Magyar Ujság, 1874. április (8. évfolyam, 76-98. szám)

1874-04-08 / 79. szám

élő martyrja a magyar szabadságnak, szabadon gondol­kozó író, és olyan férfiú, kinek a jogegyenlőségre örökké törekedni kell és kötelessége is, hogy tőle oly kasztszerű­ módot hall. Ez nem privilégium. Ez a haza minden pol­gárának közös joga. Nem tartja helyesnek, megkülön­böztető határvonalat vonni, hogy csak a választójoggal bíró polgárok kérelmezhessék a magyar bank fölállítá­sát, erre a népgyűlés van hivatva. Ajánlja a határozati javaslat elfogadását és visszautasítja a kasztrendszer szerinti folyamodást. (Helyeslés.) Táncs­i­s Mihály kijelenti, hogy teljes életében az átalános jogok barátja volt és csak azért tette indít­ványát, hogy ha a redouteban tartatnék a gyűlés, oda csak a jelenlegi választók férnének be. Ha a szabad ég alatt tartatik a gyűlés, indítványát visszavonja. Nem szándéka kasztot alakítani, de azt akarja, hogy a hatás nagyobb legyen, s hogy a kormány részéről ne mondat­hassák, hogy nem jogosult emberek gyűltek össze, (zajos ellenmondás), és hogy a kormány ne állíthassa, hogy a csőcseléknek nincs befolyása a közügyekre. (Nagyzaj.) Tagadja, mintha ő a kasztok embere volna. G­a­l­g­ó­c­z­y Károly azt tartja, hogy a jelen voltak mindegyike joggal szólhat az ügyhöz. Nem hiszi, hogy a népgyűlés fölterjesztésének az a hatása legyen, mitől Táncs is fél, mert habár a várt siker nem követ­kezett be eddig, azért volt hatása mindegyik népgyű­­­lésnek , mert a mostani pénzügyminiszterség oly férfiú kezében van, ki reménységet ad, hogy a fölszólalásnak sikere lesz, pártolja a határozati javaslatot. A határozati javaslat ezután egyhangúlag elfogad­tatott. Fölolvastatván a két kérvény. Az országgyűléshez intézett kérvény így hangzik : Tisztelt képviselőház! A pénz és hitelváltság, mely a közelebb múlt években többször uralkodott hazánk­ban, közel egy év óta — a rosz termés s a munkahiány következtében — oly iszonyú mérvet öltött, hogy annak elhárítása a kormány és a törvényhozás legfontosabb és sürgősebb feladataihoz tartozik. Sokkal ismeretesebbek a tények, semhogy rész­letesen kelljen előadnunk azokat; sokkal átalánossab­­bak a panaszok, sokkal hangosabb a segély utáni kiál­tás, semhogy az orvoslás szüksége vagy sürgetősége bő­vebb indokolásra szorulna. Sőt — igazat szólva — az orvoslásnak eddig történt elmulasztása is már igen sú­lyos felelősséget hárít az illetőkre, annak még tovább ha­logatása pedig megbocsáthatlan bűn lenne e nemzet ér­dekei ellen. Nincs pedig tisz. képy. ház a mi meggyőződésünk szerint más eszköz, mely által a bajt orvosolni lehessen, mint egy önálló jegybanknak a felállítása. Elismerték ezt a legilletékesebb és önzetlenebb szakemberek , átlátták a megyei és városi tvhatóságok is, csaknem kivétel nélkül folyamodván már e tárgyban a tvhozó testülethez. Amiért is mi alóli­ottak tekintve a pusztulással fe­nyegető hajnák napról napra növekedését, hazafiai kö­telességünknek tartjuk azon bizalomteljes és alázatos kéréssel járulni a tisztelt képviselőházhoz, mely szerint szívére véve az ország szomorú helyzetét s a nemzetnek — mondhatni — egyhangú kívánságát, a kormányt oda utasítani méltóztassék, hogy egy önálló magyar jegybank felállítása iránt a szükséges intézkedéseket azonnal meg­tevőn, a lehető legrövidebb idő alatt terjeszszen elő az érdemben törvényjavaslatot. Mély tisztelettel maradván a­­, képviselőháznak alázatos szolgái, a Buda-Pesten az 1874. évi ápr. hó 6-án tartott népgyűlésben résztvett polgárok. A pénzügyminiszterhez intézett kérvény így szól : Tisztelt pénzügyminiszter úr! Ha mindjárt hiva­talba lépése kezdetén egy kérelemmel fordulunk a t. miniszter úrhoz, arra egyrészt a bajnak — melynek el­hárítása végett folyamodunk — nagyává, másfelől az or­voslás sürgőssége indít minket. A pénztelenség és a hitelválság, mely közel egy év óta uralkodik hazánkban, párosulva a rosz termések szülte nyomorral és keresethiánynyal, oly iszonyú módon pusz­tít a nemzet csaknem valamennyi rétegében s oly ag­gasztó mértékben növekszik napról-napra, hogy annak enyhítése, ha lehet megszüntetése, a kormány és az or­szággyűlés legelső teendőihez tartozik. Minthogy pedig a leggyökeresebb orvoslási eszközt egy önálló nemzeti jegybank felállításában látjuk csu­pán, mely az osztrák nemzeti bank mostoha uralma alól felszabadíttatva, hazánk saját forgalmi és hitelszükség­­leteinek kielégítésére képesítetnék, annálfogva azon alá­zatos kéréssel járulunk a t. pénzügyminiszter úrhoz, hogy ezen ügyköréhez szorosabban tartozó intézet haladék­talan életbeléptetése végett a szükséges intézkedéseket azonnal megtenni s illetőleg e tárgyban mielőbb tvjavas­­latot előterjeszteni méltóztassék. Annál bizalomteljesebben fordulunk pedig ebbeli kérésünkkel a t. miniszter úrhoz, minthogy egyszerű képviselő korában egy ily hitelintézet felállításának sür­gős voltát maga is sokszor és ékesen hangoztatta és mert lehetetlen föltennünk, hogy amit képviselő minő­ségében nem csak üdvösnek, hanem halaszthatlannak is hirdetett, azt akkor, midőn annak valósítása leginkáb tőle függ, létesíteni ne akarja. Kitűnő tisztelettel maradván a t. miniszter urnak alázatos szolgái. A kérvény külső felirata igy hangzik : Ghyczy Kál­mán m. kir. pénzügyminiszter úrhoz a Budapesten az 1874. évi ápr. hó 6-án tartott népgyülésben részt vett, polgárok folyamodványa. Egy önálló magyar jegybank haladéktalan felállítása tárgyában. G­a­­­g­ó­c­z­y Károly a kérvényt szintén elfogadja, de kívánja, hogy azokban a tárgy némi részletességgel legyen kifejezve, hogy azáltal a pénzügyminiszternek ke­zében mintegy zsinórmérték legyen, hogy mily irányban lehet megfelelni a nép óhajtásának. A népgyűlés nem tartja helyén, hogy utasításokat adjon s a két kérvényt változtatás nélkül elfogadja. Az országgyűlésnek szóló kérvény benyújtására Irányi Dániel kéretett föl, a pénzügyminiszternek szóló kérvény átadásával Gicsmanczay Pál, Fromm An­tal, Galgóczy Károly bízattak meg, s erre a népgyülés kevéssel 11 óra után véget ért. MAGYAR ÚJSÁG 1874. ÁPRILIS 8. Eredeti levelek. Dunapatajról veszszük a tudósítást, hogy a kerület képviselője Szederkényi Nándor vasárnap este érkezett oda a hajónál egy küldöttség által fogadtatva. Azon este a 48-as polgári körben megjelenvén, ott a nagy számmal összejött kör tagjai nevében az el­nök Kovács Sándor üdvözölvén, tolmácsolta az álta­lános helyeslést, melyet a képviselő úr következetes ma­gatartása s a 48-as párthoz kijelentett hűsége keltett; a közbizalom kifejezéséül a kör azon határozatot tudatta vele, hogy a kör tiszteletbeli elnökévé Kossuth Lajos nagy hazánkfia lévén megválasztva, e­l­­nökké Szederkényi Nándor képviselőnk egyhangúlag kiáltatott ki, s erről a jegyzőkönyv majd kézbesittetni fog. Szeretett képviselőnk meleg hangon köszönte meg a bizalmat, s az országgyűlésen történt dolgokat röviden­­ismertetvén, előadta egyszersmind a 48-as pártválság rövid történetét is, előadta, hogy választóinak adott sza­vát s ígéretét hűen óhajtotta betölteni, midőn választói elhatározása szerint a 48-as párt tagjául tovább is meg­maradt. Zajos éljenek kísérték előadását. Másnap dél­után 3 órára volt összehiva az egyik kerületből a nép­gyűlés, melyet 2 órakor a küldöttségek értekezlete elő­zött meg. Ez értekezleten képviselőnk újból előterjesztő álláspontját, s hangsúlyozva azt, hogy nem tartotta ma­gát jogosítottnak arra, hogy választóinak beleegyezése nélkül, a 48-as pártnak még czímét is feladja, annál ke­vésbé, hogy új párt­alakításban vegyen részt — felhívta az értekezletet, hogy nyilatkozzék, helyeslik-e eljárását? s a kerület óhajt-e az új párt alakuláshoz csatla­kozni ? Egyhangúlag kimondatott , hogy képviselőnk eljárása, teljes bizalomm­al találkozik, s hogy a kerület ragaszkodik a 48-as párthoz, hogy az új párt új c­ímét nem fogadja el. Hangsúlyoztatott az is, hogyha képvise­lőnk ellenkezőleg járt volna el, a benne helyezett bizal­mat megrendítette volna. Képviselőnk correct eljárása, a választók iránt tanúsított eme figyelme, egész a lelke­sedésig fokozó iránta­ való ragaszkodásunkat, s azon ál­talános óhaj hangzott fel, vajha minden képviselő, ily szigorúan teljesítené választóival szembe kötelességét, akkor nem volna annyi elv feladás, mely most bőven fordul elő. 3 órakor roppant néptömeg előtt beszélt kép­viselőnk a városháza terén, s nagy lelkedéssel éljenez­­tetett meg. Valódi népünnepet keltett ottléte. Kisújszállás, 1874. ápril 4-én. Tisztelt szerkesztő ur! A velünk hasonló politikai meggyőződésben levő „Magyar Újság“ hasábjain, következő soraink közlésére tisztelettel felkérjük: A Nagykun kisújszállási 48-as pártnak 1874. ápr. 3-dikán Nagy István úr elnöklete alatt a 48-as olvasó körben tartott közgyűlésén tett egyhangú nyilatkozata szerint, midőn az országgyűlési 48-as pártban programm változtatásnál fogva kiütött s szakadással végződött meghasonlás felett érzett mély sajnálatunknak adunk kifejezést, akkor egyszersmind hazafias kötelességünknek ismerjük, ünnepélyesen kijelenteni azt, hogy tökéletesen helyeseljük bölcs tapintatu­k határozott magatartását, azon 48-as elvű képviselő uraknak, kik az országos 48-as párt által 1872-ben egyhangúlag elfogadott hazánk alkotmányos szabadságának békés utáni visszaszerzésére legalkalmatosabb programm mellett, szeplőtlen jellemek, elvhűség, igaz hazaszeretetöknél fogva továbbra is ké­szek megmaradni, s jogainkért a 48 as nevezet­ű elv megtartása mellett híven, tántorithatla­n küzdeni azon zászló alatt, melyre a szavak irvák „szabadság, egyenlő­ség s testvériség 1848." ; épen ezért az elvhű 48-as kép­viselők kisded, de lelkes számát a legnagyobb készség­gel sietünk honfiúi érzetünk legdrágább kincsével őszinte bizalmunkkal újólag megajándékozni, legmelegebb párt­­fogólásunkról továbbra is biztosítani. Fogadják az illetők szívélyes üdvözletünk mellett őket őszintén szerető szívünk jó­indulatának teljes kívo­­natát. E nyilatkozatnak nyilvánosság elé bocsátása által szeretjük hinni, hogy úgy egyes elvbarátaink, mint a hazai 48-as körök példánkat követve, szintén hazafias kötelességüknek ismerik ezt haladéktalanul hasonló szel­lemben tenni, miáltal a 48-as zászló, számban megfogyat­kozott híveit a küzdelem folytatására bátorítva az elpár­­toltakat a netaláni visszatérésre bízva e kettőt elérhetni az országos 48-as párt jelenre és jövőjére a legnagyobb szerencse lehetne. A kisújszállási 48-as párt nevében: Janó Lajos, a 48-as párt jegyzője m., Németh Antal b­p.­t. A IX-es bizottság jelentése a 21-es bizottsághoz (Folytatás.) Erre az albizottság kerek számban 109,000 forintot elégségesnek tart és igy ezen költségnél a miniszter ál­tal számításba vett 400,000 forintból 300,000 frt meg­­takarittathatnék. A fiumei kikötő építésére a minisztérium 1875- re 1.000,000 frt, 1876- ra 1.500,000 , 1877- re 2 000 000 forintot számit. Az albizottság tudomásul veszi, hogy a miniszter a kikötő építésére törvényhozásilag megszavazott 13.200.000 forintnak első felére kötötte meg csak az építési szerződést, és helyesléssel fogadta a közmunka miniszter azon kijelentését, hogy az építési munkálatok második felére nézve fentartott opcióval a vállalkozók­kal szemben nem élt, mert az albizottság azon vélemény­ben van, hogy egyelőre még a kereskedelmi és forgalmi viszonyok tovább nem fejlődnek, a kikötői munkálatok azon része, mely a tervezett építkezéseknek már szerző­désileg kiadott költségeivel fog elkészülni, teljesen meg­felel a szükségnek és a jelen helyzetnek. Ezen összegeknek a közelebbi évek költségveté­sébe leendő felvétele ellen ez okból kifogást nem tenni nem lehet. A hátralevő 6-7 millióba kerülő építkezésekbe az ország jelen pénzügyi viszonyok között nem bocsátkoz­­hatik, azoknak létesítése azonban a jövőnek tartandó fenn. Az államvasutaknál szükségelt átalakításokra, for­galmi eszközük szaporítására és egyéb beruházásokra évenként 1.000.000 forintot irányoznak a minisztérium kimutatásai elé. Az államvasutak számára beruházások czimén 1875. 1876. és 1877-re előirányzott 1.000.000 forintra nézve az albizottság azon véleményét terjeszti elő, hogy az államvasutaknál a további beruházásokat mellőzendők­nek és igy ezen összegeket a költségvetésből a követ­kező években kihagyandóknak tartja mindaddig míg az államvasutak forgalma és ezzel karöltve tiszta jövedelme szaporodni nem fog. Ha ezen eset beáll, a további beruházásokra szük­séges összegeket szívesen megajánlja a törvényhozás. Földmivelés, ipar és kereskedelmi minisztérium. Rendes kiadások. Ezen költségvetés következő részeire maradnak az albizottságnak észrevételei. A méter mérték hitelesítés miatt szükséges költ­ségekre nézve a méter mértékről szóló törvény létrejötte előtt nyilatkozni idő előtti lenne. Az albizottság azon reményének ad mégis kifeje­zést, hogy a meter mérték hitelesítés miatt szükségesre való kiadásoknál a mellékes illetmények megkímélhetők lesznek a központi igazgatásnál eszközlendő reductio útján, és hogy e miatt a mérték hitelesítési felügyeletet új hivatalok teremtése nélkül is képes lesz a miniszté­rium ellátni. A gazdaság különböző ágainak emelésére előirány­zott 126,000 frt az átruházási jognak engedélyezése mellett 100,000 írtra véli az albizottság leszállítandónak. Ezen összeg is akkér lenne felhasználandó, hogy csak ott adassák államsegély, a­hol az illető érdekeltek ma­gántevékenységének tovább­fejlesztése indokolja ezt és a­hol a nyújtott államsegélynek valódi eredményei is mutatkoznak. Ezen czím némely rovata egyébiránt a­hol egyes tanintézetek vagy népiskolák segélyezéséről van szó, a közoktatásügynek egy kézben összpontosítása után a közoktatási tárc­a keretéhez tartoznak. A gazdasági tanintézetek a képviselőház határoza­tánál fogva a közoktatási miniszter hatáskörébe lenné­nek bocsátandók. Azon tervet, hogy a keszthelyi felsőbb gazdasági intézet mint ilyen megszüntettessék és a földmíves is­kola mellett átalakíttassék borászati és szőlészeti inté­zetté, az így megtakarítandó összegek pedig a kassai intézetre fordíttassanak, az albizottság a maga részéről elfogadta. Az albizottság a gazdasági tanintézetekre átalában osztja a miniszter azon nézetét, hogy a gazdasági tan­intézeteknél nagyobb kiterjedésű gazdaságok folytatá­sát nem tartja szükségesnek. A gyakorlati oktatás czéljainak kisebb területen folytatott gazdaságok is megfelelnek, és így azon inté­zeteknél a­melyekhez nagyobb kiterjedésű birtokgazda­ságok tartoznak, a fekvőbirtoknak egy része — a­mennyi­ben azokat az intézet bérben bírja — bocsátassék visz­­sza az illető tulajdonos kezeibe vagy pedig ha az intézet tulajdonát képezi adassák bérbe, a gyakorlati kiképzés pótoltatván közel fekvő és jövedelmezőleg berendezett gazdaságok megtekintésével. Az erdélyi borászati iskola illetőleg vinczellérké­­pezde felállítása a jelen mostoha pénzügyi viszonyok között, melyek a terjeszkedést és fejlesztést egyátalán semmi téren sem engedik meg, el lesz halasztandó ked­vezőbb időkre. Ezen szempontok érvényesítése mellett a gazda­sági tanintézetek költségei az 1874-ik évi költségvetés szerint lennének a közelebbi évekre is meghagyandók Az állami lótenyész intézetekre 1875. tervezve van. kiadás 2.746,283 rendkívüli 120,000 összesen 2.866,283 bevétel 2.089,524. E szerint az állam lótenyésztési intézetekre rá­fizetne 1875-ben 776,759 forintot azon jövedelmen felül, melyet mintegy 55.000 catastralis holdnyi ménes birtok­gazdaságok különben hoznának. (Folytatása kör.) Külföld. Szemle. A franczia kormány a nemzetgyűlés egy­belépte után azonnal előterjeszti a tvjavaslatot a felső­ház szervezésére vonatkozólag; e felsőház elnöke a köz­társaság elnökének esetleges utóda volna; a kormány a javaslatra nézve a sürgősséget fogja kívánni. A „Moni­teur” constatálja, hogy a legitimista töredékek a nem­zetgyűlés egybelépte után azonnal föl akarják vetni a monarchia kérdését; az hírlik, hogy Ch­ambord el van szánva ez ügyet saját kezébe venni és személyesen sür­getni. A Kaledóniából elmenekültek nevei már most tud­­hatók: Rochefort, Pasciill Grousset, Jourde, Ollivier Pain, Balliere és Grandille. A menekülés részleteiről még nincsenek megbízható tudósítások. A különböző

Next