Magyar Vasutas, 1976 (20. évfolyam, 1-24. szám)
1976-07-17 / 14. szám
1976. JÚLIUS 17. MAGYAR VASUTAS Tisztavatás a Déli pályaudvaron 347-en fejezték be tanulmányaikat a MÁV Tisztképző Intézet nappali tagozatán Régi hagyomány, hogy a MÁV Tisztképző Intézet nappali tagozatának végzős hallgatóit a vasutasnapon avatják tiz.etté. A 26. vasutasnap alkalmából a Déli pályaudvaron rendezték meg az ünnepséget, melyen részt vett Havasi Ferenc, a Minisztertanács elnökhelyettese, Borbély Sándor, a Magyar Szocialista Munkás Párt Központi Bizottságának osztályvezetője, dr. Ábrahám Kálmán közlekedési minisztériumi államtitkár, Urbán Lajos miniszterhelyettes, a MÁV vezérigazgatója, Koszorús Ferenc, a Vasutasok Szakszervezete főtitkára, Tóth Sándorné, az I. kerületi Tanács elnöke, valamint a társadalmi szervek és a vasút több vezetője. Az avatásra felsorakozott tiszteket, hozzátartozóikat és a vendégeket dr. Kun Dezső, az intézet igazgatója köszöntötte. Ezután Urbán Lajos mondott ünnepi beszédet. Hangsúlyozta, hogy azért is jelentős a mostani vasutasnap, mert egybeesik a magyar vasút 130. születésnapjával. Elmondta továbbá, hogy a vasút minden munkaterületén alapvetően megváltoztak a munkakörülmények. Oktatási intézmények széles hálózata szolgálja az új vasutas nemzedék képzését és az idősebbek továbbképzését. — Úgy gondolom jelképnek is tekinthető, hogy a 26. vasutasnap egyik eseményét, a tisztavatást éppen az újjáépített Déli pályaudvaron rendeztük meg — mondotta. — Minthogy jelképnek tekinthető az is, hogy itt kapott otthont a magyar vasút legmodernebb berendezése, az elektronikus számítógépekkel dolgozó számítástechnikai központ is. A számítástechnika bevezetésével új fejezet kezdődik a vasút történetében. A számítástechnikára alapozott üzem ma még csak elképzelés, de minden egyes részfolyamata megvalósítható. Már kirajzolódik előttünk a jövő vasútja, ahol az okos gépek segítségével új értelmet kapnak a vasúti közlekedés alapvető jellemzői, a biztonság, a rendszeresség, a pontosság és a gazdaságosság. Urbán Lajos ezután az új tiszteket köszöntötte, akik — mint mondotta — a jövőt képviselne. — Amikor önök a vasutas hivatást választották, tudták, hogy nem könnyű pályával és nem kevés munkával jegyezték el magukat. Tudták, hogy a vasutas munka helytállást és nagy felelősségérzetet követel. Az elmúlt másfél esztendő alatt szorgalmas munkával sajátították el azokat az ismereteket, amelyeket képességükkel, akaraterejükkel eredményesen fognak gyümölcsöztetni. Bízunk abban, hogy a vasutasok nagy családjában megtalálják a helyüket, és idősebb munkatársaikkal vállvetve, a vasutas hagyományokhoz méltó munkát végeznek. Meggyőződésünk, hogy a tanfolyamon elsajátított ismeretek birtokában mindig az első sorokban fognak küzdeni az újért, a haladó munkamódszerek megvalósításáért. Hisszük, hogy nem állnak meg jelenlegi ismereteik színvonalán, és munkájuk ellátása mellett céljuknak tekintik az új ismeretek megszerzését, az önképzést. Ezt várjuk önöktől és egyben ígérjük, hogy becsületes munkájuk mindig méltánylást, erkölcsi és anyagi elismerést nyer. Kívánom, hogy választott hivatásukban találják meg a jól végzett munka örömét, egyéni boldogulásukat, reményeik megvalósulását. Megköszönöm eddigi fáradozásaikat, tanáraik odaadó munkáját és ezennel önöket vasúti tisztekké fogadom. A vezérigazgató beszéde után Rákóczi András intéző, a KISZ Központi Bizottságának tagja, az intézet KISZ-titkára kért engedélyt, a fogadalom letételére. A 347 fiatal tiszt ünnepélyesen megfogadta, hogy a Magyar Népköztársaság dolgozó népéhez, az Alkotmányhoz, a szolgálati esküben vállalt kötelezettségekhez továbbra is hű marad. „Fogadom, — hangzott az eskü szövege —, hogy a MÁV Tisztképző Intézetben szerzett tudásomat a vasúti közlekedés biztonságára, a szállítási feladatok maradéktalan teljesítésének szolgálatába állítom. Ígérem, hogy elöljáróim utasításait, fegyelmezetten végrehajtom, beosztottaim munkáját felelősséggel irányítom, részükre minden segítséget megadok. Fogadom, hogy szocialista emberhez méltóan szolgálom hazámat, és a Magyar Államvasutakat.” A fogadalomtételt szalagozás követte, majd a tiszti egységek a katonazenekar pattogó indulóira elvonultak a dísztribün előtt. A fegyelmezett menetet a vendégek, szülők, feleségek, férjek és ismerősök nagy tapsa köszöntötte. Ezzel kívántak jó munkát azoknak, akik a vasúti tiszti szolgálatot választották élethivatásul. Az ünnepség után Urbán Lajos miniszterhelyettes ebéden, látta vendégül a vasút újdonosult tisztjeit a Törekvés Művelődési Központ éttermében, ahol Koszorús Ferenc főtitkár, és dr. Ábrahám Kálmán államtitkár mondott pohárköszöntőt. Kőhidi László Urbán Lajos miniszterhelyettes avató beszédét mondja Rákóczi András intéző felolvassa a fogadalom szövegét (Csontos Gábor felv.) Évfolyamelsők voltak a Tisztképzőn A 26. vasutasnap alkalmából avatták tisztté Kormány Erzsébetet és Polgár Lászlót is. Ők évfolyamelsők voltak, azonos eredménnyel. A vizsgajegyek közé — az ötösök mellé — mindössze egy-egy „négyes” „csúszott” be. Ezúttal az iskoláról és a jövendőbeli munkahelyről vallanak. Kormány Erzsébet vasutascsaládból származik. Édesapja nyugdíjas váltókezelő, Szatymazon dolgozott. A nővére jelenleg Szajolban személypénztáros. Erzsike Szatymazra megy vissza. Korábban is ott dolgozott, és ott lesz forgalmi szolgálattevő. Vasútforgalmi technikumot végzett a tisztképző előtt. 1968-ban kezdte a középiskolai tanulmányokat, és 1972-ben végzett. Azután Szatymazon lett forgalmi szolgálattevő, árupénztáros, és személypénztáros. Tehát megismerkedett több vasúti munkahellyel. Most, az avatás után forgalmi szolgálattevő lesz, korábbi munkahelyén. — Miért szereti ezt a beosztást? — Mert érdekes és mindig újat jelent számomra. A forgalmi szolgálattevőnek nincs két egyforma napja. A pillanatnyi helyzet alapján kell megítélni mindent. A pálya Szatymazon egyvágányú, de itt is adódnak nehéz forgalmi helyzetek, amelyek megoldásához szükséges az alapos felkészültség. — Mik a tervei? — Egyelőre dolgozni fogok, azután szeretnék továbbtanulni a jogi egyetemen. Polgár László „már” 35 éves. Ugyancsak egy négyessel fejezte be a tanulmányait a tisztképzőn. Az előkészítőn anyaggazdálkodásból kapta. — Hány vizsgát kellett letennie? — Körülbelül 25—30-at, de felelet a másfél év alatt volt körülbelül ezer. Dolgozataim és feleleteim 90%-a ötös volt, a többi négyes. — Kik voltak a legkedvesebb tanárai? — A fékszerkezetből és a kocsiszerkezetből Rosta László és Lánczos Péter. Talán azért, mert a szakmának szinte művészei voltak és ezáltal az osztályhoz és hozzám is közel kerültek. — Hogyan lett vasutas? — Nagyon szerettem volna mozdonyvezető lenni. Gyerekkoromban irigykedve néztem, hogy a szerelvények miként robognak a pályán. Sajnos ez a tervem nem sikerült, mert szemüveget viselek. Voltam motorszerelő, mozdonylakatos, végül kikötöttem a műszaki kocsiszolgálatnál, ez tetszett meg a legjobban. A tisztképző előtt Fertőszentmiklóson járt gimnáziumba, onnan többen is választották a vasúti szolgálatot élethivatásul. — Hová kerül most, a tisztképző elvégzése után? — Visszamegyek a soproni vontatási főnökséghez. Eddig is ott dolgoztam. K. L. Nyitott kapu a vasútra Kiállítás a Városligeti pályaudvaron a vasutasnap alkalmából Életrevaló,hasznos elgondolást váltott valóra a MÁV a 26. vasutasnap alkalmából a „Nyitott kapu a vasútra” című kiállítás megrendezésével. Budapesten, a millenniumi földalatti vasút végállomásánál levő városligeti pályaudvaron, két vágányon hosszú sorban állították ki azokat a vasúti vontató és a vontatott járműveket, munkagépeket, berendezéseket, amelyek a mai korszerűsödő vasútra jellemzőek és alkalmasak arra, hogy a kívülállókat, az utasokat a szállíttató feleket megismertessék a kulturált utazásra, a gyors, biztonságos áruszállításra való törekvés fejlett eszközeivel. A kiállítás bejáratánál felnyitott, korszerű vasúti sorompó pedig lehetőséget adott arra, hogy a fiatalok figyelmét felkeltsék a modern vasúti munkahelyek, munkaeszközök iránt és meggyőzzék őket arról, hogy ma már a vasúton is kedvezőbb körülmények között dolgozhatnak. A kiállítást július 9-én Oroszváry László, vezérigazgató-helyettes nyitotta meg. A megnyitón ott volt Földvári László miniszterhelyettes, Gábor Zoltán, a KPM pártbizottságának titkára, Gulyás János, a vasutas szakszervezet titkára. A „nyitott kapu” lehetővé tette a látogatóknak, hogy a kiállított járművek között felkapaszkodhassanak a korszerű M 62-es sorozatú Dieselmozdonyra, közvetlen közelről ismerhessék meg a légkondicionált vezetőfülkét,az önműködő éberségi és egyéb berendezéseit. Hasonló ismeretséget köthettek a V 43 sorozatú, 130 kilométer óránkénti sebességre alkalmas, 3000 lóerős villamosmozdonnyal. A vontatott járművek között felsorakoztatta a kiállítás a különböző típusú fedett és nyitott teherkocsikat, műszaki jellemzőiket feltüntető magyarázó táblák kíséretében. Ugyancsak megszemlélhették a látogatók az összes forgalomban levő személykocsikat, valamint az Fm sorozatú modern postakocsit , amelyben a kiállítás tartalma alatt postahivatal működött vasutasnapi alkalmi bélyegzővel, s a DM sorozatú poggyászkocsit. Ebben állították fel egy modern állomást biztosító berendezés kezelőpultját, amelynek működtetője a pályaudvari modellen szemléltette a rendszer üzemelését. Ugyancsak itt volt látható munka közben az olasz gyártmányú jegynyomtató gép, amely 500- féle kéregjegy kiállítására alkalmas és amelyből már tizenöt működik a MÁV-nál. Sokan ismerkedtek a WRY sorozatú, új típusú büfékocsival is, amelynek egyik tere álló, a másik pedig ülő fogyasztásra, hideg és meleg ételek, italok kiszolgálására van kialakítva. A vasútépítés munkagépei között a legnagyobb érdeklődést a szovjet gyártmányú, Platov rendszerű vágányfektető daru váltotta ki, amely 24 méter hosszú talpfás vágánymezők fektetésére, vagy bontására használható, óránként 600—800 méter teljesítménynyel. A gépet munka közben is bemutatták. De a sínfelszedő szerelvények, az aljköz és ágyazatszél-tömörítő gépnek, a pályafenntartási darus vágánykocsinak, a kis munkagépeknek is sok nézője akadt. Két különálló kocsi egyikében munkavédelmi kiállítást rendeztek be, a másikban pedig vasúti tárgyú filmeket vetítettek az érdeklődőknek. A kiállításnak több mint egyhetes nyitvatartása alatt sok látogatója volt. (Szász) A megnyitó ünnepség résztvevői megtekintik a kiállítást (Csontos Gábor felv.) LEVÉL SZOLNOKRÓL „ Tudjuk, hogyan éltünk és miért dolgozunk...” „Két ötéves tervidőszak határán szokásos visszatekinteni a már megtett útra, és előre nézni, hogy merre, milyen célok eléréséért haladunk tovább. Így vagyunk ezzel a saját szolgálati helyünkön is”—– írta levelében egyik szolnoki olvasónk. Érdemes a sorokból többet is idézni, mert hitet és erőt ad a közös erőfeszítéssel elért eredmények számbavétele, a jövőre nézve. Jóllehet az ebben a levélben felsorolt változások csupán a szolnoki vasutasok élet- és munkakörülményeinek kedvező alakulását tükrözik, de hasonló kép tárul elénk akkor is, ha nem Szolnokon, hanem bármely más városban, illetve csomóponton, kisebb vagy nagyobb szolgálati helyen vállalkozik valaki az eredmények vagy változások összegezésére. „Mi, szolnokiak, jól emlékszünk még arra, hogy nem is olyan régen alig egy-ét lavór szolgálta a pályaudvaron dolgozó vasutasok tisztálkodási igényeinek kielégítését — folytatódik a levél. — A szolgálati helyiségek általában igen elhanyagoltak, rosszul világítottak, zsúfoltak voltak. A dolgozók fizikai erejét kemény próbára tették a kézi állítású váltók, idegrendszerüket megviselték a rossz, elavult telefonok, nem is szólva az egyéb nehézségekről, a kivénhedt barakképület laktanyájáról, az utazószemélyzet 300—400 órás havi szolgálatából stb.” Mi a helyzet jelenleg mindezzel szemben? „Hideg-meleg vizes fürdők, mosdók állnak rendelkezésünkre — válaszolja a kérdésre olvasónk. — Korszerű, egészséges épületben öltözködhetünk munkakezdés előtt, illetve munkavégzés után. Étkezésünket 500 személyes üzemi konyha és további két, erre a célra épített ételkiosztó helyiség biztosítja. A régi kályhákat központi fűtés vagy egyéb modern fűtési rendszer váltotta fel. A munka korszerűsítését, egyben a forgalom biztonságának növelését a legfejlettebb Dominó 70 típusú biztosítóberendezés, továbbá hangrögzítés — oda-vissza beszélő OKAD-készülék, rádiós összeköttetés vagy SE-. LEX rendszerű adatelosztó berendezés teszi lehetővé. A rendező pályaudvarra a dolgozókat vonaton szállítják, hogy ne kelljen gyalogolniuk a vágányok között, míg eljutnak közvetlen szolgálati helyükig, és onnan vissza a személypályaudvarra. A balesetek megelőzéséhez szükséges védőeszközök, védőfelszerelések minden területen a rendelkezésünkre állnak, s biztosítottak a védő- és munkaruhák, bundák, esőkabátok, amelyek védik egészségünket. Általánossá vált a havi 191 órás munkaidőkeret, illetve a 44 órás munkahét, csupán az utazószolgálatnál fordul még elő a havi 240—250 órás szolgálati idő.. Az elért eredmények megiegyeznek mindnyájunkat arról, hogy az előttünk álló ötéves tervfeladatok elvégzése után — akkor természetesen, ha továbbra is a párt politikájának szellemében, a határozatokat megvalósítva munkálkodunk — ugyanilyen, de legalábbis hasonló változások jelzik majd élet- és munkakörülményeink javulását mind a vasúton, mind a népgazdaság más területén. Elkészült Érd-Alsó állomás új felvételi épülete Az utazóközönség és a vasutasok nagy örömére elkészült az ország legnagyobb, 44 ezer lakosú községének állomásépülete. Érd-Alsó mintegy 20 millió forintért létesített felvételi épületét július 2-án adták át rendeltetésének. Az új létesítmény nem csupán impozáns külsejével, de méreteivel is felhívja magára a figyelmet: nyolcszor nagyobb mint a régi volt. Várótermének alapterülete 150 négyzetméter. Az épület egyik szárnyában korszerű utasellátó bisztrót rendeztek be, amelyben nemcsak hideg-meleg ételeket, hanem tejterméket is lehet kapni. A vasutasok örömére pedig minden kényelmet kielégítő szociális helyiségeket, eszközöket (öltöző-mosdót stb.) létesítettek. Az új felvételi épület Érd község ötödik ötéves tervben átadott első nagy beruházása S. U. 5