Magyar Vasutas, 1969 (13. évfolyam, 1-24. szám)
1969-01-02 / 1. szám
1959. JANUÁR 2. Sajátos-e a MÁV kollektív szerződése? A vasút dolgozói közül állandóan nő azoknak a száma, akiket 6 napos munkahéttől eltérő munkaidő-beosztásban foglalkoztatnak (idény-munkarend, kéthetenkénti szabadszombat). Ezeket a dolgozókat gyakran foglalkoztatja a szabadság csökkenése. Ezzel a problémával foglalkozott a „Vas Népe” október 24-i számában, a „Szabadságdzsungel” címmel megjelent cikk is, melynek szerzője a többi között a következőket írta: „A MÁV Kollektív Szerződésben törvényerőre emelték, hogy a munkaidő-csökkentéssel együtt az alapszabadságot is csökkentik”. A cikk írója figyelmen kívül hagyta a 6/1967. Mü. M. B. 14. §-át, mely kimondja: „A szabadság kiadása tekintetében a hét minden napja munkanap, a dolgozó heti pihenőnapját és a munkaszüneti napokat kivéve, függetlenül attól, hogy a dolgozónak a vállalat munkaidő-beosztása szerint mindegyiken munkát kell-e végeznie.”. E jogszabályból következik, hogy a hatnapos munkahéttől eltérő munkaidő-beosztás esetén a dolgozó részére járó szabadság tartamát a munkában töltött idő és hozzá kapcsolódó pihenőidő figyelembevételével kell megállapítani és kiadni. A MÁV kollektív szerződése nem emelt törvényerőre és nem hozott semmilyen szabadságcsökkentő jogszabályt, csupán a 6/1967. Mü. M. R. végrehajtásának értelmezésére rendelkezik, hogy a munkáltatási rendet a szabadság kiadása ne zavarja. Téves az az értelmezés, hogy a munkaügyi miniszter rendelete alapján a 6 napos munkahéttől eltérő munkaidő-beosztásban dolgozók szabadságmegrövidítésben, illetve csökkentésben részesülnek. A rendelkezés célja, hogy nem kívánja előnyben részesíteni a csökkentett (heti 44 órás) munkaidőben foglalkoztatottakat a hatnapos (heti 48 órás) munkaidő-beosztásúakkal szemben. A különböző munkabeosztás alapján foglalkoztatott dolgozóknál azonos — 24 nap — szabadságidő feltételezése mellett a távol töltött idők — ha a dolgozók szabadságukat 1968. július 1-től kezdődőenveszik ki — az alábbiak szerint alakulnak: a) 6 napos munkahét esetén a dolgozó munkahelytől való távolléte összetevődik: 24 munkanapból és 4 pihenőnapból, mely összesen egyenlő 28 naptári nappal. b) Kéthetenkénti szabadszombat esetén: 22 munkanapból, 2 nap szabadszombatból és 4 heti pihenőnapból, mely összesen 28 naptári nappal egyenlő. c) Idénymunkarend (5 napos munkahét) esetén: 20 munkanapból, 4 szabadszombatból és 4 heti pihenőnapból, melynek összege szintén 28 naptári nap. Mint a fenti példák is bizonyítják azonos tartamú szabadság esetén mind a három munkaidő-beosztás szerint foglalkoztatott dolgozó azonos időtartamra, a példa szerint 28 naptári napra marad távol a munkahelyétől. Ha ezek az elvek nem lennének figyelembe véve, vagyis, ha szabadságként csak a munkában töltött napok számítanának, akkor a következő helyzet állna elő: a kéthetenkénti szabadszombatos munkahét szerint foglalkoztatott dolgozó két naptári nappal, míg a hetenkénti szabadszombatos munkahét szerint foglalkoztatott dolgozó 4 naptári nappal hosszabb ideig lenne távol munkahelyétől szabadság címén. Vannak olyan dolgozók is, akik a heti 48 órás munkaidőt 3 nap alatt dolgozzák le, úgy, hogy minden másnap dolgoznak 16 órát. Az ilyen dolgozók szabadságkiadásánál a fenti elvek figyelmen kívül hagyása még szembeötlőbb, mert az ilyen dolgozó 24 nap szabadság kivétele esetén a 28 nap helyett még plusz 28 napon át lehetne távol a munkahelyétől. Mivel egyes főnökségek, üzemek a 6 napos munkahéttől eltérő munkaidő-beosztásra 1968. július hó 1-ével tértek rá, így a 6/1967. (X. 8.) számú MüM-rendeletet is csak ettől az időtől kellett alkalmazni. Ez azt jelenti, hogy a még kiadatlan szabadságnapokra kell a szolgálatmentességek számát átszámítani. Visszamenőleges alkalmazása jogszabályellenes lett volna, mivel január 1-től július 1-ig 6 napos munkáltatási rendben heti 48 órát dolgoztak. A cikkíró kérdésként teszi fel: „Mi lesz jövőre?” A kollektív szerződés — mint az MT vállalati végrehajtási utasítása — nem hagyhatja figyelmen kívül a felsőbb jogszabályokat, melyek nemcsak a vasútra, hanem a népgazdaság minden területére érvényesek. Az 1969 1970. évre kötendő MÁV kollektív szerződéstervezet a már többször hivatkozott MüM-rendelet alapján készül. A táblázat pedig segítséget ad a szolgálati főnökségeknek, üzemeknek a rendelet egységes értelmezésére és végrehajtására. Amenynyiben a MüM rendelete később megváltozik, a MÁV kollektív szerződés rendelkezései is ahhoz igazodnak. A Munka Törvénykönyve alapján a munkaviszonnyal összefüggő és a törvényben, vagy törvényerejű rendeletekben szabályozott alapvető kérdésekvégrehajtásáról vállalati szinten a kollektív szerződés is rendelkezhet. A Munka Törvénykönyve kormányszintű végrehajtási utasítása szerint kollektív szerződést a vállalatoknak kell kötni. Annak megállapítása, hogy a vasutas dolgozók 1968. évre érvényes kollektív szerződését „sajátos” módon kötötték-e meg, feltételezi annak ismeretét, hogy a MÁV vállalati rendszerben gazdálkodik, s mint ilyen bonyolult tagozódása mellett is egy vállalatot képez. Ezért valamenynyi egységére és dolgozójára kötelező érvényű jogszabályokon alapuló kollektív szerződést kötött. A kollektív szerződés tehát kétségtelenül sajátos, de nem a cikkben feltüntetett okok miatt, hanem azért, mert a jogszabályok figyelembevételével úgy rendez egyes kérdéseket, amint azt a dolgozók érdeke és a vasútüzem sajátos jellege megkívánja. A cél az, hogy a kollektív szerződés minden vonatkozásban a dolgozók és az üzem kölcsönös érdekeit szolgálja. Ennek jegyében folynak napjainkban a kollektív szerződés tervezetének üzemi vitái. A „Vas Népe” akkor segítette volna célunk elérését, ha nem a jogszabályok ismeretének hiányában, hanem a törvényesség jegyében bírálta volna a készülő kollektív szerződés tervezetét. Utazásainál vegye igénybe az szolgáltatásait útlevél, vízumintézés. Valutavétel-eladás. Szobafoglalás bel- és külföldi szállodákban és fizetővendéglátó-helyeken. Irodáinkban már kaphatók az 1969. évi külföldi társasutazási programok. A tengerparti nyaralástól kezdve a legszebb városok megismerésén át a hegyvidéki üdülésig ismét csaknem százféle program között lehet válogatni. AZ IBUSZ —TIT ORSZÁGJÁRÓ AUTÓBUSZ KÜLÖNJÁRATAIVAL ELJUTHAT AZ ORSZÁG LEGSZEBB TÁJAIRA. Disznótoros kirándulások. MAGYAK VASUTAS FAZEKAS LAJOS: Vasút mellett Vasútnál lakom, itt robognak ablakom előtt a vonatok; már jelzik az éjt, ma és holnap a száguldó időé vagyok. Nagyapám még a csillagokhoz igazította rossz életét, s még érzem, ahogy magához vonz, és hallom szájából a mesét. Rövid álmomban elnyújtóznék, akárcsak ablakom üvegén a csillag, mely a rirkadó ég sarkából jött le, fáradt szegény. De álom-ágyam szűk testemnek, akár a reménynek a jelen, szerelmünknek a holdas estek, s ifjúságunknak a szerelem. Mások, kik csöndes tájon élnek, nem értik, csendre mért riadok. Jeleznek acél-érverések — a száguldó időé vagyok. Havijegy az ablakon vállalati, tanácsi r és egyéb igazolások mellett egy fénykép csúszik be, a jegy tulajdonosának képe. Darabra minden megvan. Egy pillantás mindenre elég, hiszen már jó húsz éve csinálja ezt a személypénztáros. Tudja, hogy halkan kell először nemet mondani, hiszen úgy van súlya a másodszori, társalgási hangon mondott nemnek. Pedig itt most nemet kell mondani, mert a harminc év körüli férfi fényképe még a tényleges katonakorból való volt, amelyen félmeztelenül egy strandvendéglő teraszán ült. Csak annyit kérdezett a férfitől a képre mutatva, hogy melyiküké lesz az igazolvány? Az pedig határozatlan hangon kérdezi „miért nem jó?” Nem bizony, mondja enyhe, de nem sértő vidámsággal, mire a férfi szó nélkül elballag. F. K. Jubilál a MÁV Kórház kamarazenekara • • Ünnepi hangverseny Karl Meister fellépésével A MÁV Kórház Weiner Deo kamarazenekara, amely az idén ünnepli fennállásának húszéves évfordulóját, december 16-án este tartotta második ünnepi hangversenyét a kórház halljában. Két évtizedes fennállásáról méltóképpen emlékezett meg a 23 tagú amatőr együttes. Soraiban Kálmánchey Zoltán országos hírű karnagy és művészeti vezető irányításával tehetséges fiatalok is bontogatják szárnyaikat. Az ünnepi hangversenyt Karl Meister nyugatnémet karmester vendégszereplése tette emlékezetessé a komoly zenét kedvelő vasutas dolgozók és a kórház lábadozó betegei számára. A hangverseny első részében Kálmánchey Zoltán vezényelte a kamarazenekart. Elsőnek Händel kis táncszvitjét adták elő. Ezután „családi” fellépéssel kerültbemutatásra Händel két csellóra írt versenyműve, mert dr. Novák Emil mellett már a fia is a gordonkaszólót játszotta. A 16 éves Novák János, aki a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola végzős növendéke, reményt keltő művészi készséget tanúsítván aratott apja mellett szép sikert. A harmadik műsorszám ugyancsak Händel szerzeménye volt: Rinaldó áriáját szólaltatták meg, majd Bach: Magnificat áriája következett. Az áriákat Zsadon Andrea, a Zeneakadémia énekszakos növendéke énekelte. A tehetséges fiatal énekesnő dr. Zsadon Béla röntgen főorvos leánya, aki hosszú idő óta gordonkázik a kamarazenekarban. A műsor első részének befejezéseként Bach két hegedűre írt D-moll versenyét adták elő. A két hegedűszólót Szigeti Mihály és dr. Adorján Ferenc kitűnő előadásában hallottuk. Szünet után a müncheni karmester lépett a pódiumra, hogy két saját szerzeményét vezényelje. Az első szám, a Cselló kettős verseny, a mű magyarországi ősbemutatója volt. Karl Meister, aki a modern zene egyik jelentős képviselője, ezt a művét barátjának, dr. Novák Emilnek és fiának ajánlotta, akik a csellószóló előadásával arattak megérdemelt sikert. Feltűnt a háromtételes mű — különösen a második tétel — merész, virtuozitást igénylő hangvétele. L. J. Karl Meister vezényli a zenekart ÁLARCBAN . Megismerem én a kocsimester elvtársat arról, ahogyan megtáncoltatja az embereket. CSERE-BERE — Apuka! Én engedtelek játszani a játékvasutammal. Most te is engedj játszani a te vasutaddal! (Pusztai Pál rajzai.) Szellemi vetélkedők a dunakeszi járműjavítóban Az ötödik forduló kérdéseinek megfejtésénél tart a szocialista brigádok jubileumi szellemi vetélkedője a dunakeszi járműjavítóban. Ezt a vetélkedőt válogató versenynek is tekintik a dunakesziek arra a nagyszabású szellemi mérkőzésre, amelyre a Tanácsköztársaság kikiáltásának félévszázados évfordulója alkalmából kerül majd sor a járműjavító üzemek szocialista brigádjai között. A most folyó szellemi vetélkedő kilenc „levelező” fordulóból és egy nyilvános döntőből áll. Az egyes fordulókban a benevezett brigádoknak kéthetenként 10 kérdést kell közösen írásban megválaszolniok. A műsorral egybekötött nyilvános döntőre a járműjavító művelődési házában kerül sor, ahol a legtöbb pontot szerzett öt brigád öttagú csapata méri össze tudását. A győztes brigád 3000 forint jutalmat kap és jogot nyer arra, hogy a szolnoki döntőben képviselje üzemét. A további helyezettek 2000 és 1000 forintos díjban részesülnek és értékes ajándéktárgyakat kapnak. Milyen kérdésekre kell felelni? — Elsősorban a hármas történelmi évfordulóval kapcsolatosak a szellemi vetélkedő kérdései, de szerepelnek közöttük irodalmi, munkavédelmi, műszaki, vasúttörténeti, közgazdasági és a szocialista brigádmozgalomra vonatkozó kérdések is. A vetélkedőre 78 brigád 1316 taggal nevezett a dunakeszi járműjavítóban. Az ötödik fordulóra sem csökkent a résztvevők száma, a kérdésekre adott válaszaikból viszont javuló felkészültségükre, vetélkedő kedvük növekedésére lehet következtetni. Az első fordulóban csak öt brigád érte el a maximális pontszámot, a másodikban már 12 brigádtól érkezett hibátlan válasz, a negyedikben már 30 fölé emelkedett az ilyen választ beküldő szocialista brigádok száma. Érdemes felfigyelni arra, hogy a vetélkedő megkezdése óta mennyire fellendült a forgalom a műszaki könyvtárban és az üzem művelődési házának 14 ezer kötetes könyvtárában. Külön rendezték meg a KISZ-alapszervezetek szellemi vetélkedőjét a művelődési ház olvasótermében. Hat, egyenként három-három tagból álló csapat mérte össze tudását a hármas történelmi évfordulóval kapcsolatos kérdések megválaszolásával. A csapatok fej-fej melletti küzdelméből végül is a IX. alapszervezet Szentpéteri András, Uicz György és Vigh János összeállítású csapata került ki győztesen. Ez a csapat képviseli az üzem fiataljait a járási vetélkedőn. Szőnyi Lajos I 5