Magyar Vasutas, 1973 (17. évfolyam, 1-24. szám)

1973-01-05 / 1. szám

1973. JANUÁR 5. Év végi számvetés A vasút 117 millió tonna árut és 369 millió utast szállított (Folytatás 02­­. oldalról) kedvezőbb alakulását szemlél­teti, hogy az ülőhelyek dina­mikus kihasználási aránya is 1,2%-kal volt kedvezőbb az előző évinél. A személyszállításban elért eredményeink dicséretre mél­tóak, de a jövőben arra kell törekednünk, hogy még jelen­tősebb változás következzék be a nagyobb biztonság, a ké­nyelem feltételeinek megte­remtésében. A szolgálati ve­zetők követeljék meg a ren­det, a tisztaságot, a fegyelmet. A vasutasok pedig az utazókö­zönséggel szemben mindenkor tanúsítsanak udvarias maga­tartást Növekedett az export és a tranzitforgalom Áruszállítási feladataink­nak mennyiségileg és­ minősé­gileg egyaránt eleget tettünk. A több mint 117 millió tonnia elszállítása megfelelt a terve­zett mennyiségnek. Számol­tunk ugyan azzal, hogy a beruházási egyensúly megte­remtése, illetve a devizagaz­dálkodás javítása érdekében hozott központi intézkedések hatásaként csökken a belföldi és az import szállítás. Számí­tottunk ugyan­akkor arra is, hogy a nemzetközi munka­­megosztás növekedése és ha­zánk kedvező földrajzi fekvé­se következtében tovább nő az export és a tranzitforgalom. Számításaink beváltak, mert a belföldi szállítás 3, az import 6%-os mértékben csökkent az előző évihez képest, a tranzit viszont 8, az exportszállítás pedig 28 százalékkal növeke­dett. Kedvezően alakultak 1972-ben az áruszállítás minő­ségi mutatói is. A teherkocsik forduló ideje 8%-kal csökkent, a teherkocsik statikus terhelé­se pedig 1,4%-kal emelkedett. A késetten közlekedett teher­­vonlatok részaránya a bázisbeli 34,5%-ról 28,9°/1­-ra csökkent, a tehervonatok utazási sebessé­ge pedig 16,4 km/óráról 18,6 km/órára emelkedett. A teher­vonatok átlagos terhelése — 1046 tonna — ugyancsak ki­elégítőnek mondható. Csök­kent a gépre várási és vonat­­ácsorgási esetek mennyisége az előbbinél 62,3, az utóbbinál 20,1%-kal. Az alaptevékenységet szol­gáló vasúti ipar és építőipar terv szerint végezte feladatait. Mindkét ágazat nagy mérték­ben hozzájárult ahhoz, hogy a vasút 1972-ben zökkenőmen­tesen eleget tett a szállítási igények kielégítésének. 1972-ben előtérbe került a munkaerőgazdálkodás. Indo­kolta ezt egyrészt a dolgozó emberről való fokozottabb gondoskodás, másrészt az egyes- a vasútüzem szempont­jából kulcsfontosságú — mun­kakörökben jelentkező mun­kaerőhiány. Emelkedett a bérszínvonal A vezetés a vasutas-szak­­szervezettel közöse­n fontos feladatának tekintette, hogy 1972-ben biztosítsa a negyedik ötéves tervben előírt bérfej­lesztést. Célkitűzésünket telje­sítettük: a vasutas dolgozók bérszínvonala 4,3/o-kal emel­kedett. Ezen belül a vasúti iparban dolgozók bére még na­gyobb mértékben nőtt. A rendelkezésünkre álló bértö­meg — elsősorban a bértö­meggel való jó gazdálkodás révén — lehetőséget teremtett arra, hogy az alsó bérha­tá­­rokra történő ráállás már az év folyamán lépcsőzetesen megvalósíthatóvá vált. Az alsó bérhatárok biztosí­tása során egyes munkakörök­ben a szocialista bérpolitiká­val ellentétes nivellálódás kö­vetkezett be. Ennek feloldásá­ra, a helyesen alkalmazott differenciálás érdekében, to­vábbi intézkedésekre van még szükség a vezetés minden szintjén. Jelentősek voltak azok az eredmények is, amelyeket a munkaidő csökkentésében ér­tünk el. A havi 191 órás kö­telező munkaidőt kiterjesztet­tük a MÁV Tervező Intézet, a Vasúti Tudományos Kutató Intézet, a MÁV Adatfeldolgo­zó Főnökség és a Beruházási Felügyelőség dolgozóira. A tényleges munkaidő csök­kentését segítették elő a na­gyobb forgalmi csomóponto­kon bevezetett hét végi üzemszünetek. Ezek eredmé­nyeképpen csökkent a túl­munka, valamint a szolgálati okok miatt visszatartott sza­badság- és pihenőnapok szá­ma. Országos átlagban 3%­­kal csökkent a forgalmi utazó és több mint 4°­0-kal a vonta­tási utazó személyzet túlmun­­káltatása. Ezt a törekvést azonban nemcsak országosan, hanem minden területen he­lyileg is érvényesíteni kell 6,5 milliárd beruházásokra Az 1972. évi feladatok közül kiemelkedő ro­let a Kontaktív Szerződés végrehajtásának értékelése, a tapasztalatokat és tennivalókat összefogó — többszintű — beszámolók megtartása. Ezek az intézke­dések a vasút területén nagy mértékben hozzájárultak az üzemi demokrácia erősítésé­hez. A terveknek megfelelően 6 és fél milliárd forintot költöt­tünk beruházásra, melyből 2,5 milliárdot a vasúti hálózatfej­lesztésre, 2,5 milliárd forintot pedig a vasút vontató és von­tatott járműveinek beszerzé­sére fordítottunk. A hálózat­­fejlesztés keretében a legfon­tosabb vonalakon — Budapest —Nyugati pályaudvar—Szob, Kelenföld—Hegyeshalom, Szbadbattyán—Murakereszt­­úr és Dombóvár—Szentlőrinc között — tovább folytatódott a pályakorszerűsítés, sajnos, csak mintegy 155 km hosszú­ságban. Rákos—Nagyfpáta között be­fejeződött a vonalszakasz vil­lamosítása. Önműködő vonat­­befolyásolásra alkalmas tér­közbiztosító berendezés léte­sült 85 km hosszban és 14 ál­lomáson dominó és szovjet­rendszerű j elfogófüggéses biz­tosítóberendezést szereltek fel. Budapesten korszerű táv­közlő székházat helyeztek üzembe. Tovább folytatódott a záhonyi és a szolnoki vasúti csomópont rekonstrukciója. Több állomáson, kocsijavító műhely, Füzesabonyban, Pé­csett, Mátészalkán, Szegeden, Szombathelyen és Tapolcán gázolajtároló építésén dolgoz­nak. Megfelelő ütemben halad Dombóváron, a Diesel-, Fe­rencvárosban és Miskolcon, a villamos vontatási telep épí­tése. A járműfejlesztés kereté­ben megtörtént 72 nagy telje­sítményű szovjet Diesel-moz­dony, 21 szilícium egyenirá­­nyítós villamos­ mozdony, 13 közepes teljesítményű Diesel­mozdony, és 9 hatrészes mo­torvonat beszerzése. Teher­kocsiparkunk korszerűsítését 200 kéttengelyes tartálykocsi­val és 2035 különféle típusú teherkocsival biztosítottunk, javító szociális létesítményei­nek építése. Budapesten decemberben át­adtak egy 65 lakásos lakóépü­letet és rövidesen beköltözhet­nek a lakók a másik két épü­let lakásaiba is. A vállalati beruházások ke­retében 175 millió forintot köl­töttünk a járműjavító üzemek fejlesztésére. Az Északi Jár­műjavító Üzemben, Dunake­­s­zin és Szolnokon folynak nagyobb szabású korszerűsíté­si munkák. A felsarolt beruházások ér­zékeltetik az elmúlt év vasi úti korszerűsítéseinek ará­nyait Megállapíthatjuk azt is, hogy a Politikai Bizottság ha­tározata nyomán tett intézke­dések eredményeként minő­ségi változás következett be a beruházások gazdasági és műszaki előkészítési folyama­tában, a beruházások műszaki ellenőrzésében és nem utolsó­sorban a pénzügyi fegyelem megszilárdításában. Az eredménnyel azonban nem lehetünk elégedettek, mert állóeszközgazdálkodá­sunk reális értékelése alapján 1973-ban a fejlesztési prog­ram még hatékonyabb és kon­centráltabb megvalósítására van, szükségünk. Dr. Holló Lajos, szakosztályvezető Egészségügyi és szociális létesítmények Debrecenben az új szakorvosi rendelőintézet már az első f­élévben az egészségügy szol­gálatába állt. Rövidesen be­fejeződnek Budakeszin a nyolcszintes TBC rehabilitá­ciós intézet munkálatai és megkezdődött Budapesten a Központi Rendelő Intézet épí­tése. Miskolcon és Debrecen­ben, a vasúti oktatást szolgáló korszerű szakközépiskola és tanműhely létesült. Szociális és munkavédelmi beruházásokra 61 millió forin­tot fordítottunk. Befejeződött a győri öltöző­mosdó és üzemi konyha a hegyeshalmi üzemi konyha, valamint a kunszent­­miklósi és a debreceni jármű­ WACY 4R VASUTAS Villamosítás Lapzárta után, január 3-án adták át a forgalomnak a Rá­kos—Nagykáta között villamo­sított vonalszakaszt. Ezen a vonalszakaszon a villamosítás­nak elsősorban a hivatásfor­galomban van nagy jelentő­sége. Érthető, hiszen Buda­pest—Mende között naponta 47 ezer, Budapest—Nagykáta között pedig 31 ezer utast szállít a vasút. A Nagykáta állomáson ren­dezett ünnepségen Tóth Já­nos, a budapesti igazgatóság vezetője mondott ünnepi be­szédet, majd kitüntetéseket adott át a vonalszakasz villa­mosításában kiemelkedő mun­kát végzett dolgozóknak. GONDOS ELŐKÉSZÍTÉS, PONTOS SZERVEZÉS Jól sikerült az ünnepi forgalom Bővülő szolgáltatás + Beváltak a mozgópénztárak + Százezer menetjegy fogyott elővételben + Panaszkönyvi bejegyzés nélkül.­ Az év végi ünnepi forgalom esztendőről esztendőre mind nehezebb próbára teszi a vasutasokat. A MÁV dolgozói azonban 1972 végén, a kará­csonyi és újévi forgalomban is állták a próbát. A vasútra háruló feladatok­nak valamennyi fontosabb pá­lyaudvar, csomópont, ál­lomás megfelelt, s teljesítették kötelességüket a vontatási, műhelyi és a többi szakszolgálathoz tartozó dol­gozók is. A dunakeszi járműjavító december 2—22-e között — te­hát húsz nap alatt — 144 sze­mélykocsit javított meg, ezen­kívül nyolc, ott gyártott, új négytengelyes kocsit adott át a forgalomnak. Hasonló igye­kezettel segítették a felkészü­lést más járműjavító üze­meink dolgozói. Az igazgatóságok aprólékos pontossággal dolgozták ki a mentesítő szerelvények, moz­donyok fordulóit, határozták meg a viszonylatokat, felhasz­­­nálva az előző évek tapaszta­latait. A forgalmi szakosztály folyamatosan ellenőrizte, ösz­­szehangolta a felkészülést, és segített, ahol szükség volt rá. A szolgáltató bővítésére 30 poggyászszálló kézikocsit kaptak a nag­ob pályaudva­rok, s azokat z ünnepi for­galomban dív­entesen bocsá­tották az utas­tözönség ren­delkezésére. Budapest-K­éti pályaud­varon üzem helyezték a Rapid—10 u­­­sú, nagy tel­jesítményű ikarítógépet, a korábbi Hal -Hamster típu­sút pedig a­éli pályaudva­ron állították munkába. A jegy­váltó zavartalansá­gáért szintén minden tőlük telhetőt megtt­ek a szolgálati főnökségek. A legforgalma­sabb napokon­­ személypénz­tárak­ folyam­­osan üzemel­tek, és sok ilyen megszer­vezték a máz pénztári me­ne­tjegy-árusít­ó­­is. Az előző évi 42 613 mene­­ggyel szem­ben most ez­­nem 100 000 jegyet válta­­­k elővétel­ben az utasok. A fővonalakon a december 22—27-e közötti időszakra 180 mentesítő vonatot tervezett a MÁV. A gyakorlat igazolta a tervezés helyességét, s mind­össze két pár mentesítő vonat közlekedtetése tért el a terv­től, Miskolc és Szeged vi­szonylatában. Az ötnapos munkahét szé­lesebb körű kiterjesztése kö­vetkeztében — ellentétben az előző évi tapasztalatokkal — már december 22-én tetőzött az ünnepi csúcsforgalom. Ez rendkívüli nagy terhet rótt valamennyi pályaudvarra, hi­szen teljesítőképességüket ez a forgalom messze meghalad­ta. Az elszállított utasok száma és a menetdíjbevétel ezt egy­aránt tükrözi. A budapesti pá­lyaudvarok pénztárosai de­cember 21—25-e között — alig négy nap alatt — több mint 13 millió forin­tot szedtek be. Tavaly ilyenkor 8 millió forint volt a bevétel. A helyjegyes belföldi exp­ressz vonatok iránt is olyan nagy volt az érdeklődés, hogy a Tokaj, a Lillafüred, a Sava­­ria-Göcsej expresszt több al­kalommal kellett két részben közlekedtetni. összefoglalva: az ünnepi forgalmat a lehetőséghez mér­ten kiválóan szervezték meg és jól bonyolították le a vas­utasok. Panaszkönyvi bejegy­zést az utasok sehol nem tet­tek, és szóbeli vagy írásbeli bejelentés sem érkezett tőlük. Végül, de nem utolsósorban ide kívánkozik az is, hogy a vasút dolgozóinak hibájából egyetlen baleset sem történt. A karácsonyinál kisebb újévi forgalom lebonyolítása is zök­kenőmentes volt. Sz. F. Irányítás gombnyomással Pilisvörösvár állomáson szovjet gyártmányú biztosító­­berendezés könnyíti és teszi biztonságosabbá a vasutasok munkáját. Képünkön: Oláh Sándor forgalmi szolgálatte­vő a berendezés működteté­sével előkészíti egy bejáró vo­nat vágány útját. November 30-a óta egyéb­ként a budapest—dorogi vasútvonal minden állomásán gombnyomásra működnek a váltók, jelzők, fénysorompók. Jikrközpontos ár - ahogyan egy szk-tu­ki­r tapasztalja Zombori Jánost, Rákos von­tatási főnökség szakszervezeti bizottságának titkárát ottjár­­tamkor nem volt könnyű megtalálni. — Valamelyik műhelyben lehet, vagy átszaladt a moz­donyfelvigyázóhoz — talál­gatták a főnökség egyik­ iro­dájában. Azután előkerült a vörös­keresztesektől. A közelgő érte­kezlet szervezését, lebonyolí­tását beszélték meg vele, mert az szb-titkárra ők is minden­kor számítanak. Szavának sú­lya van ... Kerek 20 esztendeje szolgál a főnökségnél, előbb lakatos, majd esztergályos volt. 1959 óta szakszervezeti tisztségvise­­lő, s öt évvel ezelőtt válasz­tották szb-titkárrá. Nem füg­getlenített, tehát ténylegesen megmaradt fizikai munkás­­nak. 280 ember gondját viseli kimutatások, segédletek nélkül válaszol a kérdésekre. Kiválóan ismeri munkahelyét, és azt a területet, ahol a von­tatási szolgálat 118 főnyi utazószemélyzete dolgozik, 35 Diesel-mozdonyon, egymást váltva, az előírt forma sze­rint. A műhelyiekkel együtt 280 ember tartozik az szb-hez, s talán 5­6 fő kivételével, va­lamennyien szervezett dolgo­zók. Jó munkájukat tükrö­zi a csa­móponti versenyfelté­telek 103,5 százalékos teljesí­tése. Ezt nemcsak az segítet­te elő, hogy jó a kapcsolat a helyi pártsze­rezettel és a szakszolgálati ezetőkkel, ha­nem az is, í­gy teljes össz­hang, minden­ddiginél szoro­sabb együttm­­ödés alakult ki az állomás­okal, a forgal­mi dolgozókka­l— Termel­ési tanácskozá­saink, szaksz­e­rvezeti taggyű­léseink rends­zerint igen ak­tívak — mag­yarázza Zombo­ri János. — Ez is előfeltétele annak, hogy gy-egy szolgála­ti helyen rend­ben menjenek a dolgok... A szaksze­rvezeti oktatás legnépszerűbb formája. A vi­lágpolitika n­­őszerű kérdéses tanfolyam. Ez­enkívül az isme­retterjesztő e­ladásokat is ál­talában 50—6­0 fő látogatja. A szakma ifjú­­ lestere tanfolya­mon tízen jól vizsgáztak. Kö­zülük Szecsőc­i Ferenc és Szűcs Gábor motors­zerelők az arany­fokozatot érd­emelték ki. — Van-e sp­ortélet? — Igen, a sport is élede­zik. Tavassza és nyáron gya­koriak a „h­ázi” labdarúgó­mérkőzések,­­ melyeken a mű­helyiek, az utazók, illetve a kocsi vizsgálói csapata méri össze tudásáAz év többi szakában, föl­ént a szocialista brigádok ilyen-olyan vetélke­dői erősítik a „sportszelle­­met’, az egym­ás közti barátsá­got, megértés­t, együttműkö­dést. A több­­i között Tellér András, Bem Ferenc és Var­ga József brigádja szerez eb­ben a vonatkozásban sok ér­demet, míg a szorosan vett mozgalmi, sza­kszervezeti mun­káért Juhász István munka­­védelmi felügyelőt, Jell Jó­zsef tt-elnököt és Bongyis Mária gazdasági felelőst ille­ti dicséret. Orvosolatlan panaszok A titkár azonban nem min­dennel elégedett. — Még mindig sok baj van nálunk a szociális ellátott­sággal — mondja. — A kocsi­javító munkások többsége ál­landóan a szabadban dolgo­zik, de a vágányok kis részén épült röptető is beázik. Diva­tos szó lett mostanában vasútunknál az „emberköz­­pontosság”, de a szabadban dolgozó munkások jogos pa­naszait évek óta senki sem orvosolja. Rosszak, elavultak a műhelyi vágányok, de oly­annyira, hogy már valóságos teknők képződtek a beállí­tott kocsik alatt. A teknőkben megáll a víz, s naphosszat a tócsákban kell dolgozniuk az embereknek. A kocsik mozga­tása kézi erővel történik, mert használhatatlan a csörlő mo­torikus szerkezete. De­ kép­zelhető, milyen emberfeletti erő szükséges ahhoz, hogy egy-egy teknőből ki tudják tolni a kocsikat, főként, ha ra­kottak ... Az öltözők zsúfoltak, ben­ne a szekrények kicsik, az utcai ruha a nagyon piszkos, olajos munkaruha szagát át­veszi. Az olajsár valósággal eszi a ruhát... — Azt mondják, hogy a gépkocsik korát éljük — foly­tatja szavait az szb-titkár. — De nálunk ez nem így van. Mi még csak arra sem ka­punk egy-egy kölcsönkocsit, hogy a nagyon sürgős gépal­katrészt elhozzunk a Landler vagy az Északi járműjavító­ból, esetleg a Nyugati pálya­udvarról. Az így elvesztett drága órák — ha értéküke­­összeszámolnánk — talán jó néhány kisebb teherautó árá­val is felérnének. A „sze­génység” jele az is, hogy a futballpálya kidőlt kerítését nem vagyunk képesek helyre­állítani. Jó lenne ezenkívül egy kisebb letéti könyvtár, vagy például szeretnénk a meglevő kultúrtermünkben meghívott kultúrgárdával elő­adásokat rendezni... Lehetetlenség vagy tehetetlenség? Zombori János elgondolko­zik egy pillanatig, azután ezt kérdi: — Vagy lehetséges, hogy mindez csak a mi tehetetlen­ségünk miatt nem valósítható meg? Mert lehet, hogy tehe­tetlenek vagyunk, de­­ talán szerepet játszik ebben az is, hogy minden kezdeményezés­nek túl sok akadály kerül az útjába. Akik segíthetnének, azok is inkább azt fejtegetik először, hogy mit, miért nem lehet megtenni. Nagyon nehéz így előrehaladni, gondokat megoldani, eredményeket elér­ni... A titkár az órájára pillant. — Elnézést, de mennem kell — mondja. Megbeszélésre várják őt az utazószolgálat bizalmijai. S bizony, ott is van tennivaló. Gergely József 5

Next