Magyar Vasutas, 1960 (4. évfolyam, 1-24. szám)
1960-01-03 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! A SZERVEZETT VASUTAS DOLGOZÓK LAPJA IV. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM, Ára 40 fillér Eredményekben gazdag új esztendőt! írta: Soproni József főtitkárhelyettes 1j esztendő! Új tervek, új feladatok, új remények. Szinte mi minden embert foglalkoztató gondolatok, amikor egy munkában, örömben, gondban eltelt esztendő után új lapot nyitunk. S ahogy ilyenkor a jó gazda — ha a nagy egész gazdájának vallja is magát — számot vet a múlttal, úgy kell, hogy tegyünk mi is, a nagy vasutas család egyesztendős ténykedésének, munkájának értékelésekor. Első amit leszögezhetünk: sikerekben ritkán látott gazdag évet hagytunk magunk mögött. A számvetés idején ismét nem kell szégyenkeznünk. A vasút történetében példátlan teljesítményt hozott az 1959-es esztendő. Minden eddiginél nagyobb szállítási feladatunkat a korábbiaknál gazdaságosabban, tervszerűbben teljesítettük. 1959-ben 5,2 millió tonnával szállítottunk több árut, mint 1958-ban. A szállított mennyiség több mint amennyit 1960-ra vártunk. A vasút éves szállítási tervét már december 9-re teljesítette. Tranzitforgalmunk 40—50 százalékkal volt magasabb, mint az előző évben. Ez azt is jelenti hogy a magyar vasút megbízhatósága, eredményessége külföldön is elismert. Melyik vasutas ne lenne büszke arra, hogy például a személyvonatok 97 százalékos menetrendszerűséggel közlekednek. A gazdasági mutatók kedvező alakulása, a takarékossági /s intézkedések hatása különösen abban mérhető le, hogy a vasút üzemi eredményének javítására tett 450 millió forintos vállalásunkat már az év első tíz hónapjában túlteljesítettük. A vasúti ipar 5,6 százalékkal teljesítette túl termelési tervét, önköltségi tervét pedig 2 százalék helyett 4 százalékkal csökkentette. A gazdasági mutatók sejtetni engedik, hogy a gazdaságosság függvényeként első ízben kifizetendő üzemi jutalék szétosztására az év első negyedévében sor kerülhet. Bár a vasút korszerűsítésében, technikai színvonalának emelésében is előbbre léptünk, mégis elsősorban az emberek hozzáállása, áldozatkészsége, vasút iránti szeretete jelentette eredményeink legfőbb erőforrását. A nagy emelő, a kongreszszusi verseny soha nem látott tömegeket mozgatott meg. A vasutas dolgozók ismét bebizonyították: számíthat rájuk a nép a párt. Ha a vasutasok egyes rétegének béremelésén kívül az országos vonatkozású gazdasági intézkedést is nézzük, látjuk, hogy valóban magunk vagyunk előrehaladásunk hordozói. Az 1959-es esztendő a népgazdaság erősödésének, izmosodásának éve is volt. Íy nemcsak gazdasági tekintetben, hanem politikai vonat-kozásban is előre léptünk. Elég csak arra utalnunk, hogy ma már a falun is egyre nagyobb tért hódít a szocialista szektor. Az, hogy országunk szántóterületének több mint fele a közös gazdaságok kezében van, biztosítéka annak, hogy mint pártunk VII. kongresszusának irányelvei leszögezik: a második ötéves terv időszakában hazánkban lerakjuk a szocializmus alapjait. Az új esztendő küszöbén helyes — ha nagy vonalakban is — számot vetni a legközvetlenebb feladatokkal. Mindjárt leszögezhetjük, hogy az 1960-as esztendőben semmivel sem lesz kevesebb tennivalónk, mint az elmúlt évben volt. Szállítási feladataink növekednek. Célkitűzésünk, hogy az idén még a tavalyinál is gazdaságosabban szállítsunk minden szállításra felkínált árut a rendeltetési helyére. Ennek egyik feltétele a milliókat mozgósító kongresszusi verseny továbbszélesítése, a beruházásokra és a felújításokra fordítandó mintegy 4 milliárd forint leggazdaságosabb felhasználása. Az 1960-as év nagyobb segítséget ígér a technikai színvonal emelését illetően, mint bármely korábbi esztendő. A felújításokra kapott hitelek jelentős részét a pályák korszerűsítésére fordítjuk. A beruházások sorából kiemelkedők a dieselesítésre és a villamosításra szánt összegek. Természetesen, hogy az anyagi és technikai segítség csak a feltételeit adja meg a tervek teljesítésének, a döntő szó továbbra is a dolgozókat illeti. S hogy vasutas dolgozóink újabb munkasikerekkel gazdagítják az 1960-as évet, hazánk felszabadításának 15. esztendejét, arra szinte előlegként vehetjük azokat a felajánlásokat, amelyeket a pártkongresszus befejezése után tettek, s amelynek eredményességét már az első napoktól kezdve láthatjuk. Nem mehetünk el szó nélkül a szakszervezeti munka értékelése mellett sem. Elismerés illeti azt a sok ezer szakszervezeti aktívát, aki önzetlenül vállalta és vállalja a dolgozók ügyes-bajos dolgainak intézését, a párt célkitűzései végrehajtásának segítését. Nem vall önteltségre, ha a számvetés napján megemlítjük, hogy a párt- és szakszervezeti funkcionáriusoknak is részük van az 1959-es esztendő sikereiben. Biztosra vesszük, hogy az új esztendőben ezeknek az aktíváknak a sora újabb ezrekkel gyarapodik, s továbbra is legfőbb feladatuknak tartják az önkéntesen vállalt tennivalók maradéktalan teljesítését a vasutas dolgozók és az egész ország javára. az új esztendő küszöbén a vasút minden dolgozójának észi minden önzetlen társadalmi munkásnak a szakszervezet központi vezetősége és elnöksége nevében köszönetet mondok nagyszerű helytállásáért és kívánom, hogy legyen az 1960-as év az eredményekben az eddiginél is gazdagabb, boldog a béke végleges megszilárdításának esztendeje. . Az épülő debreceni állomás felvételi épülete a pályaudvar felől 1960. JANUÁR 3. ) 1960-ban minden eddiginél nagyobb feladat hárul a vasútra írta: Németh József miniszterhelyettes, a MÁV vezérigazgatója Az 1959-es esztendő minden tekintetben a sikerek éve volt. Dolgozóink odaadó, áldozatkész munkájával jelentősen megjavult a vasúti szállítások minősége, sikerült megteremteni a menetrendszerű személy- és teherszállítás alapjait és ezáltal a vasút nagy segítséget adott népgazdaságunk minden ágának a nyersanyagok és késztermékek gyors, tervszerű elszállításával. Az elmúlt évben tehát nemcsak mennyiségi szempontból emelkedtek feladataink, hanem elértük a vasúti szállítások minőségének nagymértékű javulását is. A jövő esztendő feladatairól szólva, már most leszögezhetjük, hogy 1960-ban még több árut kell szállítani, még nagyobb feladatokat kell lebonyolítani a vasútnál, mint 1959-ben. Ha az 1959-es elszállított tonnamennyiség tükrében nézzük a növekvést, akkor terveink szerint 1960-ban 13 hónapi teljesítményt kell nyújtani a vasútnak ahhoz, hogy megfeleljen feladatainak. Ilyen nagyarányú szállítás lebonyolításánál még hangsúlyozottabban lép előtérbe a gazdaságosság kérdése. Már 1959-ben dolgozóink eredményesen harcoltak azért, hogy a vasúti szállításokat észszerűbbé tegyék, hogy jobban kihasználják a rendelkezésünkre álló műszaki eszközöket, és e harc nyomán valóban szép eredmények születtek. 1960-ban ismét nagy összegeket fogunk fordítani a műszaki berendezések fejlesztésére, modernizálására. Hangsúlyozni kell azonban, hogy feladataink növekedésével nem áll arányban a vasút műszaki fejlesztésének üteme. Elsősorban a vonóerő tekintetében van elmaradás. Szállítási feladataink lebonyolításánál eddig is felmérhetetlen segítséget nyújtott az új, korszerű munkamódszerek bevezetése és alkalmazása. 1960-ban is számítunk a vasutasok alkotóerejére, aktivitására, amely gyakran áthidalja a technikai nehézségeket. 1960-ban legfőbb feladataink közé tartozik a menetrendszerű vonatközlekedés biztosítása, a tehervonatok terhelésének emelése, az egy kocsira eső terhelés, a kocsikihasználás javítása és az irányvonatképzés bevált munkamódszerének szélesebb körű alkalmazása. Sokat tehetünk gazdasági mutatóink megjavítása érdekében a jobb menetrendek kidolgozásával, rakott üres kocsik átadási terveinek csiszolásával, elegytovábbítási terveink maradéktalan teljesítésével. Az eddiginél is szorosabb kapcsolatot kell létesíteni a szállíttató felekkel. További lehetőségek vannak a kocsitartózkodási idők csökkentésére és a kocsiforduló lerövidítésére. 1960-ban is számítunk arra, hogy a vasutas dolgozók úgy mint eddig, helytállással, áldozatkészséggel vesznek részt a nagy feladatok megvalósításában. A jövő esztendőben is különböző intézkedésekkel, beruházásokkal gondoskodunk arról, hogy javuljon a vasutasok szociális ellátottsága, emelkedjék dolgozóink életszínvonala. Számos helyen létesítünk új öltözőt, mosdót. Sor kerül egyes elmaradt, alacsony fizetésű kategóriák bérkorrekciójára is. A vasutas dolgozók leterhelésének csökkentése érdekében egyes területeken megszüntetjük a 24— 24 órás szolgálatot, csökkenni fog a mozdony- és vonatszemélyzet munkaideje is. Az új esztendő küszöbén a MÁV Vezérigazgatósága és a magam nevében szívből kívánok minden vasutas dolgozónak és családjának sok sikert és jó egészséget az új esztendőben. Mit várok az 1960-as évtől? Tarján Szilveszter, a Budapesti Vasutas Csomóponti Pártbizottság szervező titkára kívánom, hogy az új esztendőben maradéktalanul teljesítsük az éves tervet. Ez lehetővé teszi, hogy az ötéves tervet sokkal jobb anyagi körülmények között kezdjük meg és ezzel meggyorsítjuk hazánkban a szocializmus építését. Erősödjenek tovább pártszervezeteink, végezzék munkájukat még nagyobb leadüsokat várok az új esztendőtől. Pártunk VII. kongresszusa utat mutatott és biztos vagyok benne, hogy a kommunisták és a pártonkívüli dolgozók együttműködése révén még szebb és még jobb eredményt érünk el élettel, a kongresszus határozatainak szellemében. Pártos szakvonali vezetők legyenek szerények, dolgozzanak úgy, ahogy Kádár elvtárs erre kongresszusi zárszavában utalt. Vasutas dolgozóink álljanak helyt a munka minden frontján, mert az életszínvonal további emelésének a jól végzett munka a forrása. Az új esztendőben tovább javul üzemünk műszaki-technikai színvonala. Sor kerül néhány elmaradt üzemrész rekonstrukciójára. Ez lehetővé teszi a munka termelékenységének növekedését, javítja a dolgozók munkaviszonyát. Ugrásszerű fejlődésnek indult nálunk a „Szocialista brigád”-mozgalom. Eddig 70 brigád alakult és az új esztendő minden bizonnyal további ötven brigáddal növeli majd a büszke címért versengők számát. Az új esztendőben tovább javítjuk a szakszervezeti bizottság politikai nevelőmunkáját. Gyökeres változást kivárniuk elérni a bizalmiak tevékenységében. Javítani akarjuk az üzemi sportéletet is. Az idei 700 öntevékeny sportoló helyett 1000 dolgozót akarunk a sportpályákon látnni. Azt várom, hogy az új évben tovább erősödjék üzelmünk kulturális élete. Gyarapodjon a férfikórus, a tánc, és a színjátszó csoport, a dolgozók öntevékeny szakkörei. Az általános műveltség növeléséért már eddig is sokat tettünk. Jövőre el akarjuk érni, hogy minden 50 éven aluli dolgozó, aki még nem szerezte meg az általános iskola 8 osztályát, tanuljon tovább. Kívánom, hogy az új év egyénenként is hozzon üzemünk minden dolgozójának sok örömet és boldogságot. Gellért László, a Debreceni Járműjavító szakszervezeti bizottságának titkára Várnai Antal vonatvezető . (Szombathely) December 23-án, karácsonyi előestéjén ötvenhat tengellyel, 2 két háló-, két posta-, egy ka-auz- és egy mellékkocsival 5 érkezett meg Győrbe az 1320- as távolsági személyvonat. A 2 kocsikban és a peronon egy 7 gombostűt sem lehetett volna 5 leejteni, annyi volt az utas. Várnai Antal vonatvezető becslése szerint a szerelvényen 1200 körül lehetett az utaslétszám. Tehát a 424-es, éppen úgy, mint a Kandó, túlsúlyos személyvonatot továbbított a Szombathely felé. • Vajon mit vár az új esztendőtől a deresedő halántékú j I vonatvezető, aki immár 24 - i éve áll avasút szolgálatában. j : Ahogy a szolgálat engedte, er- I ről beszélgettünk a kalauz- 1 kocsi vonatvezető fülkéjéhez — Én mit várok? ... Min- I denekelőtt azt, hogy tovább csökkenjen az utazószemély- zet szolgálati ideje, mert mi még most is 280—300 órát vagyunk távol a családtól havonta. S ebből mindössze 220 240 órát töltünk tengelyen, a többi meddő idő. A meddő időt kellene valahogy csökkenteni. — Lehetne? — vetjük közbe. — Hát a jelenlegi körülmények között nehéz lenne ezt a problémát megoldani, mert nem csupán a vezénylésen múlik. A felsőbb szervek tudnának itt legtöbbet segíteni. Ha például az 1319-est Pesten előbb fordítanák, vagy a szombathelyi személyzet csak Győrig vinné a szerelvényt, bizonyára lényegesen csökkenne a meddő idő. Budapesten például 12 órát töltünk tétlenül. Ez sok. S ami a legfájóbb, ezt nem is fizetik ... Sikerekben gazdag, békés, boldog kis esztendőt kívánunk kedves olvasóinknak!