Magyar Ujság, 1874. január (8. évfolyam, 1-25. szám)
1874-01-01 / 1. szám
lános nyomor, az üres kincstár, országos hitelünk megfogyatkozása felelnek a kérdésre. S midőn a jelen országgyűlés megnyílt, milyen ígéreteket tdnek a nemzetnek ! S mi teljesült abból a mit ígértek ? Mi ugyan keveset reméltünk, de még e kevésből is alig teljesült valami. A határőrvidék polgárosításán és a kibékülésen kívül Horvátországgal, mely eredményeket, mivel igazságosak vagyunk , elhallgatni nem akarjuk, alig van a mivel dicsekedniük lehetne. Pedig a reformok országgyűlésének híresztelték eleinte a mostanit. Van ellenben igen sok a mi fájdalom és boszusággal tölt el minden hazafit, s miért pedig őket és csak is őket lehet kárhoztatni. Mi nem sokat vártunk — mondok — s azért a csalódás sem oly keserű reánk nézve, mint lehet azokra, a kik hittek a szép szavaknak. Nem sokat vártunk mert az alap, a melyen állanak, kormány és ezt támogató többség, nagy reményekre nem jogosított, és mert az embereket is, akikkel dolgunk van, jól ismertük. Kisszerű emberek akik hasonló eszközökkel élnek, inkább a réz alap és saját hatalmuk megerősítésére gondolva, mint az ország, a haza boldogítására. De még e csekélyvárakozásnak se voltak képesek megfeleni. Kisebbeknek bizonyultak mint a minőknek hittük, pedig elég kis mértéket illesztettünk volt hozzájuk. De azért ők másra, a viszonyokra, az egészországgyűlésre, az egész nemzetre kenve a maguk hibáit, tovább is uralkodni akarnak. Javulást fogadnak szóval, de nyomban utána megmutatják, hogy nem javultak semmiképen. S a nemzet? A nemzet elégedetlen és zúgolódik, de csak egyenként és gyenge szóval, s van még aki azt várja, hogy majd csak jobbra fordulnak a dolgok ezen emberek alatt is. Mi pedig azt állítjuk, hogy ezek újra csalatkozni fognak. A közös ügyes alapon s a mostani többség uralma mellett nem fog, legalább lényegesen nem fog javulni a nemzet sorsa és nem javulhat. A 21-es bizottság oly kevéssé fogja azt eszközölni mint nem eszközölte minden gazdálkodási ígéretei mellett a kormány és a pénzügyi bizottság. Toldozgatás és foltozgatás lesz az egész amit javasolni fog és semmi egyéb. Előre mondjuk, mert előre tudjuk. Tudjuk pedig, mert ismerjük nem csak a helyzetet, hanem az embereket is. Egy dolog segíthetne csak rajtunk, ha lenne a nemzetben akarat és elhatározás ennek valósítására. S ez egy dolog: a közös ügyek eltörlése mellett, az ország függetlenségének helyreállítása s oly férfiaknak a közügyek élére állítása, akik ismerik is az ország bajait s erőt és bátorságot is éreznek magukban azoknak orvoslására. Ámde hol vannak ők, ezen férfiak? Azoknak egy nagy része, akik erre készek voltak, belefáradt a küzdelembe, s részint végleg elejtette a zászlót, amely alatt addig harczolt, részint összegöngyölítette azt, ez is amaz is az ellenféllel szövetkezni hajlandó. Ezt tette a Tisza-párt, amazt Ghyczy Kálmán kövesed magával. Szomorú esemény, talán szomorítóbb a többi csapásnál. Csak mintegy negyvenen maradtak meg az ország függetlenségének alapján, hívek elveikhez és eltökélve a további küzdelemre. Negyvenen az országházban, mert azon kívül az önállóság barátjainak száma csak növekedett az utolsó évek alatt. Milliók és milliókra megy azoknak száma, akik velünk együtt azt hiszik, hogy Magyarország csak teljes önállóság mellett épülhet ki bajaiból s fejlődhetik egészségesen szellemi és anyagi tekintetben. Csakhogy e milliók nem elég hangosan, nem elég erősen nyilatkoztatják ebbeli óhajtásuk, ebbeli akaratukat. Pedig a mi urainkkal szemben, akik a sóhajok és fohászokra nem igen hajtanak, utoljára is erős hangon kell szólani. Jogos és méltányos az amit a nemzet óhajt s az itt is, a melyen a kitűzött czélra törekszik, alkotmányos és törvényszerű. Azért hangosan lehet, s mert máskép meg nem értenek, hangosan kell is szólani. Hangosan Budapest s épen úgy Bécs felé fordulva. Oly hangosan, hogy ne csak meghallják de meg is értsék jól. A magyar nemzet nem kívánja senki másét, de a magáét nem engedi. A magyar nemzet békében akar élni a vele egy fejedelem alatt álló szomszéd birodalommal, de annak a maga érdekeit tovább feláldoztatni nem akarja. A magyar nemzet fen akarja tartani a pragmatica sanctióból eredő kapcsot, de a nagyhatalmiság kedvéért maga összeroskadni nem akar. A magyar nemzet nemzet akar lenni s hazáját, Magyarországot az államiság minden kellékeivel felruházva akarja látni. A magyar nemzet okosan és fokozatosan akar haladni és fejlődni, de haladni és fejlődni igenis akar, a maga geniusához s a kor szelleméhez képest, s nem akarja tovább tűrni, hogy idegen érdek, szűkkeblűség, kiváltság és részakarat útját állják. Ha így szól a nemzet és elég hangosan, meg fogják hallgatni, de szólnia kell és pedig hangosan, szólnia kell, hogy sorsa jobbra forduljon, hogy a sok rész esztendőre elvégre jobb idők következzenek. Jó aratást az isten adhat csak, szabadságot a nemzet adhat magának. S ha ez lesz, a többi hiányt pótolni, a többi bajt orvosolni, nem lesz nehéz feladat. S a nemzet akar szabad lenni, mert élni akar. S mivel ezt tudjuk, nem esünk kétségbe a jövő felett. Félre a kishitüek, a csüggedökkel, akarat és bátorság atyámfiai s az év, a melynek küszöbén állunk, jobb leend annál, a mely sírba száll. — A képv.ház tanügyi bizottsága jan. 13-án kezdi meg ismét üléseit. — A határőrvidéki erdőüzleti társulat kijelenti, hogy a lapokban tegnap és ma megjelent mindazon közlemények, melyek a társulat által állitólag tett bizonyos egyességi ajánlatokra vonatkoznak, semmi alappal sem bírnak. — A határőrvidéki erdőüzleti társulat vezérigazgatósága. — A m. k. egyetem könyvtárnoki állomásáról érdemdús nyelvbuvárunk Toldy Ferencz lemondott. Helyébe a tanács Horváth Árpád tanár urat ajánlja a kormánynak. A könyvtár az uj rendszernek megfelelőleg egészen át fog szerveztetni a nevezetes uj vételekkel fog gyarapittatni. A régi egyetemi könyvtárépületbe befalazott kőfaragvány-régiségek pedig áttétetnek a nemzeti múzeumba. Az egyetem és a nagyszombati papnövelde között 1723 óta folyamatban levő, a hontmegyei bozóki uradalomra vonatkozó pör is tegnapelőtt Esztergomban egyesség utján kiegyenlittetett. Vonatkozik e pör mintegy 6000 hold erdő s 16 helység úrbériségére, mely vagyont eddig is a papnövelde bírta, de az egyetemnek évi 7404 váltóforint haszonbért fizetett. A peregyesség szerint az egyetem alapja kap 117,500 frt névértékű úrbéri kötvényt, a nagyszombati papnöveldéé marad az erdő és 52,000 frt úrbéri kötvény. Az egyetem az alkuval jól járt mint bilijük, a bibornok-érsek igen méltányos fölfogást tanúsított. Végül megjegyezzük, hogy Trefort miniszter rendeletet bocsátott ki, miszerint ezentúl a zsidó jogtudorok is letehessék a kánonjogi vizsgát s viselhessék a juris utriusque doctor czimet, mely grádust nemcsak a jövőben szigorlatot tevő, de a már graduált zsidóhitü jogtudorok is pótlólag megszerezhetik. (Ref.) — Az orvos-sebészi clinika felállitására vonatkozó törvényjavaslat elkészült s a min. tanács helyben hagyását is kinyerte. A clinica az üllői uton levő egyetemi telken fog felállittatni s mint halljuk, 400,000 frtba kerül. Ez összeg az egyetemi vagy a tanulmányi alapból vétetik kölcsön. ,,P. N.“ Eredeti levelek. Pécs, deczember 18. T. szerkesztő úr! A lapokban olvastán, hogy f. hó 14-én Kerkápolyi pénzügyminiszter a Deák-körban tartott beszédében állítja, miszerint az adóhátralékok behajtására elkövette a lehetőt, de bajaink fő oka az, hogy nálunk szokás kivonnunk magunkat az állam iránti kötelezettségek teljesítése alól. Ezen vád már többször mondatott az országházban is, pedig nem igaz! Ideje már, hogy a nemzet az ily meggondolatlan, vagy szándékos arctulcsapások ellen tiltakozzék, mert a nagy adóhátralékoknak nem a fizetés nem akarás az oka, hanem: 1-szer az adótúlterheltetés, 2-szor a vialismus, 3-szor a pénzügyminiszter maga. Bebizonyítom. Az első okot mint általánosan ismeretest mellőzöm, kezdvén a 3 ik, mint legterhesebb kifejtésén. A pénzügyminiszter, hogy minél több kortesei legyenek, teremtette az adóvégrehajtói intézményt, és kivette az adóbehajtás gondozását a közigazgatási hivatalnokok kezeiből. Ezeket a fogd meg szerepre degredálta, és felhatalmazta az úgynevezett adóvégrehajtókat, hogy minden hátralékban lévő forint után 2, illetőleg 4 krajcrárt szedhessenek költségül. Tessék most jól figyelni. Minden évnegyedben elrendeli a k. k. finanzdirektion egész kerületében az adóexecutiót. El is megy az adóvégrehajtó és pedig olyan faluba, ahol épen akkor valami névnap, búcsú, disznótor, vadászat, vagy más ilyen ivási alkalom kínálkozik — kivált ha a faluban sok balpárti lakik — hol megtörtént lakmározás után aztán be-benéz a legszegényebb lakosok gúnyhóiba,és ott — no de nem irom le mit és miképen szokott ő pasasága ott exequálni. Ugyanakkor kap az adóhivatal kerületének minden jegyzője az adóhivataltól következő ukázt. .... szám. .. jegyzőségnek. Miután az adóvégrehajtás elrendeltetett, felhivom jegyző urat, hogy N. községnek 3600 frt adóhátralék után járó végrehajtási költséget, minden forint után 4 krajcrárt és így összesen 144 forintot, nyolcz nap alatt az adóhivatalnak küldje be, különben az a jegyzőn és a bírón megvétetni fog. X ellenőr Y adószedő. Hogy tetszik ? ott se volt az adóvégrehajtó, nem is jön oda, és mégis minden forint adóhátralék után 40 krajczár végrehajtási költséget kell fizetni a községinek. A szegény jegyző és a bíró hajtsák be az adót ! ingyen, amint lehet. Tessék most velem számítani. Egy adóhivatali kerületben van például 60000 frt. adóhátralék, mely után 4 krajczárral számitatva minden évnegyedben, megvétetik a községeken 2400 frt. adóvégrehajtási költség és igy egész évben kerekszámban 10000 forint. Az hagyján, ha a végrehajtó a 2400 forint költségnek megfelelő 60000 frt adóhátralékot behajtotta volna. De nem hajtotta be. Legfelebb néhány szegény ördögöt exequált és talán pár 100 forintot hajtott be. Nem is kapja meg az adóexecutor minden forint után a 4 krajczárt, de ki osztozik vele ? azt bizonyosan nem tudom, de a fentebbi okát sejtetni engedi. Menjünk tovább: a viriisták a faluban úgymint a törvényhatóságban a helyzet urai. Ők utasítják az adóvégrehajtót arra, hogy melyik szegény ördögöt kell exequálni, magukat és gazdagabb sógoraikat, komáikat pedig nagy bölcsen kihagyják e kellemetlenség alól-s ! De ostobák is lennének a k. k. Steuerbeamterek és a Steuerexecutorok, ha az adóhátralékokat behajtanák. Hiszen azzal egy nagyon értékű fejős tehenet ölnének meg, mely nekik minden forint adóhátralék után évenként 12 krajezárt hoz. Némely helyen pedig 18 krajezárt, mert egy-két hétig gyakorolják a szelidebb adóvégrehajtást 2 krjával minden frt után, és midőn a jegyző azt befizette, akkor jön a 4 krajezáros executió, mi minden évnegyedben 6, és így évenkint 24 krajezárt behoz minden forint után. Nemde ez jó geschaft ? 24 krajezár minden adóhátralék forint után, és pedig azonnal a jegyző által behajtva, azonkívül még 6 krajczár késedelmi kamat. MAGYAR ÚJSÁG 1874. JANUÁR 1. — Ezzel bizony könnyen lehetne idővel a deficzitet megszüntetni, mert ime 50 millió forint adóhátralék per 30 krajzár költség és kamat évenként 15 millió. Ezt tehát a pénzügyminiszter úr becses figyelmébe ajánlom. Ne is vesződjék a pénzügyminiszter úr az adóbeszedéssel, hanem minden negyedévben küldjön minden jegyzőnek egy ukázt mint fentebb említettük és akkor meg fogja látni, hogy pár év múlva, nagyobb lesz az executionals költség, mint az adó maga. És pedig minden negyedévben 8 nap alatt behajtva : „különben az a jegyzőn és a bírón megvétetni fog.“ Ha megengedi tisztelt szerkesztő úr, szolgálhatok még olyan adatokkal, melyek világosan bizonyítják, hogy a Bach-korszak féle adópátensek roszabbítása és törvényesitése által a nemzet adóképessége systematice tönkre tétetik. Tisztelettel vagyok Gareis József mérnök, lakik jelenleg apácza-utcza 4 ik szám. Volcz-Vidék, 1873. decz. végén. Tisztelt szerkesztő ur! »Tempora mutantur et nos mutamure in illis. Hova jutottunk, hol vagyunk ? . . . Ma már nem jogfeladás, hanem az árulás van napirenden; — igaz, hogy nincs is már mit feladni. — Kibe bízzék hát a szegény nép : ingadozás mindenütt, a politikai kártya minden egyes lapja már kijátszva, az a, b, c, minden egyes betűjéni változatosság ledarálva , valóban el lehet mondanunk, hogy a rombolás még alapnak való maradványokat is alig hagyott fel. De van egy, még maradt egy. És ha mind elvet csendnek is vezér férfiaink , ha ők változtak, tudják meg, hogy mi is változtunk, megszűntünk jóhiszemű közönség lenni, lassan lassan belátjuk, hogy csak egy kiindulási pont van, melyen a magyar nemzet jogait érvényesítheti, s ezen kiindulási pontot egy szóval jelezzük ,,n e gy vo n n y o tc z.“ Nem is várunk mi semmiféle coalitio vagy fus io-tól, de még a jelenlegi kormánytól is semmi jót; önérdek, — hatalomvágygyá degradálta magát a hazafiság. Ézsay lencséje értékéig esett az le, — mert hát csakugyan szűk időket élünk, s egy tál lencse nem megvetendő eledel, — s él ,dó minden. — Örömmel tekintettünk évek előtt és Buda vára felé, bíztunk honatyáinkban ; most pedig sirva nézünk egymásra, midőn a rész gazdálkodás miatt szenvedett adóvégrehajtások folytán üresek lesznek istállóink, csűreink , zsebünk már régebben árendába lévén adva. Bizony, bizony ha az ember úgy mindent felfontol, nem tudom milyen fogadtatásba fognak részesülni egy némely hazatért képviselőink ? Egy a népből. ORSZÁGGYŰLÉS. — A képviselőház decz. 30-iki ülésében a szünet után következett a szentesített törvényczikkek kihirdetése. Szávy József miniszterelnök bemutatja az 1874-ki államköltségvetésről szóló ,ő felsége által szentesített törvényczikket. A törvényczikk kihirdettetvén, a főrendiházhoz határoztatik átküldetni. A szentesítés alá terjesztett többi törvényczikkek a holnap 12 órakor tartandó ülésben fognak kihirdettetni. * •*. Ezzel az ülés véget ért A főrendiház déli 2 órakor ülést tartott, melyben az államköltségvetésről szóló törvénycikk szintén kihirdettetett. A képviselőim// decsember 31-iki üléséből. Déli 12 órakor. Elnök Perczel Béla megnyitja az ülést. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván, minden észrevétel nélkül elfogadtatik. Szlávy miniszterelnök a ház által legújabban elfogadott törvényjavaslatok szentesítését jelenti be a háznak. A törvényjavaslatok szentesítése egyenként kihirdettetvén, azok e czélból a főrendiháznak is megküldetnek. Elnök boldog új évet kivánva a háznak, az ülést feloszlatja. Ülés vége 1 óra 20 perczkor. Budapest főváros bizottságának közgyűlése. December 30. Ráth Károly bizottsági tag indítványt terjeszt elő az iránt, hogy a közgyűlés a hadsereg felszerelési szükségleteinek beszerzése tárgyában a közös hadügyminisztérium által közzétett hirdetésben foglalt s a magyar ipar érdekeire nézve hátrányos feltételek megváltoztatása iránt az országgyűlésnél közbenjárjon. Indítványának támogatására a hirdetésben foglalt rövid határidőt s azon körülményt említi fel, hogy az abban megszabott feltételek mellett a kis ipar részvétele egyáltalában lehetetlenné tétetik. Az indítvány az iparbizottsághoz utasíttatik. Az árvabizottság egy tagjára 85 szavazattal Wimmer Antal választatott meg. Ezután a fővárothoz telkének szabályozása czéljából egy bizottság határoztatik kiküldetni. A főváros területén esküdtszéki képességgel biró tagok összeírása czéljából kiküldött bizottság jelentése jóváhagyó tudomásul vétetik. Bednarsch János bizottsági tag lemondván, helyette Kan Ágost póttag hivetik meg, Köller Károly a katonai és adóbizottsági tagságról lemondván, helyette a főpolgármester ajánlatára Halbauer Nándor választatott meg. Miután a jövő évi budget előreláthatólag csak jövő évi márcziusban lesz megállapítható, a közgyűlés felhatalmazza a tanácsot, hogy a jövő év első három havának szükségleteit a tényleges állapot szerint fedezhesse. E szükséglet összesen 1.375.767 írtban állapíttatik meg. Egyúttal a tanács felhatalmaztatok hogy a város mindennemű jövedelmeit szedhesse és kezelhesse. Egyidejűleg elhatároztatott, hogy jövő évi január elsejétől kezdve a főváros egész területén a bor- és pálinkamérést kisebb kfr. haszonvételek engedélyi és mérési díjai egyöntetűleg lesznek kezelendők és kivetendők. A tanács e tekintetben előterjesztett tűzedes javaslata elfogadtatik. Tárgyalás alá vétetvén a pénz- és gazdasági bizottság s a tanács előterjesztése a fővárosi vagyon bérbeadásánál követendő eljárás szabályozása iránt, elhatároztatott, hogy a 200 frtig terjedő értékek bérbeadásánál a nyilvános árverés mellőzhető; az ezer frtigterjedő értékeknél az árverési feltételek a tanács által a gazdasági bizottság egyetértésével állapíthatók meg, az eredmény azonban mindkét esetben a közgyűlésnek bejelentendő. Az ezer ftot meghaladó értékekre nézve a közgyűlés fentartja magának az árverési feltételek megállapítását is. Végül Morfin ellenző felszólalása daczára elfogadtatott a tanács azon javaslata, hogy jövő január hó elsejétől kezdve a főváros egész területén átiratási díjak fejében 1 százalék, s e mellett az eddig Pesten fenállott engedélyi díjak szedessenek. Törvényjavaslat a földadó szabályozásáról. (A képviselőház földadó-catasteri bizottságának szövegezése szerint.) I. FEJEZET. Általános határozatok. 1. A földbirtok arányos megadóztatása czéljából a magyar állam területén fekvő minden földbirtok tiszta jövedelme ezen törvény rendeletei szerint újból kinyomoztatik és általános földadó-cataster készíttetik. 2. §. A földadó azon évtől kezdve, melyben a jelen törvény szerinti adókivetés életbe lép, minden földrészletre a tiszta jövedelem ugyanazon százalékában vettetik ki. Az adószázalék megállapításánál az évenként kiállítandó állami földadó harminc millió p. ésrtban veendő fel. Az így megállapitott adószázalék húsz évig változatlan marad. 3. §. A földtehermentesítési alap javára ezen állami földadóhoz még negyven százaléknyi járulék vettetik ki. A határőrvidéki részek ebbeli mentessége fenntartatik. 4. §. A földadó tárgyát képezi minden gazdaságilag használható földbirtok, amennyiben nem adómentes (5. §.), habár tényleg más czélra fordíttatik is. 5. §. A földadó tárgyát nem képezik: a) folyók, patakok, tavak és mocsárak, ez utóbbiak akkor, ha sem legeltetésre, sem gyékény- vagy nádvágásra nem használtathatnak ; b) a közutak, állandó dülőutak, utczák és közterek ; c) a beépitett háztelkek és az udvarok ; d) szállításra használható és vízművekre szolgáló csatornák, ha hatósági jóváhagyással készültek , műszakilag felülvizsgálva vannak ; e) az 1871. XXIX. és XL. törvényczikkek értelmének megfelelőleg készült s hivatalosan felülvizsgált védtöltések; f) temetkezési helyek; g) országos vagy közhatósági kezelés alatt álló oly .kertek, melyek tudományos, közhasznú, vagy jótékony intézetek czéljára közvetlenül szolgálnak ; h) a közhatóságok vagy gazdasági, erdészeti és más hasonczélu egyesületek által közczélokra, nem pedig kereskedésre fentartott, — úgyszintén a tanitási czélokra szolgáló fa- és szőlőiskolák ; i) a várerőditések által elfoglalt területek; k)a véderdők. 6. §. Ideiglen adómentesek : a) a 1868. XXV. törvénycikk 7. és 8. §§-ai alapján ideiglenes adómentességet nyert földrészletek a le nem járt adómenteségi időtartamára ; b) oly földterületek, melyek a jelen törvény szerinti adókivetéskor még földadó tárgyát nem képezték, s utóbb csak rendkívüli költséggel váltak gazdaságilag használhatókká ezen időponttól fogva 15 évig ; c) erdősítések a föltétlen erdőtalajhoz tartozó, másnemű művelésre tartósan nem használható területeken, jelesen: futóhomokon, köves vagy vízmosásos silány szántóföldeken vagyó legelőkön, erdei kopár tisztásokon, az erdősítés befejezésétől kezdve, az erdősítés nehézségéhez és költségességéhez mérten 20—40 évig. A letarolandó erdőtalaj újra befásításával e kedvezmény nem jár. d) Új telepitvényeknél a telepitvényhez tartozó földek, ha a telep legalább ötven családból állhat, ha ötvennél kevesebb, de legalább 10 családból áll, kiírom évre; e) oly szőllőterületek, melyeken a tőkék kivesztek, vagy rendes forgón kívül kivágattak, és melyek a talaj megforgatása után újból beültettek, a régi szőlőtőke kiirtásától hat évre. A változás, melyen az adómentesség alapszik, annak bekövetkeztétől számítandó egy év alatt az adóhivatalnál bejelentendő, különben az adómentességi igény elenyészik. Az adómentességi időszak a változást követő naptári évvel kezdődik. 7 §. A földadó a földbirtokot teheli és annak tényleges birtokosa által fizetendő. (Folytatása következik.) Kivonat a hivatalos lapból. Tajcevic Márk, a verőczemegyei törvényszék elnökének, a törvénykezés terén szerzett érdemei elismeréséül a III. osztályú vaskoronarend díjmentesen adományoztatott. A vallás- és közoktatási m. kir. miniszter a vezetése alatti minisztérium számvevőségéhez Kunszt Lajos ottani számtisztet számtanácsossá ; Dolánszky Antal ottani számtisztet kiadóvá és irattárnokká; — Lüske Ferencz, Boócz Lajos, Szepessy István, Keleti Mátyás, Perleberg Vilmos, Muchmayer Ferencz és Bukovszky János ottani Il-sod osztatályu számtiszteket I-ső osztályú számtisztekké; — Gsada Lajos belügyminisztériumi, Schatz Róbert, Wilfer József, Jalsovszky József, Beiwinfsler Károly, Jozitz Miklós, Tomcsányi Lajos kebelbeli és Szilágyi Gyula igazságügyminisztériumi számtiszteket és Kalina Ernő gyógyszerészt II. oszt. számtisztekké; Peschko Jenő lottóhivatali segédtisztet, Gröger Ferencz és Szabó Dávid kel.