Magyar Vadász, 1960 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1960-01-10 / 1. szám
TÖRÖK SÁNDOR a MAVOSZ főtitkára (Az új él) Az új év kezdetén elmaradhatatlan, hogy — akár csak egy szemvillanásra is — ne pillantsunk vissza az elmúlt évre, annak eredményeire, no meg a hiányosságaira is. Ennek a visszapillantásnak ikertestvére az előrenézés, vagyis annak a számbavétele, mivel kell nekiindulnunk az új évnek. Ez a visszapillantás — mérlegkészítés — és előrenézés magától értetődően a magyar vadászok népes tábora számára sem lesz haszontalan. Régi mondás, de annál igazabb: ha haladni akarunk, akkor számot kell vetnünk a múlttal — beleértveebbe az eredményeket, hibákat s egyben meg kell vizsgálnunk azokat az elképzeléseket is, amelyeket meg akarunk valósítani. Ami a múltat illeti, nyugodtan elmondhatjuk, hogy az elmúlt naptári év eredményes volt. Vadállományunk — a várakozásnak megfelelően — szépen fejlődött, s ezt a tényt a kedvező időjárás mellett annak köszönhetjük, hogy egyre inkább öntudatosuló, okos és ésszerű vadgazdálkodást folytattunk. Ennek a becsületes vadász-magatartásnak lett az eredménye, hogy 1959-ben végső fokon jól zártuk az évet. Ez azt jelenti, hogy nemcsak saját kedvtelésünket szolgáltuk, hanem jelentős mértékben kivettük részünket a népgazdálkodást érintő kötelességekből is, s egyben a külföldi vadászokkal lefolytatott vadászatok és a vadexport révén is jelentős mértékben járultunk hozzá népgazdaságunk célkitűzéseinek megvalósításához. Rendkívül örvendetes mindezek mellett, hogy vadásztársaságaink politikailag, erkölcsileg és gazdaságilag egyaránt előbbre léptek. Nem vitás, hogy a tagdíjak nagy általánosságban befolytak, s a vadásztársaságok majdnem kivétel nélkül felhasználták a vadgazdálkodás fejlesztésére előirányzott összegeket. Ami a vadászetikát illeti, szintén örvendetes a fejlődés. A vadászatokkal kapcsolatosan ugyanis egyre ritkábban merültek fel problémák. Élmélyült és megerősödött a közösségi szellem, s egyre örvendetesebben kezd formálódni a szocialista vadászerkölcs. És ez olyan biztató előjel a jövőre, amelynek hatását a jövő évi számvetéskor kétségtelenül, bizton remélhetjük. Mindez persze nem azt jelenti, hogy nem kell jobban gazdálkodnunk és többet tennünk, mint az elmúlt évben. Annál is lényegesebb ez, mert a jó országos átlag mellett vadállományunk számos helyen még küszöbén mindig nem érte el a kívánatos, sőt kötelező szintet. Elsősorban az ország északkeleti, valamint a Dunántúl déli megyéiben kell felfejlesztenünk a vadállományt — mennyiségileg és minőségileg egyaránt. Ahhoz, hogy 1960-ban a vadászat és a vadgazdálkodás területén még jobb eredményeket mutathassunk fel, a feltételek adva vannak — csak okosan kell élnünk a lehetőségekkel. Az új „munkamódszer” — vagyis az, hogy a legfontosabb problémáinkat a választott küldöttekkel, a megyei választmányok titkáraival megbeszéljük — rendkívül sok hasznos és ésszerű kezdeményezést hozott. De helyileg ugyanilyen jelentősek a vadásztársaságok gyűlésein, összejövetelein született határozatok is. Az eddig elért eredmények jegyében éppen ezért tovább kell erősítenünk megyei választmányainkat s velük összhangban a vadásztársaságok vezetőségét is. Álljanak a saját lábukra a megyei választmányok, s vessék meg lábukat a vadásztársaságok vezetőségei! — ez a mai elképzelésünk. Az eddigi biztató eredmények megerősítik a MAVOSZ elnökségét abban, hogy minden segítséget megadjon a gyümölcsöző munkához. A segítő szándék megvan, a vadásztársaságok jó szelleme is adva van — éppen ezért bizakodóan nézhetünk az új év elébe. S abban is biztosak vagyunk, hogy ha a vadásztársaságok élnek a lehetőségekkel, s a jó vadgazda akarásával és szeretetével viselik szívükön a nemes vadászsport és a vadgazdálkodás ügyét, akkor nemcsak jó „vadászaratás” örvendeztet meg bennünket, hanem népgazdaságunk eredményeit is segítjük. Pártunk és kormányunk politikai és gazdasági szempontból egyaránt fontos területként kezeli a vadgazdálkodást, és népgazdaságunk is komolyan számol vele. Éppen ezért rendkívül lényeges, hogy az MSZMP kongresszusán leszögezett célkitűzések megvalósítása érdekében a magyar vadászok is minden tőlük telhetőt megtegyenek. Egy a lényeg: szolgáljuk becsületes magatartással a magyar vadgazdálkodás ügyét, mert ezzel egyben a párt célkitűzéseinek, a szocialista magyar élet megteremtésének ügyét szolgáljuk. Ezeknek a gondolatoknak a megvalósításához kívánok a MAVOSZ elnöksége nevében minden vadásztársaságnak s egyben minden magyar vadásznak eredményekben gazdag, s emellett kitűnő szórakozást hozó, jó új esztendőt. ill* hg.16 T