Magyar Vasutas, 1975 (19. évfolyam, 1-24. szám)

1975-01-04 / 1. szám

AZ ÜNNEPI FORGALOMBAN Pontosan, fegyelmezetten dolgoztak a vasutasok Csak önerőre támaszkodva ♦ Jelzés a Határállomásról VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A VASUTASOK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA XIX. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ARA: 50 FILLÉR 1975. JANÜÄR 4. Diákok menetrendkönyvvel ♦ Célszerű takarékosság ♦ Lázasan a mikrofonnál Sikerekben gazdag, békés új esztendőt kívánunk kedves olvasóinknak! Felszabadulási vetélkedő December 1-én, Dombóvár felszabadulásának 30. évfordulója tiszteletére a városi KISZ-bizottság és a vasutas művelődési ház „Dombóvár múltja, jelene és jövője” címmel vetélkedőt rendezett, amelyen sikerrel szerepeltek a vasúti csomópont fia­taljai is. A város felszabadulási rendezvénysorozatán Somogy, Tolna és Baranya megyék fiataljai is képviseltették magukat. A sikeres ünnepségsorozat rendezésében részt vettek a csomó­pont KISZ-esei is. Határforgalmi verseny a baráti együttműködés jegyében Debrecenben értékelték a szovjet és magyar határállomások munkáját A' debreceni vasútigazgató­­ság Záhony és Eperjesbe ha­tárállomásai, valamint a szovjet vasutak uzsgorodi al­­igazgatóságának Csap és Bá­tyú határállomásai között 1964-ben páros munkaver­seny indult. A verseny és a határállo­mások kölcsönös együttműkö­désének értékelésére az elmúlt napokban került sor a debre­ceni vasútigazgatóság tanács­termében. Az értékelő bizottság veze­tője, szovjet részről V. V. Pavlovszkij, a Vasútügyi Mi­ürbán Lajos, a MÄV vezérigazgatója, Békéscsaba állomáson a nemzeti színű sza­lag átvágásával ünnepélyesen átadta ren deltetésének a villamosított vonalszakaszt (Tudósítás a 3. oldalon) (MTI Foto — Bajkor József felv.) nisztérium Személyzeti Fő­osztályának vezetőhelyettese, a MÁV részéről Szegedi Nán­dor, a debreceni vasútigazga­tóság vezetője volt.. Hazánk külkereskedelmének jelentős része a Szovjetunióba irányul és mi a Szovjetunió­ból kapjuk importunk nyers­anyagának döntő többségét, sok nélkülözhetetlen gépet, járművet, mely szocialista fejlődésünk megalapozója. Az áruforgalom a határállomások között évről évre növekszik. A feladatok végrehajtása egy­re pontosabb és minőségileg is jobb munkát kíván a ha­tárállomások dolgozóitól. A szállítási és átrakási terveket nemcsak mennyiségben, ha­nem minőségileg is teljesíteni kell. Ezért jött létre a határ­­állomások kollektívái között az együttműködés, mely ke­retében az üzemi tevékeny­ség javítása és erősítése ér­dekében szocialista munkaver­­seny-szerződést kötöttek. A határállomások között megkö­tött szerződések a követke­ző alapvető minőségi mutatók teljesítésének megvalósítását szolgálják: — az export és import küldemények szállítási tervé­nek teljesítése; — a vonatok és kocsik át­adási normáinak teljesítése; — a napi átlagos mozdony­fordulók teljesítése; — a személyvonatok menet­rendjének betartása; — a kocsipark épségének biztosítása. A szerződésekben vállalt kötelezettségek végrehajtása során és azzal egyidőben a határállomások kollektívái fá­radhatatlanul munkálkodtak azon, hogy a célkitűzések eredményesen valósuljanak meg. A határállomások kö­zött az együttműködés szerve­zése, irányítása és értékelése a Ivovi és minszki konzulta­tív tanácskozásokon mindkét részről elfogadott szempontok alapján történt. A vasutas-szakszervezet debreceni területi bizottsága is nagy jelentőséget tulajdonít az egyre jobban kibontakozó együttműködésnek, mely most pártunk XI. kongresszusa és felszabadulásunk 30. évfordu­lójára való készülődés során még tovább fokozódott. A tapasztalatok alapján el­mondható, hogy az állomások vezetői és szakszervezeti szer­ijei között évről évre élen­­kebb kapcsolat és együtt­működés alakult ki. Rendsze­resebbek és gyakoribbak a ta­lálkozók amelyek során ki­alakult jó elvtársi és emberi kapcsolatok nagymértékben hozzájárultak a feladatok megvalósításához, a termelési és gazdasági eredmények nö­veléséhez és nem utolsósorban a két nép barátságának to­vábbi elmélyítéséhez. Az értékelő bizottság ez al­kalommal vizsgálta felül az idei első féléves teljesítmé­nyeket és az elért eredmé­nyek alapján Bátyú, valamint Csap állomások nyerték el a vörös vándorzászlót. Az értékelésről felvett megállapodást és a verseny fejlesztésével kapcsolatos to­vábbi feladatokról szóló jegy­zőkönyvet szovjet részről V. V. Pavlovszkij és N. I. Bogá­csén, az uzsgorodi igazgató­ság területi szakszervezeti bi­zottságának elnöke, a MÁV részéről Szegedi Nándor és Volosinovszki János, a debre­ceni területi bizottság titkára írták alá. Tizenöt brigád szellemi vetélkedője Miskolc felszabadulásának 30. évfordulója tiszteletére de­cember 20-án a vontatási fő­nökségen szellemi vetélkedőt rendeztek a szocialista bri­gádok részére. A vetélkedőn 15 szocialista brigád vett részt. Az izgalmas verseny győztese a villamosműhely Május 1. szocialista brigádja lett. Második az adminisztra­tív Báros Gábor, harmadik pedig a villamosmozdony­vezetők Április 4. brigádja. Kiváló ifjú vasutasok A KISZ védnökségével ké­szítették fel a szükséges vizs­gára Kiskunhalas állomás fiataljait. Ennek eredménye­ként a Szakma Ifjú Mestere címet és a velejáró 1600 forint jutalqiat, Majoros Péter és ifj. Vörös Pál forgalmi szolgálat­tevő, Obendorf Józsefné gép­­távírász, Tóth Andrásné hiva­talnok, Remete Miklósné és ifj. Budai Lajos, a kereskedel­mi szakszolgálat dolgozói érde­melték ki. A Kiváló Ifjú Szakmunkás címet — az azzal járó juta­lommal — Vecsernyés Sándor­­né kocsifelíró, Körösi István forgalmi szolgálattevő, Bíró József váltókezelő és Vincze István kocsirendező nyerte eL Kiváló Ifjú Munkás címmel Márta Illés vonatfékezőt tün­tették ki. A 100. olvasó Nagykanizsán, az Altai Jó­zsef vezette „összefogás” szo­cialista brigád elhatározta, hogy minden brigádtag egy­­egy dolgozót beírat az állomás szakszervezeti könyvtárába és megkedveltetik velük a rend­szeres olvasást. Szervező mun­kájuknak hamarosan meglett az eredménye. A közelmúltban lépett a kölcsönzők sorába Buzási Béla, az állomás könyvtárának 100. olvasója. Rend, tisztaság fogadta az utazóközönséget, s bárki elé­gedetten állapíthatta meg, hogy a vasutasok pontosan, fegyelmezetten dolgoznak. Akadtak pedig nehézségek, s ilyen volt többek között az influenza-járvány. Ezzel kapr csolatban idézzük Bánhegyi Sándor, Budapest-Kelenföld állomásfőnök-helyettesének szavait: — Nálunk a szokásosnak a kétszeresére szökött fel a be­tegség miatt hiányzók száma. Még így is akadtak olyan dolgozók, akik lázasan bejöt­tek szolgálatra. Közéjük tar­tozik Hamzsa Jánosné táv­­irász, illetve hangosbemondó: az ünnepek előtti napokban csillogott a szeme a 38—39 fo­kos láztól, mégis vállalta a munkát, mert tudta, hogy senki sincs, aki helyettesítse. Szerintem ezek a vasutasok feltétlenül megérdemlik a nyilvános dicséretet, akárcsak azok, ’ akik a betegek helyett dolgoztak, feláldozva pihenő­idejüket ... (séra) A Nyugati pályaudvar dol­gozói is jól állták az utasok rohamait. Itt például négy nap alatt 62 000 menetjegyet szolgáltattak ki a személy­­pénztárosok. Az utasak száma ennél jóval nagyobb volt, hozzávetőlegesen elérte a 80 ezret. — Mi szívesen elfogadtuk a „külső segítség”-et — jegyez­te meg mosolyogva Kijácz Jó­zsef állomásfőnök. — Ez alka­lommal a Rippl Rónai utcai vasútforgalmi és gépészeti technikumból tíz diák állt be közénk mozgó felvilágosító szolgálatot tartani. Máskülön­ben egymást segítették ki a Nyugati pályaudvar dolgozói. A vonatkísérő brigádok már az ünnepek előtt takarítási munkát vállaltak, ezenkívül az információban is számíthat­tunk rájuk. A mentesítő vo­natok közlekedtetésében szin­tén nagy érdemeket szereztek. A többi szolgálati ág dolgo­zóinak helytállását ugyancsak számos példával érzékeltethet­nénk. De elég talán megemlí­teni, hogy az utasok tömegei­nek áramlását mindenki ébe­ren figyelte, beosztásra való tekintet Viélkül- Ennek köszön­hető, hogy a tervezett 37 mentesítő vonat helyett csak harminckettőt indítottunk, mert a szolgálatban levők he­lyesen ismerték fel, hogy nincs többre szükség. A Déli pályaudvar, József­város, Kelenföld állomások személyzete szintén megér­demel minden elismerést. Ismét jól vizsgáztak a vasu­tasok az ünnepi forgalomban. Az előzetesen készített intéz­kedési tervek beváltak, ami elsősorban azt jelenti, hogy a legnagyobb tömegű személy­­forgalmat lebonyolító buda­pesti pályaudvarokon nem volt különösebb fennakadás-Tárpái János, a Keleti pá­lyaudvar állomásfőnöke el­mondta, hogy a december 20—25-e közötti „csúcsidő­­szak”-ban egyemberként áll­tak helyt a különböző szolgá­lati ágakhoz tartozó vasuta­sok. Évek óta először fordult elő. hogy az állomás dolgozói „külső segítség nélkül”, ön­erőből, saját létszámmal ol­dottak meg mindennemű fel­adatot. Nem kérték például a tisztképzésük és az egyéb hi­­vatalbeliék közreműködését, annak ellenére, hogy az uta­sok száma az előző évihez ha­sonlóan alakult. A siker zálo­gát tulajdonképpen a gondo­sabb felkészülés, a munka ala­posabb megszervezése képezte. A nemzetközi személyforga­lom zökkenőmentességéhez például nagyban hozzájárult a BM-határőrséggel immár tíz éve megkötött komplex-bri­­gádszerzödés pontjain nyugvó gyakorlat: már a határállo­másokról jelezték, hogy egy­­egy vonattal hány külföldi utas érkezése várható, és hogy azok merre utaznak tovább. A Keleti pályaudvarról egyéb­ként a karácsony előtti na­pokban 59 mentesítő vonatot indítottak az ország különbö­ző részeibe.

Next

/
Thumbnails
Contents