Magyar Vasutas, 1976 (20. évfolyam, 1-24. szám)

1976-01-06 / 1. szám

2 Nyugállományba vonult vasutasok kitüntetése Nyugállományba vonuló vasutasok ünnepélyes kitün­tetésére került sor december 16-án a Vasúti Főosztály kul­túrtermében. Az ünnepségen megjelent Rödönyi Károly közlekedés- és postaügyi mi­niszter, Urbán hajós a MÁV vezérigazgatója, Molnár György, a vasutasszakszerve­zet titkára, Nagy Károly, a Vasúti Főosztály­­pártbizott­ságának titkára és Tóth László, az Utasellátó Vállalat főigazgatója. Az ünnepségen Fehér Lász­ló, a Vasúti Főosztály KISZ csúcsvezetőségének titkára mondott beszédet, majd Rö­dönyi Károly közlekedés- és postaügyi miniszter és Urbán Lajos vezérigazgató átadta a kitüntetéseket. A Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsa — nyugállományba vonulásuk alkalmából — több év­tizeden át végzett kiemelkedő munkájuk elismeréséül a MUNKA ÉRDEMREND arany fokozata kitüntetésben ré­szesítette: Ratkovszky Béla sze­mélyzeti vezetőt (Bp., Józsefvá­ros áll.) A MUNKA ÉRDEMREND ezüst fokozata kitüntetést kapták: Andrási József mérleglakatos (Szolnok Jr. u.); Balogh Gyula kocsim­ester (Rákosrendező áll.); dr. Lantos György műsz.-gazda­sági tanácsadó (Vasúti főosztály); Németh István kocsimester (Cell­­dömölk áll.) ; sta­dler Lajos bog­nár (Szolnok, vont. főn.); Szilá­gyi László ügyintéző (Vasúti fő­oszt.) ; Tófalvi István kocsilakatos (Nagykanizsa, vont. főn.). A MUNKA ÉRDEMREND bronz fokozata kitüntetésben ré­szesültek: Bogdán Frigyes műsz.­­gazd. tanácsadó (Pécs, vas­útig.); Kadenczky Lajos mozd. vez. (Há­­mán Kató vont. főn.); Kiss József sorompókezelő pályaőr (Sopron, Pft. főn.); Liszkai Károly műve­zető (Északi Jj. II.); Pintér Ist­ván csoportvezető (Utasellátó Váll.); Rakk Kálmán állomásfő­nök (Bp. Déli áll.); Striczky Ist­ván raktárnok (Bp. Józsefváros áll.); Szilágyi Jenő oszt. vez. (Debreceni Js. U.). A közlekedés- és postaügyi mi­niszter a KÖZLEKEDÉS KIVÁLÓ DOLGOZÓJA kitüntetésben részesítette:­ Csóti István oszt. vez. h. (vasúti fő­oszt.) ; Gazdag László ügyint. (Bp. vasútig.); Juhász István csop. vez. (vasúti főoszt.); Kar­a­i István tervelőadó, Korponai Imre üzem­vezető, Kulányi Ferenc oszt. vez., Nagy Károly leltár ellenőr (Utas­ellátó Váll.); Pásztor János oszt. vez. (Bp. vasútig.); Somogyi De­zső üzletvezető (Utasellátó Váll.), Tarr Károlyné ügyintéző (BVKH). MINISZTERI DICSÉRETBEN részesültek: Csernik Lajos háló­kocsikalauz, Juhász Nyiró And­­rásné csoportvez., Pataki Márton szállítási dolgozó, Tóth Gizella be­tanított szakács (Utasellátó Váll.). Molnár Julianna személypénz­táros (Szeged áll.); Pálfalvai 1­. rézműves (Északi Jj. U.); Puzsár János jegyvizsgáló (Miskolc Ti­szai áll.); Szentgróti László terv­tárvezető (MÁV Közp. Felépít­­ményvizsg. Főn.); Tóbiás Márton villanyhegesztő (Dunakeszi Jj. U.). KIVÁLÓ VASUTAS kitüntetésben részesültek: Besse­nyei Dezső művezető (Északi Jj. U.); Biró István blokklakatos (Szeged, Rókus BBFF); Böször­ményi Endre vonatfékező (Rá­kosrendező áll.); Csegöldi Sándor lakatos csop. vez. (Bp. Ferencvá­ros, pft. főn.); Dudás János uta­zó felvigy. (Hámán Kató vont. főn.); Fehérvári Dezső áll. főn. (Mór áll.); Hága Miklós kazán­kovács (Bp. Ferencváros, vont. főn.); Juhász Józsefné üzemgaz­dász (Rákos áll.); Kocsis Lajos oszt. vez. (vasúti főoszt.); László Károly műhelyvez. (Szeged, vont. főn.); Matos István vonatvez. (Bp. Keleti áll.); Mátyás Károly he­gesztő (Szombathely, JJ. I.); Me­zősi János vágánygépkocsivez. (Hatvan, viI. vonalfelügy.); Mike János vasútőr parancsnok (MÁV szak- és szerelőip. főn.); Miskol­­czi József ügyintéző (Dunakeszi, Jj. I.); Németh László gépkocsi­vezető (Szombathelyi JJ. I.); Pé­csi Sándor vonatvezető (Cegléd áll.); Székely János nyomdavezető (Bp. vasútig.); Tornyai István la­katos (Székesfehérvári Jj. I.); Veszlényi Adolf ügyintéző, zentai Lajos ügyintéző (Bp. Vasútig.). ÉRDEMES VASUTAS kitüntetést kaptak: Baranyi János betanított vill. szerelő (Északi Jj. I.); Bélán János művez. (Land­ler Jenő Jj. U.); Borbényi Károly vonatvez. (Kiskunhalas áll.); Bo­kor István ügyintéző (Bp. Építé­si Főn.); Erdélyi Lajosné Ívhe­gesztő (Dunakeszi Jj. I.); Fábián Mihály vonatvez. (Szombathely áll.); György István kocsiintéző (Somoskőújfalu áll.); Netényi Bá­lint anyaggazdálkodó (Bp. Kriszti­na­város, Pft. főn.); Hrozina Jó­zsef lakatos (Landler Jenő Jr. II.); Jezicska László munkavez. (Szé­kesfehérvár, Pft. főn.); Laczkó László szakaszkez. pályamester (Bp. Józsefváros, Pft. főn.); özv. Lehoczki Károlyné takarítónő (BBFF); Marsi Lajos vonatvez. (Püspökladány áll.); Nagy József mozdonylakatos (Dombóvár, vont. főn.); Nagy László munkás (BBFF); Szabó Benő állomásfő­­nök (Komárom áll.); Szigeti Nán­­dorné irodakezelő (MÁV Hídép. főn.); Tass­ Kálmán szerszámla­katos (Szolnoki Jj. U.); Varga Józsefné segédmunkás (Hatvan, Salgótarjáni Pit. Főn.) A MÁV vezérigazgatója VEZÉRIGAZGATÓI DICSÉRETBEN részesítette: Balázs János marós, Baranyi Jánosné műsz.-gazd. el­lenőr (Északi Jj. U.); Bánfalvi Ferenc ügyintéző (vasúti főoszt.); Benei Elemér éjjeliőr .(Bp. Kőbá­nyafelső, Vill. Felsővez. Ép. Főn.); Büki József idomlaikatos (Szom­bathely, Jj. U.); Csomós Katalin takarítónő (Celldömölk, Ép. Főn.) ; Gonda Pálné kocsitisztító (Szob áll.); Hortobágyi Ferenc műsz.­­gazd. ellenőr (Landler Jenő Jj. U.); dr. Jánossy Béla főorvos (Vasútegészségügy I­­g.); Kispál Antal forg. szolgálattevő (Hódme­zővásárhely, Népkert áll.); Rádi Ferenc mozdonyfűtő (Bp. Ferenc­város, vont. főn.); Schreiner Já­nos olajkiadó (Pécs, szertár főn.); Szabó Sándor felvevő reszortveze­tő (Szolnoki Js. U.). Rödönyi Károly közlekedés- és postaügyi miniszter átadja a kormánykitüntetést Striczky István raktárnaknak, Budapest— Józsefváros állomás dolgozójának.­­ (Laczkó Ildikó felvétele) Nyugdíjastalálkozó A szegedi igazgatóság szak­­szervezeti bizottsága a közel­múltban találkozóra hívta azokat a volt vasutasokat, akik az elmúlt harminc év alatt az igazgatóság központ­jából mentek nyugdíjba. A Vasutas Művelődési Házban tartott ünnepségen az igazga­tóság gazdasági és társadalmi szerveinek nevében Annus István, a munkaügyi és szo­ciális ellátási­ osztály vezető­je köszöntötte­ a megjelent 150 nyugdíjast. Szegeden értékelték a kollektív szerződés végrehajtását Az 1971—75. évekre kötött MÁV Kollektív Szerződés vég­rehajtását értékelték Szegeden azon a tanácskozáson, ame­lyen közel kétszáz gazdasági és társadalmi vezető, valamint munkaerő-gazdálkodással fog­lalkozó dolgozó vett részt. Kiss Károly vasútigazgató elmondotta, hogy a kollektív szerződés megfelelt a vele szemben támasztott követel­ményeknek. A dolgozókkal kö­zösen minden évben elkészí­tett és kiadásra került függe­lék új rendelkezéseket lépte­tett hatályba. Ezek a javas­latok tovább javították a dol­gozók élet- és munkakörül­ményeit, növelték jogaikat, és kötelességeiket, ugyanakkor eredményesen segítették a ha­tékonyabb munkát is. A kollektív szerződés éven­kénti beszámolóin a dolgozók 75—80 százaléka vett részt és mintegy 10—15 százaléka mon­dott véleményt, tett javaslatot. Fő feladatnak mindenkor a vasútra háruló szállítási fel­adatok maradéktalan megoldá­sát tekintették. Nem véletlen, hiszen a feladatok évről évre nőttek, az 1970-ben elszállított árutonnához viszonyítva az 1975. évi teljesítményük 116,1 százalékos volt. A kollektív szerződés végre­hajtásáról szólva Kiss Károly vasútigazgató részletesen ele­mezte az öt év alatt elért ered­ményeket, s közben rámuta­tott a további teendőkre is. Elmondotta többek között, hogy az 1975. január 1-én be­vezetett munkaidőcsökkentés 9339 főt érintett, ami az igaz­gatóság létszámának 70,8 szá­zaléka. A munkaidő-csökken­tést részben önerőből oldották meg, ami a túlórák számának emelkedésével járt. Most­ az egyik legfontosabb teendő a túlórák, valamint az utazó­személyzet szolgálati és távol­léti órájának csökkentése. A sokakat érintő lakáshely­zetről elmondotta, hogy az igazgatóság 1971—74 között több mint 22 millió forintot adott dolgozóinak lakásépítési támogatás címén. Ebből az összegből 396 dolgozónak sike­rült lakáshelyzetén segíteni. 1974-ben például 148 munkás és 32 nagycsaládos részesült anyagi támogatásban. Acsai Mihály, a területi bi­zottság titkára az igazgatóság gazdasági vezetése és a terü­leti bizottság közötti jó kap­csolatnak tulajdonította a kol­lektív szerződésben foglaltak végrehajtását. (Gellért) MAGYAR VASUTAS HUSZONNÉGY ÉVE a takarítónők bizalmija ölébe ejtett kézzel, szeré­nyen foglal helyet az asztal sarkánál Ördögh Imréné, lak­tanyaügyeletes. A szegedi ál­lomásfőnökség szb-titkárának szobájában beszélgettünk, s az első impresszióm a kérdezett­ről, gyorsan változik. Miköz­ben a halk szavú, csendes asszony beszél 24 év óta vég­zett bizalmi munkájáról, a szolid, félénknek látszó kül­ső mögül, határozott, mindig tudatosan cselekvő egyéniség bontakozik ki. 1951-ben takarítónő volt Szeged-állomáson. Ma már nem tudja pontosan, miért éppen őt választották az asz­­szonyok bizalminak, de arra még jól emlékszik, hogy mi volt az első bizalmi ténykedé­se. A takarítóknak nem volt pihenőhelyiségük. Sok utánjá­rás után, munkájának ered­ményeképpen kaptak egy szellőzetlen helyiséget, ami több volt már a semminél, de még mindig nem megfelelő. Tehát: ismét kérnie kellett. Ez volt a kezdet, s azóta egy­más után jöttek a megoldás­ra váró problémák, panaszok, sérelmek. Asszonyok között megsokszorozódik a bizalmi munkája. Hatványozottan je­lentkeznek a közösségi és egyéni bajok is, amelyeket — ha lehet — célszerű csírájá­ban orvosolni. A „hálátlan” feladatok is gyakoribbak. Amikor meg kell magyarázni, miért nem jogos a sérelem vagy kedve­zőbb a döntés, a másik ja­vára. S ha netán heves szó­váltásra kerül sor, a bizalmi­nak nem szabad megsértőd­nie. — Véleményt feltétlenül kell nyilvánítani — mondja Ördögh Imréné — és az állás­pontot is meg kell magyaráz­ni. De a továbbiakban már nem lehet haragosdit játsza­ni. Ez gyerekes, buta dolog. Nem felnőtthöz méltó. — Hogyan sikerül megfele­lő kapcsolatot tartania a cso­port tagjaival? — A munkakapcsolat mel­lett igyekeztem baráti kapcso­latot is kalakítani társaimmal. Véleményem szerint­­ezáltal jobban megismerjük egymást és növekszik a bizalmunk is egymás iránt. Szívesebben jönnek hozzám az asszonyok és várom én is őket, ha tud­juk, hogy őszinték lehetünk egymáshoz. Helytelennek tar­tom azt a módszert, ha csak a bélyegek átadásánál szakít időt a bizalmi, közvetlen be­szélgetésre. Ez nem elegendő ahhoz, hogy kölcsönös biza­lom megértés alakuljon ki a bizalmi és csoportja tagjai között. — Csak ebben a két irány­ban van szükség a bizalom­ra? — Nem. Szerintem a veze­tőkkel is jó kapcsolatot kell kiépíteni. Persze ez nem­csak a bizalmiaktól függ, ha­nem a vezetőktől is. Az azon­ban nagyon fontos, hogy a bizalmi érezzen bizalmat a vezetői iránt. Én például nem tudnám meggyőződéssel tol­mácsolni az asszonyok problé­máit, akkor ha nem lennék biztos a jószándékú segítő­készség felől. Az szb-titká­­runk korábban vonatkísérő volt. Emberségét még onnan ismerem. Ez is sokat számít a bizalom kérdésében. Ördögh Imréné csaknem negyedszázados közösségi munkássága alatt előfordult az is, hogy családi okok miatt kérte: mentesítsék a bizalmi tisztség alól. És bár komolyan gondolta, hogy könnyebbsé­get jelentene számára a men­tesítés, még­is jól esett lát­nia: a takarítóasszonyok ra­gaszkodnak hozzá, kiálltak mellette. Ez új erőt adott a további munkához. A halk szavú, csendes asz­­szony két év múlva nyugállo­­mányba megy. Tudták ezt jól munkatársai is, a tavaszkor mégis újból bizalminak vá­lasztották. Kell-e ennél nagyobb elis­merés? Pálinkás Katalin Ördögh Imréné KONGRESSZUS UTÁN Pezsgő szakszervezeti élet az Utasellátó Vállalatnál A mozgalmi munka újabb és újabb eseményei jelzik az Utasellátó Vállalatnál is, hogy megkezdődött a szakszerveze­tünk IX. kongresszusán hozott határozat végrehajtása, illetve a végrehajtáshoz szükséges feltételek megteremtése. Az erre irányuló és mindinkább tapasztalható szándékot a SZOT XXIII. kongresszusától kapott útmutatás is erősíti. ÚJ KOLLEKTÍV SZERZŐDÉS KÉSZÜL — Valóban fellendült a munka — mondja Henyei Fe­renc, a vszb szervező titkára. — A választások jól sike­rültek, sok fiatal került be a szakszervezeti vezetőségbe. Megalakultak a vállalati szak­­szervezeti bizottság mellett működő munkabizottságok, sőt már el is kezdték tényke­désüket. A nyolc munkabi­zottság között egészen újak is vannak, mint például a szoci­álpolitikai bizottság, vagy a szervezési és káderbizottság.­­ A kongresszus óta a vszt és a vszb is többször ülésezett, s az ülések napirendjén fon­tosabbnál fontosabb témák szerepeltek, amelyek érintik a dolgozók legszélesebb rétegeit, illetve amelyek összefüggnek az igazgatói tanács ülésein hozott döntésekkel, összegez­tük az 1971—75. évi kollek­tív szerződés végrehajtásának tapasztalatait, és kidolgoztuk az 1976—80. évre szóló új szerződés irányelveit, amelyek az első negyedévben kerülnek a termelési tanácskozás fóru­mai elé. Ezenkívül megtartot­tuk az évévi, immár hagyo­mányos aktívaülésünket, ame­lyen értékeltük a legjobb szakszervezeti aktivisták munkáját. Megköszöntük fá­radozásukat, kértük további segítségüket, s szerény meg­­vendégelés közben jutalomban részesítettük őket. Nem túlzás, hogy mindannyian nélkülöz­hetetlenek az előttünk álló feladatok elvégzéséhez ... Vállalati szinten javította a közhangulatot az is, hogy a Vasutasok Szakszervezete köz­reműködésével végre kifizet­­hetővé vált a belkereskedel­mi dolgozók bizonyos részét megillető, de az Utasellátónál a vonatkozó rendelet korlátai miatt eddig ki nem fizetett munkahelyi pótlék. A problé­mát Kovács László, az Utas­ellátó tiszt­titkára szakszerve­zetünk IX. kongresszusán is szóvá tette. Utána azonban megszűnt minden félreértés: az utólagos kifizetés során az őtszolgálatnál, továbbá a ki­emelt és az I. kategóriába so­rolt üzemeknél, valamint a vendéglátás területén levő raktárakban — tehát ahol a legmost­ohább munkakörülmé­nyek vannak — 186 dolgozó összesen 384 000 forint pótlék­ban részesült. Ezenkívül de­cemberben a vállalat több mint 1600 dolgozója, akiknek a ham összkeresete nem ha­ladja meg a 2500 forintot, összesen mintegy 700 000 fo­rint bérjellegű jutalmat ka­pott. SPECIÁLIS SZAKTERÜLET — A dolgozók elégedettek szakszervezetünk érdekvédel­mi tevékenységével, s büszkék arra, hogy a Vasutasok Szak­­szervezetének nagy családjá­ba tartoznak — mondja He­nyei Ferenc. — A kongresszu­si határozat végrehajtására irányuló aktivitásnak is ez a tudat az egyik hajtóereje. Szeretnék azonban, amint ezt a kívánságukat kongresszusi küldöttünk annak idején ki­fejtette, ha a vendéglátóipar dolgozói érdekében döntéseket hozó egyéb szervek, testületek az Utasellátó — mint speciá­lis Szakmai vállalat — dolgo­zóiról sem feledkeznének meg, s az ilyen döntések előtt fel­vennék a kapcsolatot a Vas­utasok Szakszervezetével. MUNKAHELYI PÓTLÉK AZ ÉTSZOLGÁLATNÁL A kongresszust megelőző „rendes” választásokat az Utasellátónál még egy újabb is követte.­­ Igen, decemberben sor került az időközben létreho­zott mozgószolgálati igzgató­­ság szakszervezeti bizottságá­nak megválasztására. Itt az szb-titkár Tóth Tiborné, a vszt volt gazdasági felelőse lett, aki kellő mozgalmi ta­pasztalatokkal rendelkezik. Ebben a választásban egyéb­ként a budapesti személypá­lyaudvarokon, illetve a vona­tokon és a hajózásnál foglal­koztatott ötszolgálatos dolgo­zók voltak az első számú ér­dekeltek. 1976. JANUÁR 6. HANGVERSENY VASUTASOKNAK A Debreceni MÁV Filhar­monikus Zenekar az elmúlt évben is folytatta hangver­senysorozatát a munkaver­senyben élenjáró vasutasok és szocialista brigádok részé­re. Legutóbbi, nagy közönség­­sikert aratott műsoruk , amit a­­ debreceni vasútigazgatóság és a MÁV Zenekari Főnök­ség rendezett, decemberben volt a Csokonai Színházban. A Johann Strauss születésé­nek 150. évfordulója emléké­re összeállított műsoruk az operettmuzsika legszebb al­kotásait, köztük a műfaj ma­gyar reprezentásainak műveit is felsorakoztatta. A műsor­ban felléptek: Marsay Magda érdemes művész, Hegyes Gab­riella, Korcsmáros Péter és Györgyffy József, a debrece­ni Csokonai Színház magán­énekesei. Vezényelt Szabó László vezető karnagy. A zenekar megköszöni a közönség tapsát.

Next