Magyar Vasutas, 1961 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1961-01-01 / 1. szám

4 A vasutas sportolók 1960. évi szerepléséről Régi szokás nálunk, hogy az év végén ki-ki a maga háza tá­ján, gondos gazda módjára szám­vetést végez. Mi is így cselek­szünk. Mielőtt elbúcsúzunk az óévtől, visszapergetjük a naptár lapjait és megnézzük, milyen eredményeket értek el 1960-ban a vasutassportolók, hogyan álltak helyt a versenyeken, bajnoksá­gokon. A római olimpián részt vevő magyar csapatban, mint isme­retes, 13 vasutassportoló kapott helyet. Közülük Mendelényi Ta­más, a BVSC kardvívója tagja volt az aranyérmet nyert magyar kardcsapatnak. Kovácsné Nyári Magda és Székely Tiborné (BVSC), mint a magyar női tőr­csapat tagjai, ezüstéremmel tértek haza. A harmadik helyen végzett magyar labdarúgó-csapatban No­­vák Dezső, a Szombathelyi Hala­­­dás, az ugyancsak harmadik ví­zilabda-csapatban pedig Katona András és Kondrád XI. János (BVSC) kapott helyet. A negyedik helyen végzett férfi tőrcsapatnak három BVSC-tőröző, Kamuti Je­nő, Kamuti László és Czvikovsz­­ky Ferenc volt a tagja. Birkó­zásban a többszörös magyar baj­nok, Reznák János, a Ceglédi VSE nehézsúlyú versenyzője sza­badfogásban az ötödik helyen végzett. Ezek az eredmények is azt igazolják, hogy Rómában, az olimpiák történetében eddig leg­nagyobb olimpián a vasutasspor­tolók megállták a helyüket. A nemzetközi vasutasversenye­ken is sikeresen szerepeltek sportolóink. Női röplabda-váloga­tottunk Bukarestben a hatodik, férfi kézilabdázóink Berlinben a hetedik, atlétaválogatottunk Krak­kóban a negyedik, birkózócsapa­tunk Budapesten a török és a szovjet csapat mögött a harma­dik helyen végzett. Sportolóink egyéni teljesítmé­nyeit vizsgálva az év legjobb va­sutassportolója címet Bérezik Zoltán, a Vasútépítők háromszo­ros asztalitenisz Európa-bajnoka nyerte el. Berezik Zágrábban férfi egyesben, férfi párosban és csapatban nyert Európa-bajnoksá­­got. Ezenkívül biztosan nyerte a tizek bajnokságát és számos nemzetközi viadalon került ki győztesként. Értékesnek tartjuk Kamuti László teljesítményét is. A fiatal tőrvívó a leningrádi if­júsági vívó-világbajnokságon vé­gig kitűnő teljesítményt nyújtott és megérdemelten jutott a vi­lágbajnoki cím birtokába. A legeredményesebb szakosztály, illetve csapat címet a BVSC vívó­szakosztálya, férfi és női tőrcsa­pata nyerte el. Amellett, hogy ez a szakosztály hét versenyzőt adott a magyar válogatottnak, 1960- ban a férfi és női tőr csapatbaj­nokságot megnyerték, párbajtőr­ben pedig a második helyen vé­geztek. A vidéki egyesületek közül a Pécsi VSK ért el figyelemre mél­tó eredményeket. A ford ko­sárlabda-csapat az őszi idényben az igen erős mezőnyben a har­madik helyen végzett. A női tor­nászcsapat megnyerte az orszá­gos vidéki I. osztályú tornász CSB-t. Az országos bajnokságon pedig a negyedik helyet szerez­ték meg. Egy nemzetközi talál­kozón is részt vettek a pécsi tor­nászlányok. A jugoszláv Vajda­sági válogatottal mérték össze tudásukat. A csapat idegenben és Pécsett is biztosan győzött. Berczik Zoltán A szakszervezet kultúrnevelési és sportosztálya 49 olyan társadalmi sportaktívát jutalmazott meg, akik 1960-ban kiemelkedő eredmé­nyeket értek el a tömegsport-mozgalom szélesítésében. Képünkön Seben Lipót, Kántor János, Csitneki László és Orvos András, a Landler Járműjavító megjutalmazott aktívái Új kiszolgálási és rakodási normák a MÁV-nál Meggyorsul a kocsiforduló A vasút szállítási feladatai már a 3 éves terv éveiben is feszítettek voltak. A második ötéves terv idején azonban még nagyobbak lesznek a fel­adatok. 1961-ben 1960-hoz vi­szonyítva mintegy 8%-kal kell több árut szállítani. Ahhoz, hogy a vasút a meg­növekedett feladatának eleget tegyen, feltétlen szükséges a belső tartalékok feltárása. A legnagyobb tartalék a kocsi­­forduló meggyorsítása. A 3,5 napos kocsifordulót tovább le­het csökkenteni. A kocsiforduló két nagy munkafolyamatból tevődik össze. Az egyik a vasút mun­kájából adódik. Ilyen a ko­csik tolatása, és beállítása a rakodóvágányra, a rakott ko­csik kihúzása, a tehervonatok­­kal való elindítása, az utazási sebesség növelése. A másik a rakodásoknak az eddiginél gyorsabb ütemű, késedelem nélküli elvégzése. Összhangot a szükségleti és rendelkezésre álló idő között A vasút tolatási, rendezési munkájában rejlő belső tarta­lékok kiaknázására — egysé­ges alapelvekre támaszkodva — korszerű technológia került kidolgozásra. Az új technoló­gia alapján az állomások meg­állapítják, hogy a kocsik, ko­csisorok, a vonatok szétsoro­­zásához, a különböző rakodó­vágányokra történő beállítá­sához, kihúzásához mennyi idő szükséges. Ez az úgyneve­zett szükségleti­ idő. Ugyanak­kor megállapítják azt is, hogy a kocsikat hozó és továbbító vonatok érkezése és indítása között mennyi az időkülönb­ség. Ez a rendelkezésre álló idő. Ha a szükségleti idő na­gyobb, mint a rendelkezésre álló idő, ezeket összhangba kell hozni. Ilyen esetben az új technológia törvényszerűen megszabja, hogy hogyan lehet és kell a két idő közötti kü­lönbséget kiegyenlíteni. Az új technológia szerencsésen egye­síti a tudományosan feldolgo­zott elmél­i munkát, a gya­korlatban kialakított végrehaj­tási munkával. Alapelvként kimondja, hogy a rakodóvágá­nyok rendszeresen, tervsze­rűen, előre meghatározott sor­rendben szolgálandók ki. Minden állomásnak grafi­­konszerűen is szemléltetve, ki­szolgálási tervet kell készíte­ni. A kiszolgálási terv elsőbb­séget biztosít az élő és rom­landó, valamint egyéb gyors­továbbítást, árukezelést igény­lő küldeményeknek, az ide­gen vasutak tulajdonát képe­ző kocsiknak, a nagyobb for­galmat lebonyolító rakodóvá­gányoknak. Az új technológia a tehervonatok menetrendjét is korszerűsíti. A korszerűsített állomási munka azzal a következmény­nyel jár, hogy a vasúti kocsik százai, ezrei 3—5 órával keve­sebb ideig fognak az állomá­sokon tartózkodni. Ez naponta több ezer kocsióra megtakarí­tást, több száz kocsi felszaba­dítását, végeredményben a vasút szállítási kapacitásának számottevő növekedését jelen­ti. Rövidebb lesz a rakodási idő A kocsiforduló meggyorsítá­sának másik része a rakodá­sok minél gyorsabb elvégzése. A vasúti kocsikban történő szállításnál a be- és kirakási idő jelenleg 6 óra. Amikor felmértük az e célra valóban szükséges időt, azt tapasztal­tuk, hogy a 6 óra túlzott. A rakodáshoz általában 3—4 óra szükséges. Megállapításunkat igazol­ták a szomszédos vasutaknál alkalmazott rakodási idők. Ezek figyelembevételével a MÁV-nál az­ alábbiak szerint szabályoztuk az új rakodási időket: az iparvágánnyal ren­delkező fuvaroztatóknál — ipartelepeken —, 3, közfor­galmú rakodóterületeken 4 órában. A 3, illetve a 4 óra azonban csak alapidőnek te­kintendő, ami attól függően m­ódosul, ahogy a fuvaroztató termelési technológiája, rako­dási kapacitása, valamint a vasút menetrendi és egyéb üzemi adottsága azt indokolttá teszi. Módosul és meghosszabbo­dik a rakodási idő minden olyan esetben, amikor a rako­dás elkezdése és a továbbító vonat indulási ideje között nem 4, hanem 6—8 óra, mel­lékvonalakon esetleg még en­nél is nagyobb időkülönbség van. Ugyancsak meghosszab­bodik a rakodási idő azokon az ipartelepeken, ahol grafi­kon szerint közlekednek a me­netek és ahol az egyik menet­ben átadott kocsikat a másik menetben vissza kell adni. Ha a továbbító vonat indulása későbbi időpontra esik, akkor a rakodási idő is ennek meg­felelően meghosszabbodik. Külön kedvezményes rako­dási időt állapítottunk meg közvetlen a termelésből rakó­­dó bányák, üzemek részére. Ebben az esetben a rakodási időket összekapcsoltuk az irányvonal képzéssel, úgy, hogy a fuvaroztatóval közö­sen — a termelés ütemének megfelelő — rakodási időt ál­lapítunk meg. Az­ állomások munkájának új technológiája, a rakodási idők módosítása végered­ményben a korábbi elavult normák kiigazítását jelenti. Ezek az új normaidők 1961 január 1-én lépnek életbe. Molnár Sándor MAGYAR VASUTAS Felelős szerkesztő: Gulyás János Felelős kiadó: Szabó Antal Szerkesztőség: Budapest. VT.. Benczul a 41. Terjeszti: a Népszava Lapkiadó Vállalat Budapest. VB.. Rákóczi út 54 Szikra Lapnyomda MAG­YAR VASUTAS Könyvismertetés Louis Saillant: A Szakszervezeti Világszövetség a dolgozók szolgá­latában 1945—1960. Louis Saillant, aki megalakulá­sától kezdve főtitkára az SZVSZ- nek, értékes, agitatív képet raj­zol e nagy nemzetközi szövetség 15 éves tevékenységéről. Ez a másfél évtized a háború és a bé­ke erőinek a küzdelme volt. Eb­ben a küzdelemben az SZDSZ mindenkor szilárdan képviselte a dolgozóknak a békéért, a függet­lenségért vívott harcát és támo­gatta jobb életkörülményekért fo­lyó küzdelmüket. A képekkel illusztrált könyv, amely a Táncsics Könyvkiadó ki­­­adásában jelent meg, a dolgozók nemzetközi összefogásának nagy erejéről tanúskodik. A Szakszervezeti Világszövetség. Összeállította: Verók Istvánná. A kiadvány részletesen beszá­mol az SZVSZ megalakulásának körülményeiről, a Vitá­gszövetség tevékenységéről. Az első rész az SZVSZ harcáról szól a békéért, a fasizmus és a háború ellen, míg a második bemutatja az SZVSZ tevékenységét, a dolgozók szocialista érdekeiért, demokrati­kus és szabadságjogaik védelmé­ben. A harmadik kérdéscsoport az SZVSZ harca a nemzetközi mun­kásosztály egységéért. A kötet foglalkozik még az SZVSZ II., II. és IV. világkongresszusaival, a nemzetközi szakmai szövetségek tevékenységével, az akcióegysé­­gért folyó küzdelemmel. A köny­vet a Táncsics Könyvkiadó ad­ta ki. Kivilágított szerelvényt A Nógrádi Népújság 1959- ben már szóvá tette, hogy miért nem világítják ki a Pásztó és Somoskőújfalu kö­zött közlekedő munkásvonato­kat. A cikk megjelenése után bizonyos fokú javulás állt be. Az idén azonban megint okot szolgáltatott a vasút arra, hogy a kivilágítatlan kocsik miatt bírálat érje. Az utóbbi hetekben gyak­ran előfordul, hogy egy-két napig van világítás, majd tíz­­tizenkét napig koromsötét honol a kocsikban. A világí­tási zavarok abból adódnak, hogy rendszertelenül és kevés gáz érkezik. December 8-án például 12 darab gázpalack érkezett rakottként. Hogy va­lóban töltve adták-e fel a pa­lackokat, nem tudni, az azon­ban biztos, hogy mind a 12 palack üres volt. El kell még mondani, hogy egy újabb cikk nyomán no­vemberben az igazgatóság vizsgálatot rendelt el, vál­tozás azonban még a mai na­pig sem történt. A kulturált utazás feltéte­leit Pásztó állomáson sem le­het biztosítani. Nagyon el­kelne például egy kisvendég­lő, vagy egy büfé. A nyári hónapokban nem ritka az olyan nap, amikor négyezer utas is megfordul Pásztón. Ha más mód nincs, árusítson hű­­sítő italt az Utasellátó pavi­lonja, Miklós László Pásztó küvőjét. 1961. JANUÁR 1. Nyílt levél egy rendelkező forgalmi szolgálattevőhöz Kedves Főtiszt Elvtárs! Bizonyára emlékszik rá, hogy az egyik körvasúti jorda­vonattal — a ködös időjárás ellenére is — szinte menetrend szerint érkeztünk az állomására, Kőbánya-felsőre. Ezt pedig jó néhány állomás dolgozóinak lelkiismeretes munkája, helyt­állása tette lehetővé. Az ön állomásáról azonban csak hosszú órákig tartó ácsor­­gás után juthattunk tovább. Én ott álltam a forgalmi irodá­ban, ön ráérősen telefonált. Kedélyesen társalgott egy-egy állo­mással, szolgálati hellyel. Akkor döbbentem meg, amikor azt a kijelentését kellett hallanom, amely azóta is a fülembe cseng. — Elment a Balkán! — mondta elégedetten a telefonba, majd hozzátette: a többi vonat nem számít! L­esz, ahogy lesz. Az a fontos, hogy minél előbb reggel legyen. Egy forgalmi szolgálattevőhöz méltatlan kijelentés halla­tára és ilyen szolgálatvégzés láttán joggal botránkoztam meg. Főtiszt elvtárs! ön fiatalember létére vasutunk tisztje lett. Nem gondolja, hogy az a bizalom, amely erre a posztra állítot­ta, több felelősségérzetre kötelezi? Nem érzi, hogy ön is sokat tehetne azért, hogy tehervonataink a körvasúton ne 1—2 kilo­méteres utazási sebességgel közlekedjenek? Gondoljon erre és ne csak akkor legyen nyugodt, ha a „Balkán már elment”, hanem munkálkodjon valamennyi vonat menetrendszerűsége érdekében. Ezt kéri öntől, Asztalos Sándor vonatvezető — Két jól sikerült előadást tar­tott az utóbbi hónapokban a Ma­gasépítési Főnökség szolnoki épí­tésvezetőségének kultúrcsoportja. A kultúrcsoport tagjai jórészt fi­zikai dolgozók. — Gépkapcsolású telefont sze­reltek fel Szántód-Kőröshegy ál­lomás forgalmi irodájában. — Elkészült a pécsújhegyi új fogadó-pályaudvar. Az új pálya­udvar vágányhálózata 1200 méter hosszú, kilenc kitérővel, mozdony­kerülő vágányokkal rendelkezik és bekapcsolódik a bátaszéki vo­nalba. — Tízéves a vasút légoltalma. December közepén a légoltalmi törzsparancsnokok jelenlétében került sor a 10 éves vasutas lég­oltalmi szervezetek munkájának értékelésére. Ebből az alkalom­ból tizenegyen kitüntetésben, he­ten belügyminiszter-helyettesi di­cséretben, négyen pedig jutalom­ban részesültek. —­ Vasutas KISZ-esküvő. Két fia­tal vasutas — Csősz Béla főtiszt, szolgálattevő és Kékesi Enikő távirász — a rokonok és a mun­katársak előtt, a Vasutasok Szak­­szervezete debreceni Szárnyaske­­rék kultúrotthonában tartotta el­— Családias ünnepségen vettek búcsút nyolc nyugdíjba vonult munkatársuktól Tapolca állomás dolgozói. Az ünnepség végén a szakszervezeti bizottság oklevél­lel és ajándéktárgyakkal kedves­kedett az új nyugdíjasoknak.­­- Tevékenyen részt vesznek a mezőgazdaság szocialista átszerve­zésében a szegedi igazgatóság és a szegedi csomópont dolgozói. Az utóbbi hetekben naponta 90—40 fő látogat el Kistelekre és ott fel­­világosító munkát végez az egyé­nileg dolgozó parasztok között.­­ A szegedi csomóponti párt­­bizottság és a Csongrád megyei vasutas pártszervezetek 15 tagú bizottságot hoztak létre családi ünnepek, névadó ünnepségek, es­küvők és kommunista temetések szervezésére. — Dr. Zámenhoff Lajos, az esz­perantó nyelv megalkotója szüle­tésének 101. évfordulója alkalmá­ból eszperantó kiállítást és Zá­­menhoff-emlékestet rendezett a Debreceni Vasutas Eszperantó Kör a Szárnyaskerék kultúrotthonban. — Egy kereskedelmi és egy for­galmi brigád tűzte célul maga elé a szocialista brigád cím megszer­zését Szeged-Rókus állomáson. Helyreigazítás. Lapunk decem­ber 1-i számában „Kitüntették a pécsi Kodály Zoltán kórust” cím­mel tudósítást közöltünk. A tudó­sításba hiba csúszott, mert neki a pécsi, hanem a nagykanizsai Kodály Zoltán énekkar kapta a Szocialista kultúráért kitüntető jel­vényt. ------------­ A szegedi igazgatóság év végi számvetése A vasút 1960-ban is határ­idő előtt teljesítette szállítási tervét. Ebből a munkából a szegedi igazgatóság dolgozói is derekasan kivették részü­ket. Nem kevesebb, mint 12,5 százalékkal szállítottak több árut az 1959. évinél. Javult a kocsik kihasználása és mintegy 55 tonnával nőtt a tehervonatok átlagos terhe­lése. A forgalmi és a kereske­delmi szolgálatnál 100 elegy­­tonnakilométerenként 51 fil­lérrel csökkent az üzemelte­tési önköltség. Ez közel 16 millió forintos megtakarítást eredményezett az előző évi­hez viszonyítva. A szállítási feladatok teljesítése mellett javult a személy- és tehervo­natok­ menetrend szerinti köz­lekedtetése is. A vontatásnál 11835 tonna szenet takarítottak meg. Évi 100 elegytonnakilométer ter­vüket pedig már november 20-ra teljesítették. A teljesít­ményekhez mérten négy moz­donnyal dolgoztak kevesebbel az előző évinél. Az igazgató­ság teljesítményeit figyelem­be véve sikerült csökkenteni a szolgálati órák számát is. A pályafenntartási és a táv­közlő szolgálat 100 százalékra teljesítette fenntartási ter­vét. A két szolgálati ág dol­gozói az igazgatóságok egy­más közötti versenyében hapsz éven át maximális pont­számot szereztek a szegedi igazgatóságnak. Sziládi Sándor Szeged 270 lóerős diesel-hidraulikus mozdonyt kap az Úttörővasút A győri Wilhelm Pieck Va­gon- és Gépgyárban az év vé­gére, a tervezett határidő előtt elkészítették a budapesti Út­­törővasút részére rendelt 270 lóerős dieselhidraulikus moz­dony első példányát. A külső formájában is újszerű, áram­vonalas mozdonyt a sárospata­ki keskenynyomközű vasúton vetik tartósabb próba alá, majd a tavasszal átadják az Úttörővasútnak. A Hivatalos Lapból A Hivatalos Lapból a szakszer­vezeti bizottság és a dolgozók fi­gyelmébe ajánljuk a következő­ket: 54. számból: 132 141/1960. 1/2. B. Vasútigazgatóságok egymás köz­ti versenye. 131 911/1960. 1/2. B. Végrehajtási Utasítás az élüzem cím elnyeré­séért folyó verseny szervezésére. 123 228/1960. 1/3. A. A MÁV Híd­építési Főnökségnek a MÁV Bu­dapesti Igazgatóság felügyelete alá helyezése. Becsületes cselekedet volt Bitzár István jándi lakos, de­cember 10-én Miskolcon járt A pályaudvaron elvesztette a pénztárcáját, amelyben 721 fo ■tint készpénz és néhány kulc volt. A pénztárcát Kenkei Bé­la, a miskolci igazgatóság könyvelőségének dolgozója és Szabó Ferencné, a Tiszai-pá­lyaudvar személypénztárosa találta meg és szolgáltatta vissza tulajdonosának. A pénztárca megtalálóit di­cséret illeti becsületes csele­kedetükért. Uglyai Sándor Miskolc Szilveszteri utasellátó Szilveszter és — Itt a szerencsemalac! — Ügyeletes elvtárs, megint találtam egyet a pe­ronon. (Puszta­ Pál rajzai) — Tegye a többihez.

Next