Magyar Vadász, 1966 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1966-07-10 / 7. szám
etoléa és Ulilsdl reakció késéit, tapasztalhatta, hogy nemmUélotttrinoysssdUéget maillapltaal nana lebet, bókkal nagyobb belesed黫! és vés* tatdelermáliml élnek vadak?!!, mint as adou lőtt nyúl sérülése, Bfylk belepuaxtul, a másik átvéssen a hatást, úgy fogalmasném Inkább, hogy a nem életfontosságú terv-roncsolt turulok valószínűleg stimmel túlélnék sérüléseiket, és nyilván többel is találkoznánk — én még ilyet nem láttam —, bs a róka, kóbor kamra, héja, gatyásölyv könnyedén •esse nem fogdosná őket. A találat helye és a vad lövés utáni viselkedése késett nem hogy semmi óessefüggés nincs, hanem egyenesen eiszátyok vannak. PL Ráléttünk a nyálra, és tovább fut, látsséla sértetlenül, hamarosan lassul futása, 30—és, esetleg több méter megtétele után megéli, és hamarosan felhemperedik, mire hőssé érünk, dermedt. Cseh a nyulak utat« egytőlegyig vad ésilatun, távlövési kísérletekből, vagy hibás célzásból következően 1, vagy * esem sérétet köptek, tüdőbe, esetleg szívbe, sokkal ritkábban májba. Továbbá lövés után hirtelen égbensálló lécén, vagy fogoly szinte kivétel nélkül a nyúlnál említett okokból következően 1—g sörétes tüdőlövettek. A karikásé nyúl és a fejlövés valóban nem mindig törvénysserben egyOUjérő jelenség, ellenben biztos, hogy a karikásé nyulat vadászi«» távolságból. Jól célozva lőttük, S—I szem sörétes van benne — vagy több — lömmel na élőjében — nyak, vérlap, malikat, sokszor fej — és sokk következtében múltak ki színra azonnal. Pontosan azt írja Szajkó cikkében, ez szerinte és szerintem les hatásos 10 távolságból leadott hatásos lövés, és csak addig szabad lőnünk, amíg ezen hatásos lövés objektív feltételei megvannak, ami sörétnagység és puska szerint változó. Ezen összefüggések tagadása mellett — dr. Verese — olyan irreális összefüggéseket talál, minti „üveg nyulak Inkább bukfencesnek, fiatal bírnak agy bolyban ugrálnak, a nőstény lahasai ... stb.” „Megfigyelhető, hogy a sokk hatás nem mindig szükségezard. Egy nyulat úgy lőttem meg — írja a szerző —, hogy a hátsó fele teljesen megbénult, az első lábával kaparva körbe forgott maga körül stb.** A fent leírt — a sokk hátát törvényszerű fellépését Cáfolt — esetben az említett nyúl gerincoszlopa és vele együtt a gerincvelő sérült meg, kb. testközép magasságban. Ennek következtében a gerincsérüléstől hátrább levő roncsolt testrészből származó sokk hatást kiváltó ingerületeket továbbító apparátus megszűnt — miután a gerincvelő egészében vagy részben elszakadt — így a központi idegrendszer nem kapta meg az ingerületet, amelyre sokkal válásson volna. A gerincvelő sérülését bizonyítja a sérülés helyétől hátrább levő végtagok teljes bénulása. „Az elmondottaknak megfigyelest értékük van — írja a szorzó a cikk végefelé — gyakorlatilag a vadászaton az elmondottakat nem lehet hasznosítani.” Ezzel én is tökéletesen egyetértek. DR. MAOVAC BILA Június első vasárnapján a kora délelőtti órákban autókaraván érkezett harminc jugoszláv vadászvendéggel a rédicsi erdészlakhoz. A vadászok — többen családostól jöttek, a határszomszédos petesovei és lendavai vadásztársaságok küldötteiként, köztük J. Kopina elnök , R. Kojzek lendavai titkár és Igor Arzensek olajvállalati igazgatóval. A vendéglátók körében ott volt Busa János, a lenti járási pártbizottság első titkára, Bogár Lajos, a járási tanács vb-elnöke, Gál Zoltán, a Magyar Vadászok Országos Szövetségének ügyvezető titkára, Kovács Tibor főelőadó, Szekeres Gyula, az Észak-Zalai Állami Erdőgazdaság igazgatója, Mázsa Ferenc vadászati felügyelő, a megyei választmány részéről Nagy Béla vállalati igazgató és Kassai László titkár, valamint a Lenti Vörös Csillag Vadásztársaság népes tagsága. Ezt az első nagyobb méretű salai találkozót a megyei küldöttközgyűlés határozata alapján a vadásztársaság intéző bizottsága kezdeményezte és rendezte. A jó hangulatot csak fokozta a nyárias, szép idő, a gyönyörű, idillikus erdei környezet. A jó vadászebéd után hamarosan vidám, nótás-táncos jókedv kerekedett Erről a jó népi zenekar gondoskodott. A kedves, baráti találkozón azonban jutott idő arra is, hogy a vadgazdálkodást és vadászatot érintő kérdésekben kicserélhették véleményeiket a vadászok. A hosszú határszakasz vadászterületein hiszen azonosak a problémák. A kölcsönös együttműködés előmozdítása érdekében már a tavaszi megyei küldöttközgyűlésen bizottságot alakítottak, amelynek egyik tagja Kálinger József elvtárs, ezt a baráti találkozót rendező vadásztársaságnak elnöke is, aki már járt odaát Jugoszláviában a zalai vadászok küldöttségével. Az együttműködés célkitűzései között szerepel a vadvédelem, a vadmentés a Murán és annak árterületein, a határvidéken elszaporodott ragadozók hatékonyabb vadászata, mérgezése, egymás vadászatain való mind gyakoribb részvétel, tanácsadás, vadbetegségek, mezei rágcsálók elszaporodásának előrejelzése stb. A vendégek beszámoltak vadgazdálkodásuk eredményeiről, apróvadállományuk helyzetéről, a fácán mesterséges tenyésztésében és a külföldiek vadásztatásában elért sikereikről. Az a véleményünk, hogy tanulhatunk egyet-mást szomszédainktól e tekintetben. Vendégeink viszont a szarvas és vaddisznó iránt mutattak érdeklődést, mert ezeknek a vadfajoknak a vadászati lehetőségei jobbak Zalában, mint odaát a határmenti vadászterületeken. A baráti összejövetelnek egyik kedves epizódja volt a két pohárköszöntő, amelyek kapcsán a vendégek vendéglátók is kölcsönösen megajándékozták egymást. (Kálinger József vadásztársasági elnök arca csak úgy ragyogott az örömtől, amikor J. Kopina elvtárs nyakába akasztotta a szép vadászkürtöt.) A késő délutánig tartó találkozó a vadászok-erdészek és családjaik barátkozásán felül, jól szolgálta a szomszédi kapcsolatok erősítését is, amelynek következő állomása a július 16-i petesházi és lendavai találkozó lesz. A Lenti Vörös Csillag Vadásztársaság kollektívája követésre méltó, igen szép munkát végzett a talákozó összehozásával és sikeres lebonyolításával. K. L. jnBDsimii mumm 16