Magyar Vasutas, 1980 (24. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-12 / 1. szám

W8®. JANUAR 12. December 18-án Ünnepélyesen átadták a forgalomnak a Nyugati pályaudvar műemlékcsarnokát Elismerés és köszönet a munkában résztvevőknek Kétévi kemény munkával befejeződött a Nyugati pályaudvar európai rangú műemlék csarnokának felújítása. Átadására, mint ahogy azt lapunk december 15-én megjelent számában már jeleztük, az év végi ünnepi forgalom kezdete előtt, december 18-án került sor. A csarnok megnyitása alkalmából rendezett ünnepségen megjelent Pullai Árpád közlekedés- és postaügyi miniszter, Urbán Lajos államtitkár, dr. Móró István, a VI. kerületi pártbizottság első titkára, Szűcs Zoltán, a MÁV vezérigazgatója, Kajcsa József, a vasutas-szakszervezet titkára. A pályaudvar rekonstrukciójáról, a csarnok felújításának befejezéséről Szűcs Zoltán tájékoztatta a részvevőket. Elmondotta, hogy a csarnok bezárása, 1978. január 9-e óta eltelt két év eseményeiből nehéz lenne bármit is kiemelni, mert szinte minden napra jutott váratlan akadály, amelynek elhárításáért az építőknek keményen meg kellett dolgozni. Bebizonyosodott az is, hogy a kényelmi szempontokat feladva, szervezési és egyeztetési munkával lehet egy időben építeni és üzemeltetni is. A felújított csarnok megnyitásával a Nyugatiban viszszaállt a régi forgalmi rend. Az utasok az aluljárón át kényelmesebben és a korábbinál jóval rövidebb úton közelíthetik meg a vonatokat. A felújítás, javítás, tatarozás tovább folytatódik, de már az utasforgalom jelentősebb zavarása nélkül — hangsúlyozta a vezérigazgató. — Azzal is tisztában kell lennünk, hogy a pályaudvar — mint a városkép egyik jellegzetes létesítménye — ma még nem képvisel sem vasútüzemi, sem esztétikai szempontból teljes egészet, ehhez még évek munkája szükséges. Az oldalhajók teljes belső felújítása mellett, e munkálatok nagyrésze kapcsolódik a Marx térrendezéséhez, illettve a tóósúti épületek tatarozásához, felújítjuk a Lenin körúti, a Westend udvari homlokzatot, s rendezni fogják a Hámán Kató teret. A Nyugati pályaudvari felújítási munkák egyik legfontosabb részének befejezése alkalmából köszönetet mondok a részt vevő munkások, művezetők, mérnökök és a vasúti üzemvitelben dolgozók szorgalmas munkájáért. Kívánom, hogy a jövőben is érjenek el további munkasikereket. Ezután Pullai Árpád közlekedés- és postaügyi miniszter kitüntetéseket adott át, majd a házigazdák és a meghívott vendégek kíséretében megtekintette a csarnokot és utasaluljárót. Szűcs Zoltán, a MÁV vezérigazgatója beszédét mondja Pullai Árpád közlekedés- és postaügyi miniszter és kísérete megtekinti az utascsarnokot (Laczkó Ildikó felv.) KARÁCSONYI IDILL Úgy hozta a sors, hogy az ünnepek előtt kétszer utaztam Győrből Budapestre, a Lővér Expresszen. Mindkét alkalommal az Utasellátó vendégeként vacsoráztam. Első utazás: Az étkezőkocsiban barátságos volt a hangulat. A szakács a pult mögül kedvesen köszöntötte a vendégeket. Étellel, itallal kínált. Mondhatja most az olvasó, hogy ez csak természetes, hiszen ez a kötelessége. Mégis szót érdemel az eset, mert a szokásosnál kedvesebb volt az invitálás. Belépett egy arab utas — kiderült, hogy egyiptomi üzletkötő — és kávét kért, no, meg némi harapnivalót. A szakács — aki segédkezett a felszolgálásban is — angolul, franciául, németül szólt hozzá. Az üzletkötő igencsak meglepődött ezen, de még nagyobb volt a meglepetése, amikor a fiatal szakács az újonnan érkezőket szlovák, majd lengyel nyelven is köszöntötte. Az egyiptomi vendég miután elfogyasztott néhány süteményt, felhörpintette a kávéját, elment az első osztályú kocsi fülkéjében hagyott csomagjaihoz, majd néhány perc múlva egy üveg konyakkal tért vissza. Aztán műanyag poharat kért, és mindenkit megkínált, aki a bisztrókocsiban tartózkodott. Az üzletember talán a távoli országban élő családjára gondolt? Vagy arra, hogy milyen közvetlenek, figyelmesek a magyar pincérek? Nem lehet tudni. Annyi bizonyos, hogy ezúttal békés, baráti, karácsonyi hangulat lett úrrá vasutason, kiskatonán, újságírón, diáklányon, mindenkin, akik együtt koccintottak. És ezt a jó hangulatot egy jól felkészült, több nyelvet beszélő, udvarias szakács váltotta ki. Második utazás: Karácsony másnapján ismét találkoztam vele. Megkérdeztem a nevét, Spanyhel Imrének hívják. Mint kiderült, a szakmunkásképző elvégzése óta az Utasellátónál dolgozik. Ennek már 16 éve. Többnyire — legalábbis a fő szezonban — nemzetközi gyorsvonatokkal járt. A nyarat már évek óta Bécsben tölti, a Táncsics hajón. Az osztrák főváros és a német határ között járnak és természetesen, Spanghel Imre készíti a magyaros finom falatokat. Tizenhárman dolgoznak a hajón, valamennyien az Utasellátó dolgozói. — Külföldön tanulta meg az udvariasságot? — Ilyen az alaptermészetem! Szeretek beszélgetni, általában jókedvű vagyok és nagyképűség nélkül mondom, tudatosan ügyelünk arra, hogy megfelelően képviseljük a vállalatot. És ez az udvariasság — a téli szezonban — itthon is természetes velejárója a munkánknak. Egyébként kollégáim szakszervezeti bizalmija vagyok... — Honnan ered az idegen nyelvek ismerete? — Rendszeresen tanulom a nyelveket, és szerencsére jó a nyelvérzékem. Ha például Japánba, Indiába vagy a Föld bármely pontjára csöppennék, biztos, hogy néhány hónap alatt az ottani nyelvet is beszélném társalgási fokon. Most természetesen a német a legfontosabb, hiszen továbbra is a hajón teljesítek majd szolgálatot. A fiatal szakács két gyermek apja. A felesége most tanul trolit vezetni a BKV- nál. A karácsony előtti napokat és az ünnep első napját együtt tölthették, mert a vállalat méltányolta, hogy gyakran van távol a családtól. (Kőhidi) MAGYAR VASUTAS Kiskunhalasi helyzetkép folytatódik a villamosítás • Két új Bo-Bo, rádióval • Delta lesz a mentesítő • Rejtett tartalék is van • Élenjáró brigádok Kiskunhalas állomás dolgozóinak évről évre mind nagyobb feladattal kell megbirkózniuk. Az állomás harmadik éve szinte már a teljesítőképessége felett dolgozik. A kocsik számának emelkedésével azonban nem járt együtt a munkakörülmények változása. A négy irányból befutó vonalak találkozási pontján tíz vágányon bonyolódik le a forgalom. A tízből mindössze hét a vonatfogadó. A biztosítóberendezés is korszerűtlen. A kelebiai oldalon például egy szolgálatban 700 vonóvezetékes váltóállításra van szükség, ami az ott dolgozóktól nagy fizikai erőkifejtést igényel. A feladatokat növeli, hogy az átmenő forgalom igen erős. A vonatok nagy része Kiskunhalason irányt változtat, s a gépek napi vizsgálatára is itt kerül sor. A kényszerű tartózkodás idején a szerelvények elfoglalják az állomási vágányokat, a gépek pedig több órát tartózkodnak a fűtőházban. Zavarja a folyamatos munkát a három pár nemzetközi gyorsvonat rendszeres késése is. A csomópontra háruló feladatok teljesítéséről, az elért eredményekről és a gondokról beszélgettünk Szalai Sándor állomásfőnökkel.— Az év első tíz hónapjában szállítási tornatervünket 104,18, a teherkocsik kihasználását 102,07 százalékra, a helyből induló személyszállító vonatok indítását 12 helyett 95,11 százalékra, a tehervonatokét 65,58 százalékra teljesítettük. Elfogadható a kocsitartózkodási idő is. Az idegen kocsik tartózkodását a bázishoz képest kocsinként 10,41 órával csökkentettük. Egyedül a rakodóhelyeket nem tudtuk kellően kiszolgálni. Ennek oka a forgalmi helyzetre vezethető viszsza. — Sajnos, a munka növekedésével az emberek idegi, fizikai terhelése is növekedett — folytatta az állomásfőnök —, ami többször figyelmetlenséggel párosult. Ennek tudható be, hogy 1979-ben több balesetünk volt. Az idegek néha pattanásig feszültek, a hangulat is romlott. Most elsőrendű feladatunk, hogy ebből a helyzetből mielőbb kikerüljünk, s a lehetőségeken belül megfelelő munkakörülményeket biztosítsunk. — Munkaerőgondok? — November utolsó két hetében négy váltókezelő hagyott itt bennünket — három felmondott, egyet pedig mi bocsátottunk el. A kilépőik egyike 24 évig szolgált, s a legjobb váltókezelőink közé tartozott, ő a nagy fizikai igénybevétellel indokolta elhatározását. Új munkahelyén nem keres többet, de kisebb a felelőssége. S a kialakult bérezés, amely alig tesz különbséget a kis és nagy állomáson dolgozók között, nem nevezhető ösztönzőnek. — Jelenleg kocsirendezőkből 10—12, váltókezelőkből 4— 5, vonatfékezőből és jegyvizsgálóból 20—20 főt tudnánk alkalmazni. S ha kicsit előre tekintünk, akkor az elkövetkező öt év alatt 85 dolgozónk megy nyugdíjba — az ő pótlásuk is gondot okoz. Ennek ellenére az állomás dolgozói bizakodóak, örülnek annak, hogy Kelebiáig befejeződött a villamosítás. Igaz, az átépítés nehezítette munkájukat, s néha zavart is okozott a forgalomban — a nappali tolatások éjszakára tevődtek át —, de a felsővezetéképítőkkel kialakított jó kapcsolat segített: az építéssel járó feladatokat naponta megbeszélték, így az átépítést fennakadás nélkül végezték. Jó ütemben épül az állomás új iparvágány-körzete. A mintegy 70 millió forint értékű munkából a vontatóvágány már elkészült, jelenleg a vállalatok területén dolgoznak az építők Ugyancsak jól halad, az állomás országhatár felőli végén az új deltavágány építése. Ha elkészül, naponta 10— 12 vonattal kevesebb lesz a gondjuk. Az említett létesítmények átadása, amelyhez idén párosul a 7300-as vonal villamosítása, nagyban könnyíti majd munkánkat — mondja az állomásfőnök. — Ha még a munkaszervezésben is előbbre lépünk, akkor jelentősen gyorsíthatjuk az elegy továbbítást. A változás máris érzékelhető. Az idén újabb dízel tolatómozdonyt kaptak, s a jelenleg üzemelő két M 44-essel gyorsabb lett a munka, több kocsit tudnak mozgatni. Előny az is, hogy az egyik tolatógép már rádióval van felszerelve. — Hogyan alakult az állomás áruforgalma? A választ Suba László kereskedelmi állomásfőnök-helyettestől kaptuk. Állomásunkról november végéig több mint 60 ezer tonna árut szállítottak el, ugyanakkor 481 ezer tonna áru érkezett, ami 163 ezer tonnával meghaladta az elmúlt évi árubefutást. Az áruk főként irányvonattal érkeztek. Ezek növekedésére jellemző, hogy amíg tavaly összesen 51 irányvonat érkezett Halasra, addig most november végéig 191. Az irányvonatokkal beérkezett kocsik beállítása viszont nem volt folyamatos. Gyakran előfordult, hogy a reggel érkezett árut csak a déli órákban tudták beállítani. Az állomás vezetői a munka értékelésénél hangsúlyozták, hogy a meglevő gondok, problémák ellenére Kiskunhalas valamennyi dolgozója dicséretes módon dolgozott. A feladatok teljesítésében különösen a szocialista brigádok jártak az élen. Az állomás dolgozóinak több mint 70 százalékát összefogó 23 szocialista brigád közül a Komarov, a vonatkísérők Dobi István és Lenin, valamint a személypénztárosok Zrínyi Ilona brigádja a legeredményesebb Gellért József 3 | AZ EGYÜTTES ÜLÉS NAPIRENDJÉN A vasút idei tervének fontosabb célkitűzései (Folytatás az 1. oldalról) érték szintjén 290 millió főben irányozták elő, miután azonban az utazási távolság növekszik, az utaskilométerterv 2,2 százalékos teljesítménynövekedéssel számol. A magán- és vállalati személygépkocsik üzemeltetési költségeinek drágulása miatt a korábban gépkocsit igénybe vevő utasok egy része hivatalos és magán utazásainál fokozottabban a vasutat fogja igénybe venni. A távolsági és nemzetközi forgalom növekedési tendenciája továbbra is megmarad. A szabad szombatok új rendje várhatóan növeli a turisztikai jellegű utazásokkal kapcsolatos igényt. Továbbra is fontos feladat a személyszállítás minőségi színvonalának növelése, többek között ezt a célt, továbbá a személyszállítás gazdaságosabbá tételét szolgálja a Csehszlovákiából beszerzett nagy számú háromrészes motorvonat üzembe állítása. Nagyobb gondot kell fordítani a menetjegykiadás és ellenőrzés jobb megszervezésére, hogy a vasutat jogosan megillető bevételek beszedése maradéktalanul megtörténjen. A MÁV 1980. évi tervjavaslatában azt a maximális áruszállítási feladatot irányozta elő, mely kapacitástartalékainak mozgósításával biztosítható. Ezzel az intézkedéssel lehetőséget kívántak adni a korábban közútra átterelődött, de vasúton gazdaságosabban fuvarozható áruk vasútra történő visszaterelésére. Mivel ez automatikusan nem valósulhat meg, a vasút piacfeltáró tevékenységének fokozását igényli. Ily módon 1980-ban 137 millió árutonna elszállítása szerepel a tervben. Az öszszes áruszállításon belül a belföldi forgalom 2,3, az exportforgalom 7,6, a tranzitforgalom 3,9°/n-os növekedése várható, míg az importforgalom 2,3 százalékkal csökken. Miután az áruszállítási terv teljesítése csak jelentős erőfeszítésekkel biztosítható, 1980- ban számítani kell a szállításokkal kapcsolatos és vasúton kívüli kedvezőtlen hatások mérséklődésére. Ezek közül különösen fontos az első negyedévi előszállítások növelése, valamint a munkaszüneti napokon a be- és kirakások fokozása. A szállítási feladatok teljesítése érdekében feltétlenül javítani kell az áruszállítással kapcsolatos üzemviteli munkát. Az egy dolgozó teherkocsival teljesítendő évi árutonna-kilométer teljesítménynek 1,9 százalékkal kell növekednie a múlt évi várhatóhoz képest Ez csak a kocsiforduló idő javításával és a teherkocsik raksúlykapacitásának jobb kihasználásával érhető el. A szervezési intézkedéseket tehát ebben az irányban kell koncentrálni. A tehervonati mozdonypark jobb kihasználása érdekében növelni kell a tehervonatok terhelését és a mozdonyok napi hasznos futását. Nagy figyelmet kell fordítani a szállítófelek folyamatos kocsiellátására. Ebben az évben tovább folytatódik a vasút rekonstrukciója. Változatlanul fontos feladat a villamosítás és a pályakorszerűsítés. Természetesen az eddigiekhez hasonlóan nem szorulhatnak háttérbe a munkavédelmi és szociális beruházások sem. Az 1980-ra tervezett átlagbérek a teljes munkaidőben foglalkoztatott dolgozóknál 3,9, ezen belül a fizikai dolgozóknál 4,5 százalékkal, míg a nem fizikai dolgozóknál 2,4 százalékkal növekednek az 1979. évi várhatóhoz viszonyítva. A vasút vezetői ebben az évben olyan bérpolitika kialakítását tervezik, amely nagyobb teljesítményekre ösztönöz, így jobban lehetővé válik a differenciálás. Az elnökség és a bizalmiak együttes ülése megvitatta és elfogadta a két előterjesztést.