Magyar Vasutas, 1968 (12. évfolyam, 1-24. szám)
1968-01-02 / 1. szám
4 SEGÍTSÉG ÉS GOND Hogyan biztosítják a tárgyi és a személyi feltételeket? Diesel-motorok a pécsi fűtőházban A negyedik negyedévre hat darab öttengelyes Eb motorkocsival gyarapodott a pécsi fűtőház gépparkja. Igaz, hogy a pécsiért már régóta üzemeltetnek Diesel-motoros járműveket, de ezek a kis Ab motorkocsik — lévén csak 120 lóesűnek — ma már nem felelnek meg a korszerűség követelményeinek. A hat motorkocsi természetesen csak a pécsi fűtőháznál tekinthető újnak, hiszen már legalább tíz esztendőt töltöttek a Déli fűtőháznál. Alaposan „lefutották” már magukat, de azért 500 lóerős motorjukkal — ha rendben vannak — még kitűnően használható gépeik. Nem csoda, hogy a pécsiek örömmel fogadták a Bb motorkocsikat, hiszen a pécsi területen így lehetővé vált a Diesel-vontatás kiterjesztése. De amennyi örömet hozott ez a segítség, legalább annyi gondot is jelentett, s jelent ma is. Örvendetes a segítség, hiszen a hat Eb motorkocsi révén több viszonylatban, így Pécs— Mohács és Pécs—Barcs között már a legtöbb személyvonatot ezekkel továbbíthatják. Nagy hasznukat veszik majd a nyári forgalomban is, hiszen balatoni vonataik élére nem kell gőzösöket kapcsolniok. Problémát okoz viszont, hogy a gyakran megálló személyvonatoknál nem lehhet jól kihasználni a Bb motorkocsikat. Üzemeltetésük sebes- és gyorsvonatoknál a leggazdaságosabb__ Jó lenne tehát, ha legalább Nagykanizsáig, vagy Szombathelyig futhatnának a nagyobb sebességű vonatokkal. A pécsi fűtőházban készülteka Diesel-motorok fogadására. Arról, hogy ez mégsem sikerült teljes mértékben, nem tehetnek. Azt ugyanis, ami tőlük függött, időben és rendben megtették. Így biztosították a motorkocsik üzemeltetésének személyi feltételeit. Húsz motorvezetőjük tette le a szükséges típusismereti vizsgát, tíz lakatosuk és villanyszerelőjük szerezte meg a közelmúltban a rákosi és a szentesi motorüzemekben a Bb motorkocsikhoz szükséges szerelési gyakorlatot. A Diesel - motoros részleg reszortvezetői is megfelelő továbbképzésben részesültek. Három vágány leválasztásával létesítettek „társbérletet” a dieselek részére. Arról viszont nem tehetnek, hogy az így kialakított motorszín központi fűtése csak jövőre készül el. A MÁV Szak- és Szerelőipari Főnökség ugyanis nem tudta előbb megkezdeni a 250 ezer forintos beruházással épülő létesítmény munkáját. Pedig sürgős munka ez, ötfokos hidegben már rendszeresen járatni kell a motorokat, hogy megóvják őket a fagyástól s a motorjavítás bonyolultsága egyébként is megköveteli, hogy a szerelők fűtött munkahelyen dolgozzanak. Nagy szükségük lenne már egy 80 tonna teherbírású csoportemelő berendezésre, amivel a motor javításához felemelhetnék a kocsiszekrényt. Technikai felkészültségük érdekében — amire tellett — sok mindent megtettek mér saját erejükből. Elkészítettek egy süllyesztő berendezést, amivel megoldották a motorkocsik három tonna súlyú sebességváltójának ki- és beszerelését. Új víztöltő berendezést létesítettek a Bb motorkocsikhoz, így a gázolajtartályok feltöltésével egyidőben kiegészíthetik a motorkocsik vízkészletét is. Fél óra időmegtakarítást tesz ez lehetővé egy-egy motorkocsi „kiszerelésénél.” A motorszínekben, ahol a járművek gyakran jönnek-mennek, mindenütt probléma a füstgáz elvezetése. Boda Emil főmérnök és Geisz Mihály mérnök ötletes újítást dolgozott ki erre. A motorkocsi tetején kivezetett kipufogócsőhöz azbesztzsák illeszkedik, mintegy körülfogja a kipufogót. Ez az azbesztzsák kéményben folytatódik, melyen át távozik a füstgáz. Mi lesz a további dieselesítéssel? Naponta foglalkoztatja ez a kérdés a pécsi fűtőház dolgozóit. Sajnos a problémát nehezíti hogy területükön igen sok még a gyenge felépítményű mellékvonal, melyek nem bírják el a nagyteljesítményű Dieselmozdonyokat. A hazai járműipar még „adósa” a vasútnak kisebb tengelynyomású, kor- szerű Diesel-mozdonyokkal és motorkocsikkzal. Az olyan vo-nalakon, mint a harkányfürdői, a beremendi és a sellyed, nagy szükség volna ezekre. Amíg várni kell rájuk, addig nem nélkülözhetők a 375-ös gőzmozdonyok. Ezek a régimó-di gépek nagyon elavultak már, de rendelkeznek egy hallatlan előnnyel — vannak! A pécsiek azért bíznak abban, hogy sikerül megoldást találni problémáikra és dieselesítésük jövőre, s az azt követő években nagyobb ütemben folytatódhat. Számítanak erre, ezért most tíz fiatal mozdonylakatosunk tanulja a Diesel-mozdony vezetést és többen várják, hogy dieseles tanfolyamra kerülhessenek. Lőrincz János • • Önkéntes rendőrök tanácskozása A Hajdú-Bihar megyei Rendőrfőkapitányság Közrendvédelmi Osztálya a debreceni igazgatóság területén működő 152 önkéntes rendőr részvételével tanácskozást tartott. A megyei közrendvédelmi főelőadó Ölveti János rendőrszázados részletesen foglalkozott a 152 vasutas önkéntes rendőr munkájával. — Az igazgatóság területén 5186 szolgálati ténykedés bizonyítja, hogy az öntudatos rendőri csoportok vállalt hazafias kötelességüknek eleget tettek — mondotta —. Szolgálatukat a vasúti körzet-megbízottakkal együttesen és önállóan is példásan látták el. Intézkedésük közben bűncselekmény elkövetését akadályozták meg, körözött személyt fogtak el, sőt határsértő személyek elfogásához is segítséget nyújtottak. Az önkéntes rendőrök munkája is hozzájárult ahhoz, hogy csökkentek a társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett bűncselekmények. A beszámoló után a jelenlevő önkéntes rendőrök közül 18-an szólaltak fel, tettek érdemleges javaslatot és kértek segítséget munkájukhoz. A hozzászólások után Szőcs Lajos rendőr alezredes mintegy 4000 forint értékű tárgyi jutalmat osztott szét a MÁV dolgozóiból alakult önkéntes rendőri csoportok vezetői és dolgozói között. Mester József önkéntes rendőr átveszi a megérdemelt jutalmat, a megérdemelt Teljesítette áruszállítási tervüket Debrecen állomás dolgozói az 1967. évi 273 396 tonna áruszállítási tervet november 31-ig 284 037 tonnára teljesítették. Javult a tehervonatok átlagos terhelése és a vonatkísérők egy szolgálati órára eső teljesítménye is kedvezően alakult. Növekedett a termelékenység. A kocsitartózkodás ideje és a kocsiforduló csökkent. Az elmúlt időben különösen nagy gondot fordítottak a balesetek elkerülésére. A szakszervezet és a szakszolgálat fokozottabb ellenőrzésével balesetelhárítási oktatásokat és tanfolyamokat szerveztek. Jó eredményről tudnak beszámolni a menetrendszerűség és az egy órára eső mozdított súly teljesítményeinél is. A jó eredmény elérésében nagy része van annak, hogy a szállítók és szállíttatók a munkaszünetes napokon is össze tudták hangolni a rakodásokat. Czeglédi Sándor MAGYAR VASUTAS j egészségünkre!... Vala- I-1 mennyiünk egészségére, akik véghezvittük 1967-et! Mert mi leheltünk életet minden percébe, mi váltottuk munkás hétköznapokká a naptári esztendőt , mi lelkesedtünk a magunk okozta örömök fölött és mi bánkódtunk önnön balgaságaink miatt. Egyszóval: éltük az évet. Mennyit örvendeztünk!... És mennyit bosszankodtunk. De mindig igyekeztünk megbékélni egymással — mi és az esztendő —, mert tudtuk, hogy frigyünket nem bonthatja fel egyetlen hatóság sem, nincs válóper se olasz, se magyar módra. A legszabályosabb együttélés volt. Január 1-én 0 órakor kezdtük és december 31- én 24 órakor befejeztük. Úgy búcsúztunk, ahogy megismerkedtünk — derűsen, pezsgőpukkanással. Feledtük a roszszat, s csak a jóra, a szépre emlékezünk. Igaz, ne tagadjuk, ezekben az utolsó, nehéz napjaiban hűtlenek lettünk hozzá. Heves vérű kamaszként már a soron következőre gondoltunk, a sudár ifjúra — 1968-ra. Arra az évre, amelytől oly sokat várunk, s amelynek fogadására hónapok óta tudományos megalapozottsággal készül-t tünk. Ezerkilencszázhatvannyolc.. Szokatlan még leírni, kimondani a nevét, de hisszük — hamarosan megszeretjük egymást. Elvégre kerek egy esztendőt kell jóban-rosszban együtt eltöltenünk. Szökőév ugyan, de mi nem engedjük elillanni. Üstökön ragadjuk, keményen kézben tartjuk, minden tudásával javunkat kell szolgálnia. Felkészültünk rá — reméljük, ő is miránk. Igaz, még ifjú, ő még csak tervezi az életet, ám felettünk nem múlt el nyomtalanul hatvanhét. Van, akinek meghozta az első ősz hajszálat és van, akinek elorozta fejebúbjáról az utolsót is. Komolyodtunnk, érettebbek lettünk — megmaradt hajszálainkat elrendeztük, a várt jövevény tiszteletére. Mit is várunk tőle? Többet, sokkal többet, mint akár 67-től, akár 66-tól. Valami egészen újat. Hiszen évelődje sem dolgozott rosszul, csak néhány példát idézünk: az esztendő elején megindult az égszínkék Tokaj-expressz, s 1967 végétől már Záhonyig röpíti az elektromos áram a szerelvényeket. Év közben volt némi káosz, egyes vonatok hűtlenek lettek a Keleti pályaudvarhoz, s a jó öreg Józsefvárosba tették át állomáshelyüket. 1968-tól elvárjuk, hogy a korábbi eredményekhez mérje valamennyi cselekedetét. Lesz tennivalója — ott kell állnia a Keleti mellett, s jelen kell, hogy legyen a Róbert Károly körút környékén is, ahol évtizedes gondot hidalunk át. S mit vár tőlünk? Karácsony éjszakáján bezörgetett ablakomon és álmomban tollba mondta rövid nyilatkozatát. Elvárja — mondotta —, hogy legalább úgy támogassuk, mint év elődjét... sőt,, ha lehet, még jobban! Szavaiból megállapítottam, hogy törekvő legény, aki szeretné nevét emlékezetessé tenni a történelem lapjain. Ígérjük, hogy segítségére leszünk. De a gyeplőt mi tartjuk kézben! Nosza rajta, bevésheti nevét a történelembe, de kizárólag aranyló betűkkel. Sötéten lappangó tervekről jót mondunk, tegyen let Békés szándékainkban legyen velünk, különben megtagadjuk! Ám, ha céljainkkal, reformjainkkal egyetért, támogatni fogjunk, azon leszünk, hogy mikorra lejár a megbízatása, méltán érdemelje ki a nyugdíját! Kedves 1968! Ezennel élettársunkká fogadjuk. Emeljük poharunkat önre, vagyis — a mi egészségünkre! ...Ha nem tévedünk, mi vagyunk az idősebbek ... Szervusz cimbora! Ásókapa szilveszterig! De vigyázz, nagyon vigyázz — résen leszünk! És ha nem tiselkedsz becsületesen, az évtizedhez méltóan — ismét magázódni fogunk! Földes Tamás GYEREKES KIFOGÁS — Egy kis hó és máris elakadunk?! — Kérem szépen, én készültem ... (Pusztai Pál rajza) 1988. JANUAR 1. Határidő előtt A MÁV Szak- és Szerelőipari Főnökség Betonipari Üzeme 1967. évi tervét december 9-én teljesítette. A terv idő előtti teljesítésében igen nagy szerepe volt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50 éves évfordulója tiszteletére kezdeményezett munkaversenynek. A szocialista brigádok munkafelajánlásokkal segítették elő az üzem tervteljesítését. Vasbetonszerelő szakmunkásokban a már évek óta krónikussá vált munkaerőhiány az idén fokozott mértékben jelentkezett. Ezen az üzem gazdasági és mozgalmi vezetői úgy segítettek, hogy — félretéve az évei során kialakult előítéletet — női betanított munkásokat állítottak be a vasbetonszerelők mellé. A vasútpálya mmn sétatér A Magyar Vasutas 1967. november 1-i számában megjelent „Az ÁBEC egyéves tapasztalatairól” című cikket néhány gondolattal és egy megtörtént esettel, mások tanulságára ki szeretném egészíteni. Amint arra a cikk írója is helyesen mutatott rá, a vasútnál baj van a munka megszervezésével, s talán még kiegészíteném, hogy hiba van a tolatószolgálatnál a végzendő munka gondos irányításával is. A tolatásvezetők, vonatvezetők többsége a tolatócsapat tagjai előtt nem rendelkeznek azzal a tekintéllyel, azzal az erélyes irányítókészséggel, amit ez a munka feltétlenül megkövetel, így a tolatásban résztvevők többsége kénye-kedve szerint végzi munkáját és az apróbb szabálytalanságokból szinte észrevétlenül helytelen munkamódszerek alakulnak ki, ami rendszerint balesettel végződik. A tolatásvezetők és vonatvezetők beosztottjaiktól eltűrik ezt a magatartást, és amikor egy-egy bekövetkezett baleset után a kihallgatásukra kerül sor, úgy vallanak, hogy mindent az utasítások szellemében végeztek és a bekövetkezett balesetet a puszta véletlennek tulajdonítják. Az életben semmi sem történik ok nélkül! Tehát egy bekövetkezett balesetnek is feltétlenül oka van! A rendelet csak annyit ér... A személyi balesetek vizsgálatánál általános tapasztalat, hogy igen kevés azoknak a személyi sérüléseknek a száma, amelyek a berendezések hiányosságából adódnak. Több személy kihallgatása után rendszerint kiderül, hogy a tolatásban résztvevők az utasítás ellenes cselekedetek sorozatát követik el és ezek idézték elő a baleseteket. Itt kell rámutatni egy másik súlyos hibára, az egyes dolgozóig közömbös, figyelmetlen, nemtörődöm magatartására. Ahol a munkafegyelem jó, ott nem is igen fordul elő baleset A 34-es törvényerejű rendelet a tolatásvezetők kezébe adta a tolatócsapatnál a lehetőséget a munkafegyelem megszilárdítására, de ezzel a lehetőséggel igen kevés tolatásvezető él. A Vhu. 12. § (1) bekkezdése előírja, hogy azt a dolgozót, aki a biztonságos és egészséges munkavégzés szabályait figyelmeztetés ellenére sem tartja meg, a munka további végzésétől azonnal el kell tiltani. Ennek megtartása elsődlegesen a munkahely közvetlen irányítójának a feladata. Minden rendelet, utasítás, törvény csak annyit ér, amenynyit a gyakorlati életben megvalósítunk belőlük. Mi tehát a teendő a személyi balesetek megelőzése érdekében? Fegyelmezett magatartás, a munka alapos megszervezése, felelősségteljes irányítása, jó hozzáállás és végül, de nem utolsó sorban az utasítások és óvórendszabályokban előírtak: betartása és betartatása. A vasút veszélyes üzem Ugyanennek a számnak a „Baleset krónika’’ rovatában négy olyan súlyos balesetről olvashattunk, amely az űrszelvényen belüli tartózkodásnak volt a következménye. Mi ez, ha nem a munkafegyelem hiánya? A 1 .vasúti pályatest nem rózsaliget, ahol veszélytelenül lehet sétálni! A vasútüzem veszélyes volta nem vitatható, de csak azok számára veszélyes, akik figyelmetlenek és munka közben az utasítások és óvórendszabályokban foglaltakat figyelmen kívül hagyják. A vasút területén gyalogos közlekedés alkalmával mindankkor űrszelvényen kívül kell közlekedni és ha az oda való belépés szüsségessége felmerül, belépés előtt meg kell győződni annak veszélytelenségéről. .Mindenki ezt teszi,amikor a járdáról lelépni szándékozik az úttestre. A vasút területén ez még csak fokozottabban áll! A tolatási mozgásokat, kocsik összealusztását oly módon kell szabályozni, hogy a kocsik összeolvasztása még a legkisebb veszéllyel sem járjon. Ha csal, a legkisebb kétely is felmerül a dolgozóban a kocsik biztonságos összeakasztását illetően, nem szabad a korcsik közé menni. Ezt diktálja a józan ész is! Fegyelmetthnség s csonkulásos baleset Íme egy példa a fegyelmezettlenségre. 1967. november 1-én jobb karján csonkulásos üzemi balesetet szenvedett a Somogyi szob állomás létszámába tartozó Csősz Győző 18 éves vonatfékező. Nagyatád állomásról a 19 kocsiból összeállított 5999. sz. vonatot menesztette a forgalmi szolgálattevő. Amikor „Vonatkísérők a helyükre” jelzést adta két vonatfékező is a kijelölt fékállástól jóval távolabb, a vonat közepe táján adták az „Indulásra készen’’ jelzést. Senki sem gondolt arra, hogy jeladás után a sérült nem foglalja el kijelölt fékhelyét Nevezett a vonat indulása közben előre ment a forgalmi iroda elé, ahol ismerősével találkozott és hívta, hogy menjen velük, mert így hamarább haza ér. Elvette nagykabátját, aktatáskáját és még akkor sem mentek a közeledő zártér felé, hanem a vágány mellett állva megvárták amíg a vonat zárféke odaérkezik. Mindketten futni kezdtek a fékbódéval előre álló kocsi mellett. A civilnek sikerült felugrania, de a sérült kezében a nagykabáttal és aktatáskával nem tudott felugrani a tizenöt km/ó sebességű vonat kocsijának fékállására és tússzá esve keze a sírszálra került, melyet a kocsi kereke levágott. Ez is hű példája a fegyelmezetlenségnek, utasítás ellenes magatartásnak, amely egy életerős fiatalembernek az élete kezdetén pecsételte meg a sorsát. Bánfai Domokos felügyelő, Pécs