Magyar Ujság, 1899. március (8. évfolyam, 60-90. szám)
1899-03-01 / 60. szám
2 MAGYAR ÚJSÁG, 1899. márczius 1. lekötelező modora s ellentéteket kiegyenlíteni tudó békés irányzata ajánlják. Széll Kálmán miniszterelnöknek nincsenek ellenségei sem a politikai, sem a magánéletben. Intakt férfin minden irányban, aki épen egyéni és politikai karakterénél fogva soha sem fog a magukat lejárt államférfiak közé tartozni. A szabadelvűpárt nyugodtan bízhatja reá a vezéri kardot, mert olyan férfiút tisztel meg vele, aki azt mocsoktalanul fogja visszaadni, ha annak ideje — reméljük, mentős később — el fog következni. Az a lelkesedés, amelylyel ma fogadja a szabadelvűpárt az új kormányelnök személyében az új vezért, a legteljesebb s az immár megérdemelt bizalom jele. Mert Széll Kálmán kormányralépésével máris rámutathat két nagy sikerre: az egyik a parlamenti béke, a másik a szabadelvűpárt egységének és intaktságának biztosítása. Budapest, február 28 . Széll Kálmán miniszterelnök és Cseh Ervin horvát-szlavon-dalmát miniszter ma reggel Bécsből Budapestre érkeztek. (Bud. Tud.) : Széll Kálmán kerülete. Parlamenti gyakorlat szerint Széll Kálmánnak miniszterelnökké történt kinevezése folytán le kell köszönni képviselői mandátumáról. E szerint Szent-Gotthárdon új választás lesz. A kerület természetesen egyhangú lelkesedéssel fogja Szélit újból megválasztani. Széli mandátumáról való leköszönését a szerdai ülésen fogja beterjeszteni. Üdvözlet Lukács Lászlóhoz. Zalathnáról Lukács László pénzügyminiszter szülővárosából, Werner Gyula dr. orsz. képviselőhöz a következő távirat érkezett: »Szíveskedjék Lukács László e Exczellencziája előtt újabb kitüntetése alkalmából a zalathnaiak határtalan örömét és őszinte hódolatát tolmácsolni. Csiky, főesperes. Bánffy báró kitüntetése. Bécsből távirják: A »Pol. Corr.«-nak egy budapesti levele Bánffy Dezső bárónak, a távozó miniszterelnöknek, legfelsőbb kitüntetéséhez a következő megjegyzéseket fűzi: Az a legfelsőbb kézirat, amely köztudomásul adja Bánffy Dezső bárónak a Szent-István-rend , Az államtitkárok. Az »Örsz. Ért« írja: Néhány lapban az a hir jelent meg, hogy a kormányváltozás következtében az államtitkárok rendelkezésre bocsátják állásukat és egyszersmind új választásnak vetik alá magukat. A mi értesülésünk szerint ez csak azon minisztériumok államtitkáraira nézve áll, amelyekben a vezetés más kezekbe ment át. Tényleg csakis Schmidt József és Jakabffy Imre államtitkárok adták be lemondásukat. A többi minisztériumok államtitkárainak lemondását a parlamenti szokás nem indokolja. Ami a minisztereknek mandátumukról való lemondását illeti, csakis az újonnan kinevezett miniszterek, Széll Kálmán, Hegedűs Sándor és Plósz Sándor fogják magukat új választásnak alávetni a kelepczében, jöjjön azonnal. Eugénie meg is jön, s ekkor Cocherel asszony maga helyett Eugéniet küldi a hálószobába. Egy pofon hatalmas dördülése, majd az ezt követő jajveszéklés igazolja, hogy az enyelgés megkezdődött. Ez alatt megérkezik a valódi orvos — Joseph — is, ki végre megunva apósa unszolását, elhatározza, hogy praktizálni fog, így Cocherel aszszony levelének is eleget tesz. Mikor belép az ajtón, Cocherel asszony meglepetve kiált fel: — Te vagy az, Pepi doktor ?! Joseph úr múltja ugyanis ép oly foltos, mint a jaguár hőre. Mikor Joseph még Pepi volt, akkor nagyon jól ismerték őt abban a világban, ahol mulatnak. A színésznők, karhölgyecskék csak Pepi doktornak szólítgatták, s Pepi doktor kedves, előzékeny volt. Bizonyítványokat, reczipéket irt szívesen a megfelelő hála fejében. Cocherel asszony is ebből az időből ismeri Pepi doktort, mikor még az Eldorádóban énekelt egyértelmű kuplékat. A vigasztalás örömének elmúltával kölcsönösen elbeszélik életük történetét. Pepi megtudja, hogy Hermance férjhez ment, s Pepi is elbeszéli,, hogy megnősült s most Richard doktor komoly nevére hallgat. Hogyan, Richard doktor? Hát Pepi doktor és Richard doktor azonosak? Cocherel asszonyt az ájulás környezi. Akkor ki az, ki Eugénie aszszonynyal a szobában van? Hamar, hamar segíteni kell. Josephet a szomszéd szobába küldi, hogy ez idő alatt feleségét kibocsássa. Időközben azonban megérkezik Courtelin úr a feleségével, ki jajveszékelve követeli a leányát. Elment otthonról — kalap nélkül. Hol a leányom? Az asszony annyira ordít, hogy Courtelin úr attól tartva, hogy ebből a házból kiteszik a szűrüket, betuszkolja feleségét természetesen abba a szobába, hol Joseph várakozik édes reményekkel Cocherel asszonyra. A helyzet rendkívül bonyolult. Az egyik szobában Oszkár Joseph feleségével, a másikban Joseph saját anyósával. Cocherel asszony végre ki akarja szabadítani Eugéniet, mikor ott találja szobájában Courtelin urat. Még a kimagyarázásra sincs idő, mert betoppan Cocherel asszony férje, a rendőrbiztos, ki mióta feleségénél szerelmesverset talált, veszettül féltékeny. Végre megcsípte a csábítót. Revolverrel kezében ront Courtelin úrnak, kimenekül. A nagy zűrzavarban sikerül Eugénienek, Oszkárnak s Josephnek is észrevétlenül elmenekülni. A kuszált fonalakat természetesen nem sikerül lebonyolítani. Joseph megtudja, hogy felesége Oszkárral töltött egy éjjelt, de Courtelin is megtudja, hogy felesége valakivel volt a szobában, de hát lassan kint minden kiderül s mindenki boldogan megnyugszik — csak a rendőrbiztos nem. Lázasan kutatja azt a versfaragót, aki szerelmével feleségét üldözi. — Ki irta ezt a verset ? — kérdezi vérbenforgó szemekkel az egybegyűltektől. — A nagy Béranger — feleli szerényen Oszkár. — Megölöm! — ordítja a rendőrbiztos s elrohan. Ezzel végződik a bohózat, melyről a nem nagykeresztjével való kitüntetését, rendkívül kegyelmes szavaival ékesen szóló kifejezése az uralkodó érzelmeinek és élénk visszhangot fog kelteni az egész országban. A távozó miniszterelnök kormányzati működése alatt sok és nagy érdemeket szerzett. Voltak pillanatok Bánffy kormányzása alatt, amikor minden szív lelkesebben dobogott és valamennyi pártot egyesítette a hazafias lelkesedés érzete a király és a nemzet között való teljes összhang hatása alatt, amelyet a távozó miniszterelnök oly nagy sikerrel mozdított elő. Az elfogulatlan jövő el fogja ismerni Bánffy báró kiváló érdemeit és ellenfelei is önkéntelenül tanúságot tettek egyéniségének jelentőségéről, amidőn csaknem kizárólag a miniszterelnök személyét választották támadásaik czélpontjául. Még az a politikai tévedése is, hogy mereven ragaszkodott a szabadelvű párt exkluzivitásához, igen természetes módon magyarázható ki az események történeti összefüggéséből. A feladat, amely Bánffy báróra hivatalba lépésekor hárult, mindenekelőtt abban állott, hogy a külső ellenségtől fenyegetett és belsőleg is meghasonlott szabadelvűpártot konszolidálja. Ezt a feladatot a volt miniszterelnök kitűnően oldotta meg és örök hálára kötelezte a szabadelvűpártot. Sajnos, nagyon elterjedt az a téves nézet, hogy a párt integritása most csorbát szenvedett és hogy Bánffy visszalépése reakczionárius, vagy épen idegen, külső áramlatokra vezetendő vissza. Ez nagy tévedés. Széll Kálmán nagy sikere főleg annak az eszmének köszönhető, hogy a kiegyezés könnyebb elintézése az összes rokonelvű elemek közreműködését követeli meg. Ez az eszme Széll Kálmán égisze és autoritása alatt új életre kelt és az új irányzat, amely már most is oly nagy eredményeket hozott létre, bizonyára még több sikert fog felmutathatni és azokban a körökben is fog híveket szerezni, amelyek eddig távol állottak ettől az irányzattól. A szabadelvűpárt búcsúja Ilánffy Dezső bárótól. — Saját tudósitónktól. — Budapest, február 28. Az országgyűlési szabadelvűpárt tagjai ma délelőtt féltizenegy órakor nagy számban gyülekeztek a szabadelvűpártkör helyiségeiben, ahonnan tizenegy óra felé a kocsik hosszú sora vitte az egybegyűlteket a miniszterelnöki palota elé, amelynek tágas, díszes fogadótermét szinüitig megtöltötték. Bánffy Dezső bárót beléptekor riadó, perczekig tartó viharos éljenzés fogadta, melynek csillapultával Podmaniczky Frigyes báró a párt nevében a következő szavakkal üdvözölte a távozó miniszterelnököt: Nagyméltóságú úr! Tisztelt elvtársunk és barátunk! Mindenekelőtt legyen szabad nekem a szabadelvű párt nevében köszönetet mondanom azért, hogy szíves valót megengedni, miszerint e mai napon búcsúzásra jelenjünk meg előtted. Azon négy év, mely alatt te, Nagyméltóságu ur, miniszterelnök és pártvezér valál, mélyen be van vésve emlékünkbe; (Igaz! ügy van!) de nemcsak emlékünkbe, hanem lelkünkbe is. (Élénk éljenzés.) Annyi mindenféle nevezetes ügy fordult elő ezek alatt az évek alatt, (Igaz! ügy van!) és ezek minden tekintetben az ország és a király érdekében oldattak meg. (Lelkes éljenzés.) És mi büszkék vagyunk arra, hogy mint napszámosok, mint sereg, mint közlegények a te vezérleted alatt, ezek megoldásában teljes szívvel és lélekkel, meggyőződésünk mélyéből közreműködhettünk. (Lelkes éljenzés.) Ez az az érzés, a mely ma idehozott bennünket és a mely érzéseinket mi egyszerű kedélyünk mélyéből fakadó szavakkal fejezzük ki, a midőn neked, Nagyméltóságu ur, hálás köszönetünket fejezzük ki azért, a mit Te mint vezérünk tevés, cselekvés és hálás köszönetet mondunk azért, amit Te a haza érdekében tettél. (Igaz! ügy van! Élénk éljenzés.) Mi egyszerű polgárok vagyunk, a honnak egyszerű polgárai, a mi birtokunkban nincs hatalom; mi azokat, a kiket tisztelünk, becsülünk, azokat nem jutalmazhatjuk mi sem kincsekkel, sem kitüntetéssel; mi csakis szivünk érzeményeit rakhatjuk le azok lábai elé, (úgy van! Élénk tetszés.) a kiket tisztelünk és becsülünk; de te Nagyméltóságu ur, nem is szorulsz arra, hogy tőlünk kincset fogadj el, mert hisz te bírsz azzal a megmérhetetlen gazdag kincsesei megrovásképen — az állítom, hogy végtelenül szemtelen. A prudéria karöltve jár az unalommal. Nincs szánalmasabb dolog, mint egy unalmas bohózat. A pikantéria jó adagját ízlésünk már elbírja; legyen, azért, mert eldurvult, vagy mert raffináltabb lett. Carré fesztelensége daczára elég jókedvű és ötletes arra, hogy a franczia bohózatok sablonos szemfényvesztéseit ügyesen, eredetien csoportosítsa. Az első felvonás kissé nehézkes. A hangulat bágyadt, fáradt, de Carré azután mindjobban belemelegszik s teljes erejével azon van, hogy a közönsége néhány óráig vidáman szórakozzék. Az előadás jó. Góth, Balassa, Gyöngyi, Tapolczai, Szerémy friss kedvvel játszanak, s a hölgyek közül Kalmár Piroska tűnik ki játékával, Haraszthy gömbölyű vállaival és karjaival, Hettyey diszkrét elegancziájával. A bohózat után egyegyfelvonásos apróságot adnak, a »Hajnali vendég«-et, Sirandintól. Az ötvenes években garmadával készültek az ilyen apró vígjátékok műkedvelőszínpadok számára. Fősúlyt helyeztek arra, hogy kevés személy szerepeljen bennük, s hogy a kiállítás olcsó legyen. Shandin darabja is ilyen kaliberű, de kedves intimitásával és szellemességével előnyösen különbözik a többiektől. A kis darab fakó színeit Hegedűs művészetével teljesen leplezi. Minden szava, minden mozdulata tökéletes és természetes. Delli Emma egyszerű, finom játéka csak növeli azt a kellemes hatást, melyet ez a nippe a nézőre gyakorol.