Magyar Ujság, 1874. március (8. évfolyam, 49-72. szám)
1874-03-01 / 49. szám
lehetett tudni, de a feladás után negyed napra a kiküldött postaigazgatósági felügyelő s egy királyi alügyész befolyása mellett a békési kir. járásbíróságnál folyamatba tett előnyomozás sejteni hagyta, hogy a pénzküldeménynek az elsikkasztás bal sorsára kellett jutnia. Az előnyomozás kisebb-nagyobb mértékben mindenkor a gyanúba vont egyén becsülete jó hírneve ellen intézett támadás lévén, s jelenben egészen feddhetetlen előéletű emberek ellen irángoztatván, mind azok figyelmét s érdekeltségét magára vonta, kik a becsületet az emberiség közvagyonának tekintik. Minda mellett is az előnyomozás intézői a „mindenki becsületesnek, jónak tartandó, mig reája az ellenkező nem bizonyittatik“ irányadó elvet, s törvényeinknek erre alapított s az egyén becsületének jó hírnevének lehető kíméletére intő Útmutatásait szem elől tévesztvén, — s azon alaptalan rögeszméből, — melyre egyik tag fejét is merte tenni, hogy tudniillik a sikkasztás a békési postahivatalnál követtetett el, indulván ki, az előnyomozást valóságos kínvallatássá engedték fajulni, melynél az egyén becsületében kíméletlenül gázoló nyilatkozatok p. 1. „M. L. úr majd megkapja a kincstártól nem sokára elsikkasztott pénzét, azután tegye fel a postára megint, hogy veszszen el megint1“, úgy szinte az előnyomozással tíz napig éjjel nappal tartó zaklatás, az egyén testi lelki erejének ily huzamos idő alatt kimeritése ; — a konczszámra öszszeirt jegyzőkönyvben felhalmozott kérdések szövevényei és hurokvetései által behálózás és elejtés kísérletei; a dologra nem tartozó, s inkább a családi ház, és rendtartás szentélyének titkait képező körülmények kutatása, az önmagát megtagadni nem akaró önérzetnek hivatal iránti tisztelet czimen megalázódásra és hunyászkodásra kényszeritése; s egy példányszerüleg becsületes ifjúnak S. S. postamester kereskedő segédének szabadságától nyolcz napon keresztül a vett sérelem orvoslása iránt létező jogaira figyelmeztetés nélkül megfosztatása, mint az újabbkori kínvallatás eszközei szerepeltek. Az eljárás eredménye az lett, hogy jóllehet a kötetekre menő előnyomozási jegyzőköny semmivel sem támogatja a sikkasztás elkövetésének feltevését, a békési postahivatalnál, a gyanúba vont postamesterre nézve megtermette azon keserű gyümölcsöt, hogy becsületébe kegyetlenül meghurczoltatva, hivatalábóli felmentése mellett az elsikkasztott pénz megtérítésében a kerületi postaigazgatóság által elmarasztaltatott, más részről a fenyítő törvényszék elé végtárgyalásra idéztetését minden órán rettengnie kellett. Rettegnie mondjuk, mert a fenyitő tárgyalásnak a próbák elégtelensége miatt felmentetésben nyilatkozó legkedvezőbb fejleménye is az egyén megingatott becsületét, jó hírnevét előbboni állapotába visszahelyezni s a kiállott méltatlanságokért elégtételt szolgáltatni soha nem képes. Mielőtt azonban a postaigazgatósági határozat végrehajtása s a fenyitő végtárgyalás napja bekövetkezett volna a sikkasztás ténye napfényre derült, a tettes Kis Miklós, kézre kerülvén, önként megvallotta, hogy a b.-csabai vasúti postán, időközben megbetegült atyja helyett mint szolga lévén alkalmazásban, sikerült neki a levélzsákot magához keríteni, felbontani, a pénzes levelet tartalmától kifosztani s a vasúti postahivatal pecsétjével a kifosztott zsákot újra lepecsételni s annak minden észrevétel nélkül Aradra továbbítását eszközölni. A tettes fogva van, a pénznek tetemes részét már elpazarolta, de szintén jelentékeny része kötelezvényre kiosztva találtatott. Értesítésünk kiegészítéséül meg kell jegyeznünk, hogy a kérdéses levélzsáknak az aradi postahivatalnál ép és minden észrevétel nélkül állapotban megérkezése állíttatott, holott pedig a békési postapecsét helyett rajta a csabai vasúti postapecsét volt, s a zsák a felbontás által okozott sérülés, illetőleg késvágás szembetűnő jeleit hordozta magán. Az aradi postahivatalnokok állításának könnyen hivése szülte a békési postamester zaklatásait, aki midőn a levélzsáknak továbbítása s különösen annak hol, mennyi ideig tartózkodása iránt az előnyomozásnál tudakozódni bátorkodott „az nem az ön gondja, feleljen csak az elbe tett kérdésre“ féle nyilatozatokkal némittatott el; a zsákon látható sérelemre tett észrevételének pedig „prücsök lyukon nem fér ki elefánt“lon gúnyolódó — úgy vélt helyes cáfolata. Városunk lakossága, mely a gyanúba vont postamester ártatlansága feletti meggyőződésében soha meg nem ingott, általános örömet érez : a méltatlanul zaklatottak s a hozzájuk tartozó család borújának derűre változása felett, s ha van valami ami a méltatlan szenvedésekért kárpótlást adhat, az egyedül azon tömeges részvétnyilatkozat lehet , melylyel a város minden rendű-rangu polgársága a postamester családjának örömében, személyes tisztelkedés alkalmával kifejezett üdvözlésével osztozni sietett. ur szájából, mint hangzottak Schmerling korában, ugyanonnan, s Bach korában, ugyanonnan. Csodálatos az, hogy vannak emberek, kik a társadalom vére emésztésére, oly ügyesen becsempészik magukat miden kor és rendszer gépezetébe, legyen az absolutistikus, vagy alkotmányos rendszer és gépezet; de itt és ott mindig helyet foglalnak , mint a „Magyar Politika“ más név alatt megvolt Bach és Schmerling idejében, megvan most, ezen alkotmányosnak mondott rendszerben is, s mint némelyek mondják: pláne még befolyást is gyakorol a kormánykörökre. Nekünk úgy tetszik, hogy az insecten világban is vannak oly fajok, melyek mindenüvé befészkelik magukat. A piszkos szobák repedéseiben tanyáznak leginkább , de befészkelik magukat, mégpedig majdnem kiirthatlanul, a legtisztább termek, sőt palotákba is.“ Ezen magyar insedten-faj , bizony kívül esett figyelmünkön. Most veszszük észre, midőn csipked — hogy hát él és uralkodik drága alkotmányunk repedéseiben, így febr. 25-én kelt számában, ír azon mozgalomról, mely a vidéken mindenütt, a magyar önálló államiság javára kezd ébredezni. Többek között mondja : „Addig, míg mi — az odaben lévők — a liberális és conservativ, centralisatió és önkormányzat-szavak és jelszavak értelme , a kifejezések jelentősége, a bal és jobb árnyalatok és egyéb efféle distinctiók fölött vetélkedünk : fejeinkre nő azon mozgalom, amely ma már eszközeiben legkevésbé sem leend válogatás, hanem, ha nem is nyíltan, de elég érthetően úgy fog föllépni, mint a forradalmárok, a lázadók és a velük szövetkezett elégületlen politikai nemzetiségi és társadalmi elemeknek szövetsége, amely nem fog kímélni semmit — sem a monarchiát, sem a 67-es alapot, sem a fönnálló kormányrendszert, hanem kihívó dacczal fog föllépni és a létező bonyodalmakat anarchia és testvérharcz előidézésére fogja fölhasználni, ha nem akad egy erőteljes kéz, amely idejekorán e hydrának fejét szétzúzza.“ Másik helyen, következő szép emlegésbe tör ki: „Csöppet sem túlozunk. Figyelemmel kisérjük rég ez irányban a közhangulatot. Tudjuk jól, hogy a 48-asok már ki is jelölték azon férfiút, aki új választások esetén az agitatió lelke, vezére leend. E férfiú Simonyi Ernő. E férfiú szmleges bonhémiája mellett mindenkép alkalmas arra, hogy ily küzdelmet intézzen. A gyanúsítások, reeriminatiók embere, a gyűlöletterjesztés propagátora, a parlament hainja. Jó kézbe tették le ügyöket, mert ha valaki, úgy Simonyi Ernő az a férfiú , aki ez agitationális érdeknek minden egyebet föláldozand.“ Egy kor- és jellemismerő férfi, e sorok átolvasása után, mindjárt kitalálja, hogy aki ilyet ír, az nem lehet más, mint az absolutismus bérencz szolgája, milyet a napóleoni korszak tüézetestől teremtett össze. Bizony nem érdemes komoly bírálat alá venni, a reactió ezen beléndek virágait, mely egyformán viszszataszító és undorító. Van azonban egy tétele, hol az anarchia és testvérharczról beszél, amely csak úgy per idearum associacionem megérdemli a bővebb elmélkedést, hogy ki készíti elő az anarchiát és testvérharczot, az-e aki állandó jogbiztonságot, törvénytiszteletet akar létrehozni, vagy a ki piszkos haszonlesésből s önérdekből egyformán szolgálja Bachot, Schmerlinget, s mind azt, a ki hitvány tollát, gazdag zsoldért bérbe fogadja ? Szederkényi Nándor: taktika, mire az elv reserválása? azt már csak nem hiszi senki, hogy Tisza et consortes kedvéért a király a rendszert változtassa meg, ha azt épen ők jónak bizonyítják be. Vagy roszul kormányoznak, hogy a rendszer roszaságát bemutassák, akkor lejárják magukat a taktikusok, s hova lesz az a párt, melynek kebeléből kellene az új rendszer keresztülvitelére erős kormányt és kormánypártot megteremteni ? Az a taktika, hogy a miniszterek közelebbre jutván a királyhoz, jobban informálhatják, az a magyar ember előtt, a hízelgés politikája volna, mely nem jogokat, hanem csak szánandó alamizsna kegyeket szerezhetne meg, Így gondolkodunk a vidéken, és Solymosy Bálint javaslatát, hogy az országgyűlés kérje feloszlattatását, nemcsak impertinentiának nem tartjuk, hanem egyedüli gyógyszernek, mely az elkábult pártokat kijózanítaná. Nincs időnk az experimentátiók végét kivárni: a nemzet háza ég, s míg önök tisztelt koalitionálók vagy fusionálók bolondságaikból kiábrándulnak, égetteket fognak találni, kiknek koldusbotot adva kezükbe, megírhatják a kéregetési engedélyt törvénykönyvükben, csak legyen kitől kéregethessünk. Szab ély. Az országháziból. Budapest, febr. 28-án. Erdélyben van egy irrealita secta, az úgynevezett „Szombatosok“. Ezen secta izraelita ritust követ; azonban, nem az ó-izraelita törzsből valók e secta követői, hanem egy magyar születésű alapította, ki egy rabbinus leányát vette nőül, s átvevén a zsidó ritust, követői egy községben azt most magyar nyelven gyakorolják, s cultiválják. Ezeket nevezik Erdélyben „Szombatosok“-nak, miután szombat az a nap, melyet szintén különösen ünnepelnek. Valóban, midőn így hetenként egyszer szombaton a képviselőház összeül, úgy tetszik nekünk, hogy a képviselőház tagjait is ily „szombatosokká“ avatják fel maholnap. Szombatonként összeül a képviselőház, hogy elzsolozsmázzon valamit s akkor aztán megy széjjel. Ma is szokásosan megünnepeltetett a szombat. Kiváló figyelmet Borbea indítványa tett, hogy az ő határozati javaslata, legközelebbi ülésben vetessék fel. Az ily kívánságnak eleget tenni, mindig a méltányosság kérdése. És most a sürgős tárgyalások épen megengedik azt. A szélsőbal pártolta az indítványt. No hiszen, majd fog trombitálni az osztrák-magyar sajtó ismét, hogy miképen conspirál a szélsőbaloldal a nemzetiségekkel. Handa-banda. Bizony nem nagy figyelemmel tartjuk a „Magyar Politika“ otromba expectorátióit , mint Bach, Schmerling, bérenczlovagjának, az absolutismus fizetett szolgájának ismert reeriminátióit, melyek épen oly ékesen hangzanak most Kecskeméthy Aura, A vidékről. Múlt év vége felé a „Reform“ midőn nyilvánosan a fusió vagy coalitióról először volt szó, a vidéki lapokra förmedt „ostobáknak“ jelezvén, ha vidéken is szólni mernek ahhoz, ami a fővárosban történik. Nemes haraggal fogadtuk a,,Reform“ ezen illetlen kifakadását, nem is sejtve mennyi salakja fekszik fenekén ezen vakmerő állításnak. Eszünkbe jutott, nemcsak a korábbi, de a legutolsó időből azon nagy és hazájukat igazán szerető vezérférfiak névsora, kik egytől-egyig mind vidékiek és magyarok voltak. Hát a „Reform“ haza bölcse mióta fővárosi?] Hogy most a pártok vezérfiainak esze megfővárosittatott, azon erkölcsi erőnek elgyengülését mutatja, mely nem a vidéki romlatlan felemelkedésből, hanem a fővárosban divatozó szédelgésből meríti kutforrását. Hát a „Bihari pontok“ teremtője nem azóta szédeleg magatartásában, mióta a főváros szellemi szakjába öltözködött? Nem is azért hoztam elő ezen falusi egyszerű igazságokat, mintha a fővárosi és vidéki magyarok között különbséget akarnék tenni, hanem hogy rámutassak azon fővárosi corrumpáló cosmopolitismusra, mely fenhéjázó könnyelműséggel öli meg a nemesebb eszmék és érzelmeket egész a becsületességig. Mindenre fátyolt vetünk holnap, mi ma megtörtént, ha az a nemzet életébe kerülne is. Falusi ostobaság marad felmelegíteni valamely sérelmet, ha folytonosan vérzik is, ha arra a nemzetgyűlés, vagy csak egy tekintélyesebb ember kimondotta sanctióját. Divattá lett a politikában is a kereskedés majmolása, mely könnyelműen rázza le mai veszteségét, egy holnap kilátásba helyzett nyereményért, ha abból hibázik is a becsületesség. Ugyan mi történt volna Ghyczyvel, kinek első választási programmjának minden betűje elítélte a kiegyezkedés akkori polcton lévő politikáját, kinek az első országgyűlésen tartott beszédei, oly tisztán megjövendölték, kézzelfogható érvekkel megmutatták a ma már bekövetkezett politika tarthatatlanságát, ha már a politika nem az exigeniták tudománya, magyarul a szédelgésbe burkolt geschäft pirulás nélküli functiója volna ? Elitélte volna őt a nemzet egész életére, mint olyat, ki őt bizalmában megcsalta, a fáklyás zene megtorlására bizonyosan macskazenét kapott volna azoktól, kik most követői lettek. Mit jelent a balközépi november 7-iki határozat ha nem azt, hogy a geschäftet most még nem lehet megkötni, addig pedig várni, míg a crida beáll, igen hosszú idő; táblázzuk be tehát követelésünket, hogy a cridából nekünk is jusson valami, és erre nagy bölcsen feltalálták a „taktikát“. Beszéljünk fővárosiasan. A taktikusok belépnek a minisztériumba megmutatni, mily rész a kormányrendszer. S hogy valóban megmutathassák, még ha lehetne is jobban kormányozni, nem szabad, mert ha jobban kormányoznak, megmutatják, hogy a rendszer jó s csak a személyek voltak roszak, kik a rendszer előnyeit felhasználni nem tudták. Mire való akkor a MAGYARUJSÁG 1874. MÁRCZIUS 1. A képviselőház febr. 28-iki ülése. (Délelőtt 10 órakor.) Elnök: Bittó. Jegyzők: Beöthy, Szeniczey, Széll, Huszár. A miniszterek közül jelen vannak: Szende B., Pauler Tiv. A jegyzőkönyv hitelesittetik. Ehlök bemutatja a blügyminiszter értesítvényét, amelyben a belügyminiszter tudatja, hogy I. Ferencz császár és apostoli király ő felségéért a szokásos miseáldozat a budavári főtemplomban i. é. márczius 2 -án d. e. 10 órakor fog megtartatni. Tudomásul vétetik. Bemutatja Moson megye és Győr város kérvényét, melyben az országos iparegyesületnek a hadi felszerelvényeknek hazai ipar által leendő előállítása iránti kérvényét pártolják . Csanádmegye kérvényét az adóbehajtásnak a törvényhatóságokra leendő ruházása iránt. Berényi Ferencz gr. egy orthodox hitközség kérvényét nyújtja be a m. izraelita iskolaalap jogos és méltányos felosztása iránt. Matuska Péter Liptó megye 10.000 polgárának kérvényét nyújtja be a megyék kikerekítési törvényjavaslat elvetése , esetleg Liptó-Szt.Miklós törvényszéke meghagyása iránt. Lukács Béla Szamosújvár város kérvényét nyújtja be a megyék kikerekítési törvényjavaslat tárgyalásánál, a kereskedelmi városoknak eddig élvezett törvényhatósági önállásuk meghagyása iránt. Kasuth József a „Minerva“ könyvnyomda társulat kérvényét nyújtja be nyomdája megvétele iránt. Házmán Ferencz a budai tanítóegylet kérvényét nyújtja be, Rill József tanárnak az e kérvényben foglalt esetének tisztázása és illetve átalában a tanítói állás biztosítása iránt. Borba Zsigmond A Miletics-féle határozati javaslatot napirendre tűzetni kívánja. Elnök fölteszi a kérdést, ha kívánja-e a ház hétfőre kitüzetni. A többség nem kívánja. Toszt Gy. központi előadó bemutatja a központi bizottságnak a közjegyzőségre vonatkozó törvényjavaslatról szóló jelentését. Szeniczey Ödön jegyző olvassa a Svéd-Norvég és Portugalliával kötött kereskedelmi szerződést, melyet a ház elfogad. Beöthy Alg. jegyző olvassa az Oroszországgal kötött postaszerződést, melyet a ház szintén elfogad. Elnöke három javaslat elfogadását kijelenti. E törvényjavaslatok a felsőházhoz fognak átküldetni. Molnár Antal olvassa a kérvényi bizottság XXXV-ik jelentését, mely minden megjegyzés nélkül elfogadtatott. Elnök: Több tárgy nem lévén, hétfőn az osztálytárgyalás alatt lévő javaslatok fognak bemutattatni. Az együttes albizottságok jelentése a pénzügyi és vasúti bizottságokhoz a keleti vasút ügyében 1874. február. (Vége.) Továbbá tény, hogy a rendkívüli gyűlések összehívása körül, különösen a tárgyak fölemlítésénél, a szabályok egész szigorral nem tartattak meg; példaképen fölhozzuk az 1872. június 3-kára történt második fölhívás körüli eljárást. — Ez a hivatalos lapban május 17-diki keletről május 22-iki 115. számban jelent meg, ott a napirend 2-ik száma alatt ez áll: „2. Indokolt előterjesztés a vállalat pénzügyi helyzetéről, és határozathozatal a társulati vonalak kiépítésének biztosítása iránt teendő intézkedés tárgyában.“ Ez annyira átalános értelmű, mintszerint azt ebből, hogy itt egy nagymérvű kölcsönvételről lesz szó, világosan megérteni nem lehet, ezt csak az tudhatta, aki a dolog állásába közelebbről beavatva volt. Ennek ellenében az alapszabályok 36. §., mely a tanácskozás vagyis közgyűlés tárgyáról szól, azt mondja, hogy a közgyűlés elhatározásának különösen föntartatnak. 2. A társaság alaptőkéjének szaporítása, vagy új részvények kibocsátása, vagy a társulati hitelpapírok alapján fölveendő kölcsön (elsőbbségi kölcsön) által. Az alapszabályok ugyanezen szakaszának 10 dik pontja utáni kikezdés pedig azt mondja, hogy ezen tárgyak fölött rendkívüli közgyűlésekben is lehet határozni, de a 33. §-nál fogva megkívántatik mindenkor, hogy a tanácskozás tárgya a közétett meghívásban fölemlítve legyen ; a 33. §. azt rendeli továbbá, hogy a közgyűlés csak oly kérdéseket tárgyalhat, melyek az összehívott hirdetményben napirendre kitűznek. Az albizottságban fölmerültek még kételyek magára a dolog lényegére is, t. i. átalában lehetett-e jogosan e gyűléseken másodsorozatú elsőbbségi kötvények kibocsátását elrendelni, minthogy az engedély-okmány 21. §. második kikezdése azt tartalmazza, hogy „az elsőbbségi kötvények csak oly összeg erejéig lesznek kibocsáthatók, melyek kamatoztatása a biztosított tiszta jövedelemnek legfölebb háromötödét igényli. Miután azonban ezen kérdés fölött időközben maga a törvényhozás „a magyar keleti vasút függő adósságainak rendezéséről“ szóló törvény által már határozott, az albizottságnak e részben többé megjegyzése nem lehet. A másik osztálya a részvényeseknek azok, kik távol elszórva a világ minden részeiben, csak akkor vették észre mily nagy baj lehet ezen keleti vasútnál, midőn 1873. julius 1-én esedékes részvényszelvények be nem váltattak, azaz a kamat nem fizetett. Ezeknek nagy része a képviselőházhoz kérvény által folyamodott, van ilynemű 4 kérvény. a) Alsó-Ausztriai Mödling 1873. november 16-án körülbelől 590 részvény nevében eredeti aláírás ; b) Németalföldi 10,640 részvény nevében, komitée által aláírva; c) Galicziai 9279 részvény nevében komitée által aláirva ; d) Bécsi, Schönberger Lajos által aláirva 24.000 részvény nevében, 110 melléklettel s eredeti aláírásokkal. Megjegyzendő ezen kérvényekre átalánosságban, hogy a három első németül van szerkesztve, csak az utolsó magyar s hogy az aláírások hitelesítve s a részvények birtoka konstatálva csak a galicziainál van s ez is csak utólagosan küldetett be. Megjegyzendő továbbá, hogy a kérvény alapja mindenikben egy s ugyanaz, tudniillik a részvényesek feljajdulása a ki nem fizetett részvénykamat iránt, óvás a rendkívüli gyűléseken hozott határozatok ellen, s azon kérelem, hogy a törvényhozás vegye a részvényeseket védelem alá s kártalanítsa. Az alsó-ausztriai kérvény beismeri, hogy az eredeti építési alap jó gazdálkodás mellett elegendő lett volna, továbbá, hogy a szelvények ki nem fizetése által mennyire csökkent a külföld bizalma Magyarország iránt, a gyűléseken mint rendelkezett egy föltűnő kisebbség a nagyszámú, de jelen nem levő részvényesek sorsa fölött, végre, hogy az igazgatótanács tehetetlen s hogy a kormány mulasztásokat követett el. A németalföldi részvényesek azért bíztak Magyarországba, mert látták, mily férfiasan küzdött függetlenségének kivívásában, különösen az államadósságok elkülönítésénél; továbbá kiemelik, ha nem jön segítség, a magyar hitel a külföldön tönkre megy; a szelvény ki nem fizetésében a külföldiek ellen intézett szántszándékos megrövidítést látnak, miután majdnem kizárólag ők birtokosai a részvényeknek ; állítják, hogy a gyűléseken fölveendő tárgyak velük közölve soha sem voltak. A galicziai nagy terjedelmű kérvény a keleti vasút egész történetével részletesen foglalkozik. Kiemeli, hogy az építési alap mennyire elég lehetett volna, miután mértföldenként ebből névértékű 950,000 frt, reális értékben pedig 750,000 frt jut, több mint minden más vasútnál Magyarországon, hogy ezen érdekekből az angol-osztrák bank és Warring készpénzben 61.647,729 frt és 30 krt kaptak, s ők a társaság javára csak 52.523,450 frtot irtak, s igy a külömbözet 9.124,279 ft 30 kr; továbbá 20 millióra teszik azon summát, melyet az alaptőke ezen és más után elvesztett; állítják, hogy az 1871. márczius27-ki illetőleg junius 12-ki egyesség Warringgal a társaságnak másfél millió forintjába került, s hogy erről a társaság mit sem tudott; mondják, hogy a részvényesek nem ismerték a párisi szerződéseket, s hogy a közgyűlések tanácskozásainak tárgya soha kellőleg hirdetve nem volt; állítják, hogy az 1873. junius 28-ai közgyűlésen habár hirdetve volt az 54. §. változtatása, az ott szóba sem jött, s azért szerintök is ezen közgyűlések határozatai érvénytelenek. Kiemelik, hogy ma (azaz 1873. októberben) a részvény az esedékes szelvényekkel együtt 60 frt s igy valódi értéke 52 frt 5 kr, hogy tehát minden részvényes részvényenként 103 frt 75 krt veszített, s igy a részvényesek összes vesztesége 15,569,452 frt 25 kr. Végre óvást tesznek a kormány azon terve ellen, mely a részvények államsorsjegy általi kicserélését kívánja foganatosítani. A bécsi Schönberger-féle kérvény állítja, hogy az igazgatótanács határozottan vonakodott a párisi szerződést a részvényesekkel közölni. Kiemeli, hogy midőn a kormány helyben van, a betekintési joga is volt mindenbe , mégis négy hónap volt szükséges, hogy a párisi szerződések csak tudomására jussanak , nem csoda tehát, ha a részvényesek évek múlva sem tudták magukat e részben tájékozni; állítják, hogy a párisi „Societé generale“ aláírási fölhívásában a részvények után fix százalék volt kitéve, s hogy ha nincs bizalom a magyar államhoz a külföldön, az aláírások sem történhetnek, s e szerint a pálya ki sem épülhetett volna. Kiemelik ezek és a többi kérvényezők is, hogy a részvénybirtokosok legnagyobb része vagyontalan özvegy, árva, ki csupán ebből él; továbbá határozottan nemcsak visszautasítják a kormány által tervezett állami sorsjátékot — hanem miután ez kamatnélküli a részvényesekre valóságos csapásnak mondják. — Végre kijelentik, hogy ismerve Magyarország mostani pénzügyi helyzetét, — áldozatra készek és megalkusznak. Ennyi a kérvényekben. Kötelességének tartja az albizottság abbeli meggyőződését jelenteni ki, hogy a részvényesek addig, amíg a részvények utáni kamatot pontosan megkapták, jogaik gyakorlatát igen hanyagul teljesítették, minek legvilágosabb példája az, hogy egy gyűlést sem lehetett a részvények csekély volta miatt a kitűzött első határidőre megtartani. De mindamellett, hogy ez igy van, a részvényesek sorsa figyelmet érdemel, kivált miután az utolsó törvény által a másodsorozatu kötvények érvényessége el van ismerve, s igy azon kamat, amely a részvény birtokosait törvény szerint megillette volna, most már a másodsorozatú kötvény kamatainak fizetésére tétetett át. Ezek azon főmomentumok, melyekre az együttes bizottságok figyelmét fölhívni az albizottság kötelességének tartotta. Ezen itt előadottakból s a tanácskozás részleteiből fejlődtek azon kérdések, melyeket mellékletben mint e jelentés kiegészítői részét, szintén van szerencsénk a bizottságok elé terjeszteni, a kihallgatandó egyének lajstromával együtt. Ezen kérdéseket három részre osztottuk : a kormányhoz, az igazgatótanácshoz, és az angol-osztrák bankhoz intézendőkre. Az albizottság érezte szükségét annak, hogy Warring Károlyhoz is intéztessenek kérdések, mint olyanhoz, kinek ezen ügynél oly nagy szereplés jutott, azt hiszi azonban az albizottság, hogy ez sokkal czélszerűbben fog történhetni akkor, ha a bizotságok némely körülmények iránt már eleve tájékozva lesznek. Befejezésül még egy dologra kívánjuk a bizottságok figyelmét fölhívni. Miután az üléseken a kormánynak egy képviselője majd mindig jelen volt, az albizottság által fölállított kérdésekre a kormány képviselője benyújtotta írásban a választ, mely az illető jegyzőkönyvekhez van csatolva Az albizottság azonban tekintetbe véve azt, hogy kiküldetése nem terjedt a kihallgatásra, vagy a kihallgatás fölött ítélethozásra, hanem csak a tanácskozás előkészítésére, ezen 4 rendbeli választ csupán mint anyagot a leendő tanácskozásra mutatja be a bizottságoknak, föntartván mindazon kérdéseket, melyekre a kormánytól följogosítás adandó. Tisztelt bizottságok! Azt hiszszük, az itt előadottak által teljesítette az albizottság azon feladatát, melyért ki volt küldve re mely abból áll, hogy a tanácskozási módozat és sorrend megállapittassék, s hogy ezen bonyolódott keleti vasút ügyének megoldása könynyittessék. _________