Magyar Vasutas, 1964 (8. évfolyam, 1-24. szám)

1964-01-01 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A SZERVEZETT VASUTAS DOLGOZÓK LAPJA TIII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM Ára 40 fillér 1664. JANUÁR 1. Új év, új feladatok Irta dr. Soproni József, a szakszervezet titkára 11­­ év előtt állunk, új év örömei, gondjai várnak ránk. Az év fordulóján, a már gyakorlattá vált kis szám­adást és előrepillantást teszik meg az egyének, a családok kis és nagy közösségek, a mi nagy vasutas közösségünk, családunk is. 1963-ra visszatekintve, az egyébként nem hosszú időt mérlegre téve, sommázottan megállapíthatjuk, hogy a vas­utasok megtették azt, ami kötelességükből fakadt, a nép­­gazdasági tervekben foglalt szállítási feladatokat elvégez­ték. Elvégezték annak ellenére, hogy már az év kezdete baljósan indult. Mintha csak most lett volna, úgy él még a vasutasok tudatában az a szörnyű tél, amely példa nélkül álló erőfeszítésekre késztette a sínek világának embereit. Áruforgalmi korlátozások, hófúvások, tarkítva szénhiány­­nyal, hosszantartó zord hideg tette próbára a vasutasok fizikumát, erkölcsi erejét. Ki ne emlékeznék a tél viszon­tagságait felváltó árvizekre, melyek még csak fokozták a szállítási lemaradásokat. Több mint 3 millió tonna árut nem szállítottunk el és nem sokan voltak optimisták, akik hittek abban, hogy e nagy lemaradások ellenére a vasuta­sok a tervben foglaltakat teljesíteni tudják, h­­­­ost az év végén örömmel állapíthatjuk meg, hogy minden nehézség ellenére sikerült pótolni a lemara­dást és valamivel több árut szállítottunk a tervezettnél. Igaz, hogy a vasút műszaki, technikai helyzete nem tette lehetővé, hogy minden felkínált árut elszállítsunk, de vé­gül is a vasút hibájából nem kellett leállni üzemnek, épít­kezésnek, egyszóval nem hátráltattuk más iparágak ter­veinek a teljesítését. Az egész évi feladatnak rövidebb terminusra való ösz­­szezsúfolódása a feladatok megoldásán belül rendellenes­ségeket is okozott. Nem dicsekedhetünk különösképpen a vasút gazdasági mutatóival, az önköltséggel. A menet­rend­szerűség sem alakult megfelelően. Nem használtuk ki jól a vonóerőt, nem éltünk olyan lehetőségekkel, amelyek amellett, hogy gazdaságossá tették volna a vasutat még meg is könnyítették volna a vasutasok munkáját. Mi a le akarjuk vonni az 1963-as esztendő tanulságait. •“ feltétlenül arra a végső következtetésre kell jutnunk, hogy a nehézségek ellenére is lehetett volna — és kell is a jövőben — eredményesebben munkálkodni. Ezért kell józan megfontolással mérlegelni az 1963-as évet, felmérni a megtett utat. Semmi sem biztosít bennünket, hogy ez a tél nem alakul az elmúlt évihez hasonlóan. Ezért kell olyan intézkedéseket tenni, hogy sokkal kevesebb áldo­zattal, vagy ha lehet anélkül lehessünk úrrá a nehézsé­geken. Az 1964. évi terv semmivel sem tartalmaz kisebb tenni­valóitat, mint az 1963-as. Emellett számíthatunk egy na­gyobb arányú tranzit­forgalomra és a tervek szerint több utast is kell szállítani. Csak alapos és gondos előkészüle­tekkel, a tervek maradéktalan teljesítését előmozdító mód­szerek felkutatásával, a vasúton még mindig meglevő „rejtett” tartalékok feltárásával tudjuk kielégíteni a nép­gazdaság által támasztott igényeket. A­zt is hozzá kell mindjárt tenni, hogy a vastízi munka minőségét, gazdaságosságát feltétlenül javítani kell. Emellett a vasutasok jó hírnevét rontó baleseteket lénye­gesen gondosabb munkával, nagyobb fegyelemmel és fi­gyelemmel el kell kerülni. Nem törvényszerű az, hogy a szállítási feladatok növekedésével egyidőben, a balesetek száma is növekedjék. A balesetekkel azonkívül, hogy nagy anyagi értékek pusztulnak el, számos egyéni és családi tragédia is bekövetkezik. Az új esztendőben nem valami különleges és új fel­adat megoldásáért kell fáradozni, csupán fokozottabb fe­gyelemről, egymás munkája iránti megbecsülésről, a mun­katársak szeretetéről van szó. Ez pedig a szocializmus sa­játja, a szocialista ember lényéből fakad. A vasutasok munkáját, pártunk, kormányunk és a dol­­** gozó nép egyaránt nagyra becsüli. Ez az erkölcsi meg­becsülés mellett abban is kifejezésre jut, hogy az 1963-as és a megelőző évek nehézségei ellenére elsőként a vasuta­sok bére került rendezésre. Nem jelentéktelen a népgaz­daságon belül az az évi közel 300 millió forint, melyet erre a célra fordítunk. Ez a rendelkezés közel 150 000 vasutast érint előnyösen. Nekünk vasutas dolgozóknak azzal kell válaszolni erre a megbecsülésre, hogy feladatainkat ma­radéktalanul, a népgazdaság érdekeit minden körülmé­nyek között szem előtt tartva teljesítsük. A vasutas dolgo­zókban megvan az akarat és az akarattal párosult tudás ahhoz, hogy ez így is legyen. Új év, új feladatok. Új örömök és gondok. A sínek vi­lágának em­berei azért harcolnak, dolgoznak az új évben is, hogy minél több örömben részesüljenek ők maguk is, ha­zánk dolgozó népével együtt. Azon munkálkodnak, hogy minél kevesebb gond nehezedjen a dolgozók vállára, hogy ebben az országban egy szebb, egy boldogabb jelent­és még szebb és boldogabb jövendőt teremtsenek a maguk számára. És ha visszapillantunk egy évvel később majd az 1964-es évre, teljes bizonyossággal állíthatjuk, hogy mun­kánk eredményeképpen újabb jelentős lépést tettünk szo­cialista hazánk felfelé ívelő útján. Egyezmény a közös tehervagonparki létrehozásáról A KGST végrehajtó bizott­sága 1963. december 17. és 21. között Bukarestben tartot­ta 10. ülésszakát. A végrehaj­tó bizottság munkálatai so­rán a Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Lengyel Nép­köztársaság, a Magyar Nép-­­­köztársaság, a Német Demok-­­ ratikus Köztársaság, a­ Román­­ Népköztársaság és a Szovjet-­­unió kormányainak meghatal- l mazott képviselői aláírták a­­ közös tehervagonpark létre-­ hozására és üzemeltetésére vo-­­ natkozó egyezményt. | S sikerekben gazdag, békés, boldog új­i ESZTENDŐT KÍVÁNUNK MINDEN SZAKSZERVE­­­ZETI TAGNAK, MIDEN VASUTAS DOLGOZÓNAK­­ÉS CSALÁDJÁNAK! Vasutasok Szakszervezetének elnöksége V • ' “ A vasutas dolgozók bérrendezése Annak dacára, hogy 1963- ban az egész népgazdaságban váratlan nehézségek jelentkez­tek — a rendkívüli zord idő­járás, árvíz, belvíz — ami rendellenes helyzethez veze­tett a vastúi szállításban is, a társadalmi összefogás, az egymás támogatása az erők koncentrálása átse­gített bennünket a legna­gyobb akadályokon. A népgazdaság eredményes fejlődésére utalva jelentette be Fock Jenő elvtárs­ az ország­­gyűlés októberi ülésén, hogy a kormány az 1964. évi népgaz­dasági tervekben irányozza elő azokat az életszínvonalat eme­lő intézkedéseket, amelyeket — bár tervezve voltak — 1963- ban nem lehetett megvalósíta­ni. Ennek során 1964. január 1- től — mint ahogy azt a Minisz­tertanács december 12-i hatá­rozatával jóváhagyta — a vas­út és a posta dolgozóinak bér­rendezésére kerül sor. A bérpolitikai intézkedés ki­hatása a vasút közlekedés, és ipar területén havi 24 millió forint és át­lagosan 10 százalékos bér­emelésnek felel meg. Ilyen mértékű bérrendezésre a vasút történetében — kivéve az 1957. évi bérrendezést — még nem volt példa. Éppen ezért nagy jelentőséggel bír és egy­ben azt is mutatja, hogy a párt politikájából következően a kormány gazdaság­politikájá­nak alapvető feladata a nép életkörülményeinek javítása. A bérrendezésre fordítható jelentős összeg felhasználása során figyelembe kell venni a még viszonylag alacsony kere­setű dolgozók bérnívójának emelése mellett a kereseti ará­nyok javításának szükségessé­gét. Azt, hogy a vasút szak­­szolgálati ágai, a népgazdaság egyes ágai, foglalkozási cso­portjai, szakmái, egyes válla­latok között kialakult feszült­ség csökkenjen és a káros „egyenlősdi” ne érvényesül­hessen. A vasutas dolgozók bérszint­jének elemzése megmutatta,­­ hogy a külső iparhoz viszonyí­tott lemaradás nem min­den területen egyforma. A havibéres dolgozóknál na­­gyobb mérvű, mint az órabére­seknél, a teljesítménybérben foglalkoztatott vasutas dolgo­zók pedig azonos teljesítmény mellett — mivel a külső ipar­ral azonos a bérrendszer és a normaegységtétel — általában azonos keresetet érhetnek el.. . Nagyobb keresetlemaradás főleg az időbérrendszerben foglalkoztatott órabéres dolgo­zóknál van. Ezekre a körülmé­nyekre feltétlenül figyelemmel kell lenni a béremelésre sor­(Folytatás a 2. oldalon.) Szakszervezetünk VI. kong-­­ resszusa elemezte a bérgazdál-­­ kodás helyzetét, a vasutas dél-­­ gázok és a népgazdaság más j­ogaiban foglalkoztatott dolgo-­­ zók kereseti arányait és arra a­­ következtetésre jutott, hogy az 1857-ben végrehajtott általá­nos bérrendezés és a bérgaz­dálkodás új rendszere — fő­ként az átlagbérellenőrzés­­ eredményeként —, javult az­ egyes népgazdasági ágak átlag­bér aránya és kisebb mérték­­ben a munkakörök közötti bér­arány a MÁV területén is. En-­­ nek ellenére azonban a nép-­­ gazdaság egyes ágaiban az azo­nos szakmájú, vagy azonos je­lentőségű munkakört betöltő dolgozók bére magasabb volt, mint a vasúton. Ez a különb­ség az évenként engedélyezett 1—2 százalékos átlagbérnöve­­léssel sem szűnt meg. A fentiek alapján VI. kong­resszusunk határozatában is kimondta, hogy „A vasutas dolgozók bérét a népgazdaság ipari szintjére kell emelni. Ar­ra kell törekedni, hogy a ren­delkezésre álló anyagi eszközö­ket aem átlagbérek növelése mel­lett az aránytalanságok felszá­molására használjuk fel. ” Emellett olyan bérrendszert kell megvalósítani, mely a gaz-­­­daságosabb munkára, a terme- ; lékenység emelésére, a maga-­­ sabb szakképzettség megszer-­­ zésére ösztönöz.” E határozatnak megvolt a­­ reális alapja. A második ötéves terv végrehajtásának eddigi tapasztalata bizonyította, hogy­­ a kormány gazdasági­­célkitű-­­ zései helyesek, megalapozottak,­­ reálisak. A népgazdaság ered-­­ ményesen fejlődik, gazdasági él­etünk, felf­elé ívelő, az életkö-­­ rülmények javulnak. Versenyben a szocialista szolgálati hely címért Év végi látogatás a pápai csomóponton Jó eredményekkel zárta az őszi forgalmait Pápa állomás. Novemberben 91,8 százalékos kocsi tartózkodást és 102,3 százalékos kocsi k­i­haszn­á­lást érte­k el. A vonatkísérők 117 százalékra teljesítették no­vemberi tervüket. Kiss Er­nő állomásfőnök elégedett az eredményekkel. — A csúcsforgalom idején dicséretre méltó munkát vé­geztek állomásunk dolgozói — mondotta beszélgetésünk al­kalmával. — Balesetmentesen oldották meg a nehéz fel­adatokat, még váltófelvágás sem volt állomásunkon. Min­denki nagyon igyekszik, hi­szen a szocialista szolgálati hely címért folyik nálunk a verseny. Állomásunk három társa közül kettő már ta­valy elnyerte a szocialista bri­gád címet. Kovács Pál forgalmi szol­gálattevő brigádja jelvényes, Domonkos Lajosé okleveles szocialista brigád. Döbrönte Tibor forgalmista brigádja egy tavalyi baleset miatt nem kaphatta­ meg ezt a ki­tüntető címet, az idei máso­dik félévben azonban ők ér­ték el a legjobb eredménye­ket. Talán most sikerül Pápa állomás még nem volt élüzem, de kétszer kaptak már vezérigazgatói elismerést. Szocialista munkaversenyük­kel szeretnék elérni az első élüzem csillagot. Látogatá­sunk alkalmával Domonkos Lajos forgalmi szolgálattevő volt szolgálatban szocialista brigádjával. — Milyen változás van a brigád munkájában, amióta el­nyerték a szocialista címet? — kérdeztük a brigádvezető­től. . — A legnagyobb változás­­ talán az, hogy jobban törőd­nek az emberek egymással, mint azelőtt — válaszolta Do­monkos elvtárs. — Mindenki arra törekszik, hogy a vona­tok fogadása, indítása és az egész állomási munka rend­ben menjen. Szocialista bri­gádunknak tagja a fűtőház velünk együtt szolgáló moz­donyfelvigyázója is. Elmondotta a szocialista brigádvezető, hogy a tartalék is­ jól segíti a brigád munká­ját. Ha például beérkeznek az 1389-es és az 1392-es to­­latósvonatok, a tartalék segít a vonatgépnek az elegy rende­zésében, s így a vonatgép előbb kezelhet és indulhat tovább a szerelvénnyel. A jó mun­kaszervezésnek köszönhető, hogy a szűkös vágányhely­zet ellené­re, ritkán fordul elő engedélyre várás Pápa állo­más előtt. Van néhány probléma is, melyek megoldása szükséges és elősegítené a munka to­vábbi javulását. Mar kocsá­nyi Ernő kocsivizsgáló pél­dául arra panaszkodott, hogy két hónapja nem kapnak ru­gót a személykocsi ajtózárak­hoz. Ez a filléres alkatrész lehetetlenné teszi az ajtó ja­vítását, pedig ez ilyenkor télen nemcsak biztonsági szempontból fontos. Németh József tolatásvezető a magas szolgálati óraszámra panasz­kodott és feltette a kérdést: vajon mikor szervezik meg Pápa állomáson a közbevál­tó rendszert? A fűtőháziak A fűtőháziak is eredmé­nyes munkát végeztek. A gazdaságos mozdonyfelhasz­­nálás kivételével minden té­nyezőnél teljesítették az él­üzem szintet. — Ennél a tényezőnél nem a mi hibánkés történt a lema­radás — mondotta Rácérsek József fűtőházfőnök. — Mi a gépeket a lehetőséghez mér­ten mindig idejében a f°ro­­­galom rendelkezésére bocsá­­­­tottuk. A lemaradást a sok­­ gépmenet okozta. Ami ra­­­­j­tunk múlott, ott megtettük­­ a magunkét. Mozdonyaink­­ egész éven át jó karban­­ voltak. A télre is gondosan­­ felkészítettük azoka­t. A sze­mélyvonatok továbbításában pedig a szombathelyi igazga­tóság területén a mi kis fűtőházunk érte el a legjobb eredményt. — Eddig rendben mentek a dolgok — vette át a szót Tö­rök Lajos üzemgazdász, a cso­mópont párttitkára —. A tél­től azonban nagyon tartunk. Kevesebb a baleset — Miért? Hiszen a mozdo­nyok jó állapotban vannak, — vetettük közbe. — Ez így igaz. Mozdonya­ink jók, a szénnel azonban baj van. A keveréshez nem kaptunk hazai szenet, a kül­földi szén is poros. Ilyen kö­rülmények között mozdonyve­zetőinknek a­vagy hidegben sok bajt okoz majd a gőzfej­lesztés. Arról nem is beszélek, hogy ha csak külföldi szénnel tüzelünk, az önköltség is ala­posan megemelkedik. Megtudtuk, a fűtőház veze­tőjétől azt is, hogy 1963-ban nemcsak eredményesen, ha­nem balesetmentesen dolgoz­tak. A személyzet hibájából szolgálatképtelenség egyszer sem fordult elő. A személyi balesetek száma is csökkent. Míg 1962-ben 7 személyi bal­eset történt és 60 nap esett ki a termelésiből, addig 1963-ban csak 2 baleset volt és 29 nap esett ki. Mint a fenti példák is bizo­nyítják, Pápa állomás és a fű­tőház dolgozói a sok nehézség ellenére is helytálltak, ered­ményesen dolgoztak. (Lőrincz — Visi)

Next