Magyar Vasutas, 1964 (8. évfolyam, 1-24. szám)
1964-04-03 / 7. szám
Szabad hazában szabad nép 7 n, épünk ezernyi szenvedése után 1945 április 4-én végre is felragyogott a szabadság napja hazánk egén. Ezen a napon fejezték be a hős szovjet katonák a fegyveres fasiszta hordák kiűzését Magyarország területéről. Felszabadultunk! Azóta 19 esztendő telt el, s mi minden esztendőben április 4-én egyszerre ünnepeljük szabadságunk, függetlenségünk és szocialista társadalmunk születésnapját. A szovjet hadsereg katonái győzelmes fegyvereikkel évszázadok bilincseit verték le népünk kezéről, győzelmük megteremtette mindazt, amiről korábban népünk legjobbjai csak álmodhattak. Igaz, a felszabadulás előtt is volt szabadság Magyarországon, de kik élhettek azzal? — A földbirtokos nemesurak, a gyárosok, a bankárok szabadsága volt az. Azt jelentette, hogy szabadon zsákmányolhatták fel a dolgozó osztályokat, a munkásokat, és a nincstelen parasztságot, de gúzsba kötötték a ■magyar értelmiség alkotókészségét is. Ezek az urak kastélyokban éltek, üdültek külföldön, és hazánk legszebb tájain, övék volt minden jog az úri Magyarországon. 1945 áprilisa óta a nép Magyarországa lett a mi hazánkból. A proletárok és zsellérek fiai, unokái átvették jogos örökségüket, mellyel annyi éven át adósuk volt a történelem. A felszabadulás napja óta eltelt 19 esztendő ezernyi eredménye bizonyítja, hogy népünk tudott élni a szabadsággal, hogy eredményes munkát végeztünk. Eredményeinkben döntő része van annak is, hogy nemcsak a felszabadítót tisztelhetjük a Szovjetunióban, hanem a mindvégig hűséges barátot és szövetségest is, akivel azonos célokat és eszményeket vallunk magunkénak a nemzetközi politika, az ideológia és az építés valamennyi lényeges kérdésében. A Szovjetunió segítségünkre volt, hogy népünk békében élhessen és az imperialista cselszövések ne zavarhassák meg építő munkáját. Hazánk ma a szocialista országok közösségének megbecsült és egyenjogú tagja, s hazánkat a barátság ezernyi szála fűzi össze a felszabadító lét Szovjetunióval. Nem elég ilyenkor az elektromos áramot szállító távvezetékre, vagy a Barátság Olajvezetékre, a gazdasági együttműködés változatos formáira gondolni. Ezek a kölcsönös előnyükön alapulnak, de a dolog természeténél fogva, lévén a mi országunk kicsiny, és nyersanyagokban szegény, különösen előnyösek számunkra. Sokkal többről van itt szó, mint józanul felmért gazdasági egymásra utaltságról. A Szovjetunióban mi a kommunizmust építő, a szocializmushoz elsőként utat törő, a világszocializmus ügyéért a legnagyobb áldozatokat hozó országot látjuk. Pártjának és kormányának cselekedeteiben megtestesülnek a lenini elvek. Nemcsak az anyagi segítséget, de a példát is a szovjet nép adta ahhoz, hogy hazánk feltámadjon a romokból, és egy kis nép boldog otthona legyen itt a Duna—Tisza partján. A nagy évfordulók idején szokásos statisztikai adatokat sorolni. Most is könnyű dolgunk lenne, hiszen 19 év alatt annyi szép és jó történt ebben az országban. Képzeletünkben megjelennek az újjáépítés, a hároméves tervek, az ötéves tervek számadatai, eredményei, és nehézségei. Látják az új gyárakat, a városokat, az új lakótelepeket, ahová már „minden szögletig eljut a napfény, s tiszta levegő’’ — ahogy Petőfi álmodta. Megötszöröztük az ipari termelést, szocialista vágányra állítottuk a mezőgazdaságot. Népünk kulturális színvonalát, a közoktatást, és az egészségügyet olyan magas színvonalra emeltük, hogy a felszabadulás előtti helyzet valóságos szakadéknak tűnik. S mindez annak ellenére ment végbe, hogy rombadőlt országot kaptunk örökségbe, s meg kellett s küzdenünk a magunk hibáival, a legkülönfélébb előjelű tévedésekkel, és elhajlásokkal, és a haladást fékező ellenséges erőkkel is. De semmiféle nehézség, még az ellenforradalmi lázadás megrázkódtatása sem tudta megtörni a szocializmust építő nép hitét, és lelkesedését, nem tudta kioltani a fáklyát, amelynek lángja 1945 tavaszán gyűlt ki e sokat szenvedett országban. Az idén már a második ötéves terv negyedik évének célul kitűzéseivel birkózunk — eredménnyel. Képeseknek bizonyultunk arra, hogy — ezt az esztendőt is beszámítva — 150 milliárd forintot ruházzunk be ötéves tervünk megvalósítása során. Ezek a milliárdok lakóházakat, iskolákat, új gyáraidat, tsz-épületeket, gépeket, és általában olyan létesítményeket jelentenek, amelyek gazdagítják, szépítik az országot, s boldoggá teszik a népét. Igaz, sok bajunk, nehézségünk van még a gazdaság egyes ágaiban, például a vasúti közlekedésben, de a vasutasság harcos hagyományaihoz híven arra törekszik, hogy megküzdjön ezekkel a nehézségekkel. A fejlődésből a vasút sem marad kei, és szép fejlesztési tervek megvalósítása előtt áll. Jól érzékeltetik ezt a villamosításban elért eredmények, a korszerű Diesel-mozdonyok, a dominió rendszerű álomásbiztosító berendezések, a felújított vasúti pályák és a modern felvételi épületek. Eredményeink között tartjuk számon a vasutasság részére éppen ez év januárjában adott fizetésjavítást, és azt is, hogy a vasutas dolgozók sem maradnak ki az egész népünket átfogó kultúrforradalomból. Pártunk politikája hat az élet minden területén, megmutatja népünk számára a helyes utat. Április 4-ét, hazánk legnagyobb nemzeti ünnepét annak az elhatározásnak a jegyében ünnepeljük, hogy még hatásosabban megvalósítjuk ezt a politikát, a szocialista demokrácia és humanizmus politikáját, melynek legfőbb célja, hogy minden az emberért történik. S ezen a napon az ünnepi hangulatban gondoljunk majd azokra a szovjet emberekre is, akik a legdrágábbat, életüket áldozták a mi felszabadulásunkért, szebb és boldogabb jövőnkért. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK/ A SZERVEZETT VASUTAS DOLGOZÓK LAPJAI VIII. ÉVFOLYAM, 7. SZÁM Ára 40 fillér 1964. ÁPRILIS 3. Összefogással, jobb teljesíthetők a szállítási feladatok Az MSZMP Központi Bizottsága február 20—22-i kibővített ülésén határozatot hozott az építőipar munkájáéról és a mezőgazdaság helyzetéről. A határozatból adódó szállítási feladatokat március 26-án aktíva értekezleten ini látták meg a vasút és a közlekedés szakemberei. A Vasúti Főosztály kultúrtermében megtartott aktívan jelen voltak a vasút, az autós közlekedés, az Építésügyi Mi- nisztérium. A Közlekedési Építési Tröszt és a SZÖVOSZ képviselői. Az értekezletet Szűcs Zoltán, a Vasúti Főosztály Párt- I bizottságának titkára nyitotta meg, majd Rödönyi Károly miniszterhelyettes, a MÁV vezérigazgatója ismertette az 1964. évi szállítási feladatokat. A gazdaságosság , ? szellemében II — A határozatok rendkívül ? nagy feladatokat hárítanak az érdekelt közlekedési ágakra — mondotta bevezetőjében a miniszterhelyettes. — a szállítások maradéktalan teljesítée nélkül nem valósítható meg sem a mezőgazdaság fejlesztése, sem a tervbe vett építkezések. Önmagában nem elegendő, ha a vasút, és a kézi használatú autóközlekedés az előírt időben teljesíti a jelentkező szállítási feladatokat. Arra kell törekednünk, hogy a szállításokat az adott körülmények között, a lehetőségekhez képest a legszervezettebben, a gazdasági követelményeket a munka minden mozzanatában szem előtt tartva hajtsuk végre. A vasút lemaradással kezdte az évet. Azzal kellett hozzáfogni az idei feladatokhoz, hogy gondoskodjunk az elmúlt évről elmaradt szállítások pótlásáról is. Az idén a vasúton és közúton 256 millió tonna árut kell elfuvarozni. Figyelembe véve az elmúlt évek szállítási tervszámait, nyilvánvaló, hogy az idén hallatlanul nagy feladatok hárulnak az érdekelt közlekedési ágakra. A zord időjárás miatt az év első két hónapjában tovább nőtt az adósság. Ezt is figyelembe véve az elmúlt évinél nehezebb körülményekkel kell számolni. Az előirányzott szállítási kapacitás feszített, műszaki paraméterek alapján került kimunkálásra. Az export, import, valamint a tranzitforgalomból adódó követelmények is emelkedtek. A jóváhagyott népgazdasági terv szerint e vasútnak — mint az már ismeretes — 1964-ben 107,6 millió tonna árut, 4,5 százalékkal többet az 1963. évinél, a közhasználatú autóközlekedésnek 79 millió tonnát, a múlt évinél 12,1 százalékkal többet kell elszállítani. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy az éves áruszállítási terv összeállítása idején még nem volt teljes mértékben ismeretes valamennyi szállítási igény, akkor a fenti számokból nem nehéz megállapítani, milyen feladatok várnak a közlekedés egészére, de különösen a vasúti és a közúti közlekedésre. Különbséget kell tennünk A miniszterhelyettes ezután arról beszélt, hogy a vasút az év minden szakában maradéktalanul elfuvarozza a fűtőanyagokat, az ipari alapanyagokat, a mezőgazdasági termékeket, az építőipari anyagok közül a tégla, a cserép, a mész és cementféleségeket, továbbá az export, import és tranzit árukat. A kő, kavics, föld, homok, salak, cementgyártmányok és a talajjavító anyagok elfuvarozásait, az operatív szállítási bizottságnak, a mindenkor jelentkező kapacitás függvényében kell majd megszerveznie. A rendelkezésre álló adataink szerint a SZÖVOSZ 15 000 vagonnal több árut vásárol fel a múlt évinél. A gyümölcs-, zöldségtermeléssel öszszefüggő beruházások hiánya miatt, valamint a kereskededelem elmaradott technikai színvonala következtében ennek a tervnek a teljesítése nagy nehézségekbe ütközik. A tárolótér hiánya miatt a fuvarozás volumenében és a közúti fuvarozási távolság növekedésében jelentkezik az a hatás, ami elsősorban a többlet fuvarkapacitás igénybevételét jelenti. Az üzemanyagszállításnál — tekintettel a szűk tartálykocsi kapacitásra — főként a tavaszi és őszi mezőgazdasági munkák idején jelentkező csúcsigényekre, megfelelő tárolótérről kell gondoskodni. Kevés a hűtőkocsi A mezőgazdasági termékek export fuvarozásához mindössze 728 hűtőkocsi áll rendelkezésre. Ez 1610 kocsi megrakását biztosítja egy hónapban. A jelenleg ismert külkereskedelmi igényeik szerint júniusban 1820, júliusban 2350, augusztusban 600, szeptemberben pedig 500 darab hűtőkocsi hiányzik a feladatok ellátásához. Ezért feltétlenül szükséges, hogy az exportrakodásokhoz időben és a viszonylat pontos megjelölésével rendeljék meg a fuvaroztatók a hűtőkocsikat. Az áru minősítését a kocsikba történő berakás előtt végezzék el. Arra is figyelemmel kell lenni, hogy a naponta berakandó, gyorsan romló exportküldemények továbbítására szolgáló TEEM vonatokkal naponta 190 kocsi továbbítását biztosítsuk. A hiányzó kocsik pótlására a vasút a baráti államoktól és a kapitalista országoktól igyekszik megfelelő mennyiségű hűtőkocsit bérbevenni. Rödönyi elvtárs az 1964. évi feladatok számbavételénél ismételten hangsúlyozta: legfontosabb kötelesség a vasúti közlekedésre háruló szállítási szükségletek maradéktalan kielégítése, valamennyi felkínált áru elszállítása. Ennek érdekében tovább kell feszíteni a műszaki gazdasági mutatókat, növelni kell a tehervonatok átlagos terhelését, a teherkocsik statikus terhelését, a vonatok utazási sebességét és mindent el kel követni, a kocsiforduló csökkentéséért. A megkívánt teljesítmények maradéktalan végrehajtásának legfőbb követelménye a szállítási munka tervszerűsége, amely alapvetően kihat mindazoknak a célkitűzéseknek a teljesítésére, amelyek a vasúti forgalom gyors és gazda(Folytatás a 3. oldalon.) VENDÉGEK AFRIKÁBÓL A közelmúltban kenyai szakszervezeti delegáció tartózkodott hazánkban. A delegáció tagjai szakszervezetünk központjába is ellátogattak, és baráti beszélgetést folytattak szakszervezetünk vezetőivel. A megbeszélésen részt vett: 1.0. Mangó, a kenyai szakszervezeti szövetség (KFL) végrehajtó bizottságának tagja, a vasutasszakszervezet elnöke, A. W. Karumba, a KFL alelnöke, magyar részről Szabó Antal főtitkár, dr. Soproni József titkár és Szabó József a főkönyvelőség vezetője. (Hemző Károly felv.) A magyar hídépítés fejlődése Március 28-án az Országos Műszaki Könyvtár és Dokumentációs Központ székházában megnyílt A magyar hídépítés fejlődése című kiállítás, amelyet a Művelődési Minisztérium Műszaki Emlékeket Nyilvántartó és Gyűjtő Csoportja, az Országos Műszaki Könyvtár és Dokumentációs Központtal és az érd.ekelt szervekkel közösen rendezett. A tablókból, makettekből, értékes dokumentációkból álló kiállítást dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter nyitotta meg. A közúti és vasúti hidak, felüljárók mellett bemutatásra kerül az új Erzsébet-híd nagy modelljén kívül több újonnan épített híd modellje is. Csehszlovák és magyar vasutasok találkozója Bánréve állomás kultúrhelyiségében baráti találkozóra gyűltek össze a helyi és a szomszédos Lenartovce csehszlovák határállomás dolgozói. A megbeszélés során értékelték a két állomás páros versenyét. A versenyt három százalékkal jobb eredménnyel Lenartovce dolgozói nyerték, és átvették a vándorzászlót a bánréveiektől. Megbeszélték a további feladatokat is. A találkozó a csehszlovák—magyar barátság jegyében ért véget. Haraszin Károly Bánréve