Magyar Ujság, 1874. március (8. évfolyam, 49-72. szám)

1874-03-22 / 67. szám

07. szám. Vasárnap. Szerkesztői iroda: Barátok­ tere 1-fő szám. 2. emelet. Ide intézendő a lap szellemi részét illető minden közle­mény. Kéziratok , levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen le­velek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Kiadó­hivatal: Egyetem-utcza 4-ik szám, földszint. Ide intézendő­­a lap anyagi részét illető minden közle­mény, u. m. az előfizetési pénz, a kiadás körüli pa­naszok­ és a hirdetmények. POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP, 1874. Márcz. 22. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy hely­ben házhoz küldve. Egy évre . 16 frt. — kr Fél évre . 8 » — » Negyed évre 4 » — » Egy hónapra 1 v 40 » Egyes szám 6 kr. Hirdetési dij: kilencz hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr, többszöri 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 30 kr. Nyilttér: négy hasábos petitsor 30 kr. Fölhívás előfizetésre a „MAGYAR ÚJSÁG“ czimű politikai és nemzetgazdászati napilapra. A közelgő évnegyed alkalmából ismét azon közönséghez fordulunk, hogy lapunk támogatá­sára fölhívjuk, mely pártolásával lehetővé tette eddig, hogy fenállhasson e közlöny, mely kez­dettől óta kitartóan lobogtató az ország állam­önállósága s függetlensége nagy eszméinek zászl­­aját, melyek ma immár, az uj életre ébredező haza jelszavává kezdenek lenni. Ha valaha, úgy most még inkább szükség van ily közlönyre. Az elvek feladásának korszakát éljük. A po­litikában a kitartás, szilárdság helyét a taktika foglalta el. Mind a szomorú jelenségek arra utalják a va­lódi magyart, hogy ama nagy eszmék zászlaja alá csoportosulva annál határozottabban s haj­­líthatlanabbul ragaszkodjék azon eszmék ura­lomra juttatásához, melyek épen m­a, márcz. 15-én, huszonhat éve az 1848-iki törvények nagy intézményeiben keltek életre. Az olvasóközönség ismeri programmunkat. Nyolc­adik éve, hogy a programmunkban kifeje­zett elvek mellett küzdünk lapunk hasábjain. Ez leend irányadónk a jövőben is. E mellett azon leszünk, hogy az olvasóközönség igényeit érde­kes közleményekkel is minél inkább kielé­gítsük. Az előfizetési feltételek ezek: Apriltól—deczember végéig . • 13 frt — 12. Fél évre....................................8 frt — kr. Negyed évre.......................... • 4 frt — kr. Két hóra ..................................3 frt 80 kr. Egy hóra...................................1 frt 40 kr. Az előfizetések postautalvány utján legczélszerűb­­ben eszközölhetők és Bud­a-Pestre egyetem utcza 4 szám a „Franklin-Társulat“ magyar irodalmi intézet és hír­lapkiadó hivatalába (ezelőtt Heckenast G.) intézendők. A szerkesztőség. A kormányválság alakulása. Ma készen vagyunk a kormányválság máso­dik stádiumával. Szlávy megy, jön Bittó. Szlávy helyett Bittó alakít kormányt, jelen­leg a képviselőház elnöke. Miként jutott Bittó István a képviselőház elnökségére, e díszes és magas tisztségre? Kér­dezték az elnökválasztás után egymást a képvi­selők úgy, mint az egyes választók. Micsoda ma­gas, hazafias érdem, talentum, tekintély stb. volt a lépcső az elnöki emelvényhez ? Fényes múlt, jelen, vagy nagy reményekre keltő jövő szolgált piedestálul talán ? Hasztalan kerestünk kiz ezen oszlopokból csak egyet is a szerencsefi tulajdonában, ezek közül ott egyet sem találunk. Midőn 1872 ben a képviselőház elnökségére volt a kandidátió a jobboldalnál, és S o m s s i­c­h megkapta az elbocsátó levelet, a jobboldal köré­ben éles discussió fejlődött ki a felett, ki legyen a ház elnöke. Az ily személykérdés rendesen mélyen fel szokja kavarni az érdekeket, s nagy óvatosság igényeltetik a candidatiónál. — Oly egyéniség nem találtatott, a­kiben mindnyájan megnyugodtak volna. Deák Ferencz bölcses­sége (!) úgy oldotta meg a kérdést, hogy kandi­dált oly egyént, kire a többiek legkevésbé vol­tak féltékenyek.­­ A magyar közmondás úgy szokta az ilyet jellemezni, hogy „se nem árt, se nem használ.“ Bittó István így jutott az elnöki székbe, mint „Pilatus a credóba.“ Egyébiránt a legközelebbi múlt s jelenre méltán el lehet mondani, hogy a középszerűség­nek korszaka ez. Ilyen korszak a hanyatlás idejé­ben rendesen előáll. Nálunk ma a korszak telje­sen inaugurálva van. Bittó István miniszterel­nöksége féltette reá a koronát is. Midőn Szlávy miniszterelnök lett, a fel­tűnő jelenség azzal lett megmagyarázva, hogy Szlávy kitűnő szakember, kormányzói képes­ség , bár mi ezt se bihari főispánsága, se ke­reskedelmi minisztersége idejében nem­ tapasztal­tuk. De hát legalább ráfogták, s tudtak valamit mondani róla, ha mást nem, hogy ügyes hi­vatalnok. Hogy Bittóról mit tudnak mondani, mely­­lyel miniszterelnöki képességét némi részben fe­dezzék, ezt kerestük ma a jobboldali lapokban , de mindez ideig mit sem találtunk. A képviselő­házi elnökségnél még volt valami, hogy Deák Ferencinek jó barátja. A miniszterelnökségnél, ugyan ezen nótát aligha lehet írni. De mégis van talán egy érdeme, — mert a mai időben ez nagy positió: hű bámulója Andrásy grófnak, s továbbá: feltétlen hive. Ez mindent meg­magyaráz, ez ellensúlyozza a középszerűséget is, melynek megtestesülése az egész Bittó István, jelenlegi miniszterelnök. Úgy tetszett a gondviselésnek, hogy hát Szlávy helyett, Bittó foglalja el a miniszter­­elnöki széket, s ezzel a hónapok óta tartó vál­ság, más személyekkel, más alakokkal legyen folyamában. Tekintve hazai viszonyainkat, azt kérdjük : mi gyakorlati értelme van ez ilyen szem­é­l­y­v­á­lt­o­z­ásn­ak most, midőn nem személyek, hanem elvek, nem egyszerű kormány-, hanem rendszerválság forog fen. Az, hogy Szlávy helyett, Bittó István ült a piros bársonyszékbe, az ügyet épen nem mozdította elő, még szorosan a személyiségeket tekintve sem, mert hogy Bittó személyi­sége, képessége, mu­­­tj­a, j­e­len­e nagyobb bizalomra keltő volna mint a Szlávyé, úgy hiszszük még a jobboldali sajtó sem merné ál­lítani. Vagy talán úgy fogják fel, hogy a rozzant szekér elhasznált kereke helyébe , mégis kell tenni valamit, ha mást nem csúsztató á tudat, s erre bárki megteheti a szolgálatot, az már más! Csakhogy van-e ebben államférfiús bölcsesség, tapintat, hu szolgálata és vezérlete-e ez az or­szág érdekeinek? feleljenek meg azok, kiknek kezében nyugszik ma az ország sorsa. Az új kormány kinyomata, jellege, kétségkí­vül Bittó miniszterelnök személyében nyer ki­fejezést. Hogy a kormány tagjai azonfelül kikből ál­lanak, szerintünk már másodrangú kérdés. A miniszterelnök, ki hivatva van kormánya tagjait egybegyűjteni, képviseli a kormány­programmot, elvet, annak egész szellemét. Micsoda programmot képviselhet Bittó sze­mélyisége a miniszterelnöki szrkon? folytatását képezi a Szlávy-kormánynak; mindöszsze a személy változott, az elv, a rendszer marad. Mert a legjobb akarat sem mondhatja, hogy ta­lán Bittó István maga egy reform, egy programm, mely a jövő megváltó arcá­­numát rejti magában! Ily nevetséges állí­tásra senki nem vetemedhetik. A jobboldali sajtó nagy sort helyez arra, hogy Bittó minisztériumának tagja leszen Ghyczy Kálmán is, még­pedig mint pénzügyminiszter, s szerintök ez a jövő programm­ja. Kétségkívül Ghyczy Kálmán sok ismerete, pénzügyi jártassága, nagy előnyére válnék min­den kormánynak, különösen a pénzügy terén. De a fenálló viszonyok, az uralgó rendszer közepette, mit tehet a legnagyobb szakképesség, mit tehet a szorgalom, mit tehet a legridegebb lelkiisme­retesség ? Nem vonhatjuk kétségbe Ghyczy jóakara­tát, melylyel zilált pénzügyi viszonyaink rende­zéséhez hozzálát. De kétségbe vonjuk azt, hogy a jelen rendszer uralma alatt, a legjobb akarat is képes legyen segíteni a bajokon. Pedig a jelen kö­rülmények között, Ghyczy sem conferálhat egye­bet a kormányzás nagy vezérletéhez, a jóakarat­nál. De nem is járul egyébbel, nera is akar járulni — tanúságát adta ennek múlt év nov. hó óta, midőn eredeti programmját fel­adva, elfogadta azon rendszert, melynek kö­szönhetjük pénzügyi nyomorúságunkat. November hó óta Ghyczy Kálmán, a rend­szerből folyó minden pénzügyi adtust elfoga­dott s megszavazott. Kivételt képez a keleti vasút kérdése, mely önálló szakaszt képez az erkölcsi sülyedés paragraphusai között. Egyebekben Ghyczy Kálmán, ha támogatójává lett azon pénzügyi rendszernek , melynek kimondhat­­lan rosz oldalait, káros kihatását, veszélyeit évekkel ezelőtt épen ő demonstrálta előttünk napfény világossággal. Ne hogy valaki azt, a­mit határozottan rosz­­nak itéle, de a tapasztalat is rosznak s veszély­­lyel teltnek igazolt — képes legyen jóvá átva­rázsolni, mint Krisztus a vizet borrá változtatni, úgy hogy az egész rendszert elfogadja — no már ehhez oly természetfeletti erő szükségeltet­nék, melylyel sem Ghyczy, de egy halandója a földnek sem dicsekedhetik. Hasztalan tolják tehát előtérbe Bittó mi­nisztériumánál Ghyczy személyiségét, mint­egy lobogót; nem jelent már az semmit, mert maga Ghyczy semmisítette meg egyénisége jelentőségét. Ő maga hazudtolta meg múltját, elvfeladásával; ő maga másította meg né­zeteit a pénzügy terén, melyekkel hírne­vét, s tekintélyét állapította meg, úgyhogy a régi Ghyczyből mi sem maradt előttünk egyéb, mint Bittó miniszterelnök kormányának egy­szerű pénzügyi hivatalnoka, ki több szorgalommal kezelheti a pénzügyi kormányzást mint például Kerkapoly, de hogy a haza nagy érdekei előnyére szolgálna, legutóbbi ma­gaviselete jogot ad arra, hogy ezt kétségbe vonjuk. Hasonlít államunk kezelése most azon férfi eljárásához, ki kopott kabátjához oly makacsul ra­gaszkodik, hogy foltot foltra ölt— de azért attól megválni nem akar, holott ez módjában állana. Mi nálunk is öltik a foltot a foltra, — állan­dósítják továbbra is a kormányválságot, mely csak idő kérdése, hogy ismét lázas krízis­ben törjön ki. Azon reményben vagyunk, hogy a közvéle­mény hatalmas áramlata, a rövid idő alatt ki­törendő válságnál már érvényesítheti jogos kí­vánságát, hogy új rendszer, az ország érdekeinek megfelelő rendszer inau­­guráltassék hazánk jövendője biztosí­tására. Szederkényi Nándor. — A 48-as kör ma, vasárnap, d. e. 10 órakor ülést tart. — Miután a 48-as párt s a „Baloldali kör“­­ből kilépett országgyűlési képviselők egyesüléséről, illetőleg az egyesülés tárgyában tartott értekezletekről hiányos vagy hibás tudósítások jöttek eddig is, vala­mint jöhetnek ezután is forgalomba, szükségesnek lát­juk tudomásra hozni, hogy ámbár a formaszerű egye­sülés ekkoráig nem jött létre, gondoskodva van arról, hogy közös elveik alapján öszhangzó működésük addig is lehetőleg biztosítva legyen. — A 9-es albizottság vasárnap d. e. 10 órakor tart ülést, melyben a bizottság előadója Széll Kálmán által szerkesztett jelentés fog hitelesíttetni. — Az „Ellenőr“ mai vezérczikkében melegen üd­vözli Zichy Ferencz konstantinápolyi követté lett kine­­veztetését. — Biz ez elég nagy fordulat. Már most azután ideje volna, hogy az „Ellenőr“ Horváth Mihályt is halottaiból föltámasztza, ha néhány év előtt jónak látta a holtak közé sorozni. Megteheti már bátran. — A ,,P. Napló“-ban ezeket olvassuk: „Az országgyűlés legközelebbi működésére vonat­kozólag illetékes helyen fenforgó szándéklatok felől a következők jutottak tudomásunkra: A húsvéti ünnepek (ápril 5. 6.) a küszöb előtt lévén, az országgyűlés ezek előtt valószínűleg csak­ egy-két ülést tart,melyben meg­választja a delegatió tagjait is, s mintegy három hétre elnapolja ülésezését, hogy ez alatt az új kormány javas­lataival elkészülhessen. A delegatiók tárgyalásai alatt az országgyűlés nem igen fog érdemleges tanácskozásokat folytatni, re­mélhetjük azonban, hogy a delegatiók ülésezése ezút­tal igen rövid lesz. Az érdemleges törvényhozási mun­kálatokra május második fele és június hónap fog ma­radni , június végén pedig az országgyűlés az őszig el­­napoltatik. A 21-es bizottságnak e napokban fog előterjesz­tetni a 9 es bizottság munkálata. Nagyon óhajtandó, hogy e munkálat a 21-es bizottságban ne adjon hosz­szabb vitákra alkalmat, s valószínű, hogy csak a köz­jogi ellenzék, Irányi Dániel által fog benyújtatni külön vélemény, mely azonban, remélhetőleg, hosszabb vitá­kat nem fog fölkelteni.“ Vasu­taink jövője. A hivatalos lap tegnapi száma rovatos kimu­tatást hoz a magyar korona területén létező ál­lami és társulati vasutakról, mely kimutatásból a jelenre nézve némely nem épen örvendetes ta­nulságot meríthetünk , minélfogva szükséges, hogy máskép gondolkozzunk és gondoskodjunk vasutaink jövőjéről mintsem eddig tettük vagy tenni elmulasztottuk. Ily nemépen örvendetes tanulság az, hogy az osztrák urak, kezet fogva a francziákkal, még az absolut osztrák uralom idejében birtokukba vették a leghosszabb, a legjövedelmezőbb s keres­kedelmi és más szempontokból is legjelentéke­nyebb pályákat ugyannyira, hogy most már ők urai a mi forgalmunknak s közgazdasági moz­galmainknak legnagyobb részben , és jövede­lemre nézve is aligha versenyezhetünk velük egykét rövidke pályán, de csakis akkor, ha ke­rüljük a tulajdonképeni versenyt, azaz : nem csupán Bécs felé tereljük a forgalmat. A hivatalos kimutatásban nem kevésb mint 29 pályarészlettel találkozunk s meglepő örven­dett dolgokat mutat és igér az első, a „Buda- Pest-Salgótarjáni“ pálya jövedelmi kimutatása, miszerint ez évben, havonkint és mértföldönkint 31,466 írta emelkedett bevétele, Ha a magyar állam többi pályája is ilyen volna, nemsokára valósulva láthatnánk, a drága kölcsönök és a nehezen viselhető subventiók da­­czán, az alapítások korszakában hozzájuk kö­tött reményeket. De vajmi messze maradtak ezer számaránytól. A magyar állampályák ugyanis : 2­ 3,4 legfelebb 8,700 frt bevételt (Miskolcz-Bánréve) és pedig a zákány-zágrábi csupán 2,407 frt, a tengerpartokra vivő, nagyre­ményű károlyváros-fiumei pedig 1,259 frt be­vételt mutat fel míg p. o. a déli­ vasúthálózat bevétele 15,169 frt; az osztrák állampályáé 21,056 frt. Tessék már most ezekkel versenyezni egy­­részt a tenger, másrészt Bécs felé. Mennyire nem versenyképesek, sőt így ahogy vannak jelenleg nem is életképesek a nekünk ma­radt vállatok ? Erre megfelelnek a következő ada­tok : Az említett kellő bevétellel dicsekedhető pá­lyákon kívül a 29 pályarészlet közt csak egy gyel találkozunk, mely még meglehetősen kielégítő bevételt mutat; ez a Pécs-Mohács közötti (12,596 frt) mely szintén nem a mienk, hanem azon egyetlen hatalmas vizi közlekedési vállalaté, a Dunagőzhajózási társulaté, mely épen most nyeri be a pár év előtt 5 kisebb társulatból egyesült magyar gőzhajózási társulatot. Ezen kívül három pályarész csak 8 — 9; két pályarész 7 — 8; kettő 6-7; egy 5—6; négy 4—5; öt pályarész már csak 3—4; három rész 2—4; ismét három csupán 1—2 ezer frt bevételt mutat; kettő eddig, a garam-selmeczbányai és az eperjes-tarnowi (Orlowig) már ezer írtnál is kevesebbet. Ezen bajon tehát segítnünk kell, ha csupa subventióból nem akarjuk fentartani válla­latainkat. Kivált újabb vállalataink nemcsak kereske­delmi szempontból jelentéktelenek, hanem oly kevés életképességgel bírnak, hogy ily módon fentartásuk lehetlenné válik — ha csak vagy a „jó ég“ vagy önmagunk nem fogunk rajtuk se­gíteni. Kétséget sem szenved, hogy a „jó ég“ némely évben megfelel a minden jót várók várakozásának, és segíteni fog némely vasútvonalunkon. De ez nem elég önfentar­tásunk­hoz. Elsőrendben is gondos­kodnunk kellene arról, hogy a nemzetközi ága­zatok ne végződjenek mind zsák­utc­ában. Gon­doskodnunk kellene itt a fővárosban arról, hogy „tengeri kikötőnk“ ne legyen üres. A nemzet­közi forgalom nagy része ne menjen előbb Triestbe és Bécsbe s csak ezen helyekről vagy még olcsóbb dijak mellett Danzig és Stettinből Pest-Budára. Gondoskodni kellene kivált a fővá­rosi kereskedelem egyéneinek és testületeinek, hogy hát, miután az utak már nyitvák a tenger­hez, lenne valahára a fővárosban is nyoma annak, hogy egyenes nemzetközi összeköttetéseinket megalapítani képesek vagyunk. Hajók, raktárak, kereskedelmi vállalatokra van szükségünk, mert másod-harmad kézből élni nagyon drága dolog. Szükséges volna továbbá a rövidebb pálya­részletek egyesítése— a­mennyire lehet, hogy a ke­zelés, igazgatás, az üzlet­i forgalom olcsóbb, gyorsabb, pontosabb lehessen addig is mig végre mindezen részlegek az állam birtokába jönnek át. Nem volna e czélszerű a hosszú lejárati idő előtt beváltani s organizálni az összes vasúti há­lózatot? Nem lehetne e ennek üzletében a kisebb csupán mozdony és közlekedési eszközökkel ver­senyző társulatoknak vagy épen magánosoknak is helyt adni, mint helyt adhatna a „szabad Duna“ az úszóeszközök versenyének, ha a ver­senyben kissé nagyobb kedvünk telnék ezután, mintsem tettük ezelőtt ? E felett okoskodjanak az állambölcsek s kell, hogy okuljanak a jelen vi­szonyok adatain mielőbb, mert az idő nem vár, nem várnak Nyugateurópa élelmes népei, s ha nem sietünk, nemcsak hogy elmaradunk tőlük, de könnyen prédául esnek hazai vállalataink az ő élelmességüknek. Menthetően s jóvá tehetlen hiba az, hogy vas­­utaink alapítása milliókba került, miszerint ki­vált az újabb vállalatok mértföldenkint 900,000 írttól 1.200,000 írtig vették igénybe a befekte­tést s igy a legdrágább szállítási dijak mellett sem fizetik ki magukat. Eziránt tehát intézked­nünk kell mielőbb, a­mennyiben lehet a kezelés, az üzlet berendezése s élénkítése útján. Mint szintén halaszthatlanná vált a mellék­kő- és vízi utak kiépítése — mert hiszen ezek táplálnák a vasutakat. Eme gondjainknak most nem ad elég helyet a már hónapok óta uralkodó pénz-, hitel- s kor­mányválság. De helyet követel közgazdaságunk életérdeke, melynek kielégítés nélkül a válság megrögzöttebb az állami deficzit maradandóbb s nagyobb mérvű leend. S kell hogy a kormány és törvényhozás elsőrendben igyekezzen eleget tenni. —K. Vili, évfolyam.’ — A 21-es bizottság 9-es albizottsága el­készítette terjedelmes jelentését, melynek eredményé­hez azonban nem sok reményt köthetünk,mert a közös­ügyi kiadásokra azt mondja hogy : „Miután ez iránt javaslatot tenni az albizottság jogkörében nem áll, ez irányban hatni és az ország pénzügyi helyzetéből folyó tekinteteket érvényesíteni a törvény által megszabott hatáskörben a kormánynak és a közös ügyek tárgyalására kiküldendő delegátiónak leend feladata.“ A jelentéshez csatolt „mérleg“ főszám

Next