Magyar Vasutas, 1969 (13. évfolyam, 1-24. szám)

1969-01-02 / 1. szám

* MAGYAR VANITAS A Vasutasok Szakszervezete Központi Vezetőségének intézkedési terve az agitációs, propaganda és kulturális nevelő munka fejlesztésére A központi vezetőség a SZOT 1968. szeptember 21-i ülésén elfogadott — „A szak­szervezetek időszerű felada­tai az agitációs-, propagan­da- és kulturális nevelő­munka •fejlesztésében” című 1. Az agitáció és propa­ganda eszközeivel, a felvilá­gosító- és nevelőtevékeny­ség hatékonyabbá tételével — értekezletek, oktatás, írá­sos kiadványok — nyújtson segítséget a közép- és alap­szervezeteknek az intézkedé­si tervben foglalt feladatok végrehajtásához. 2. Rendszeresen — réte­genként — vizsgálja a dol­gozók eszmei, politikai szín­vonalát, a kulturális igénye­iket és ellátottságot. Tegyen intézkedéseket a politikai színvonal emelésére, a kul­turális ellátottság javítására. 3. Mérje fel a szakszerve­zet termelési és munkavé­delmi propagandájának hely­zetét, hatékonyságát, szabja meg a követendő tennivaló­kat. 4. A szakszervezeti és üze­mi demokrácia fórumait se­gítse hatékonyabban felhasz­nálni a gazdaságirányítás új rendszerének eredményes kibontakoztatására. 5. A szakszervezet kiadvá­nyaiban­ — elsősorban a Ma­gyar Vastíjus­ban — növelni kell a kulturális, nevelő és agitációs jelleget. 6. Különös gondot kell for­dítani az általános iskolába járók számának növelésére. A vasút tanfolyam- és vizs­garendszerét, a szakmai ok­tatást a vezérigazgatósággal együttműködve a technikai követelményeknek megfele­lően módosítani kell. 7. Segítse elő a szakszerve­zet művészi ízlésformáló ha­tékonyságának növelését, az öntevékeny művészeti cso­portok célirányos tevékeny­ségét. 3. A szakszervezet hagyo­mányos kultúrnevelési fel­adatait — képzőművészet, könyvtármozgalom, ismeret­­terjesztés, szakköri tevékeny­ség, művészeti csoportok, stb. — tovább kell folytatni, szín­vonalát növelni. Anyagi esz­közökkel is segíteni kell a 1. Nyújtsanak segítséget az alapszervezeteknek az intéz­kedési tervben foglaltak vég­rehajtásához. 2. Készítsék fel az alap­szervezeti reszortfelelősöket mindennapos érdekvédelmi, nevelési és agitációs felada­tok ellátására. Felelősek, hogy a középszerv területén levő alapszervezetek nevelő mun­kája minél hatékonyabb le­gyen, minél szorosabb kap­csolat alakuljon ki a dolgo­zók és a vezetők között. 3. Rendszeresen ellenőriz­zék és segítsék a politikai tömegmunkát. Követeljék meg a szakszervezeti taggyű­lések, termelési tanácskozá­sok, bizalmi értekezletek rendszeres megtartását. Gyűjt­sék össze a tagság vélemé­nyét, ismerjék a dolgozók mindenkori hangulatát, igé­nyeit, s tegyenek intézkedést egyrészt a tájékoztatásra, másrészt a hatáskörükbe tar­tozó problémák megoldására. 4. Az alapszervezeti vá­lasztások során nyújtsanak segítséget a megfelelő káde­rek kiválasztásához. A vá­lasztások után szervezzék meg az aktívák oktatását. A továbbiakban gondoskodja­nak rendszeres tájékoztatá­sukról. 5. Hassanak oda, hogy a választások idején az agitá­ció és propaganda tevékeny­ség megélénküljön, aktívab­bá, meggyőzőbbé váljon. 6. Érjék el, hogy az üzemi demokrácia fórumain a dol­gozók felvetett kérdéseikre, javaslataikra, kéréseikre,­­ állásfoglalás alapján meg­tárgyalta a vasutas-szakszer­vezetre vonatkozó feladato­kat. A végrehajtás érdekében az egyes szakszervezeti szer­vek teendőit az alábbiakban szabja meg: kulturális létesítmények fej­lődését, a klubrendszer szé­lesítését. 9. A szakszervezet nemzet­közi tevékenységét a meg­levő kapcsolatok megtartásá­val, újak létesítésével tovább kell fejleszteni. 10. A kulturális ellátottsá­got érintő és a szakmai ve­zetéssel közösen kiadott ren­delkezéseket vizsgálják felül, s gondoskodjanak azok kor­szerű megújításáról. 11. A kulturális nevelő, agitációs és propaganda mun­ka irányítása személyi és szervezeti feltételeinek javí­tása érdekében: a) A szakszervezet központ­jában létre kell hozni a kulturális, agitációs és pro­paganda osztályt. b) A debreceni, miskolci, pécsi, szegedi, szombathelyi területi bizottságok apparátu­sát meg kell erősíteni egy kultur reszortos munkatárs beállításával. 12. A részesedési alap fel­osztásánál az elnökség vegye figyelembe a központi veze­tőség állásfoglalását a kul­turális és nevelési feladato­kat illetően. 13. Tűzze napirendre a szo­cialista brigádmozgalom fej­lesztésével, hatékonyságának emelésével kapcsolatos teen­dőket. 14. A tiszteletdíjasok szer­ződését felül kell vizsgálni. Új szerződések megkötésé­nél a megbízatás alapfelté­tele a politikai megbízható­ság, a szakmai hozzáértés és a szakképzettség legyen. Fi­gyelembe véve, hogy 1973-tól tiszteletdíjasként csak olyan dolgozó alkalmazható, aki megfelelő szakvizsgával és működési engedéllyel ren­delkezik. 15. Különös gondot kell fordítani a Tanácsköztársa­ság kikiáltásának 50. évfor­dulója, és hazánk felszaba­dulásának 25. évfordulója méltó megünneplésére, gyors és kellően indokolt választ kapjanak. 7. Ellenőrizzék a kulturá­lis célra juttatott és általá­ban a rendelkezésre álló anyagi eszközök célszerű fel­­használását. 8. Vizsgálják rendszeresen az alapszervezetek kulturális, agitációs és propaganda tevé­kenységét. Segítsék a szemé­lyi, szervezeti feltételek, esz­közök, módszerek fejlesztését és kialakítását. 9. Mérjék fel területük kulturális ellátottságát, hatá­rozzák meg az igények kielé­gítésének mértékét, és sor­rendjét. A kulturális alap felosztásának ez képezze az alapját. 10. Évközben is vizsgálják „A társadalmunk időszerű kérdései” tanfolyamok hely­zetét. Szorgalmazzák az alap­szervezeteknél az állami ok­tatásban részt vevők segíté­sét, patronálását. 11. A területi oktatási és ismeretterjesztési tanács munkáját segítsék, ellenőriz­zék.­­ 12. A központi vezetőség irányelveit tűzzék napirend­re, és szabják meg a konkrét feladatokat. A végrehajtás segítését és ellenőrzését — részfeladatonként — építsék be 1969. évi munkatervükbe. A b­itmnpsBorreBotoh íflndnin . 1.. A világnézeti, politikai nevelés szempontjából az ed­diginél jobban figyelembe kell venni a dolgozók rétege­­ződését, tudati színvonalát. Ezek ismeretében kell meg­határozni az aktivisták agitá­ciós, propaganda feladatait. Az aktivisták felkészítése során esetenként meg kell határozni az agitációs jelle­gű tennivalókat és a propa­ganda célkitűzéseket. 2. Nagy gondot kell fordí­tani a testületi ülésekre, a szakszervezeti taggyűlések tartalmára. A taggyűlések jó alkalmat teremtenek ar­ra, hogy a döntésre váró kérdésekben kikérjék a tag­ság véleményét, és beszámol­janak a megbízások végre­hajtásáról. 3. A dolgozók felvilágosítá­sának egyik fontos eszköze a szóbeli agitáció. Mindenütt törekedni kell az önálló, he­lyi agitációs tevékenységre. A mindennapi politikai ne­velőmunka elsősorban a bi­zalmiak útján valósulhat meg. Ezért fokozott gondot kell fordítani a bizalmiak felké­szítésére és oktatására. Nö­velni kell a bizalmiak tekin­télyét a rendszeres informá­láson túl véleményük kiké­résével is. 4. Az üzemi demokrácia fórumait jobban fel kell használni a dolgozók tulaj­donosi szemléletének erősí­tésére. Fel kell használni ezeket a gazdasági reform helyes értelmezésére, az egyéni, vállalati, népgazdasá­gi érdekek összhangjának megértetésére. 5. Tovább kell fejleszteni a szocialista brigádm­ozgal­­mat. Különösen a szocialista együttélésre, az önművelésre vonatkozó vállalások tartal­mát kell javítani. Javasolják a jól dolgozó kollektívákat anyagi és erkölcsi elismerés­re, gondoskodjanak eredmé­nyeik, módszereik nyilvános­ságáról. 6. Fejlesszék a termelési és műszaki propaganda eszkö­zeit­: különösen a szakmai műveltség és az új technikai ismeretek elsajátítására tö­rekedjenek. A műszaki mun­kásakadémiákat használják fel e célkitűzések megvalósí­tására. 7. Nagyobb figyelmet kell fordítani az írásos agitáció­­ra. Szorgalmazzák a szak­­szervezeti kiadványok előfi­zetését és felhasználását. Nö­velni kell a Népszava, a Munka és a Magyar Vasutas olvasótáborát. 8. A propaganda munka jobban irányuljon a marxis­ta világnézet elterjesztésére. Hatékonyabban kell magya­rázni a párt gazdasági és politikai céljait, különösen a gazdasági mechanizmus gya­korlati alkalmazása szem­pontjából. 9. Fentiek elérésének fon­tos eszköze „A társadalmunk időszerű kérdései” tanfolya­mok. Fordítsanak különös gondot a propagandisták ki­választására, felkészítésére, a hallgatók kiválogatására. Használják fel a tanfolya­mokat a sajátos helyi prob­lémák, feladatok megtárgya­lására. Tekintsék fontos in­formációs forrásnak, a dol­gozók véleménynyilvánítá­sa egyik fórumának. 10. Fordítsanak gondot a szakszervezeti tisztségviselők oktatására. Az oktatások­ so­rán reszortbeosztástól füg­getlenül foglalkozzanak a szakszervezet nevelő felada­tával, az agitációs és propa­ganda munka módszerével. 11. A kulturális nevelő­munka továbbfejlesztése és kiszélesítése érdekében job­ban igénybe kell venni az állami és szakszervezeti mű­velődési intézmények, mű­vészegyüttesek szolgáltatásait és a közönségszervezést. 12. Szorgalmazzák az álta­lános iskola elvégzését, és a továbbtanulási igények kielé­gítését. Teremtsék meg a feltételeket a munkásszülők továbbtanuló gyermekeinek segítésére, a tanuló dolgozók korrepetálására, patronálásá­­ra. 13. A szálláshelyi kultúrbi­­zottságok fordítsanak nagy figyelmet a szálláslakók — különösen a fiatalok — álta­lános és szakmai képzésének segítésére. Ezenkívül fejlesz­­szék az ismeretterjesztést, az olvasómozgalmat és a művé­szetek propagandáját mind tartalmilag, mind a résztve­vők számát tekintve. 14. Törekedjenek az anya­gi eszközök koncentrált, cél­szerű felhasználására. A le­hetőséghez mérten növeljék a kulturális, agitációs és propaganda célokra fordított összegeket. 15. A korábban más célra igénybe vett kulturális helyi­ségeket állítsák vissza ren­deltetésének megfelelően. 16. A munkásszállásokon, laktanyákban gondoskodja­nak arról, hogy a felsőbb szervek által televízió és rá­dió üzemeltetésére vonatkozó rendeleteket mindenütt be­tartsák, a készülékeket bizto­sítsák. 17. A szakszervezeti bizott­ságok rendszeresen értékel­jék, hogy mennyire érvénye­sül munkájukban a nevelőte­vékenység. 18. A választások során gondoskodjanak arról, hogy jól képzett, hozzáértő vezető­ségi tagot bízzanak meg a kultúrnevelési agitációs és propaganda feladatok irányí­tásával. Olyan általános mű­veltséggel és politikai felké­szültséggel rendelkező sze­mélyeket bízzanak meg ezzel a feladattal, akik nemcsak a szorosan értelmezett kulturá­lis (művészeti) kérdésekben jártasak, de az agitációs, propaganda feladatok ellátá­sához szükséges szervező és agitatív képességekkel is ren­delkeznek. 19. Nevelőmunkával elő kell segíteni a lakossággal, utazó­­közönséggel kapcsolatban ál­ló dolgozók kulturált megje­lenését és magatartását. 20. Különös gondot kell fordítani a Tanácsköztársa­ság kikiáltásának 50. és ha­zánk felszabadulásának 25. évfordulójáról való méltó megemlékezésre. 21. Az intézkedési tervben foglaltak végrehajtásának módszereit szakszervezeti bi­zottsági ülésen vitassák meg. A részfeladatok szerepelje­nek folyamatosan munkater­vükben. Bp. 1968. december 13. Vasutasok Szakszervezete központi vezetősége its elnökség feladnta . A középszvírek feladata . 1969. JANUÁR­ 2. A SZAKSZERVEZET AGITÁCIÓS, PROPAGANDA ÉS KULTURÁLIS NEVELŐ MUNKÁJA A KÖZPONTI VEZETŐSÉG ELŐTT (Folytatás az 1. oldalról.) Választ ad igen sok, a dolgozó­kat foglalkoztató kérdésre. Al­kalmas módszer arra is, hogy a szakszervezeti bizottság tu­domást szerezzen a dolgozók érdeklődési köréről, hangula­táról, de egyben informáló le­hetőséget is biztosít. Ezután az iskolán kívüli is­meretszerzés egyéb for­máiról, az ismeretterjesztő előadások­ról, a munkásakadémiák rend­szeréről beszélt. Kiemelte, hogy a színvonal emelésével együtt növelni kell a differenciáltsá­got, a látogatottságot, különö­sen a szálláshelyeken. A könyvtármunka, az olva­sómozgalom, a könyvtárak helyzete után így folytatta: Korunk technikai forradalma, amely a vasút korszerűsítését, új, a korábbiaknál bonyolul­tabb gépek, berendezések üzembeállítását is jelenti, mind az általános, mind a szakmai műveltséget illetően nagyobb követelményt támaszt a vas­utas dolgozók elé. Az alapos szakmai műveltség megszerzésének kiinduló­pont­ja az általános műveltség. Ha az iskolában megszerezhető ál­talános műveltség szempontjá­ból nézzük a vasutasságot, azt a sajnálatos körülményt kell leszögezni, hogy a színvonal nemhogy emelkedne, hanem süllyed. Erőfeszítéseink ellené­re is emelkedik például az ál­talános iskola 8. osztályát el nem végzettek száma. Ez jó­részt annak tudható be, hogy a vasúttól kilépők között na­gyobb számban találhatók az átlagosnál kvalifikáltabb em­berek. Az utánpótlással viszont jórészt alacsonyabb iskolai végzettségű dolgozók kerülnek állományba. Fentiek miatt még hosszú éveken át az általános iskolára kell fordítanunk a fő súlyt. _________Al . A szakmai képzést szolgálja a vasúti tisztképzők, vezető­képzők, a szakvizsgák rend­szere, a kötelező szakmai ok­tatások. Ezek vitele és szerve­zése elsősorban szakmai fel­adat. Mégsem mehetünk el szó nélkül mellettük. Meg kell kö­vetelni, hogy a tanfolyamok valamennyi formája a leghala­dóbb ismereteket nyújtsa, a leghaladóbb technikával dol­gozzon. Különösen fontosnak tartjuk a szakmai oktatások rendszerének felülvizsgálását, megszabadítva azt minden for­malitástól. Szólni kell az igen kevesek által ismert műszaki propagan­dáról is. Műszaki propaganda alatt általában a szakirodalom­ban és a termelésben jelentke­ző új elveknek, eljárásoknak, tapasztalatoknak gyűjtését, rendszerezését, feldolgozását és szóban, írásban, valamint más módon való céltudatos, tervszerű szétsugárzását, nép­szerűsítését értjük. Nagy sze­repük van ebben a szakszol­gálattal közösen működő okta­tási és is­meretterjesztési taná­csoknak. Annál is inkább, mert mindeddig általában csak a mérnökök, technikusok for­gatják a műszaki irodalmat. A technika fejlődésével napról napra emelkedik azoknak a száma, akik kezére új gépeket, berendezéseket bízunk. Ezek­nek is kezébe kell adni a vo­natkozó szakirodalmat, doku­mentációt. A nevelés nem lehet reszortfeladat Az irodalmi és művészeti érdeklődés negatívumai közül a következőkről beszélt: ma tulajdonképpen a dolgozók ál­lama, de maga a dolgozó em­ber a művészetek mecénása. S mint ilyen, meg kell, hogy kö­vetelje az íróktól, alkotó mű­vészektől, hogy modernség cí­mén ne traktáljanak bennün­ket dekadens, romboló hatású, giccses fércművekkel. Mi azt várjuk a művészektől, a szel­lemi elittől, hogy a művészet kifejező eszközeivel a szocializ­mus építését szolgálják, a mű­vészi ízlésre, a dolgozó nép megbecsülésére inspiráljanak. A kulturális ellátottság elemzése után a következőket mondotta: A művelődési in­tézmények munkájának, műso­rának alkalmazkodni kell a közönségüket alkotó rétegek igényeihez. Műsorpolitikájuk igazodjon a nemzeti- és mun­kásmozgalmi ünnepekhez. A művészeti csoportok tevékeny­ségét az üzemi élet szoros ré­szévé kell tenni. Számszerűleg is fejleszteni kell a bábcsopor­tokat, képzőművészeti és egyéb szakköröket. Ahol lehetséges irodalmi színpadot kell létre­hozni. Végezetül a szakszervezeti szervek irányító tevékenységé­ről beszélt. A nevelés nem le­het egy reszort feladata — mondotta. Eredményessége nagyrészt attól függ, hogy a mindennapos feladatok végre­hajtását mennyire köti össze a mindennapi munkával. Ami­kor tehát azt mondjuk, hogy gyenge a propagandatevékeny­ségünk, az agitáció és a propa­ganda, akik­or a mozgalom egé­szét illetjük kritikával. A ne­velési feladatok nagy része a szakszervezeti bizottságokra hárul. A közelgő választások során el kell érni, hogy olyan általános műveltséggel és poli­tikai felkészültséggel rendel­ke­­ző személyt bízzanak meg a kulturális reszort vitelével, aki szervező és agitatív képessé­gekkel is rendelkezik. A gazdaságirányítási rend­szer reformja újszerűen veti fel az agitációs és propaganda­­feladatokat is. Az a célunk, hogy az egyének és kollektí­vák érdekei a munkában, az anyagi és erkölcsi elismerésben nagyobb súlyt kapjanak. Az agitáció eredményességé­nek feltétele, hogy az eddigi­nél jobban elhatárolt legyen a rétegek, a területek igényeinek­ megfelelő felvilágosító munka. Nagyobb teret kapjon a szak­mai sajátosság a nevelésben is. Határozottabb és hatásosabb termelési, műszaki propagan­dát kell kifejtenünk. Felada­tunk tömegméretekben megér­­­tetni a gazdasági reform lé­nyegét, szükségességét, társa­dalompolitikai jelentőségét. El­m­érni, hogy a szocialista de­,­mokrácia adta jogokkal a dol­­­gozok tisztában legyenek, s él­jenek is azzal. A nevelés, az agitáció becsü­letes, szorgalmas munkára ösz­tönözzön, terjessze a szocialis­ta erkölcsöt, mozdítsa elő az osztályöntudatot, a felelősség­­érzetet, a szakma, a munka­hely szeretetét. A szakszervezet nevelő tevékenységének sarka­latos feladata a forradalmi munkáshagyományok ápolása, harc a túlzott anyagiasság, az egoizmus ellen. A mindennapi politizáló munka szolgálja a proletárin­ternacionalizmus, a hazafias érzelmek felkeltését, az ellen­séges eszmei áramlatok elleni harcot. Reagáljon gyorsan és adjon választ a dolgozókat fog­lalkoztató minden kérdésre. Biztosítson fórumot a dolgozók véleményének. Továbbítsa a tömegek véleményét, hangula­tát, észrevételeit a felsőbb szervekhez, legyen alkalmas a politizáló légkör kialakítására Elsődleges a szóbeli agitáció A nevelő tevékenység súly­pontja a munkahelyen végzett felvilágosítás. Ez követelően vonja maga után a szakmai sajátosságokat minden esetben figyelembevevő tevékenységet Kritérium, hogy a szakszerve­zeti munka minden eszközét, formáját használjuk fel az agi­tációs és propaganda tevékeny­ségre. Az eszközök közül elsőd­leges és leginkább javításra szorul a szóbeli agitáció. Emel­lett természetesen nem nélkü­lözhetők az írásos, szemléltető és egyéb módszerek. Korszerű, kulturált közleke­­dés megteremtése, a vasutas dolgozók politikai, általános és szakmai műveltségének, mű­szaki és gazdasági ismeretei színvonalának — korunk kö­vetelményeivel lépést tar­tó — folytonos fejlesztése megköveteli az állami és szakszervezeti, valamint a többi társadalmi tudomá­nyos és ismeretterjesztő szervek tevékenységének foko­zását és összehangolását az ok­tatás, a tudományos ismeret­­terjesztés és a termelési mű­szaki propaganda minden terü­letén. Az agitációs és propaganda­­munkát javítani kell több szí­nes, közvetlenül a dolgozóknak szóló írásos és szemléltető anyag kiadásával. Amellett, hogy a szakszerve­zetek ellátják a sajátos tömeg­politikai oktató- és nevelőtevé­kenységüket, részt kell vállal­­niuk a szakmai ismereteik nö­veléséből, az irodalmi, művé­szeti közízlés kialakításából, az állami közoktatás segítéséből. Céltudatosan kell a művészeti csoportokat, szakköröket irá­nyítani, a dolgozók igényét megismerve támogatni a klub­életet és az egyéni kezdemé­nyezéseket. Célunk, feladataink egybe­esnek a dolgozók döntő több­ségének elgondolásával. Első­sorban rajtunk múlik, hogy a tagságot mozgósítva sikerre vi­gyük azt valamennyi vasutas dolgozó érdekében — fejezte be előadását Gulyás János. A központi vezetőség vita után elfogadta a feladatokat meghatározó intézkedési ter­vet. Ezután az elnökségnek a VII. kongresszus óta végzett mun­káról adott jelentését tárgyal­ta a központi vezetőség. A na­pirend előadója Szabó Antal főtitkár volt, akinek kiegészí­tőjével a testület a jelentést el­fogadta.

Next