Magyar Vasutas, 1981 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-12 / 1. szám

2 „Nézzük csak, hogy is állunk­” Orosházi recept a partnerkapcsolat kialakítására Az orosházi vasútállomáson az sem tévedne el, aki ötven éve nem járt arra. De téves lenne az ott folyó munkát eb­ből megítélni, hiszen az üzem­főnökség területén Békéscsaba után itt zajlik le a legnagyobb személy- és áruforgalom. Az utóbbiról a város üzemei — el­sősorban az üveggyár — vala­mint a helyi és környéki me­zőgazdasági nagyüzemek gon­doskodnak. Az őszi csúcsfor­galom három és fél hónapja alatt csak cukorrépából 63 000 tonnát továbbítanak. A cél közös — A mi létszámunk ötven­­ötvenöt között mozog — mond­ja Adamik János kereskedel­mi állomásfőnök-helyettes. — Ez két brigád, s egyben két szakszervezeti csoport is. Az egyik, a kisebb, az üveggyári kihelyezett vasúti részleg, a másik, a bentiek, az állomás kereskedelmi dolgozói, ők har­mincnyolcan vannak. Tóth Róbertné ennek a na­gyobb szakszervezeti csoport­nak a bizalmija. Fiatalasszony, de már 15 éve itt dolgozik. Ez az első munkahelye, érettségi után azonnal a vasúthoz jött. A forgalomnál kezdett, több­féle munkát látott el, most árupénztáros. Beszélgetésünk elején a part­neri kapcsolat lényegét érint­jük. Miben is kell valójában együttműködni? — Mindenben — felelik, s ez nem lehetetlen, ha a gaz­dasági vezető a szakszervezeti dolgokkal is törődik. A bizal­mi pedig igazi összekötőka­pocs. Hogy mi kell ehhez? — Mindkét részről akarat és belátás a közös cél érdekében. A többi ennek következménye. Nálunk, köztünk, ez a két fon­tos eleme a m­unkának, meg­van. Mindenben megértjük egymást — állapítja meg Tóth­­né. Nincs kényes ügy . Talán mert egyikünk sem csinál presztízskérdést abból, hogy ki, mikor, mit kez­deményezzen. Kérdés, kérés nyíltan vetődik föl, elfogulat­lan szellemben, egyenrangú­ként — folytatja Adamik Já­nos. Bár a főbizalmi — Molnár Sándor üzemgazdász — is megerősíti szavaikat, mégis, nem túl szép ez? A minden­napok során nincsenek össze­ütközések, s azok nem hagy­nak maguk után tüskét? A ke­reskedelmi főnök 38 évi vasú­ti szolgálat alatt a munkában szerzett tapasztalatával, tekin­télyével mégiscsak egy fiatal és új bizalmi áll szemben. Mi van, ha kényes kérdés adódik? — Mi nem állunk szemben egymással, csak partnerek va­gyunk- kényes kérdés pedig nincs, nem is lehetett még — mosolyodok el —, azért mert a bizalmi választás óta bér­emelés még nem volt. Igaz, hogy a jutalmazás is hasonló, arra meg már négyszer került sor tavaly. — Ha elmondom, hogy ná­lunk mi a menete, hogyan történik, a bérek és a jutal­mak elosztása, akkor ez a ket­tősség világos lesz. Az üzem­részlegekre jutó keret kialakí­tásánál a szakszervezetet a fő­bizalmi képviselte. Ezután kaptuk meg mi a kereskedele­mét. A főnök a két bizalmival megbeszélte a célkitűzéseket, a differenciálás elveit és is­mertette az összeget, a­mit kö­zösen fel is bontottunk mind­járt a két csoportra. — És személy szerint is ő adott javaslatot? — Nem. Éppen ebben külön­bözik a mi módszerünk az ál­talános gyakorlattól. Én is, meg a kollégám is előbb a cso­port, vagyis a tagság vélemé­nyét kérdeztük meg, s azt fi­gyelembe véve készítettünk javaslatot. S ezzel mentünk tár­gyalni. Mindent megbeszélnek — Mit szólt a főnök? — Amit máskor — folytatja nevetve — „na nézzük csak, hogy is állunk’’. S aztán meg­beszéltük. Volt, amikor változ­tattunk, érvelését elfogadtuk. De ez ritkán fordul elő. Az esetek többségében a bizalmi­tól ered a javaslat, a mi ter­vezetünk a tárgyalási alap. Sok minden szóba került még. Nemrég tartottak cso­­portértekezleteket, ahol a kol­lektív szerződés módosítását beszélték meg. Javasolták, hogy a budapesti állomásokra történő kirendelés a dolgozók személyi okai miatt a mosta­ni 6 hónap helyett 3 legyen. A törzsgárdatagság anyagi el­ismerését emeljék, mert a ré­gi összeg már nem reális- To­vábbá. Az Utazó személyzetet is premizálják, legalábbis a te­hervonatok vezetőit. Vass Márta Gsicsek Anna 1974-­ben az ügyviteli szakközépiskolában szerzett érettségivel helyezke­dett el a nagykanizsai pálya­­fenntartási főnökségnél, mint gyors- és gépíró. Számára nem volt gond a pályaválasz­tás, hiszen nagyapja pályaőr, édesapja pedig előm­unkás volt a főnökségnél­, egészen nyug­díjba vonulásáig. Ugyancsak a vasútnál szolgált két nagy­báty­ja is, Fityeház, ahol Anna szüle­tett és ma is lakik, egyébként is vasutas községnek számít. 1945 előtt a szükség, a megél­hetés hozta a vasútihoz a falu lakóit. A felszabadulást kö­vetően pedig a már tradíció­vá vált vasutas hivatásérzet, a vasútszeretet. Ezek után na­gyon is érthető, hogy Csicse­­kéknél is mind a három gye­rek követte apját és a vasút­nál helyezkedett el. Anna két bátyja közül a legidősebb Laci dízeles Nagykanizsán. Vince pedig kocsivizsgáló cso­portvezető Murakeresztúr ha­tárállomáson. Anna alig hogy munkahe­lyére került­, hamarosan elvé­gezte az­­ügyviteli tanfolya­mot. 1979-­ben pedig már a „Szakma Ifjú Mestere” címet érdemelte ki a törzsgárda em­léklappal egy időben. Már középiskolás kora óta részt vett az ifjúsági mozga­lomban. Mint bejáró diák el­sősorban szülőfaluja KISZ- s­zervezetéhez kötődött. Mun­kába állása után pedig, ért­hetően, munkahelyén kapcso­lódott be igen tevékenyen a mozgalomba. Lelkes, aktív tag­ja a főnökség KISZ-alap­­szervezetének. Elmaradhatat­lan résztvevője az ifjúsági sport, kulturális és politikai rendezvényeknek, vetélkedők­nek. Ahol csak megjelenik, szívesen követik fiatal dolgo­zótársai is, ily módon számos elismerést szereztek már a pályafenntartási KISZ-alap­­szervezetnek. Szuggesztív adottságait, szervező­készségét hamar felismerték fiaital ,tár­sai és az ifjúsági mozgalom vezetői. A példamutató, sze­rény, de határozott és fárad­hatatlanul lelkes fiatal lányt a pávafenntartási KISZ-alap­­szervezet tagsága 1976-ban egyhangúlag titkárává válasz­totta. Egyidejűleg tagja lett az üzemi KISZ-bizotságnak is. A nagy elismerés egy pil­lanatra sem tántorította meg. Sőt változatlan szerénységgel, ha lehet még nagyobb lelke­sedéssel és főleg nagy felelős­ségérzettel látott munkához. A megbízatás súlya megkétsze­rezte erejét. Nagy szükség is volt erre, hiszen nemcsak a 20 tagú alapszervezet tagsá­gának munkáját kell vezetnie. Beleszólása van a főnökség fiataljai élet- és munkakörül­ményeinek alakulásába is. Ez pedig az utánpótlás biztosítá­sa szempontjából a pályafenn­tartásnál nagy jelentőséggel bír. Másrészt a fiatalok érde­keinek képviselete mellett, azonos súllyal kell képvisel­nie a gazdasági érdekeket. Amióta KIS­Z-titkár, meg­növekedett a pályafenntartási fiatalok száma a különböző társadalmi egyesületekben (MHSZ, KTE, Vöröskereszt stb.) és megélénkült a társa­dalmi aktivitásuk is, különös­képpen a szakszervezeti moz­galomban. Évről évre nagy lelkesedéssel bonyolítják le az „Edzett ifjúságért” mozgalom sportrendezvényeit, országjáró kirándulásokat, társadalmi munkaakciókat szerveznek. Ezt a fáradhatatlan szervező­­készséget ismerték el a fiatal KISZ-titkárnak az 1979-ben odaítélt „Érdemes társadalmi munkás” kitüntetéssel is. Anna semmiből sem vonja ki magát. Pedig egy év óta, édesanyja tragikus hirtelen­séggel bekövetkezett halálaival nyakjába szakadt a háztartás, az otthon és a család gondja is. Mindezek mellett változat­lanul nap, mint nap -utazgat faluja és munkahelye között. Ahhoz pedig, hogy poitikailag is lépést tudjon tartani a megnövekedett elvárásokkal, továbbképezi magát. A mar­xista-leninista­­középiskola má­sodik évfolyamát végzi. Min­denütt elismerést érdemlő mó­don igyekszik helytállni: ott­hon, a munkahelyen­, a moz­galomban és az iskoláiban is. Ezt legjobban az „Aranyko­szorús KISZ-jelvény” bizo­nyítja, melyet november 7-e alkalmából vett át a csomó­ponti ünnepségén. Öröme még csak fokozódott, amikor a ki­tüntetettek között találko­zott bátyjával, Lacival, aki ugyan­csak becsületes munkája elis­meréseként „kiváló dolgozó" kitüntetésében, részesült. Tudom, hogy ez nem egye­düli eset, de jó ha ilyen ün­nepélyes alkalmi akkor a vas­utas szülőkre, a vasutas di­nasztiákra is emlékezünk, azokra, akik a vasutas hiva­­tásszeretet magját elhintették családjukban. Nagy Antal Géza NOVEMBER 7-E CSALÁDI ÜNNEP VOLT CSICSERÉKNÉL MAGYAR VASUTAS Tájképbiennálé Hatvanban A hatvani galériában a kö­zelmúltban nyitották meg a Magyar Tájak című országos tájképbiennálét, amelyre csaknem száz festő, grafikus nevezett be. Az ország külön­böző tájairól, művésztelepek­­ről érkezett alkotások hazánk szépségeit tükrözik. A sorrendben immár ne­gyedik országos tájképbienná­lét Somogyi József, Kossuth­­díjas kiváló művész, a kép­zőművészeti főiskola rektora nyitotta meg. A Heves me­gyei Tanács és a Művészeti Alap, valamint a helyi üze­mek által felajánlott díjakat, illetve kitüntető diplomákat Szokodi Ferenc, a városi párt­bizottság első titkára adta át. A kiállítást több vasutas szo­cialista brigád is megtekin­tette. Szövetkezeti termékbemutató A székesfehérvári vasutas művelődési házban a KISZOV, a SZÜV és a Fehérvár Áruház bemutatót rendezett decem­berben a megye ipari szövetkezeteinek termékeiből. A megyében ez volt az első ilyen nagyszabású bemutató, amelyen valamennyi ipari szövetkezet felvonultatta a jelen­leg már gyártott és a fejlesztés alatt álló termékeit. A kiállí­tás négy napja alatt a látogatók részére divatbemutatót is rendeztek. A termékek iránti nagy érdeklődést bizonyította, hogy a kiállítást mintegy kétezren tekintették meg. Ismerkedés a csillagokkal November végén, a kőszegi MÁV Nevelőotthon klubfog­lalkozásán immár másodszor tartott vetítettképes ismeret­­terjesztő előadást Deicsics László, a Budapesti Uránia Csillagvizsgáló Társaság tag­ja. A foglalkozáson a meteo­rokkal és a meteoritokkal is­merkedhettek meg a hallga­tók. Szó volt számtalan, ba­bonás eredetű szokásról is, amelyeket tudományos isme­retek hiányában összefüggés­be hoztak a csillagok állásá­val. Felmerült az örök nagy kérdés, lehet-e élet más boly­gón, s ha igen, milyen felté­telek vannak ott az élet szá­mára. Deicsics Lászlónak sikerült a gyerekek figyelmét felkel­tenie a csillagászati földrajz iránt. Küldöttek voltak a kongresszuson Nyírségi lány a központi vezetőségben • November 7-én ünne­peltem a születésnapomat és pont ezen a napon in­dultunk a déli gyorssal a X. kongresszusra. Torlód­tak az ünnepek, az esemé­nyek, mert szüleim is no­vember 7-én ülték meg házassági évfordulójukat. Borsy Sarolta, a Nyír­egyháza Körzeti Üzemfő­­nökség kongresszusi kül­dötte mondta a fentieket. A debreceni vasútigazgató­­ság területéről 25 küldött utazott a kongresszusra. Köztük Sári volt az egyik legfiatalabb. A rövi­d hajú vasutaslány­t az utasok is jól ismerik, hiszen vonat­menesztő-térf­elvigyázó Nyíregyházán. Láthatják a vonat ablakából, ahogy magasra tartott menesztő tárcsájával jelzést ad és a mozdonyvezető mozgásba lendíti a vonatot. Éjszakai szolgálat után még 2 órát tanult a kor­szerű oktatóteremben ami­kor beszélgetésünkre ke­rült sor. Mondhatnánk, nem fiatal lányoknak való mesterség a forgalmistáé. Se éjszaka, se vasárnap, se ün­nep. Tavaly húsvétikor is szolgálatban­ volt. De nem bánta, mert több locsoló­ja akadt, mintha ült vol­na na­gykállói otthonában. Különben is, hat évvel ez­előtt tudta, hogy mit vállal. Női szabó szakmában, dol­gozott a Nagykállói Ruhá­zati Szövetkezetben, s mint mondja, a több pénz, a nagyobb érvényesülés hoz­ta a sínek birodalmába. (Most is maga varrja ru­háinak egy részét, egyen­ruháján is adjusztál, ha kell.) Hogy veszélyes üzem­be jött? Hát melyik üzem nem az? Bejárt néhány lépcsőfokot, aztán elvégez­te a tisztiképzőit. Szervező, s jó beszélő készségének kö­szönheti, hogy brigádveze­tőnek és szakszervezeti bi­zalminak választották. Nemcsak tisztek, középve­zetők, fizikai dolgozók is tartoznak bizalmi csoport­jába. Hogy jobban eleget tehessen megbízatásának, elküldték egyhónapos ká­derképzésre Balatonkene­sére. Nem­­bánta meg, hogy vasutas lett. Pedig a fia­talok­­körében­ nem éppen vonzó a vasutas pálya. Hogy vonzóbb legyen, éppen a szakszervezet kezdeménye­zett több hasznos intézke­dést. Több a vasutasok, fi­zetése, jobb az egyen- és védőruházatuk, javult az egészségügyi ellátásuk — sorolja Sári. A nyíregyhá­zi üzemfőnökségen ta­valyelőtt modern szociális létesítményt avattak. A Nyíregyházi Vasutas Kl­u­b a fiataloknak is gazdag programmal szolgál. Három idegen nyelvet tanulhatnak a klubban a fiatalok. Sári októbertől német nyelvtan­­folyamra jár. 1980. októbe­rének eleje azért is marad emlékezetes, számára, mert akkor vették fel a pántba. Borsy Sarolta tapasztala­tokkal gazdagodva tért ha­za és kollégáival együtt örült, hogy beválasztották őt a vasutas-szakszervezet központi vezetőségébe. Nábrádi Lajos 1981. JANUÁR 12. Életem nagy élménye volt Csiszér Attila a szakmunkástanulókat képviselte A veszprémi körzeti üzemfőnökség 16 éves ta­nulójával, Csiszér Attilá­val beszélgetek, aki a vas­utas-szakszervezet X. kong­resszusán a legfiatalabb korosztályt képviselte. — Életem nagy élménye volt és úgy érzem sokáig az is marad a kongresszus — mond­ja. — A két nap olyan komoly és felelősségteljes munkáját küldöttként át­élni a legnagyobb ajándék egy tizenhat éves fiú szá­mára. Csiszér Attila 1979-b­en Szombathelyen, a 405-ös Ipari Szakmunkásképző In­tézetben lett a Vasutasok Szakszervezetének a tagja, s a villanyszerelési csoport bizalmijává választották. — Nagy felelősséget és bizalmat kaptunk mi, fia­tal szakmunkások a szak­­szervezettől — folytatja­ to­vább. — Beleszólhatunk a szakmunkástanulókat érin­tő ügyekbe, az üdülési je­gyek elosztásába, a segé­lyezésbe. A szabad idő cél­szerű felhasználásában is sokat segít a szakszervezet. Az idei második tanul­mányi évet — a négygyer­mekes Csiszér család lakó­helyváltozása miatt — At­tila a 306-os, Ipari Szak­munkásképző Intézet tanu­lójaként Veszprémben foly­tatja. A gyakorlati idejét pedig a vasúton tölti. Tanu­lásban, munkában a leg­jobbak között tartják szá­mon. — Mi az, ami különösen felkeltette a figyelmét a kongresszuson ? — Az az őszinte, nyílt hang, ahogyan a vasutas­szakszervezet vezetői és a vitában felszólalt küldöt­tek beszéltek. A mi tevé- j­kenységünkről beszélt fel-­­ szólalásában Számpor Pál.­­ Amit elmondott, az jellem-­­­ző volt a szombathelyi in­tézet tanulószakszervezeté-­­ re éppúgy, mint a többire.­­ Sz. J. I. MÓKA MIKI ÉS A MIKULÁS : Gyermekzsivajtól volt hangos december 5-én a Nyugati pályaudvar ifjúsági klubja. A pályaudvar KISZ- és szakszer­vezeti bizottsága 100 apróság részére rendezett télapóünnepsé­get. A színes műsorban fellépett Móka Miki, a gyerekek ked­vence, majd Cryllus Vilmos gitárzenéje teremtett jó han­gulatot. Az ajándékok kiosztása után a zsúron a rendezők habos kakaóval és kuglóffal kedveskednek a gyerekeknek.

Next