Magyar Vasutas, 1968 (12. évfolyam, 1-24. szám)

1968-01-02 / 1. szám

4 SEGÍTSÉG ÉS GOND Hogyan biztosítják a tárgyi és a személyi feltételeket? Diesel-motorok a pécsi fű­tő­házban A negyedik negyedévre hat darab öttengelyes Eb motor­kocsival gyarapodott a pécsi fűtőház gépparkja. Igaz, hogy a pécsiért már régóta üzemel­tetnek Diesel-motoros jármű­­veket, de ezek a kis Ab mo­torkocsik — lévén csak 120 ló­­esűnek — ma már nem felel­nek meg a korszerűség köve­telményeinek. A hat motorkocsi természe­tesen csak­ a pécsi fűtőháznál tekinthető újnak, hiszen már legalább tíz esztendőt töltöt­tek a Déli fűtőháznál. Alapo­san „lefutották” már magukat, de azért 500 lóerős motorjuk­kal — ha rendben vannak — még kitűnően használható gé­peik. Nem csoda, hogy a pécsiek örömmel fogadták a Bb motor­kocsikat, hiszen a pécsi területen így lehetővé vált a Diesel-vontatás kiter­jesztése. De amennyi örömet hozott ez a segítség, legalább annyi gondot is jelentett, s je­lent ma is. Örvendetes a segítség, hiszen a hat Eb motorkocsi révén több viszonylatban, így Pécs— Mohács és Pécs—Barcs között már a legtöbb személyvonatot ezekkel továbbíthatják. Nagy hasznukat veszik majd a nyá­ri forgalomban is, hiszen bala­toni vonataik élére nem kell gőzösöket kapcsolniok. Prob­lémát okoz viszont, hogy a gyakran megálló személyvona­toknál nem lehhet jól kihasz­nálni a Bb motorkocsikat. Üze­meltetésük sebes- és gyorsvo­natoknál a leggazdaságosabb__ Jó lenne tehát, ha legalább Nagykanizsáig, vagy Szombat­helyig futhatnának a nagyobb sebességű vonatokkal. A pécsi fűtőházban készül­tek­­a Diesel-motorok fogadá­sára. Arról, hogy ez mégsem sikerült teljes mértékben, nem tehetnek. Azt ugyanis, ami tő­lük függött, időben és rendben megtették. Így biztosították a motorkocsik üzemeltetésének személyi feltételeit. Húsz mo­torvezetőjük tette le a szüksé­ges típusismereti vizsgát, tíz lakatosuk és villanyszerelőjük szerezte meg a közelmúltban a rákosi és a szentesi motorüze­mekben a Bb motorkocsik­hoz szükséges szerelési gyakor­latot. A Di­esel - motor­os rész­leg reszortvezetői is megfelelő továbbképzésben részesültek. Három vágány leválasztásá­val létesítettek „társbérletet” a dieselek részére. Arról vi­szont nem tehetnek, hogy az így kialakított motorszín köz­ponti fűtése csak jövőre ké­szül el. A MÁV Szak- és Sze­relőipari Főnökség ugyanis nem tudta előbb megkezdeni a 250 ezer forintos beruházással épülő létesítmény munkáját. Pedig sürgős munka ez, ötfo­kos hidegben már rendszere­sen járatni kell a motorokat, hogy megóvják őket a fagyás­­tól s a motorjavítás bonyolult­sága egyébként is megköveteli, hogy a szerelők fűtött munka­helyen dolgozzanak. Nagy szükségük lenne már egy 80 tonna teherbírású csoporteme­­lő berendezésre, amivel a mo­tor javításához felemelhetnék a kocsiszekrényt. Technikai felkészültségük érdekében — amire tellett — sok mindent megtettek mér saját erejükből. Elkészítettek egy süllyesztő berendezést, amivel megoldották a motor­kocsik három tonna súlyú se­bességváltójának ki- és besze­relését. Új víztöltő berendezést létesítettek a Bb motorkocsik­hoz, így a gázolajtartályok fel­töltésével egyidőben kiegészít­hetik a motorkocsik vízkészle­tét is. Fél óra időmegtakarítást tesz ez lehetővé egy-egy mo­torkocsi „kiszerelésénél.” A motorszínekben, ahol a jármű­vek­ gyakran jönnek-mennek, mindenütt probléma a füstgáz elvezetése. Boda Emil főmér­nök és Geisz Mihály mérnök ötletes újítást dolgozott ki er­re. A motorkocsi tetején kive­zetett ki­pu­fogócsőhöz azbeszt­­zsák illeszkedik, mintegy kö­rülfogja a kipufogót. Ez az az­­besztzsák kéményben folyta­tódik, melyen át távozik a füstgáz. Mi lesz a további dieselesí­­té­ssel? Naponta foglalkoztatja ez a kérdés a pécsi fűtőház dolgozóit. Sajnos a problémát nehezíti hogy területükön igen sok még a gyenge felépítményű mellék­vonal, melyek nem bírják el a nagyteljesítményű Diesel­­mozdonyokat. A hazai jármű­ipar még „adósa” a vasútnak­­ kisebb tengelynyomású, kor-­ szerű Diesel-mozdonyokkal és­­ motorkocsikkzal. Az olyan vo-­­nalakon, mint a harkányfür­­dői, a beremendi és a sellyed, nagy szükség volna ezekre. Amíg várni kell rájuk, addig nem nélkülözhetők a 375-ös gőzmozdonyok. Ezek a régimó-­­­di gépek nagyon elavultak már, de rendelkeznek egy hal­latlan előnnyel — vannak! A pécsiek azért bíznak ab­ban, hogy sikerül megoldást találni problémáikra és diese­­lesítésük jövőre, s a­z azt kö­vető években nagyobb ütem­ben folytatódhat. Számítanak erre, ezért most tíz fiatal moz­­donylakatosunk tanulja a Die­sel-mozdony vezetést és többen várják, hogy dieseles­ tanfo­­lyamra kerülhessenek. Lőrincz János • • Önkéntes rendőrök tanácskozása A Hajdú-Bihar megyei Rendőrfőkapitányság Köz­rendvédelmi Osztálya a deb­receni igazgatóság területén működő 152 önkéntes rendőr részvételével tanácskozást tar­tott. A megyei közrendvédelmi főelőadó Ölveti János rendőr­százados részletesen foglalko­zott a 152 vasutas önkéntes rendőr munkájával. — Az igazgatóság területén 5186 szolgálati ténykedés bizo­nyítja, hogy az öntudatos rendőri csoportok vállalt haza­fias kötelességüknek eleget tettek — mondotta —. Szolgá­latukat a vasúti körzet-meg­bízottakkal együttesen és ön­állóan is példásan látták el. Intézkedésük közben bűncse­lekmény elkövetését akadá­lyozták meg, körözött személyt fogtak el, sőt h­atársértő sze­mélyek elfogásához is segítsé­get nyújtottak. Az önkéntes rendőrök munkája is hozzájá­rult ahhoz, hogy csökkentek a társadalmi tulajdon sérelmé­re elkövetett bűncselekmé­nyek. A beszámoló után a jelenle­vő önkéntes rendőrök közül 18-an szólaltak fel, tettek ér­demleges javaslatot és kértek segítséget munkájukhoz. A hozzászólások után Szőcs La­jos rendőr alezredes mintegy 4000 forint értékű tárgyi jutal­mat osztott szét a MÁV dol­gozóiból alakult önkéntes rendőri csoportok vezetői és dolgozói között. Mester József önkéntes rendőr átveszi a megérdemelt jutalmat, a megérdemelt T­eljesítette áruszállítási tervüket Debrecen állomás dolgozói az 1967. évi 273 396 tonna áruszállítási tervet november 31-ig 284 037 tonnára teljesítet­ték. Javult a tehervonatok át­lagos terhelése és a vonatkísé­rők egy szolgálati órára eső teljesítménye is kedvezően alakult. Növekedett a termelékeny­ség. A kocsitartózkodás ideje és a kocsiforduló csökkent. Az el­múlt időben különösen nagy gondot fordítottak a balesetek elkerülésére. A szakszervezet és a szakszolgálat fokozottabb ellenőrzésével balesetelhárítási oktatásokat és tanfolyamokat szerveztek. Jó eredményről tudnak beszámolni a menet­­rendszerűség és az egy órára eső mozdított súly teljesítmé­nyeinél is. A jó eredmény elérésében nagy része van annak, hogy a szállítók és szállíttatók a munkaszünetes napokon is össze tudták hangolni a rako­dásokat. Czeglédi Sándor MAGYAR VASUTAS j egészségünkre!... Vala- I-1 mennyiünk egészségére, akik véghezvittü­k 1967-et! Mert mi leheltünk életet min­den percébe, mi váltottuk munkás hétköznapokká a naptári esztendőt , mi lelke­sedtünk a magunk okozta örö­mök fölött és mi bánkódtunk önnön balgaságaink miatt. Egyszóval: éltük az évet. Mennyit örvendeztünk!... És mennyit bosszankodtunk. De mindig igyekeztünk megbé­kélni egymással — mi és az esztendő —, mert tudtuk, hogy frigyünket nem bont­hatja fel egyetlen hatóság sem, nincs válóper se olasz, se magyar módra. A legszabályosabb együtt­élés volt. Január 1-én 0 óra­kor kezdtük és december 31- én 24 órakor befejeztük. Úgy búcsúztunk, ahogy megismer­kedtünk — derűsen, pezsgő­pukkanással. Feledtük a rosz­­szat, s csak a jóra, a szépre emlékezünk. Igaz, ne tagadjuk, ezekben az utolsó, nehéz napjaiban hűtlenek lettünk hozzá. He­ves vérű kamaszként már a soron következőre gondoltunk, a sudár ifjúra — 1968-ra. Ar­ra az évre, amelytől oly sokat várunk, s amelynek fogadá­sára hónapok óta tudományos megalapozottsággal készül-­t tünk. Ezerkilencszázhatvannyolc.. Szokatlan még leírni, kimon­dani a nevét, de hisszük — hamarosan megszeretjük egy­mást. Elvégre kerek egy esz­tendőt kell jóban-rosszban együtt eltöltenünk. Szökőév ugyan, de mi nem engedjük elillanni. Üstökön ragadjuk, keményen kézben tartju­k, minden tudásával javunkat kell szolgálnia. Felkészültünk rá — reméljük, ő is miránk. Igaz, még ifjú, ő még csak tervezi az életet, ám felettünk nem múlt el nyomtalanul hat­vanhét. Van, akinek meghozta az első ősz hajszálat és van, akinek elorozta fejebúbjáról az utolsót is. Komolyodtunnk, érettebbek lettünk — megma­radt hajszálainkat elrendez­tük, a várt jövevény tisztele­tére. Mit is várunk tőle? Többet, sokkal többet, mint akár 67-től, akár 66-tól. Vala­mi egészen újat. Hiszen év­elődje sem dolgozott rosszul, csak néhány példát idézünk: az esztendő elején megindult az égszínkék Tokaj-expressz, s 1967 végétől már Záhonyig röpíti az elektromos áram a szerelvényeket. Év közben volt némi káosz, egyes vona­tok hűtlenek lettek a Keleti pályaudvarhoz, s a jó öreg Józsefvárosba tették át állo­máshelyüket. 1968-tól elvár­juk, hogy a korábbi eredmé­nyekhez mérje valamennyi cselekedetét. Lesz tennivalója — ott kell állnia a Keleti mellett, s jelen kell, hogy le­gyen a Róbert Károly körút környékén is, ahol évtizedes gondot hidalunk át. S mit vár tőlünk­­? Karácsony éjszakáján be­zörgetett ablakomon és ál­momban tollba mondta rövid nyilatk­ozatát. Elvárja — mon­dotta —, hogy legalább úgy támogassuk, mint év­ előd­jét... sőt,, ha lehet, még job­ban! Szavaiból megállapítot­tam, hogy törekvő legény, aki szeretné nevét emlékezetessé tenni a történelem lapjain. Ígérjük, hogy segítségére le­szünk. De a gyeplőt mi tartjuk k­ézben! Nosza rajta, bevésheti nevét a történelembe, de kizá­rólag aranyló betűkkel. Söté­ten lappangó tervekről jót mondunk, tegyen let Békés szándékainkban legyen velünk, különben megtagadjuk! Ám­, ha céljainkkal, reformjaink­kal egyetért, támogatni fog­junk, azon leszünk, hogy mi­korra lejár a megbízatása, méltán érdemelje ki a nyug­díját! Kedves 1968! Ezennel élet­­társunkká fogadjuk. Emeljük poharunkat önre, vagyis — a mi egészségünkre! ...Ha nem tévedünk, mi vagyunk az idő­sebbek ... Szervusz cimbora! Ásókapa szilveszterig! De vigyázz, nagyon vigyázz — résen leszünk! És ha nem t­iselkedsz becsületesen, az év­tizedhez méltóan — ismét magázódni fogun­k! Földes Tamás GYEREKES KIFOGÁS — Egy kis hó és máris elakadunk?! — Kérem szépen, én készültem ... (Pusztai Pál rajza) 1988. JANUAR 1. Határidő előtt A MÁV Szak- és Szerelő­­ipari Főnökség Betonipari Üzeme 1967. évi tervét decem­ber 9-én teljesítette. A terv idő előtti teljesítésében igen nagy szerepe volt a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom 50 éves évfordulója tiszteleté­re kezdeményezett munkaver­senynek. A szocialista brigá­dok munkafelajánlásokkal segítették elő az üzem tervtel­jesítését. Vasbetonszerelő szakmun­kásokban a már évek óta kró­nikussá vált munkaerőhiány az idén fokozott mértékben je­lentkezett. Ezen az üzem gaz­dasági és mozgalmi vezetői úgy segítettek, hogy — félre­téve az évei­ során kialakult előítéletet — női betanított munkásokat állítottak be a vasbetonszerelők mellé. A vasút­­pálya mmn sétatér A Magyar Vasutas 1967. no­vember 1-i számában megje­lent „Az ÁBEC egyéves ta­pasztalatairól” című cikket né­hány gondolattal és egy meg­történt esettel, mások tanulsá­gára ki szeretném egészíteni. Amint arra a cikk írója is helyesen mutatott rá, a vasút­nál baj van a munka megszer­vezésével, s talán még kiegé­szíteném, hogy hiba van a to­­latószolgálatnál a végzendő munka gondos irányításával is. A tolatásvezetők, vonatvezetők többsége a tola­tócsapat tagjai előtt nem rendelkeznek azzal a tekintéllyel, azzal az erélyes irányító­készséggel, amit ez a munka feltétlenül megköve­tel, így a tolatásban résztve­vők többsége kénye-kedve sze­rint végzi munkáját és az ap­róbb szabálytalanságokból szinte észrevétlenül helytelen munk­amódszerek alakulnak ki, ami rendszerint balesettel végződik. A tolatásvezetők és vonatvezetők beosztottjaiktól eltűrik ezt a magatartást, és amikor egy-egy bekövetkezett baleset után a kihallgatásukra kerül sor, úgy vallanak, hogy mindent az utasítások szelle­mében végeztek és a bekövet­kezett balesetet a puszta vélet­lennek tulajdonítják. Az élet­ben semmi sem történik ok nélkül! Tehát egy bekövetke­zett balesetnek is feltétlenül oka van! A rendelet csak annyit ér... A személyi balesetek vizsgá­latánál általános tapasztalat, hogy igen kevés azoknak a sze­mélyi sérüléseknek a száma, amelyek a berendezések hiá­nyosságából adódnak. Több személy kihallgatása után rendszerint kiderül, hogy a to­latásban résztvevők az utasítás ellenes cselekedetek sorozatát követik el és ezek idézték elő a baleseteket. Itt kell rámutatni egy másik súlyos hibára, az egyes dolgo­zóig közömbös, figyelmetlen, nemtörődöm magatartására. Ahol a munkafegyelem jó, ott nem is igen fordul elő baleset A 34-es törvényerejű rende­let a tolatásvezetők kezébe ad­ta a tolatócsapatnál a lehető­séget a munkafegyelem meg­szilárdítására, de ezzel a lehe­tőséggel igen kevés tolatásve­zető él. A Vhu. 12. § (1) bekkez­­dése előírja, hogy azt a dolgo­zót, aki a biztonságos és egész­séges munk­avégzés szabályait figyelmeztetés ellenére sem­ tartja meg, a munka további végzésétől azonnal el kell tilta­ni. Ennek megtartása elsődle­gesen­ a munkahely közvetlen irányítójának a feladata. Minden rendelet, utasítás, törvény csak annyit ér, ameny­­nyit a gyakorlati életben meg­valósítunk belőlük. Mi tehát a teendő a személyi balesetek megelőzése érdekében? Fegyel­mezett magatartás, a munka alapos megszervezése, felelős­ségteljes irányítása, jó hozzá­állás és végül, de nem utolsó sorban az utasítások és óvó­rendszabályokban előírtak: be­tartása és betartatása. A vasút veszélyes üzem Ugyanennek a számnak a „Baleset krónika’’ rovatában négy olyan súlyos balesetről olvashattunk, amely az űrszel­vényen belüli tartózkodásnak volt a következménye. Mi ez, ha nem a munkafegyelem hiá­nya? A 1 .vasúti pályatest nem rózsaliget, ahol veszélytelenül lehet sétálni! A vasútüzem ve­szélyes volta nem vitatható, de csak azok számára veszélyes, akik figyelmetlenek és munka közben az utasítások és óvó­­rendszabályokban foglaltakat figyelmen kívül hagyják. A vasút területén gyalogos közlekedés alkalmával min­­dankkor űrszelvényen kívül kell közlekedni és ha az oda való belépés szü­sségessége fel­merül, belépés előtt meg kell győződni annak veszélytelensé­géről. .Mindenki ezt teszi,ami­­kor a járdáról lelépni szándé­kozik az úttestre. A vasút terü­letén ez még csak fokozottab­ban áll! A tolatási mozgásokat, kocsik összealusztását oly mó­don kell szabályozni, hogy a kocsik összeolvasztása még a legkisebb veszéllyel sem jár­jon. Ha csal, a legkisebb kétely is felmerül a dolgozóban a ko­csik biztonságos összeakasztá­­sát illetően, nem szabad a ko­r­csik közé menni. Ezt diktálja a józan ész is! Fegyelmet­thnség s csonkulásos baleset Íme egy példa a fegy­el­meze­tt­lenségre. 1967. november 1-én jobb karján csonkulásos üzemi balesetet szenvedett a Somogyi szob állomás létszámába tar­tozó Csősz Győző 18 éves vo­­n­atfékező. Nagyatád állomásról a 19 kocsiból összeállított 5999. sz. vonatot menesztette a forgal­mi szolgálattevő. Amikor „Vo­natkísérők a helyükre” jelzést adta két vonatfékező is a kije­lölt fékállástól jóval távolabb, a vonat közepe táján adtá­k az „Indulásra készen’’ jelzést. Senki sem gondolt arra, hogy jeladás után a sérült nem foglalja el kijelölt fékhelyét Nevezett a vonat indulása köz­ben előre ment a forgalmi iroda elé, ahol ismerősével találko­zott és hívta, hogy menjen ve­lük, mert így hamarább haza ér. Elvette nagykabátját, ak­tatáskáját és még akkor sem mentek a közeledő zártér­ felé, hanem a vágány mellett állva megvárták amíg a vonat zár­féke odaérkezik. Mindketten futni kezdtek a fékbódéval elő­re álló kocsi mellett. A civil­nek sikerült felugrania, de a sérült kezében a nagykabáttal és aktatáskával nem tudott fel­ugrani a tizenöt km/ó sebessé­gű vonat kocsijának fékállásá­ra és tússzá esve keze a sírszál­ra került, melyet a kocsi kere­ke levágott. Ez is hű példája a fegyelme­zetlenségnek, utasítás ellenes magatartásnak, amely egy élet­erős fiatalembernek az élete kezdetén pecsételte meg a sor­sát. Bánfai Domokos felügyelő, Pécs

Next