Magyar Vasutas, 1975 (19. évfolyam, 1-24. szám)

1975-01-04 / 1. szám

­ Üdülés hét gyermekkel — Tizenöt éve vagyok üdü­lővezető, de ilyen még nem fordult elő — kezdte a be­szélgetést Mátraházán, a Vas­utas Üdülőben Zsidó József, amikor a sokgyermekes család felől érdeklődtem. — Rend­szeresen üdültetünk nagycsa­ládosokat, de itt hét gyer­mekkel még senki sem üdült. Jelenleg is 67 gyermek van az üdülőben és közülük hét a Nagyné gyermeke. A veze­téknév ezúttal a sok gyer­mekre is utal. A 43 esztendős Nagy Imréné ugyanis 10 gyer­meknek adott életet. Ingyenes beutaló Az édesapa — Nagy Imre — sajnos nem élvezheti az üdülés gondtalanságát, a kel­lemes környezetet, az üdülő dolgozóinak fáradhatatlansá­gát, amivel kellemessé igyek­szenek varázsolni a pihenés két hetét. Nagy Imre kocsi­­rendező ugyanis 1974. októ­ber 5-én Budapest-Ferenc­­város állomáson munka köz­ben baleset áldozata lett. Még 44 éves sem volt, amikor el­ragadta a halál. Két évtize­det töltött el a vasútnál. Nagyék Gomba községben egy kétszobás lakásban lak­nak. Az édesanya, a 1­1 gyer­mek, akik közül János már családot alapított. A 26 éves Imre, a 22 esztendős János és családja, valamint a 19 éves Sándor otthon maradt, az édesanyát és a hét kisebb gyermeket beutalta a Vasuta­sok Szakszervezete Mátrahá­za. Azért, hogy enyhítsen bánatukon, hogy könnyítsen a sok gyermekét egyedül ne­velő édesanya munkáján és hogy karácsonyi örömet sze­rezzen a gyermekeknek. Az üdülővezetőnek — aki rajongásig szereti a gyereke­ket — kellemes gondot jelen­tett a Nagy család érkezése. A legnagyobb lakosztályt vá­lasztotta ki és igyekezett kel­lemesen berendezni. Négy he­verő került a szobába és két — emeletes — gyermekágy, így­­külön fekvőhely várta a nyolc vendéget. Mikrobusszal érkeztek, hogy az utazás se okozzon gondot. A szakszer­vezet a beutalót teljesen in­gyen adta, sőt ezer forint köl­tőpénzt is kaptak, hogy ne le­gyen hiányuk semmiben. Kíváncsian vártam a talál­kozást. Vajon érzik-e azt a féltő szeretetet, amivel a szakszervezeti vezetők és ak­tivisták és az üdülő dolgozói körülveszik őket? Együtt még nem üdültek A család legidősebb lány­tagjával — Erzsébettel — ta­lálkoztam elsőnek. 17 éves és bár mezőgazdasági szakmun­kás, nemrég a Budapesti Cso­koládégyár dolgozója lett Szakszervezeti aktivisták segí­tettek abban, hogy ő is a családdal tarthasson. Szükség is van arra, hogy édesanyjá­nak segítsen, mert bizony a hat kisebb gyerekkel még az üdülőben is sok a gond. Er­zsike nem örül az üdülésnek. Hogy miért? Mert szórakozási lehetőség ugyan van, de — szerinte — nincs kivel kelle­mesen eltölteni a két hetet. Hazakészült. Már a frizuráját is megcsináltatta, amit ugyan a helyi fodrász nem tudott úgy kedvére tupírozni, mint Gomba községben élő szak­társa, de a lényeg az, hogy Erzsi indulásra kész. Feltűnt, hogy az édesanyja sem ma­rasztalta. Nem tudom, hogy végül­ hazautazott-e, de maga­tartásával kedvezőtlenül be­folyásolta a kicsik egyébként kitűnő hangulatát. A kisebbek örültek a gond­talan együttlétnek, a szánkó­zásnak, a pihenésnek. Együtt még sohasem üdült a család és az édesanya sem jutott el addig üdülőbe. Ferenc 15 éves, Zsuzsanna az üdülő­ben — december 30-án — töltötte be a 14-et, Rozália éveinek száma 12, Eszteré 10, Károly 7 éves és a legkisebb — Petiké — mindössze két és fél esztendős. Úgy tűnt, hogy neki tetszett legjobban az üdülés. Ő volt a legifjabb az üdülőben, így érthető, hogy mindenki szeretettel vette kö­rül. De nem kívánkoztak ha­za — Erzsin kívül — a töb­biek sem. A kicsik arca csu­pa mosoly, csupa vidámság. Csak az édesanya fekete ru­hája emlékeztet a gyászra. Nagyné elismeréssel emle­geti Bíró Lajos szb-titkár ne­vét, aki sokat segített a baj­bajutottakon. „Ezt az üdülést is ő harcolta ki” — mondot­ta. ” Bizonyára sokat segített, de ezt az üdülést nem kellett kiharcolni. A Vasutasok Szak­­szervezetének vezetői köte­lességüknek érezték, hogy se­gítsenek. Látogatásom napján a szakszervezet főtitkára tele­fonon érdeklődött az üdülő­vezetőnél, azt tudakolta, hogy érzi magát a sokgyermekes család? Anyagilag is segítették őket Beszélgetésünkben vissszaté­­rő téma a férj halála és a munkatársak segíteni akarása. Anyagilag segítette őket a vasút, gyűjtöttek a munkatár­sak, sőt még a község lakói is. Az első nyugdíját is el­küldték az üdülőbe, hogy ne legyenek gondjaik. Felaján­lotta a vasút azt is, hogy a gyermekek közül néhánynak vállalja az intézeti elhelyezé­sét és a taníttatását, de az édesanya egyik gyermekétől sem akar megválni. Az özvegyen maradt anyát és a még keresőképtelen hat gyermeket nem felejti el a munkahely és a jövőben is gondol majd rájuk az a szak­szervezet, amelynek tagja volt a szerencsétlenül járt édes­apa. A családnak viszont úgy kell átalakítani életrendjét, hogy önállóan is megálljon a lábán. A nyugdíj kevesebb, mint a fizetés. Beosztóbb, ta­karékosabb életvitelt kíván és még több erőfeszítést a 10 gyermek felnevelését vállaló édesanyától és az egyébként segítőkész idősebb testvérek­től is. Ez az üdülés az erőgyűjtés időszaka is volt, hogy köny­­nyebben viselje el az apa nél­kül maradt család a ráne­hezedő terheket. Kár, hogy ezt Erzsike nem értette meg! Kőhidi László 2 MAGYAR VASUTAS Milyen kedvezmény illeti meg a továbbtanuló dolgozókat? AZ ISKOLARENDSZERŰ felnőttoktatás lehetőségei, for­mái egyre szaporodnak. A dolgozókban felkeltett tanu­lási kedv nyomán, mind több felnőtt akar alap-, közép-, il­letve felsőfokú végzettséget szerezni. A zavartalan felké­szülést, tanulást segíti a ta­nulmányi szabadságok mérté­kének felemelése. A MüM 23/1974. sz. rendele­te részletesen tartalmazza a továbbtanuló dolgozók részére biztosított különböző kedvez­ményeket. E rendelet és annak vasúti végrehajtási utasítása a MÁV Hivatalos Lap 1974. no­vember 8-i számában jelent meg. A rendeletből most a tanulmányi szabadságok mér­tékét, valamint a kiadás felté­teleit ismertetjük, hogy a to­vábbtanuló dolgozók tisztá­ban legyenek az őket megil­lető kedvezményekkel, és azokkal a szabályoknak meg­felelő módon éljenek. Az általános iskolába járók­nak bármilyen oktatási formá­ban­ vesznek részt (esti, leve­lező, tanfolyamszerű), 6 mun­kanap jár. A gimnázium esti tagozatú tanulóit 6, a levelező tagoza­ton tanulókat 10 munkanap, a szakközépiskola esti tago­zatán tanulókat 10, a levelező tagozaton tanulókat 15 mun­kanap tanulmányi szabadság illeti meg. Az érettségi vizs­gára való felkészüléshez még külön 6 munkanap szabadság jár. AZOKAT A TANULÓKAT akik egyéni tanulással készül­nek fel tanulmányaikból a vizsgára és jelentkezésüket el is fogadták, a fenti szabadsá­gok szintén megilletik. Azoknak a dolgozóknak, akik a sza­kimunkásbizonyít­­ványt szakmunkásképző-tan­folyamon, vagy egyéni tanulás útján akarják megszerezni, a vizsgára való felkészüléshez 6­0 munkanap tanulmányi sza­badságot kell biztosítani. A felsőfokú intézményekben tanulók tanulmányi szabadsá­ga aszerint módosul, hogy a felsőfokú intézmény négy éven aluli, vagy négyéves, illetve azt meghaladó képzési idővel működik. Eszerint a négy érvet el nem érő képzés esetén esti tagozaton 15, leplező tagoza­ton 21, a négyéves és az azt meghaladó képzés esetén esti tagozaton 21, levelező tagoza­ton 27 mun­kana­p a tanulmá­nyi szabadság. A szakdolgozat, diplomaterv megírására, valamint az ál­lamvizsgára való felkészülés­hez négy évet el nem érő képzés esetén külön 15 mun­kanap, négy éves, vagy azt meghaladó képzésnél, ha a képzés társadalomtudományi szakon történt, külön 21 mun­kanap, ha műszaki, mezőgaz­dasági, természettudományos, vagy idegennyelvű szakon történt külön 33 munkanap il­leti meg a tanulókat.­­ Meg kell jegyezni, hogy a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetem általános és szakosí­tott tagozatain és a Politikai Főiskolán továbbtanuló dol­gozókat a négyéves és azt meghaladó tanidejű képzés esetére járó tanulmányi sza­badságban kell részesíteni. A VASÚTI VÉGREHAJTÁ­SI utasítás viszont a tanulmá­nyi szabadságra jogosultak sorából kizárja a Marxizmus- Leninizmus Esti Egyetem ke­retében szervezett speciális kollégiumokon tanulókat, mert ezeken vizsgakötelezettség nincs előírva. A foglalkozáso­kon való részvételhez szüksé­ges munkaidő-kedvezményt azonban engedélyezi. A felsőfokú intézmények előkészítő tanfolyamain felvé­teli vizsgára készülő szak­munkások 6 munkanap külön tanulmányi­­ szabadságot kap­nak. A felsőfokú iskolai végzett­séggel rendelkező dolgozókat — amennyiben továbbképzés­ben vesznek részt — az alap­képzésben résztvevők részére biztosított tanulmányi sza­badságok illetik meg. A felső­fokú munkavédelmi tanfo­lyam a műszaki szakképzéssel esik egy tekintet alá. A tanulmányi­­szabadság a dolgozónak az őt megillető­­rendes szabadságon felül jár, de azt csak a tanév tartama alatt lehet igénybe venni. Nem adható ki utólag a tanul­mányi szabadságnak még az a része sem, amit a dolgozó a vizsgák letételéig nem vett igénybe. Viszont a rövidített tanulmányi időre is teljes sza­badság jár. Tehát az általános iskola tanfolyamszerű elvégzé­se esetén egy évben kétszer is megkaphatja a dolgozó a 6 napot, ha két osztályt vé­gez el. A tanulmányi szabadság tanévismétlés esetén nem jár, de ha a dolgozó az előző évi tanulmányi szabadságát nem vette igénybe, a fennmaradó részre jogosult, azonban ezt külön kell kérnie. A TANULMÁNYI SZA­BADSÁG teljes időtartamára a dolgozót átlagkereset illeti meg. Külön felhívjuk a figyel­met arra, hogy bármelyik­­ok­tatási forma esti vagy leve­lező tagozatán tanulmányokat folytató dolgozó nem osztható be olyan mértékű éjszakai, vagy túlmunkára, amely őt a foglalkozásokon való megjele­nésben, illetve a vizsgára va­ló felkészülésben akadályozza. A vasút területén a forduló­­szolgálat nem tekinthető ilyen természetű beosztásnak. T. B. Nyugdíjasokat búcsúztattak az Utasellátónál December 17-én búcsúztatta az Utasellátó Vállalat az év közben nyugdíjba vonult dol­gozóit. Az ünnepségre a Keleti pályaudvar éttermében került sor, melyen részt vett Bödör­nyi , Károly-, közle­kedés- és postaügyi miniszter. Az ünnepséget Kovács Lász­ló, a vállalat vszb-titkára nyi­totta meg, dr. Gróf József személyzeti igazgató méltatta a nyugalomba vonulók ered­ményes munkásságát. Nem búcsúztatni jöttünk — mon­dotta — csak elköszönni doll­gozóinktól, kívánva­­nekik nyugalmas pihenést. Ha úgy érzik, hogy jó erőben vannak, szívesen nyújtunk továbbra is elfoglaltságot és ügyes-bajos dolgaikban is segítjük őket. Ezután Rödönyi Károly köz­lekedés- és postaügyi minisz­ter kormány- és miniszteri kitüntetéseket, Tóth László főigazgató vállalati kitünteté­seket és jutalmakat adott át. K. F. 1975. JANUÁR 4. A hatékonyabb közművelődésért Együttműködési megállapodás a Törekvés Művelődési Központ és az I. László Gimnázium között Voltaképpen nem új kezde­ményezésről van szó; a kap­csolat immár­­két esztendeje gyökerezett. A Törekvés Mű­velődési Központ — amely a Szakszervezetek Budapesti Tanácsának döntése alapján a környék bázis művelődési központja — az MSZMP Köz­ponti Bizottsága 1974. márci­usi határozatának végrehaj­tására együttműködési meg­állapodást kötött a kőbányai I. László Gimnáziummal. — A Törekvés és a gimná­zium már eddig is sok segít­séget nyújtott egymásnak — mondja Balogh Lajos, a mű­velődési központ igazgatója. — Az iskola a nálunk folyó intenzív oktatást támogatta, részt vettek a nemzetiségi programok megrendezésében, a Taksonyban tartott nemze­tiségi műsorban például a László Gimnázium német ta­gozatú diákjai is közremű­ködtek. A munkások közmű­velődési — elsődlegesen okta­tási — kérdéseiről nemrég tartottunk közös tanácskozást a gimnáziumiban. Itt említem meg, hogy rendkívül sok tá­mogatást kapunk az iskola pártszervezetétől, amelynek tit­kára Verbai Lajosné tanárnő. Egyszersmind hozzánk is jó néhány gyerek jár művelődni és szórakozni, nem egy közü­lük rendszeres és lelkes láto­gatója a Törekvésnek. — Mit tartalmaz a novem­ber közepén aláírt megálla­podás? — Célját négy pontban ösz­szegeztük. Ezek: szervezett, tervszerű, folyamatos együtt­működés létrehozása, amely konkrét formában segíti a közművelődési munka haté­konyságának növelését — mindenekelőtt a munkásfiata­lok körében. A gimnáziumban tanuló fiatalok és a termelés­ben már részt vevő munkás­fiatalok sokoldalú baráti kap­csolatainak kiépítése. A két létesítmény kulturális tevé­kenységének javítása, tartami és formai gazdagítása. A gim­názium tantestülete és a mine­velődési központ művészeti, szakköri, klub és más terü­letei irányításait végző szakem­berei közvetlen kapcsolatai­nak létrehozása, a tapaszta­la­tok kicserélése a kulturális nevelő munka terén. A megállapodás külön rög­zíti a gimnázium és a műve­lődési központ vállalásait, va­lamint a közös feladatokat: felsorolásuk több oldalt igé­nyelne. Csupán néhány válla­lás: a gimnázium szakkörei segítik a Törekvésben műkö­dő VII.Vill. általános isko­lai osztály munkástanulóinak, a tanműhely szakmunkásta­nulóinak és a felnőttoktatást képező intenzív középiskolai tagozatok hallgatóinak korre­petálását. Hasonlóképp segít a tantestület is. A Törekvés le­hetővé teszi, hogy a klubjai­nak, szakköreinek, amatőr művészeti csoportjainak mun­kájába a gimnázium tanulói bekapcsolódjanak, részt ve­gyenek a különböző vetélke­dőkön, és pályázatokon. A művelődési központ évente megrendezi a gimnazisták képzőművészeti kiállítását.­­ Terveznek-e hasonló együttműködést más oktatási intézményekkel is? — Nemcsak tervezünk, ha­nem együtt is működünk! Immár egy esztendeje kultu­rális szerződést kötöttünk az Északi Járműjavító Üzem tan­műhelyével, valamint a MÁV- telepi általános iskolával és sajátos szerződésünk vám, a Szász Ferenc Szakközépiskolá­val. A X. kerületi tanács a közelmúltban felkérte a kul­turális intézményeket: teremt­senek kapcsolatot a környe­ző iskolákkal. Négy iskolával már érintkezésbe léptünk. A célunk nem titkolt: részint továbbtanulásra szeretnénk sarkallni a művelődési köz­pont vas­utaslátogatóit, más­részt az iskolák tanulóinak szeretnénk kedvet teremteni a vasutaséletihez. F. T. Szakdolgozatukat „kiválóan” védték meg A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium arra törekszik, hogy különböző főhatósági és gazdasági szerveinek minél több vezetője részesüljön to­vábbképzésben az Országos Vezetőképző Központ tanfo­lyamain.­­ A most végetért vállalat­vezetői komplex tanfolyamot kizárólag a közlekedés- és pos­taügyi tárca felsőszintű veze­tőinek, közötük tekintélyes számban MÁV-vezetők részére tartotta az OVK. A 32 vállala­ti vezető között három MÁV vezérigazgatósági szakosztály­­vezető,­­ egy önálló osztályve­zető, egy országos hatáskörű igazgatósági vezető, két jár­műjavító igazgató és egy jár­műjavító főmérnök, tehát ösz­­szesen nyolc irányító beosz­tásban levő vasúti vezető vé­gezte el a komplex tanfolya­mot. Továbbképzésük azonban ez­zel nem ért véget. Az említett kormányhatározat ugyanis elő­írja, hogy a komplex tanfo­lyam négyhetes szakaszát kö­vető tíz hónap alatt a részve­vők, a kurzuson szerzett új ismereteik felhasználásával, záródolgozat formájában bizo­nyítsák vezetői tudásuk gya­rapodását. A komplex tanfolyamot ko­rábban elvégzett tizennégy vállalati felsőszintű vezető védte meg szakdolgozatát, köztük két MÁV-járműjavító igazgató is. Fenyvesi István, a Landler Jenő járműjavító igazgatója „A szállítási-anyag­mozgatási rendszerek átszerve­zése és korszerűsítése a Land­ler Jenő MÁV Járműjavító Üzemben” című szakdolgoza­tával lépett a szakbizottság elé. Nagy Lajos, a szombathe­lyi járműjavító vezetője pedig üzeme termelésirányításának jelenlegi helyzetéről és haté­kony fejlesztésének lehetőségé­ről írott szakdolgozatát mutat­ta be. Dr. Méhész Józsefnek, az OVK oktatási igazgatójának elnökletével összeült négytagú szakbizottság bírálta el mind­két munkát. A két igazgatót továbbképzésre küldő KPM-et Nagy András műszaki főtaná­csos, illetve Balogh Sándor MÁV-mérnöktanácsos képvi­selte a bizottságban. A szak­­bizottság úgy találta, hogy mindkét szakdolgozat írója jól dolgozott, a tanfolyamon nyert gazdaságpolitikai, vállalati mikrogazdasági rendszerek és a szocialista vállalati vezetési elvek, módszerek alkalmazásá­val üzemüket érintő fontos kérdések megoldására vállal­koztak, sikerrel. A bizottság mind Fenyvesi István, mind pedig Nagy Lajos munkáját . Szakdolgozatát kiválóan véd­te meg, minősítéssel elfogad­ta. Eredményes együttműködés Balassagyarmat és Losonc vontatási főnökségek szocialis­ta brigádjai között már több éve jó a kapcsolat. Rendsze­ressé váltak a kulturális és tapasztalatcsere jellegű talál­kozók. A közelmúltban pél­dául a losonci vontatási fő­nökség meghívására a balas­sagyarmatiak tíz tagú küldött­sége vett részt tapasztalatcse­rén. Balassagyarmaton pedig, a vasutas kultúrotthonban rendezett táncestre a losonci vasutaszenekar kapott leg­utóbb meghívást. Az év végén a két vontatási főnökség veze­tői csereüdültetésről, tárgyal­tak. ­ A szeretet ünnepén Pécelen, a MÁV Továbbke­zelő Kórházban jobbára 60 éven felüli idős embe­rek utókezelését, ápolását végzik. Sokan közülük teljesen egyedül élnek és egyetlen támaszuk az a kórház, amelyet a fél százalékos alapból létesítet­tek. A karácsonyt is legalább 110-en töltik itt. — Sok beutalt­nak egyáltalán nincs hozzátarto­zója, — mondja Kormos Erzsébet gazdasági vezető, aki 17 éve tevé­kenykedik Péce­len. A kórházban 9 orvos és 30 nő­vér vigyáz a be­tegekre, illetve se­gíti gyógyulásu­kat és igyekszik pótolni azt a sze­retetet, amit nekik nem nyújt a csa­lád. A freskókkal díszített társalgó­ban a nővérek ál­lították fel a ka­rácsonyfát. Azokra is gondoltak, aki­ket ágyhoz kötött a betegség: a szobáikban kis fenyőfácska jelzi, hogy róluk sem feledkeztek el. Minden beutalt­nak kis csomagot készítettek a kór­ház dolgozói és átadták a szeretet ünnepén a Vas­utasok Szakszer­vezetének aján­dékát is. A sze­rény karácsonyi csomag jelkép is, bizonyítéka an­nak, hogy aki munkaképes korá­ban becsülettel dolgozott a vasút­nál, arról fiata­labb munkatársai és a vasutas szer­vezett dolgozók nem feledkeznek meg. Könny csillogott a munkában el­fáradt idős, egye­dül élő beteg em­berek szemében, a meghatottság és az öröm könnyei. Rájuk is gondol­tak, nekik is küld­tek ajándékot a szeretet ünnepén! (Kőhidi)

Next