Magyar Vasutas, 1972 (16. évfolyam, 1-24. szám)
1972-01-04 / 1. szám
1971. JANUÁR 4. BARÁTI EGYÜTTMŰKÖDÉSSEL Megfiatalodott a legöregebb vonal Dr. Stefan Sutka és dr. Csanádi György közlekedésügyi miniszterek ünnepi beszéde Kitüntették, megjutalmazták a kiemelkedő munkát végzett vasutasokat Az utóbbi években megszoktuk már, hogy az építők a tervezett határidő előtt elkészülnek egy-egy vonalszakasz villamosításával, átépítésével, így történt ez 1971- ben is, mint ahogy arról lapunk előző számában már beszámoltunk. Magyar és csehszlovák együttműködéssel, határidő előtt elkészült a nagy mű, a szobi fővonal villamosítása, teljes átépítése. Az üzembehelyezésre 12 . nappal az eredeti határidő előtt, december 22-én került sor Szob állomáson. A Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság közlekedésügyi miniszterei által vezetett küldöttségek Sturovo közös határállomáson találkoztak. A Sturovo—Szob közötti villamosított szakaszt a csehszlovák nemzetiszínű szalag átvágásával dr. Stefan Sutka, csehszlovák közlekedésügyi miniszter nyitotta meg, majd a két küldöttség a magyar különvonaton, az ünnepi díszbe öltözött Szob határállomásra utazott. A szobi ünnepséget délelőtt 11 órakor a csehszlovák és a magyar Himnusz elhangzása után Szabó Antal, a vasutasszakszervezet főtitkára nyitotta meg. Üdvözölte a vendégeket, köztük Frantisek Dvorskyt, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság budapesti nagykövetét, dr. Stefan Sutkát, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság közlekedési miniszterét, dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi minisztert, dr. Mészáros Károly miniszterhelyettest, a MÁV vezérigazgatóját, a különböző párt, szakszervezeti és állami szervek képviselőit. Szabó Antal főtitkár ezután bevezetőjében arról szólt, hogy ezen az európai viszonylatban is fontos vasútvonalon a villamosítás bevezetésével gyorsabb, kényelmesebb lesz az utazás. Ugyanakkor könnyebbé válik a vasutasok és a határforgalomban dolgozó különböző szervek munkája is. — A korszerűsített és villamosított szobi fővonal üzemi jelentőségén túl szép példája a baráti együttműködésnek is — hangsúlyozta —, majd felkérte Patai Andrást, a vasúti főosztály 1. szakosztályának helyettes vezetőjét, hogy tegyen jelentést a munkálatok befejezéséről. A jelentés után előbb dr. Stefan Sutka, majd dr. Csanádi György mondott ünnepi beszédet. — A Budapest—Szob közötti villamosított vonalszakasz számunkra, magyar vasutasok számára szimbolikus értékű. Ennek az évnek júliusában ünnepeltük a magyar vasút születésének 125. évfordulóját. Budapest—Vác között 125 éve nyílt meg a magyar vasút első vonalszakasza, az első gőzüzemű, közforgalmú vasútvonal. Ez a vonal szerves része a szobi fővonalnak. Ennek a 125 éves vasútvonalnak a rangja és jelentősége azóta nemzetközi színvonalra emelkedett. Kegyelettel és tisztelettel adózunk elődeinknek, akik a múlt század közepén kitűzték itt az első magán vasút nyomvonalát. Büszkék és boldogok vagyunk, hogy ennek a megújított és korszerűsített vonalnak a forgalomba helyezéséhez elérkezhettünk — e szavakkal kezdte ünnepi beszédét dr. Csanádi György. A miniszter ezután a villamosított fővonal jelentőségét méltatta, ismertette a villamosítás negyedik ötéves tervben elfogadott programját, majd sezeket mondotta: — Váltottuk és valljuk, hogy a közlekedés és kontinentális viszonylatban elsősorban a vasút a népek közötti közeledésnek, a gazdasági és kulturális együttműködésnek a legalapvetőbb hordozója. A korszerűsített és villamosított szobi vasútvonal átépítésének befejezésével ehhez teremtettünk az eddiginél lényegesen jobb feltételeket, nagy lehetőségeket. Őszintén kívánom, hogy ennek a vasútvonalnak az ünnepélyes átadása legyen záloga és szimbóluma a népeink közötti békének és barátságnak, a magyar és a csehszlovák vasutak közötti további baráti, elvtársi együttműködésnek. A miniszter végezetül a vonal átépítésében, villamosításában résztvett magyar és csehszlovák vasutasokhoz, munkásokhoz szólt. Elismeréssel beszélt a nehéz, nagy felelősséget kívánó munkájukról, megköszönte helytállásukat, végül ezeket mondotta: — Egyetlen kedves kötelezettségem van hátra. Ünnepélyesen átadom a most megnyíló villamosított fővonalat jogos birtokosának, a Magyar Államvasutak vezérigazgatójának, dr. Mészáros Károly miniszterhelyettesnek. Rajta keresztül kérem a magyar vasútnak, elsősorban ezen a vonalán szolgálatot teljesítő forgalmi dolgozóit, fogadják ezt a létesítményt olyan szeretettel, mint ahogyan azon az építők munkálkodtak. Őrizzék és óvják olyan szeretettel, ahogy azt tőlük a magyar népgazdaság joggal elvárja. Őszintén kívánom, hogy használják ezt a korszerű létesítményt jó egészséggel és tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy ez a vonal jól szolgálja a magyar vasút hírnevét és megbecsülését. — Számunkra ünnep a fejlesztés, a korszerűsítés minden állomása — ezekkel a szavakkal kezdte rövid beszédét a miniszterhelyettes. — A szobi vasútvonal villamosításával olyan fejezet zárult le konstrukciós programunkban, amely hosszú idő óta foglalkoztatta nemcsak a vasutasokat, hanem az ország közvéleményét is. Holnaptól ezen a vonalon új menetrend szerint járnak a vonatok, az eddiginél lényegesen rövidebb menetidővel. Az a 125 éves vasútvonal, amelynek születését Petőfi megénekelte, ma hazánk vasúthálózatának legkorszerűbb fővonala. Őszinte szívvel örülök annak, hogy ezt az eseményt csehszlovák barátainkkal közösen ünnepelhetjük. " A miniszterhelyettes rövid beszéde után dr. Csanádi György átvágta a különvonat villamosmozdonya elé kifeszített nemzeti színű szalagot, s ezzel megnyitotta a villamosított fővonalat. A szobi ünnepség befejezése után a különvonat a vendégekkel visszaindult Budapestre, ahol a Nyugati pályaudvar Utasellátó éttermében kitüntetéseket adtak át az építésben, a villamosításban kiemelkedő munkát végzett magyar és csehszlovák dolgozóknak. (A kitüntetettek névsorát lapunk más helyen közöljük!) Visi Ferenc , Dr. Csanádi György és dr. StefanSutka kézfogása Sturovo állomáson, a magyar és a csehszlovák küldöttség találkozása pillanatában Dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter megnyitja a villamosított szobi vasútvonalat (MTI-fotó: Bajkor József felvételei) MAIÍYAK VASUTAS 3 jelentés az ünnepi forgalomról (Folytatás az 1. oldalról) is vállalták az önkéntes szolgálatot. — Maguk hová valók? — Én Hajdú-Biharba, Téglásra, a kollégám pedig az Eger melletti Ostorosra. De csak a szentestén induló legutolsó vonattal megyünk majd haza... A pénztáraiknál — sem a Metróhoz csatlakozó térségben, sem az indulási oldal csarnokában — nem állnak sorba a jegyváltók. — A legtöbb utas előre megvette menetjegyét — magyarázza Fekete Lajos. — A pénztáraknál tulajdonképpen már a korábbi napokban, heteikben lezajlott a csúcsforgalom. Ez a megoldás sokat segített az utasokon is, a vasutasokon is. Így, aki utazás előtt megérkezik a pályaudvarra, egyenesen szállhat be a vonatjába. Kényelmesen, nyugodtan... Ezt a szerelvényt is a legújabb gyártmányú, kék színű kocsikból állították össze. A műszaki kocsiszolgálat dolgozói ott sürgölődnek körülötte, Szöllősi Tóth Illés villamosfelvigyázóval az élen. Cserélik az akkumulátorokat, hogy tökéletes legyen a világítás, a fűtés. Hasonló munka folyik a szomszédos vágányon álló 6616-os békéscsabai személyvonatnál is. — Sajnos, a 420-as telepek elfogytak — jegyzi meg a felvigyázó, ezért a mentesítő expressz egyik első osztályú kocsija teljes sötétségben gördül ki a pályaudvar csarnokából. — Telepet hoztunk volna a Nyugatiból, de nem kaptunk teherautót, amelyik a telepeket ideszállította volna — mentegetődzik az akkumulátorosok reszortvezetője. Az eféle hibák ellenére minden jel arra mutat, hogy a vasutasok mindegyike igyekszik a rábízott vagy éppen önként vállalt feladatot a lehető legjobban megoldani. Érdekes adat, hogy a budapesti vasútigazgatóság 2160 műszakilag megvizsgált személykocsit állított az ünnepi forgalomba. Ebből 590-et kézierővel mostak, fürdettek meg a Keleti műszaki kocsiszolgálat dolgozói. Kár, nagyon nagy erkölcsi kár, hogy a miskolci igazgatóság „jóvoltából” olyan szerelvényt is láttunk ezen az estén a Keleti csarnokában, amely hónapok óta porosodott valahol a tárolóvágányokon. Ez a szerelvény a 413-as vonat menetében érkezett, és 416-osiként indult vissza Miskolcra 18 óra 33 perckor. „Ilyen mocskos, koszos kocsikat még életünkben nem láttunk soha. Az ablakokon a szó szoros értelmében nem lehet ki- vagy belátni...” — állapították meg immár tehetetlen haraggal — és szégyenkezve —* a budapesti vasutasok. K. J. A Déli pályaudvarra Tóth János igazgató társaságában érkeztünk. Bejárta már ő is a fejállomásokat, s tapasztalatai igen kedvezőek. Örömmel mondja, hogy a vasutasoknak ez alkalommal az időjárás is sokat segít. De azért szerinte is: vitathatatlan a dolgozók érdeme, példamutató helytállása. Ez a vélemény a Déli pályaudvaron csak tovább erősödik. Minden reszortos és beosztott a helyén, a kijelölt posztján végzi feladatát. Rakk Kálmán állomásfőnökkel a felvételi épület peronján találkozunk. — Jelentem, hogy rendkívüli esemény, vonatkésés, rendbontás, fegyelmezetlenség nem történt — hangzanak a katonás szavak. Később, a kötetlen beszélgetés alkalmával ugyanezeket a tényeket mondja el más szavakkal az állomásfőnök. — Az éjszakások már délre bejöttek... A kapusok, ügyeletes tisztviselők, lakatosok, vonatkísérők, kocsirendezők mind-mind kiemelkedő munkát végeztek... Én mondom: le a kalapot előttük! Az igazgatóság vezetője személy szerint elbeszélget azokkal, akikkel találkozik. Közben figyeljük a siető utasokat, az érkező és induló vonatokat. Sehol semmi hiba, vagy kifogásolható probléma. Jól vizsgáztak a vasutasok... Budapest—Déli pályaudvar: Itt is jól vizsgáztak a vasutasok , Budapest—Józsefváros: Tisztaság, rend és előfűtött vonatok Budapest—Józsefváros állomáson ugyanez a helyzet. A várótermek a nagy forgalom ellenére tiszták, az utasok nyugodtak, az időben előfűtött szerelvények közül egyik sem túlzsúfolt. A felvételi épület bejáratánál felállított karácsonyfa ünnepi fényeinek egyáltalán nem ellentéte a vágányok között tapasztalt jelenség: a rend, a csendben, fegyelmezetten végzett munka. A belső, legszélső vágányon még egészen üres a 918-as számú vonat szerelvénye, mert még legalább egy óra van az indulásig. A Diesel-mozdony azonban már megkezdte a fűtést, és a kocsimosó brigád is a szerelvénynél szorgoskodik. Az asszonyok nem sejtik, hogy az igazgatóság vezetője néhány lépés távolságból látja, figyeli őket, közben a legteljesebb elismerését fejezi ki a sorban megtisztuló, csillogó kocsik láttán. Néhány perccel később Győre Gyula műszaki főintéző, a kocsiszolgálati részleg vezetője észrevesz bennünket, és jelentést tesz Tóth Jánosnak. — Ilyen jól még soha nem sikerült felkészülnünk az ünnepi forgalomra — ezzel fejezi be szavait. — A kocsik világításával volt-e probléma? — Az égvilágon semmi. Erősített villamosrészlegünk van, ezen túlmenően mindenki mindenkinek segít. Az emberek minden szolgálatba korábban jönnek be, illetve később mennek haza ... Samu Jenő állomásfőnök sem mondhat mást a józsefvárosi vasutasok helytállásáról. Elismerése nemcsak a forgalom, hanem a többi szakszolgálat dolgozóinak munkájára, példás együttműködésére is vonatkozik. — Ha az együttműködés nem lenne tökéletes, akkor nem ment volna ilyen simán, zavartalanul az ünnepi forgalom ... Kovács József ■ Budapest-Kelenföld: Naponta negyvenezer utas A főváros legnagyobb átmenő forgalmú személypályaudvarát, Budapest-Kelenföld állomást 300 személyszállító vonat érintette december 23-án és 24-én. Az itt le- és felszálló utasok tömege a két napon nagyjából fele-fele arányban oszlott meg. A jegypénztárak tanúsága szerint a Keletiből és a Déliből induló vonatok utasai közül is nagyon sokan váltották meg a jegyüket Kelenföldön. Az ünnepi forgalomban 24 óránként mintegy 40 000 utas fordult meg az állomáson. Ennek ellenére, a jól szervezett munka eredményeképpen torlódás, túlzsúfoltság, lépcsőn utazás vagy más rendellenesség nem fordult elő, mint más, esztendőkben. A kellő számú mentesítő vonattal sikerült elérni, hogy a szerelvények kihasználtsága általában 85—95 százalékos volt. — Akadtak természetesen zsúfolt vonatok is — mondotta látogatásunkkor Horváth Ede állomásfőnök. — December 23-án az esti csoportban például a 2203-as vonat és mentesítő szerelvénye dugig megtelt Kelenföldön, holott a Déliből még kihasználatlanul indult Másnap inkább a déli csoportban volt több az utas. Ekkor főként az 1814-es személyvonatra és mentesítő szerelvényére fértek fel nehezen az utasok. Érdekes kelenföldi tapasztalat, hogy az idén a vidékről —Szombathelyről, Nagykanizsáról, Győrből — érkező vonatok jobban ki voltak használva, mint más esztendőkben. Valószínű, hogy a vidéki falvak, városok fejlődése, iparosodása következtében kezd lassan megváltozni az utasáramlás iránya. Már csak ezért is nagyobb a jelentősége annak, hogy az ünnepi forgalomban nemcsak a Budapestről induló, hanem az érkező vonatok is pontosan, menetrend szerint közlekedtek. Nem így a külföldről jövő nemzetközi vonatok, mert azok karácsony táján jóval nagyobb késéssel érkeztek, mint máskor. December 23-án például az 1-es párizsi gyors hatvan, a 3-as — ugyancsak Párizsból — 40 perces késéssel haladt át Kelenföldön. Aznap a Meridián Expressz 215 perces késést hozott át a határon. A magyar vasutasok helytállása, jó munkája tehát Kelenföldön is megmutatkozott Különösen a tíz személypénztáros dolgozott rengeteget, de elismerés illeti a többi beosztás, munkakör „katonáit” is. A nagyszerű munkának csak csekély ellenértékét képezi az ünnepi forgalomra engedélyezett túlórakeret, amelyből a kelenföldieknek 12 000 forint jutott. Itt főleg a személypénztárosok és a takarító, személyzet tagjai részesültek túlmunkadíjazásban, de méltán kaptak az összegből mások is, akik szabadnapjukat áldozták az ünnepi forgalom sikeréért. Szász Ferenc "