Magyar Vasutas, 1984 (28. évfolyam, 1-24. szám)
1984-01-12 / 1. szám
A dolgozók létérdeke: Japánban ne hátráljon meg a szakszervezeti mozgalom A japán szakszervezeti mozgalomnak, amely a második világháború végén született, az eltelt években halványult osztályjellege, és csökkent harci szelleme. Ezért napjainkra elkerülhetetlenné vált megújulása — hangsúlyozta Akira Iwai, a SOHYO volt főtitkára, a Nemzetközi Munkásmozgalmi Intézet jelenlegi elnöke, a közelmúltban megjelent cikkében. Ez a megállapítás vonatkozik többek között a Japán Szakszervezetek Főtanácsára, a SOHYO- ra is, amely 4,5 millió tagot számlál. A japán munkásosztály képviselőjeként harcolt az imperializmus, a monopolista tőke és a militarizmus ellen. Küzdött a békéért és a leszerelésért, a demokráciáért, a dolgozók és a szakszervezetek jogaiért, ám napjainkra elvesztette vezető szerepét a japán szakszervezeti mozgalomban. Három szembenállás A Japán Munkaszövetség, a DÖMEI, 1,9 millió taggal rendelkezik. A nagyvállalatok szinte valamennyi alkalmazottját magába tömörítő szervezet a dolgozók és a munkaadók közötti „harmonikus kapcsolatokat” és egyfajta ’’társadalmi közmegegyezést” ajánl. A DÖMÉI azzal vált nevezetessé, hogy nyíltan tagadja a közalkalmazottak sztrájkjogának szükségességét. Ugyancsak a DÖMÉI ellenzi az üzemekben a SOHYO-tagok által szervezett akciókat és ellenzéki csoportokat szervez a ’’Három szembenállás: antikommunizmus, antifasizmus és antimonopolizmus” jelszavával. A japán szakszervezeti szervezetek között ugyancsak meg kell említeni két másik szakszervezeti csoportosulást: a CHURITSUROREN-t 1,1 millió taggal, amely a SOHYO, valamint a DÖMEI között helyezkedik el politikai tekintetben. Ez a szakszervezet kifejezte ellenvéleményét a DÖMEI „harmonikus” politikájával kapcsolatban, és bizonyos kérdésekben együttműködik a SOHYO- val. A másik szakszervezeti csoportosulás — amely nem csatlakozott semmilyen országos központhoz — 17, valóban független ipari szakszervezetből áll és tagjainak száma közel 740 ezer. A kapitalista válság kibontakozásával azonban a japán szakszervezeti vezetők az utóbbi években egyre békülékenyebb magatartást tanúsítanak az imperializmus és a monopóliumok tekintetében. A kormány és a monopóliumok támogatják ezt a tendenciát és közben támadják a sztrájkjogot. Ugyancsak ideológiai kampányt indítottak a sztrájk által a lakosságnak okozott „kellemetlenségek” témájáról. A tavaszi kampány, vagy „shunto” — amelyet minden évben a SOHYO és a CHURITSUROREN szervez a béremelések érdekében — sem érte el, hogy sztrájkakciók szerveződjenek. Ez a magyarázata annak, hogy a kormány és a monopóliumok miért tudják fokozni támadásaikat a Vasutasok Szakszervezete, A KOKURO ellen, amely továbbra is Japán legharcosabb szakszervezete. 1982. december 14-én létrejött a Japán Magánszektor Szakszervezeti Tanácsa, a ZENMINROKYO is. Napjainkban 958 ezer dolgozót foglal magában. Meg kell azonban jegyezni, hogy a ZENMIN ROKYO politikailag jobbra tartó szakszervezet, amely el akarja szigetelni a japán szakszervezeti mozgalom harcos szárnyát, súlyos belső válságba sodorva a SOHYO-t. A SOHYO újjászületése tehát létfontosságú kérdéssé vált a japán szakszervezeti mozgalom számára. A japán munkásmozgalom jelenlegi helyzetének jobb megértése érdekében Akira Iwai elnök rövid történelmi visszapillantást tett cikkében. Egy viszonylag nem túl hosszú időszakot kivéve, 1947-től 1948-ig, amikor is a japán kormány szocialista párti irányítás alatt volt, állandóan a konzervatívok állnak az ország ügyeinek az élén a háború befejezése óta. Jelenleg az a helyzet, hogy a konzervatív párt, amely a parlamenti helyek többségével rendelkezik, nem akarja felismerni a japán nép nagyfokú békevágyát, nem akarja ismerni a demokratikus alapelveket, s azt kívánja, hogy a többség vegye figyelembe a kisebbség véleményét. Főleg a Nakaszone-kormány fogadott el néhány reakciós intézkedést olyan kérdésekben, amelyeket még az előző konzervatív kormány is „tabu ”-nak tekintett. Veszélyes politika A kormány ezekkel az intézkedéseivel egy új típusú önkényuralom kialakulásának kedvez, amelyet az Egyesült Államokból a Reagan-kormány politikája sugalmaz. Mindezt jól ilusztrálja a nemzeti megegyezés alapján az alkotmányban rögzített békezáradék megsértése; a katonai együttműködés szélesítése a Egyesült Államokkal; a „Három Nukleáris Tiltás” (gyártás, készletezés és szállítás) hatályon kívül helyezése. Japán újrafegyverkezését igazolva a védelem nevében, Nakaszone néhány, nyugtalanságra okot adó módosítást próbál végrehajtani az alkotmányban. Az embereknek elegük van abból a veszélyes politikából, amelyet a Liberális Demokrata Párt folytat. Ezt látszik igazolni az is, hogy két helyi választás során a szocialista jelölt győzött a konzervatív képviselővel szemben a Hokkaido prefektúrában, Fukuoka-ban pedig a szocialista és a kommunista pártok által támogatott haladó elvű képviselő szerezte meg az elsőbbséget a Liberális Demokrata Párt volt tartományi vezetőjével szemben. Az LDP befolyása alá akarja vonni a ZENMIN-ROKYO-t éppen úgy, mint a tömegtájékoztatási eszközöket saját politikai céljainak érdekében. Bár az emberek számolnak az LDP gyengeségeivel, tisztában vannak azzal is, hogy a párt még számos ütőkártyával rendelkezik, és súlyos veszélyt jelent, amint azt a reakciós egységfront létrehozása is tanúsítja. Ezután a szerző rámutatott arra, hogy a teljes leszerelésért folytatott küzdelem során a japán népnek szembe kell szállnia az amerikai imperializmustól eredő és egyre növekvő háborús fenyegetéssel, továbbá a Nakaszonekormány azon szándékával, hogy katonai szuperhatalommá alakítsa át Japánt. A japán—amerikai biztonsági egyezmény felbontásáért folyó harc, és Japánban atomfegyvermentes békeövezet létrehozása életfontosságú kérdés. A Nakaszone-kormány jelenleg arra készül, hogy olyan alkotmányellenes törvénymódosítást szavaztasson meg, amely lehetővé teszi Japán katonai nagyhatalommá válását. Ez a politika jól beleillik a kapitalista rendszer jelenlegi logikájába, ahol az ipari termelés csökkenésével és a munkanélküliség állandó növekedésével párhuzamosan növekszik a fegyvergyártás. Ráadásul a japán népre újabb adókat vetnek ki, hogy ezzel próbálják csökkenteni a nemzeti költségvetés deficitjét, amely 1982-höz viszonyítva 26,2 százalékkal emelkedett. Az adóemelések is az életszínvonal romlásával járnak, ami miatt az emberek elégedetlensége nőttön nő. A kormány, hogy megakadályozzon mindenféle népi visszavágást, ki akarja szélesíteni a rendőrség és a hadsereg jogait. A válság és hatása Japánban a bérek növekedése lényegesen alatta maradt az árak emelkedésének. A munkanélküliek száma szakadatlanul növekszik. Különösen a nagyvállalatok kezdtek hozzá dolgozóik számának csökkentéséhez és a munkahelyek „újraelosztásához”, ami valójában a munkások elbocsátását jelenti. Ugyancsak hozzájárul a munkanélküli állomány növekedéséhez a csődbejutott vállalatok számának emelkedése. 1982-ben 17 610 csődöt jelentettek be. A munkanélküliek aránya rövidesen elérheti Japánban a 10 százalékos küszöböt, éppen úgy mint Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban. Ezért lendült fel napjainkban a heti munkaidő csökkentéséért folyó harc is. Annak érdekében, hogy a SOHYO újjászülessen, mindenekelőtt a vezetését kell demokratizálni — hangsúlyozza a volt főtitkár. Az új szakszervezeti stratégiát a dolgozók érdekeinek védelméért folyó harc irányába kell orientálni. A válság sajnos — valamennyi következményével együtt — közömbös, letargikus légkör kialakulását eredményezte a dolgozók között, még akkor is, ha minden egyes dolgozónak megvan a maga jogos követelése. Ezért az újjászülető SOHYO-nak fokoznia kellene erőfeszítéseit a dolgozók szervezésére és akciókra mozgósítására, hogy érvényt szerezzenek követeléseiknek. Mindez sürgető nemzetközi feladat is, és az egyedüli hatásos eszköz, hogy megmentsük bolygónkat egy fenyegető katasztrófától — hangsúlyozta Akira Iwai elnök. Baranyai Zoltán MAGYAR VASUTAS Tunéziai vasúti szakemberek A mozdonyok karbantartását tanulmányozták Magyarországon A hazai vasúti járműgyártásnak jó híre van szerte a világon. Ennek is köszönhető, hogy a Tunéziai Köztársaság az 1956-os függetlenné válása óta mind szorosabb kooperációs és kereskedelmi kapcsolatot tart fenn a MÁV-val, valamint a magyar vasúti járműgyártó üzemekkel (a Ganz-MÁVAG-gal, illetve a Ganz Villamossági Művekkel). De az sem lényegtelen, hogy Tunéziában az újonnan épülő vasútvonalak és a hozzátartozó járulékos épületek, műtárgyak terveit az UVATERV készítette el a hetvenes évek végén. A Societe National Chemen de For Tunis (SNCFT) vagyis a tunéziai vasutak négy vezető szakembere november 16. és december 14. között tapasztalatcsere és járművásárlási céllal hazánkban járt. Az arab kollégákat Lovas József a vezérigazgatóság gépészeti és járműfenntartási szakosztályának csoportvezetője kalauzolta. A küldöttséget mi is felkerestük az Északi Járműjavítóban, ahol éppen a járművek és alkatrészek rendszerét tanulmányozták. így kezdődött Elsőként a tunéziai vasutak múltjáról, illetve jövőjéről érdeklődtünk Bouvaoun Mohamed vezetőmérnöktől: — A mi vasútunk 34 évvel fiatalabb, mint az önöké, vagyis az első vonalat 1880-ban nyitották meg. Ezzel nemigen szoktunk dicsekedni, de nem a késői kezdet miatt, hanem azért, mert ez a vasút népünket a gyarmatosítókra emlékezteti. Az első vonalat ugyanis a franciák építették Gafsatól, vagyis a foszfát lelőhelyektől a tengerig. Ez így 1956-ig, a függetlenné válásunkig, idegen érdekeket szolgált. A függetlenné válásunk után kezdődtek meg a nagyobb vasúti építkezések, a járműpark fejlesztése, korszerűsítése. Az első években nagyon sok nehézséggel kellett megküzdenie az SNCFT-nek. Felszabadulásunk után valamennyi ott dolgozó franciát hazaküldtek, helyettük az akkor még kevésbé képzett tunéziai szakkáderek vették kézbe a vasút irányítását és mindenféle szolgálatot. A kezdeti idők tehát nagyon gyötrelmesek voltak. Később azonban a szocialista országokkal, közte Magyarországgal is kooperálva, mind több szakembert képeztünk ki, és átvettük a tapasztalatokat. Lassan így eljutottunk odáig, hogy megszüntettük a gőzvontatást, és a vasútvonalunk hossza már meghaladta a kétezer kilométert. Ennek háromnegyede 1000 milliméter nyomtávú, a többi pedig már általános európai méret, vagyis 1435 milliméter. A jövő év márciusában viszont egy merőben új korszak kezdődik hazánk vasútján. Ekkor adjuk át ugyanis az első villamosított, 15 kilométer hosszú, vonalat, amely Souss és Monastik városokat köti majd össze. Beszerzőúton — Milyen magyar gyártmányú gépeket, berendezéseket használnak vasútjukon? — Mint említettem, nálunk 1956 után nagyrészt megszűnt az idegen személyi befolyásoltság. Ám vasúti járműveink zöme még mindig francia, amerikai és kanadai gyártmányú. Ezek mellett már régóta üzemelnek a Ganz mozdonyai, motorkocsijai, ezenkívül öt magyar gyártmányú darunk is van. Ezek a gépek eddig beváltották a reményeket és az sem lényegtelen, hogy a korábban kötött magyar—tunéziai kereskedelmi szerződés alapján előnyösebben jutunk az önök gépeihez, mintha azokat tőkés cégektől vásárolnánk. Ez az üzlet természetesen Magyarországnak sem hátrányos, mivel közismerten fejlett mezőgazdasága van. Mi pedig főleg az említett termékekért nagy mennyiségű foszfát műtrágya alapanyagot szállítunk. Ittlétünk alatt szerződést kötöttünk 20 M 41 sorozatú dízelhidraulikus rendszerű, 2500 lóerős mozdonyra, 101 személykocsira és hat, egyenként háromrészes villanyvonatra. Az utóbb említett szerelvények természetesen az új villamosított vonalon közlekednek majd. — Miért éppen 101 személykocsit rendeltek? — Kormányunk döntése alapján köztársaságunk elnökének Habib Bourgibanak ezek közül rendeznek be egy vagont, amelyet kormányzati kocsiként használnak bel- és külföldi utazásokhoz. . Egy kis „ráadás” — Mit tanulmányoztak a MÁV területén? — Mindenekelőtt a járműfenntartási rendszereket, a javítási tervek megszervezését szeretnénk jól megismerni. Magától értetődően ez a folyamat önöknél sokkal kiforrottabb, szervezettebb, mint nálunk. Több járműjavítóban — főleg az Északiban — és a vontatási telepeken sikerült is behatóan tanulmányozni többek között a munkafolyamatok láncolatát, s ezen belül az éves javítási tervek összeállítását és annak havi részletekre való lebontását. Figyelemmel kísértük a járművekhez tartozó fődarabok útját az üzemben. Megtekinthettük a mozdonyok javítását és az azt követő minőségi ellenőrzését, valamint annak dokumentálását. Megismerkedhettünk a szakmunkásképzés módszereivel. Ezenkívül még sok-sok műszaki érdekességet tanulmányozhattunk. Ezért lapjukon keresztül is szeretnénk köszönetet mondani a MÁV illetékes vezetőinek, hogy ilyen sok fáradságot áldozva, lehetővé tették nekünk ezt a tapasztalatszerzést, amit mi minden bizonynyal eredményesen tudunk hasznosítani majd az SNCFT területén. Sára Sándor 1984. JANUÁR 12. Kis hírek a nagy események hátterében A világpolitika napjainkban nem bővelkedik mosolyt fakasztó eseményekben. Inkább a komor, olykor félelmet keltő hírek borzongatják a nemzetközi élettel foglalkozók idegeit. Ennek ellenére a tekintélyes szovjet külpolitikai hetilap, a ZSovo je Vremja minden számában egy teljes oldalt szentel a kevésbé borongós, de valódi eseményekkel összefüggő hírek közlésére, talán éppen azért, hogy „feszültségmentesítse ” olvasóit. Ezekből a hírekből gyűjtöttünk össze néhányat. Megmérettetve Egy chicagói szálloda tulajdonosa a holt szezon beálltával úgy csalogatja vissza vendégeit, hogy testsúlyuk szerint fizetteti velük a számlát. Mérleget helyezett el a szálló halljában, ahol az újonnan érkezetteknek meg kell mérni magukat. Ha a házaspárok együtt nem nyomnak többet 90 kilónál, ingyen szolgálják ki őket. Ha a párok súlya meghaladja a 225 kilót, szintén kedvezményt kapnak. Poharazó a parókián A londoni Walworth városnegyed anglikán templomának teteje felújításra szorult, pénz azonban nem volt rá. Paul Jobson tisztelendő ekkor egy poharazót rendezett be a parókián. Ez az intézmény — jelentette a nyugatnémet Stern magazin — nem csupán a tetőjavítás költségeinek fedezését szolgálta, hanem a hívek lelki életére is kedvezően hatott. A tisztelendő szerint az egyházközséghez tartozó hívek becsípve szívesebben meggyónják azt, ami a szívüket nyomja. Ugyanezen oknál fogva a „faji problémák” is elsimultak: az intézmény valamennyi tagja testvérnek érzi magát. Fő a bátorság John Jones, a greenwichi kórház elektrogépésze bátor ember hírében állt — írja a Daily Telegraph. — Alig több mint egy év alatt többször szállt szembe a kórházban keletkezett tüzekkel. Bátorságát gazdagon jutalmazták. Ám végül is a hős megbukott, mivel mindig ő volt a tüzek okozója . . . Törvény szerint Az egyik dán bíróság két prostituáltat elítélt lopásért — közölte az Associated Press. — Az elítéltek azonban fellebeztek a Legfelsőbb Bírósághoz, azzal az indokkal, hogy az első fokú bíróság esetükben nem volt pártatlan. Az esküdtek közül ugyanis korábban három személy az ő „ügyfelük” volt. Kinek mi jár? Az ománi iszlám Igazságügyi Minisztérium nemrégiben felülvizsgáltatta a balesetet szenvedettek kártalanítási díjtáblázatát, és a következő „értékskálát” állította fel: Ha egy muzulmán férfi sérül meg, 5000 rial jár neki. Ha egy muzulmán nőt ér baleset, őt 2500 rial kártérítés illeti meg. Ha más vallásúak szenvednek balesetet, akkor a sérült férfinek 1666, míg egy-egy nőnek 833 hal kártalanítás jár. A mohó mullah A legöregebb mullah, a bangladeshi Fatahabadban 104 éves, és négy felesége van. Ennek ellenére elhatározta, hogy feleségül vesz egy ötödik nőt is, aki még csak 16 éves. A faluban nagy lett a felháborodás. De nem azért, mert túl fiatal a hölgy, hanem azért, mert a muzulmán törvények tiltják, hogy valakinek öt felesége legyen. Elhagyták, meglelték A japán vasutak talált tárgy irodája nem unatkozik. A szórakozott utasok a múlt évben félmillió esernyőt felejtettek a kocsikban. Ehhez jön még körülbelül 300 000 ruhadarab és 250 000 könyv. A legértékesebb talált tárgy egy 30 millió yen értékű ékszereket tartalmazó bőrönd volt, amelyet egy spicces ékszerész felejtett a tokiói pályaudvaron. A legszokatlanabb talált tárgyak között volt 156 műfogsor és 4, halotti hamvakat tartalmazó urna . .. Van megoldás Sol Levin amerikai mérnök nyugtalankodott amiatt, hogy gyermekei túl sok időt töltenek a televízió előtt, amelynek műsorában túltengenek az erőszakos és pornográf jelenetek. Meg is találta az ellenszert. A televíziót egy kerékpárral meghajtott áramfejlesztővel kapcsolta össze. Most tehát a fiainak egymás után kell tekerniük a pedált, ha valamelyik adást nézni akarják. Ez nagyban fékezi kíváncsiságukat. Vonóerő A „flandriai kolosszus ”-nak becézett belga Walter Arfeuille megdöntötte a saját világrekordját: álkapcsainak erejével tizenegy — összesen 154 tonna súlyú — vagont mozdított meg. Két tonnával döntötte meg tehát korábbi rekordját. Korlátozás A norvég kancellária államtitkárát, Erling Norvikot megkérdezték az újságírók: — Mit tesz a kormány, ha a parlament úgy dönt, hogy az országban nemcsak vasárnap, hanem még szombaton is tilos az alkoholos italok árusítása? — A kormány pénteken fog bevásárolni — válaszolta Norvik.