Nadányi Zoltán (szerk.): Magyar városok és vármegyék monográfiája 25. Bihar-vármegye (Budapest, 1938)
Előszó
ELŐSZÓ Ez a mű kiváló tudósok, írók, közéleti férfiak és szakemberek lelkiismeretes munkájának gyümölcse, annak ellenére mégis azt kell megállapítanunk, hogy nem teljes. Nem teljes azért, mert az 1918. évi nemzeti összeomlástól kezdődőleg Bihar vármegyének csak azzal a részével foglalkozik, amelyet a trianoni békeparancs meghagyott részünkre. Mégis nagy szükségletet elégít ki, lerögzíti az utókor, a kései nemzedék számára tudományosan, hitelt érdemlően a csonka vármegye életének talán legnehezebb két évtizedét, lakosságának a fennmaradás érdekében kifejtett gigászi erőfeszítéseit. Elmondja ez a könyv, hogy a maradék Biharország 61 községe nehéz viszonyok közt, különböző sorscsapásoktól sújtottan, elszakítva ősi székvárosától, Nagyváradtól, erdőitől, hegyeitől, bányáitól és mintegy 400.000 főnyi, köztük különböző nemzetiségű, de mindig egyaránt magyarul érző testvéreitől, hogyan alakult meg maga erejéből önálló vármegyévé, hitet téve ezáltal arról, hogy a régi Biharországhoz méltán tartozott hozzá, méltó volt erre az elnevezésre és majdan méltó is tesz a magyar feltámadáskor, nemcsak mint területileg ismét egyik legnagyobb vármegyéje az országnak, hanem, mert lelkileg is a legnagyobbak egyikének bizonyult a legnehezebb időkben, a nagy háború vérzivatarában és az utána következő, reménytelennek tetsző magyar éjszakában. Adja Isten, hogy a mű mielőbb teljes legyen és pótkötetében mielőbb olvassuk a jelen kötetből elmaradt és majdan ismét Biharországgá egyesült 432 község és Nagyvárad városa történetét is, a megpróbáltatás korszakából. Berettyóújfalu, 1938. május havában.