Magyar Vasutas, 1978 (22. évfolyam, 1-25. szám)
1978-01-14 / 1. szám
2 NAPIRENDEN a szakszervezeti munka 1978. évi tervezése Az év végét megelőző, esetleg az új esztendőt követő napokban mindenütt összeülnek a szakszervezeti bizottságok, hogy a tagság javaslatai és a felsőbb szervek útmutatásai alapján összeállítsák az 1978. évi munkaprogramjukat, illetve az első félévi üléstervüket. Ütemezik a taggyűlések, vezetőségi ülések, az szb és a bizalmiak együttes ülésének időpontját, s megállapítják azok napirendjét is. Igények, lehetőségek Alapvető követelmény, hogy a szakszervezeti bizottságok a feladatok számbavételekor hangolják össze az országos és a területi célkitűzéseket saját üzemük, szolgálati helyük, intézményük speciális helyzetével, az ebből eredő tennivalókkal. A szakszervezeti bizottságok a dolgozók helyi érdekképviseleti szervei, ennél fogva állásfoglalásaikban egyeztessék a felső szervektől kapott útmutatást a helyi törekvésekkel, szem előtt tartva az igényeket és a lehetőségeket. A szakszervezeti munka tervezése kis létszámú alapszervezetnél sem elhanyagolható. Ott is szükséges meghatározni a napirendre kerülő témákat, határidők és felelős személyek megjelölésével. Az évi program ölelje fel mindazokat a célkitűzéseket, amelyeket a ■kongresszusi határozatokból eredően 1978-ban kell megvalósítani. A félévi munka- és ülésterv e célkitűzések konkrét megvizsgálását ütemezi. Tervezni kell továbbá, hogy a szakszervezeti bizottság a félévben várható eseményekkel, illetve tennivalókkal kapcsolatban mit tárgyaljon meg, kit számoltasson be, és hogy mivel kapcsolatban hozzon határozatot, döntést, állásfoglalást. Az átgondolt, szakszerű tervezés a vezető és irányító munka elválaszthatatlan része. Ha azonban az alapszervezet holmi bürokratikus kötöttségnek, fölösleges papírmunkának tekinti a munkatervet — amit határidőre be kell küldeni a felsőbb szervnek —, akkor a munkaterv aligha töltheti be ezt a fontos szerepét. Ha valahol nem a széles körű szakszervezeti demokrácia alapján állítják össze a munkatervet, hanem „az ezen is túl kell lenni” elv alapján mindössze a vezetőség, esetleg csupán a titkár töri a fejét az ütemezésen, akkor nagyon kevés a valószínűsége annak, hogy jó munkaterv készül. Az ötletszerű „tervezés” eredménye legtöbbször nem is lehet más, mint az, hogy a vezetőség kénytelen sorozatosan félredobni saját elképzelését, vagy a rosszul elkészített munkaterv hálójában vergődni. Kölcsönös tájékoztatást! A jó munkaterv ellenben — amelyet a vezetőség valamennyi bizalmi, illetve a tagság széles körű bevonásával állított összeg előrevivője a szakszervezeti munkának. Nélkülözhetetlen feltétele a kölcsönös tájékozottság. Igen fontos, hogy a munka tervezésénél az alapszervezet vezetősége a megoldásra váró feladatok közül a legfontosabbakra irányítsa a tagság figyelmét. Fent kell tartani a szakszervezeti munka különböző területei közötti arányokat. Vagyis: a munkatervben a termelést segítő, a nevelő, a kulturális, az élet- és a munkakörülményekkel összefüggő, a szervezeti élettel kapcsolatos napirendi pontok egyaránt szerepeljenek. Ez persze nem egészen általános érvényű. Egyes időszakokban a szakszervezeti munka valamelyik fő területe túlsúlyba kerülhet, az adott szolgálati hely sajátos jellegéből, feladataiból eredően. A debreceni területi bizottság például megyei megoszlás szerint tartott titkári értekezletet a feladattervek kialakításáról, hogy a helyi sajátosságok ezáltal is érvényesülhessenek. Az értekezleteken a korábbi időszak munkaterveinek hibái is szóba kerültek. A leggyakoribb hibák közé tartozott, hogy a szakszervezeti bizottságok munkatervében aránylag kevés olyan téma volt, amely a nevelő munkával, a szakszervezeti élettel foglalkozott. Az ideológiai munka, a nevelő tevékenység gyakran kimerült a politikai oktatás indításával vagy zárásával, e két esemény értékelésével. Keveset foglalkoztak a szakszervezeti bizottságok a területükön tapasztalt helytelen nézetekkel, a nem kívánatos jelenségek elleni harccal. Gyakori, hogy az egyik alapszervezet túl sok napirendi pontot tervez, de a vállalt feladatok meghaladják erejét, míg a másik fölöslegesen szentel sok időt és energiát kevésbé fontos jelenségeknek. Egyeztetés a pártszervezettel Különösen fontos a párhuzamosságok elkerülése céljából, hogy a szakszervezeti bizottság egyeztesse elképzeléseit a párt- és a KISZ-szervezettel, illetve a gazdasági vezetéssel. Az 1978-as feladatok meghatározásánál — az MT—SZOT 1018/1977. (V. 7.) számú együttes határozat végrehajtásaként — újszerűen jelentkezik a szakszervezeti bizottság és a bizalmiak együttes üléseire a napirend tervezése. Mindez nagyobb figyelmet, a hatáskörök értelemszerű gyakorlásának tervezését, a szakszervezeti és az üzemi demokrácia közvetlenebb érvényesítését követeli meg valamennyi szakszervezetibizottságtól. Ezenkívül mérlelgelni kell, hogy milyen témák megvitatása kerüljön a szakszervezeti taggyűlések elé. Az ilyen gondos, alapos tervezés előfeltétele annak, hogy mozgalmi munkánk tovább javuljon a következő időszakban. Volosinovszki János fb-titkár Debrecen lt SZOT új folyóirata: A SZOCIÁLPOLITIKA A SZOT január 1-től új folyóiratot indít Szociálpolitika címmel. A sokéves hagyományokkal, rendelkező „Társadalombiztosítás, Üdülés, munkavédelem” című lap helyett megjelenő új folyóirat a szakszervezetek sokrétű szociálpolitikai tevékenységét tükrözi majd. Elsősorban az üzemi szakszervezeti tisztségviselőknek, aktivistáknak a munkájához nyújt segítséget. Elvi, módszertani útmutatást ad a differenciáltabb rétegpolitikai tevékenységhez, a nagycsaládosokkal, a fiatalokkal, az öregekkel és a rokkantakkal való fokozottabb törődéshez. A folyóirat a szociálpolitikával összefüggő minmennyi határozatról, állásfoglalásról, a jó módszerekről és tapasztalatokról tájékoztatja az olvasókat. , , ■ A lap havonta 32 oldalon, színes borítóval jelenik meg. Ára: 4 Ft. Évi előfizetési díja: 48 Ft. Megrendelhető a Népszava Lapkiadó Vállalatnál, Budapest VII., Rákóczi út 54. (Csekkszámlaszám: MNB 215— 11859.) — Én mindig hazajövök ide — mondja Hajdú József, a vasutas-szakszervezet szervezési- és káderosztályának január 1-én nyugdíjba vonult politikai főmunkatársa. Ez egyben arra is utal, hogy munkahelyét második otthonának tekintette, ahová szívesen látott vendégként ezután is visszajár. Szikár, szálfaegyenes alakját nem hajlította meg az idő, csak őszülő haja árulkodik az elmúlt 57 évről. Az életben mindenért meg kellett küzdenie, és ő ebből a küzdelemből mindig győztesen került ki. Emberségét, igazságszeretetét a sors szigora sem tudta megtörni. Vasutas családban született 1920-ban. Édesapja kocsirendező volt Kőbányafelső állomáson. Tizenhatéves, amikor édesapja utálta elveszíti az édesanyját is. — Az általános iskola elvégzése után asztalos szakmát tanultam, majd 1940- ben a ferencvárosi fűtőháznál helyezkedtem el segédmunkásnak — emlékezik Hajdú József. — Mozdonyokat tisztítottam, salakot hordtam. 1943-ban behívtak katonának és 1944 elején a frontra kerültem. Decemberben fogságba estem és négy év múlva, 1948 októberében jöttem haza. Ismét vasutas lett. Kocsijavítóként kezdett dolgozni Rákos fűtőháznál. Azonnal bekapcsolódott a mozgalmi munkába, egy évvel később belépett a pártba. 1951-ben függetlenített vb-titkárnak választották. Két év múlva áthelyezték a vasutasszakszervezet szervezési- és káderosztályára politikát munkatársnak, ahol a nyugdíjazásáig dolgozott. Munkáját a pontosság és az embercentrikusság jellemezte. — Hivatásnak tekintettem a vasutasokkal való törődést, a szakszervezeti munkát. Nemcsak az akták sorait néztem, hanem azt is, hogy ki van mögötte. Enélkül nem lehet segíteni, hatékonyan intézkedni. Instruktorként jártam az országot, megismertem a területi bizottságok és az alapszervezetek munkáját. Az évek során sok barátot szereztem. Igyekeztem az új munkatársakkal is megkedveltetni ezt a szép, de nem könnyű munkát. Céltudatos, elsősorban önmagától mindig többet akaró törekvését jellemzi az is, hogy 45 éves korában szerez jeles érettségi bizonyítványt. Sokoldalú közéleti tevékenysége mellett is jutott ideje az önképzésre, a tanulásra. 1957-ben az elsők között jelentkezett munkásőri szolgálatra. Húsz évig volt tagja ennek a fegyveres testületnek, és itt is kiválóan teljesítette feladatát. Eredményes munkásságát több kitüntetés, elismerés fémjelzi. Tulajdonosa többek között a Szocialista Munkáért érdeméremnek és a Szakszervezeti Munkáért arany fokozat kitüntetésnek. 1973-ban a Munka Érdemrend ezüst fokozatával, tavaly pedig — nyugdíjba vonulása alkalmából — a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntették ki. — Elégedett emberként megyek nyugdíjba — mondja. — Ez azonban nem jelenti azt, hogy visszavonulok, elzárkózok a világtól. Társadalmi elfoglaltságot keresek és vállalok majd. Egyelőre azonban pihenni szeretnék. A kikapcsolódásra ideális lehetőség kínálkozik a Rákoscsabán levő kertes házamban. Kertbarát vagyok. Ez az egyetlen szenvedélyem. Különösen a gyümölcsfákat kedvelem. Gondozásukra most már több idő jut. Nyolcéves unokám is gyakrabban lát majd. A szakszervezeti mozgalom olyan értő művelősétől búcsúztak a közelmúltban a barátok, munkatársak, akit szerte az országban sok vasutas tisztelt és becsült. Nevének rangja: hitele Volt. Harminchúsévt vasutas múltja rá a bizonyíték. K. S. AKTUÁLIS PORTRÉ Hivatásnak tekintette a szakszervezeti munkát MAGYAR VASUTAS ÉRETTSÉGI NÉLKÜL EGYETEMRE „Pályamódosítás" a közösség bizalmából A munkás származású fiatalok arányának növelésére, a szakember- és káderutánpótlásra a párt- és kormányhatározatok értelmében az 1974/75-ös tanévtől kezdődően vesznek fel érettségi nélkül szakmunkásokat hazánk felsőfokú tanintézeteibe. A MÁV járműjavító üzemei kezdettől élnek ezzel a lehetőséggel. Közülük most a Landler és a dunakeszi járműjavító egy-egy továbbtanuló fizikai dolgozójával beszélgetünk. Rászolgált a bizalomra A közelmúltban nagy megtiszteltetés érte Ungvári Istvánt. A Landler járműjavító gazdasági és társadalmi vezetői őt javasolták egyetemre. Nem ő az első, és nem is az utolsó az üzem kollektívájából, aki érettségi nélkül vág neki a nehéz feladatnak, hogy az egyetemi padokban is bizonyítsa: rászolgált a munkáskollektíva bizalmára. — Szüleimmel az ötvenes évek elején Balkány községből kerültünk Vecsésre. Édesapám a negyvenes évek elején szegődött a vasúthoz. Az ő példáját követve kerültem ipari tanulónak a Landler járműjavítóba. Jó eredménynyel végeztem el az iskolát, majd több évi ifjúsági mozgalmi munka után lettem a IX. osztály KISZ-titkára. 1976-tól vagyok párttag, s munkahelyemen, a Rózsa Ferenc szocialista brigádban veszek részt üzemünk szerszámgépeinek tervszerű karbantartásában. Az elmúlt évben kiváló dolgozó kitüntetésben részesültem, és mozgalmi munkámat a XV. kerületi KISZ-bizottság ..Élen, a munkában, a termelésben és a közéletben”, plakettel, valamint a Szovjetuunióba történő jutalomutazással ismerte el. — Nem ért váratlanul vezetőim döntése, mert korábban is célom volt a továbbtanulás. Annak különösen örülök, hogy nem esti tagozaton, hanem nappalin tanulhatok, és fizetésem 80 százalékát is megkapom. Üzemünk vezetői az előkészítő tanfolyam eredményesebb elvégzése érdekében instruktort jelöltek ki mellém, aki naponta négy órát foglalkozott velem. Úgy gondolom, sikeres felvételi vizsgám nekik is köszönhető. Hogy mit jelent a pályamódosítás? Mindig a humán tárgyak, a társadalomtudományok érdekeltek jobban, s ezek mellett mozgalmi tapasztalataim is segítenek majd jogi egyetemi tanulmányaimban. A legmesszebbmenőkig igyekszem majd rászolgálni az előlegezett bizalomra. Engem eddig sem a látványos dolgok kötöttek le, inkább a mindennapi munkában igyekeztem helytállni. Ezután is az a célom, hogy több ismerettel gazdagodva, nagyobb tudással legyek majd hasznára üzemünknek. Félévi beszámolók előtt A dunakeszi járműjavító 1975-ben kapott először lehetőséget, hogy hat fiatal szakmunkást küldjön egyetemre. A jelöltek közül Döbör János, Mácsai Pál, és Tóth Ildikó minden különösebb gond nélkül vették a kollokviumok nehéz akadályait, de a többiek is helytálltak. Az idei tanévben, élve a lehetőségekkel Csobai László járműszerelő szakmunkást iskolázták be. Csobai László is Szabolcs- Szatmárból, a Tisza menti Dombrádról került a járműjavítóba. Paraszt család legfiatalabb tagjaként, ismerősei tanácsára, a hatvanas évek elején került az üzembe ipari tanulónak. A sikeres szakmunkás vizsga után az üzem több műhelyében gyarapította szakmai tapasztalatait, de az ifjúsági szervezet vezetőségi tagjaként is aktívan dolgozott. A KISZ-szervezet ajánlására 1973-ban lett párttag. Felesége a járműjavító üzem konyháján dolgozik. Amikor megkérdeztük, hogyan fogadta az üzem döntését, szerényen válaszolta: — Reménykedtem, de a rám bízott feladat súlyát csak az előkészítő tanfolyam kezdete után éreztem igazán. Volt ugyan kis gondom a matematikával, de sokat gyakoroltam a példák megoldását, és felvettek a Közgazdasági Egyetemre. Az önbizalmam is visszatért. Azóta már eltelt egy félév, s most készülök a félévi beszámolóra. Remélem, az érettségizettekkel szembeni hátrányt sikerül majd leküzdenem. Segít a kollektíva Csobai Lászlót a felkészülés ideje alatt sem hagyja magára a járműjavító. A fizetés 80 százaléka mellett havi 300 forint anyagi támogatást és tanszersegélyt is biztosít neki. A fiatal házaspár lakásán ma is gyakran megjelenik az instruktor, aki átsegíti a szakmunkás egyetemistát a számtani műveletek nehézségein. Ungvári István és Csobai László szeptemberben ideiglenesen búcsút mondtak brigádjuknak, üzemük közösségének. Elbúcsúztak, de az iskolába is elkísérte őket a két járműjavító kollektívájának bizalma. Orosz Károly 1978. JANUÁR 14. Budapesten tanácskoztak az európai szakszervezetek jogászai 1977. november 28-tól december 3-ig Budapesten ülésezett a Szakszervezetek Világszövetségének Jogi Bizottsága. Az ülésen 12 európai ország képviseltette magát. A magyar résztvevők között ott voltak a Magyar Jogász Szövetség, az Igazságügyi Minisztérium, a Munkaügyi Minisztérium, a Legfelsőbb Bíróság és a Legfőbb Ügyészség képviselői, az ágazati-iparági szakszervezetek, valamint a SZOT Központi Iskola jogászai is. Az értekezleten Juhász Ottó, a SZOT titkára üdvözölte a megjelenteket, majd részt vett a zárómegbeszélésen is. A szeminárium témája: a nemzetközi védekezés a foglalkoztatásban megnyilvánuló diszkrimináció ellen. Ezt követően a munkaerőtoborzás és a munkaviszony létesítése, a bérek és egyéb munkafeltételek, a munkaviszony megszüntetése, a szakszervezetek választott képviselőinek védelme című eszmecserék és összefoglalók szerepeltek az ülés napirendjén. Az ülés részvevői élénk vitában ismerkedtek meg egymás tapasztalataival Őszintén vetették fel gondjaikat, problémáikat, ugyanakkor hangot adtak azoknak az eredményeknek, amelyeket elértek. Különösen nagy volt az érdeklődés a szocialista országok jogrendszerében elért eredmények iránt. A szeminárium fegyelmezetten, baráti légkörben zajlott. Minden részvevőnek az volt a véleménye, hogy ezeket a megbeszéléseket rendszeressé kell tenni. Az ilyen viták még közelebb hozzák az eltérő társadalmi rendszerekben dolgozó szakszervezeti jogászok nézeteit. Vándorkiállítás Szombathelyen December 23-án Szombathelyen országos vasutas vándorkiállítást nyitott meg dr. Horváth Lajos, a szombathelyi igazgatóság vezetője, a járműjavító művelődési otthonában. A kiállítás a vasutas szocialista brigádok húszéves tevékenységét mutatta be. Az érdeklődésre jellemző, hogy a január 5-ig nyitva tartó kiállítást közel négyezren keresték fel. Az érdeklődők külön tablón láthatták a szombathelyi járműjavító Petőfi Sándor brigádjának tevékenységét, akik 1976-ban a „Népköztársaság Kiváló Szocialista Brigádja” címet érdemelték ki és a tapolcai vontatási főnökség Bánki Donát brigádjának eredményeit, akik 1976-ban a „Közlekedés Posta és Hírközlés Kiváló Brigádja’ kitüntetést kapták meg. Elsők a sárváriak A Határőrség szombathelyi tartalékos őrséhez négy önkéntes határőrcsoport tartozik. Az 1975-ben létrehozott egységeknek egy Volános és egy községi önkéntes csoportja mellett a szombathelyi, valamint a sárvári vasútállomás dolgozóinak egy része is tagja. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére vetélkedőket rendeztek a határőrizet társadalmi segítői. A politikai és szakmai kérdésekből, valamint sportból álló versengésnek Sárvár állomás önkéntes határőrei lettek a győztesei. Jutalmuk egy oklevél és egy díszes vándorserleg. Az utóbbi egyben a jövőre is utal, ugyanis az elkövetkezendő években rendszeressé teszik a szellemi és sport tornákat így a jelenleg Sárváron őrzött kupa elnyeréséért újra „csatáznak” az önkéntes határőrök.