Magyar Ujság, 1874. május (8. évfolyam, 99-123. szám)

1874-05-16 / 111. szám

helyeselhet az ország,­­ nem helyeselhet a tör­vényhozás. Kevés kifogásunk lehetne az ellen, ha a pénz­ügyminiszter most az mondaná : azon említett czé­­lokra, bár a hitelviszonyok most Európa szerte megzavarodtak, szükségünk van s igy kérek felha­talmazást, hogy eme kölcsönt habár oly drágán mint az előbbi köttetett, vagy tán még valamivel drágábban beszerezhessem s közlekedési, csatorná­zási stb. építkezéseinket bevégezhessem. De eme 760 millió kölcsön nem az említett befektetésekre kell a pénzügyminiszternek, hanem az átalános defic­itek fedezésére, melyek részben a túlzott vérmes előirányzati költségvetések miatt nagyobbak, mintsem jelen mostoha termelési vi­szonyok közt elérhetők volnának. Nagy hiba volt a törvényhozástól magasabbra tenni a „rendes“ kiadásokat, mint mennyit mos­toha termelési viszony mellett (melyet szélsősé­gekbe csapkodó időjárásunk évtizedenkint 3—5 évben ismétel) elérhetünk s azt sem vehetné rész néven az ország, ha eme viszonyok közt a pénz­ügyminiszter úr látva az ország fizetésképtelensé-i gét, ideiglenesen 8—10% kamatra venne fel köl­csönt. Ez esetben becsületbeli kötelessége volna az exekucziótól megkímélt adózóknak minden más kiadást háttérbe szorítva, mihelyt terményeikből pénzt láthatnak, azt rögtön beszolgáltatni tartozá­saik lerovására szintén 8—10 vagy 12% kamattal. De eme kölcsönök mint látjuk, nem kímélik, nem mentik meg a fizetésképteleneket sem az adó­­végrehajtástól s ily kölcsönökre szüksége leend a pénzügyminiszternek mindaddig, mig az állam­kiadások alább nem szállíttatnak vagy az adók a­­jelenleginél legalább 50—60 százalékkal felebb­­nem csigáztatnak, holott köztudomás szerint ily­­ magas adót az ország minden áldozatkészsége mel­lett sem bírhat el, mindaddig, míg földmivelési vi­szonyai nem javulnak s nemzetközi kereskedelme kellő kifejlődésre nem jut. Ily viszonyok közt hivatkozni a nemzet áldo­zatkészségre, mint azt a pénzügyminiszter úr tette és pedig két irányban ne­m: egyrészt a nélkülözé­sekre állam és magán­kiadások szempontjából, másrészt a terhek készséges elvállalására: ez való­ban merész eljárás, melyet nem lehet indokolni. Nem lehet menteni államháztartásunk azon állapotát miszerint most, béke közepette pénzügyünk úgy áll, mint valamely liquidáló bank vállalaté: meg­­tagadtatik minden előleg, befektetés, még fentartás is önmagunktól a bécsi nagyhatalmiság eszközeinek javára s alkalmazásba vétetik minden erő a kellő pénz beszerzése végett. Ily állapoton nem segíthet az áldozatkészség sem, kivált most, míg termelési viszonyaink jobbra nem fordulnak. Segíthet csupán az, ha az állam el­­sőrendben is saját kiadásainál alkalmazza a kellő nélkülözéseket és megtakarításokat s Bécsből a kö­zös miniszterektől eszközli ki az áldozatkészséget. Ily állapotban arról, hogy eme 762/1 millió a törvény által kiírt czélokra legyen befektetve, szó sem lehet. Magyarország államvagyonai pedig nem arra valók, hogy azokat a meddő nagyhatalmi­ság czímszerepének fentartására fordítsuk. Tessék az államháztartást Magyarország jöve­delmi erejéhez arányosan berendezni. Tessék a vas­­utakra s csatornákra felvett kölcsönöket egyedül csak azokba fektetni s ekkor az államjavak meg­terhelése iránt csak a módozatra nézve lehet szó, (p. o. hogy azok egy országos bank alapjául hasz­náltassanak fel), de a nagyhatalmi igények által keletkezett defic­itek fedezésére új kölcsönöket meg­szavazni okszerűen nem lehet. —y— — A nagyváradi választás e hó 13-án tehát, úgy ütött ki, hogy T­e­l­e­s­z­k­y István balközépi jelölt kapott 384 Dús László 48-as jelölt 333 szavazatot, sigy a bal­közép 51 szavazattal győzött. Hogy a balközép győzelme-e ez ? bajos volna meg­határozni, mert ama 384 szavaiból 227 jobboldal­i, mely párt, mint tudjuk, legutolsó gyűlésén, elodázta sa­ját jelöltje felléptetését, hanem csatlakozott T­e­l­e­s­z­ky pártjához, melynek ultramontán része, hogy ezt, nem minden kilátás nélkül tette, — el lehet képzelni. Az ese­ményt különben részletesebben vázolja, a következő levél.* Nagy-Várad, május 13. Megtörtént... No de se baj, máskép leszen ezután. A követválasztásnál Teleszky István nyert 51 szavazattöbbséget. Hogy melyik párthoz fog tulajdonképen csatlakozni, azt választói után meg­határozni nem lehet, mert ez oly vegyes közönségből volt összeállítva, hol a többséget az ultramontánok, ó­ konzervatívok, sárga-feketék és aranybornyű imádók képezték, ehhez csatlakozott aztán a polgárságnak azon jámbor töredéke, mely rettenetes félelmébe azt hiszi, hogy ha a magyar ember saját hazája érdekében vala­mit komolyan akar, akkor még az adóexekucziónál is nagyobb baj üti ki magát, úgy van! Ha Teleszky urat a felsorolt elemek tömörülése, melyek mindnyájan ret­tegik a 48-as jelszót, ki nem czipeli a hínárból, még csúnyább fiaskót fog mint az első fellépésekor Hódme­zővásárhelyen. De a zagyvalék többség összeférezelése még hagy­­ján. A módozat, melylyel az­­történt, színezi ki a képet kellőleg. Ugyanis miután a felsorolt elemek egyesülése sem bírta egész délelőtt Teleszky úr számára a többsé­get biztosítani, az ezelőtt pár héttel alakult 48-as párt ellenére, rémület fogta el Izráel népét. Kapott tárczája után, összeszedett minden bérkocsit s szaladott a város irányába volumokért. Az egészet legjobban jellemzi azon körülmény, hogy ha pressiót gyakorolhattak rá, még az ágyba fekvő beteget is kizavarták nyugalmából s kocsin vitték a választási urnához. Hogy még hangadásba is mily szegény volt a Te­leszky-párt, kitűnik abból, miszerint az iskolás gyerme­keknek 4—5 pizzurát osztogatott, hogy jelöltjére „él­jent“ visítsanak. Baj, kenyérszűk, adóexekuczió korunkban még az is, hogy 5—10 forint elégséges a máskülönben jóindu­latú de a közösügyes politika és az elemi csapások foly­tán éhező polgárt legalább annyira eltántorítani, hogy otthon marad akkor, midőn máskülönben kedve volna, ha a pihenést meg nem fizetik, legszebb polgári jogát gyakorolni. Másik baj meg az, hogy vannak emberek, kiknek nincs politikai hitök, hazájuk pedig mindenütt, hol a geschiift megy, s miután a polgári jogot is üzlet­nek tekintik, mindig rendelkezésére állanak a lélekvá­­sárlóknak. Száz szónak is egy a vége. A nagy­váradi Tisza­­párt méltán felsóhajthat: „ily győzelmet csak ellensé­günknek kívánunk!“ Teleszky úr pedig ha választói több­ségének szavazatából folyó morális jog alapon az or­szággyűlési szélső jobboldaltól reklamáltatnék, bátran oda is átcsaphat, mert miután programm-beszédében az 1873. november 7-iki határozatokat hangsúlyozta, ez olyan tág keret, melynek körébe minden beillik; miután más szóval annyit tesz, hogy az elveket akaszszuk szeg­re, hadd pihenjenek, magunk pedig tegyük azt a mi sa­ját érdekünkbe a legopportunusabb. Elgondolva, hogy mily áldozatokba került a Teleszkynusok győzelme, s mér­legelve azon hatalmas erőt, melyet né­hány héttel ezelőtt alakult 48-as párt­­junk kifejtett: bízunk istenünkbe, bí­zunk a közeljövőbe, mely miénk lesz! Egy régi honvéd.* Igen érdekes még az, hogy a jobboldali lapok, mi­ként jellemzik e választási eseményt. A „Pesti Napló“ így ír: Nagyvárad város polgársága május 13-dikán vá­lasztotta meg országgyűlési képviselőjét, Teleszky István ügyvéd személyében, ki 51 szótöbbséggel győzött ellenfele, a 48-as párt által felállított képviselőjelölt , D­é­s László ellen. Az összes szavazó a balközép részé­ről volt 384 , a 48-as párt részéről 383. E számból lát­szik, hogy az utóbbi párt rövid idő óta alig egy pár em­berből hová nőtte ki magát. Ha pedig a nagyváradi Deák-párt — mely mellesleg mondva — igen léhán vi­selte magát s az utóbbi időben a szétzüllés s pártfe­­gyelmetlenségnek esett áldozatul, — a május 3-án tar­tott közgyűlésen ki nem mondja, hogy pártjának tagjait feloldja a párt iránti kötelmek alól — s Teleszky Ist­vánra nem szavaz (körülbelül 80 — 100 szóval) a győze­lem okvetlenül a 48-as párté leendett volna. * • A „Reform“ következőleg jellemzi a választást. „Tegnapra virradóra megjött a nagyváradi képvi­selőválasztás híre is. Megválasztatott 384 szavazattal Teleszky István Tiszaparti, Dús László szélsőbaloldali 333 szavazata ellen. A Deák pártnak nem volt jelöltje, de Teleszky győzelmét egy előttünk fekvő magánlevél tudósítás szerint csak vagy 150 170 deákpárti szavazat tette lehetségessé gr. Haller főispán és Komlósy Antal deákpárti alelnök aégise alatt. A kir. hivatalnokok egy része Teleszkyre szavazott. Nagy Ödön törvényszéki biró volt az első, ki egy bankett alkalmából kortespoharat köszöntött Teleszkyre. És igy tovább.“ Surama­ summarum : Teleszkyt a jobboldal válasz­totta meg, balközépi képviselőnek. — Jelek a vidéken. A „Borsod“ czimű hetilap kö­vetkezőleg festi a múlt heti m­i­s­k­o­l­c­z­i országos vá­sárt, melynek csak a neve volt az, mert voltak idők, mi­dőn azt egy gyenge szombat napi vásár is felülmúlta. — Szomorú volt látni a vevők nélküli üresen tátongó sátra­kat, a levertséget minden felé az arczo­­k­o­n, melyről csak ezen egyetlen kérdés látszott kitűnni: Mi lesz belő­lünk!!?!“—Szemes élet aligha volt összesen 200 köböl, legfelebb kereskedőknél, kik l­e­n­­gyel gabonával látják el kenyér után ki­áltó közönségünket. — Barom féle lett volna elég, de vevő nem. Minek — mondák — ha olcsó is, ha már egy száll takarmányunk sincs, s me­zőnk kiaszva kopáron várja az égből jövő áldást, aztán meg lisztre kell a pénz, mert ez az egy czik az, mely ke­resett, melyet szekér után szekérre látsz rakni, — s mely fájdalom a legnagyobb szegénységet — azt jelzi, hogy köböl vagy véka számra venni nem ter­vén erszényedből, font számra vagy ké­pes csak a legszükségesebbet bevásá­rolni. — Bizony szomorú idők !A múlt ülés benyomása, még mindig élénk érdeklődésben tartja a hon­atyáit... Az ország népe nyomorúságának zajlani kezdő hullámai csapkodnak felénk, s mintha hal­lanék a társadalmi élet legnagyobb ellenségének, a két­ségbeesésnek közelgő lépteit, hogy a feldúlt polgári s családi élet romhalmazára tűzze sötét zászlóját, mely­nek előre verődött árnya, mint kisértet jelentkezik már a miniszteri ajtók küszöbén is. Hasztalan: G­h­y­c­z­y gond teljes arczán tükröződik vissza a valódi érzés s igaz felfogása a helyzetnek; s habár ajkán a remény csalárd igéi foglalnak helyet, homlokán van felírva az , hogy e rendszerben nincs, nem lehet menekvés a fenyegető rész elől. Nem volt Ghyczy Kálmánnak semmi kifogása, Irányi kérdése ellen, hogy az ország pénz é­s hitelválsága s az ínség ügyében beadott ha­tározati javaslatát, a jövő hétfőn indokolhassa, a jobb­oldal hozzájárult, s így egyhangúlag tűzetett ki a jövő hétfőre, vagy­is 18-ára. Irányi határozati javaslata, kép­viselőházi tárgyalásra. A jobboldali képviselők sorában, elismertetett e kérdés jogos helyt foglalása a napirenden. Pénz és hitelválságunk, kezdve a kormány körétől, a leg­utolsó kunyhóig, mélyen érezteti pusztító hatalmát, s midőn a legjolidabb pénzintézetek 10—12% kamatra köl­csönöznek a gazdának, az iparosnak , ez a legvitázhatla­­nabb bizonyítéka annak, hogy hazánk népe, gazdája, iparosa, pusztulásnak néz elébe, mert 10—12% kama­­tot, a magyar ipar­i gazdászat, nem képes elviselni, pedig még ez, a legkevesebb és legke­gyesebb is az uzsora óriási kamatlába felett. E kérdést napirendre, az események, már régen odaállították. Kormányunk s az országházi többség, min­dig szemet hunyt reá, mind III. Richárd rémes álmait, kezével igyekezett elodázni a nyomorúság fel-fel tüne­­dező képét szemei elől. Ma már azt tenni többé nem lehet. A képviselőház napirendjén van a pénz és hi­telválság ügye; megoldást kér ez ügy, gyors se­gélyt, intézkedést — s elvárjuk, hogy képviselőházunk, feladata magaslatára emelkedve fog ez ügyben intéz­kedni — hétfőn. MAGYAR ÚJSÁG 1874. MÁJUS. 16. Az országháziból. Buda­ Pest, május 15. A képivselőházi padok tömörsége jelezte előre, hogy a képviselők izgalmasabb hangulatban vannak, s a ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése május 15. Elnök bemutatja Teleszky István megbízó levelét — az igazoló bizottsághoz utasittatik. Helfy Ignácz a budapesti czipész-egylet kérvényét nyújtja be, melyben arra kéretik a törvényhozás, hogy a törvények által szentesített gyülekezeti szabadságot ne engedje illusoriussá tenni. Onossy Mátyás két interpellácziót intéz a belügy­miniszterhez u. m. 1. Az 1871-iki törvények szerint : „Az elaggott jegyzők, és a jegyzők özvegyei és árvái sorsá­nak biztosításáról, segély és nyugdíj­pénztárak vagy gyámintézetek felállítása által a törvényhatóságok sza­­bályrendeletileg tartoznak intézkedni.“ Ezen törvények Temes s talán más megyében sem lettek kihirdetve, ennélfogva . Nem tartaná-e czélszerűnek a belügyminiszter úr ezt azon törvényhatóságokkal közölni, a­melyek e téren még hátramaradtak ? és nem tartja-e szükségesnek, hogy az ily törvényhatóságok a törvény világos rendeleteinek — megszaba­dott határidő alatti — foganatosítására sür­­gettessenek. 2. Temes megyében rendkívül nagy a halandóság, ennélfogva kérdi a belügyminiszter urat, nem tartja-e elérkezettnek az időt arra, hogy a megyék és községek szervezése óta — ezeknek a közegészségügy körébe vágó gyakorlati intézkedések körüli közönségükről nyert tapasztalás folytán — a községeknek orvosok, szülészek, és gyógyszertárakkali ellátsuk iránt a kormány részéről történjenek kötelező intézkedések. Irányi Dániel. A múlt hétfőn egy határozati javas­latot volt szerencsém benyújtani, mely szerint a kormány odautasíttassék, hogy a pénz és hitelválság, valamint az ínség tárgyában mielőbb czélszerű előterjesztéseket te­gyen, egyúttal kérvén már akkor a t. házat, hogy ezen indítvány felvételére a mai napot kitűzni méltóztassék. A többség ezen kérést megtagadta, mint magán után értesültem, azért, mert előbb a pénzügyminiszter előter­jesztését kívánta meghallgatni. Ez most már megtör­tént. A határozati javaslat ki van nyomatva és a t. ház tagjai között kiosztva, annálfogva most bátor vagyok azon kérést intézni a t. házhoz, méltóztassék megen­gedni, hogy ezen határozati javaslatot valamely legköze­lebbi ülésen pl. hétfőn, indokoljam és kifejtsem. (He­lyeslés.) Elnök: Méltóztatik a t. háznak ez indítványt elfo­gadni ? (Elfogadjuk.) Tehát a határozati javaslat a hétfői ülés napirend­jére tűzetik ki. (Helyeslés.) Napirend : a honv. minisztérium épületére vonat­kozó javaslat, melynek ellenében Zsedényi, indítvá­nyozza, hogy annak költségvetése csak 1876-ban tár­gyal­tassék. Szende B. honv. miniszter elfogadja Zsedényi ja­vaslatát. Ezt elfogadta a ház is. Második tárgy az ügyvédi rendtartásról szóló ja­vaslat. Matus­ka Péter ajánlja annak elfogadtatá­sát átalánosságban. Hammersperg J. viszsza kí­vánja utasítani új szövegezés végett a központi bizott­sághoz. Lázár Á. pártolja Hammersperg indítványát.

Next