Magyar Vasutas, 1968 (12. évfolyam, 1-24. szám)

1968-01-02 / 1. szám

2 A téren kívüli juttatásét rendszere az új mechanizm A gazdasági mechanizmus reformja során jelentős válto­zások lesznek a gazdálkodás, a gazdaságszervezés különféle területein. E változások nagy része abból az elgondolásból került tudományos alapokon nyugvó kimunkálásra, hogy meg kell gyorsítani a szocializ­mus építését és ennek érdeké­ben fel kell használni, olyan gazdasági ösztönzőket, melyek a cél megvalósítására alkalma­sak. A gazdasági érdekeltség, az anyagi ösztönzés rendszere, a kollektívák és az egyének vo­natkozásában egyaránt kidol­gozásra került. Ennek megfe­lelően nagyobb jelentőséget kap a premizálási, jutalmazási rendszer, az anyagi érdekeltség elve, így a termelés mennyisé­gi és minőségi változásai, a vállalati jövedelmezőség d­önti el végső soron, hogy a dolgo­zók milyen közvetlen és köz­vetett juttatásban részesülnek. A vállalati jövedelmezőség vagy röviden a nyereségre való törekvés a népgazdasági célo­kat szolgálja, ezért az az ösz­tönzési rendszer a jó, ahol a népgazdasági és vállalati ér­dek találkozik, nem használt része pedig a következő évekre mindig át­vihető. A járműjavító üzemek és önelszámoló egységekké szer­vezett főnökségek, a lebontott kereteken belül önállóan gaz­dálkodhatnak és az éves fel­használási tervet a vezető meghallgatásával, ezeknek az egységeknek a szakszervezeti bizottságai készítik elő. A kollektív szerződés biztosítja A kedvezményes üzemi ét­keztetés további fejlesztését biztosítja az 1968-ra kötött kollektív szerződés. Azokon az üzemi konyhákon, ahol erre a lehetőség megvan, az üzemi ékeztetést teljes rezsi- és nyersanyagtérítéssel a vas­utasok családtagjai is igény­be vehetik. Az egyedül ál­ló nyugdíjasokról való gon­doskodás jegyében került a kollektív szerződésbe, hogy a vasutas nyugdíjasok — termé­szetesen a konyha kapacitásá­tól függően — igénybe vehetik a kedvezményes üzemi étkez­tetést. A vasutasok sajátos munkáltatási rendje, az üzem­étkeztetés további kiterjesz­tését is indokolttá teszi, így például, forduló szolgálat ese­tén a szabadnapos dolgozók kedvezményes étkeztetése is helyesnek látszik, ugyanis, ha valaki gyakran utazik, utazása alatt nem mindig, vagy csak ritkán tudja igény­be venni a pihenő­helyeken lévő üzemi konyhákat. A gyermekintézményeknek nyújtott vállalati támogatás összege sem csökken. Ennek megfelelően a dolgozók által fizetett térítés a jelenlegi szin­ten marad. A gyermekintéz­mények további fejlesztése, újabb férőhelyek létesítése azonban csak a vasút eredmé­nyes, jövedelmező munkája esetén lehetséges. A vasutasok segélyezése a jelenlegi szinten marad. Bőví­tése, a keret növelése, ugyan­csak az eredményesség javítá­sától függ. A segélyek odaíté­lésében, a jövőben nagyobb szerepet kapnak a szakszerve­zeti bizottságok. A vasutasok lakásellátása, az országos helyzetet tükrözi. A MÁV kisebb-nagyobb szám­ban eddig is épített saját erő­ből lakásokat. A jövőben va­lamivel több lakásépítésre lesz lehetőség, hiszen a lakásépítés céljaira felhasználhatók lesz­nek azok az amortizációs ösz­­szegek, amelyeket, a mintegy 16 000 meglevő szolgálati lakás után képez a vasút. Ezenkívül nagy segítség, hogy a lakáskár­talanítási lehetőségek növelésé­vel, másfél millió felhasználása révén mintegy 170 lakást lehet felszabadítani és tényleges va­sutas dolgozóknak juttatni. A vállalati lakásépítkezéseken kívül, ebben az évben közel 70 millió forint keretet kaptak a tanácsok, amelyek 1969-ig, mintegy 400 lakást juttatnak a vasutas dolgozóknak. Fokozottabb támogatást kap­nak, a dolgozók saját erőből történő lakásépítkezéseikhez. A kollektív szerződésben kö­tött megállapodás értelmében, a tervek elkészítésével és kivi­telezési tanácsadással, építő­ipari szerszámok és eszközök kölcsönzésével, 50%-os fuvar­díjkedvezménnyel siet a MÁV a dolgozók segítségére. Az 1968-as év során megvizsgál­ják, hogy milyen feltételek mellett és milyen alapokból le­hetne, a vasutas dolgozók ré­szére kedvezményes kislakás­­építési kölcsönt juttatni saját vállalati ala­pokból. A kollektíva jó munkájától is függ A dolgozók részére juttatott egyéb béren kívüli előnyök is nagy részben függnek a vállalat nyereségétől. Ezért az ilyen juttatások akkor növelhetők, ha a kollektíva jó munkája azt megalapozza. A béren kívüli juttatásokon értjük mind­azt, amit a dolgo­zók nem fizetésben, prémium­ban, túlórában kapnak. Ezt gyakran nem számolják, pedig egy főre évente több ezer fo­rint értéket képvisel. Csak tár­sadalombiztosítási szolgáltatás­ból a vasutasok évente, több mint 700 millió forintot kapnak vissza, amely dolgozónként kö­zel 4000 forintot tesz ki. Ezen­kívül az üzemi étkezés, üdül­tetés, gyermekintézmények, mind jelentős tételt képvisel­nek az állam­ háztartásban és növelik a dolgozók reáljöve­delmét. A gazdasági mechanizmus reformjának kidolgozásakor széles körű vita folyt, hogy mi történjék ezekkel a juttatá­sokkal. A vállalati önállóság lehetővé tenné, hogy ezek he­lyett a juttatások helyett is bért fizessenek ki, illetve a jut­tatásokat pénzben váltsák meg. A vitákon sok híve volt en­nek a gondolatnak, mert e jut­tatásokat nem mindenki és nem egyformán vette igénybe. Csak a legegyszerűbb esetet említsük, ahol nincs üzemi konyha, e juttatásból a dolgo­zók természetszerűleg nem ré­szesülhetnek. Több helyen vi­tatták a juttatások igazságos voltát, azonban a párt és kor­mányzati szervek és a Szakta­nács azt­ a vitathatatlanul he­lyes álláspontot foglalta el, hogy a gazdasági mechanizmus reformja semmif­éleké­ben sem érintheti az eddig elért szo­ciális vívmányokat. Sem az életszínvonal csökkenése, sem a szociális vívmányok felszá­molása nem lehet előnyös, mert az a szocialista rendszer­rel nem fér össze. Ezért hatá­roztak úgy, hogy még központi erőfeszítések á­r­á­n is biztosítani kell a szociális intézmények fenntartását és reális színvona­lon való fejlesztését is. Ennek megfelelően a vasutas dolgozók béren kívüli juttatásainak fenntartása is biztosított, sőt a korábbiaknál is jobban garan­tált, hiszen a kollektív szerző­dés — mely jogszabály erejű, tehát kikényszeríthető — a juttatások körét pontosan meghatározza. A nyereségtől­­ függetlenül A béren kívüli juttatások jelenlegi szinten való tartása teljesen biztosított. Megadja biztonságát az, hogy a legfon­tosabb ilyen juttatások fede­zeti forrása, a vállalat eredmé­nyességéből elkülönítetten, at­tól függetlenül alakul, így pél­dául a részesedési alap nagy­ságától, a nyereségtől függetle­nül az 1967-es szinten biztosí­tani kell az üdülők fenntartá­sára, és egyéb szociális, kulturális támogatásra for­dított összegeket. Biztosí­tani kell továbbá, a ked­vezményes üzemi étkeztetés­hez és a gyermekintézmények fenntartásához eddig is nyúj­tott vállalati hozzájárulást, va­lamint­ a segélyezési keretet. Az ilyen célra felhasználható összegek biztosítása tehát még a veszteséges vállalat dolgozói­nak is azt a biztonságérzetet adja, hogy a szociális ellátás, illetve a közvetett juttatások vonatkozásában visszalépés, szociális juttatások megvonása nem lesz. Az említett elkülönített ala­pokon túl, a közvetett juttatá­sok fedezésére biztosítékul szolgálnak azok az intézkedé­sek is, amelyek az igazgatói alap jóléti részének bázisszin­ten való teljes felhasználását teszik lehetővé. Ezenkívül az üzemi költségek terhére és a vállalatfejlesztési alapokból is biztosítani lehet a béren kívüli juttatások színvonalának meg­tartását, illetve emelését. Az üdülők fenntartására, egyéb szociális, kulturális és sportcélokra rendelkezésre álló összeg felhasználása éves tém­a alapján történik. Az igények alapulvételével fontossági sor­rendet állítanak fel, melyben a meglévő intézmények és lé­tesítmények üzemeltetésével kapcsolatos kiadásokat, az ál­lagmegóvással járó költségeket tervezik. A fennmaradó rész­ből lehet további fejlesztésre, férőhelybővítésre — a felosz­tandó alap nagyságától füg­gően — tervezni. Növekszik a szakszervezetek joga Jelentős változás a korábbi tervezéshez képest, hogy a szakszervezetek jogai nagy mértékben nőnek. Amíg koráb­ban a felhasználási tervet a Vasutasok Szakszervezete El­nöksége és a MÁV Vezérigaz­gatója együttesen készítette, és a szakszervezet meghallga­tásával a vezérigazgató dön­tött, addig most a szakszerve­zet elnöksége dönt a felhasz­nálást és a felhasználási sor­rendet illetően, a vezérigazga­tó meghallgatásával. Ez egy­részt növeli a szakszervezet felelőségét, másrészt viszont azzal az előnnyel jár, hogy a szakszervezeti munka jellegé­ből következően mind a terve­zés, mind a felhasználás és el­lenőrzés széles társadalmi ala­pokra kerül, így, tehát a fel­használó dolgozók is közvetle­nül érdekeltek lesznek a terve­zés stádiumában. Milyen költségeket lehet a részesedési alap elkülönített részéből fedezni? Ebből a keretből lehet hoz­zájárulni a MÁV üzemi, csalá­di üdülők és hétvégi pihenők fenntartásával és üzemelteté­sével járó kiadásokhoz, kor­szerűsítéséhez és bővítéséhez, a vasutasgyermekek üdülteté­séhez, kultúr- és sportfeladatok ellátásával k­apcsolatos kiadá­sokhoz, vagy ilyen létesítmé­nyek fenntartásához. Ebből lehet olyan idegen vállalatok, vagy intézetek részére hozzá­járulást fizetni, amelyek a vas­utas dolgozók rendelkezésére bocsátják szociális, kulturális vagy más létesítményeiket. Természetesen ezt az alapot, még számtalan más jogcímen lehet felhasználni. Az alap fel M\rv\ír VASUTAS A béren kívüli juttatások rendszere tovább javul Jelentős béren kívüli jutta­tás az egyén-, munka- és vé­dőruha-ellátás is. A jelenlegi keretek itt sem csökkennek, ellenkezőleg, ésszerű gazdálko­dással, elsősorban a minőség javításával, a közeli egy-két évben javulás várható a ruha­ellátásban. A vasutasok még számos béren kívüli juttatásban ré­szesülnek, így például utazási és szállítási kedvezményt, munkásszállást vehetnek igénybe. A béren kívüli juttatások rendszere tehát — azzal a ko­rábbi téves hiedelemmel szem­ben, hogy a nyereségességre való törekvés mellett vissza­fejlődnek — lényegében javul. A havi pénzben kifizetett illet­mény és más juttatás mellett még további, a dolgozók élet- és munkakörülményeit javító intézkedés bevezetésére kerül sor. Ez azért volt megvalósít­ható, mert a vasutas dolgozók derekasan teljesítették a rájuk bízott feladatokat. Hogy a jö­vőben további lépéseket tehes­sünk, az élet- és munkakörül­mények fokozatos javítására, nem kevesebb a tennivaló. Az 1968-as év, mindenkép­pen nehéz lesz. Dolgozóktól és vezetőktől egyaránt helytállást kíván. Az újszerű vezetési el­vek megvalósítása, a szokatlan módszerek, a kitaposatlan út veszélyét is magukban rejtik. Ezzel azonban számolt a párt és a kormány. Ezért 1968-at a tapasztalatok évének tekintik. S. J. Névadó ünnepség Debrecen állomáson egy­szerre öt vasutas újszülött névadó ünnepségét rendezték meg a közelmúltban. Az ün­nepségen előbb az állomási szakszervezeti bizottság nőbi­zottságának vezetője köszön­tötte az újszülötteket és a szü­lőket, majd a vasutas napközi­otthon óvodásai kedves versek kíséretében virágcsokrokat nyújtottak át a szülőknek. A névadó ünnepségen a Fá­bián ikrek, Barna és Zsolt, Munkácsi Illés, Hámori Éva és Cseres Marianna nevének beiktatása után a gazdasági és a mozgalmi vezetők betét­könyveket nyújtottak át aján­dékképpen az újszülöttek ré­szére. Czeglédi Sándor Az ötös névadó ünnepség ünnepeltjei Több olvasónk azzal a ké­réssel fordult szerkesztősé­günkhöz, hogy ismertessük a szabadsággal kapcsolatos sza­bályokat. A dolgozónak minden mun­kaviszonyban töltött naptári évben tizenkét munkanap alapszabadság és a munkavi­szonyban töltött idejéhez iga­zodóan pótszabadság jár. Az alap- és pótszabadság együt­tesen a dolgozó rendes szabad­sága. Az alapszabadság tehát 12 nap, amelyhez a munkavi­szonyban eltöltött évek alap­ján pótszabadság jár. A pót­­szabadság megállapítása 1968. január 1-től eltér az eddigi gyakorlattól. Ugyanis eddig az 1945. év előtti éveket és az 1945. január 1. óta eltelt éve­ket külön-külön kellett számí­tásba venni. Az új szabály ilyen különb­séget nem tesz. A dolgozónak minden munkaviszonyban töl­tött két év után egy, de éven­ként legfeljebb tizenkét mun­kanap pótszabadság jár. A munkaviszonyban töltött idő alapján járó pótszabadságot úgy kell megállapítani, hogy minden két év után egy napot kell számításba venni. A régi szabályozástól eltérően ez most vonatkozik a felszaba­dulás előtt munkaviszonyban töltött időre is, de az új ren­delkezés szerint sem kaphat a dolgozó e címen évi tizenkét napnál több pótszabadságot. Ha a munkaviszonyban töl­tött idők összeszámításánál tö­redék év keletkezik és ez a félévet eléri, vagy meghalad­ja, azt egész évnek kell tekin­teni. Pótszabadság illeti meg a fiatalkorúakat és a többgyer­mekes anyákat, valamint egyes egészségre ártalmas munka­körökben dolgozókat. A fiatalkorú dolgozónak ti­zenhat éves koráig évi tizen­két munkanap, azontúl évi hat munkanap pótszabadság jár. A pótszabadság utoljára ab­ban az évben jár, amelyben a dolgozó a tizenhatodik, illető­leg a tizennyolcadik életévét betölti. A dolgozó anyának három gyermeke után évi két, min­den további gyermek után ugyancsak két-két, de éven­ként legfeljebb tizenkét mun­kanap pótszabadság jár. A pótszabadságra jogosultság szempontjából az általa gon­dozott tizennyolc éven aluli és munkaviszonyban nem ál­ló gyermeket kell figyelembe venni. A többgyermekes anyák pótszabadsága, vala­mint a jutalomszabadság a dolgozót az egyéb címen járó pótszabadságon felül, az évi tizenkét munkanapon túlme­nően is megilleti. A dolgozóknak egészségre ártalmas munkakörben — ha erre tekintettel a munka­időt nőre csökkentették — évi tizenkét munkanapig, sugár­ártalomnak kitett munkakör­ben pedig évi huszonnégy munkanapig terjedő pótsza­badság jár. 1968. január 1-től a kiváló munkát végző és példamuta­tó magatartást tanúsító dolgo­zók a rendes szabadságon fe­lül évi tizenkét munkanap jutalomszabadságban részesít­hetők. A juttatás mértékét a MÁV kollektív szerződés tar­talmazza. A hatnapos munkahéttől el­térő munkaidőbeosztás esetén —, hogy a munkáltatási ren­det a szabadság kiadása ne zavarja — a dolgozó részére járó rendes és tanulmányi sza­badság tartalmát a munkában töltött idő és a hozzá kapcso­lódó pihenőidő figyelembevé­telével az alábbi táblázat alap­ján kell megállapítani és ki­adni: Válaszolunk munkaügyi kérdésekre Hogyan kell kiszámítani a dolgozók szabadságát? 1965. JANUÁR 2. A SZABADSÁG TARTAMA 1 napos 5 napos 5 és fél- 14/34 12/24 órás 12/24 napos 16/32 munkahét esetén munkanap órás közbeváltásos órás fordulószolgálat esetén szolgálatmentesség 1 11 1112 2 2 1 1 2 3 3 3 2 2 2 4 3 4 2 3 3 5 4 5 3 3 4 6 5 6 4 4 5 7 6 6 4 5 5 8 7 7 5 5 6 9 8 8 5 6 7 10 8 9 6 7 8 11 9 10 6 7 8 12 10 11 7 8 9 13 11 12 8 9 10 14 12 13 8 9 11 15 13 14 9 10 11 16 13 15 9 11 12 17 14 16 10 11 13 18 15 17 11 12 14 19 16 17 11 13 14 20 17 18 12 13 15 21 18 19 12 14 16 22 18 20 13 15 17 23 19 21 13 15 17 24 20 22 14 16 18 27 23 25 16 18 20 30 25 28 18 20 23 36 30 33 21 24 27 42 35 39 25 28 32 45 38 41 26 30 34 48 40 44 28 32 36 51 43 47 30 34 38 54 45 50 32 36 41 60 50 55 35 40 45 66 55 61 39 44 50 72 60 66 42 48 54 78 65 72 46 52 59 A Bebrits-alapítvány első jutalmazottja A szegedi Bebrits Lajos Vasútforgalmi Technikum ez évben először december 16-án adta át a Bebrits-alapítvány jutalmát annak a tanulónak, aki a tanulmányi eredményei­vel, magtartásával a legjob­ban megérdemelte. Az iskola növendékei nagy tetszéssel és elismeréssel fogadták a zsűri döntését, amely Csendes Ilona TV b. osztályos tanulónak ítél­te oda az 1000 forint jutalmat. Csendes Ilona tanulmányi eredménye 4,8. A tanulás mel­lett a közösségi munkából, a KISZ-munkából, az irodalmi színpad tevékenységéből is eredményesen veszi ki a ré­szét. Az ünnepség alkalmával felolvasták Bebrits Lajos öz­vegyének és leányának Bebrits Annának a jutalmazotthoz és az ünnepség részvevőihez inté­zett üdvözlő táviratát. Csendes Ilona vasutas csa­lád gyermeke. Édesapja Kalo­csa állomáson vonatkísérő. Apa és leánya meghatódott szavakkal köszönte meg a ju­talmat. Az ünnepség befejezéseként a Vasútforgalmi Technikum irodalmi színpadának együtte­se műsorral kedveskedett az ünnepség résztvevőinek. Sziládi Sándor

Next