. szám)
1873-08-01 / 176. szám
176. szám. Péntek. Szerkesztői iroda: Barátok tere 1-ső szám II. emelet. ide intecendó a lapi sell, in re as ételet?) mindem köstemény. iDésiratok 8 levelek vioesa non adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős keséktől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: figyelem-ntoca 4-ikus földszint. Ida Intézendő lap ,nyári rázzal illető minden köde arány, a. m. az «l£Aa«tá.l pánz,a kiadás körüli p. pazzok ás a hirdetmények POLITIKAI (GYORSPOSTA) ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. 1873. Auguszt. 1. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben házhoz küldve ■ Egy évra . 16 frt. » Fél évre . 8 » — » Negyed évre 4 » -- » Egy hónapra 1 » 4.0 * Egyes szám 6 kr. Hirdetési dij: kilencz hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr többszöri 9 kr. Bélyegdij minden hirdetését kttle» 80 kr. Nyílttér: négy peticsor 80 kr. Előfizetési fölhívás „MAGYAR UJSAG“ czimu politikai és nemzetgazdászati napilap tárgyában. Azon t. et. olvasóinkat, kiknek előfizetésük folyó hó végével lejár, tisztelettel felkérjük : szíveskedjenek előfizetésük, mielőbb megnyitni, hogy lapunk szétküldése fenakadást ne szenvedjen. Felkérjük egyszersmind t. vidéki elvbarátainkat, használják fel a jelen alkalmas időpontot arra, hogy a 48-as párt ezen közlönye körül mindinkább több pártolót csoportosítsanak. Előfizetési feltételek julius 1-től kezdve: Évnegyedre (julius—szept.) . 4 frt — kr. Félévre (julius—decz.) . . . . 8 frt — kr. Három évnegyedre (juh — márc.) 12 frt — kr. Egy hóra.........................................1 frt 40 kr. Az előfizetések postautalvány útján legczélszerűbben eszközölhetők és Budapestre egyetemutcza 4. szám a „Franklin-Társulat“ magyar irodalmi intézet és hírlapkiadó hivatalába (ezelőtt Heckenast G.) intézendők. A szerkesztőség. Pest, j ii 1 iis 31. Külföldi szemle. A versaillesi monarchisták, mint Párisból távírják, egy oly terven törik a fejüket, miáltal a republikát a monarchiával felcserélhetnék. Az elnapolást megelőző napokon titkos értekezleteket tartottak, hogy a restaurationales terv iránt megegyezzenek. A Francziaországban jelenleg uralkodó ultramontán áramlatnak megfelelőleg meg akarják nyerni a pápa támogatását, hogy a fusióba, melyet Chambord gróf még most ellenez, melynek azonban az orbeani herczegek már meg vannak nyerve, a frohsdorfi Henriket is belevonják. A terv abban áll, hogy a kamra a szünnapok után összejővén, kikiáltja a monarchiát, a trón azonban egyelőre betöltetlen marad. Monarchia Mac-Mahon ideiglenes kormányzóságával, ez lenne a megoldás. A parlamenti többség és a kormány köreiben nagy izgatottságot szült a főtanácsnokok utólagos választásának eredménye. Beauvais-ban, úgyszintén Frouvilleban a republikánus jelöltek nagy többséggel győztek. Rousselle megválasztása Beauvais-ban Aumale herczegre nézve személyes vereségnek vehető, míg Cordiers megválasztása Frouville-ben Thiers személyes győzelmének tekinthető, mivel Cordier benső baráti viszonyban áll. A bonapartista párt vezérei tegnapelőtt Saint- Gratienben Napoleon herczeg elnöklete alatt értekezletet tartottak, mely alkalommal a herczeg azon szándékát nyilvánító, a franczia hadseregbe való fölvételét az államtanács elé vinni. Pinard, az egykori belügyminiszter egy emlékiratot fog közzé tenni, melyben a herczeg követelése, melynek Mac-Mahon egy általában nem akar eleget tenni, támogatatni fog. Bazaine nagyon meg lett lepve, midőn hirét vette, hogy pörbe fog fogatni. Barátjai azt állitják, hogy a marsall a kormánytól azt az ígéretet vette, hogy kegyelmezési indítvány fog létetni. A MAGYAR UJSAG TAKI ZAJA. — Pest, 1878. augusztus 1. — Fracasse kapitány. Regény a XVII-ik századból, melyben a nagy forradalom óta egészen eltűnt franczia világ megismertetik. Irta Gautier Théophile. Francziából fordította G. T. Ant. II-dik KÖTET. XIII. Kettős támadás. (87. Folytatás.) — Leonarda asszony, valóban bizonyos erről ? lehetséges-e, hogy így szeplőtlenül éljenek együtt a kóbor színész élet szabadságában, együtt lévén, asztalnál az ismétlésekkor ? Akkor angyaloknak kellene lenniök. — Isabella minden bizonyára angyal. Ami pedig Sigognacot illeti, vakon engedelmeskedik kedvesének, és minden áldozatot megtesz érte. — Ha úgy áll a dolog — mondá Vallombreuse — mit tehet ön értem ? Igyekezzék, keressen valami jó ellenállhatlan hadi cselt kitalálni, mely győztessé tegyen; tudja, hogy az arany és ezüst nekem semmibe sem kerül. S ezt mondva, fehér nőies kezeit egy Benvenuto Cellini által dolgozott serlegbe téve, mely aranynyal volt tele. E sok szép pénz láttára az öreg asszony szemei lángoltak, néhány perczig mély gondolatokba merült. Vallombreuse türelmetlenül várta a hallgatás eredményét, végre Leonardo így szólalt meg : — Mivel beleegyezését megnyerni nem lehet, nélkülözhetjük azt, hanem egy hamis kulcs és jó adag altató elég volna erre. — Pfuj, azt nem is— felelé a herczeg undorodással — annyira le nem szállanék alá soha, egy nőt álmában megcsalni, ki aztán felébredve jobban gyűlölne, mint valaha, és meg is vetne. Nem, nem! — Herczegségednek igaza van — viszont Leonarda — magam is undorodom e sötét módoktól és csak azért ajánlottam, mivel egyebet már nem tudtam. De hát miért nem udvarol ön egyszerűen Izabellának. Hisz ön szép, mint Adonis és gazdag, hatalmas, mindennel bir, mi egy nőt megnyerhet ? — Bizony isten, e vén asszonynak igaza van — kiálta fel a herczeg, megelégedéssel pillantván le két amor által feltartott velenczei tükörbe. Izabella hiában hideg, és erényes, nem vak, és a természet nem volt oly mostoha hozzám, hogy külsőm épen visszataszító lenne. Legalább olyan leszek reá nézve, mint egy szép kép, vagy szobor, melyet az ember bámul ha nem is szeret. És aztán oly szavakat fogok neki mondani, melyeknek a nők nem szoktak ellenállni, oly tekintetek kíséretében, melyek a szív ridegségét felolvasztják, és melyeknek tüze, dicsekvés nélkül legyen mondva, a legkegyetlenebb udvari hölgyeket is megnyert. Különben e színésznő büszke, és egy herczeg üldözése csak hízeleghet neki. Előmenetelében egész erőmből fogom segíteni, hírnevet szerzek neki. Csoda lesz aztán, ha még gondolni fog arra a kis Sigognac-ra, kitől megmenekszem. — Herczegséged nem parancsol egyebet - mondá Leonarda felállva, és tiszteletteljesen várva. — Nem — felesé Vallombreuse — elmehet, de előbb vegye el ezt (egy maroknyi aranyat nyújtott neki) nem tehet arról, ha csapatjában kérlelhetlen szépség van. A vén asszony megköszöné a herczeg nagylelkűségét és hátrafelé ment az ajtóig igen ügyesen, ahogy a szinpadon szokta volt. Ott megfordult és csakhamar eltűnt a lépcsőkön. Vallombreuse magára maradva inasának csengetett, hogy az őt felöltöztesse. — Na Picard! — kiáltá a herczeg vidáman — múld felül magadat, szebb akarok lenni, mint Buckingham, midőn austriai Annát kivánta elbűvölni, gondolj ki nekem ellenállhatlan öltözetet. Ha eredmény nélkül térek vissza szépségvadászatomból, pórul jársz, — mert semmi elrejtendő testi hibám nincs. — Herczegséged hasonlíthatlan szépség — felesé Picard, öltözetésében — csak azon kell igyekezni, hogy természetes kelleme kitessék. Ha méltóságod oly kegyes a tükör elébe ülni és néhány perczig mozdulatlan maradni, úgy kikészítem, hogy sehol se fog kérlelhetlenre akadni. — Ezeket mondva Picard göndöritő vasat tőn olajgyümölcs maggal és hamuval betakart tüzes parázsra, ezüst edénybe. Midőn elég meleg volt, elkezdé ura finom ében haját göndöríteni. Midőn Vallombrense feje készen jön és bajusza finom illatú kenőccsel meg jön kenve, Cupidove alakjára, a komornok kissé hátra állott, és megelégedetten bámulta, mint a festő, ki utolsó ecsetvonást teszen legkedvesebb képén. — Melyik öltözetét hozzam elő ma herczegeégednek? Hogyha ki merném mondani véleményemet annak, kinek nincs reá szüksége, azt tanácsolnám fölségednek, hogy vegye fel fekete bársony öltözetét, mely fekete atlaszszal van ékitve, és egyszerű Raguza himzésü gallérét. Az arany, ezüst, fehér atlaszok, és más gazdag holmik, elvonhatnák a figyelmet, melynek egyedül fönséged nemes arczára kell összpontosulnia, soha ellenállhatlanabb nem volt, a fekete szín még jobban kiemelendi érdekes halványságát, mely még sebétől maradt meg. — A kópénak jó ízlése van és úgy tud hizelegni mint egy udvaroncz — mormogá magában Wallombreuse — igen, a fekete jól fog nekem állani ! Izabellára úgy sincs a fénynek semmi hatása. Picard — folytató hangosan — hozza el fekete mellényemet és nadrágomat, valamint borított aczél kardomat. Mondja meg egyszersmind la Raméenak, hogy fogassa be a négy per lovat a hintóba, gyorsan. Egy negyed óra múlva künn kell hogy legyek. Picard eltűnt, hogy ura parancsát teljesítse. Vallombreuse öltözködése után fel s alá járt szobájában, kocsijára várva, s valahányszor a tükör előtt elment, kérdő tekintetet vetett rá, de az a tükrök szokása ellenére, mindig kedvező választ adott. — Annak a leánynak ugyancsak büszkének és hidegnek kellene lennie, ha végre nem lenne szerelmes belém, minden erénye és Sigognac-kal való majomsága daczára. Igenis, szép kincsem, az ön megvetése nem sokáig fog dicsőségemből hiányozni, mert tudja meg, kis színésznőm, semmi sem állhat ellent egy Wallombreuse-nek. Jelszavam: „Frango nec frangor!“ Egy inas jelenté, hogy a kocsi elő állott. A Tournolles utczától fogva, hol Vallombreuse lakott, a Dauphine utczáig, a távolság csekély, s a négy tüzes meklemburgi ló hamar átment azon. Vallombreuse nagyházbeli gőgös kocsija minden kocsi és hintón túl tevén. Bármennyire bízott is a herczeg magában, nem tarthatta magát vissza bizonyos nyugtalanságtól, mely nála ugyan ritka volt. Bizonytalan volt, hogyan fog fogadtatni Izabella által és szive sebesebben vert, mint rendszerint. Érzései különfélék voltak, a szerelem és gyűlölet közt változtak, amint a színésznőt szelídnek vagy kérlelhetlennek képzelte. Midőn a pompás aranyos hintó a négy nemes ló által húzva, berobogott a Dauphine utcza fogadójába, s a sok Vallombreuse egyenruhája inas leszökött az ajtót kinyitandó, a fogadós nemcsak hogy leszaladt, de legördült a lépcsőn, sapkáját kezébe tartva, megtudandó, mit kiván ez a királyi vendég. De bárhogy sietett, Vallombreuse a hintóból csak kiszökött, s már a lépcső felé indult sebesen, midőn a a vendéglős leért, oly mélyen meghajtván magát, hogy fejét szinte a herczeg térdéhez csapta. Az ifjú herczeg rezgő határozott hangjával, mely neki szenvedélyes perczeiben szokásos volt, igy szóllott : — Izabella kisasszony itt lakik ? Szeretném őt látni. Odahaza van? Nem szükség őt látogatásomról értesíteni, csak küldjön velem egy szolgát, hogy ajtajáig vezessen. A fogadós addig csak tiszteletteljes hajlongásokkal felelt, ekkor így szólalt meg : —Engedje meg nekem azon szerencsét, hogy fönségedet magam vezethessem; ily megtiszteltetés nem való szolgának. Alig érdemes reá a vendéglő ura. — A mint tetszik — felesé Vallombreuse— dölyfös egykedvűséggel — de siessünk. Már minden ablakban kiváncsi fejek mutatkoznak, hogy engem nézzenek, mintha a török szultán lennék. — Előre megyek tehát, hogy az utat mutassam — mondá a vendéglős két kezében tartva szivéhez szorított sapkáját. (Folytatása következik.) A versaillesi nemzetgyűlés tegnapelőtt nagy sietve megszavazván az Anglia és Belgiummal kötött új kereskedelmi szerződéseket, elnapolta magát. Az ülés végén Broglie Mac-Mahon következő üzenetét olvasá föl: Minthogy a nemzetgyűlés elhatározta, hogy munkálataiban szünetelni fog, aggodalom nélkül eloszolhat. Biztosíthatom önöket, hogy távollétük alatt semmi sem fogja a köznyugalmat veszélyeztetni. A nemzetgyűlés törvényes tekintélye mindenhol tiszteletben fog tartatni. Őrködni fogok e fölött az önök soraiból választott minisztériummal együtt. Szerencsésnek tartom magamat, hogy a minisztériumot az önök bizalmával megtisztelve látom. A kormány és nemzetgyűlés közötti oly igen kívánatos egyetértés szerencsés következményeiben máris érezhető volt. Ezen egyetértésnek eredménye, hogy fontos törvények szinte vita nélkül megszavaztathattak. Ezek közt első helyen áll az, mely az ország védelmét biztosítja s a hadsereget véglegesen szervezi, és amelyet önök múltkor helyeslésükkel üdvözöltek. Ha ismét összegyűlnek, egy nagy, türelmetlenül várt esemény teljesült, az idegen megszállás megszűnt. A keleti megyék, melyek oly nemesen teljesítették kötelezettségüket a haza iránt, minthogy a háború első áldozatai lettek s a békének utolsó zálogai, végre ők is felszabadulnak a hősiesen elviselt kisértés alól. Franczia területen nem fogunk többé más hadsereget látni, mint a franczia hadsereget, ezen megbecsülhetlen jótétemény mindnyájunk hataszeretetének közös műve. Elődöm szerencsés alkudozások által hatalmasan hozzájárult annak elősegítéséhez. Önök őt ezen feladatnál segítettték, mert soha sem hiányzott neki önök támogatása, ha arról volt szó, fentartani amaz okos és szilárd politikát, mely megengedte, hogy a közjólét szerencsétlenségeink nyomát gyorsan kitörölje. Végre is főleg munkás lakosságunk az, mely a felszabadulás óráját siettető azon buzgalom által, melylyel a legsúlyosabb terheket is magára vállalta. — Francziaország ezen ünnepélyes napon elismerését ki fogja jelenteni mindazoknak, kik őt szolgálták ; de hazafias örömének kifejezésében meg fogja tartani a méltóság illő mértékét s helytelenítene oly zajos tüntetéseket, melyek kevéssé felelnének meg az emlékeknek, hogy mily kínos áldozatokba került ezen béke. Ezen oly drágán megvásárolt béke első feszükségletünk , a szilárd elhatározásunk azt föntartani, önmagának teljesen visszaadva Francziaország még inkább mint azelőtt az őszinte barátság viszonyát fogja föntartani valamennyi idegen hatalomhoz. Ezen érzelmek általunk viszonoztatnak, ennek naponként veszem formális biztosításait. Gyümölcse ez azon bölcs magatartásnak, melyet a nemzetgyűlés, elfeledve a benső véleménykülönbségeket és csak a haza közérdekeire gondolva, több ízben egyhangúlag tanúsított. — Önök helyeselni fogják, ha e magatartáshoz ragaszkodom. (Élénk helyeslés.) Ezzel az ülésszak elnapoltatott. Az üzenetben a „Republika“ szó egy szóval sem említtetik. A Courbot ellen indított per a Vondome szobor ledöntése miatt ma fog tárgyaltatni, a legutóbbi tárgyalás Courbet ügyvéde jelen nem léte miatt halasztatott el. Mindenesetre érdekes tudni, hogy a pert Courbet ellen a republikánus Lefrant fogja vinni, míg a commune egykori tagját és a szobor lerontóját a bonapartista ügyvéd, Lachaud fogja védelmezni. Courbet, mint commune tag, máris hat havi büntetést szenvedett , de a jelenlegi per polgári per a károk megtérítése iránt, s az egyedüli communista lévén, kinek van ennyi vagyona, hogy a pereskedést kifizesse. Mindamellett nem látszik valószínűnek, hogy Courbet a szobor ledöntése miatt elmarasztaltassék, minthogy mint communista azért záratott csupán hat havi börtönbe, mert azt adta elő a haditörvényszék előtt, hogy ő csupán mint művész és azért kívánta a szobor elmozdíttatását, hogy az más alkalmasabb helyen állíttassék föl. Az Oroszország és Khiva közt létrejött békeszerződés főbb pontjai következők : 1) Khiva khánságra 2.000,000 ezüst rubel hadi sarct vettetik, melyből 1.200,000 rubel magára Khivára, 800,000 rubel a Khivától délre nomadizáló turkomán Jomund törzsre esik, melynek középpontját Karava város képezi. A sarcz lefizetése két év alatt megy végbe. A jomudok részéről járó fizetésekért a khán kezességet vállal. 2) A hadi sarcz fizetésének biztosítása végett annak teljes törlesztéséig az orosz csapatok következő pontokat tartanak megszállva : a) Suraban kis várat az Amu-Darja jobb partján ; a hely 3000 lakossal bir; itt átjárás is van a folyamon ; b) Kungradot az Amu balpartján, mely városnak 5000 lakosa van; b 3) az orosz csapatok ellátásáról itt tartózkodásuk egész idejére a helyi hatóság köteles gondoskodni. — 4) A halálbüntetés Khivában örök időkre eltöröltetik. — 5) Khiva khánság a khán független állama marad. — 6) A khánság természetes határa az Amu Darja lesz. A khivaiak az Amu Darja jobb partján levő minden birtokát Bokhara kapja kárpótlásul azon szolgálatokért, melyeket a hadjáratban az oroszoknak tett. 7) Az orosz csapatok elvonulása Khiva székvárosából f. évi aug. 15-én megy végbe. A hadis kzez lefizetésének Khiva pénzügyeire való tekintetekből rendeltek oly hosszú határidőt. A khánság évi jövedelme orosz lapok szerint összesen csak 400 ezer rubelre megy. A halálbüntetés eltörlése valóságos áldás az ottani lakosságra, miután Khivában eddig a halálbüntetés igen gyakori és borzasztó kínzások és kegyetlenkedések közt szokott végrehajtatni. Az orosz hadjáratról a következő adatokat táviratozzék egy angol lapnak. Az orosz csapatok egész Khiváig 707 versenyi utat nyolcvannégy nap alatt tettek. Útközben állomásozásokra és erődítésekre negyvenöt nap fordíttatott, miáltal a tényleges menetre negyvennégy nap esik. Átlag egy napra tizenhat verst esik, a leghosszabb menet 40, a legrövidebb 61/a versiót tett. Constatáltatott, hogy az Amudaria folyam medrét változtatni szokta s sokkal inkább keleti irányban folyik, mint a földabroszok jelölik. A khivai khánság oázisait az oroszok nagy gonddal szándékoznak felméretni. Madridi lapok tudósítása szerint a „Frigyes Károly“ hajó egy másik lázadó hajót is üldözőbe vett. A „Vigilante“ tisztjei és legénysége szabadságon a szárazföldön volt, midőn a „Vittoria“ Cartagenaból Alicanteba jött s vonakodott a fölkeléshez csatlakozni. A tisztek Madridba mentek. 22-én reggel a „Vittoria“ három lobogóval, a spanyol, a háromszínű és vörössel (az angol nagy amerikai Price Samua parancsnoka) még az alicanti öbölben volt, midőn a „Frigyes Károly“ az öbölbe érkezett. Ez utóbbi parancsnoka táviratozott Madridba a német követségnek, hogy a spanyol fregatte-ot kalózhajónak tekintse-e. Ez alatt a „Frigyes Károly“ készült a támadásra. Erre a „Vittoria“ távozott s a „Frigyes Károly“ által üldözve Torreviejaba ment. Csak ott mutatá a spanyol lobogót, hogy a küzdelmet kikerülje. Az olasz igazságügyminiszter utasítást bocsátott a királyi ügyészekhez, melyben körülményes szabályok állíttatnak föl azon esetben követendő eljárásra nézve, ha netán a pápa valamelyik encyclikája sérelmet tartalmazna az állam vagy az uralkodó személye iránt. A lapok, melyek az ily encyclikát vagy allocutiót hoznak, el fognak koboztatni, míg a papok, kik a szószékről olvasnák föl a tilos okmányokat, szigorú felelősségre fognak vonatni a törvényszegés miatt. Ausztriában a választási mozgalom semmi érdekes fölemlítésre valót sem nyújt. Dalmatiában a három párttöredék a választásnál külön fog küzdeni, mert az egyetértés nemzetiségi féltékenység miatt nem jöhetett létre. Fálasz Csernátony „Miről van szó“? czimű czikkére. *) I. Ámbár Csernátony Irányi Dániel tisztelt barátomhoz intézi a szót azon czikkeiben, melyekben a dolog érdeméhez akar szólani, szabadságot veszek magamnak én is elmondani egyetmást válaszul, s teszem ezt annyival inkább, hogy ugyanezen tárgyakról bőven váltott velem szót maga Csernátony a múlt év második felében. Kerülni fogom a feleselést, igyekezni fogok Csernátony hat czikkének tartalmát aként condensálni , hogy csak a fődologgal foglalkozzam. Én a folyamatban levő vita kezdete óta arra törekedtem folytonosan, hogy kimutassam, miszerint a balközép egy része eltért a baloldal programmjától, ennek tisztába hozatalát tartván mindenekelőtt szükségesnek a jelen pillanatban. S elvárva Csernátony részéről netalán téves felfogásomnak lehető helyreigazítását, azon felhívást intéztem hozzá, hogy magyarázza meg s indokolja a programaitól való eltérés szükséges voltát. Hasonló kérdést intézett hozzá Irányi Dániel. Ezen kérdésre adja meg Cernátony a feleletet utolsó czikksorozatában. Feleletül előadja ismét azon nézetét, hogy a baloldal vállalhat kormányt az 1867-iki alapon is. Ennek indokolására pedig azt mondja, hogy roppantra nőtt anyagi bajaink végromlással fenyegetnek, mit összetett kézzel nézni a baloldalnak nem szabad, hanem fel kell ajánlani tevékenységét a bajoknak elhárítására. Ez képezi okoskodásának velejét. Nem tagadhatjuk meg Csernátonytól a jogot beszélni, amiről neki tetszik, de az, amit felhord, nem felelet az általunk elébe tett kérdésre. Nem arról van most szó, kell-e kormányzást vállalni a baloldalnak vagy nem; nem lévén többségre közel kilátása, az most jóformán *) Kérem a t. szerkesztőséget, legyen szíves fölvenni azon értelemzavaró sajtóhibák kiigazítását, melyek július 27-én megjelent czikkemnek egyik helyén előfordulnak. E helyett: „Valamint fentartjuk magunknak azon jogot, concedáljuk önöknek azt, hogy ha megváltozott meggyőződésük, a szerint cselekedjenek. A következetlenség színében fogunk állani természetesen, mert ellenmondásba esünk mindazzal, amit mondottunk hat éven át, de mondhatjuk azt, hogy saját következetességünk megóvása czéljából nem akarják megrontani a hazát“. E helyett a következőknek kellene állaniok : „Valamint fentartjuk magunknak ezen jogot, concedáljuk önöknek azt, hogy ha megváltozott meggyőződésük, a szerint cselekedjenek. A következetlenség színében fognak állani természetesen, mert ellenmondásba esnek mindazzal amit mondottak hat éven át, de mondhatják azt, hogy saját következetességök megóvása czéljából nem akarják megrontani a hazát“. Július 6-án megjelent czikkem elején huzalkodás nyomatott kaperáskodás helyett; ez is értelemzavaró volt, a „huzalkodás“ szó nem állván logikai összefüggésben a többivel.