Magyar Vasutas, 1972 (16. évfolyam, 1-24. szám)
1972-01-04 / 1. szám
I Egy orvosi rendelő a Dunántúlon Épült 1967-ben a vasutas dolgozók 12 százalékos önkéntes Támogatási Alapjából. MÁV Orvosi Rendelő, Veszprém, Nap utca 1 szám. A csomópont egészségügyi ellátása hosszú éveken keresztül, másodállású orvosi szolgálattal, egy kicsiny szobában volt biztosítva. Ugyanott történt az ellenőrző orvosi munka végzése is. Emiatt a csomópont dolgozói időhöz voltak kötve. Reggel 6—9 óráig vehettek igénybe orvosi ellátást. Minőségi változás • 1967-ben minőségi változás történt. Átadásra került a vasutas dolgozók 1/2 százalékos önkéntes Támogatási Alapjából egy korszerű, új orvosi rendelő, amely minden tekintetben megfelel az egészségügyi előírásoknak és igényeknek. Tágas várakozója, fogászati szakrendelője,üzemorvosi és ellenőrző orvosi rendelője, beteg fektetője, valamint ezek felszereltsége új. Szerencsésen történt a rendelő helyének megválasztása is. A korábbi másodállású orvosi szolgálatot végző dr. Kungl József főorvos, és dr. Bakonyi Sándor üzemorvos, évtizedeken keresztül dolgoztak lelkiismeretesen. Ma két főfoglalkozású orvosnő és két asszisztens végez betegségfeltáró és gyógyító munkát. Dr. Kohári Éva 1967 óta vezeti a fogászati szakrendelést. Korábban az SZTK-nál dolgozott. Elmondta, hogy messzemenően elégedett rendelőjével. Annak felszereltsége bármilyen összehasonlítással állja a versenyt Közvetlen segítője Bödő Istvánné asszisztensnő. Az üzem- és ellenőrző orvosi teendőket dr. Balássyné, dr. Bolla Erzsébet látja el. Férje is orvos, a megyei kórház belgyógyászatán dolgozik. Mint orvosházaspár rendkívül hasznosan segítik egymást Orvosi munkája mellett most szemész szakorvosi vizsgájára készül, miközben két gyermek nevelésének gondjai is reá hárulnak. A kérdésre, hogy miként szokott meg új munkahelyén, így válaszol: — Elégedett vagyok a rendelővel. A felszereltséggel is. Ugyanakkor ki kell hangsúlyoznom, vasutas betegeink fegyelmezettségét és tiszteletet adó magatartását is. Egyetértő mosollyal hallgatja őt Kassai Sándorné asszisztens, aki e munkában a figyelmet, pontosságot és megértést testesíti meg. Hivatásuknak megfelelően sokszor nyílik az ajtó. Sokan érkeznek betegséggel terhelten, elesetten, fájdalmukkal. A várakozóban irányt váltanak. Balra dr. Bolla Erzsébet, jobbra dr. Kohári Éva fogadja őket egyforma szeretettel. Orvosi hivatásuknak megfelelő megértéssel. Több mint egy évtizede adminisztrál id. Kungl József nyugdíjas. Rendkívül nagy tapasztalattal, gondossággal tesz eleget mindennek, ami adatszolgáltatással kapcsolatos munka. Egy orvosi rendelő a Dunántúlon. Mint megannyi hasonló munkahelyen, az itt dolgozók célja: a betegségmegelőzés, a gyógyítás. Egy kivétellel mindannyiaz asszonyok. Háttérben érezni kell a családot, a gyermekeket, az asszonyi munka hétköznapjait. Látni kell, mint annyi százezernél a vásárlótáskát, a mosást, a takarítást. Gyermekeik gondos nevelését. Reájuk is jellemző az aggódás, amikor a betegség belép házuk ajtaján. A betegség, amely ellen küzdenek hittel, odaadóan és felkészülten. Ez lett életük, munkájuk értelme. Hivatásukká vált: a szenvedések enyhítése. Amihez nem elég csak az ismeret, a kvalifikált képzettség. Több is kell: szeretet és emberség. Mások fájdalmának megértése és átérzése. Célba érkezett az ÖTA Hogy ez mennyire így van. Álljon jellemzőül egy példa. November 26-án súlyos vakbéltünettel vezette rendelését dr. Bolla Erzsébet. Vényt írt, megnyugtatott, miközben maga alig bírt kiegyenesedni. Vezette a rendelést, végezte munkáját, amely 16 órakor járt le, s 18 órakor már műtéten esett át. Saját rendelőjéből ment műtétre, anélkül, hogy övéivel találkozott volna. A férj természetesnek találta, hogy — igazgatósági engedéllyel — beteg felesége helyett rendeljen. Súlyos munkaterhét vállalva vezeti, mint kórházi belgyógyász a MÁV orvosi rendelő munkáját. Első napon 60 betege volt. Mert támadott a járvány... az idő! Így változott meg Veszprém és környéke egészségügyi ellátása egy megalapozott döntés, össztársadalmi segítség nyomán. Célba érkezett a félszázalékos önkéntes támogatási alap, öt évvel ezelőtt Veszprémben. Azóta másutt is. Naponta javulnak, és lesznek mind igényesebbek életkörülményeink. Vasutasságunk öszszefogásából, okos döntésekből egy-egy lépést teszünk a MÁV szociálpolitikai terveinek megvalósítása érdekében. Várnak a vasutas betegek, hogy szólítsák őket. A rendelők ajtaján belépve, mindkét oldalról bizalom a találkozás alapja. A beteg hisz orvosában, az orvos lelkiismeretét és tudása legjavát nyújtja viszonzásul. Mert munkájuk eredménye kimutatható a sínek, a vágányok között, vonatokon és nyílt pályán egyaránt. Mindenütt, ahol a vasutasmunka kiteljesedik és értékké válik. Szabó Béla KÖNYVISMERTETÉS Rácz János: Az üzemi bizottságok a magyar népi demokratikus átalakulásban 1944-1948 A forradalmi népi bizottságok jelentősége, szerepe a népi demokratikus átalakulásban olyan téma, amely már régen foglalkoztatja a felszabadulás utáni korszak kutatóit. A nagy érdeklődés oka elsősorban az a jelentős szerep, amelyet a bizottságok a forradalmi átalakulásban betöltöttek. Az üzemi bizottságok különösen fontos küldetést teljesítettek; tevékenységükön keresztül valósult meg a tőkés termelés munkások által történő ellenőrzése, de a romok eltakarításában, a termelés megindításában is elévülhetetlen érdemeket szereztek. Ez a monográfia az üzemi bizottságok sokrétű tevékenységének átfogó történetét nyújtja. A munkában különösen nagy hangsúlyt kapnak az olyan kérdések, mint a munkásellenőrzés elméleti és gyakorlati kérdései, a szervezett dolgozók forradalmi öntevékenységének megítélése, a munkásosztály vezető szerepének gyakorlati megvalósulása és az üzemi bizottságok pártirányítása, szerepük a termelés megindításában és a politikai harcokban. A szerző vázolja azokat a tényezőket is, amelyek az üzemi bizottságok megszűnéséhez, illetve átalakulásához vezettek. Nagy érdeme a monográfiának, hogy eredeti forrásanyagokra épült, ugyanakkor az e témakörben eddig megjelent munkákat, kutatási eredményeket is hasznosítja. Nem mindennapi céllal utazott nyolc tapolcai asszony a a kőszegi MÁV Nevelőotthonba. Ide általában gyermekük meglátogatására szoktak érkezni a vendégek. Ez az aszszonykollektíva, a tapolcai vontatási főnökség Dobó Katalin takarító szocialista brigádjának tagjai azonban „örökbefogadási” ügyben látogattak az intézetbe. Hírül vették, hogy három árva testvér él itt, s úgy határoztak: határtalan asszonyt-anyai szeretetükből juttatnak a Csipás testvéreknek is. A 10 éves Lacika, a 7 éves Zolika és az 5 esztendős Ibikó három, illetve másfél évvel ezelőtt veszítette el a szüleit. Édesanyjuk üzemi baleset áldozata lett. Halála óta a Dombóvár melletti Szárazd falu helyett Kőszeg lett az otthonuk. Szeretettel, gyengédséggel Hortolányi Elemér igazgató és Szolnoki Ottó szakszervezeti titkár köszöntötte a brigádot. Majd megjelent a három kis árva. Az asszonyok olyan szeretettel, gyengédséggel halmozták el őket, hogy még a férfiak is elérzékenyültek. Az eleinte tartózkodóan viselkedő gyermekek hamarosan feloldódtak, érezve a fenőttek szeretetét. A pótanyukák simogtak, ölelgették, ölbevették őket. Pillanatok alatt kibontották az ajándékba hozott csomagokat. Felpróbálták a kapott új ruhákat, kézbe vették a játékokat, megkóstolták a narancsot és a csokoládét. Ibiko rövid idő alatt Erikára keresztelte az alvó hajasbabát. — Hogyan gondoltak erre? — kérdeztem az asszonyokat. — Anyák vagyunk, összesen 21 gyermekünk van odahaza. Úgy éreztük, brigádunk jól cselekszik, ha gondolunk azokra a gyermekekre, akiknek nincsenek szüleik. A mi kollektívánk olyan, hogy ha valakit öröm vagy bánat ér, abban osztozik az egész brigád. A patronálás ügyében is egyöntetű volt az elhatározásunk. — A jövőben többször is szeretnénk látni őket. Elviszszük szünidőre otthonainkba a kicsiket. Szeretnénk némileg ízelítőt adni a pótolhatalan anyai szeretetből. Ismerkedés az otthonnal S amíg a kicsik elfogyasztották ebédjüket, az intézet vezetői bemutatták a gyermekek otthonát. A jövőre 70 éves intézetben 348 vasutas árvát, félárvát és kedvezőtlen, körülmények között élő családból való gyermeket nevelnek, tanítanak 20 pedagógus irányításával. A sajnálatos zsúfoltság ellenére az intézetet eredetileg 180 férőhelyesre méreteztek, s most a gyermekek ugyanabban a helyiségben tanulnak, ahol napjaik javarészét töltik — példás rendet és fegyelmet találtak a vizitelők. A tantermek, a hálók, az óvoda, a konyha, az ebédlő, a tornaterem önmagáért beszél. A kíváncsi asszonynép a házi influenzás kórházzá ideiglenesen átalakított művelődési terembe is bepillantott, ahol — szerencsére — jó kondícióban, s viszonylag derűsen, 70 gyermek „hadakozott” az A—2-vel. Megnézték a kicsik ruhái és cipőtárát is. Mondhatom, irigylésre méltó gardrób... Havonta 2000 forintot fordítanak egy-egy gyermek ellátására. A családokban igen ritkaság, hogy ennyi kerüljön egy gyermekre. Az otthon megismerése után autóbuszokon városnézésre, cukrászdába vitték a gyermekeket. Amikor estefelé nagy szeretettel elváltak, már a legközelebbi találkozásról beszéltek. Azt tervezik az aszszonyok, hogy takarékbetétkönyvet váltanak a gyermekek nevére. Anyagi erejükhöz mérten gyűjtenék a forintokat, amit 18 éves korukban kapnának kézhez a brigád gyermekei. Szelei Teréz A tapolcai „anyukák” látogatóban, Kőszegen (Papp Tibor felvétele) MAGYAR VASUTAS ly is ját,irzi. A gépi adatfeldolgozás női munka Ötszáz lány és asszony életéről, gondjairól a szocialista brigádvezetők tanácskozásán A MÁV Krisztinavárosi Pályafenntartási Főnökség kultúrtermében tartották tanácskozásukat a MÁV Adatfeldolgozó Főnökség nyolc üzemegységének szocialista brigádvezetői. Tulajdonképpen nők, aszszonyok tanácskozása volt ez, hiszen férfi csak elvétve akadt a jelenlevők között. Az adatfeldolgozás ugyanis női munka: 90 százalékban lányok, asszonyok végzik. A tanácskozás részvevői Budapestről, Pécsről, Szombathelyről, Szegedről, Miskolcról és Debrecenből érkeztek, hogy elmondják véleményüket, beszámoljanak eredményeikről, gondjaikról a kollektíva előtt. Machula Gábor szb-titkár üdvözölte őket, majd Perei József, a főnökség vezetője tartott vitaindító előadást. Sokat mondó számok — A gazdasági célkitűzések elérésének legfontosabb eszköze: a szocialista munkaverseny és a brigádmozgalom. A brigádok tagjai többet vállalnak és tesznek, mint amennyi a kötelességük lenne. önzetlenül átadják munkában szerzett tapasztalataikat, törődnek munkatársaik gondjaival. Ez utóbbi tények a gépi adatfeldolgozásban talán sokkal nagyobb jelentőségűek, mint másutt — mondotta Perei József. — Az új munkatársak csak igen hosszú idő elteltével lennének képesek feladataik elvégzésére, ha nem segítenének nekik a brigádtagok a beilleszkedésben, a tudás mielőbbi elsajátításában. A főnökség asszonyai, lányai havonta átlagosan egymillió 600 ezer lyukkártyát dolgoznak fel, ellenőriznek. A feldolgozott lyukszalagok hossza körülbelül 250 kilométer, s az azokról készített táblázatok hossza is eléri a 90 kilométert. A havi tételszám nem kevesebb, mint hárommillió darab. Ezek azonban csak akkor válnak sokat mondó számokká, ha megondoljuk, hogy egyre több és több technikai tudnivaló elsajátítása van mögöttük. S hogy a sokoldalú tevékenységet olyan asszonyok, családanyák végzik, akikre otthon is sokkal több feladat vár, mint aférfiakra. Ezért lehet csak a legnagyobb elismerés hangján szólni az adatfeldolgozó főnökség 58 brigádjáról, 416 szocialista brigádtagjáról. Ez a gazdasági vezetőség véleménye. S vajon mit mondtak, miről beszéltek a brigádvezetők asszonytársaik nevében? Foglalkozási betegség Szóltak a közös örömökről és gondokról. Megelégedéssel nyugtázták, hogy 1971-ben végre jutalomban, külön anyagi elismerésben is részesültek a kollektívák. Vállalásaik közös vonása — és ez szintén inkább az asszonyokra, lányokra jellemző tulajdonság —, hogy idős, beteg embereket, egyedülálló anyákat patronálnak. Szabad idejükben gyermekruhákat varrnak, és játékokat készítenek. S egyformák a gondok is. Egyetlen üzemegység sem kivétel abban, hogy nagy a fluktuáció, mégpedig nem a munkahelyhez való hűtlenség miatt, hanem azért, mert egyre több kisgyerek születik, s az anyukák otthon maradnak. Helyettük is dolgoznak a többiek, és amikor a szülési szabadság letelik, a munkatársak ismét tanítják őket. Mert közben az élet ment tovább, a technika pedig rohamosan változott. Közös, nehéz gond a szakmai betegség, az ínhüvelygyulladás, ami abból ered, hogy óránként tizenkétezerszer nyomják le a billentyűt a gépeken. A dolgozók 16 százaléka van átlagosan betegállományban emiatt. Kölcsönös bizalom A brigádvezetők egyhangúan küldötté választották az országos tanácskozásra a 2-es üzemegységben dolgozó Kovács Lászlónét és a 3-as üzemegységből Fűzfa Gézánét. Őket kérték fel, hogy képviseljék az adatfeldolgozó főnökség lányait, asszonyait a vasutasok nagy kollektívája előtt. S a felhatalmazás arra is kiterjed, hogy az eredmények és gondok ismertetésén kívül — ha erre sor kerülhet — mondják el, hogy vezetőik mindent megtesznek munkájuk könnyítése, életkörülményeik javítása, erkölcsi és anyagi megbecsülésük érdekében. A kölcsönös bizalom a brigádmozgalom további eredményeinek zálogát képezi. Rácz Judit Ferencváros állomáson Szöllősi Zsófia bizalmat kapott Az „A” túr rádiós, ifjúsági szocialista brigádja 1966-ban alakult Ferencvárosban. Az évek során a gondok, a közös munka örömei összekovácsolták a kis kollektívát. Szöllősi Zsófia már az alakulásikor tevékenyen részt vállalt a munkából. Nagy gonddal vezette a naplót és ellátta a brigádvezető-helyettesi teendőket. A szőke, kékszemű leány talpraesettségével, tenniakarásával párosuló dinamikájával hamar kivívta társai elismerését és bizalmát. A szülési szabadságra ment Budán Lajosné helyett most ő vezeti a 1Q tagú brigádot. És nem is akárhogyan! Messzemenően szem előtt tartják a hármas követelményt. Gazdasági vállalásuk éves viszonylatban nem kevesebb mint 1350 kocsi gurítása műszakonként. A teljesítményük 1420 kocsi átlagosan. Ennél többre is képesek volnának, de megnehezíti munkájukat, hogy a rádiók — amelyek a munka fontos eszközei lennének —, elavultak, esőben eláznak, kevés és rossz az elem. Ezért gyakori, hogy inkább a lábaikban, mint a rádióban bízva, helyszínen veszik át a vonatot, mert tudják, hogy gyors és pontos munkájuk nagymértékben befolyásolja a hatalmas rendezőpályaudvar munkáját. Célul tűzték ki azt is, hogy még a rossz idő beállta előtt megtisztítják területüket a sarokelegytől, ami nem kis feladatot jelentett. A brigád tagjai közül Román Györgyné most végzi a 8 általánost, ami nagyon becsülendő, ha meggondoljuk, hogy a munka és tanulás mellett feleség és édesanya is. A brigád egy másik tagját most küldték segédtiszti tanfolyamra.Nemcsak a munkában, hanem az örömökben is osztoznak. Zsófi szerény, de a napló elárulta, hogy 1971. május 1. alkalmával kiváló dolgom lett. A kis kollektíva közösen ünnepelte a nagy eseményt, de nemcsak ezt, a vasutasnapot és más ünnepeket is. Közösen járnak színházba — legutóbb a Varázsfuvolát nézték meg —, együtt utaznak történelmi nevezetességű városokba és kiállításokra. A vadászati világkiállítást is kollektívan nézték meg. Ha meggondoljuk, hogy szinte kivétel nélkül Vidékről, Ceglédről, Bicskéről, Gödöllőről járnak be, nem kis teljesítmény az ilyen közös programok megszervezése. A szakszervezeti és gazdasági vezetés nagyra értékeli az elért eredményeket és az ifjúsági brigádot a legjobban dolgozó brigádok között tartják számon. 1970. évi eredményeikalapján ezüstkoszorús jelvényt ítéltek számukra. És most nem kisebb megtiszteltetés érte a brigádot, mint az, hogy vezetője, Szöllősi Zsófia, aki akaraterőben, szolgálatkészségben, fáradhatatlanságban nemegyszer túltesz a férfiakon, Németh Bélával ketten képviselik majd a Ferencváros állomást az országos szocialista brigádvezetői tanácskozáson. Tóth Jánosné Találkozó a Gólyafészekben Egy évvel ezelőtt, amikor vésztői vontatási főnökségtől nyugdíjba mentem, a kollektíva szépen elbúcsúztatott engem is, nyugdíjba vonuló társaimat is. Az ünnepélyes pillanatok élményét nem is fogom soha elfelejteni. Ezek után igen meglepett, hogy most, decemberben meghívót kaptam volt szolgáltai főnökségemtől, amelyben arra kértek, hogy feleségemmel együtt jelenjek meg 16-án 19 órakor a Gólyafészek étteremben. Szívesen eleget tettünk a meghívásnak. A találkozón ott volt 28 régi nyugdíjas, valamint azok a nyugdíjasok — hatan —, akik az idén tértek pihenőre. Ki-ki magával hozta a feleségét is. A közös vacsorán részt vettek velünk együtt a főnökség vezetői és mintegy hatvan aktív dolgozó. A most nyugdíjba vonulók értékes ajándékot és egy-egy kis virágcsokrot kaptak, de talán mindennél többet ért a meleg fogadtatás, a figyelmesség, az őszinte, elismerő szó, amelyben mindnyájunkat részesítették a volt munkatársak, szolgálati elöljárók, a párt, a szakszervezet és a KISZ tisztségviselői. Különösen jólesett az a kedves szavalat, amellyel az egyik ipari tanuló köszöntött bennünket, kifejezve azt, hogy a fiatalság sem felejti el az idősebbeket. Tegye Péter Vésztő