Magyar Ujság, 1874. október (8. évfolyam, 223-249. szám)

1874-10-14 / 234. szám

VIII. évfolyam. 234. szám. Szerda, 1874. Október 14. Szerkesztőségi iroda és Kiadó hivatal. Megyeháztér 9-dik szám ide intézendő minden előfizetés, hirdetmény és a kiadás körüli panaszok és a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős ke* Bektől fogadtatnak el.MAGYAR ÚJSÁG C HaJM JM Hja. .. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben házhoz küldve Egy hónapra . . 1 frt. 40 kr Negyed évre . . 4 „ — „ Fél évre .... 8 „ — „ Egy évre . . 16 „ — a Egyes szám 6 kr. Hirdetési dij : Hat hasábos petit* sor egyszeri hirdetése 12 kr, többször 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 80 kr.— Nyilttér : három hasábos petit* sor 30 kr. Miért nincs vámszerződésü­nk Roma- I­niával. Furcsa színben tünteti elő a „magyar-osztrák“ közös­ kormány eljárását az, hogy 1867 óta számos, nagyterjedelmű vámszerződéseket kötöttek a világ legtávolabb népeivel s államaival (Chilivel, Chiná­­val stb.) kikkel jelentékeny kereskedelmi forgal­munk nincs s nem is egy könnyen lehet, amig vi­szont a tőszomszédban lakó népekkel Romániával, Szerbiával, vagy átalában Törökországgal épen nem képes szerződésekre lépni. És pedig, nem azért mintha Magyarország és Ausztria érdekeit, melyek itt határozottan összeütköznek a „két kormány“ (Magyarország érdekeinek háttérbe szorítása mel­lett) egymás közt nem tudná elintézni, hanem mert a „Fejedelemségek“ vannak feszült viszonyban a magas portával, mely végre épen akkor tagadja meg legfelsőbb beleegyezését, a „magyar-osztrák“ kormánynyal kötendő szerződésekben,midőn ez már dolgait rendezetteknek vélte a „Fejedelemségek“ kormányával. Emiatt emel ma a „P. Lt.“ panaszt s ugyan­csak megdorgálja a magas portát, gondolná meg, hogy a vámszerződés kérdése nagyon elmérgesedik: Románia és Szerbország minden rétegeiben már­is átalánosan érezhető a teljes elszakadásra törekvés; ne szítsa a magas porta önmaga a szakadárságot annál inkább ne, mert bizony, azt a vámszerződést elvégre beleegyezése nélkül is megkötik az ille­tők stb. Szép s helyes dolog, hogy a „P. Lt.“ ily mérv­ben kardoskodik Románia és Szerbország önállósí­tása mellett. Maga a dolog természete is mutatja, hogy a török­ porta érdekeire nem lehetnek sérel­mesek azon szerződések, melyeket p. o. Románia vagy Szerbország „önmagára nézve“ jónak és hasz­nosnak talál. Hanem főkép az „osztrák-magyar“ kormány felfogásán kell csodálkoznunk, mely az ő orgánumaiban igy beszél s mint látszik tényleg is képes és kész ignorálni a „porta“ beleegyezését (mint ignorálta a távirat ügyben kötött szerződések alkalmával még Egyptomot illetőleg is) s igy oly mérvű önállást követel eme fejedelemségek számára a porta vagy Törökország ellenében, minővel nem dicsekedhetik, minőt nem engedne meg Magyaror­szágnak Bécs, vagy az u. n. „osztrák-magyar“ esz­ményi állam irányában. „A mi monarchiánk érdeke, mondja a „P. St.“ mit sem szenved a török kormány ellenállása által, mert az egyezség legroszabb esetben a porta be­leegyezése nélkül is létre fog jönni, miután a nagy­hatalmak felfogása szerint kétséget sem szenved, hogy Romániának az egyezség megkötéséhez joga van; mi csak sajnálhatjuk, hogy Konstantinápoly­ban erőnek­ erejével felidézik azon szellemeket, me­lyek a különben is korhadt török birodalmat fenye­getik.“ Lám mily szerencsés egy provincia az olyan, melynek barátai a „nagyhatalmak“, kiknek néma­ságát úgy magyarázza az ember, ahogy jónak véli. Mily bő köpeny a nagyhatalmak pártfogása s az egységes territóriumon lakó fejedelemségekre nézve. Mily boldog önálló ország Románia és Szerbország a „török birodalom“ irányában, mennyivel függet­lenebb mint Magyarország az ú. n. osztrák­ biroda­­lom irányában, melylyel pedig még ez ideig nem képezett egységes territóriumot, sőt papiroson min­dig hangoztatva voltak az önállás, vagy legalább a dualismus és paritás elvei. Kétséget sem szenved, mondják a jobboldaliak, hogy Romániának joga van vámszerződést kötni a porta beleegyezése nélkül, és e jogot támogatni le­het azon érvvel, hogy Románia legjobban tudhatja s érezheti önmaga mit kíván, mit lát hasznosnak saját érdekeire nézve. De hát ha ily bőkezűek a létjogok elismeré­sében, ugyan miért igyekeznek ezt megtagadni Ma­gyarországtól, melyet kétségkívül sokkal közelebb és más oldalakról más szempontokból érdekel épen a Romániával kötendő szerződés mint Ausztriát. Hogyan lehet egyenlő vámtarifát csinálni Ma­gyarország és Ausztria részére épen Romániát ille­tőleg, holott a gyakorlati élet mutatja, hogy érde­keink és nézeteink sok részben ellentétesek. Ott van p. o. a gabonavám kérdése, mely számos ha­sonló kérdést felszínre fog hozni, ha tárgyaltatik. Mikép lehet igazságosnak mondani p. o. azon rend­szert, miszerint ha most az osztrák iparos czukrot vagy szeszt visz át Romániába, kárpótlását a „kö­zös“ kincstárból kapja, és részben mi fizetjük a kü­lönben is rendkívüli csekély vámjövedelemből s nemde az osztrák kormány mindent el fog követni, hogy lehetően vámmentesekké tegye az osztrák iparczikkek átvitelét Romániába, holott így a mi iparunkat szorítja onnan ki. Nem ismerjük még a tervezett vámszerződé­seket, mert hiszen ezeket csakis akkor szokták ve­lünk ismertetni, amikor már megváltoztatni nem le­het. Hanem a dolog természete Ausztria és Magyar­­ország terményei s iparczikkei s a népek különböző igényei és érdekei mutatják, hogy az egységes vám­szabályok nem lehetnek mindkét részre czélsze­­rűek. Eszerint aligha nagy veszteség reánk nézve, hogy azok iránt máig sem volt képes létrejönni az egyezség s ha már eddig vártunk, jó lesz elvárni azon időpontot, amelyben Magyarország önállólag intézkedhetik saját területe vámügyeiben. Ekkor könnyebben el lehet majd hárítni a kételyeket Kon­stantinápolyban a portánál, melyet ugy látszik csak is a „nagyhatalmi“ modor tett bizalmatlanná. —T-— — Pest, Pilis és Solt. i. e. vármegyék központi választmánya a tegnapi (12-diki) ülésében a gödöllői vá­lasztókerületben eszközlendő országgyűlési képviselővá­lasztás határnapjául a folyó évi november hó 22-dik nap­jának (vasárnap) i. e. 10-dik óráját tűzte ki, és pedig ha a választás nem fog felkiáltás útján megtörténni, ak­kor az titkos szavazás útján fog megejtetni. A választási elnök leend: D­a­­­m­a­d­y Győző (így tehát ezt nem léptetik föl jelöltül, mint a hírlapok­ban szó volt­) a helyettes elnökök: az idősb és péczeli Fáy Béla s Kocsy Gyula megyei bizottsági tagok; a jegyző pedig : Szvoboda József gödöllői jegyző és a helyettes jegyzők: Szűcs Ferencz péczeli, Kiss János dunakeszi és Gurányi István mogyoródi köz­ségi jegyzők leendnek. E választási kerülethez a következő községek tartoznak Mogyoród, Csömör, Kerepes, Kis-Tarcsa, Csik-Tarcsa, Czinkota, Rákos-Csaba, Rákos-Keresztur, Péczel, Isaszeg, Gödöllő, Bag, Héviz-Györk, Hévíz, Túra, Boldog, Vácz-Szent-László, Valkó, Dány, Zsámbok, Duna-Kesz, Tót, Rákos-Palota, Új-Pest, Ecser­ és Maglód. _____ — A belgrádi „Vidovbán“ konstantinápolyi jól érte­sült levelezője szerint az osztrák-magyar követ a stam­­buli udvarnál hivatalosan jelentette be a portának, hogy a bécsi kabinet Románia kormányával a kereskedelmi egyezmény megkötése iránt alkudozásba fog bocsát­kozni. Miután tudva van, hogy a török császár kormánya Károly fejedelemnek ezen jogát nem ismeri el, hanem azt kívánja, hogy Románia kabinetje minden ilyen nem­zetközi conventió megkötésénél mindenekelőtt a török kormányt keresse meg az engedély megadása végett, a­miről pedig Bukarestben nem akarnak semmit tudni. gr. Zichy nagykövetnek e lépéséből azt következtethetni, hogy a magyar-osztrák külügyminiszter a portának bele­egyezése nélkül is megköti Romániával a kereskedelmi egyezményt. Felette jelentőségteljes mozzanat ez, mely­­közlő szerint — a stambuli összes diplomatának figyelmét magára vonja. Gróf Zichynek a napokban hosszas kihallga­tása volt a szultánnál, melyen — mint állítják — az osz­trák-magyar nagykövet azt tanácsolta a padisahnak, le­gyen engedékeny a Romániával megkötendő kereske­delmi egyezmény kérdésében. Konstantinápolyban erős gyökeret vert a hit, hogy Károly fejedelem kormánya a legdesperátusabb eszközökhöz nyúl inkább, mint hogy a török nézetek előtt meghajolna. Levelező kiváncsi ez ügynek lebonyolítására. Mihez fogjunk? Mihez fogjunk, hol kezdjük ? E kérdést intéz­heti az országgyűlés is, összeülése első perczében a kormányhoz. A hírlapokban egy halmaz munkálat vár országgyűlési tárgyalásra. Az igaz, hogy eddig az a sok kész munkálat, mind a hírlapokban áll; nem tudjuk, nem olyan formán-e, mint a kül­dött rák a levélben. Egy halmaz befejezetlen törvény, ott hever a képviselőház fiókjában. A castesteri, közjegyzői stb. törvények, mind befejezésre várnak. Ott ásíto­­zik a középtanodai törvényjavaslat, ha csak eddig­­ már végképen el nem aludt az urban. És a­mit legy , elsőnek kellett volna mondani, ott van a válasz-­­­­á­s­i törvény is, rémséges árnyékával, inkább a sir mohos üregét keresve, mint az életet. Mi szeren­csés utat kívánunk neki­k oda, hol nem fizetnek adót s hol a szerzetes rendek is szabadon pályáznak Lucifer székére. Ezek mind várófélben vannak a képviselőház összeülésére. És most közeledik ezekhez egy óriási halmaza, a rendszeres és rendszertelen munkálatok­nak, kévékben hányva egymásra, mint egy kazal. Ha a képviselőház, csak egy cséplőgép lenne, mely egymásután pergeti ki a kévéket— úgy igen köny­­nyen tekinthetnénk a kazalra,hol egymás tetejében, egymás alatt és felett, hever halmazon, évi budget, adóreform, megye arrondírozás, állandó választ­mány tervezete, codificatió, stb. stb. de miután a képviselőház nem cséplőgép, mely végzi kötelessé­­gét, bármint tolják emésztőjéhez a kévéket; miután azok a kévék nem is aranykalászokkal ékeskedő buzaszálakból állanak, melynek gazdag termését, örömmel sietne mindenki a nemzet üres zsákjaiba felszedni — nagyon természetes, hogy nem minden scrupulus nélkül tekinthetünk az országgyűlés meg­nyitásához, épen ama halmaz teendő szempontjából, melyet a kormány, hír szerint, útja elébe fel­halmozott. Aztán már látjuk mi előre, hogy miképen fog­nak e tárgyak egymásután előpakoltatni a t. ház asztalára. Előáll G­h­é­c­z­y Kálmán s kipakol egy csomó törvényjavaslatot, a jövő évi költségvetésről, vagy talán nem is azt fogja most mindjárt előadni, ha­nem leszámol egy csomó kártyát: X. törvényjavas­lat a bélyegilleték módosításáról, Y. törvényjavas­lat a jövedelmi adó rendezéséről, Q. törvényjavaslat az adófelügyelőségről, Z. törvényjavaslat az adó miként fizetéséről, Y. törvényjavaslat az adó mi­ként exequálásáról stb. Előáll S­z­a­p­á­r­y belügyminiszter: X. tör­vén­yjavaslat a megyék határainak kiegészítéséről, Y. törvényjavaslat az 1870. évi törvény módosítá­sáról stb. Előáll Bar­tál miniszter: X. törvényjavas­lat a kereskedelmi törvény codificatiójáról, Y. tör­vényjavaslat az ipartörvény módosításáról stb. És igy tovább. Minden miniszter kipakolja a maga portékáját a t. ház asztalára, s a t. ház asz­tala mintegy nür­nbergi kereskedés, szinte ragyog a különféle tárgyaktól, melyek egymás mellett épen úgy hevernek, mint a boltban az áru: csipke a kesztyű mellett, gomb a nyakkendő felett. Azután jön a cséplés. A­melyik miniszter, ha­marább kaphatja a magáét, elcsépelted a bizottsá­gokban , sürgősen meg is teszik; ha valaki felszó­lal, hogy ez még­is csak szalmacséplés — a chorus rázengi : „itt van mi, ezek akadályozzák a törvény­hozást működésében, hozzábeszélnek, napszámra szónokolnak, agyonbeszélik a bölcseség netovább­ját“ — s a chorus visszhangzik a sajtó egy részé­­ben, s még ráadássul hozzá is teszik, hogy a nap­­díjért beszélnek, s húzzák az ülést. Mikor a törvényjavaslat kész— meg van sza­vazva , akkor észreveszik, hogy hiszen azt magában életbeléptetni nem lehet; ehhez még kiegészítés is kell, ott ama tizedik darab, melyre csak pár hó múlva kerül a sor, az lesz a kiegészítő része. No de segít rajta a felső ház. Majd belekötnek ott egy betűjébe, s aztán nem lesz felsülés — az új idétlen szülöttel. Ha azt kérdezed jó olvasó, hogy van-e ehhez sok, nagy és nagyobb, kis és kisebb törvényjavasla­tokhoz egy általános programm, egy építési terv, melyet az ember maga elébe tartana, s azt a szögletes követ, meg azt a gömbölyű időtlenséget megmérhetné, hogy tulajdonképen hogyan fog az a tervbe illeni: a válasz az reá, hogy lehet ilyen terv, ilyen programm, külön a Ghyczy fejében, külön a Szapáry fejében, külön a B­a­r­­­a­­ fejé­ben, de az ország ilyet nem ismer, ilyenről a kor­mány nem beszél, mert programmja, részletesen előadott tervrajza nincs; noha nincs, még az nem tenne semmit, de nem is lesz, s nem is fog adni. G h­y c­z­y épen úgy mint Bartal, satöbbi, s a saját agyában készült átalános tervhez faragja a köveket. így volt ez 7 év óta, igy van most : azért

Next