Magyar Vasutas, 1981 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-12 / 1. szám
2 „Nézzük csak, hogy is állunk” Orosházi recept a partnerkapcsolat kialakítására Az orosházi vasútállomáson az sem tévedne el, aki ötven éve nem járt arra. De téves lenne az ott folyó munkát ebből megítélni, hiszen az üzemfőnökség területén Békéscsaba után itt zajlik le a legnagyobb személy- és áruforgalom. Az utóbbiról a város üzemei — elsősorban az üveggyár — valamint a helyi és környéki mezőgazdasági nagyüzemek gondoskodnak. Az őszi csúcsforgalom három és fél hónapja alatt csak cukorrépából 63 000 tonnát továbbítanak. A cél közös — A mi létszámunk ötvenötvenöt között mozog — mondja Adamik János kereskedelmi állomásfőnök-helyettes. — Ez két brigád, s egyben két szakszervezeti csoport is. Az egyik, a kisebb, az üveggyári kihelyezett vasúti részleg, a másik, a bentiek, az állomás kereskedelmi dolgozói, ők harmincnyolcan vannak. Tóth Róbertné ennek a nagyobb szakszervezeti csoportnak a bizalmija. Fiatalasszony, de már 15 éve itt dolgozik. Ez az első munkahelye, érettségi után azonnal a vasúthoz jött. A forgalomnál kezdett, többféle munkát látott el, most árupénztáros. Beszélgetésünk elején a partneri kapcsolat lényegét érintjük. Miben is kell valójában együttműködni? — Mindenben — felelik, s ez nem lehetetlen, ha a gazdasági vezető a szakszervezeti dolgokkal is törődik. A bizalmi pedig igazi összekötőkapocs. Hogy mi kell ehhez? — Mindkét részről akarat és belátás a közös cél érdekében. A többi ennek következménye. Nálunk, köztünk, ez a két fontos eleme a munkának, megvan. Mindenben megértjük egymást — állapítja meg Tóthné. Nincs kényes ügy . Talán mert egyikünk sem csinál presztízskérdést abból, hogy ki, mikor, mit kezdeményezzen. Kérdés, kérés nyíltan vetődik föl, elfogulatlan szellemben, egyenrangúként — folytatja Adamik János. Bár a főbizalmi — Molnár Sándor üzemgazdász — is megerősíti szavaikat, mégis, nem túl szép ez? A mindennapok során nincsenek összeütközések, s azok nem hagynak maguk után tüskét? A kereskedelmi főnök 38 évi vasúti szolgálat alatt a munkában szerzett tapasztalatával, tekintélyével mégiscsak egy fiatal és új bizalmi áll szemben. Mi van, ha kényes kérdés adódik? — Mi nem állunk szemben egymással, csak partnerek vagyunk- kényes kérdés pedig nincs, nem is lehetett még — mosolyodok el —, azért mert a bizalmi választás óta béremelés még nem volt. Igaz, hogy a jutalmazás is hasonló, arra meg már négyszer került sor tavaly. — Ha elmondom, hogy nálunk mi a menete, hogyan történik, a bérek és a jutalmak elosztása, akkor ez a kettősség világos lesz. Az üzemrészlegekre jutó keret kialakításánál a szakszervezetet a főbizalmi képviselte. Ezután kaptuk meg mi a kereskedelemét. A főnök a két bizalmival megbeszélte a célkitűzéseket, a differenciálás elveit és ismertette az összeget, amit közösen fel is bontottunk mindjárt a két csoportra. — És személy szerint is ő adott javaslatot? — Nem. Éppen ebben különbözik a mi módszerünk az általános gyakorlattól. Én is, meg a kollégám is előbb a csoport, vagyis a tagság véleményét kérdeztük meg, s azt figyelembe véve készítettünk javaslatot. S ezzel mentünk tárgyalni. Mindent megbeszélnek — Mit szólt a főnök? — Amit máskor — folytatja nevetve — „na nézzük csak, hogy is állunk’’. S aztán megbeszéltük. Volt, amikor változtattunk, érvelését elfogadtuk. De ez ritkán fordul elő. Az esetek többségében a bizalmitól ered a javaslat, a mi tervezetünk a tárgyalási alap. Sok minden szóba került még. Nemrég tartottak csoportértekezleteket, ahol a kollektív szerződés módosítását beszélték meg. Javasolták, hogy a budapesti állomásokra történő kirendelés a dolgozók személyi okai miatt a mostani 6 hónap helyett 3 legyen. A törzsgárdatagság anyagi elismerését emeljék, mert a régi összeg már nem reális- Továbbá. Az Utazó személyzetet is premizálják, legalábbis a tehervonatok vezetőit. Vass Márta Gsicsek Anna 1974-ben az ügyviteli szakközépiskolában szerzett érettségivel helyezkedett el a nagykanizsai pályafenntartási főnökségnél, mint gyors- és gépíró. Számára nem volt gond a pályaválasztás, hiszen nagyapja pályaőr, édesapja pedig előmunkás volt a főnökségnél, egészen nyugdíjba vonulásáig. Ugyancsak a vasútnál szolgált két nagybátyja is, Fityeház, ahol Anna született és ma is lakik, egyébként is vasutas községnek számít. 1945 előtt a szükség, a megélhetés hozta a vasútihoz a falu lakóit. A felszabadulást követően pedig a már tradícióvá vált vasutas hivatásérzet, a vasútszeretet. Ezek után nagyon is érthető, hogy Csicsekéknél is mind a három gyerek követte apját és a vasútnál helyezkedett el. Anna két bátyja közül a legidősebb Laci dízeles Nagykanizsán. Vince pedig kocsivizsgáló csoportvezető Murakeresztúr határállomáson. Anna alig hogy munkahelyére került, hamarosan elvégezte azügyviteli tanfolyamot. 1979-ben pedig már a „Szakma Ifjú Mestere” címet érdemelte ki a törzsgárda emléklappal egy időben. Már középiskolás kora óta részt vett az ifjúsági mozgalomban. Mint bejáró diák elsősorban szülőfaluja KISZ- szervezetéhez kötődött. Munkába állása után pedig, érthetően, munkahelyén kapcsolódott be igen tevékenyen a mozgalomba. Lelkes, aktív tagja a főnökség KISZ-alapszervezetének. Elmaradhatatlan résztvevője az ifjúsági sport, kulturális és politikai rendezvényeknek, vetélkedőknek. Ahol csak megjelenik, szívesen követik fiatal dolgozótársai is, ily módon számos elismerést szereztek már a pályafenntartási KISZ-alapszervezetnek. Szuggesztív adottságait, szervezőkészségét hamar felismerték fiaital ,társai és az ifjúsági mozgalom vezetői. A példamutató, szerény, de határozott és fáradhatatlanul lelkes fiatal lányt a pávafenntartási KISZ-alapszervezet tagsága 1976-ban egyhangúlag titkárává választotta. Egyidejűleg tagja lett az üzemi KISZ-bizotságnak is. A nagy elismerés egy pillanatra sem tántorította meg. Sőt változatlan szerénységgel, ha lehet még nagyobb lelkesedéssel és főleg nagy felelősségérzettel látott munkához. A megbízatás súlya megkétszerezte erejét. Nagy szükség is volt erre, hiszen nemcsak a 20 tagú alapszervezet tagságának munkáját kell vezetnie. Beleszólása van a főnökség fiataljai élet- és munkakörülményeinek alakulásába is. Ez pedig az utánpótlás biztosítása szempontjából a pályafenntartásnál nagy jelentőséggel bír. Másrészt a fiatalok érdekeinek képviselete mellett, azonos súllyal kell képviselnie a gazdasági érdekeket. Amióta KISZ-titkár, megnövekedett a pályafenntartási fiatalok száma a különböző társadalmi egyesületekben (MHSZ, KTE, Vöröskereszt stb.) és megélénkült a társadalmi aktivitásuk is, különösképpen a szakszervezeti mozgalomban. Évről évre nagy lelkesedéssel bonyolítják le az „Edzett ifjúságért” mozgalom sportrendezvényeit, országjáró kirándulásokat, társadalmi munkaakciókat szerveznek. Ezt a fáradhatatlan szervezőkészséget ismerték el a fiatal KISZ-titkárnak az 1979-ben odaítélt „Érdemes társadalmi munkás” kitüntetéssel is. Anna semmiből sem vonja ki magát. Pedig egy év óta, édesanyja tragikus hirtelenséggel bekövetkezett halálaival nyakjába szakadt a háztartás, az otthon és a család gondja is. Mindezek mellett változatlanul nap, mint nap -utazgat faluja és munkahelye között. Ahhoz pedig, hogy poitikailag is lépést tudjon tartani a megnövekedett elvárásokkal, továbbképezi magát. A marxista-leninistaközépiskola második évfolyamát végzi. Mindenütt elismerést érdemlő módon igyekszik helytállni: otthon, a munkahelyen, a mozgalomban és az iskoláiban is. Ezt legjobban az „Aranykoszorús KISZ-jelvény” bizonyítja, melyet november 7-e alkalmából vett át a csomóponti ünnepségén. Öröme még csak fokozódott, amikor a kitüntetettek között találkozott bátyjával, Lacival, aki ugyancsak becsületes munkája elismeréseként „kiváló dolgozó" kitüntetésében, részesült. Tudom, hogy ez nem egyedüli eset, de jó ha ilyen ünnepélyes alkalmi akkor a vasutas szülőkre, a vasutas dinasztiákra is emlékezünk, azokra, akik a vasutas hivatásszeretet magját elhintették családjukban. Nagy Antal Géza NOVEMBER 7-E CSALÁDI ÜNNEP VOLT CSICSERÉKNÉL MAGYAR VASUTAS Tájképbiennálé Hatvanban A hatvani galériában a közelmúltban nyitották meg a Magyar Tájak című országos tájképbiennálét, amelyre csaknem száz festő, grafikus nevezett be. Az ország különböző tájairól, művésztelepekről érkezett alkotások hazánk szépségeit tükrözik. A sorrendben immár negyedik országos tájképbiennálét Somogyi József, Kossuthdíjas kiváló művész, a képzőművészeti főiskola rektora nyitotta meg. A Heves megyei Tanács és a Művészeti Alap, valamint a helyi üzemek által felajánlott díjakat, illetve kitüntető diplomákat Szokodi Ferenc, a városi pártbizottság első titkára adta át. A kiállítást több vasutas szocialista brigád is megtekintette. Szövetkezeti termékbemutató A székesfehérvári vasutas művelődési házban a KISZOV, a SZÜV és a Fehérvár Áruház bemutatót rendezett decemberben a megye ipari szövetkezeteinek termékeiből. A megyében ez volt az első ilyen nagyszabású bemutató, amelyen valamennyi ipari szövetkezet felvonultatta a jelenleg már gyártott és a fejlesztés alatt álló termékeit. A kiállítás négy napja alatt a látogatók részére divatbemutatót is rendeztek. A termékek iránti nagy érdeklődést bizonyította, hogy a kiállítást mintegy kétezren tekintették meg. Ismerkedés a csillagokkal November végén, a kőszegi MÁV Nevelőotthon klubfoglalkozásán immár másodszor tartott vetítettképes ismeretterjesztő előadást Deicsics László, a Budapesti Uránia Csillagvizsgáló Társaság tagja. A foglalkozáson a meteorokkal és a meteoritokkal ismerkedhettek meg a hallgatók. Szó volt számtalan, babonás eredetű szokásról is, amelyeket tudományos ismeretek hiányában összefüggésbe hoztak a csillagok állásával. Felmerült az örök nagy kérdés, lehet-e élet más bolygón, s ha igen, milyen feltételek vannak ott az élet számára. Deicsics Lászlónak sikerült a gyerekek figyelmét felkeltenie a csillagászati földrajz iránt. Küldöttek voltak a kongresszuson Nyírségi lány a központi vezetőségben • November 7-én ünnepeltem a születésnapomat és pont ezen a napon indultunk a déli gyorssal a X. kongresszusra. Torlódtak az ünnepek, az események, mert szüleim is november 7-én ülték meg házassági évfordulójukat. Borsy Sarolta, a Nyíregyháza Körzeti Üzemfőnökség kongresszusi küldötte mondta a fentieket. A debreceni vasútigazgatóság területéről 25 küldött utazott a kongresszusra. Köztük Sári volt az egyik legfiatalabb. A rövid hajú vasutaslányt az utasok is jól ismerik, hiszen vonatmenesztő-térfelvigyázó Nyíregyházán. Láthatják a vonat ablakából, ahogy magasra tartott menesztő tárcsájával jelzést ad és a mozdonyvezető mozgásba lendíti a vonatot. Éjszakai szolgálat után még 2 órát tanult a korszerű oktatóteremben amikor beszélgetésünkre került sor. Mondhatnánk, nem fiatal lányoknak való mesterség a forgalmistáé. Se éjszaka, se vasárnap, se ünnep. Tavaly húsvétikor is szolgálatban volt. De nem bánta, mert több locsolója akadt, mintha ült volna nagykállói otthonában. Különben is, hat évvel ezelőtt tudta, hogy mit vállal. Női szabó szakmában, dolgozott a Nagykállói Ruházati Szövetkezetben, s mint mondja, a több pénz, a nagyobb érvényesülés hozta a sínek birodalmába. (Most is maga varrja ruháinak egy részét, egyenruháján is adjusztál, ha kell.) Hogy veszélyes üzembe jött? Hát melyik üzem nem az? Bejárt néhány lépcsőfokot, aztán elvégezte a tisztiképzőit. Szervező, s jó beszélő készségének köszönheti, hogy brigádvezetőnek és szakszervezeti bizalminak választották. Nemcsak tisztek, középvezetők, fizikai dolgozók is tartoznak bizalmi csoportjába. Hogy jobban eleget tehessen megbízatásának, elküldték egyhónapos káderképzésre Balatonkenesére. Nembánta meg, hogy vasutas lett. Pedig a fiatalokkörében nem éppen vonzó a vasutas pálya. Hogy vonzóbb legyen, éppen a szakszervezet kezdeményezett több hasznos intézkedést. Több a vasutasok, fizetése, jobb az egyen- és védőruházatuk, javult az egészségügyi ellátásuk — sorolja Sári. A nyíregyházi üzemfőnökségen tavalyelőtt modern szociális létesítményt avattak. A Nyíregyházi Vasutas Klub a fiataloknak is gazdag programmal szolgál. Három idegen nyelvet tanulhatnak a klubban a fiatalok. Sári októbertől német nyelvtanfolyamra jár. 1980. októberének eleje azért is marad emlékezetes, számára, mert akkor vették fel a pántba. Borsy Sarolta tapasztalatokkal gazdagodva tért haza és kollégáival együtt örült, hogy beválasztották őt a vasutas-szakszervezet központi vezetőségébe. Nábrádi Lajos 1981. JANUÁR 12. Életem nagy élménye volt Csiszér Attila a szakmunkástanulókat képviselte A veszprémi körzeti üzemfőnökség 16 éves tanulójával, Csiszér Attilával beszélgetek, aki a vasutas-szakszervezet X. kongresszusán a legfiatalabb korosztályt képviselte. — Életem nagy élménye volt és úgy érzem sokáig az is marad a kongresszus — mondja. — A két nap olyan komoly és felelősségteljes munkáját küldöttként átélni a legnagyobb ajándék egy tizenhat éves fiú számára. Csiszér Attila 1979-ben Szombathelyen, a 405-ös Ipari Szakmunkásképző Intézetben lett a Vasutasok Szakszervezetének a tagja, s a villanyszerelési csoport bizalmijává választották. — Nagy felelősséget és bizalmat kaptunk mi, fiatal szakmunkások a szakszervezettől — folytatja tovább. — Beleszólhatunk a szakmunkástanulókat érintő ügyekbe, az üdülési jegyek elosztásába, a segélyezésbe. A szabad idő célszerű felhasználásában is sokat segít a szakszervezet. Az idei második tanulmányi évet — a négygyermekes Csiszér család lakóhelyváltozása miatt — Attila a 306-os, Ipari Szakmunkásképző Intézet tanulójaként Veszprémben folytatja. A gyakorlati idejét pedig a vasúton tölti. Tanulásban, munkában a legjobbak között tartják számon. — Mi az, ami különösen felkeltette a figyelmét a kongresszuson ? — Az az őszinte, nyílt hang, ahogyan a vasutasszakszervezet vezetői és a vitában felszólalt küldöttek beszéltek. A mi tevé- jkenységünkről beszélt fel- szólalásában Számpor Pál. Amit elmondott, az jellem-ző volt a szombathelyi intézet tanulószakszervezeté- re éppúgy, mint a többire. Sz. J. I. MÓKA MIKI ÉS A MIKULÁS : Gyermekzsivajtól volt hangos december 5-én a Nyugati pályaudvar ifjúsági klubja. A pályaudvar KISZ- és szakszervezeti bizottsága 100 apróság részére rendezett télapóünnepséget. A színes műsorban fellépett Móka Miki, a gyerekek kedvence, majd Cryllus Vilmos gitárzenéje teremtett jó hangulatot. Az ajándékok kiosztása után a zsúron a rendezők habos kakaóval és kuglóffal kedveskednek a gyerekeknek.