Magyar Vasutas, 1971 (15. évfolyam, 1-24. szám)
1971-01-03 / 1. szám
1971. JANUAR 3. Tízéves a DNFF Szolidaritási nagygyűlés a Törekvés Művelődési Központban A Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front megalakulásának 10. évfordulója alkalmából, december 21-én aTörekvés Művelődési Központban szolidaritási nagygyűlést rendezett a Vasutasok Szakszervezete Budapesti Területi Bizottsága és a budapesti igazgatóság. Az ünnepi díszbe öltözöttszínháztermet zsúfolásig megtöltötte a közönség. A területhez tartozó szolgálati helyek több száz dolgozója foglalt helyet, hogy találkozzék és együtt ünnepeljen a vietnami nép hazánkban tartózkodó képviselőivel, nagy ünnepük évfordulóján. Együtt ünnepeljen és együtt tiltakozzék az Amerikai Egyesült Államok kegyetlen háborúja ellen. A délután 4 órakor kezdődő nagygyűlés elnökségében helyet foglalt Dinh Ba Thi, a Dél-vietnami Köztársaság Budapesti Nagykövetségének első titkára, Pham Thai Than, az évforduló ünnepségeire hazánkba érkezett DNFP delegációjának vezetője, Nguyen Thi Chon asszony, a Párizsban tárgyaló dél-vietnami küldöttség tagja, Szakali József, az MSZMP X. ker. pártbizottságának első titkára, Gulyás János, a vasutas-szakszervezet titkára, Szűcs Zoltán vezérigazgató-helyettes. A nagygyűlést Tóth János, a budapesti igazgatóság vezetője nyitotta meg, majd Sebestyén Nándorné, az Országos Béketanács titkára, a Béke Világtanács tagja mondott ünnepi beszédet. A többi között a következőket mondta: — A DNFF megalakulása fordulópontot jelentett a független Vietnamért folytatott háborúba A széles nemzeti tömegeket átfogó front léte bizonyította, hogy a harc nem egyszerűen csak a demokratikus jogokat tipró, a régi feudális viszonyokat visszaállítani akaró DIEM-rezsim ellen irányult; az igazi ellenség valójában az Egyesült Államok, amely a bábrezsim fenntartásával az 1954-es genfi egyezmények végrehajtását kívánta szabotálni. A nagygyűlésen felszólalt Nguyen Thi Chon asszony is. Elmondotta, hogy a harc még nagyon nehéz és küzdelmes lesz, de a győzelem órája már közeledik. A vietnami nép számára rendkívül nagy buzdítást és bátorítást jelent a világ népeinek, mindenekelőtt a szocialista országok támogatása és segítése. Szólt arról is, hogy a párizsi tárgyalások Vietnam és Indokína országainak ügyét, csakis igazságos és békés megoldással rendezhetik. Ezután Rékasi István, a területi bizottság titkára ismertette azt az állásfoglalást, amelyben a résztvevők kifejezésre juttatták az amerikai agresszió elleni tiltakozásukat, a demokratikus jogaiért hősiesen és súlyos áldozatokat vállalva harcoló testvéri vietnami néppel. Szőnyi Lajos Nguyen Thi Chon asszony beszél a részvevőkhöz. (Balogh Lajos felvétele) MAGYAR VASUTAS VESZPRÉMI 0 A köd rátelepedett az állomásra. Eltakarta még a Bakonyt is. Váltóőrök járják a vágányokat. — A negyedikre szabad! — kiáltják. Aztán beírják egymás naplójába. Olyan, mint egy őrségváltás. Váltóőrök vigyázzák a biztonságot ... Az emberek arcára a felelősség súlyát vési a ködtakaró! ! A forgalmi irodában a rendelkező asztalán kihűlt a kávé. Kiss László intézőnek nincs ideje. Éppen telefonál. — Még nincs tológépem, meg tartalékom — mondja valakinek indulatosan. — Pedig 9 óra 20 van. A munka bosszúsága érződik hangján. 10 éves vasutas. Évek óta Celldömölkről jár be. Naponta 5 órát utazik. — De már nem sokáig — teszi hozzá és fénylenek szemei. Megtudjuk, hogy ő is boldog részese az új lakások egyikének. Egy lakás az övé lesz, abból a 42-ből, amelyet hamarosan a vasutasoknak átadnak Veszprémben. S ezzel megváltozik élete, a családé, mindannyi oké. Eközben lép be Ambrus József intéző. Ő a külsős ma. Közbeváltás. Mindig más-más partnerrel dolgozik. Hol bent, hol kint. Nyugalom és enyhe derű árad belőle. Ugyancsak celli bejáró. Ott épített új családi házat is. Egyértelmű lenne törekvése hazafelé. De nem törekszik. Mi az, ami itt tartja? — A környezet. A munka és a munkatársak Ezt már nagyon megszoktam — mondja. Sommázott véleménye: a munkahelyi légkör az, ami Veszprém-külsőhöz köti. Mindketten szocialista brigádvezetők. Fiatalok. Családosok. Szeretik a vasutat, és szeretnek dolgozni. A munka más állomásokon is hasonló. Mégsem vágyódnak el erről az állomásról. Ide kötődtek. Itt érzik jól magukat. Tán nem fogalmazták meg önmaguknak sem, csak érzik, hogy a munka és munkahely csodálatos varázslók. Öreg és vén lett Veszprémkülső. De ezek a fiatalok éltetik ... 2 Egy markológép két harapással rak meg egy ZIL-t. Dolomitból tömörítik az alépítményt. Szilárd és kemény alapot döngölnek. Ezen bővül, terjeszkedik az állomás, amely már átlépte a változások küszöbét, és megújulni készül. — Itt lesznek az új vágányok. Az ott az új nyomvonal a becsatlakozáshoz — mutatja Szabó József felügyelő, állomásfőnök. Még láthatók az utolsó külsős sziklák , aztán elhordják azokat is a ZIL-ek. Már állnak téglalábaikon az új váltóőri őrhelyek is. Harmadik évtizede él itt Szabó József. Sok-sok beosztásban dolgozott. Most ő a parancsnok. A nem kiabálós főnökök típusa. Módszere: meggyőzés, megértés. Más oldalról: figyelmeztetés, büntetés, amit a helyzet megkíván. — Jobb szeretem, ha az utóbbira nincs szükség — jegyezte meg. Ezután arról beszélt, hogy Veszprém külső előtt nagy feladatok állnak. A rekonstrukció folytonos figyelmet és változást követel. Megvalósulása azonban olyan körülményeket teremt, melyek vonzók lesznek a jövő vasutasai előtt is. Mert ebben a térségben a munkaerő ma gondot jelent. Bénítólag hat a munkára. Lesz János állomásfőnök-helyettes mint munkaerő-energetikus is naponta töpreng a megoldáson. Munkaidő, oktatási szabadnap, közbeváltó, szabadsági ütemterv, betegségek... mind-mind a legnagyobb törődést és pontosságot kívánják. Minden szolgálat tervezés és szervezés egysége. A II-es őrhelyen Mándli István vezető váltóőr jelenti, hogy semmi rendkívüli nem történt. Csak a köd ... Ma még Jánosházáról jár be. 80 kilométeres út átszállással. Szolgálatonként 6 és fél órás utazással, tíz éven át. Váltóőr társa, Schneider Ferenc negyedmagával él albérletben házasságkötése óta. — Nálunk külsőn most jó idők járnak — mondják örömmel. Dolgoznak is szívesen. A tulajdonosok szemével figyelik az itteni változásokat. Érdekeik egybeesnek. A közlekedési koncepció egyik nagy dunántúli rekonstrukciójának bölcsője Veszprém-külső. A korszerű körzeti pályaudvar kontúrjai — most lépik át a tervezőintézeti asztalokat —, hogy már önmagát mutatva: hirdesse az újat, a korszerűt, a gazdaságosat... Zsugorodik és bővül ez az állomás. Veszprémi szárnyait elsorvasztja, amint felépül az új vontató- és iparvágány. A darabáru átadása a VOLÁN-nak, a lakások elosztása, az emberekről való gondoskodása súlyos, felelősségteljes gondként jelentkezett a szakmai és társadalmi vezetőknél egyaránt. A demokratizmus ellenére jelentkeztek némi feszültségek, melyeket végül is sikerült feloldani. A régiről az újra való átállás nem megy feszültségek nélkül. A kollektív döntés, az emberi humánum képes csak nyugalmat teremteni. Tény, hogy nem ragaszkodnak falujukhoz a bejárók. S ez itt nem urbanizációs kérdés csupán. Szívesen válnak törzsgárda taggá Veszprém-külsőn. S ez sok mindent elmond. Az őszinte, nyílt beszédet, hogy csak a létezőt lehet elosztani, megértették az emberek. Aki most nem kapott lakást, az kap a következő építkezésből. Körültekintően, módszeresen készültek a szakszervezeti választásokra. A bizalmiakat már megválasztották. A jelölő bizottság is megtette jelölését. Horváth Béla szb-titkár elkészítette már a beszámolót, felelősséggel, odaadással. Mit, mikor és miért tett a vezetőség. Nem hallgatva el a hibákat sem. Két évről számot adni — tisztán, emberséggel — szép feladat. Mert az embereket érdekli, ami körülöttük történik. S aminek részesei, így figyelték a X. pártkongresszust is. Élénken reagálva mindenre. Odafigyelve országos dolgokra éppen úgy, mint korábban a helyi pártszervezeti választásokra. — Abban egyetértenek a külsősek — mondja Smodics Gyula üzemgazdász —, hogy először dolgozni kell, aztán várhatják a jutalmat. Helyi megfogalmazás szerint „előbb rá kell hajtani”. Épül Dunántúl egyik korszerű, impozáns pályaudvara. A termelő erőkben beáll a változás, mely megváltoztatja a termelési viszonyokat is. Közelebb kerül a szellemi és fizikai munka, belép a termelésbe az automatizmus. Biztosítóberendezés óvja a biztonságot. A nehéz fizikai munkát gépek végzik... Mindezt elhiszik és tudják Veszprém-külsőn. Optimisták az itt dolgozók. Bizakodók helyi és országos dolgokban egyaránt. Közel négyszáz ember dolgozik itt együtt. Kisebb termelőszövetkezet is lehetne. Traktorok helyett mély lélegzetű mozdonyok és friss Dieselek cipelik terheiket. A korszerű és jól műszerezett üzemorvosi rendelőben két főfoglalkozású orvosnő és asszisztensei gyógyítják, gondozzák a térség dolgozóit. 11 szocialista brigádban 157 férfi és 33 női dolgozó harcol újabb eredményekért. 5000 kötetes könyvtár. Egy televízió, színházi bérlet... más semmi. Egyelőre, mert a vágyakozást a kulturális létesítmények után, a szociális igényeket is — kielégíti a holnap. A Bakony alján, ahol a hegyek találkoznak a Balatonfelvidékkel, dolgozik egy állomás. Valamikor — pályaudvarnak nevezték el. Pedig kicsiny, öreg és avult volt. Csak az emberek adtak neki erőt. A jó Bakony nézi, mint lesz most már valóban pályaudvar, abból az elsietetten és korán megadott című kis állomásból. Szabó Béla Te jöjj el! Dolgaink békés mezejére ne essen rém-madár árnya, Ne törjön szilánk-darabokra útjaink sugarú-ága. Mindenütt termékeny tájakon, kelő nap tűz-íve alatt, járhasson reménnyel az ember, ha épít, ha vet s ha arat. Nőjön emberivé a jövő, s gazdagodjunk az idővel. Mindenütt élet tájra lépő kor sugarasan te jöjj el! Fazekas Lajos Huszonkét év a vontatási szakosztály élén Beszélgetés a nyugalomba vonult Tölgyes Lajos szakosztályvezetővel Negyvenhárom évi vasúti szolgálat után — ebből 21 év és kilenc hónap a gépészeti szakosztály élén —, az óév végén nyugalomba vonult Tölgyesi Lajos, a 7. szakosztály vezetője. A felszabadulás utáni években kinevezett régi szakosztályvezetői gárdából ő az utolsó. Honnan, milyen utakon indult el, és hogyan került a vasút egyik legfontosabb szakága, a vontatás élére? — Erről, és életútjáról beszélgetünk. Út a munkásmozgalomhoz A tizenegy gyermekes, szegény családból származó serdülő fiú 1927-ben, a miskolci fűtőházban lett lakatostanuló. Amikor megkapta a szakmunkás-bizonyítványt, ott dolgozott 1933-ig, majd a dunakeszi vagongyárba helyezték. Onnan visszakerült Miskolcra, ahol letette a mozdonyvezetői vizsgát és a felszabadulásig mozdonyon telt az élete. A munkásmozgalomhoz ekkor még nem talált utat, mert a háborús években az országnak ezen a részén szinte szakadatlanul utazni kellett. Úgy hajszolták őket, hogy pihenni is alig volt idejük, nemhogy kapcsolatokat keresni. Rokoni szálakon ismerkedett meg Bajcsy-Zsilinszky Endre antifasiszta mozgalmával s a szabad percekben a bátor szabadsághős Cikkeit, országgyűlési felszólalásait olvasta fel társainak, így alakult ki körülötte a fűtőházban egy antifasiszta csoport. Ekkor figyeltek fel rá a diósgyőri vasgyár kommunistái, s amikor a felszabadító harcok idején alkalom kínálkozott, a Makánpartizáncsoport soraiba hívták. Amikor az ország felszabadult és megkezdte szervezkedését az MKP, a párt tagja lett. A pártban hamar felismerték képességeit, s 1945-ben már a Debrecenben rendezett, első pártiskolára küldték. Régi, féltve őrzött fényképek kerülnek elő az íróasztalfiókból. A debreceni pártiskolások csoportképe, középen az iskola vezetőjével, Rudas Lászlóval. A hallgatók között nem nehéz felismerni Apró Antalt, Biszku Bélát, Kruzslák Bélát. Ez azonban csak a kezdet volt, a tanulás folytatódott, beiratkozott az állami gépipari középiskola felnőtt tagozatára, hogy általános műveltségét gyarapítsa, és szakmailag is tovább képezze magát. Határtalan ambícióval — Akkoriban nem volt könnyű a tanulás. — emlékezik vissza. — Bizony, keményen kellett dolgoznom. S közben ismét pártiskolára küldtek, mégpedig az 1948/49- es, kétéves központi iskolára. A középiskolát nem akartam otthagyni, ezért mint levelező hallgató tanultam tovább, s 1949-ben a pártiskolai vizsgával csaknem egyszerre tettem le az érettségit. Ugyanabban az évben, 1949 márciusában, a kitűnő érettségi bizonyítványnyal s lakatosképesítéssel a kezemben, kineveztek a gépészeti szakosztály vezetőjévé. — A nagy feladat tudatában kissé szorongó érzéssel, de határtalan ambícióval kezdtem meg a munkát a szakosztály élén — folytatódik a visszaemlékezés. — A háborúban teljesen tönkrement, úgy, ahogy rendbehozott gördülőállomány állt rendelkezésre. Legelőször ezt kellett használhatóvá, teljes értékűvé tenni. Hosszú lenne felsorolni, hogy negyedszázad alatt mi mindent vitt véghez a szakosztály és a vontatás valamennyi dolgozója. Néha magam is csodálkozom, hogy abban az időben, annyi tennivaló közepette még tudtam időt, energiát fordítani a Műszaki Egyetem elvégzésére is. 1952-ben ugyanis gépészmérnöki diplomát szereztem. Emlékek a múltból — Melyek az újjáépítés hősi korszakának legemlékezetesebb eseményei? Mire emlékezik vissza legszívesebben a távozó gépészeti vezető? — kérdeztük. — Ha a régi időkre gondolok, a 2000 tonnás mozgalom jut eszembe. Nagy szó volt az az ötvenes évek elején, amikor a gyenge állapotú, hiányos mozdony- és kocsiparkkal megszerveztük a 2000 tonnás teherszerelvények közlekedtetését és 1952-ben a miskolciak elindíthatták az első ilyen vonatot. Sokat lendített ez a mozgalom az ország gazdasági életén. Jelentős volt az Ács-féle mozdonymosási módszer bevezetése is. Akkoriban nagy gépeink 2000 kilométert mehettek mosástól mosásig, a kisebbek pedig csupán 500 kilométert. A vonali kísérletek bebizonyították, hogy az Ács Albert újításával mosott nagy mozdonyok még 10 000 kilométer után is fémtiszták. — Szívesen gondolok vissza a gördülőállomány cseréjének tárgyalásaira is. Különösen büszke vagyok a nyugatnémetekkel, illetve a megszálló szövetséges hatalmak képviselőivel Bonnban megkötött egyezményre. Sikerült elérnünk, hogy a nyilasok által nyugatra irányított, az NSZK- ban fellelhető valamennyi mozdonyunkat, kocsinkat viszszakaptuk, a hazánk területén maradt, nyugatnémet állomáshelyű gördülőanyagokért. Ennek nagy része úgy össze volt lőve, hogy csak vagonba rakva tudták hazaszállítani, a mienk pedig csaknem teljesen használható volt. Ezen az „üzleten” 197 millió forintot nyert a népgazdaság. Ezenfelül külön 60—70 millió forintos hasznot hozott, hogy az őszi forgalomba már be is állították a gyorsan hazahozott mozdonyokat, kocsikat. A korszerű vasútért Az utolsó tíz évben munkatársaival különösen sokat fáradozott a modern vontatás, a korszerű műhelymunka megteremtéséért. Előre kimunkált koncepciók szerint dolgozhattak, kedvük szerint. Tölgyes Lajos vezetésével dolgozták ki a magyar vasúti gördülőállomány műszaki fejlesztésének legfontosabb alapelveit. Ennek alapján indult el a dieselesítés, a villamosítás. — Az én időm lejárt, de nyugodtan megyek el, mert jól képzett, minden tekintetben kiváló vezetőgárdát hagyok a szakosztály élén — mondotta. — Nemrég a gépészeti igazgatók nemzetközi testületének, az UIC-nak párizsi ülésén már utódom, Oroszvári László, a villamos és Diesel-osztály vezetője mutatkozott be. Nem lenne teljes a portré Tölgyes Lajosról, ha nem említenénk, hogy bokros teendői közben még arra is jutott ideje, energiája, hogy a Vasutas Dolgozók Gazdasági és Műszaki Lapját, előbb a Gazdaságos Vasút, majd a Vasút című lapot, melynek felelős szerkesztője volt, irányítsa: Sz. F.