Magyar Vasutas, 1964 (8. évfolyam, 1-24. szám)
1964-01-01 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A SZERVEZETT VASUTAS DOLGOZÓK LAPJA TIII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM Ára 40 fillér 1664. JANUÁR 1. Új év, új feladatok Irta dr. Soproni József, a szakszervezet titkára 11 év előtt állunk, új év örömei, gondjai várnak ránk. Az év fordulóján, a már gyakorlattá vált kis számadást és előrepillantást teszik meg az egyének, a családok kis és nagy közösségek, a mi nagy vasutas közösségünk, családunk is. 1963-ra visszatekintve, az egyébként nem hosszú időt mérlegre téve, sommázottan megállapíthatjuk, hogy a vasutasok megtették azt, ami kötelességükből fakadt, a népgazdasági tervekben foglalt szállítási feladatokat elvégezték. Elvégezték annak ellenére, hogy már az év kezdete baljósan indult. Mintha csak most lett volna, úgy él még a vasutasok tudatában az a szörnyű tél, amely példa nélkül álló erőfeszítésekre késztette a sínek világának embereit. Áruforgalmi korlátozások, hófúvások, tarkítva szénhiánynyal, hosszantartó zord hideg tette próbára a vasutasok fizikumát, erkölcsi erejét. Ki ne emlékeznék a tél viszontagságait felváltó árvizekre, melyek még csak fokozták a szállítási lemaradásokat. Több mint 3 millió tonna árut nem szállítottunk el és nem sokan voltak optimisták, akik hittek abban, hogy e nagy lemaradások ellenére a vasutasok a tervben foglaltakat teljesíteni tudják, host az év végén örömmel állapíthatjuk meg, hogy minden nehézség ellenére sikerült pótolni a lemaradást és valamivel több árut szállítottunk a tervezettnél. Igaz, hogy a vasút műszaki, technikai helyzete nem tette lehetővé, hogy minden felkínált árut elszállítsunk, de végül is a vasút hibájából nem kellett leállni üzemnek, építkezésnek, egyszóval nem hátráltattuk más iparágak terveinek a teljesítését. Az egész évi feladatnak rövidebb terminusra való öszszezsúfolódása a feladatok megoldásán belül rendellenességeket is okozott. Nem dicsekedhetünk különösképpen a vasút gazdasági mutatóival, az önköltséggel. A menetrendszerűség sem alakult megfelelően. Nem használtuk ki jól a vonóerőt, nem éltünk olyan lehetőségekkel, amelyek amellett, hogy gazdaságossá tették volna a vasutat még meg is könnyítették volna a vasutasok munkáját. Mi a le akarjuk vonni az 1963-as esztendő tanulságait. •“ feltétlenül arra a végső következtetésre kell jutnunk, hogy a nehézségek ellenére is lehetett volna — és kell is a jövőben — eredményesebben munkálkodni. Ezért kell józan megfontolással mérlegelni az 1963-as évet, felmérni a megtett utat. Semmi sem biztosít bennünket, hogy ez a tél nem alakul az elmúlt évihez hasonlóan. Ezért kell olyan intézkedéseket tenni, hogy sokkal kevesebb áldozattal, vagy ha lehet anélkül lehessünk úrrá a nehézségeken. Az 1964. évi terv semmivel sem tartalmaz kisebb tennivalóitat, mint az 1963-as. Emellett számíthatunk egy nagyobb arányú tranzitforgalomra és a tervek szerint több utast is kell szállítani. Csak alapos és gondos előkészületekkel, a tervek maradéktalan teljesítését előmozdító módszerek felkutatásával, a vasúton még mindig meglevő „rejtett” tartalékok feltárásával tudjuk kielégíteni a népgazdaság által támasztott igényeket. Azt is hozzá kell mindjárt tenni, hogy a vastízi munka minőségét, gazdaságosságát feltétlenül javítani kell. Emellett a vasutasok jó hírnevét rontó baleseteket lényegesen gondosabb munkával, nagyobb fegyelemmel és figyelemmel el kell kerülni. Nem törvényszerű az, hogy a szállítási feladatok növekedésével egyidőben, a balesetek száma is növekedjék. A balesetekkel azonkívül, hogy nagy anyagi értékek pusztulnak el, számos egyéni és családi tragédia is bekövetkezik. Az új esztendőben nem valami különleges és új feladat megoldásáért kell fáradozni, csupán fokozottabb fegyelemről, egymás munkája iránti megbecsülésről, a munkatársak szeretetéről van szó. Ez pedig a szocializmus sajátja, a szocialista ember lényéből fakad. A vasutasok munkáját, pártunk, kormányunk és a dol** gozó nép egyaránt nagyra becsüli. Ez az erkölcsi megbecsülés mellett abban is kifejezésre jut, hogy az 1963-as és a megelőző évek nehézségei ellenére elsőként a vasutasok bére került rendezésre. Nem jelentéktelen a népgazdaságon belül az az évi közel 300 millió forint, melyet erre a célra fordítunk. Ez a rendelkezés közel 150 000 vasutast érint előnyösen. Nekünk vasutas dolgozóknak azzal kell válaszolni erre a megbecsülésre, hogy feladatainkat maradéktalanul, a népgazdaság érdekeit minden körülmények között szem előtt tartva teljesítsük. A vasutas dolgozókban megvan az akarat és az akarattal párosult tudás ahhoz, hogy ez így is legyen. Új év, új feladatok. Új örömök és gondok. A sínek világának emberei azért harcolnak, dolgoznak az új évben is, hogy minél több örömben részesüljenek ők maguk is, hazánk dolgozó népével együtt. Azon munkálkodnak, hogy minél kevesebb gond nehezedjen a dolgozók vállára, hogy ebben az országban egy szebb, egy boldogabb jelentés még szebb és boldogabb jövendőt teremtsenek a maguk számára. És ha visszapillantunk egy évvel később majd az 1964-es évre, teljes bizonyossággal állíthatjuk, hogy munkánk eredményeképpen újabb jelentős lépést tettünk szocialista hazánk felfelé ívelő útján. Egyezmény a közös tehervagonparki létrehozásáról A KGST végrehajtó bizottsága 1963. december 17. és 21. között Bukarestben tartotta 10. ülésszakát. A végrehajtó bizottság munkálatai során a Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Magyar Nép-köztársaság, a Német Demok- ratikus Köztársaság, a Román Népköztársaság és a Szovjet-unió kormányainak meghatal- l mazott képviselői aláírták a közös tehervagonpark létre- hozására és üzemeltetésére vo- natkozó egyezményt. | S sikerekben gazdag, békés, boldog úji ESZTENDŐT KÍVÁNUNK MINDEN SZAKSZERVEZETI TAGNAK, MIDEN VASUTAS DOLGOZÓNAKÉS CSALÁDJÁNAK! Vasutasok Szakszervezetének elnöksége V • ' “ A vasutas dolgozók bérrendezése Annak dacára, hogy 1963- ban az egész népgazdaságban váratlan nehézségek jelentkeztek — a rendkívüli zord időjárás, árvíz, belvíz — ami rendellenes helyzethez vezetett a vastúi szállításban is, a társadalmi összefogás, az egymás támogatása az erők koncentrálása átsegített bennünket a legnagyobb akadályokon. A népgazdaság eredményes fejlődésére utalva jelentette be Fock Jenő elvtárs az országgyűlés októberi ülésén, hogy a kormány az 1964. évi népgazdasági tervekben irányozza elő azokat az életszínvonalat emelő intézkedéseket, amelyeket — bár tervezve voltak — 1963- ban nem lehetett megvalósítani. Ennek során 1964. január 1- től — mint ahogy azt a Minisztertanács december 12-i határozatával jóváhagyta — a vasút és a posta dolgozóinak bérrendezésére kerül sor. A bérpolitikai intézkedés kihatása a vasút közlekedés, és ipar területén havi 24 millió forint és átlagosan 10 százalékos béremelésnek felel meg. Ilyen mértékű bérrendezésre a vasút történetében — kivéve az 1957. évi bérrendezést — még nem volt példa. Éppen ezért nagy jelentőséggel bír és egyben azt is mutatja, hogy a párt politikájából következően a kormány gazdaságpolitikájának alapvető feladata a nép életkörülményeinek javítása. A bérrendezésre fordítható jelentős összeg felhasználása során figyelembe kell venni a még viszonylag alacsony keresetű dolgozók bérnívójának emelése mellett a kereseti arányok javításának szükségességét. Azt, hogy a vasút szakszolgálati ágai, a népgazdaság egyes ágai, foglalkozási csoportjai, szakmái, egyes vállalatok között kialakult feszültség csökkenjen és a káros „egyenlősdi” ne érvényesülhessen. A vasutas dolgozók bérszintjének elemzése megmutatta, hogy a külső iparhoz viszonyított lemaradás nem minden területen egyforma. A havibéres dolgozóknál nagyobb mérvű, mint az órabéreseknél, a teljesítménybérben foglalkoztatott vasutas dolgozók pedig azonos teljesítmény mellett — mivel a külső iparral azonos a bérrendszer és a normaegységtétel — általában azonos keresetet érhetnek el.. . Nagyobb keresetlemaradás főleg az időbérrendszerben foglalkoztatott órabéres dolgozóknál van. Ezekre a körülményekre feltétlenül figyelemmel kell lenni a béremelésre sor(Folytatás a 2. oldalon.) Szakszervezetünk VI. kong- resszusa elemezte a bérgazdál- kodás helyzetét, a vasutas dél- gázok és a népgazdaság más jogaiban foglalkoztatott dolgo- zók kereseti arányait és arra a következtetésre jutott, hogy az 1857-ben végrehajtott általános bérrendezés és a bérgazdálkodás új rendszere — főként az átlagbérellenőrzés eredményeként —, javult az egyes népgazdasági ágak átlagbér aránya és kisebb mértékben a munkakörök közötti bérarány a MÁV területén is. En- nek ellenére azonban a nép- gazdaság egyes ágaiban az azonos szakmájú, vagy azonos jelentőségű munkakört betöltő dolgozók bére magasabb volt, mint a vasúton. Ez a különbség az évenként engedélyezett 1—2 százalékos átlagbérnöveléssel sem szűnt meg. A fentiek alapján VI. kongresszusunk határozatában is kimondta, hogy „A vasutas dolgozók bérét a népgazdaság ipari szintjére kell emelni. Arra kell törekedni, hogy a rendelkezésre álló anyagi eszközöket aem átlagbérek növelése mellett az aránytalanságok felszámolására használjuk fel. ” Emellett olyan bérrendszert kell megvalósítani, mely a gaz-daságosabb munkára, a terme- ; lékenység emelésére, a maga- sabb szakképzettség megszer- zésére ösztönöz.” E határozatnak megvolt a reális alapja. A második ötéves terv végrehajtásának eddigi tapasztalata bizonyította, hogy a kormány gazdaságicélkitű- zései helyesek, megalapozottak, reálisak. A népgazdaság ered- ményesen fejlődik, gazdasági életünk, felfelé ívelő, az életkö- rülmények javulnak. Versenyben a szocialista szolgálati hely címért Év végi látogatás a pápai csomóponton Jó eredményekkel zárta az őszi forgalmait Pápa állomás. Novemberben 91,8 százalékos kocsi tartózkodást és 102,3 százalékos kocsi kihasználást értek el. A vonatkísérők 117 százalékra teljesítették novemberi tervüket. Kiss Ernő állomásfőnök elégedett az eredményekkel. — A csúcsforgalom idején dicséretre méltó munkát végeztek állomásunk dolgozói — mondotta beszélgetésünk alkalmával. — Balesetmentesen oldották meg a nehéz feladatokat, még váltófelvágás sem volt állomásunkon. Mindenki nagyon igyekszik, hiszen a szocialista szolgálati hely címért folyik nálunk a verseny. Állomásunk három társa közül kettő már tavaly elnyerte a szocialista brigád címet. Kovács Pál forgalmi szolgálattevő brigádja jelvényes, Domonkos Lajosé okleveles szocialista brigád. Döbrönte Tibor forgalmista brigádja egy tavalyi baleset miatt nem kaphatta meg ezt a kitüntető címet, az idei második félévben azonban ők érték el a legjobb eredményeket. Talán most sikerül Pápa állomás még nem volt élüzem, de kétszer kaptak már vezérigazgatói elismerést. Szocialista munkaversenyükkel szeretnék elérni az első élüzem csillagot. Látogatásunk alkalmával Domonkos Lajos forgalmi szolgálattevő volt szolgálatban szocialista brigádjával. — Milyen változás van a brigád munkájában, amióta elnyerték a szocialista címet? — kérdeztük a brigádvezetőtől. . — A legnagyobb változás talán az, hogy jobban törődnek az emberek egymással, mint azelőtt — válaszolta Domonkos elvtárs. — Mindenki arra törekszik, hogy a vonatok fogadása, indítása és az egész állomási munka rendben menjen. Szocialista brigádunknak tagja a fűtőház velünk együtt szolgáló mozdonyfelvigyázója is. Elmondotta a szocialista brigádvezető, hogy a tartalék is jól segíti a brigád munkáját. Ha például beérkeznek az 1389-es és az 1392-es tolatósvonatok, a tartalék segít a vonatgépnek az elegy rendezésében, s így a vonatgép előbb kezelhet és indulhat tovább a szerelvénnyel. A jó munkaszervezésnek köszönhető, hogy a szűkös vágányhelyzet ellenére, ritkán fordul elő engedélyre várás Pápa állomás előtt. Van néhány probléma is, melyek megoldása szükséges és elősegítené a munka további javulását. Mar kocsányi Ernő kocsivizsgáló például arra panaszkodott, hogy két hónapja nem kapnak rugót a személykocsi ajtózárakhoz. Ez a filléres alkatrész lehetetlenné teszi az ajtó javítását, pedig ez ilyenkor télen nemcsak biztonsági szempontból fontos. Németh József tolatásvezető a magas szolgálati óraszámra panaszkodott és feltette a kérdést: vajon mikor szervezik meg Pápa állomáson a közbeváltó rendszert? A fűtőháziak A fűtőháziak is eredményes munkát végeztek. A gazdaságos mozdonyfelhasználás kivételével minden tényezőnél teljesítették az élüzem szintet. — Ennél a tényezőnél nem a mi hibánkés történt a lemaradás — mondotta Rácérsek József fűtőházfőnök. — Mi a gépeket a lehetőséghez mérten mindig idejében a f°rogalom rendelkezésére bocsátottuk. A lemaradást a sok gépmenet okozta. Ami rajtunk múlott, ott megtettük a magunkét. Mozdonyaink egész éven át jó karban voltak. A télre is gondosan felkészítettük azokat. A személyvonatok továbbításában pedig a szombathelyi igazgatóság területén a mi kis fűtőházunk érte el a legjobb eredményt. — Eddig rendben mentek a dolgok — vette át a szót Török Lajos üzemgazdász, a csomópont párttitkára —. A téltől azonban nagyon tartunk. Kevesebb a baleset — Miért? Hiszen a mozdonyok jó állapotban vannak, — vetettük közbe. — Ez így igaz. Mozdonyaink jók, a szénnel azonban baj van. A keveréshez nem kaptunk hazai szenet, a külföldi szén is poros. Ilyen körülmények között mozdonyvezetőinknek avagy hidegben sok bajt okoz majd a gőzfejlesztés. Arról nem is beszélek, hogy ha csak külföldi szénnel tüzelünk, az önköltség is alaposan megemelkedik. Megtudtuk, a fűtőház vezetőjétől azt is, hogy 1963-ban nemcsak eredményesen, hanem balesetmentesen dolgoztak. A személyzet hibájából szolgálatképtelenség egyszer sem fordult elő. A személyi balesetek száma is csökkent. Míg 1962-ben 7 személyi baleset történt és 60 nap esett ki a termelésiből, addig 1963-ban csak 2 baleset volt és 29 nap esett ki. Mint a fenti példák is bizonyítják, Pápa állomás és a fűtőház dolgozói a sok nehézség ellenére is helytálltak, eredményesen dolgoztak. (Lőrincz — Visi)