Magyar Ujság, 1899. július (8. évfolyam, 179-209. szám)
1899-07-31 / 209. szám
rosszul lett. Orvosi ápolás alá vették és elvezették. Ezután Bartha Miklós beszéde következett, amelyet folytonos éljenzéssel fogadtak. Midőn elismeréssel szólt a szász népről, a közönség tüntetően éltette a szászokat, a kik meghajlással köszönték meg az ovácziót. Midőn a románok távollétéről szólva, azt kérdezte, hol vannak a románok, többen közbekiáltottak: sajnos, nincsenek itt! Bársony István Petőfi szerelme czímű hatásos felolvasásban szólt Petőfiről és nejéről. Utána Endrődi költeményét szavalta Somló Sándor nagy hatás mellett. Szász Gerő saját gyújtó költeményét adta elő folytonos tetszés és éljenzés közepette. Végül a kolozsvári dalkör Ábrányi Körnél alkalmi Petőfi-dalait adta elő. Az ünnep végeztével nagy figyelem és később zajos tetszés mellett felszólalt Tallián Béla a képviselőház nevében. Nemcsak a lánglelkű költő, — úgymond — hanem különösebben a hazafias erényekben kimagasló egyén emléke előtt hajtom meg a magyar képviselőház zászlóját és adózom az elismerés babérjával. Amit Petőfi irt, az gyönyörködtet, lelkesít és elragad; amit tettt, az tündöklő példaként hevítse e faj minden fiát! Most és mindenkoron úgy legyen! Mert igazolta azt, hogy idegen nemzetiségben születni is azon kötelességgel jár: e hazát lángolóan szeretni, érte és érdekében minden aspirácziót és velleitást feláldozni, szükség esetén jogaiért meg is halni! Kihalt volna az e példa által adott elv teljességének érzéke a honban ? Nem és százszor nem ! Ha egy horvát Zrínyi, egy szláv Frangepán, egy szerb Dugovics s a többiekés mindezekkel egyenrangban egy Petrovicsnak született Petőfi fénylő tetteikkel igazolták, hogy magyarnak születni vegyes vérből, sőt idegen ajkakkal is lehet és kell, ha e haza földjének gyümölcseit élvezzük, törvényeinek előnyeit kihasználjuk, oltalmában, védelmében és támogatásában részesülünk, akkor ez irányban csak egy elvnek szabad e hazában érvényesülni s ez az, hogy tartozzék annak lakója bármely faj vagy nemzetiséghez, büszkeségét és kötelességét találja abban, hogy ő is e magyar haza hű fia, alkotmányos királyának tántoríthatlan alattvalója, érzésében, szívverésében és tettben egyenlő velünk, mindenkor jobb és kiválóbb ha lehet, de soha, még gondolatban sem nagyobb! Ennek az egyszerű kötelességnek adta kiváló példáját Petőfi! Eljárása legyen öröksége és vezércsillaga összes nemzetiségeinknek a Kárpátoktól az Adriáig! Poraiból félszázad múltán szálljon fel világitó példája hazafias érzésének ; imádsága, dogmája, hite és meggyőződése legyen ez minden e hazában lakó idegen nyelvet beszélőnek! Csak úgy lesznek boldogok ők, testvérek velünk, e haza pedig ki és befelé egyaránt szilárd és erős lesz ! Petőfi példájának ezen irányban leendő teljes megvalósításáért imádkozva teszem le a magyar országgyűlés képviselőházának a nemzet képviseletében küldött koszorúját emléke előtt !« A beszéd óriási hatást keltett és minden pontjánál zugó éljenzéssel fogadták. Zeyh báró a főrendiház koszorúját tette le. Végül óriási lelkesedés, folytonos tetszésnyilatkozatok és ovácziók közepette Zsilinszky Mihály államtitkár tett koszorút a szoborra, a magyar kormány és az akadémia nevében. A beszéd így hangzik: Mélyen tisztelt Nagyközönség! Mikor egy nagy, hatalmas szellem emlékénél a magyar géniusz ünnepet ül, erről nem hiányozhatnak az e géniusz által vezérelt országos kormánynak és az ország legelső tudományos intézetének koszorúi sem. E diszkoszorúk egyikét a magyar kormány, másikát Wlassics Gyula dr. vallás- és közoktatásügyi miniszter, a harmadikat pedig a Magyar tudományos akadémia küldi Petőfi Sándor emlékének. Ne vonjon le e koszorúk becséből az a körülmény, hogy azokat én és nem az a kiváló férfiú hozta ide, aki nemzeti közművelődésünk legméltóbb fővezéreként már a törvényhozás termében és másutt is, lánglelkének egész melegével oly ékes szavakban hódolt a nagy költő szellemének. (Élénk éljenzés.) Bizonyára senki sem fájlalja őszintébben, mint ő, hogy gyengélkedő egészségi állapota megfosztotta a személyes jelenlét örömétől és ezen impozáns, a maga nemében páratlan kulturális ünnepély közvetlen szemléletétől. Mert lehet-e magasztosabb látvány, mintaz, mikor egy egész nemzet kegyeletének nyilatkozásaként a magyar társadalomnak és közéletnek szine-java önkényt meghódol azon magas eszmények előtt, melyeknek kultusza nélkül nemzet nagygyá nem lehet soha? A világfentartó erők, a fény, a hő, a villany hatása a természet külső tüneményeiben nyilvánul; a nemzetfentartó szellemerők, az ideális gondolatok és érzelmek pedig azon emberek lelkében, akiket az Isten a népek vezéréül és tanítóiul rendelt. Mi teszi nagggyá, mi teszi kegyeletünk tárgyává Petőfi Sándort ? Az, hogy nem földi jutalomért, nem önző hiúságokért, hanem ideális czélokért, hazája nagyságáért tudott hevülni, élni és meghalni! Benne látjuk megtestesítve az emberinem haladásának egyik problémáját: a költő és nép kölcsönös hatásának, a nagy szellemi változások és események létrejöttének titkát. Ő megtalálta népét, mely megértette, megtalálta nemzetét, mely dalainál lelkesült, megtalálta és részben megteremtette azt a korszellemet, mely dalának varázserőt és teremtő ihletet kölcsönzött. De a nép is megtalálta igaz költőjét ő benne, ki a magasba tudta emelni a lelkeket, a ki ihlett prófétaként hirdette a tiszta honszerelmet, a szabadságot, az ebből eredő nagyságot és a ki megálmodta mindazt, ami ötven év óta nagy és dicső történt e hazában. Oh ha az ő prófétai lelke égi magasságából lenézne reánk, lenézne féltett nemzetére: bizonynyal örömmel látná, milyen sok valósult meg abból, amit ő félszázad előtt megálmodott ! Látná, hogy a nemzet, melynek ő ébresztője volt, nem halt meg, hanem él és egy új évezred küszöbén reménytelve nézve a jövő elé. Látná, hogy a haza, melyért ő vértanuságot szenvedett, nincs darabokra szaggatva, hogy népei nem emelnek egymás ellen gyilkos fegyvert, hanem a közös szabadságnak örvendezve, versenyeznek egymással nem karddal és tűzzel, hanem iskolával, gyárral, kalapácscsal és t ekével. És bizonynyal örvendő szemmel látná azt is, hogy a szellem bajnokainak száma nem kicsiny többé, hanem hatalmas tábor. A »tizek« helyett ezrek szövetkeznek a magyar irodalom művelésére és versenyre kelnek az ő ifjúkori barátjával, Jókaival (Zajos éljenzés); ezzel a másik szellemóriással, akit az isteni gondviselés a tizek közül még világító tűzoszlopként hagyott közöttünk, hogy ötven éven túl is verejtékkel küzdjön a hazáért és az új nemzedéknek követendő például szolgáljon a munkás honszeretetben és önfeláldozó tevékenységben. (Zajos felkiáltások: Éljen Jókai!) Petőfi Sándor nem hiába áldozta fel életét a hazáért; az ő nemzete, melyet ő földetrázó viharnak nevezett, Európa homlokán nem fegyverrel tombolni, hanem a kultúra szelíd, hódító hatalmával, a művészettel és tudománynyal akar magának barátokat és babérokat szerezni. Állandó szeretetének és kegyeletének jeleiként érczszobrokat és palotákat emel azoknak, akik gazdag szellemük alkotásaival gyarapították lelki kincseinknek tárházát. Idegen, ha jó, meglátja életrevalóságunkat az emlékekben; meglátja utczáinkon, hogy minden emelkedik az ég felé; házak, népek, szellemek!0, te halhatatlan dicső szellem, kinek emléke körül rang és rend, vallás és nyelv különbsége nélkül összegyülekeztünk, hogy lánglelked tüzénél ezt a napot a testvériség ünnepévé avassuk : engedd meg, hogy a hazaszeretetben egygyé forrt nemzet szivével együttérző kormány férfiúinak, a trón hű tanácsosainak és az Akadémia tudósainak koszorúit emléked lábánál letegyem. A hálás kegyelet jelvényei ezek, melyeket a te szellemedben teszek le; mert a te tanításod szerint méltó: ». . . hogy a haza Szivében hordja annak emlékét, ki a hazát szivében hordozó.!« Ez a föld itt csak csontjaidat takarja. Te magad az egész haza szivében vagy eltemetve, hogy örökké élj! (Viharos, lelkes eljenzés.) Segesvár, július 30. Képviselve voltak az ünnepen, amennyire feljegyezni egyáltalában lehetséges volt, a fővárosi törvényhatóságon és irodalmi társulatokon kívül, a következő vidéki törvényhatóságok, testületek és egyesületek: Háromszékvármegye, Sepsi-Szentgyörgy, Kézdivásárhely — összesen 23 tagú küldöttség Potsa főispán vezetésével; Erdélyi Kárpát-egylet Feilitzsch Artur br. vezetésével; Nagyszebeni polgári kör Ferenczy István vezetésével; Országos nemzeti szövetség Krivády Géza dr. és Felszeghy Sándor vezetésével; Nemzeti szövetség brassói fiókja Móor Gyula esperes vezetésével 20 tagú küldöttség: Szolnok-Dobokavármegye : Veres Dezső, a »Szolnok- Doboka« szerkesztője; Gyulafehérvár város küldöttsége ; Győr város képviselője : Kiss Ferencz ; Udvarhelyvármegye : Hollaky Arthur főispán vezetésével monstre küldöttség, melyben Ugrón Gábor is benne van; Torda-Aranyosvármegye: Bethlen Bálint gróf és Miksa Imre; Szászsebesi nemzeti szövetség: Kolozsvári Ereklyemúzeum küldöttsége Benky Albert és Ruszkó István vezetésével ; Nagyvárad város küldöttsége Szűcs István és Serényi Gusztáv vezetésével; Debreczen város küldöttsége Oláh Károly és Bencsik Lajos vezetésével ; Szeged város : Lázár György dr. és Polczner Jenő képviselők; Zombori Antal városi tanácsos, Reizner János bizottsági tag; Szeben megye háromtagú küldöttsége; Szamosujvár város öttagú küldöttsége; Nagykikindai nemzeti szövetség; Brassóvármecye: küldöttség Dániel főjegyző vezetése mellett; Brassó város küldöttség Hiemesch polgármester vezetésével; Kézdivásárhelyi függetlenségi kör küldöttsége; Debreczeni Csokonay-kör küldöttsége Géresi Kálmán, Koncz Ákos és Kardos Albert vezetésével; Szabadka város küldöttsége Gyorgyevics polgármester vezetésével ; Fogaras megye 4 tagú küldöttsége Temesvár város háromtagú küldöttsége; Kisküküllő vármegye és Erzsébetváros küldöttsége Sándor János főispán vezetésével; Maros-Torda megye: küldöttség Décsy Zoltán alispán vezetésével; Kolozsvár város: küldöttség Losonczy János vezetésével; Csik vármegye: küldöttség Kedves István pénzügyigazgató és Bocskor Árpád vezetésével ; Nagyküküllő megye: küldöttség Somogyi István alispán vezetésével; Segesvár város: nagyobb küldöttség Wohlbaum Frigyes polgármester vezetése alatt; Nagybányai honvédegylet: küldöttség Kovásznai- Kovács Lőrincz vezetésével; Torda vármegye: öttagú küldöttség; Marosvásárhely város Geréb Béla kir. tanácsos vezetésével; Országos középiskolai tanáregylet : Rombauer Emil dr. főigazgató vezetésével; Csanád megye: két tagú küldöttséggel; Kolozsvári egyetemi kör küldöttsége; Gömör megye: öttagú küldöttséggel ; Pozsony város: küldöttség Tallér polgármester vezetésével; Kiskun-Félegyháza: küldöttség Zámbó ügyvéd vezetésével; Székesfehérvár város : küldöttség Havranek polgármester vezetésével ; Erdélyi múzeum-egylet Kolozsvárról: Egyetem Kolozsvárról; Szilágy vármegye, küldöttség Bagosi Károly vezetésével; Erdélyi irodalmi társaság: küldöttség Ferenczi Zoltán vezetésével; Magyar orvosi könyvkiadó-testület, küldöttség Lotz József dr. vezetésével; Segesvári magyar kaszinó: Somogyi alispán vezetésével; Nemzeti szövetség: Kedves István társelnök vezetésével; Segesvári Emkő- választmány: Segesvári magyar polgári kör: küldöttség Somogyi alispán vezetésével; Segesvári első magyar temetkezési egylet: Kedves István vezetésével; Segesvári összes tanintézetek; Nagy-Szalonta város: küldöttség Herman Ottó vezetésével. Képviselőházi küldöttség: Tallián Béla alelnök, Zeyk Gábor, Török Bertalan, Pildner Ferencz, Teleki Domokos gróf, Kobek István, Béldi László, Trauschenfes Emil, Ilyés Bálint, Malek Lajos, Madarász József, Komlóssy Ferencz, Frey Ferencz, Rátkay László, Barabás Béla, Lónyay Sándor, Farkas József, Major Ferencz, Kubik Béla, Endrey Gyula, Wolfner Tivadar, Mezőssy Béla, Kalocsay Alán, Várossy Gyula, Kállay Lipót, Leszkay Gyula. Főrendek képiseletében: Zeyk József báró. Segesvár, július 30. A csatatéren, az emlékoszlopnál tartott ünnep után, a közönség felvonult a segesvári várba, ahol a zenekar a Himnuszt és a Kossuth-nótát játszotta, melyeket a nagy közönség fedetlen fővel énekelt. Bartók Lajos gyönyörű bevezető beszéd után Jókainak »Petőfi halála cz. költeményét adta elő. Illyés Bálint, a 48-as kör nevében, Bársony István az »Otthon« nevében, Veczel György a budapesti ifjúság, Szekeres István a kolozsvári