Fábián Sándor (szerk.): Magyar városok és vármegyék monográfiája 28. Szatmár, Ugocsa és Bereg K. E. E. vármegyék 1924-1938 (Budapest, 1939)
Schick Jenő: A Tisza-szamosközi vízrendezés
a Tisza—Szamosközi vízrendezés Irta: Schick Jenő. A Tisza és Szamos folyók deltájában fekvő terület mai alakjában Csonkamagyarország sorsában osztozik. Ezt a többé-kevésbbé lapos, árvizek és belvizek járta földet a világháború gyászos befejeztéig 208.000 kat. hold terjedelemben, minden oldalról természetes határok fogták körül: északon a Tisza, délen a Szamos, keleten pedig az ugocsai és szatmári hegyek lankái. Ezen a területen alakult meg 1914-ben Magyarország legfiatalabb ármentesítő és belvízszabályozó társulata, hogy 10 millió aranykorona értékben tervezett, nagyszabású építményekkel megvédje birtokosait a Tisza és Szamos folyók árvizétől, kártétel nélkül elvezesse a Túr és Batár folyók, valamint a Türe és egyéb hegyi patakok nagy vizeit, végül, hogy a káros belvizek bevezetéséről gondoskodjék. A világtörténelem legtragikusabb évében alakult társulat azonban nem tudta megvalósítani kitűzött céljait. A világháború elvitte a munkás férfikarokat, hogy egy részük sohase térjen vissza, a visszatértek közé pedig új, mesterséges határokat húzott a trianoni békeparancs, mely Magyarországgal együtt a társulat területét is feldarabolta. A társulat földrajzilag és vízrajzilag tökéletesen körülhatárolt 208.000 kát. hold árteréből csak 113.217 kát. hold (=54.52°/o) maradt magyar területen, 73.301 kát. hold (=35.30°/o)Romániához, 21.144 kát. hold (=10.18°/o) pedig Csehszlovákiához csatoltatott. Román területre került Szatmárnémeti, a társulat székhelye is és cseh uralom alá a Tur-csatorna céljaira időközben már megszerzett területek. Az eddigi tökéletes és természettől vont határok helyébe most keleten egy kövekkel kijelölt, mesterséges vonnál lépett s e kövek sorából gyászosan emelkedik ki a Túr partján egy síremlékhez hasonló, hatalmas obeliszk: a trianoni hármashatár. 212 —