Magyar Vasutas, 1976 (20. évfolyam, 1-24. szám)

1976-07-17 / 14. szám

1976. JÚLIUS 17. MAGYAR VASUTAS Tisztavatás a Déli pályaudvaron 347-en fejezték be tanulmányaikat a MÁV Tisztképző Intézet nappali tagozatán Régi hagyomány, hogy a MÁV Tisztképző Intézet nap­pali tagozatának végzős hall­gatóit a vasutasnapon avatják tiz.etté. A 26. vasutasnap al­kalmából a Déli pályaudvaron rendezték meg az ünnepséget, melyen részt vett Havasi Fe­renc, a Minisztertanács elnök­­helyettese, Borbély Sándor, a Magyar Szocialista Munkás Párt Központi Bizottságának osztályvezetője, dr. Ábrahám Kálmán közlekedési miniszté­riumi államtitkár, Urbán La­jos miniszterhelyettes, a MÁV vezérigazgatója, Koszorús Fe­renc, a Vasutasok Szakszerve­zete főtitkára, Tóth Sándorné, az I. kerületi Tanács elnöke, valamint a társadalmi szervek és a vasút több vezetője. Az avatásra felsorakozott tiszteket, hozzátartozóikat és a vendégeket dr. Kun Dezső, az intézet igazgatója köszön­tötte. Ezután Urbán Lajos mondott ünnepi beszédet. Hangsúlyozta, hogy azért is je­lentős a mostani vasutasnap, mert egybeesik a magyar va­sút 130. születésnapjával. Elmondta továbbá, hogy a vasút minden munkaterületén alapvetően megváltoztak a munkakörülmények. Oktatási intézmények széles hálózata szolgálja az új vasutas nem­zedék képzését és az időseb­bek továbbképzését. — Úgy gondolom jelképnek is tekinthető, hogy a 26. vas­utasnap egyik eseményét, a tisztavatást éppen az újjáépí­tett Déli pályaudvaron ren­deztük meg — mondotta. — Minthogy jelképnek tekinthe­tő az is, hogy itt kapott ott­hont a magyar vasút legmo­dernebb berendezése, az elekt­ronikus számítógépekkel dol­gozó számítástechnikai köz­pont is. A számítástechnika bevezetésével új fejezet kezdő­dik a vasút történetében. A számítástechnikára alapozott üzem ma még csak elképzelés, de minden egyes részfolyama­ta megvalósítható. Már kiraj­zolódik előttünk a jövő vas­útja, ahol az okos gépek segít­ségével új értelmet kapnak a vasúti közlekedés alapvető jel­lemzői, a biztonság, a rend­szeresség, a pontosság és a gazdaságosság. Urbán Lajos ezután az új tiszteket köszöntötte, akik — mint mondotta — a jövőt kép­viselne. — Amikor önök a vasutas hivatást választották, tudták, hogy nem könnyű pályával és nem kevés munkával jegyez­ték el magukat. Tudták, hogy a vasutas munka helytállást és nagy felelősségérzetet követel. Az elmúlt másfél esztendő alatt szorgalmas munkával sa­játították el azokat az ismere­teket, amelyeket képességük­kel, akaraterejükkel eredmé­nyesen fognak gyümölcsöztet­­ni. Bízunk abban, hogy a vas­utasok nagy családjában meg­találják a helyüket, és idősebb munkatársaikkal vállvetve, a vasutas hagyományokhoz méltó munkát végeznek. Meg­győződésünk, hogy a tanfo­lyamon elsajátított ismeretek birtokában mindig az első so­rokban fognak küzdeni az újért, a haladó munkamódsze­rek megvalósításáért. Hisszük, hogy nem állnak meg jelenlegi ismereteik szín­vonalán, és munkájuk ellátása mellett céljuknak tekintik az új ismeretek megszerzését, az önképzést. Ezt várjuk önöktől és egyben ígérjük, hogy becsü­letes munkájuk mindig mél­tánylást, erkölcsi és anyagi el­ismerést nyer. Kívánom, hogy választott hivatásukban talál­ják meg a jól végzett munka örömét, egyéni boldogulásukat, reményeik megvalósulását. Megköszönöm eddigi fáradozá­saikat, tanáraik odaadó mun­káját és ezennel önöket vas­úti tisztekké fogadom. A vezérigazgató beszéde után Rákóczi András intéző, a KISZ Központi Bizottságának tagja, az intézet KISZ-titkára kért engedélyt, a fogadalom le­tételére. A 347 fiatal tiszt ünnepélye­sen megfogadta, hogy a Ma­gyar Népköztársaság dolgozó népéhez, az Alkotmányhoz, a szolgálati esküben vállalt kö­telezettségekhez továbbra is hű marad. „Fogadom, — hang­zott az eskü szövege —, hogy a MÁV Tisztképző Intézetben szerzett tudásomat a vasúti közlekedés biztonságára, a szállítási feladatok maradék­talan teljesítésének szolgála­tába állítom. Ígérem, hogy elöljáróim utasításait, fegyel­mezetten végrehajtom, beosz­tottaim munkáját felelősséggel irányítom, részükre minden segítséget megadok. Fogadom, hogy szocialista emberhez mél­tóan szolgálom hazámat, és a Magyar Államvasutakat.” A fogad­alom­tételt szalagozás követte, majd a tiszti egységek a katonazenekar pattogó indu­lóira elvonultak a dísztribün előtt. A fegyelmezett menetet a vendégek, szülők, feleségek, férjek és ismerősök nagy tap­sa köszöntötte. Ezzel kívántak jó munkát azoknak, akik a vasúti tiszti szolgálatot válasz­tották élethivatásul. Az ünnepség után Urbán Lajos miniszterhelyettes ebé­den, látta vendégül a vasút új­­donosult tisztjeit a Törekvés Művelődési Központ éttermé­ben, ahol Koszorús Ferenc fő­titkár, és dr. Ábrahám Kál­mán államtitkár mondott po­hárköszöntőt. Kőhidi László Urbán Lajos miniszterhelyettes avató beszédét mondja Rákóczi András intéző felol­vassa a fogadalom szövegét (Csontos Gábor felv.) Évfolyamelsők voltak a Tisztképzőn A 26. vasutasnap alkalmából avatták tisztté Kormány Erzsé­betet és Polgár Lászlót is. Ők évfolyamelsők voltak, azonos eredménnyel. A vizsgajegyek közé — az ötösök mellé — mindössze egy-egy „négyes” „csúszott” be. Ezúttal az iskolá­ról és a jövendőbeli munka­helyről vallanak. Kormány Erzsébet vasutas­családból származik. Édesapja nyugdíjas váltókezelő, Szaty­­mazon dolgozott. A nővére je­lenleg Szajolban személypénz­táros. Erzsike Szatymazra megy vissza. Korábban is ott dolgozott, és ott lesz forgalmi szolgálattevő. Vasútforgalmi technikumot végzett a tisztkép­ző előtt. 1968-ban kezdte a kö­zépiskolai tanulmányokat, és 1972-ben végzett. Azután Szatymazon lett forgalmi szol­gálattevő, árupénztáros, és személypénztáros. Tehát meg­ismerkedett több vasúti mun­kahellyel. Most, az avatás után forgalmi szolgálattevő lesz, korábbi munkahelyén. — Miért szereti ezt a beosz­tást? — Mert érdekes és mindig újat jelent számomra. A for­galmi szolgálattevőnek nincs két egyforma napja. A pilla­natnyi helyzet alapján kell megítélni mindent. A pálya Szatymazon egyvágányú, de itt is adódnak nehéz forgalmi helyzetek, amelyek megoldásá­hoz szükséges az alapos felké­szültség. — Mik a tervei? — Egyelőre dolgozni fogok, azután szeretnék továbbtanul­ni a jogi egyetemen. Polgár László „már” 35 éves. Ugyancsak egy négyessel fe­jezte be a tanulmányait a tisztképzőn. Az előkészítőn anyaggazdálkodásból kapta. — Hány vizsgát kellett le­tennie? — Körülbelül 25—30-at, de felelet a másfél év alatt volt körülbelül ezer. Dolgozataim és feleleteim 90%-a ötös volt, a többi négyes. — Kik voltak a legkedve­sebb tanárai? — A fékszerkezetből és a kocsiszerkezetből Rosta László és Lánczos Péter. Talán azért, mert a szakmának szinte mű­vészei voltak és ezáltal az osz­tályhoz és hozzám is közel ke­rültek. — Hogyan lett vasutas? — Nagyon szerettem volna mozdonyvezető lenni. Gyerek­koromban irigykedve néztem, hogy a szerelvények miként robognak a pályán. Sajnos ez a tervem nem sikerült, mert szemüveget viselek. Voltam motorszerelő, mozdonylakatos, végül kikötöttem a műszaki kocsiszolgálatnál, ez tetszett meg a legjobban. A tisztképző előtt Fertőszent­­miklóson járt gimnáziumba, onnan többen is választották a vasúti szolgálatot élethivatá­sul. — Hová kerül most, a tiszt­képző elvégzése után? — Visszamegyek a soproni vontatási főnökséghez. Eddig is ott dolgoztam. K. L. Nyitott kapu a vasútra Kiállítás a Városligeti pályaudvaron a vasutasnap alkalmából Életrevaló,­­hasznos elgon­dolást váltott valóra a MÁV a 26. vasutasnap alkalmából a „Nyitott kapu a vasútra” cí­mű kiállítás megrendezésével. Budapesten, a millenniumi földalatti vasút végállomásá­nál levő városligeti pályaud­varon, két vágányon hosszú sorban állították ki azokat a vasúti vontató és a vontatott járműveket, munkagépeket, berendezéseket, amelyek a mai korszerűsödő vasútra jellem­zőek és alkalmasak arra, hogy a kívülállókat, az utasokat a szállíttató feleket megismer­tessék a kulturált utazásra, a gyors, biztonságos áruszállí­tásra való törekvés fejlett esz­közeivel. A kiállítás bejáratá­nál felnyitott, korszerű vasúti sorompó pedig lehetőséget adott arra, hogy a fiatalok figyelmét felkeltsék a modern vasúti munkahelyek, munka­eszközök iránt és meggyőzzék őket arról, hogy ma már a vasúton is kedvezőbb körül­­mények között dolgozhatnak. A kiállítást július 9-én Oroszváry László, vezérigazga­tó-helyettes nyitotta meg. A megnyitón ott volt Földvári László miniszterhelyettes, Gá­bor Zoltán, a KPM pártbizott­ságának titkára, Gulyás Já­nos, a vasutas szakszervezet titkára. A „nyitott kapu” lehetővé tette a látogatóknak, hogy a­ kiállított járművek között fel­kapaszkodhassanak a korsze­rű M 62-es sorozatú Diesel­mozdonyra, közvetlen közel­ről ismerhessék meg a légkon­dicionált vezetőfülkét,­­az ön­működő éberségi és egyéb be­rendezéseit. Hasonló ismeret­séget köthettek a V 43 soro­zatú, 130 kilométer óránkénti sebességre alkalmas, 3000 ló­erős villamosmozdonnyal. A vontatott járművek között felsorakoztatta a kiállítás a különböző típusú fedett és nyitott teherkocsikat, műsza­ki jellemzőiket feltüntető ma­gyarázó táblák kíséretében. Ugyancsak megszemlélhették a látogatók az összes forga­lomban levő személykocsi­kat, valamint az Fm sorozatú modern postakocsit , amely­ben a kiállítás tartalma alatt postahivatal működött vas­utasnapi alkalmi bélyegzővel­­, s a DM sorozatú poggyász­­kocsit. Ebben állították fel egy modern állomást biztosító be­rendezés kezelőpultját, amely­nek működtetője a pályaudva­ri modellen szemléltette a rendszer üzemelését. Ugyan­csak itt volt látható munka közben az olasz gyártmányú jegynyomtató gép, amely 500- féle kéregjegy kiállítására al­kalmas és amelyből már ti­zenöt működik a MÁV-nál. Sokan ismerkedtek a WRY sorozatú, új típusú büfékocsi­val is, amelynek egyik tere álló, a másik pedig ülő fo­gyasztásra, hideg és meleg ételek, italok kiszolgálására van kialakítva. A vasútépítés­ munkagépei között a legnagyobb érdeklő­dést a szovjet gyártmányú, Platov rendszerű vágányfekte­tő daru váltotta ki, amely 24 méter hosszú talpfás vágány­mezők fektetésére, vagy bon­tására használható, óránként 600—800 méter teljesítmény­nyel. A gépet munka közben is bemutatták. De a sínfelsze­dő szerelvények, az aljköz és ágyazatszél-tömörítő gépnek, a pályafenntartási darus vá­gánykocsinak, a kis munkagé­peknek is sok nézője akadt. Két különálló kocsi egyiké­ben munkavédelmi kiállítást rendeztek be, a másikban pe­dig vasúti tárgyú filmeket ve­títettek az érdeklődőknek. A kiállításnak több mint egyhetes nyitvatartása alatt sok látogatója volt. (Szász) A megnyitó ünnepség résztvevői megtekintik a kiállítást (Csontos Gábor felv.) LEVÉL SZOLNOKRÓL „ Tudjuk, hogyan éltünk és miért dolgozunk...” „Két ötéves tervidőszak ha­tárán szokásos visszatekinteni a már megtett útra, és előre nézni, hogy merre, milyen cé­lok eléréséért haladunk to­vább. Így vagyunk ezzel a sa­ját szolgálati helyünkön is”—– írta levelében egyik szolnoki olvasónk. Érdemes a sorokból többet is idézni, mert hitet és erőt ad a közös erőfeszítéssel elért eredmények számbavétele, a jövőre nézve. Jóllehet az eb­ben a levélben felsorolt válto­zások csupán a szolnoki vas­utasok élet- és munkakörül­ményeinek kedvező alakulását tükrözik, de hasonló kép tá­rul elénk akkor is, ha nem Szolnokon, hanem bármely más városban, illetve csomó­ponton, kisebb vagy nagyobb szolgálati helyen vállalkozik valaki az eredmények vagy változások összegezésére. „Mi, szolnokiak, jól emlék­szünk még arra, hogy nem is olyan régen alig egy-­­ét lavór szolgálta a pályaudvaron dol­gozó vasutasok tisztálkodási igényeinek kielégítését — folytatódik a levél. — A szol­gálati helyiségek általában igen elhanyagoltak, rosszul vi­lágítottak, zsúfoltak voltak. A dolgozók fizikai erejét kemény próbára tették a kézi állítású váltók, idegrendszerüket meg­viselték a rossz, elavult tele­fonok, nem is szólva az egyéb nehézségekről, a kivénhedt barakképület laktanyájáról, az utazószemélyzet 300—400 órás havi szolgálatából stb.” Mi a helyzet jelenleg mind­ezzel szemben? „Hideg-meleg vizes fürdők, mosdók állnak rendelkezé­sünkre — válaszolja a kérdés­re olvasónk. — Korszerű, egészséges épületben öltözköd­hetünk munkakezdés előtt, il­letve munkavégzés után. Ét­kezésünket 500 személyes üze­mi konyha és további két, er­re a célra épített ételkiosztó helyiség biztosítja. A régi kályhákat központi fűtés vagy egyéb modern fűtési rendszer váltotta fel. A munka korsze­rűsítését, egyben a forgalom biztonságának növelését a leg­fejlettebb Dominó 70 típusú biztosítóberendezés, továbbá hangrögzítés — oda-vissza be­szélő O­KAD-készülék, rá­diós összeköttetés vagy SE-. LEX rendszerű adatelosztó be­rendezés teszi lehetővé. A ren­dező pályaudvarra a dolgozó­kat vonaton szállítják, hogy ne kelljen gyalogolniuk a vá­gányok között, míg eljutnak közvetlen szolgálati helyükig, és onnan vissza a személypá­lyaudvarra. A balesetek meg­előzéséhez szükséges védőesz­közök, védőfelszerelések min­den területen a rendelkezé­sünkre állnak, s biztosítottak a védő- és munkaruhák, bun­dák, esőkabátok, amelyek vé­dik egészségünket. Általános­sá vált a havi 191 órás mun­kaidőkeret, illetve a 44 órás munkahét, csupán az utazó­­szolgálatnál fordul még elő a havi 240—250 órás szolgálati idő.. Az elért eredmények megie­gyeznek mindnyájunkat arról, hogy az előttünk álló ötéves tervfeladatok elvégzése után — akkor természetesen, ha to­vábbra is a párt politikájá­nak szellemében, a határozato­kat megvalósítva munkálko­dunk — ugyanilyen, de leg­alábbis hasonló változások jel­zik majd élet- és munkakörül­ményeink javulását mind a vasúton, mind a népgazdaság más területén. Elkészült Érd-Alsó állomás új felvételi épülete Az utazóközönség és a vasu­tasok nagy örömére elkészült az ország legnagyobb, 44 ezer lakosú községének állomás­­épülete. Érd-Alsó mintegy 20 millió forintért létesített felvé­teli épületét július 2-án adták át rendeltetésének. Az új létesítmény nem csu­pán impozáns külsejével, de méreteivel is felhívja magára a figyelmet: nyolcszor nagyobb mint a régi volt. Várótermé­nek alapterülete 150 négyzet­méter. Az épület egyik szár­nyában korszerű utasellátó bisztrót rendeztek be, amely­ben nemcsak hideg-meleg éte­leket, hanem tejterméket is lehet kapni. A vasutasok örö­mére pedig minden kényelmet kielégítő szociális helyiségeket, eszközöket (öltöző-mosdót stb.) létesítettek. Az új felvételi épület Érd község ötödik ötéves tervben átadott első nagy beruházása S. U. 5

Next