Magyar Vasutas, 1972 (16. évfolyam, 1-24. szám)

1972-01-04 / 1. szám

1971. JANUÁR 4. BARÁTI EGYÜTTMŰKÖDÉSSEL Megfiatalodott a legöregebb vonal Dr. Stefan Sutka és dr. Csanádi György közlekedésügyi miniszterek ünnepi beszéde Kitüntették, megjutalmazták a kiemelkedő munkát végzett vasutasokat Az utóbbi években meg­szoktuk már, hogy az építők a tervezett határidő előtt el­készülnek egy-egy vonalsza­kasz villamosításával, átépí­tésével, így történt ez 1971- ben is, mint ahogy arról la­punk előző számában már be­számoltunk. Magyar és cseh­szlovák együttműködéssel, ha­táridő előtt elkészült a nagy mű, a szobi fővonal villamosí­tása, teljes átépítése. Az üzembehelyezésre 12 . nappal az eredeti határidő előtt, december 22-én került sor Szob állomáson. A Magyar Népköztársaság és a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság közlekedésügyi miniszterei ál­tal vezetett küldöttségek Stu­rovo közös határállomáson ta­lálkoztak. A Sturovo—Szob közötti villamosított szakaszt a csehszlovák nemzetiszínű szalag átvágásával dr. Stefan Sutka, csehszlovák közlekedés­­ügyi miniszter nyitotta meg, majd a két küldöttség a ma­gyar különvonaton, az ünnepi díszbe öltözött Szob határállo­másra utazott. A szobi ünnepséget délelőtt 11 órakor a csehszlovák és a magyar Himnusz elhangzása után Szabó Antal, a vasutas­­szakszervezet főtitkára nyitot­ta meg. Üdvözölte a vendége­ket, köztük Frantisek Dvors­­kyt, a Csehszlovák Szocialis­ta Köztársaság budapesti nagy­követét, dr. Stefan Sutkát, a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság közlekedési miniszte­rét, dr. Csanádi György közle­kedés- és postaügyi minisz­tert, dr. Mészáros Károly mi­niszterhelyettest, a MÁV ve­zérigazgatóját, a különböző párt, szakszervezeti és állami szervek képviselőit. Szabó Antal főtitkár ezután bevezetőjében arról szólt, hogy ezen az európai viszonylatban is fontos vasútvonalon a vil­lamosítás bevezetésével gyor­sabb, kényelmesebb lesz az utazás. Ugyanakkor könnyeb­bé válik a vasutasok és a ha­tárforgalomban dolgozó kü­lönböző szervek munkája is. — A korszerűsített és villa­mosított szobi fővonal üzemi jelentőségén túl szép példája a baráti együttműködésnek is — hangsúlyozta —, majd fel­kérte Patai Andrást, a vasúti főosztály 1. szakosztályának helyettes vezetőjét, hogy te­gyen jelentést a munkálatok befejezéséről. A jelentés után előbb dr. Stefan Sutka, majd dr. Csaná­di György mondott ünnepi be­szédet. — A Budapest—Szob kö­zötti villamosított vonalsza­kasz számunkra, magyar va­sutasok számára szimbolikus értékű. Ennek az évnek júliu­sában ünnepeltük a magyar vasút születésének 125. évfor­dulóját. Budapest—Vác között 125 éve nyílt meg a magyar vasút első vonalszakasza, az első gőzüzemű, közforgalmú vasútvonal. Ez a vonal szer­ves része a szobi fővonalnak. Ennek a 125 éves vasútvonal­nak a rangja és jelentősége azóta nemzetközi színvonalra emelkedett. Kegyelettel és tisztelettel adózunk elődeink­nek, akik a múlt század köze­pén kitűzték itt az első ma­­gán vasút nyomvonalát. Büszkék és boldogok vagyunk, hogy ennek a megújított és korszerűsített vonalnak a for­galomba helyezéséhez elérkez­hettünk — e szavakkal kezdte ünnepi beszédét dr. Csanádi György. A miniszter ezután a villa­mosított fővonal jelentőségét méltatta, ismertette a villamo­sítás negyedik ötéves tervben elfogadott programját, majd sezeket mondotta: — Váltottuk és valljuk, hogy a közlekedés és kontinentális viszonylatban elsősorban a vasút a népek közötti közele­désnek, a­ gazdasági és kultu­rális együttműködésnek a leg­alapvetőbb hordozója. A kor­szerűsített és villamosított szobi vasútvonal átépítésének befejezésével ehhez teremtet­tünk az eddiginél lényegesen jobb feltételeket, nagy lehe­tőségeket. Őszintén kívánom, hogy ennek a vasútvonalnak az ünnepélyes átadása legyen záloga és szimbóluma a né­peink közötti békének és ba­rátságnak, a magyar és a csehszlovák vasutak közötti további baráti, elvtársi együtt­működésnek. A miniszter végezetül a vo­nal átépítésében, villamosítá­sában résztvett magyar és csehszlovák vasutasokhoz, munkásokhoz szólt. Elisme­réssel beszélt a nehéz, nagy felelősséget­ kívánó munká­jukról, megköszönte helytál­lásukat, végül ezeket mon­dotta: — Egyetlen kedves kötele­zettségem van hátra. Ünnepé­­­lyesen átadom a most meg­nyíló villamosított fővonalat jogos birtokosának, a Magyar Államvasutak vezérigazgató­jának, dr. Mészáros Károly miniszterhelyettesnek. Rajta keresztül kérem a magyar va­sútnak, elsősorban ezen a vo­nalán szolgálatot teljesítő for­galmi dolgozóit, fogadják ezt a létesítményt olyan szeretet­tel, mint ahogyan azon az épí­tők munkálkodtak. Őrizzék és óvják olyan szeretettel, ahogy azt tőlük a magyar népgazda­ság joggal elvárja. Őszintén kívánom, hogy használják ezt a korszerű létesítményt jó egészséggel és tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy ez a vonal jól szolgálja a ma­gyar vasút hírnevét és meg­becsülését. — Számunkra ünnep a fej­lesztés, a korszerűsítés minden állomása — ezekkel a sza­vakkal kezdte rövid beszédét a miniszterhelyettes. — A szobi vasútvonal villamosítá­sával olyan fejezet zárult le konstrukció­s programunkban, amely hosszú idő óta foglalkoz­tatta nemcsak a vasutasokat, hanem az ország közvélemé­nyét is. Holnaptól ezen a vo­nalon új menetrend szerint járnak a vonatok, az eddiginél lényegesen­­ rövidebb menet­idővel. Az a 125 éves vasút­vonal, amelynek születését Petőfi megénekelte, ma ha­zánk vasúthálózatának leg­korszerűbb fővonala. Őszinte szívvel örülök annak, hogy ezt az eseményt csehszlovák bará­tainkkal közösen ünnepelhet­jük. " A miniszterhelyettes rövid beszéde után dr. Csanádi György átvágta a különvonat villamosmozdonya elé kifeszí­tett nemzeti színű szalagot, s ezzel megnyitotta a villamosí­tott fővonalat. A szobi ünnepség befejezése után a különvonat a vendé­gekkel visszaindult Budapest­re, ahol a Nyugati pályaudvar Utasellátó éttermében kitün­tetéseket adtak át az építés­ben, a villamosításban kiemel­kedő munkát végzett magyar és csehszlovák dolgozóknak. (A kitüntetettek névsorát la­punk más helyen közöljük!) Visi Ferenc , Dr. Csanádi György és dr. Stefan­­Sutka kézfogása Sturovo állomáson, a magyar és a csehszlovák küldöttség találkozása pillanatában Dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter megnyitja a villamosított szobi vasútvonalat (MTI-fotó: Bajkor József felvételei) MAIÍYAK VASUTAS 3 jelentés az ünnepi forgalomról (Folytatás az 1. oldalról) is vállalták az önkéntes szol­gálatot. — Maguk hová valók? — Én Hajdú-Biharba, Tég­lásra, a kollégám pedig az Eger melletti Ostorosra. De csak a szentestén induló leg­utolsó vonattal megyünk majd haza... A pénztáraiknál — sem a Metróhoz csatlakozó térségben, sem az indulási oldal csarno­kában — nem állnak sorba a jegy­váltók. — A legtöbb utas előre meg­vette menetjegyét — magya­rázza Fekete Lajos. — A pénz­táraknál tulajdonképpen már a korábbi napokban, heteikben lezajlott a csúcsforgalom. Ez a megoldás soka­t segített az utasokon is, a vasutasokon is. Így, aki utazás előtt megérke­zik a pályaudvarra, egyenesen szállhat be a vonatjába. Ké­nyelmesen, nyugodtan... Ezt a szerelvényt is a leg­újabb gyártmányú, kék színű kocsikból állították össze. A műszaki kocsiszolgálat dolgo­zói ott sürgölődnek körülötte, Szöllősi Tóth Illés villamos­­felvigyázóval az élen. Cserélik az akkumulátorokat, hogy tö­kéletes legyen a világítás, a fűtés. Hasonló munka folyik a szomszédos vágányon álló 6616-os békéscsabai személy­vonatnál is. — Sajnos, a 420-as telepek elfogytak — jegyzi meg a fel­­vigyázó, ezért a mentesítő ex­pressz egyik első osztályú ko­csija teljes sötétségben gördül ki a pályaudvar csarnokából. — Telepet hoztunk volna a Nyugatiból, de nem kaptunk teherautót, amelyik a telepe­ket ideszállította volna — mentegetődzik az akkumulá­torosok reszortvezetője. Az eféle hibák ellenére min­den jel arra mutat, hogy a vasutasok mindegyike igyek­szik a rábízott vagy éppen ön­ként vállalt feladatot a lehető legjobban megoldani. Érdekes adat, hogy a buda­pesti vasútigazgatóság 2160 műszakilag megvizsgált sze­mélykocsit állított az ünnepi forgalomba. Ebből 590-et kézi­erővel mostak, fürdettek meg a Keleti műszaki kocsiszolgá­­­lat dolgozói. Kár, nagyon nagy erkölcsi kár, hogy a miskolci igazgatóság „jóvoltából” olyan szerelvényt is láttunk ezen az estén a Keleti csarnokában, amely hónapok óta porosodott valahol a tárolóvágányokon. Ez a szerelvény a 413-as vo­nat menetében érkezett, és 416-osiként indult vissza Mis­kolcra 18 óra 33 perckor. „Ilyen mocskos, koszos kocsi­kat még életünkben nem lát­tunk soha. Az ablakokon a szó szoros értelmében nem lehet ki- vagy belátni...” — állapí­tották meg immár tehetetlen haraggal — és szégyenkezve —* a budapesti vasutasok. K. J. A Déli pályaudvarra Tóth János igazgató társaságában érkeztünk. Bejárta már ő is a fejállomásokat, s tapasztalatai igen kedvezőek. Örömmel mondja, hogy a vasutasoknak ez alkalommal az időjárás is sokat segít. De azért szerinte is: vitathatatlan a dolgozók érdeme, példamutató helytál­lása. Ez a vélemény a Déli pá­lyaudvaron csak tovább erő­södik. Minden reszortos és beosztott a helyén, a kijelölt posztján végzi feladatát. Rakk Kálmán állomásfőnökkel a felvételi épület peronján ta­lálkozunk. — Jelentem, hogy rendkívü­li esemény, vonatkésés, rend­bontás, fegyelmezetlenség nem történt — hangzanak a kato­nás szavak. Később, a kötetlen beszél­getés alkalmával ugyanezeket a tényeket mondja el más sza­vakkal az állomásfőnök. — Az éjszakások már délre bejöttek... A kapusok, ügye­letes tisztviselők, lakatosok, vonatkísérők, kocsirendezők mind-mind kiemelkedő mun­kát végeztek... Én mondom: le a kalapot előttük! Az igazgatóság vezetője sze­mély szerint elbeszélget azok­kal, akikkel találkozik. Köz­ben figyeljük a siető utasokat, az érkező és induló vonato­kat. Sehol semmi hiba, vagy kifogásolható probléma. Jól vizsgáztak a vasutasok... Budapest—Déli pályaudvar: Itt is jól vizsgáztak a vasutasok , Budapest—Józsefváros: Tisztaság, rend és előfűtött vonatok Budapest—Józsefváros állo­máson ugyanez a helyzet. A várótermek a nagy forgalom ellenére tiszták, az utasok nyugodtak, az időben előfűtött szerelvények közül egyik sem túlzsúfolt. A felvételi épület bejáratánál felállított kará­csonyfa ünnepi fényeinek egyáltalán nem ellentéte a vá­gányok között tapasztalt je­lenség: a rend, a csendben, fe­gyelmezetten végzett munka. A belső, legszélső vágányon még egészen üres a 918-as számú vonat szerelvénye, mert még legalább egy óra van az indulásig. A Diesel-mozdony azonban már megkezdte a fű­tést, és a kocsimosó brigád is a szerelvénynél szorgoskodik. Az asszonyok nem sejtik, hogy az igazgatóság vezetője né­hány lépés távolságból látja, figyeli őket, közben a legtel­jesebb elismerését fejezi ki a sorban megtisztuló, csillogó kocsik láttán. Néhány perccel később Győ­re Gyula műszaki főintéző, a kocsiszolgálati részleg vezető­je észrevesz bennünket, és je­lentést tesz Tóth Jánosnak. — Ilyen jól még soha nem sikerült felkészülnünk az ün­nepi forgalomra — ezzel feje­zi be szavait. — A kocsik világításával volt-e probléma? — Az égvilágon semmi. Erősített villamosrészlegünk van, ezen túlmenően mindenki mindenkinek segít. Az embe­rek minden szolgálatba ko­rábban jönnek be, illetve később mennek haza ... Samu Jenő állomásfőnök sem mondhat mást a józsef­városi vasutasok helytállásá­ról. Elismerése nemcsak a forgalom, hanem a többi szak­­szolgálat dolgozóinak munká­jára, példás együttműködésére is vonatkozik. — Ha az együttműködés nem lenne tökéletes, akkor nem ment volna ilyen simán, zavartalanul az ünnepi forga­lom ... Kovács József ■­­ Budapest-Kelenföld: Naponta negyvenezer utas A főváros legnagyobb átme­nő forgalmú személypályaud­varát, Budapest-Kelenföld ál­lomást 300 személyszállító vo­nat érintette december 23-án és 24-én. Az itt le- és felszálló utasok tömege a két napon nagyjából fele-fele arányban oszlott meg. A jegypénztárak tanúsága szerint a Keletiből és a Déliből induló vonatok uta­sai közül is nagyon sokan vál­tották meg a jegyüket Kelen­­földön. Az ünnepi forgalom­ban 24 óránként mintegy 40 000 utas fordult meg az ál­lomáson. Ennek ellenére, a jól szervezett munka eredménye­képpen torlódás, túlzsúfoltság, lépcsőn utazás vagy más rend­ellenesség nem fordult elő, mint más, esztendőkben. A kellő számú mentesítő vonat­tal sikerült elérni, hogy a sze­relvények kihasználtsága álta­lában 85—95 százalékos volt. — Akadtak természetesen zsúfolt vonatok is — mondotta látogatásunkkor Horváth Ede állomásfőnök. — December 23-án az esti csoportban pél­dául a 2203-as vonat és mente­sítő szerelvénye dugig megtelt Kelenföldön, holott a Déliből még kihasználatlanul indult Másnap inkább a déli csoport­ban volt több az utas. Ekkor főként az 1814-es személyvo­natra és mentesítő szerelvé­nyére fértek fel nehezen az utasok. Érdekes kelenföldi tapaszta­lat, hogy az idén a vidékről —Szombathelyről, Nagykani­zsáról, Győrből — érkező vo­natok jobban ki voltak hasz­nálva, mint más esztendőkben. Valószínű, hogy a vidéki fal­vak, városok fejlődése, iparo­sodása következtében kezd lassan megváltozni az utas­áramlás iránya. Már csak ezért is nagyobb a jelentősége an­nak, hogy az ünnepi forgalom­ban nemcsak a Budapestről induló, hanem az érkező vona­tok is pontosan, menetrend szerint közlekedtek. Nem így a külföldről jövő nemzetközi vonatok, mert azok karácsony táján jóval nagyobb késéssel érkeztek, mint máskor. December 23-án például az 1-es párizsi gyors hatvan, a 3-as — ugyancsak Párizsból — 40 perces késés­sel haladt át Kelenföldön. Az­nap a Meridián Expressz 215 perces késést hozott át a hatá­ron. A magyar vasutasok helyt­állása, jó munkája tehát Ke­lenföldön is megmutatkozott Különösen a tíz személypénz­táros dolgozott rengeteget, de elismerés illeti a többi beosz­tás, munkakör „katonáit” is. A nagyszerű munkának csak csekély ellenértékét képezi az ünnepi forgalomra engedélye­zett túlórakeret, amelyből a kelenföldieknek 12 000 forint jutott. Itt főleg a személypénz­tárosok és a takarító, személy­zet tagjai részesültek túlmun­kadíjazásban, de méltán kap­tak az összegből mások is, akik szabadnapjukat áldozták az ünnepi forgalom sikeréért. Szász Ferenc "

Next