Magyar Vasutas, 1966 (10. évfolyam, 1-24. szám)

1966-01-02 / 1. szám

2 Mindenki szervezett dolgozó A szakszervezeti bizottság munkájáról beszél az Adatfeldolgozó Főnökség titkárasszonya Több mint félezer asszony­nak, leánynak no meg néhány tucat férfinek ad munkát Bu­dán a MÁV Adatfeldolgozó Főnökség. Az ott dolgozók át­lag életkora 25—26 év. Cég­táblájuk mellé illenék ez a felirat is: „Ifjúsági üzem’’. A dolgozók többsége érett­ségizett. Nem tisztviselők. Munkások, a korunkban szü­letett tudomány és technika, a kibernetika munkásai. Éle­tükről, munkájukról beszél­getünk Mórocz Tibornéval, a szakszervezeti bizottság titká­rával. Nehéz a bizalmat megszerezni — Két évet sem dolgoztam itt, amikor megválasztottak a szakszervezeti bizottság tit­kárának — mondja. — Nehéz egy nőnek a nők bizalmát megszerezni, sokat kell érte dolgozni, öt tagú szakszerve­zeti bizottsággal és 25 szak­szervezeti taggal kezdtük a munkát. Lassan boldogultunk, de ma már több mint 600-an vagyunk és mindenki szerve­zett dolgozó. A vezetőség 14 tagú, egy műhelybizottság és 49 bizalmunk van. — Mi jellemzi a vezetőség munkamódszerét? — A választások a vezető­ség összetételében is változást jelentenek. Legutóbb hét új tagot választott a tagság. A titkár egyik legnehezebb fel­adata a jó tapasztalatokat, módszereket átadni, öntevé­keny munkára serkenteni a többieket. A közösen készített féléves munkaterv meghatá­rozza ugyan a vezetőség mun­káját. Ez azonban még nem minden. A vezetőség tagjaival menetközben is gyakran be­szélgetek. Ez bátorítást ad és aktivitásukat is fokozza. Havonta tartunk vezetőségi értekezletet. Egy vezetőségi ülés napirendjére az előadó már két-három héttel koráb­ban készül. A beszámoló alap­­gondolata mindig az előadó vezetőségi tagé, de a felkészü­lés során legalább egyszer megbeszéljük a feladatokat. Olyan is előfordul, hogy a gazdasági vezetők, a középve­zetők és a szakszervezeti bi­zalmiak véleményét még a ve­zetőségi ülés előtt kikérjük s csak azután készül el a be­számoló. A vezetőségi tagok aktív munkája nyomán jut idő a tagság közti közvetlen munkára is. Mi az egymás iránti meg­becsülés mellett a bizalmat tartjuk a legfőbb dolognak. Egymásban bízunk s a tagság bizalmára pedig igyekszünk rászolgálni. A mi vezetősé­günkben a legfiatalabbak is jól vizsgáznak. Bizonyság erre Várbíró Ágota termelési fe­lelős munkája. Mindössze 24 éves, de már több munkakör­ben is dolgozott, jól ismeri a technológiát. Most egy elekt­romos programozó mellett áll. Esténként pedig egyetemre jár. Matematikát tanul és jól állja a sarat a társadalmi munkában is. 42 szocialista brigád A főnökségnél negyvenkét szocialista brigád dolgozik. Létszámuk meghaladja a fő­nökség létszámának a felét. Figyelemre méltó az is, hogy mindenkinek megvan a nyolc általános iskolája, öt­­venheten középiskolában, ki­lencen pedig főiskolán tanul­nak. A továbbtanulók általá­ban a legjobb dolgozói az üzemnek. Nem látványosságra törekszenek. A 15—20 tagú csoportok jól szolgálják a mű­velődés és az üzemen kívüli kollektív szellemet is. Havon­ta egyszer tudományos isme­retterjesztő előadást szervez­nek. Mindez jótékonyan érez­teti hatását a munkában, az emberek fejlődésében, a kö­zösségi szellem fejlesztésében. — Mi a tapasztalat a szak­­szervezeti csoportok működé­séről? Hogyan dolgoznak a bi­zalmiak és milyen segítséget nyújt munkájukhoz a vezető­ség? — Dolgozóink összetétele sokrétű. Ezért vezetőségünk a legfontosabbnak tartja, a szakszervezeti csoportok segí­tését. A bizalmiak munkáját javítani, szavuknak hitelt, cselekvésükben lelkiismere­tességet és sokoldalúságot biztosítani — ez egyik legfon­tosabb feladatunk. A múlt évben tovább sza­porítottuk a csoportok számát. Erre azért volt szükség, hogy egyetlen bizalmihoz se tartoz­zon több mint 10—15 dolgozó, így minden bizalmi számon tudja tartani csoportja tagjai­nak problémáját. A tagság igénye Az élet sokszor jogos és ke­vésbé jogos panaszokat is produkál. A bizalmiak nem lehetnek határozatlanok, rész­rehajlók és tájékozatlanok. Ez a tagság jogos igénye. De hiába volt meg az igény a múltban, mégis gyakran elő­fordult, hogy a bizalmi rész­rehajló volt. Jutalmak, segé­lyek és egyéb kérdések meg­ítélésében kritikátlanul, az igazság mérlegelése nélküli mindenkit támogattak. Ezen is változtattunk. Ha­vonta összehívjuk a bizalmi­­kat. Ilyenkor beszámolnak munkájukról és a Munka Törvénykönyv egy-egy részét, fontosabb vasúti rendeleteket, intézkedéseket ismertetünk és vitatunk meg. Vezetőségi üléseink munkájáról, felsőbb szerveink határozatairól is itt tájékoztatjuk őket. — Hogyan sikerült érvényt szerezni az új alapszabály­nak? , — Sajnos még nem tudtuk biztosítani az alapszabály ma­radéktalan érvényesülését. A szakszervezeti csoport jogkö­rét még nem minden bizalmi­ csoport gyakorolhatja. Egy-egy szakszervezeti tag kérelmének elbírálásában, ér­demeinek megítélésében a csoporthoz tartozó munkatár­sak még nem mindenütt nyil­vánítanak véleményt. A ve­zetőség sem fordult minden esetben a bizalmiakhoz. A jö­vőben ezen is igyekszünk ja­vítani. — Van-e elég ideje minde­ erre a titkárnőnek? — Van — felelte szerényen.­­ — Nálunk van ideje minden-­­kinek. Asszonyok, lányok, és­ a férfi dolgozók szót értenek.­­ Ismerjük egymás gondolatait­­ is. Kovács János ( Mórocz Tiborné szb-titkár Kezdje az új évet szerencsével ! Vegyen Szerencse-sorsjegyet Főbb nyeremények: korszerű családi ház garázzsal, személyautóval, kétszemélyes, 12 napos egyiptomi társasutazás, különböző személyautók, televíziók, hűtőszekrények, rádiók stb. Húzás: februárban. MAGYAR VASUTAS Meghalt Császár László December 27-én tragikus­­ vasúti baleset következtében­ elhunyt Császár László elv­társ, a KPM I. Vasúti Főosz­tály forgalmi és kereskedelmi­­ szakosztályának helyettes ve­­­zetője, a budapesti pártbizott­ság revíziós bizottságának, ú­ vasutasszakszervezet központi vezetőségének tagja. Császár elvtárs 1923-ban­­ született és 16 éves korában i­s került munkásként a vasút­hoz. Előbb a pályafenntartás­nál dolgozott, majd 1942 óta különböző forgalmi beosztá­sokban teljesített szolgálatot. 1946-ban lett párttag és az elmúlt 20 évben különböző vezető pártfunkciót viselt. Az ellenforradalom után mint a vasutas csomóponti pártbi­zottság titkára, egészségét és erejét nem kímélve irányítot­ta a vasutas pártszervezeteket. I­daadó, önfeláldozó munkája nyomán erősödtek meg gyor­san a budapesti vasutas párt­­szervezetek. Egyre fontosabb, felelősség­teljesebb beosztásban dolgo­zott Császár László elv­társ, az elmúlt években. A vasutas pártszervezetek átszervezése után az 1/8. szakosztály he­lyettes vezetője lett. Eredmé­nyes munkájáért az Elnöki­ Tanács a Szocialista Munkáért­­Érdeméremmel tüntette ki. Megkapta ezenkívül a Kiváló vasutas jelvényt és az Árvíz­védelemért emlékérmet is. A budapesti pártbizottság, a vasutasszakszervezet elnöksé­ge és a MÁV Vezérigazgató­ság saját halottjának tekinti. KÉSZÜLT 1964-B­EN A debreceni Építési Főnökség dolgozói 1964-ben költöztek be a­z új munkásszállóba (MTI Fotó Lajos György felv.) Import ón helyett bélésfém Látogatás a központi csapágyöntő műhelyben Két évvel ezelőtt, 1963-ban szervezték meg a Landler Je­nő Járműjavító öntödéjében a MÁV központi kocsicsapágy­­öntő műhelyét A kezdeti ne­hézségek után ebben az évben végérvényesen beérett az át­szervezés gyümölcse. Olyan eredményeket ért el a műhely, amelyről országos viszonylat­ban is beszélnek. Ezekről az eredményekről beszélgettünk Hajdics Istvánnal, a részleg művezetőjével. — 1965 elején havi tervünk­ben átlagosan 9000 kocsicsap­ágy kiöntése szerepelt — mon­dotta. — Ezt a feladatot hó­napról hónapra teljesítettük. Az év derekán felettes hatósá­gunk rendelete értelmében az eddigi 9000 darabos átlagtelje­sítményt 10 000 darabra kellett növelni, sőt, az év végére 12 ezer darabos termelési felfu­tást irányoztak elő. Csökkent a selejt — Hogyan birkóztak meg a megnövekedett feladatokkal? — Három hónapon keresztül havi teljesítményünk megha­ladta a 10 000 darabot Ekkor egy újabb rendelettel módosí­tották a felemelt darabszámos tervünket, így szeptembertől ismét csak 9000 darab a havi tervünk. Az év tíz hónapjára tervezett 90 000 darabos terv­­feladatunkat 3750 darabbal túlteljesítettük. — Mi váltotta ki a­ felettes hatóság tervmódosító intézke­dését? — Minden bizonnyal az, hogy az első időszakban elég magas selejtszázalékkal dol­goztunk. Ezen túlmenően or­szágos viszonylatban nem állt rendelkezésre megfelelő meny­­nyiségű biztonsági készlet ko­csicsapágyakból. Három hónap alatt csaknem teljesen sike­rült megszüntetni ezeket a hiányosságokat. Ennek ered­ményeként a következő hóna­pokban már nem vált szüksé­gessé a felemelt darabszám teljesítése. Egyrészt új techno­lógiai eljárást dolgoztunk ki a kocsicsapágyak kiöntésére, másrészt a vártnál lényegesen kisebb selejtszázalékkal dol­goztunk. Ezt az eredményt úgy értük el, hogy az anyagalapozásra az eddigi 90 százalékos drága, im­port ón helyett bélésfémet használunk. A kísérletek ked­vező eredménnyel jártak, s ma már elmondhatjuk, hogy műhelyünk havonta mintegy 200—300 kg ónt takarít meg, 15—20 ezer forint értékben. Gyorsabban, kevesebb adminisztrációval — A műhely ki tudja-e elé­gíteni az országosan felmerü­lő igényeket? — Egyre növekvő darabszá­mos tervteljesítésünk vég­eredményben biztosította a fo­lyamatos anyagellátottságot, sőt, lehetőséget nyújtott bizo­nyos biztonsági készlet tarta­lékolására is. A jövőben, hogy még gyorsabban és pontosab­ban elégíthessük ki az orszá­gos igényeket, közvetlenül a járműjavítón kersztül szolgál­juk ki az igénylőket. Ez azt je­lenti, hogy kikapcsoljuk a szertár közreműködését. Ezál­tal gyorsabban, kevesebb ad­minisztrációval jut el a kocsi­csapágy a járműjavítókba. A központi csapágyöntő mű­hely két év alatt jelentős fej­lődésről tett tanúbizonyságot. Ez egyrészt azt bizonyítja, hogy a megszervezése helyes kezdeményezés volt, másrészt az ott dolgozó műszaki veze­tők és fizikai dolgozók szív­ügyüknek tekintették a rájuk bízott feladat végrehajtását. Szigetvári László 1966. JANUÁR 1. Már a jövőre gondoltak A szombathelyi járműjavító szakszervezeti bizottsága az 1965. évi gazdasági év befeje­zése előtt összehívta a szocia­lista brigádvezetőket. Üzemünkben 54 szocialista brigád 501, két szocialista üzemrész 62 taggal munkálko­dik a gazdasági eredmények sikere érdekében. A szocialis­­­ta brigádvezetők elhatározták,­­hogy az 1965. évi tervet mara-­­déktalanul teljesítik, szem előtt tartva a gazdaságosságot, az anyagtakarékosságot és a kiszabott dekádterveket. Ma­guk is tudják: nem mindegy, hogy a vál­lalati nyereségrészesedés hogyan alakul. A megbeszélésen foglalkoz­tak az 1966-ban várható fel­adatokkal is. Ezzel kapcsolat­ban felhívással fordultak az üzem valamennyi dolgozójá­hoz. A felhívás azt is tartal­mazza, hogy a vállalat január 1 1-től a munkavédelmet ille­tően mintaüzem lesz. Ennek megvalósítása elsősorban a balesetmentes munkáltatástól, a munkahelyek, a munkagé­pek és szerszámok üzembiz­tonságától függ. Szemenyei Viktor, a kar­bantartó osztály szocialista brigádvezetője kérte, hogy a műszaki vezetők még hatékonyabb segítséget nyújtsanak a vállalások minőségi és határidő előtti teljesítéséhez. Kocsis Illés, a mozdonyja­­vító osztály főművezetője a szocialista brigádtagok általá­nos és kulturális műveltségé­vel foglalkozott. Elmondotta, hogy a hármas jelszó alapján a szocialista brigádok tagjai mind többen látogatják a kul­turális rendezvényeket, az üzemi könyvtárat. A szocialista brigádvezetők ezen a tanácskozáson már a jövőre is gondoltak. Kovács István ­Munkásakadémia 120 hallgatóval A tapolcai Batsányi János Kultúr­otthonban megkezdőd­tek a munkásakadémia elő­adásai. A fűtőház dol­gozóinak a gőzmozdo­nyokról és a Diesel-mo­torokról, az állomásiaknak forgalmi és kereskedelmi is­meretekről, a pályafenntar­tási dolgozóknak pedig a vas- s úti pályák korszerű karban- t tartásáról tartanak előadáso­kat. A szakelőadókat 120 vas­utas hallgatja. A vasutasokon kívül más üzem dolgozói részére is tar­tanak előadásokat. A helyi is­kolák tanárai az előadók. A mostani előadássorozat 12 előadásból áll. Felöleli nap­jaink tudományának minden ágát. A sorozat 5. előadását, a „Hellas földjén” címmel Kán­tor Sári gimnáziumi tanárnő tartotta. Válaszolunk munkaügyi kérdésekre Hogyan kell elszámolni­ a hóeltakarítási munkával töltött időt? Pályafenntartási dolgozók kérdezik: hogyan kell elszá­molni a hóeltakarítási munká­val töltött időt? Mikor jogo­sultak külön hópótlékra? A pályamesterek kaphatnak-e különdíjazást a felmerült hó­­készenléti szolgálatért vagy a túlmunkáért? Köztudomású, hogy a hóel­­ta­­alít­ási munkák nagy ré­szét a pályafenntartási szol­gálat dolgozói végzik. Na­gyobb havazás idején azonban a más szakszolgálathoz tarto­zó dolgozókat is igénybe kell venni, hogy a vasúti forga­lom akadályait minél hama­rabb elhárítsák. A hómunká­ra igénybe vett dolgozók mun­kabérének elszámolására a MÁV Hivatalos Lap 1965. évi 47. számában közzé tett 104 100/1965. VI B. sz. utasí­tás intézkedik, amely a 107/ 1965. (3) Mü. M. sz. utasítá­s vasúti végrehajtását rendezi. E jogszabályok szerint a hómunkával eltöltött időre:­­ a munkásállományú dol­gozókat megilleti sze­mélyi órabérük — havibéres munkások esetén havi bérük, ezenkívül a hóeltakarítási munka minden órájára 1,— Ft hópótlék, a túlmunkában töltött — napi munkaidejüket meghaladó — időre a szabály­­szerű (25, 50 vagy 100 száza­lékos) túlórapótlék, és éjsza­kai — este 22 óra és reggel 6 óra közötti — munka esetén az éjszakai munka pótléka is, amely 6 napot meg nem ha­ladó éjszakai munka esetén az alapkereset 10 százaléka, a 6 napot meghaladó folyamatos éjszakai munka idejére pedig 20 százaléka óránként.­­ Az egyébként mázsadí­jas bérrendszerben fog­lalkoztatott fizikai dolgozók 6,25 Ft órabért kapnak (ezen­kívül részükre hópótlék nem fizethető, mivel a 6,25 Ft/óra bér a hópótlékot is magában foglalja). A hómunkával eltöltött idő is beszámít a havi munkaidő­­keretbe, így a havi túlórapót­lék átalány összegének meg­állapításánál ezt az időt is be kell számítani. (Ezenkívül külön túlórapótlékot még a napi munkaidőn túl végzett munka esetén sem lehet el­számolni.) Éjszakai munka esetén részükre az éjszakai pótlék is jár.­­ A forgalmi és az alkal­mazotti állományú dol­gozók a rendes munkaidőben végzett hómunkáért havibé­rüket kapják, a túlmunkában végzett ilyen munkáért pedig az 1963. évi 6. sz. Hivatalos Lapban közölt 101615/1963. 1/2. B. sz. utasítás szerint azo­nos tartamú szabad­idő vagy pedig a szakszervezet illetékes szervének egyetértésével adott külön igazgatói engedéllyel fizethető szabályos túlóradíja­­zás jár. (V. U. 6. §.) Éjszakai munkáért az éj­szakai pótlék is jár. A szakaszkezelő pályames­terek túlmunkájának és ké­szenléti idejének elszámolását a szakosztály 120 661/1965. 1/6. D. sz. rendelete szabályoz­za. Részükre ez év szeptem­berétől túlóraátalányt fizet­nek. A túlóraátalány megállapí­tásánál a korábbi egy év alatt különböző címeken felmerült túlórák mellett e készenléti szolgálatok stb. időtartamát, illetve e címeken kifizetett összegeket vették figyelembe. Az így megállapított átalányt havonként kell kifizetni a szakaszkezelő pályamesterek részére még a­kkor is, ha az adott hónapban nem merült fel túlóra vagy készenléti szol­gálat. Ezzel szemben bármi­lyen címen felmerülő túlóra­vagy készenléti díjazást nem kaphatnak, és ilyen címeken szabad­idő (csúsztatás) nem adható. A beosztott pál­yamesterek­­re ez a rendelkezés nem vo­natkozik, részükre az eseten­ként elrendelt túlmunkáért a szabályszerű pótlékkal fel­emelt túlóradíjazást kell fi­zetni. A szakaszkezelő pályameste­rek tehát a túlmunkában vég­zett hóeltakarítási vagy ké­szenléti­ (ügyeleti) szolgálatért különdíjazást nem kaphatnak, az éjszakai munkáért azonban az éjszakai pótlék őket is megilleti. B. J.

Next