Magyar Ujság, 1874. március (8. évfolyam, 49-72. szám)
1874-03-22 / 67. szám
07. szám. Vasárnap. Szerkesztői iroda: Barátok tere 1-fő szám. 2. emelet. Ide intézendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok , levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Egyetem-utcza 4-ik szám, földszint. Ide intézendőa lap anyagi részét illető minden közlemény, u. m. az előfizetési pénz, a kiadás körüli panaszok és a hirdetmények. POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP, 1874. Márcz. 22. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben házhoz küldve. Egy évre . 16 frt. — kr Fél évre . 8 » — » Negyed évre 4 » — » Egy hónapra 1 v 40 » Egyes szám 6 kr. Hirdetési dij: kilencz hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr, többszöri 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 30 kr. Nyilttér: négy hasábos petitsor 30 kr. Fölhívás előfizetésre a „MAGYAR ÚJSÁG“ czimű politikai és nemzetgazdászati napilapra. A közelgő évnegyed alkalmából ismét azon közönséghez fordulunk, hogy lapunk támogatására fölhívjuk, mely pártolásával lehetővé tette eddig, hogy fenállhasson e közlöny, mely kezdettől óta kitartóan lobogtató az ország államönállósága s függetlensége nagy eszméinek zászlaját, melyek ma immár, az uj életre ébredező haza jelszavává kezdenek lenni. Ha valaha, úgy most még inkább szükség van ily közlönyre. Az elvek feladásának korszakát éljük. A politikában a kitartás, szilárdság helyét a taktika foglalta el. Mind a szomorú jelenségek arra utalják a valódi magyart, hogy ama nagy eszmék zászlaja alá csoportosulva annál határozottabban s hajlíthatlanabbul ragaszkodjék azon eszmék uralomra juttatásához, melyek épen ma, márcz. 15-én, huszonhat éve az 1848-iki törvények nagy intézményeiben keltek életre. Az olvasóközönség ismeri programmunkat. Nyolcadik éve, hogy a programmunkban kifejezett elvek mellett küzdünk lapunk hasábjain. Ez leend irányadónk a jövőben is. E mellett azon leszünk, hogy az olvasóközönség igényeit érdekes közleményekkel is minél inkább kielégítsük. Az előfizetési feltételek ezek: Apriltól—deczember végéig . • 13 frt — 12. Fél évre....................................8 frt — kr. Negyed évre.......................... • 4 frt — kr. Két hóra ..................................3 frt 80 kr. Egy hóra...................................1 frt 40 kr. Az előfizetések postautalvány utján legczélszerűbben eszközölhetők és Buda-Pestre egyetem utcza 4 szám a „Franklin-Társulat“ magyar irodalmi intézet és hírlapkiadó hivatalába (ezelőtt Heckenast G.) intézendők. A szerkesztőség. A kormányválság alakulása. Ma készen vagyunk a kormányválság második stádiumával. Szlávy megy, jön Bittó. Szlávy helyett Bittó alakít kormányt, jelenleg a képviselőház elnöke. Miként jutott Bittó István a képviselőház elnökségére, e díszes és magas tisztségre? Kérdezték az elnökválasztás után egymást a képviselők úgy, mint az egyes választók. Micsoda magas, hazafias érdem, talentum, tekintély stb. volt a lépcső az elnöki emelvényhez ? Fényes múlt, jelen, vagy nagy reményekre keltő jövő szolgált piedestálul talán ? Hasztalan kerestünk kiz ezen oszlopokból csak egyet is a szerencsefi tulajdonában, ezek közül ott egyet sem találunk. Midőn 1872 ben a képviselőház elnökségére volt a kandidátió a jobboldalnál, és S o m s s ich megkapta az elbocsátó levelet, a jobboldal körében éles discussió fejlődött ki a felett, ki legyen a ház elnöke. Az ily személykérdés rendesen mélyen fel szokja kavarni az érdekeket, s nagy óvatosság igényeltetik a candidatiónál. — Oly egyéniség nem találtatott, akiben mindnyájan megnyugodtak volna. Deák Ferencz bölcsessége (!) úgy oldotta meg a kérdést, hogy kandidált oly egyént, kire a többiek legkevésbé voltak féltékenyek. A magyar közmondás úgy szokta az ilyet jellemezni, hogy „se nem árt, se nem használ.“ Bittó István így jutott az elnöki székbe, mint „Pilatus a credóba.“ Egyébiránt a legközelebbi múlt s jelenre méltán el lehet mondani, hogy a középszerűségnek korszaka ez. Ilyen korszak a hanyatlás idejében rendesen előáll. Nálunk ma a korszak teljesen inaugurálva van. Bittó István miniszterelnöksége féltette reá a koronát is. Midőn Szlávy miniszterelnök lett, a feltűnő jelenség azzal lett megmagyarázva, hogy Szlávy kitűnő szakember, kormányzói képesség , bár mi ezt se bihari főispánsága, se kereskedelmi minisztersége idejében nem tapasztaltuk. De hát legalább ráfogták, s tudtak valamit mondani róla, ha mást nem, hogy ügyes hivatalnok. Hogy Bittóról mit tudnak mondani, melylyel miniszterelnöki képességét némi részben fedezzék, ezt kerestük ma a jobboldali lapokban , de mindez ideig mit sem találtunk. A képviselőházi elnökségnél még volt valami, hogy Deák Ferencinek jó barátja. A miniszterelnökségnél, ugyan ezen nótát aligha lehet írni. De mégis van talán egy érdeme, — mert a mai időben ez nagy positió: hű bámulója Andrásy grófnak, s továbbá: feltétlen hive. Ez mindent megmagyaráz, ez ellensúlyozza a középszerűséget is, melynek megtestesülése az egész Bittó István, jelenlegi miniszterelnök. Úgy tetszett a gondviselésnek, hogy hát Szlávy helyett, Bittó foglalja el a miniszterelnöki széket, s ezzel a hónapok óta tartó válság, más személyekkel, más alakokkal legyen folyamában. Tekintve hazai viszonyainkat, azt kérdjük : mi gyakorlati értelme van ez ilyen személyváltozásnak most, midőn nem személyek, hanem elvek, nem egyszerű kormány-, hanem rendszerválság forog fen. Az, hogy Szlávy helyett, Bittó István ült a piros bársonyszékbe, az ügyet épen nem mozdította elő, még szorosan a személyiségeket tekintve sem, mert hogy Bittó személyisége, képessége, mutja, jelene nagyobb bizalomra keltő volna mint a Szlávyé, úgy hiszszük még a jobboldali sajtó sem merné állítani. Vagy talán úgy fogják fel, hogy a rozzant szekér elhasznált kereke helyébe , mégis kell tenni valamit, ha mást nem csúsztató á tudat, s erre bárki megteheti a szolgálatot, az már más! Csakhogy van-e ebben államférfiús bölcsesség, tapintat, hu szolgálata és vezérlete-e ez az ország érdekeinek? feleljenek meg azok, kiknek kezében nyugszik ma az ország sorsa. Az új kormány kinyomata, jellege, kétségkívül Bittó miniszterelnök személyében nyer kifejezést. Hogy a kormány tagjai azonfelül kikből állanak, szerintünk már másodrangú kérdés. A miniszterelnök, ki hivatva van kormánya tagjait egybegyűjteni, képviseli a kormányprogrammot, elvet, annak egész szellemét. Micsoda programmot képviselhet Bittó személyisége a miniszterelnöki szrkon? folytatását képezi a Szlávy-kormánynak; mindöszsze a személy változott, az elv, a rendszer marad. Mert a legjobb akarat sem mondhatja, hogy talán Bittó István maga egy reform, egy programm, mely a jövő megváltó arcánumát rejti magában! Ily nevetséges állításra senki nem vetemedhetik. A jobboldali sajtó nagy sort helyez arra, hogy Bittó minisztériumának tagja leszen Ghyczy Kálmán is, mégpedig mint pénzügyminiszter, s szerintök ez a jövő programmja. Kétségkívül Ghyczy Kálmán sok ismerete, pénzügyi jártassága, nagy előnyére válnék minden kormánynak, különösen a pénzügy terén. De a fenálló viszonyok, az uralgó rendszer közepette, mit tehet a legnagyobb szakképesség, mit tehet a szorgalom, mit tehet a legridegebb lelkiismeretesség ? Nem vonhatjuk kétségbe Ghyczy jóakaratát, melylyel zilált pénzügyi viszonyaink rendezéséhez hozzálát. De kétségbe vonjuk azt, hogy a jelen rendszer uralma alatt, a legjobb akarat is képes legyen segíteni a bajokon. Pedig a jelen körülmények között, Ghyczy sem conferálhat egyebet a kormányzás nagy vezérletéhez, a jóakaratnál. De nem is járul egyébbel, nera is akar járulni — tanúságát adta ennek múlt év nov. hó óta, midőn eredeti programmját feladva, elfogadta azon rendszert, melynek köszönhetjük pénzügyi nyomorúságunkat. November hó óta Ghyczy Kálmán, a rendszerből folyó minden pénzügyi adtust elfogadott s megszavazott. Kivételt képez a keleti vasút kérdése, mely önálló szakaszt képez az erkölcsi sülyedés paragraphusai között. Egyebekben Ghyczy Kálmán, ha támogatójává lett azon pénzügyi rendszernek , melynek kimondhatlan rosz oldalait, káros kihatását, veszélyeit évekkel ezelőtt épen ő demonstrálta előttünk napfény világossággal. Ne hogy valaki azt, amit határozottan rosznak itéle, de a tapasztalat is rosznak s veszélylyel teltnek igazolt — képes legyen jóvá átvarázsolni, mint Krisztus a vizet borrá változtatni, úgy hogy az egész rendszert elfogadja — no már ehhez oly természetfeletti erő szükségeltetnék, melylyel sem Ghyczy, de egy halandója a földnek sem dicsekedhetik. Hasztalan tolják tehát előtérbe Bittó minisztériumánál Ghyczy személyiségét, mintegy lobogót; nem jelent már az semmit, mert maga Ghyczy semmisítette meg egyénisége jelentőségét. Ő maga hazudtolta meg múltját, elvfeladásával; ő maga másította meg nézeteit a pénzügy terén, melyekkel hírnevét, s tekintélyét állapította meg, úgyhogy a régi Ghyczyből mi sem maradt előttünk egyéb, mint Bittó miniszterelnök kormányának egyszerű pénzügyi hivatalnoka, ki több szorgalommal kezelheti a pénzügyi kormányzást mint például Kerkapoly, de hogy a haza nagy érdekei előnyére szolgálna, legutóbbi magaviselete jogot ad arra, hogy ezt kétségbe vonjuk. Hasonlít államunk kezelése most azon férfi eljárásához, ki kopott kabátjához oly makacsul ragaszkodik, hogy foltot foltra ölt— de azért attól megválni nem akar, holott ez módjában állana. Mi nálunk is öltik a foltot a foltra, — állandósítják továbbra is a kormányválságot, mely csak idő kérdése, hogy ismét lázas krízisben törjön ki. Azon reményben vagyunk, hogy a közvélemény hatalmas áramlata, a rövid idő alatt kitörendő válságnál már érvényesítheti jogos kívánságát, hogy új rendszer, az ország érdekeinek megfelelő rendszer inauguráltassék hazánk jövendője biztosítására. Szederkényi Nándor. — A 48-as kör ma, vasárnap, d. e. 10 órakor ülést tart. — Miután a 48-as párt s a „Baloldali kör“ből kilépett országgyűlési képviselők egyesüléséről, illetőleg az egyesülés tárgyában tartott értekezletekről hiányos vagy hibás tudósítások jöttek eddig is, valamint jöhetnek ezután is forgalomba, szükségesnek látjuk tudomásra hozni, hogy ámbár a formaszerű egyesülés ekkoráig nem jött létre, gondoskodva van arról, hogy közös elveik alapján öszhangzó működésük addig is lehetőleg biztosítva legyen. — A 9-es albizottság vasárnap d. e. 10 órakor tart ülést, melyben a bizottság előadója Széll Kálmán által szerkesztett jelentés fog hitelesíttetni. — Az „Ellenőr“ mai vezérczikkében melegen üdvözli Zichy Ferencz konstantinápolyi követté lett kineveztetését. — Biz ez elég nagy fordulat. Már most azután ideje volna, hogy az „Ellenőr“ Horváth Mihályt is halottaiból föltámasztza, ha néhány év előtt jónak látta a holtak közé sorozni. Megteheti már bátran. — A ,,P. Napló“-ban ezeket olvassuk: „Az országgyűlés legközelebbi működésére vonatkozólag illetékes helyen fenforgó szándéklatok felől a következők jutottak tudomásunkra: A húsvéti ünnepek (ápril 5. 6.) a küszöb előtt lévén, az országgyűlés ezek előtt valószínűleg csak egy-két ülést tart,melyben megválasztja a delegatió tagjait is, s mintegy három hétre elnapolja ülésezését, hogy ez alatt az új kormány javaslataival elkészülhessen. A delegatiók tárgyalásai alatt az országgyűlés nem igen fog érdemleges tanácskozásokat folytatni, remélhetjük azonban, hogy a delegatiók ülésezése ezúttal igen rövid lesz. Az érdemleges törvényhozási munkálatokra május második fele és június hónap fog maradni , június végén pedig az országgyűlés az őszig elnapoltatik. A 21-es bizottságnak e napokban fog előterjesztetni a 9 es bizottság munkálata. Nagyon óhajtandó, hogy e munkálat a 21-es bizottságban ne adjon hoszszabb vitákra alkalmat, s valószínű, hogy csak a közjogi ellenzék, Irányi Dániel által fog benyújtatni külön vélemény, mely azonban, remélhetőleg, hosszabb vitákat nem fog fölkelteni.“ Vasutaink jövője. A hivatalos lap tegnapi száma rovatos kimutatást hoz a magyar korona területén létező állami és társulati vasutakról, mely kimutatásból a jelenre nézve némely nem épen örvendetes tanulságot meríthetünk , minélfogva szükséges, hogy máskép gondolkozzunk és gondoskodjunk vasutaink jövőjéről mintsem eddig tettük vagy tenni elmulasztottuk. Ily nemépen örvendetes tanulság az, hogy az osztrák urak, kezet fogva a francziákkal, még az absolut osztrák uralom idejében birtokukba vették a leghosszabb, a legjövedelmezőbb s kereskedelmi és más szempontokból is legjelentékenyebb pályákat ugyannyira, hogy most már ők urai a mi forgalmunknak s közgazdasági mozgalmainknak legnagyobb részben , és jövedelemre nézve is aligha versenyezhetünk velük egykét rövidke pályán, de csakis akkor, ha kerüljük a tulajdonképeni versenyt, azaz : nem csupán Bécs felé tereljük a forgalmat. A hivatalos kimutatásban nem kevésb mint 29 pályarészlettel találkozunk s meglepő örvendett dolgokat mutat és igér az első, a „Buda- Pest-Salgótarjáni“ pálya jövedelmi kimutatása, miszerint ez évben, havonkint és mértföldönkint 31,466 írta emelkedett bevétele, Ha a magyar állam többi pályája is ilyen volna, nemsokára valósulva láthatnánk, a drága kölcsönök és a nehezen viselhető subventiók daczán, az alapítások korszakában hozzájuk kötött reményeket. De vajmi messze maradtak ezer számaránytól. A magyar állampályák ugyanis : 2 3,4 legfelebb 8,700 frt bevételt (Miskolcz-Bánréve) és pedig a zákány-zágrábi csupán 2,407 frt, a tengerpartokra vivő, nagyreményű károlyváros-fiumei pedig 1,259 frt bevételt mutat fel míg p. o. a déli vasúthálózat bevétele 15,169 frt; az osztrák állampályáé 21,056 frt. Tessék már most ezekkel versenyezni egyrészt a tenger, másrészt Bécs felé. Mennyire nem versenyképesek, sőt így ahogy vannak jelenleg nem is életképesek a nekünk maradt vállatok ? Erre megfelelnek a következő adatok : Az említett kellő bevétellel dicsekedhető pályákon kívül a 29 pályarészlet közt csak egy gyel találkozunk, mely még meglehetősen kielégítő bevételt mutat; ez a Pécs-Mohács közötti (12,596 frt) mely szintén nem a mienk, hanem azon egyetlen hatalmas vizi közlekedési vállalaté, a Dunagőzhajózási társulaté, mely épen most nyeri be a pár év előtt 5 kisebb társulatból egyesült magyar gőzhajózási társulatot. Ezen kívül három pályarész csak 8 — 9; két pályarész 7 — 8; kettő 6-7; egy 5—6; négy 4—5; öt pályarész már csak 3—4; három rész 2—4; ismét három csupán 1—2 ezer frt bevételt mutat; kettő eddig, a garam-selmeczbányai és az eperjes-tarnowi (Orlowig) már ezer írtnál is kevesebbet. Ezen bajon tehát segítnünk kell, ha csupa subventióból nem akarjuk fentartani vállalatainkat. Kivált újabb vállalataink nemcsak kereskedelmi szempontból jelentéktelenek, hanem oly kevés életképességgel bírnak, hogy ily módon fentartásuk lehetlenné válik — ha csak vagy a „jó ég“ vagy önmagunk nem fogunk rajtuk segíteni. Kétséget sem szenved, hogy a „jó ég“ némely évben megfelel a minden jót várók várakozásának, és segíteni fog némely vasútvonalunkon. De ez nem elég önfentartásunkhoz. Elsőrendben is gondoskodnunk kellene arról, hogy a nemzetközi ágazatok ne végződjenek mind zsákutcában. Gondoskodnunk kellene itt a fővárosban arról, hogy „tengeri kikötőnk“ ne legyen üres. A nemzetközi forgalom nagy része ne menjen előbb Triestbe és Bécsbe s csak ezen helyekről vagy még olcsóbb dijak mellett Danzig és Stettinből Pest-Budára. Gondoskodni kellene kivált a fővárosi kereskedelem egyéneinek és testületeinek, hogy hát, miután az utak már nyitvák a tengerhez, lenne valahára a fővárosban is nyoma annak, hogy egyenes nemzetközi összeköttetéseinket megalapítani képesek vagyunk. Hajók, raktárak, kereskedelmi vállalatokra van szükségünk, mert másod-harmad kézből élni nagyon drága dolog. Szükséges volna továbbá a rövidebb pályarészletek egyesítése— amennyire lehet, hogy a kezelés, igazgatás, az üzleti forgalom olcsóbb, gyorsabb, pontosabb lehessen addig is mig végre mindezen részlegek az állam birtokába jönnek át. Nem volna e czélszerű a hosszú lejárati idő előtt beváltani s organizálni az összes vasúti hálózatot? Nem lehetne e ennek üzletében a kisebb csupán mozdony és közlekedési eszközökkel versenyző társulatoknak vagy épen magánosoknak is helyt adni, mint helyt adhatna a „szabad Duna“ az úszóeszközök versenyének, ha a versenyben kissé nagyobb kedvünk telnék ezután, mintsem tettük ezelőtt ? E felett okoskodjanak az állambölcsek s kell, hogy okuljanak a jelen viszonyok adatain mielőbb, mert az idő nem vár, nem várnak Nyugateurópa élelmes népei, s ha nem sietünk, nemcsak hogy elmaradunk tőlük, de könnyen prédául esnek hazai vállalataink az ő élelmességüknek. Menthetően s jóvá tehetlen hiba az, hogy vasutaink alapítása milliókba került, miszerint kivált az újabb vállalatok mértföldenkint 900,000 írttól 1.200,000 írtig vették igénybe a befektetést s igy a legdrágább szállítási dijak mellett sem fizetik ki magukat. Eziránt tehát intézkednünk kell mielőbb, amennyiben lehet a kezelés, az üzlet berendezése s élénkítése útján. Mint szintén halaszthatlanná vált a mellékkő- és vízi utak kiépítése — mert hiszen ezek táplálnák a vasutakat. Eme gondjainknak most nem ad elég helyet a már hónapok óta uralkodó pénz-, hitel- s kormányválság. De helyet követel közgazdaságunk életérdeke, melynek kielégítés nélkül a válság megrögzöttebb az állami deficzit maradandóbb s nagyobb mérvű leend. S kell hogy a kormány és törvényhozás elsőrendben igyekezzen eleget tenni. —K. Vili, évfolyam.’ — A 21-es bizottság 9-es albizottsága elkészítette terjedelmes jelentését, melynek eredményéhez azonban nem sok reményt köthetünk,mert a közösügyi kiadásokra azt mondja hogy : „Miután ez iránt javaslatot tenni az albizottság jogkörében nem áll, ez irányban hatni és az ország pénzügyi helyzetéből folyó tekinteteket érvényesíteni a törvény által megszabott hatáskörben a kormánynak és a közös ügyek tárgyalására kiküldendő delegátiónak leend feladata.“ A jelentéshez csatolt „mérleg“ főszám