Magyar Vasutas, 1973 (17. évfolyam, 1-24. szám)
1973-01-05 / 1. szám
.M.WADYAR VASUTAS Szakszervezetünk időszerű feladatai a központi vezetőség december 21-i ülésének napirendjén (Folytatás az 1. oldalról) Országos méretekben folytatódik a munkaidőcsökkentés kiterjesztése. Nekünk változatlanul körültekintő előkészítő munkát kell végezni, hogy a népgazdaságban bevezetésre kerülő újabb munkaidőcsökkentéshez a vaslrt áru- és személyszállításával alkalmazkodjunk. Ugyanakkor arra kell törekedni, hogy a 8 óránál még mindig hosszabb szolgálati időt teljesítők munkaidejét csökkentsük. Az elfogadott üzemszervezési irányelvek jó végrehajtása is segítséget nyújthat ehhez, de mindenhol és mindenkinek szüntelenül keresni kell a megoldást. Del a vasúti munka olyan, amelyet nem lehet lélektelenül, közömbösen végezni. A szakszervezeti szerveknek minden szinten erőteljesebben kell munkálkodni azért, hogy a dolgozók jobban lássák saját munkájuk értelmét. A szakszervezeti bizottságoknak fokozottabban kell segíteniük az egészséges, demokratikus , munkahelyi légkör kialakítását. Meg kell értetni minden dolgozóval, hogy a vasúti munka nagyfokú fegyelmet kíván, elsősorban a végrehajtó szolgálat dolgozóitól. A vezetőkkel is tudatosítani kell, hogy a fegyelem megkövetelése mellett is meg lehet találni a módját az üzemi demokrácia kiszélesítésének. Elbizakodottságra nincs okunk A közművelődésről szólva hangsúlyozta, hogy a vasútnál is szép számmal találhatók olyan dolgozók, akik nem rendelkeznek az általános iskola nyolc osztályával. A kormány a közelmúltban intézkedett a felnőttoktatás tervének módosítását illetően. Ezzel kapcsolatban nem új határozatokra van szükség. Területi bizottságainknak, de méginkább a szakszervezeti bizottságoknak a maguk területén mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy ne növekedjen azoknak a száma, akik bármilyen oknál fogva nem tudták elvégezni az alapműveltséget biztosító nyolc általánost. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a Vil. kongresszuson az utánpótlás biztosításával kapcsolatos kérdések taglalásánál szóba került az általános iskolát végzett, 14—18 év közötti fiatalok felvétele a vasúthoz. Azóta a vasút és szakszervezetünk vezetése sem tett meg mindent, hogy ebben a kérdésben előbbre lépjünk. Köztudott, hogy az ideális megoldás végrehajtásához sok pénzre volna szükség, de amíg erre a célra a megfelelő őszsszeg nem áll rendelkezésre, néhány vasúti csomóponton létre lehetne hozni a vasúti munkára előkészítő kollégiumokat. — Elnökségünk és központi vezetőségünk az elmúlt két esztendőben a vasutas dolgozókat érintő kérdésekben eredményes és felelősségteljes munkát végzett. Elbizakodottság nélkül elmondhatjuk, hogy a közlekedési tárca és a vasúti főosztály vezetésével az együttműködés, a párt- és a KISZ-szervezetekkel kialakult összehangolt tevékenység nagyon sok kérdésben számottevő eredményeket hozott. Most is arról van szó, hogy munkánk közben mérleget készítsünk, alakítsuk ki a legégetőbb tennivalókat, önkritikusan megállapítva, hogy mit nem végeztünk el, hol kell újabb nekilendülésre felkészülnünk. Az MSZMP Központi Bizottságának novemberi ülése megadta azokat az átfogó irányelveket, amelyeknek a mi területeinkre való alkalmazása nélkülözhetetlen segítséget nyújt eredményes munkánkhoz. A Központi Bizottság határozatainak tanulmányozása és megértése után most az a feladatunk, hogy annak szellemében dolgozzunk, hogy a párt X. kongresszusán és szakszervezetünk VIII. kongresszusán kialakított tennivalókat minél kevesebb hibával hajthassuk végre — fejezte be beszédét Szabó Antal főtitkár. Körültekintőbb előkészítésre van szükség A munkaidőcsökkentés jó és olyan előkészítése, hogy megfelelő teljesítmények esetén a dolgozók jövedelme számottevően ne csökkenjen, mind a gazdaságirányítás, mind szakszervezetünk részéről rendkívül gondos előkészítő munkát igényel és erre mindössze néhány hónap áll rendelkezésünkre. Elengedhetetlennek tartjuk, hogy javaslataink kidolgozását és előzetes egyeztetését meggyorsítsuk. Javasoljuk, hogy rövid időn belül vizsgálják felül az eltagadott ötéves terv szociális fejlesztésre vonatkozó részét. Sajnos, a többszöri, időközben összeállított értékelésekkel ellentétben a tervek, az árak változásaira való hivatkozással, e területen nagyon sok a késedelem. A Vasúti Főosztály és szakszervezetünk közötti együttműködés, valamint a kollektív szerződésben foglaltak kötelességünkké teszik, hogy a szociális, egészségügyi, munkavédelmi fejlesztéseket időben megvalósítsuk, illetve a késedelmet okozók felelősségrevonásban részesüljenek. Javasoljuk továbbá, hogy a 30 év szolgálattal rendelkezők, akik I. osztályú, összvonalas szabadjegyet kaptak jegyüket nyugdíjba vonulásuk után is megtarthassák. Az eddigi konzultációk aztmutatták, hogy ez a vasút költségvetésére és bevételére nem lenne érzékeny hatással, viszont a törzsgárda megbecsülését igen kedvezően mutatná. Kérjük, hogy minél előbb tűzzük napirendre és hozzunk megfelelő határozatot ebben a kérdésben. Újból foglalkoznunk kell — éppen az MSZMP irányelveinek megfelelően — a vállalati lakásfejlesztéssel. Bár eddig jó eredményeket értünk el, azonban a budapesti lakásfejlesztés nehézségei miatt szükséges intézkedni annak érdekében, hogy a tervezés, a kivitelezés, a szerződések megkötése és a hatóságokkal történő egyeztetése időben történjék meg. Egyértelműen kell elhatározni, hogy a lakások építését tudjuk-e folytatni? Ha igen, milyen méretekben? Mert az összehangolatlanság, a késedelmes elhatározás, a kivitelező vállalatokat is bizonytalanná teszi és a lakásépítési költségek tetemesen megnőnek. Véleményünk szerint az eredetileg elhatározott költségkereten belül a budapesti lakásépítéseket folytatni kell, megszüntetve azokat a fogyatékosságokat, amelyek az első épületeknél előfordultak. Változatlanul azt javasoljuk, hogy a munkaverseny-mozgalom és anyagi, ösztönzési rendszerünk jobb összehangolása valósuljon meg. Sajnos, az ismert hiányosságok még ma is tapasztalhatók. A dolgozók legtöbbször jogosan bírálják premizálási és jutalmazási gyakorlatunkat, amelynek jelentős részét belső intézkedésekkel kell és lehet megoldanunk. Az önálló gazdálkodás lehetővé teszi, hogy a rendelkezésünkre álló 60—70 millió forint prémium és jutalomkeretet a jobb és több munka megbecsülésére fordítsuk. Ne legyen mindig viszszatérő probléma, hogy év végén egyes dolgozók azt sem tudják, miért kapnak jutalmat. Ugyanakkor a nehéz, a fáradságos munkát végző, elsősorban a végrehajtó szolgálatnál dolgozók, nem juthatnak megfelelő anyagi elismeréshez. Amikor a szocialista brigádvezetők országos tanácskozásán ez a kérdés felmerült, akkor a gazdasági és mozgalmi vezetés egyetértett abban, hogy ezt a kérdést közösen kell megoldani. Ezen a fórumon is szeretnénk szóvá tenni, hogy egyes esetekben a kormány rendeleteinek tárcán belüli végrehajtási utasításai, illetve rendelkezései nagyon sokat késnek. Rendkívül elhúzódott az ifjúsági törvény, a Munkavédelmi törvény KPM utasításainak kiadása. Október 20-án központi vezetőségünk elfogadta a vasút üzemszervezési irányelveit, ugyanakkor a tárca irányelvtervezete csak december 18-án kerül megtárgyalásra. Igaz, hogy az ágazatok feladata a saját hatáskörükben a szükséges tennivalók, programok összeállítása, mégis szükségesnek tartanánk, hogy az egész minisztériumot érintő, nagy horderejű kérdésekben a tárca irányelvei időben készüljenek el. Csökkent a súlyos balesetek száma A főtitkár beszédében kitért a munkavédelemre és a balesetelhárításra. Rámutatott, hogy értünk el eredményeket, de a megelőzéssel korántsem lehetünk elégedettek. Folytatódott a munkavédelmi törvényességi vizsgálatok sorozata. Ennek keretében a kártérítés helyzetében jelentős fejlődés tapasztalható. Jelenleg a sérültek több mint kétharmada élt kárigénybejelentési jogával, és ezek több mint 90 százaléka részesült kártérítésben. Elkészült a Záhony körzet fejlesztésére vonatkozó szociális és egészségügyi vonatkozású programtervezet. Kis mértékben ugyan, de javult a baleseti helyzet. December közepéig 40 halálos és 40 csonkulásos baleset történt, nyolccal kevesebben haltak meg, mint a bázisidőszakban! A javulás ellenére sok még a tennivalónk. Továbbra sem halad kielégítően a gépek munkavédelmi minősítése. Nem került kiadásra a munkavédelmi tevékenység erősítésére vonatkozó 2019-es kormányhatározat MÁV Végrehajtási Utasítása. Nem valósult meg a pályán folalkoztatottak megbízhatóbb riasztási rendszerének kialakítása. Hiányosság mutatkozik a balesetek kivizsgálásánál, amely továbbra is a sérültek felelősségének hangsúlyozásában és nem a veszélyforrások valós feltárásában jut kifejezésre. Azonos természetű balesetek megelőzésére sem születnek megfelelő intézkedések. Szakszervezeti bizottságaink nem megfelelően élnek a társadalmasítás lehetőségeivel, a szocialista brigádok, munkavédelmi őrök nélkülözhetetlen segítségével. .Jobban kellene szorgalmazni, hogy a gazdasági vezetők minden tekintetben tegyenek eleget munkavédelmi vonatkozású kötelezettségeiknek, szükség szerint részesüljenek elismerésben, illetve felelősségrevonásban. A továbbiakban azokkal a kérdésekkel foglalkozott a főtitkár, amelyekkel a Központi Bizottság és szakszervezetünk VIII. kongresszusán elfogadott határozatok alapján a szakszervezeti szerveknek fokozottabban kell törődniük. Ilyenek a nevelés és a tudatformálás. Utalt arra, hogy az egyre növekvő követelmények nemcsak szaktudást, hanem politikai tisztánlátást is igényelnek. Annál is inkább, mi Világ-vonat Életünk kis állomásain át vágtáz a világ-vonat fény-virág s nap-ablakú csillag-szerelvénye — éjből hajnalba, nappalból éjbe. Itt állok én is állomásomon, pontos őr, s értem a zengő, rokon őr-jeleket s a szép emberi szót; — üzenjetek, szavatok felfogom, világ-figyelő, értő milliók. Fazekas Lajos A megbízott titkár Vajon egy társadalmi tisztséget viselő embert váratlanul érhet-e, ha hirtelen magasabb funkcióba helyezik? A bonyolult és sokrétű munka mennyiben igényel nagyobb helytállást? Segítséget ad-e mindehhez a környezet? Ezek a kérdések jutottak eszembe, amikor Gulyás Károlyt, Szolnok állomás megbízott szb-titkárát felkerestem, hogy elbeszélgessek vele életútjáról, munkájáról, jelenlegi feladatairól. — A szakszervezeti mozgalomban az emberekért, dolgozó társaimon végzett munkám elég keményre edzett — kezdte szavait a megbízott titkár. — Sosem hagytam másokat cserben, s én ennek tulajdonítom az irántam megnyilvánult bizalmat, összefügg ez a megbízatás azzal is, hogy 1945 óta vagyok párttag, s a szakszervezeti munkát mindig pártmegbízatásnak tekintettem. Számomra mindig örömet okoz, ha munkatársaimon segíthetek, s az elért eredmények újabb erőt kölcsönöznek a további feladatokhoz ... Az egykori polgári iskola elvégzése után a szülei kereskedő tanulónak adták, de a mozdonyok füttyeit már gyerekkorában is jobban vonzotta. 1942-ben felvették pályamunkásnak, majd a háború és a hadifogságban eltöltött idők múltán vonatfékezőként, raktári munkásként dolgozott. Betette a forgalmi, távirda, kereskedelmi vizsgát, azután kinevezték raktárnoknak. 1948-ban szakszervezeti bizalmi lett, s attól kezdve mindig részt kért a mozgalmi munkából. Volt csoportbizalmi, műhelybizottsági tag, termelési felelős és műhelybizottsági titkár. 1972. szeptemberében, amikor Szép Ferencet, az állomás szakszervezeti bizottságának titkárát egyéves SZOT- iskolára küldték, a mindig becsületesen végzett mozgalmi munka miatt állították Gulyás Károlyt a titkári posztra. — Az élet nem állhat meg — mondja egyszerűen. — Állomásunkon 972 tagja van a szakszervezetnek, s a feladatokat ugyanúgy el kell végezni, mint eddig. Bevallom, hogy a titkári megbízatástól féltem, annak ellenére, hogy a dolgozókat jól ismerem, és sokan vannak köztük, akikkel már régóta együtt vagyunk jóban, rosszban, örömben, bánatban. Főként azért aggódtam, hogy elegendő lesz-e saját képességem, rátermettségem a nehezebb feladathoz. Aggályaimat azonban mind munkatársaim, mind a társszervek és a gazdasági vezetők eloszlatták, messzemenő támogatást ígérve... És a segítség nemcsak ígéret maradt. A konkrét feladatokról szólva, Gulyás Károly elmondta, hogy a szakszervezeti bizottság időben napirendre tűzte a téli forgalomra való felkészülést, különös tekintettel a Szolnok állomáson végbemenő, nagyarányú rekonstrukcióra. Azt tartjuk, hogy ha az emberekről körültekintően gondoskodunk, akkor nem lehet semmi probléma. A szolgálati helyiségek, irodák fűtéséről gondoskodtunk, az ajtók, ablakok üvegezésére mintegy 8000 forintot költöttünk. A magasfogadó mindkét végén váltófűtő berendezést szereltek fel, de ezekhez még nincs transzformátor, így nagyobb hóeséskor szükség lesz állomásunk minden dolgozójának mozgósítására. A szükséges eszközök rendelkezésre állnak, a melegítő ital kiszolgáltatására az Utasellátóval kötöttünk szerződést... A megbízott titkár, sokáig, hosszan sorolja még az elvégzett és elvégzetten feladatokat. Van gond elég, de baj nem lehet. Nagyon jó, hogy egyetlen pillanatra sem marad a gondokkal egyedül... Rajz és szöveg: Kesztyűs Ferenc 1973. JANUÁR 5. Százéves a Népszava Százesztendős újság Magyarországon egetlen egy vara. Egyidős Budapesttel a szakszervezetek napilapja, a Népszava. Az Arbeiter Wochenkronik néhány éves működését folytatva, annak „jogfolytonos” utódaként jelenik meg naponta — egy hosszú, a magyar sajtóban páratlanul hosszú időszak tanújaként , 100 éve páratlan jubileum, és ha a szakszervezetek lapját, amely 1948 óta tölti be ezt a funkciót, s a két munkáspárt egyesülése idején lett a Szaktanács orgánuma, most úgy vesszük a kezünkbe, hogy egy kissé elgondolkodunk a történelmi úton, amelyet a magyar munkásosztály, az osztállyá szerveződött gyármunkások, korábbi céhlegények, mesteremberek korától a hatalmon lévő munkásosztály szerepéig megtett — érdemes megállni néhány pillanatra. 1872 a Ferenc József-i „békekor” még illúziókkal teli időszaka. Igaz, csak egy éve verték le a párizsi kommünt, de itt az osztrák—magyar monarchia egyszerűen képtelen forradalmakban látni a jövőt. Ez az évtized meg nagyon a stabil király—császár évtizede! Hiszen Ferenc József még fiatal király! Még a jövő méhében rejlik az első világháború, a monarchia széthullása, 1919; még az 1905-ös orosz forradalomtól is 33 év választ el; még távoli mindaz, ami a mai gyerekek számára már vénséges vén történelem,és Budapesten a munkásosztálynak újságja van. Érdek védelem és az öntudat kialakítása a zászlóján. Valami megkezdődött, amit majd kanyargós utakon továbbvisznek az utódok; megalkuvásokkal és hibákkal is; éles vitákban és betiltások árán; harcban az uralkodó osztállyal és sokszor a szociáldemokrata mozgalom szárnyai, áramlatai közötti harcokat tükrözve. De a munkások szemében mindig a munkások lapjaként! Mert 1948-ig, amikor Szakasits Árpád ezekkel a szavakkal jelentette be az egyesülési kongresszus résztvevőinek a lap új feladatát: „A szervezett munkásság osztatlan örömmel fogadja ezt a döntést, hiszen a Népszavát a szervezett munkásság teremtette meg a forradalmi harcok közepette, példátlan áldozatkészséggel. Azoké marad ez a nagymúltú újság, akik életre hívták, dajkálták, naggyát tették.” Ezt az újságot sokszor nemcsak terjeszteni vagy írni, de járatni is halálos veszedelem volt; a csendőr, a rendőr megfigyelte a Népszava-olvasót, „gyanússá” és „megbízhatatlanná” vált a Horthy-világ szemében, aki a Népszavát járatta, hát még ,ha mellette agitált!Újra és különösen azzá vált 1941 karácsonyán, a népfront szellemét életre hívó, az illegális Kommunista Párt elgondolásait is megvalósító híres számmal — és az is maradt egészen 1944-ig, amikor a hitleri megszállók egyik első dolga a munkásnapilapok elhallgattatása volt. Azután már a felszabadulás utáni új fejezet kezdődik. A szakszervezetek napilapjává vált Népszava minden eddiginél jobb lehetőségek között akarja betölteni hivatását. Egy kulisszatitok: az a lap, amely 1950—52 táján a 40 ezer példányt is alig érte el, 1972 karácsonyán 340 000 példányban fogyott el. Örülünk népszerűségének, gazdagodó tartalmának, a munkásosztály szemléletét tükröző, a szervezett munkás gondjait is mindig feltáró tevékenységének. A szervezett vasutasok nevében is köszöntjük a 100 éves Népszavát, azzal a szeretettel, amely az örökifjaknak jár. Mert egy napilap -r minden nap újjászületik. Öltöző, mosdó 3,5 millióért Új szociális létesítményt avattak a Fatelítő püspökladányi üzemében pökladányban adtak át új szociális létesítményt. A december elején rendezett átadási ünnepségen Kszel Józsefnek, a vállalati szakszervezeti tanács titkárának megnyitója után Végh A. Béla igazgató mondott beszédet. Örömének adott kifejezést, hogy 1972-ben mód nyílott a vállalat egyik régi adóságának törlesztésére és az üzem dolgozói nevében átveheti, a beruházás első ütemében elkészült korszerű létesítményt. Püspökladányban eddig csupán egyetlen, kisméretű mosdóban tisztálkodhattak a dolgozók, ha volt kedvük kivárni, amíg sorra kerültek, öltözőszekrény is kevés akadt a munkahelyen. Így azután nemigen volt mód a szennyezett, olajos munkaruha átváltására. Az új létesítményben egyébként — 3,5 millió forint költséggel épült —, az erősen szennyezett munkát végző dolgozóknak — 50 munkás részére — két öltöző áll rendelkezésére. Az egyikben a munkaruhát, a másikban pedig az utcai ruhát öltik magukra. A fürdő a két öltöző között helyezkedik el. Ami azt jelenti, hogy a szennyezett ruha levetése és a fürdés után a fehér öltözőbe jutnak, ahol tisztaság, rend fogadja őket. Az 50 férőhelyes fekete-fehér öltözőn kívül van egy 111 férőhelyes férfi és egy 50 férőhelyes női öltöző mosdóval és fürdővel felszerelve. A vállalat vezetősége ezzel nem tekinti befejezettnek az építkezést. Az első ütem után hamarosan üzemi konyhát és étkezdét is építenek, közvetlenül a most átadott épület mellé. A Faanyagvédelmi és Fatelítő Vállalatnál az üzemek erőteljes műszaki fejlesztésén kívül nagy gondot fordítanak a dolgozók szociális ellátásának javítására. Legutóbb a vállalat legrégibb, a munkásellátás szempontjából a legelmaradottabb üzemében, Pas