Magyar Vasutas, 1957 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1957-05-01 / 1. szám

_ __________ Június­­tól emelik a havidíjasok fizetését A bérrendezés lényegesen megváltoztatja a havidíjasok bérezési szintjét. Persze még lesznek a bérezésben hiányos­ságok ezután is, a státuszbére­zés bevezetése azonban csak akkor lesz leh­etséges, ha túl leszünk gazdasági nehézsé­geinken. Június 1-től az egészségügyi dolgozók 12 százalékos, a tűz­oltók pedig mintegy 35 száza­lékos béremelésben részesül­nek. Az eddigi bérügyi intézke­dések bizonyítják, hogy kor­mányzatunk értékeli a vasuta­sok munkáját és határozott szándéka a vasutasok bérhely­­zetének megfelelő nívóra való emelése. Rajtunk, vasutas dol­gozókon múlik, hogy a terme­lékenység emelésével, a gazda­ságosabb szállítással mielőbb leküzdjük gazdasági nehézsé­geinket, és alapot teremtsünk a ma még nem minden mun­katerületen kielégítő bérezés további emelésére. Árvai József a 4/B. osztály vezetője (Folytatás az 1. oldalról.) A gépkocsivezetők bérezése is rendezésre került. Az eddigi 784 forint helyett 1300 forint lett az alapbér. Megszüntették a gépkocsik in­dokolatlan futását elősegítő kilométerpénzt. A túlóra he­lyett bevezették a túlóraáta­lányt. Az intézkedéssel csök­kent a gépkocsivezetők mun­kaideje, a felesleges futás megszüntetésével gazdasági megtakarítás is jelentkezik. A HAVIDÍJASOK BÉREMELÉSE A havidíjas dolgozók bér­­rendezésére június 1-től kerül sor, havi 15 000 000 forint ösz­­szegben. A havidíjasok az el­lenforradalom után nem ré­szesültek béremelésben. A rendezés az eredeti státusz­tervtől eltérő lesz. A kapott összegnek mintegy kétharma­da rangfokozati bér, egyhar­­m­ada munkaköri bér formájá­ban kerül felosztásra. Június 1-től a havibéresek rangfokozati bére a követke­zőképpen alakul: (az első szám a rangfokozatot, a második a rangfokozati bért jelzi) 1— 1200, 2—1050, 3—900, 4—800, 5—670, 6—640, 7—610, 8—580, 9—550, 10—520, 11—490, 12— 20, 13—440, 14—420, 15—400, 16—380, 17—360, 18—340, 19— 330, 20—320. Ez azt jelenti, hogy a havi­díjas dolgozók rangfokozati bére átlag 140 forinttal emel­kedik. A végrehajtó szolgálat­nál ezen túlmenően a munka­köri bérek is emelkednek. Az a törekvés, hogy a lehetőségek­hez mérten a havidíjasok ke­resete összhangban legyen a fizikai és műszaki dolgozók bérével. Azoknál a havidíjas dolgo­zóknál, akiknél már korábban is volt bérrendezés, a rangfo­kozati bérnek megfelelően kell elvégezni a besorolást, de ezeknél a munkaköri béreket a rangfokozati emelés mérté­kével csökkenteni kell. „Mint a májusi napsugár44 Csodálatos hónap a május. A Nemzetközi proletárszolidaritás ünnepének tündöklő fényével kezdődik. Az életet adó édes­anyákat üdvözöljük első vasárnapján, s most legféltet­tebb kincseink, a gyermekek köszöntésére készülünk. 1949-ben, a Nemzetközi De­­m­okratikus Nőszövetség mosz­kvai ülésén határozták el a toiság asszonyai, hogy minden évben megünneplik a gyer­­m­eknapot Ahogy a közelgő ünnepre gondolunk, fülünkbe cseng a boldog gyermeki kacaj, látjuk a csillogó, tiszta gyermektekinte­tet, de mint a májusi eget hir­telen elborító viharfelhő, eszünkbe jut, hogy ezen a va­sárnapon hiányozni fognak azok a gyermekek, akiket az ellenforradalom fergetege el­rabolt. Száz és száz anya ki­áltja, legyen átkozott a gyil­kos ellenforradalom. S ezért érezzük parancsnak a nemzet­­­közi gyermeknap 1949-ben ki­adott jelszavát: „Úgy őrizzük a békét, mint gyermekünk ál­mát“. Soha annyira nem éreztük, hogy május három ünnepe el­választhatatlan egymástól. A nemzetközi szolidaritás sok szülőnél enyhítette a fájdal­mat, amelyet az októberi-no­vemberi események okoztak. Harminc vasutas gyerme­k üdült a Német Demokratikus Köztársaságban. Hatszáz nap­közis apróság részesült abból a csokoládéból, tejporból és kakaóból, amelyet a testvéri országok vasutasai küldtek és a kárt szenvedett és sokgyer­mekes családok 3000 gyermeke kapott ruhát, cipőt. A gyermekekről való gon­doskodás már az anyavédelem­mel kezdődik. A vasútnál is szigorúan őrködünk, hogy né­pi államunk erre vonatkozó törvényeit betartsák. Sok gon­dot, fáradságot levesz az édes­anyák válláról a napközi­ há­lózat. Ezer-ezerkétszáz gyer­mek tölti vidáman napjait a vasutas-óvodákban, bölcső­dékben. Sza­kszervezetünk minden lehetőséget és alkalmat meg­ragad, hogy segítsen a gyer­­mekeken. A nevelőintézetek végzős árva növendékei egy öltözet ruhát kapnak a gyer­meknapon. A Németországban üdülő gyermekek megelégedett mosollyal fogad­ták az első banánt. (Németh Gyula felv.) KÖSZÖNJÜK A szakszervezet elnöksége az utóbbi időben egyre több levelet kap azoktól a dolgo­zóktól, akiknek az októberi nehéz napokban a szakszerve­zet az elsők között nyújtott segítséget. A levelekből egyet itt közlünk. Magyar Vasutasok Szabad Szakszervezete Elnökségének Budapest, VI., Benczúr u. 41. A nagy vasutas család azon tagjai közé tartozom, akiket az októberi eseményeket követő napokban anyagiakban nagy károsodás ért. Lakásom lakhatatlanná vált, megszerzett ja­vaim nagy része elpusztult. Az első napokban nem tudtam mi lesz velem, családom­mal. Gyengének, erőtlennek éreztem magamat. Az esemé­nyeket követő pár nap múlva azonban már jelentkeztek a „támogató, segítő kezek“ és elsősorban ezek között volt szak­­szervezetem, melynek többféle segítségét, pénzbeni, ruházati segélyét élveztem. Ezúton mondok ezért magam és családom nevében köszönetét. Mint szervezett dolgozó eddig is tudtam a szakszervezet munkájáról, melyet a dolgozók érdekében kifejtett, de a mos­tani nehéz időben győződtem meg erről és sok vasutas társam. Kérem az elnökséget, hogy köszönetü­nket tolmácsolja a testvéri szocialista országok vasutas szakszervezeteinek, akik gyűjtés útján siettek segítségünkre. Nem utolsósorban pedig köszönetünket fejezzük ki az elnökség és a szakszervezet valamennyi munkatársának, akik fáradságot, időt nem kímélve, ügyünket átérezve segítsé­günkre voltak. Magam részéről a köszönetemen kívül minden erőmmel azon lesze­k, hogy a szakszervezeti mozgalom erejét és nagyságát ismertessem olyan dolgozó társaim között, akik esetleg eddig még nem győződtek meg annak szükségessé­géről és nagyságáról. Elvtársi üdvözlettel: SZÁNTHÓ ZOLTÁN vez.­tőellenőr MAGYAR VASUTAS A szocialista kultúra művelésének útján Az ellenforradalom galád támadása megszakította kul­turális felemelkedésünk út­ját. Olyan időben ért bennün­ket ez a roham, amikor hoz­zákezdünk az előző évek hi­báinak kijavításához, amikor erőfeszítéseket tettünk arra, hogy a vasutas dolgozók egy­re inkább megtalálják kultu­rális igényeik kielégítését. „Irodalmi és lelkiismereti szabadság” nevében Mi volt az ellenforradalom kultúréletünk elleni támadásá­nak célja? A népi kultúra fel­számolása, a közművelődési korlátok visszaállítása. Termé­szetesen ezt nyíltan kimondani nem lehetett, mert akkor min­denki előtt világos lett volna a céljuk. „Jobb módszert“ is találtak: álruhába bújtatni az igazi célt. Széleskörű izgatás­sal, gyalázattal szóltak 12 esztendős kultúrforradalmunk­­ról, majd támadást intéztek a kultúrlétesítmények ellen. Felnagyították a vezetés hi­báit, az emberi t­évedéseket, s a párt hibás vezetéséből ere­dő — de már felismert — és nagyrészt kijavított hibákat kezdték nyergelni. Igazi cél­juk, hogy mint társadalmi életünk minden más terüle­tén, itt is megteremtsék a gondolkodás teljes zavarát. * * „Szabad’’ művészetről, iro­dalmi és lelkiismereti „sza­badságról” szónokoltak. Ta­gadták a szocialista realiz­must. Kultúrbarbároknak ne­vezték a munkásokból lett, a néphez és az osztályhoz hű kultúrvezetőket. Ugyanakkor a pesti utcán a világirodalmi és magyar klasszikusok halha­tatlan művei égtek „a művé­szeti és irodalmi szabadság” bajnokainak kezétől. Tizedel­ték szakszervezeti könyvtá­raink állományát, s hatalmas kárt okoztak nemcsak anyag­ban, hanem becsületes dolgo­zóink, nemegyszer kultúr­­munkásain­k gondolkodásában is. A világ minden részéből A Szovjet Vasutas Szakszer­vezet meghívására japán vas­utasok látogattak el Kievbe, Ukrajna fővárosába. * A Jugoszláv Államvasutak az idén 100 Diesel- és villamos, mozdonyt, valamint 25 Diesel­tolatómozdonyt vásárol külföl­di államokban. * A Spanyol Vasutak Igazga­tósága azonnali hatállyal 35 százalékkal emelte a személy - és teherdíjtételeket. * Nyugat-Németországban új villanymozdonyokat állítottak szolgálatba. A gépek 160 kilo­méteres sebességgel közleked­nek. Norvégiában az utóbbi idő­ben rendkívül meggyorsult az áttérés a gőzvontatásról a die­sel- és elektromos vontatásra. A hatmillió font értékű beru­házás 1970-re érezteti teljes mértékben a hatását, amikor — előzetes számítások szerint — a gőzmozdonyok teljesen eltűnnek Norvégiából. A vietnami szakszervezeti szövetség a közelmúltban or­szágos értekezleten tárgyalta a vasút és a közúti közlekedés további fejlesztésének, s a dol­gozók életszínvonala emelésé­nek kérdéseit.* A szófiai kommunista vas­utasok baráti találkozón látták vendégül a dolgozó parasztság képviselőit. * Az Osztrák Vasutas Szak­­szervezet és a vasút vezetői között megállapodás jött lét­re, hogy az osztrák vasutasok érdekelt csoportja minden második hét szombatján sza­badnapot kap. Belgrádban megkezdték egy 800 méter hosszú és 28 méter széles dunai vasúti-közúti híd építésének előkészítő munká­latait. ,. A nyugatnémetek egyik kí­sérleti mozdonyát, amely 182 kilométeres sebességet ért el óránként, az amerikai meg­szálló hatóságok 1946-ban el­kobozták. A mozdonyt, Ameri­kában további kísérletek el­végzése után, ócskavasba dob­ták. * 1 * # * Kossa István az új közlekedés- és postaügyi miniszter Az országgyűlés legutóbbi ülésszakán Kossa István elvtár­sat közlekedés- és postaügyi miniszterré választották. Felelős­ségteljes munkájához a vasutas dolgozók nevében ezúton kívá­nunk erőt és egészséget. Amikor kérjük, hogy a vasutasok ér­dekeit, problémáit kezelje messzemenő megértéssel, ígérjük, hogy munkájában mindenkor támogatjuk, bízva abban, hogy közös erőfeszítéssel mielőbb valósággá válik közös célunk, a szocialista vasút felépítése. A SZOCIALIZMUS ÉS KA­PITALIZMUS között folyó vi­lágméretű küzdelemnek egy nagyon erőteljes összecsapása és az imperializmus részéről megismétlődő kísérleteknek egyik legjelentősebbike volt a magyarországi októberi ellen­forradalom. Mi, magyar dolgozók az el­múlt fél év eredményeiből igen kézzelfoghatóan éreztük a nemzetközi összefogás erejét. Az egyikféle összefogást októ­ber 23-tól november 4-ig ta­pasztaltuk különös erővel, ami­kor a nemzetközi burzsoázia a magyar földbirtokosokkal, gyárosokkal, grófokkal, bá­rókkal, papokkal, deklasszált elemekkel, csendőrökkel és közönséges bűnözőkkel össze­fogott, hogy megdöntse a mun­kások és parasztok hatalmát és visszaállítsa a régi földbirto­­kos-burzsoá rendszert. A nemzetközi burzsoázia vi­lágméretekben rágalmazza és mindent megtesz a népi de­mokratikus rendszer bomlasz­­tására. Az októberi ellenforra­dalom rövid sikerét különösen felhasználta és fasiszta táma­dásokat szervezett Franciaor­szágban, Olaszországban, Bel­giumban, Hollandiában és má­sutt a munkásmozgalom har­cos szervezetei ellen; feldúl­ták és rombolták a szakszerve­zetek és kommunista pártok székházait. Az imperializmus a Nagy Imre csoportban megtalálta azokat, akik kommunista jel­vénnyel ideológiai zűrzavart és teljes bizonytalanságot terem­tettek, sőt az ellenforradalmi akciók idején mellőzték az el­lenintézkedéseket és meggá­tolták a szocializmushoz és a proletárdiktatúrához hű erők összefogását. Megtévesztették a népet, a „teljes szabadság”, a „függetlenség“ jelszavával és a nemzeti zászló felhaszná­lásával. A hibák kijavításának jelszava alatt léptek fel azok, akik a magyar munkásosztály örök ellenségei voltak és ma­radtak; a Szabad Európa rá­dió, az Amerika Hangja és a nemzeti érdekeket régen is el­áruló hazai és külföldön tar­tózkodó politikusok minden fajtája. Dollármilliókkal hite­gették a magyar népet, amely összeget azonban sohasem a népnek, hanem a burzsoáziá­nak szándékoztak kölcsönadni. Mert ha az annyira sajnált magyar népet kívánnák segí­teni, akkor ma ennek semmi akadálya nem lenne. MEGISMERTÜK A MÁSIK NEMZETKÖZI ÖSSZEFO­GÁST IS, amely november 4 után bontakozott ki. A nem­zetközi proletariátus hadsere­ge, a szovjet hadsereg a ma­gyar kormány felkérésére új­ból a magyar nép segítségére sietett és nem engedte, hogy országunk és népünk az ellen­­forradalom martalékává vál­jon. Jogos proletár önvéde­lem volt a Szovjet hadsereg se­gítségül hívása, mert a mun­­káshatalom, a szocializmus, a béke forgott halálos veszede­lemben, következésképp ez a fegyveres segítség az egész nép érdekeit szolgálta. Az ellen­­forradalom szovjet segítséggel történő leverését ezért úgy te­kintjük, mint hazánk második felszabadulását. Megmozdult mellettünk és ügyünk védel­mében a szocialista világ a hatszáz milliós Kínától a más­félmilliós Albániáig. Meg­mozdult és segítségünkre sie­tett a nemzetközi munkásmoz­galom halódó erői, mindenki, akinek drága a szocializmus, a szabadság, a béke ügye. Az ellenforradalom okozta sok milliárdos kár, gazdasági nehézségek áthidalására a Szovjetunió és a népi demok­ratikus országok kormányai hosszúlejáratú hitelekkel, és ingyenes gazdasági adomá­nyokkal siettek a magyar nép segítségére. A nemzetközi munkásszolidaritás államilag szervezett ereje ez, amely megkönnyítette nehézségeink leküzdését. Külföldön magyar „gazdasági csodáról“ beszél­nek, mert egy negyedév ter­melési kiesését, az anyagi rom­bolásokat képesek voltunk in­fláció, nyomor, nagyméretű munkanélküliség, gazdasági összeomlás nélkül megoldani, sőt emelkedett a dolgozók élet­­színvonala. Ez a „gazdasági csoda“ nem önmagában van, hanem éppen a nemzetközi proletariátus gazdasági segít­sége útján vált lehetővé. A SZOVJETUNIÓ ADTA A LEGNAGYOBB GAZDASÁGI SEGÍTSÉGET is, a legnagyobb nyersanyag szállításaival, amely nélkül fém- és gépipa­runk megállna. Több mint egymilliárdos áruhitelt, több százmilliós valuta­hitelt adott és elengedte 1 milliárd forin­tos régi tartozásunkat is. A tettek fényénél látszik, ki az igazi barát. Nem adnak hitelt és gazdasági segítséget az im­perialista országok, sőt tarto­zásunkat sem engedik el. A nemzetközi proletárszoli­daritásra támaszkodott az SZVSZ titkársága, amikor ja­nuár elején 11 ország szak­­szervezeti képviselőivel ki­dolgozta a magyar szervezett munkások megsegítésének programját. Megindult a legkülönbözőbb országok szakszervezeteinek segítő akciója. Szovjet, NDK, lengyel, román, csehszlovák, bolgár, osztrák, a francia CGT küldték el adományaikat mint­egy 50 millió forint értékben. Egyszerű munkások adták ösz­­sze fillérjeiket, hogy segítsenek rajtunk. A legkülönbözőbb ajándékokat kaptuk a szovjet filmvetítő és televíziós készü­lékektől az NDK bútorokig és gyógyszerekig és a sok ezer élelmiszercsoma­gig. Megható és felemelő a legkisebb értékű ajándék is, mert e­z együttér­zők gondoskodását, szeretetét, a proletár szolidaritást fejezi ki. Sok ezer magyar szülő fog mindig hálatelt szívvel gon­dolni arra, hogy a szervezett munkások szolidaritása tette lehetővé, hogy gyermeke több hónapot töltsön az NDK-ban, Csehszlovákiában, Bulgáriá­ban, ahol zavartalanul foly­tathatta iskolai tanulmányait és tetőtől talpig új ruhában felöltözve térhetett haza. A gyűjtések és akciók bizo­­nyítják, hogy a szocialista Ma­gyarország népének megse­gítésére sok millió szocializ­must féltő szervezett munkás mindig készen áll áldozatokat hozni. ÚJ ERŐT AD EZ A TUDAT és megsokszorozza elhatározá­sunkat, hogy nehézségeink fö­lött magunk is úrrá legyünk. Minden siker, amit a szocia­lizmus építésében elérünk, se­gítség, ösztönző erő a kapita­lista országokban élő, kizsák­mányolás ellen küzdő mun­kástestvéreink számára. A szocializmus táborának minden erősödése biztonsá­got, erkölcsi erőt ad az im­perializmus elleni harchoz, a béke védelméhez. Mérhetetlen­né növeli erőnket a proletár internacionalizmus ! A PROLETÁRSZOLIDARITÁS HATALMAS EREJE 1957 MÁJUS A munka dandárja ezután jön Az ellenforradalom fegyve­res vereséget szenvedett, de a harcot nem adta fel. Művé­szeti együtteseink viszonylag rövid idő alatt tisztán látták a helyzetet, s munkához kezd­tek. Megindult az élet a kul­­túrotthonban. A munka nagy­ja, s a harc nem kis része azonban még hátra van. Kul­­túrmunkánk már eddig is je­­lentősen hozzájárult a bizal­­m­­atlanság és nyugtalanság megszüntetéséhez, de tovább is széleskörű eszmei harcot kell vívnunk kultúránk tisz­taságának, szocialista kultúr­­forradalmunk minden vívmá­nyának védelmére. A múlt év decemberében megtartott első budapesti vas­utas kultúrértekezleten nap­világot látott olyan értelem is, hogy újra régi „szabad“ kultúrát kell megvalósítani. Ez nem egyéb, mint a művé­­szet és a művészeti ágaik ön­­célúsága, a céltudatos nevelés mellőzése. Ezen az értekezle­ten az ellenforradalmi ideoló­gia hatására vezető kultúr­­munkások „fölöslegesnek” lát­ták a dolgozók iskolán kívüli rendszerét, mint pl. az isme­retterjesztő, természettudomá­nyos, a földrajzi vagy műszaki előadásokat. Közös erővel kell összefog­nunk a még tapasztalható hi­bák kijavításáért, szocialista kultúránk további fejlesztésé­ért. E c­é­lú művészeti munka helyett helyes műsorpolitiká­val biztosítani kell, hogy a szórakozási igények kielégítése mellett a dolgozók nevelésé­nek, művelődésének különböző módját felhasználhassuk a szocialista kultúra felsőbbren­dűségének bizonyítására.

Next