Magyar Vasutas, 1957 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1957-05-01 / 1. szám

1957 MÁJUS Meddig várjunk a segítségre? Állomásunkon, Szegeden, az élenjáró dolgozók még március elején elhatározták a munkaverseny megindítását. Javaslatokat tettek a legmegfelelőbb tényezők alkalmazására, elsősorban a minőségi munkára. Javaslatainkat örömmel üdvözölte a szegedi igazgatóság. Április elején a vasutas szakszervezet központjában egy értekezlet foglalkozott a verseny megindításával. Határozatok születtek, hogy országosan kidolgozzák a versenytényezőket, hogy minden állomás bekapcsolódhasson a nemes versengésbe. Azóta múlnak a hetek, lassan már hónapok is és semmi tájékoztatást, támogatást, vagy útmutatást nem kaptunk. Értékeljük, nyilvántartjuk eredményeinket, elfogadtuk a rákosrendezőiek felhívását. Azonban semmiféle tervszám célkitűzéseinkhez nem áll rendelkezésünkre. Dolgozóink, különösen a vonatkísérők számtalanszor fordulnak hozzánk, hogy versenyükhöz mit vegyenek célkitűzésül. De mi is tájékozatlanok vagyunk. Sok kérdésre nem tudunk választ, s lendületet adni a spontán kezdeményezésnek. Kérjük a szakszervezet központját, hogy tegyék halasztást nem tűző kérdéssé a munkaverseny feltételeinek nyilvánosságra hozatalát. Hajosovits Zsuzsanna üzemgazdász, Szeged állomás Szovjet szakszervezeti művészegyüttes vendégjátéka Május 20-án 90 tagú szovjet szakszervezeti művészegyüttes érkezik Budapestre. A kiváló együttes 21-én a Landler Járóműjavító kultúrotthonában, 24-én pedig Nagykanizsán lép fel. A művészegyüttes műsorán ukrán, orosz és uráli népi táncok, kozák táncok, népdalok, orosz és magyar népdalok, akrobata és bűvészmutatványok, balettszámok, hangszerszólók, zongoraművek, nanáj népi birkózás stb. szerepelnek. A műsorban fellép a leningrádi Gorkij-palota klasszikus balettkara is. MAGYAR VASUTAS Hol üdülünk a nyáron? Ha kissé meg is is tréfált bennünket az idei |V* JRwjH tavasz és néi • ha néha előkerült a télikaps'lsr*1' hát, mégiscsak itt/ r»Ssfc--- beköszöntött a jó idő, s ezzel együtt a „gond”, hogy hol töltsék jól megérdemelt pihenésüket, hová menjenek üdülni a dolgozók. Felkerestük Szabó József elvtársat, a vasutas szakszervezet főkönyvelőségének vezetőjét, hogy választ kapjunk a nyári üdültetéssel kapcsolatos legfontosabb kérdésekre. — Olyan híreik terjedtek el, hogy a szakszervezet üdülőiből néhányat elvesznek szálloda céljára. Mi igaz ebből? Valóban igaz, hogy volt ilyesmiről szó. A SZOT segítsége és az állami szervek megértő támogatása folytán azonban erre nem került sor. Egyedül a Keleti-tömb balatonalmádi üdülőjét vették igénybe ilyen célra, azonban gondoskodtunk arról, hogy a dolgozókat ne érje károsodás és a jövőben is kellemesen tölthessék a nyarat. A szakszervezet balatonboglári központi üdülőjének egy külön épületét a Keleti-tömb dolgozóinak tartjuk fenn. A vasutas szakszervezet 9 üdülőjét — amelyből kettő, a mátraházi és hajdúszoboszlói egész évben a dolgozók rendelkezésére áll — továbbra is igénybe vehetik dolgozóink. Meg kell említenem, hogy az üdülőn kívül számos üzemi üdülő várja a nyaralókat. — Az elmondottakból az derül ki, hogy a tavalyihoz viszonyítva nem csokikén a beutaltaik száma, így van ez? — Lényeges változás valóban nem történik, őszintén meg kell mondanom azonban, hogy a felnőtt üdültetésben egész minimális csökkenés várható, de rögtön hozzá kell tennem, hogy ennek a csökkenésnek a gyermekek látják hasznát. Az idén a Szaktanács segítségével közel 3000 vasutas gyermeket nyaraltatunk. Ez kb. 500-zal több, mint a tavalyi. Úgy vélem, hogy ennek nemcsak a kicsinyek, hanem az édesanyák és édesapák is örülnek. — Szeretnénk, ha részletesebben ismertetné a gyermeküdültetés körülményeit. — A gyermeknyaraltatás is az üzemi bizottságokon keresztül történik. Az üdülési albizottságok javaslata alapján kaphatnak a 3—12 éves gyermekek kéthetes beutalást Kaposvárra, Keszthelyre és Répceszentgyörgyre. Az üdülés előtt gondos orvosi vizsgálaton esnek át, hogy elejét vegyük az esetleges fertőző — vagy egyéb megbetegedésnek. Az üdülőkben szakképzett pedagógusok, óvónők vigyáznak a gyermekekre, gondoskodnak szórakozásukról. — Nagyon sok család szeretné együtt tölteni a szabadságot, milyen lehetőség lesz erre? — Régi probléma ez, amit nagyon szeretnénk megoldani. Az idén már megtesszük a kezdeti lépéseket. Balatonszántódon a szülők együtt nyaralhatnak gyermekükkel. A gyermekek egy külön épületrészben lesznek elhelyezve szakképzett felügyelet mellett, hogy a felnőttek zavartalanul pihenhessenek, szórakozhassanak. A szülőknek kétágyas szobákat biztosítunk. Szántódon mintegy kétszáz 3—12 éves korú gyermek nyaralhat napi hatforintos térítésért. Meg szeretném jegyezni, hogy elsősorban azok a családok kapnak beutalót ide, akik a vasúti szolgálat miatt keveset lehetnek együtt. Megszűnnek-e a panaszok az üdülőjegyek késedelmes kiosztása miatt? — Ez a panasz a legutóbbi időkig jogos volt, de a jövőben az illetékesek egy negyedévre előre meg fogják kapni a beutalókat. Arra is gondoltunk, hogy lehetőleg a tájjellegnek megfelelően osszuk el a jegyeket és így pl. az alföldi vasutasok hegyvidékre mehetnek üdülni, ezzel biztosítjuk számukra a levegőváltozást Még csak annyit szeretnék megjegyezni, hogy a térítésben sem lesz lényeges változás. Reméljük, hogy az idei üdültetés olyan zökkenőmentesen zajlik le, mint ez az interjú. Ennek reményében kívánunk minden vasutas dolgozónak jó nyaralást és nem utolsósorban jó időt. * Ahol nem állt Nehéz megtalálni Boncsér Barnabás UB-elnököt Szerencs állomáson. Ezer dolga ezer felé szólítja. De távollétében is képet kapunk a szakszervezeti munkáról, mert így van úgy, de az állomás minden dolgozója érzi a szakszervezet jelenlétét. Cserháti Károly állomásfőnök-helyettes arról beszél, hogyan segítette az üzemi bizottság a termelést az ellenforradalom nehéz időszakában. — A munkában Boncsár elvtárs járt, az élen. Hihetetlen energiával dolgozott, hogy a cukorgyárat kiszolgáljuk, — s bár nem az ő munkaterülete volt — még a „sztrájkoló“ tiszalöki és nyíregyházi vonalra is elment egy 375-ös géppel, üres kocsikkal a cukorrépáért. Az ellenforradalom után a szakszervezeti vezetőség első dolga volt a bizalmi hálózatot megerősíteni. Beszélgetés közben előkerül Boncsér elvtárs is, aki elsősorban Kádas József termelési felelős munkáját dicséri. A dolgozók kezdeményezésére és hozzájárulásával már márciusban versenyre keltek Füzesabony állomással. Az eredményeket gondosan értékelik és az állomás több helyén ki meg a munka függesztik. A brigádverseny is megindult. A brigád tagjai az eredmények alapján részesülnek prémiumban. Nagyon várják már, hogy a szakszervezet termelési- és bérosztálya határozott iránymutatást adjon a verseny értékelésére és jutalmazására. Nagy munkában van Maczkó József kultúrfelelős is. Rendbehozták a kultúrotthont. A kultúrgárda Molnár Ferenc Olimpia című darabját tanulja, amit több helyen szeretnének bemutatni. (A helyes műsorpolitika kialakításához több segítséget nyújthatna a kultúrnevelési osztály. A szerk.) Németh elvtárs góckönyvtáros munkáját dicséri az egyre gyarapodó olvasótábor. Sok gondot okozott januárban és februárban a tagdíjbeszedés. Sokan vonakodtak a szakszervezeti tagok ilyen irányú kötelességétől. Perecsi Ferenc gazdasági felelősnek köszönhető elsősorban, hogy már áprilisban elérték a 80 százalékot. Az üzemi bizottság tagjai — bár büszkék eredményeikre — nem elégedettek a munkájukkal. Hiszen a tagdíjfizetés is mutatja, hogy még meggyőző munkára és főleg tettekre van szükség ahhoz, hogy az állomáson valamennyien megértsék a szakszervezet munkájának jelentőségét. így parancsolta a becsület... Nagyon szegényes a tollam ahhoz, hogy megírjam Szabó József Miskolc-gömöri állomás kereskedelmi hivatalnokának életét. Kissé meglepődött, hogy éppen vele beszélgetünk, az ő élete, munkája után érdeklődünk, hiszen nincsen abban semmi különös. De döntsön az olvasó, vajon különös ember-e Szabó József. Az ellenforradalom vihara nem vonult el nyomtalanul itt sem. Dr. Szarka számviteli vezető 12 évig őrizte a koronás címerrel ékesített zászlót, s amikor úgy érezte, hogy vége a munkáshatalomnak, nagy pátosszal átnyújtotta az állomás dolgozóinak. De a dolgozók nem a „borosgazda(mert így hívták az állomáson dr. Szarkát) lobogója alá álltak, hanem a kommunisták szavát követték, s egy percre sem hagyták abba a munkát. A kommunistákkal együtt harcolt, agitált, dolgozott Szabó József, a pártonkívüli szakszervezeti aktíva. Az emberiességet féltettem... Miért cselekedett így? Meglepetten néz, mintha nem értené a kérdést. — Hát miért? Hát... így parancsolta a becsület... Meg aztán régi szakszervezeti funkcionárius vagyok, s nagyon szeretem az embereket. Az emberiességet féltettem. Mert itt negyvenöt előtt minden volt a vasutas, csak éppen ember nem. Igen, az emberiességet féltette az a Szabó József, aki — írjuk meg őszintén — nagyon keveset kapott az elmúlt 12 év alatt. Nem panaszkodik, nem szívesen beszél sérelmeiről. Nyolc gyermeke van és a fizetése nagyon sovány, 1140 forint és 450 forint családi pótlék. A legidősebb lánya 18 éves. Ö, is vasutas, de jó, ha magára elég a keresete. A tíztagú családnak egy szobakonyha jut. Szerencse, hogy az 1100 négyszögöl földön megterem a krumpli és a zöldség. Az anya mos, főz, műveli a földet. Szabó elvtárs már az ellenforradalom előtt szeretett volna párttag lenni, de nem vették fel, mert az apja tisztviselő volt. S ő nem sértődött meg azon, hogy vannak, akik mereven, lélektelenül „őrködnek“ a párt szociális összetétele felett. Most, mint az MSZMP tagja végzi tovább a szakszervezeti munkát. Makuk forgalmi oktatótiszt, aki a megyei munkástanács tagja volt, bezáratta az üzemi bizottságot. De csak egy napra, mert Balogh Tibor ÜB-elnök összefogott Szabó Józseffel és a többi aktívával. Minden szervezett dolgozóval külön beszélgettek, majd brigádonként vitatták meg a tennivalókat. Nem volt könnyű munka, de sikere nem maradt el. Most is van probléma bőven. A szállítmányozási dolgozök először örültek az időbérnek, de most már látják, hogy a lógósok is annyit kapnak, mint akik szorgalmasan dolgoznak. Versenyezni is szeretnének, hadd legyen vastagabb a boríték. De nincs norma. Baj van a bérezéssel is. De amint lapunk más helyen beszámolunk, a havidíjasok jogos panasza is orvoslást nyer. Mire volna jó a szerencse Most az országgyűlés ülésszaka, az áremelés foglalkoztatja a dolgozókat. És Szabó elvtárs nem fárad el a magyarázatban. — Én is szeretem a bort — mondja, de az a fontos, hogy a zsír, kenyér és a legfontosabb közszükségleti cikkek ára nem változott, mert hát az asszonynak egyszerre tíz karéj kenyeret kell szelnie nálunk. — Mi a vágya, mit szeretne elérni a jövőben? — Régi álmunk — mondja, hogy még egy szobát építsünk a házhoz, mert nőnek a gyerekek, de hát nem sikerül sem a totó, sem a lottó. Reméljük, hogy jogos kívánsága a „jószerencse“ nélkül is hamarosan teljesedni fog. B. E. A Szocialista Vasútért előfizetőihez! Tudvalevő, hogy a Szocialista Vasútértből 1956 negyedik negyedévében mindössze két lappéldány jutott el az előfizetőkhöz. Hogy az előfizetőket károsodás ne érje, a szakszervezet vezetősége hozzájárult ahhoz, hogy azok, akik 1956 negyedik negyedévére az újságra a 480 forint előfizetési díjat befizették, a Magyar Vasutas soron következő példányaiból tíz számot a befizetett díj fejében megkapjanak. A Magyar Vasutasra lehet új előfizetőket is szervezni. Az előfizetési díj — amennyiben az újság egész évben havonként jelenik meg — 1957-re 3,20 forint. Az előfizetéssel el nem adott lapokat példányonként árusítják a sajtófelelősök. Az előfizetéssel kapcsolatos mindennemű kérdésben a Népakarat Lapkiadó Vállalathoz (Budapest, VII., Rákóczi út 54.) kell fordulni. Csekkszámlaszám: 75 915 001. Krant—Kramer-féle ultrahang sínvizsgáló készülék. Kerekekre szerelve gurítható a vágányon. A készülék tapogatófején át ultrahangot sugároznak a sínszálba, amely visszaverődik a sínszálban rejlő repedésekről, törésekről, a hiba felfedését apró piros lámpák és csengés jelzi. A készülék tanulmányozását a Józsefvárosi-pályaudvar próbaszakaszán végzik. (Németh Gyula felv.) 3 társadalombiztosítás is szakszervezeti munka Irta: Rácz Kálmán, a társadalombiztosítási osztály vezetője Az ellenforradalmi események nyomán sok téves nézet felütötte a fejét, amelynek egy részével kapcsolatosan már a tisztánlátás folyamata megindult, más része azonban még megvilágításra szorul. Ez utóbbiak közé tartozik a társadalombiztosítás kérdése is. A felszabadulás után, a proletárdiktatúra győzelmével, a munkásosztály állama a dolgozók legnagyobb érdekvédelmi szervére, a szakszervezetekre bízta a társadalombiztosítási ügyek intézését. A szakszervezetek által irányított társadalombiztosítás néhány hiányossága ellenére 1956. októberéig jelentős eredményeket ért el. Elég, ha csak azt említem, hogy a vasutas társadalombiztosítás költségvetése 1953-hoz viszonyítva 1956-ra több, mint négyszeresére növekedett és ma a magyar társadalombiztosítás világviszonylatban is az elsők között van. Üzemeinkben — szolgálati helyeinken — 1956-ban mintegy 4500 társadalmi aktíva végzett a dolgozók megbízásából többségében eredményes, lelkiismeretes munkát. Az ellenforradalom azzal a jelszóval, hogy „a szakszervezetek nem végezhetnek állami feladatot“, ezt a tekintélyes aktívahálózatot, sőt üzemi bizottságainkat is erősen megzavarta. Növelte a zűrzavart, hogy mi is későn fogtunk hozzá a téves nézetek tisztázásához. Helyre kell állítani társadalmi aktíváink tekintélyét és becsületét, meg kell értetni minden dolgozóval, hogy aki az anarchiát, az „összkomfortos sztrájkot“, a munkafegyelem-lazaságot, a lógást és táppénz-csalást támogatja, akarva-akaratlanul is az ellenforradalom szekerét tolja. Mi tudjuk, hogy van javítanivaló a társadalombiztosításunkon. A hibákat és a hiányosságokat azonban csak tervszerű, fegyelmezett munkával, az eddigi munka tárgyilagos értékelésével javíthatjuk ki. Nem látjuk szükségességét egy alapvetően „új“ társadalombiztosítási szervezeti forma létrehozásának. Nézzük a tényeket. Ki tudná megcáfolni, hogy a dolgozók olyan mértékben még soha nem voltak bevonva társadalombiztosítási ügyeik intézésébe, mint ahogy ez nálunk 1956 októberéig történt. Üzemi társadalombiztosítási tanácsaink a költségvetésünkben biztosított összegekkel önállóan gazdálkodnak. Döntenek számos komoly anyagi kihatású vitás kérdésben. Decentralizáltuk a segélyezést. Az 500 főn felüli szolgálati helyeken a dolgozók közvetlenül döntik el, hogy a rendelkezésre álló segélykeretből kinek juttassanak. Véleményt kérünk az üzemi bizottságtól a nyugdíjfellebbezések eldöntéséhez. Számos példával lehetne még bizonyítani a dolgozók bevonását a társadalombiztosítási munkába. Ezt BBI-formák között semmiképpen sem lehetne biztosítani. Persze van még hiányosság a munkánkban. Nem kielégítő a nyugdíj-, a családi pótlék szolgáltatásunk és rendkívül nagy hiányát érezzük a pályaorvosoknak. E problémák megoldását azonban szakszervezetünk már hosszú idő óta napirenden tartja. 1956 februárjában központi vezetőségünk, majd október 18—20-án IV. kongresszusunk is behatóan foglalkozott ezekkel. Nem vesszük le napirendről ezt a kérdést és bízunk benne, hogy előbb vagy utóbb kedvező formában meg tudjuk oldani. Tisztázni kell még egy fontos elvi kérdést. November 4-e után az ellenforradalmárok egyik rágalma az volt, hogy „restauráljuk“, visszaállítjuk az október előtti állapotokat, úgy igyekeztek feltüntetni, hogy a problémák megoldását október 23 indította el. Tényekkel tudjuk bizonyítani, hogy a hibák felvetése jóval előbb megtörtént. Emlékezzünk csak a SZOT IX. teljes ülésére, ahol pl. a nyugdíjazás kérdésével behatóan foglalkoztunk. Ha nem jött volna az októberi ellenforradalom, problémáink jelentős része már megoldódott volna. Nézzük meg, mik voltak konkrétan a hibák, mulasztások a társadalombiztosításban. Már tisztáztuk, hogy semmiképpen nem az volt a hiba, hogy a dolgozók széles rétegeit bevontuk a társadalombiztosítás ügyeinek intézésébe, hanem esetleg az, hogy nem a legjobb módszerekkel irányítottuk, foglalkoztattuk őket. Néhány albizottságot csak formálisan hoztunk létre és mivel feladataikat nem tudtuk kellően meghatározni, aktíváink egy részének elment a kedve a munkától. Vonatkozik ez elsősorban a TT pénzügyi albizottságára. Tisztázatlan volt az egészségügyi albizottság szerepe is, melynek aktívái lényegében olyan feladatokat láttak el, mint a munkavédelmi, vagy munkásellátási bizottságok, úgy látjuk, hogy ezek a hibák könnyen kiküszöbölhetők. A pénzügyi albizottságot, véleményünk szerint, meg lehet szüntetni. Helyette szükségesebbnek látszik egy 3—4 tagból álló olyan albizottság létrehozása, amelynek aktívái a társadalombiztosítási szabályokkal, rendeletekkel tisztában vannak és az ÜTB-hez, TT- hez forduló dolgozóknak tanácsot, útmutatást tudnak adni. Meg lehet szüntetni, véleményünk szerint az egészségügyi albizottságot is a TT-n belül, és az összes üzemegészségügyi feladatot a munkásellátási, vagy munkavédelmi bizottság hatáskörébe lehet utalni. A TT-nek csak az a feladata legyen, hogy figyelemmel kísérje a táppénz-százalék alakulását és a munkavédelmi vagy munkásellátási bizottsággal, az üzemorvossal segítse feltárni a betegséget okozó körülményeket. Nem látjuk szükségességét bizalmi csoporton belül a TT- küldött választásának, mert ezeket az aktívákat gyakorlatilag a társadalombiztosítási munka vitelébe eredményesen bekapcsolni nem lehet. Feladatukat zömében eddig is a bizalmiak, illetve a beteglátogató aktívák végezték. Sokat vitatott téma még, hogy az ÜB-elnök legyen-e a TT elnöke is. Ebben a kérdésben megoszlanak a vélemények. Mi úgy látjuk, hogy a jelenlegi forma — az ÜB-elnök egyben a TT elnöke is — csak ott mutat nehézséget, ahol az ÜB-elnök nem talált munkájának segítésére megfelelő TT-titkárt Több mint 100 megkérdezett ÜB-elnöknek is ez a véleménye. Beszélni kell a vitásügyi bizottságokról is. Novemberben, decemberben voltak olyan hangok, hogy a táppénzmegvonásról nem ildomos a szakszervezetnek dönteni. Az a véleményünk, hogy ha jogokat követelünk, akkor a kötelezettségeket is vállalnunk kell. A társadalombiztosításra előirányzott évi több százmillió forint nem csokiszalmája, nem lehet felelőtlenül elherdálni. Jogunk van a jogos sérelmek alapján visszamenőlegesen is rendezni adolgozók ezirányú problémáit. De kötelességünk őrködni afelett, hogy különböző manipulációkkal jogtalanul társadalombiztosítási szolgáltatásokban senki ne részesüljön. Milyen szakszervezeti vezetés az, mely a becsületes, öntudatos dolgozók érdekeit félredobva, meghátrál olyanok demagógiája előtt, akik látszatbetegséggel törekszenek táppénzes állományba, akik miatt a becsületes dolgozóknak megrövidül a pihenőidejük, s amíg távol vannak családjuktól, addig a lógosok alkalmi munkával lényeges keresettöbblethez jutnak. Az ilyen esetek nem engedhetők meg. Táppénz-megvonással és más fegyelmező eszközzel is fel kell számolni az ilyen jelenségeket, így látjuk ma társadalombiztosításunk helyzetét. A problémák eredményes megoldásához kérjük társadalmi aktíváink lelkes támogatását azzal az ígérettel, hogy nehéz, felelősségteljes, de szép munkájukhoz a szakszervezeti központ társadalombiztosítása részéről is megadunk minden segítséget.