Magyar Ujság, 1874. május (8. évfolyam, 99-123. szám)
1874-05-16 / 111. szám
helyeselhet az ország, nem helyeselhet a törvényhozás. Kevés kifogásunk lehetne az ellen, ha a pénzügyminiszter most az mondaná : azon említett czélokra, bár a hitelviszonyok most Európa szerte megzavarodtak, szükségünk van s igy kérek felhatalmazást, hogy eme kölcsönt habár oly drágán mint az előbbi köttetett, vagy tán még valamivel drágábban beszerezhessem s közlekedési, csatornázási stb. építkezéseinket bevégezhessem. De eme 760 millió kölcsön nem az említett befektetésekre kell a pénzügyminiszternek, hanem az átalános deficitek fedezésére, melyek részben a túlzott vérmes előirányzati költségvetések miatt nagyobbak, mintsem jelen mostoha termelési viszonyok közt elérhetők volnának. Nagy hiba volt a törvényhozástól magasabbra tenni a „rendes“ kiadásokat, mint mennyit mostoha termelési viszony mellett (melyet szélsőségekbe csapkodó időjárásunk évtizedenkint 3—5 évben ismétel) elérhetünk s azt sem vehetné rész néven az ország, ha eme viszonyok közt a pénzügyminiszter úr látva az ország fizetésképtelensé-i gét, ideiglenesen 8—10% kamatra venne fel kölcsönt. Ez esetben becsületbeli kötelessége volna az exekucziótól megkímélt adózóknak minden más kiadást háttérbe szorítva, mihelyt terményeikből pénzt láthatnak, azt rögtön beszolgáltatni tartozásaik lerovására szintén 8—10 vagy 12% kamattal. De eme kölcsönök mint látjuk, nem kímélik, nem mentik meg a fizetésképteleneket sem az adóvégrehajtástól s ily kölcsönökre szüksége leend a pénzügyminiszternek mindaddig, mig az államkiadások alább nem szállíttatnak vagy az adók ajelenleginél legalább 50—60 százalékkal felebbnem csigáztatnak, holott köztudomás szerint ily magas adót az ország minden áldozatkészsége mellett sem bírhat el, mindaddig, míg földmivelési viszonyai nem javulnak s nemzetközi kereskedelme kellő kifejlődésre nem jut. Ily viszonyok közt hivatkozni a nemzet áldozatkészségre, mint azt a pénzügyminiszter úr tette és pedig két irányban nem: egyrészt a nélkülözésekre állam és magánkiadások szempontjából, másrészt a terhek készséges elvállalására: ez valóban merész eljárás, melyet nem lehet indokolni. Nem lehet menteni államháztartásunk azon állapotát miszerint most, béke közepette pénzügyünk úgy áll, mint valamely liquidáló bank vállalaté: megtagadtatik minden előleg, befektetés, még fentartás is önmagunktól a bécsi nagyhatalmiság eszközeinek javára s alkalmazásba vétetik minden erő a kellő pénz beszerzése végett. Ily állapoton nem segíthet az áldozatkészség sem, kivált most, míg termelési viszonyaink jobbra nem fordulnak. Segíthet csupán az, ha az állam elsőrendben is saját kiadásainál alkalmazza a kellő nélkülözéseket és megtakarításokat s Bécsből a közös miniszterektől eszközli ki az áldozatkészséget. Ily állapotban arról, hogy eme 762/1 millió a törvény által kiírt czélokra legyen befektetve, szó sem lehet. Magyarország államvagyonai pedig nem arra valók, hogy azokat a meddő nagyhatalmiság czímszerepének fentartására fordítsuk. Tessék az államháztartást Magyarország jövedelmi erejéhez arányosan berendezni. Tessék a vasutakra s csatornákra felvett kölcsönöket egyedül csak azokba fektetni s ekkor az államjavak megterhelése iránt csak a módozatra nézve lehet szó, (p. o. hogy azok egy országos bank alapjául használtassanak fel), de a nagyhatalmi igények által keletkezett deficitek fedezésére új kölcsönöket megszavazni okszerűen nem lehet. —y— — A nagyváradi választás e hó 13-án tehát, úgy ütött ki, hogy Teleszky István balközépi jelölt kapott 384 Dús László 48-as jelölt 333 szavazatot, sigy a balközép 51 szavazattal győzött. Hogy a balközép győzelme-e ez ? bajos volna meghatározni, mert ama 384 szavaiból 227 jobboldali, mely párt, mint tudjuk, legutolsó gyűlésén, elodázta saját jelöltje felléptetését, hanem csatlakozott Teleszky pártjához, melynek ultramontán része, hogy ezt, nem minden kilátás nélkül tette, — el lehet képzelni. Az eseményt különben részletesebben vázolja, a következő levél.* Nagy-Várad, május 13. Megtörtént... No de se baj, máskép leszen ezután. A követválasztásnál Teleszky István nyert 51 szavazattöbbséget. Hogy melyik párthoz fog tulajdonképen csatlakozni, azt választói után meghatározni nem lehet, mert ez oly vegyes közönségből volt összeállítva, hol a többséget az ultramontánok, ó konzervatívok, sárga-feketék és aranybornyű imádók képezték, ehhez csatlakozott aztán a polgárságnak azon jámbor töredéke, mely rettenetes félelmébe azt hiszi, hogy ha a magyar ember saját hazája érdekében valamit komolyan akar, akkor még az adóexekucziónál is nagyobb baj üti ki magát, úgy van! Ha Teleszky urat a felsorolt elemek tömörülése, melyek mindnyájan rettegik a 48-as jelszót, ki nem czipeli a hínárból, még csúnyább fiaskót fog mint az első fellépésekor Hódmezővásárhelyen. De a zagyvalék többség összeférezelése még hagyján. A módozat, melylyel aztörtént, színezi ki a képet kellőleg. Ugyanis miután a felsorolt elemek egyesülése sem bírta egész délelőtt Teleszky úr számára a többséget biztosítani, az ezelőtt pár héttel alakult 48-as párt ellenére, rémület fogta el Izráel népét. Kapott tárczája után, összeszedett minden bérkocsit s szaladott a város irányába volumokért. Az egészet legjobban jellemzi azon körülmény, hogy ha pressiót gyakorolhattak rá, még az ágyba fekvő beteget is kizavarták nyugalmából s kocsin vitték a választási urnához. Hogy még hangadásba is mily szegény volt a Teleszky-párt, kitűnik abból, miszerint az iskolás gyermekeknek 4—5 pizzurát osztogatott, hogy jelöltjére „éljent“ visítsanak. Baj, kenyérszűk, adóexekuczió korunkban még az is, hogy 5—10 forint elégséges a máskülönben jóindulatú de a közösügyes politika és az elemi csapások folytán éhező polgárt legalább annyira eltántorítani, hogy otthon marad akkor, midőn máskülönben kedve volna, ha a pihenést meg nem fizetik, legszebb polgári jogát gyakorolni. Másik baj meg az, hogy vannak emberek, kiknek nincs politikai hitök, hazájuk pedig mindenütt, hol a geschiift megy, s miután a polgári jogot is üzletnek tekintik, mindig rendelkezésére állanak a lélekvásárlóknak. Száz szónak is egy a vége. A nagyváradi Tiszapárt méltán felsóhajthat: „ily győzelmet csak ellenségünknek kívánunk!“ Teleszky úr pedig ha választói többségének szavazatából folyó morális jog alapon az országgyűlési szélső jobboldaltól reklamáltatnék, bátran oda is átcsaphat, mert miután programm-beszédében az 1873. november 7-iki határozatokat hangsúlyozta, ez olyan tág keret, melynek körébe minden beillik; miután más szóval annyit tesz, hogy az elveket akaszszuk szegre, hadd pihenjenek, magunk pedig tegyük azt a mi saját érdekünkbe a legopportunusabb. Elgondolva, hogy mily áldozatokba került a Teleszkynusok győzelme, s mérlegelve azon hatalmas erőt, melyet néhány héttel ezelőtt alakult 48-as pártjunk kifejtett: bízunk istenünkbe, bízunk a közeljövőbe, mely miénk lesz! Egy régi honvéd.* Igen érdekes még az, hogy a jobboldali lapok, miként jellemzik e választási eseményt. A „Pesti Napló“ így ír: Nagyvárad város polgársága május 13-dikán választotta meg országgyűlési képviselőjét, Teleszky István ügyvéd személyében, ki 51 szótöbbséggel győzött ellenfele, a 48-as párt által felállított képviselőjelölt , Dés László ellen. Az összes szavazó a balközép részéről volt 384 , a 48-as párt részéről 383. E számból látszik, hogy az utóbbi párt rövid idő óta alig egy pár emberből hová nőtte ki magát. Ha pedig a nagyváradi Deák-párt — mely mellesleg mondva — igen léhán viselte magát s az utóbbi időben a szétzüllés s pártfegyelmetlenségnek esett áldozatul, — a május 3-án tartott közgyűlésen ki nem mondja, hogy pártjának tagjait feloldja a párt iránti kötelmek alól — s Teleszky Istvánra nem szavaz (körülbelül 80 — 100 szóval) a győzelem okvetlenül a 48-as párté leendett volna. * • A „Reform“ következőleg jellemzi a választást. „Tegnapra virradóra megjött a nagyváradi képviselőválasztás híre is. Megválasztatott 384 szavazattal Teleszky István Tiszaparti, Dús László szélsőbaloldali 333 szavazata ellen. A Deák pártnak nem volt jelöltje, de Teleszky győzelmét egy előttünk fekvő magánlevél tudósítás szerint csak vagy 150 170 deákpárti szavazat tette lehetségessé gr. Haller főispán és Komlósy Antal deákpárti alelnök aégise alatt. A kir. hivatalnokok egy része Teleszkyre szavazott. Nagy Ödön törvényszéki biró volt az első, ki egy bankett alkalmából kortespoharat köszöntött Teleszkyre. És igy tovább.“ Surama summarum : Teleszkyt a jobboldal választotta meg, balközépi képviselőnek. — Jelek a vidéken. A „Borsod“ czimű hetilap következőleg festi a múlt heti miskolczi országos vásárt, melynek csak a neve volt az, mert voltak idők, midőn azt egy gyenge szombat napi vásár is felülmúlta. — Szomorú volt látni a vevők nélküli üresen tátongó sátrakat, a levertséget minden felé az arczokon, melyről csak ezen egyetlen kérdés látszott kitűnni: Mi lesz belőlünk!!?!“—Szemes élet aligha volt összesen 200 köböl, legfelebb kereskedőknél, kik lengyel gabonával látják el kenyér után kiáltó közönségünket. — Barom féle lett volna elég, de vevő nem. Minek — mondák — ha olcsó is, ha már egy száll takarmányunk sincs, s mezőnk kiaszva kopáron várja az égből jövő áldást, aztán meg lisztre kell a pénz, mert ez az egy czik az, mely keresett, melyet szekér után szekérre látsz rakni, — s mely fájdalom a legnagyobb szegénységet — azt jelzi, hogy köböl vagy véka számra venni nem tervén erszényedből, font számra vagy képes csak a legszükségesebbet bevásárolni. — Bizony szomorú idők !A múlt ülés benyomása, még mindig élénk érdeklődésben tartja a honatyáit... Az ország népe nyomorúságának zajlani kezdő hullámai csapkodnak felénk, s mintha hallanék a társadalmi élet legnagyobb ellenségének, a kétségbeesésnek közelgő lépteit, hogy a feldúlt polgári s családi élet romhalmazára tűzze sötét zászlóját, melynek előre verődött árnya, mint kisértet jelentkezik már a miniszteri ajtók küszöbén is. Hasztalan: Ghyczy gond teljes arczán tükröződik vissza a valódi érzés s igaz felfogása a helyzetnek; s habár ajkán a remény csalárd igéi foglalnak helyet, homlokán van felírva az , hogy e rendszerben nincs, nem lehet menekvés a fenyegető rész elől. Nem volt Ghyczy Kálmánnak semmi kifogása, Irányi kérdése ellen, hogy az ország pénz és hitelválsága s az ínség ügyében beadott határozati javaslatát, a jövő hétfőn indokolhassa, a jobboldal hozzájárult, s így egyhangúlag tűzetett ki a jövő hétfőre, vagyis 18-ára. Irányi határozati javaslata, képviselőházi tárgyalásra. A jobboldali képviselők sorában, elismertetett e kérdés jogos helyt foglalása a napirenden. Pénz és hitelválságunk, kezdve a kormány körétől, a legutolsó kunyhóig, mélyen érezteti pusztító hatalmát, s midőn a legjolidabb pénzintézetek 10—12% kamatra kölcsönöznek a gazdának, az iparosnak , ez a legvitázhatlanabb bizonyítéka annak, hogy hazánk népe, gazdája, iparosa, pusztulásnak néz elébe, mert 10—12% kamatot, a magyar ipari gazdászat, nem képes elviselni, pedig még ez, a legkevesebb és legkegyesebb is az uzsora óriási kamatlába felett. E kérdést napirendre, az események, már régen odaállították. Kormányunk s az országházi többség, mindig szemet hunyt reá, mind III. Richárd rémes álmait, kezével igyekezett elodázni a nyomorúság fel-fel tünedező képét szemei elől. Ma már azt tenni többé nem lehet. A képviselőház napirendjén van a pénz és hitelválság ügye; megoldást kér ez ügy, gyors segélyt, intézkedést — s elvárjuk, hogy képviselőházunk, feladata magaslatára emelkedve fog ez ügyben intézkedni — hétfőn. MAGYAR ÚJSÁG 1874. MÁJUS. 16. Az országháziból. Buda Pest, május 15. A képivselőházi padok tömörsége jelezte előre, hogy a képviselők izgalmasabb hangulatban vannak, s a ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése május 15. Elnök bemutatja Teleszky István megbízó levelét — az igazoló bizottsághoz utasittatik. Helfy Ignácz a budapesti czipész-egylet kérvényét nyújtja be, melyben arra kéretik a törvényhozás, hogy a törvények által szentesített gyülekezeti szabadságot ne engedje illusoriussá tenni. Onossy Mátyás két interpellácziót intéz a belügyminiszterhez u. m. 1. Az 1871-iki törvények szerint : „Az elaggott jegyzők, és a jegyzők özvegyei és árvái sorsának biztosításáról, segély és nyugdíjpénztárak vagy gyámintézetek felállítása által a törvényhatóságok szabályrendeletileg tartoznak intézkedni.“ Ezen törvények Temes s talán más megyében sem lettek kihirdetve, ennélfogva . Nem tartaná-e czélszerűnek a belügyminiszter úr ezt azon törvényhatóságokkal közölni, amelyek e téren még hátramaradtak ? és nem tartja-e szükségesnek, hogy az ily törvényhatóságok a törvény világos rendeleteinek — megszabadott határidő alatti — foganatosítására sürgettessenek. 2. Temes megyében rendkívül nagy a halandóság, ennélfogva kérdi a belügyminiszter urat, nem tartja-e elérkezettnek az időt arra, hogy a megyék és községek szervezése óta — ezeknek a közegészségügy körébe vágó gyakorlati intézkedések körüli közönségükről nyert tapasztalás folytán — a községeknek orvosok, szülészek, és gyógyszertárakkali ellátsuk iránt a kormány részéről történjenek kötelező intézkedések. Irányi Dániel. A múlt hétfőn egy határozati javaslatot volt szerencsém benyújtani, mely szerint a kormány odautasíttassék, hogy a pénz és hitelválság, valamint az ínség tárgyában mielőbb czélszerű előterjesztéseket tegyen, egyúttal kérvén már akkor a t. házat, hogy ezen indítvány felvételére a mai napot kitűzni méltóztassék. A többség ezen kérést megtagadta, mint magán után értesültem, azért, mert előbb a pénzügyminiszter előterjesztését kívánta meghallgatni. Ez most már megtörtént. A határozati javaslat ki van nyomatva és a t. ház tagjai között kiosztva, annálfogva most bátor vagyok azon kérést intézni a t. házhoz, méltóztassék megengedni, hogy ezen határozati javaslatot valamely legközelebbi ülésen pl. hétfőn, indokoljam és kifejtsem. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatik a t. háznak ez indítványt elfogadni ? (Elfogadjuk.) Tehát a határozati javaslat a hétfői ülés napirendjére tűzetik ki. (Helyeslés.) Napirend : a honv. minisztérium épületére vonatkozó javaslat, melynek ellenében Zsedényi, indítványozza, hogy annak költségvetése csak 1876-ban tárgyaltassék. Szende B. honv. miniszter elfogadja Zsedényi javaslatát. Ezt elfogadta a ház is. Második tárgy az ügyvédi rendtartásról szóló javaslat. Matuska Péter ajánlja annak elfogadtatását átalánosságban. Hammersperg J. viszsza kívánja utasítani új szövegezés végett a központi bizottsághoz. Lázár Á. pártolja Hammersperg indítványát.