Magyar Vasutas, 1984 (28. évfolyam, 1-24. szám)

1984-01-12 / 1. szám

­ A dolgozók létérdeke: Japánban ne hátráljon meg a szakszervezeti mozgalom A japán szakszervezeti mozga­lomnak, amely a második világ­háború végén született, az eltelt években halványult osztályjel­lege, és csökkent harci szelleme. Ezért napjainkra elkerülhetetlen­né vált megújulása — hangsú­lyozta Akira Iwai, a SOHYO volt főtitkára, a Nemzetközi Munkás­­mozgalmi Intézet jelenlegi elnö­ke, a közelmúltban megjelent cik­kében. Ez a megállapítás vonatkozik többek között a Japán Szakszer­vezetek Főtanácsára, a SOHYO- ra is, amely 4,5 millió tagot szám­lál. A japán munkásosztály képvi­selőjeként harcolt az imperializ­mus, a monopolista tőke és a mili­­tarizmus ellen. Küzdött a békéért és a leszerelésért, a demokráciá­ért, a dolgozók és a szakszerveze­tek jogaiért, ám napjainkra el­vesztette vezető szerepét a japán szakszervezeti mozgalomban. Három szembenállás A Japán Munkaszövetség, a DÖMEI, 1,9 millió taggal rendel­kezik. A nagyvállalatok szinte va­lamennyi alkalmazottját magába tömörítő szervezet a dolgozók és a munkaadók közötti „harmoni­kus kapcsolatokat” és egyfajta ’’társadalmi közmegegyezést” ajánl. A DÖMÉI azzal vált neve­zetessé, hogy nyíltan tagadja a közalkalmazottak sztrájkjogá­nak szükségességét. Ugyancsak a DÖMÉI ellenzi az üzemekben a SOHYO-tagok által szervezett ak­ciókat és ellenzéki csoportokat szervez a ’’Három szembenállás: antikommunizmus, antifasiz­­mus és antimonopolizmus” jel­szavával. A japán szakszervezeti szerve­zetek között ugyancsak meg kell említeni két másik szakszervezeti csoportosulást: a CHURITSU­ROREN-t 1,1 millió taggal, amely a SOHYO, valamint a DÖMEI között helyezkedik el politikai te­kintetben. Ez a szakszervezet ki­fejezte ellenvéleményét a DÖMEI „harmonikus” politikájával kap­csolatban, és bizonyos kérdések­ben együttműködik a SOHYO- val. A másik szakszervezeti cso­portosulás — amely nem csatla­kozott semmilyen országos köz­ponthoz — 17, valóban független ipari szakszervezetből áll és tag­jainak száma közel 740 ezer. A kapitalista válság kibontako­zásával azonban a japán szak­­szervezeti vezetők az utóbbi évek­ben egyre békülékenyebb maga­tartást tanúsítanak az imperializ­mus és a monopóliumok tekinte­tében. A kormány és a monopó­liumok támogatják ezt a tendenci­át és közben támadják a sztrájk­jogot. Ugyancsak ideológiai kam­pányt indítottak a sztrájk által a lakosságnak okozott „kellemet­lenségek” témájáról. A tavaszi kampány, vagy „shunto” — amelyet minden év­ben a SOHYO és a CHURITSU­­ROREN szervez a béremelések érdekében — sem érte el, hogy sztrájkakciók szerveződjenek. Ez a magyarázata annak, hogy a kor­mány és a monopóliumok miért tudják fokozni támadásaikat a Vasutasok Szakszervezete, A KO­­KURO ellen, amely továbbra is Japán legharcosabb szakszerve­zete. 1982. december 14-én létrejött a Japán Magánszektor Szakszer­vezeti Tanácsa, a ZENMIN­­ROKYO is. Napjainkban 958 ezer dolgozót foglal magá­ban. Meg kell azonban jegyezni, hogy a ZENMIN­ ROKYO politi­kailag jobbra tartó szakszerve­zet, amely el akarja szigetelni a japán szakszervezeti mozgalom harcos szárnyát, súlyos belső vál­ságba sodorva a SOHYO-t. A SOHYO újjászületése tehát lét­­fontosságú kérdéssé vált a japán szakszervezeti mozgalom szá­mára. A japán munkásmozgalom je­lenlegi helyzetének jobb megérté­se érdekében Akira Iwai elnök rö­vid történelmi visszapillantást tett cikkében. Egy viszonylag nem túl hosszú időszakot kivéve, 1947-től 1948-ig, amikor is a japán kor­mány szocialista párti irányítás alatt volt, állandóan a konzervatí­vok állnak az ország ügyeinek az élén a háború befejezése óta. Je­lenleg az a helyzet, hogy a kon­zervatív párt, amely a parlamenti helyek többségével rendelkezik, nem akarja felismerni a japán nép nagyfokú békevágyát, nem akarja ismerni a demokratikus alapelveket, s azt kívánja, hogy a többség vegye figyelembe a ki­sebbség véleményét. Főleg a Na­­kaszone-kormány fogadott el né­hány reakciós intézkedést olyan kérdésekben, amelyeket még az előző konzervatív kormány is „ta­bu ”-nak tekintett. Veszélyes politika A kormány ezekkel az intézke­déseivel egy új típusú önkényura­lom kialakulásának kedvez, ame­lyet az Egyesült Államokból a Reagan-kormány politikája su­galmaz. Mindezt jól ilusztrálja a nemzeti megegyezés alapján az alkotmányban rögzített békezára­dék megsértése; a katonai együtt­működés szélesítése a Egyesült Államokkal; a „Három Nukleáris Tiltás” (gyártás, készletezés és szállítás) hatályon kívül helyezé­se. Japán újrafegyverkezését iga­zolva a védelem nevében, Naka­­szone néhány, nyugtalanságra okot adó módosítást próbál végre­hajtani az alkotmányban. Az embereknek elegük van ab­ból a veszélyes politikából, ame­lyet a Liberális Demokrata Párt folytat. Ezt látszik igazolni az is, hogy két helyi választás során a szocialista jelölt győzött a konzer­vatív képviselővel szemben a Hokkaido prefektúrában, Fukuo­­ka-ban pedig a szocialista és a kommunista pártok által támoga­tott haladó elvű képviselő szerez­te meg az elsőbbséget a Liberális Demokrata Párt volt tartományi vezetőjével szemben. Az LDP befolyása alá akarja vonni a ZENMIN-ROKYO-t ép­pen úgy, mint a tömegtájékozta­tási eszközöket saját politikai cél­jainak érdekében. Bár az embe­rek számolnak az LDP gyengesé­geivel, tisztában vannak azzal is, hogy a párt még számos ütőkár­tyával rendelkezik, és súlyos ve­szélyt jelent, amint azt a reakciós egységfront létrehozása is tanú­sítja. Ezután a szerző rámutatott ar­ra, hogy a teljes leszerelésért foly­tatott küzdelem során a japán népnek szembe kell szállnia az amerikai imperializmustól eredő és egyre növekvő háborús fenye­getéssel, továbbá a Nakaszone­­kormány azon szándékával, hogy katonai szuperhatalommá alakít­sa át Japánt. A japán—amerikai biztonsági egyezmény felbontásá­ért folyó harc, és Japánban atom­fegyvermentes békeövezet létre­hozása életfontosságú kérdés. A Nakaszone-kormány jelenleg arra készül, hogy olyan alkot­mányellenes törvénymódosítást szavaztasson meg, amely lehető­vé teszi Japán katonai nagyhata­lommá válását. Ez a politika jól beleillik a kapitalista rendszer je­lenlegi logikájába, ahol az ipari termelés csökkenésével és a mun­kanélküliség állandó növekedé­sével párhuzamosan növekszik a fegyvergyártás. Ráadásul a japán népre újabb adókat vetnek ki, hogy ezzel próbálják csökkenteni a nemzeti költségvetés deficitjét, amely 1982-höz viszonyítva 26,2 százalékkal emelkedett. Az adó­emelések is az életszínvonal rom­lásával járnak, ami miatt az em­berek elégedetlensége nőttön nő. A kormány, hogy megakadályoz­zon mindenféle népi visszavá­gást, ki akarja szélesíteni a rend­őrség és a hadsereg jogait. A válság és hatása Japánban a bérek növekedése lényegesen alatta maradt az árak emelkedésének. A munkanélküli­ek száma szakadatlanul növek­szik. Különösen a nagyvállalatok kezdtek hozzá dolgozóik számá­nak csökkentéséhez és a munka­helyek „újraelosztásához”, ami valójában a munkások elbocsátá­sát jelenti. Ugyancsak hozzájárul a munkanélküli állomány növe­kedéséhez a csődbejutott vállala­tok számának emelkedése. 1982-ben 17 610 csődöt jelentet­tek be. A munkanélküliek aránya rövidesen elérheti Ja­pánban a 10 százalékos küszö­böt, éppen úgy mint Nyugat-Eu­­rópában és az Egyesült Államok­ban. Ezért lendült fel napjaink­ban a heti munkaidő csökkenté­séért folyó harc is. Annak érdekében, hogy a SOHYO újjászülessen, minde­nekelőtt a vezetését kell demok­ratizálni — hangsúlyozza a volt főtitkár. Az új szakszervezeti stra­tégiát a dolgozók érdekeinek vé­delméért folyó harc irányába kell orientálni. A válság sajnos — va­lamennyi következményével együtt — közömbös, letargikus légkör kialakulását eredményezte a dolgozók között, még akkor is, ha minden egyes dolgozónak meg­van a maga jogos követelése. Ezért az újjászülető SOHYO-nak fokoznia kellene erőfeszítéseit a dolgozók szervezésére és akciók­ra mozgósítására, hogy érvényt szerezzenek követeléseiknek. Mindez sürgető nemzetközi fel­adat is, és az egyedüli hatásos eszköz, hogy megmentsük boly­gónkat egy fenyegető katasztrófá­tól — hangsúlyozta Akira Iwai el­nök. Baranyai Zoltán MAGYAR VASUTAS Tunéziai vasúti szakemberek A mozdonyok karbantartását tanulmányozták Magyarországon A hazai vasúti járműgyártásnak jó híre van szerte a vi­lágon. Ennek is köszönhető, hogy a Tunéziai Köztársa­ság az 1956-os függetlenné válása óta mind szorosabb kooperációs és kereskedelmi kapcsolatot tart fenn a MÁV-val, valamint a magyar vasúti járműgyártó üzemekkel (a Ganz-MÁVAG-gal, illetve a Ganz Villa­mossági Művekkel). De az sem lényegtelen, hogy Tu­néziában az újonnan épülő vasútvonalak és a hozzá­tartozó járulékos épületek, műtárgyak terveit az UVA­­TERV készítette el a hetvenes évek végén. A Societe National Chemen de For Tunis (SNCFT) vagyis a tu­néziai vasutak négy vezető szak­embere november 16. és decem­ber 14. között tapasztalatcsere és járművásárlási céllal hazánkban járt. Az arab kollégákat Lovas Jó­zsef a vezérigazgatóság gépészeti és járműfenntartási szakosztályá­nak csoportvezetője kalauzolta. A küldöttséget mi is felkerestük az Északi Járműjavítóban, ahol éppen a járművek és alkatrészek rendszerét tanulmányozták. így kezdődött Elsőként a tunéziai vasutak múltjáról, illetve jövőjéről érdek­lődtünk Bouvaoun Mohamed ve­zetőmérnöktől: — A mi vasútunk 34 évvel fia­talabb, mint az önöké, vagyis az első vonalat 1880-ban nyitották meg. Ezzel nemigen szoktunk di­csekedni, de nem a késői kezdet miatt, hanem azért, mert ez a vas­út népünket a gyarmatosítókra emlékezteti. Az első vonalat ugyanis a franciák építették Gaf­­satól, vagyis a foszfát lelőhelyek­től a tengerig. Ez így 1956-ig, a függetlenné válásunkig, idegen érdekeket szolgált. A függetlenné válásunk után kezdődtek meg a nagyobb vasúti építkezések, a járműpark fejlesztése, korszerűsí­tése. Az első években nagyon sok nehézséggel kellett megküzdenie az SNCFT-nek. Felszabadulá­sunk után valamennyi ott dolgozó franciát hazaküldtek, helyettük az akkor még kevésbé képzett tu­néziai szakkáderek vették kézbe a vasút irányítását és mindenféle szolgálatot. A kezdeti idők tehát nagyon gyötrelmesek voltak. Ké­sőbb azonban a szocialista orszá­gokkal, közte Magyarországgal is kooperálva, mind több szakem­bert képeztünk ki, és átvettük a tapasztalatokat. Lassan így elju­tottunk odáig, hogy megszüntet­tük a gőzvontatást, és a vasútvo­nalunk hossza már meghaladta a kétezer kilométert. Ennek három­negyede 1000 milliméter nyomtá­vú, a többi pedig már általános európai méret, vagyis 1435 milli­méter. A jövő év márciusában vi­szont egy merőben új korszak kezdődik hazánk vasútján. Ekkor adjuk át ugyanis az első villamo­sított, 15 kilométer hosszú, vona­lat, amely Souss és Monastik vá­rosokat köti majd össze. Beszerzőúton — Milyen magyar gyártmányú gépeket, berendezéseket használ­nak vasútjukon? — Mint említettem, nálunk 1956 után nagyrészt megszűnt az idegen személyi befolyásoltság. Ám vasúti járműveink zöme még mindig francia, amerikai és kana­dai gyártmányú. Ezek mellett már régóta üzemelnek a Ganz mozdonyai, motorkocsijai, ezenkí­vül öt magyar gyártmányú da­runk is van. Ezek a gépek eddig beváltották a reményeket és az sem lényegtelen, hogy a koráb­ban kötött magyar—tunéziai ke­reskedelmi szerződés alapján elő­nyösebben jutunk az önök gépei­hez, mintha azokat tőkés cégektől vásárolnánk. Ez az üzlet termé­szetesen Magyarországnak sem hátrányos, mivel közismerten fej­lett mezőgazdasága van. Mi pedig főleg az említett termékekért nagy mennyiségű foszfát műtrá­gya alapanyagot szállítunk. Ittlé­tünk alatt szerződést kötöttünk 20 M 41 sorozatú dízelhidrauli­kus rendszerű, 2500 lóerős moz­donyra, 101 személykocsira és hat, egyenként háromrészes vil­lanyvonatra. Az utóbb említett szerelvények természetesen az új villamosított vonalon közleked­nek majd. — Miért éppen 101 személyko­csit rendeltek? — Kormányunk döntése alap­ján köztársaságunk elnökének Habib Bourgibanak ezek közül rendeznek be egy vagont, ame­lyet kormányzati kocsiként hasz­nálnak bel- és külföldi utazások­hoz. . Egy kis „ráadás” — Mit tanulmányoztak a MÁV területén? — Mindenekelőtt a jármű­­fenntartási rendszereket, a javí­tási tervek megszervezését sze­retnénk jól megismerni. Magától értetődően ez a folyamat önöknél sokkal kiforrottabb, szervezet­tebb, mint nálunk. Több járműja­vítóban — főleg az Északiban — és a vontatási telepeken sikerült is behatóan tanulmányozni töb­bek között a munkafolyamatok láncolatát, s ezen belül az éves ja­vítási tervek összeállítását és an­nak havi részletekre való lebontá­sát. Figyelemmel kísértük a jár­művekhez tartozó fődarabok útját az üzemben. Megtekinthettük a mozdonyok javítását és az azt kö­vető minőségi ellenőrzését, vala­mint annak dokumentálását. Megismerkedhettünk a szakmun­kásképzés módszereivel. Ezenkí­vül még sok-sok műszaki érde­kességet tanulmányozhattunk. Ezért lapjukon keresztül is szeret­nénk köszönetet mondani a MÁV illetékes vezetőinek, hogy ilyen sok fáradságot áldozva, lehetővé tették nekünk ezt a tapasztalat­­szerzést, amit mi minden bizony­nyal eredményesen tudunk hasz­nosítani majd az SNCFT terüle­tén. Sára Sándor 1984. JANUÁR 12. Kis hírek a nagy események hátterében A világpolitika napjainkban nem bővelkedik mosolyt fa­kasztó eseményekben. Inkább a komor, olykor félelmet keltő hírek borzongatják a nemzet­közi élettel foglalkozók idegeit. Ennek ellenére a tekintélyes szovjet külpolitikai hetilap, a ZS­ovo je Vremja minden számá­ban egy teljes oldalt szentel a kevésbé borongós, de valódi eseményekkel összefüggő hírek közlésére, talán éppen azért, hogy „feszültségmentesítse ” ol­vasóit. Ezekből a hírekből gyűjtöttünk össze néhányat. Megmérettetve Egy chicagói szálloda tulajdo­nosa a holt szezon beálltával úgy csalogatja vissza vendégeit, hogy testsúlyuk szerint fizetteti velük a számlát. Mérleget helyezett el a szálló halljában, ahol az újonnan érkezetteknek meg kell mérni magukat. Ha a házaspárok együtt nem nyomnak többet 90 kilónál, ingyen szolgálják ki őket. Ha a párok súlya meghaladja a 225 ki­lót, szintén kedvezményt kapnak. Poharazó a parókián A londoni Walworth városne­gyed anglikán templomának te­teje felújításra szorult, pénz azon­ban nem volt rá. Paul Jobson tisz­telendő ekkor egy poharazót ren­dezett be a parókián. Ez az intéz­mény — jelentette a nyugatnémet Stern magazin — nem csupán a tetőjavítás költségeinek fedezését szolgálta, hanem a hívek lelki éle­tére is kedvezően hatott. A tiszte­lendő szerint az egyházközséghez tartozó hívek becsípve szíveseb­ben meggyónják azt, ami a szívü­ket nyomja. Ugyanezen oknál fogva a „faji problémák” is elsi­multak: az intézmény valamennyi tagja testvérnek érzi magát. Fő a bátorság John Jones, a greenwichi kór­ház elektrogépésze bátor ember hírében állt — írja a Daily Teleg­raph. — Alig több mint egy év alatt többször szállt szembe a kór­házban keletkezett tüzekkel. Bá­torságát gazdagon jutalmazták. Ám végül is a hős megbukott, mi­vel­­ mindig ő volt a tüzek oko­zója . . . Törvény szerint Az egyik dán bíróság két pros­tituáltat elítélt lopásért — közölte az Associated Press. — Az elítél­tek azonban fellebeztek a Legfel­sőbb Bírósághoz, azzal az indok­kal, hogy az első fokú bíróság esetükben nem volt pártatlan. Az esküdtek közül ugyanis korábban három személy az ő „ügyfelük” volt. Kinek mi jár? Az ománi iszlám Igazságügyi Minisztérium nemrégiben felül­vizsgáltatta a balesetet szenvedet­tek kártalanítási díjtáblázatát, és a következő „értékskálát” állítot­ta fel: Ha egy muzulmán férfi sé­rül meg, 5000 rial jár neki. Ha egy muzulmán nőt ér baleset, őt 2500 rial kártérítés illeti meg. Ha más vallásúak szenvednek balesetet, akkor a sérült férfinek 1666, míg egy-egy nőnek 833 h­al kártalaní­tás jár. A mohó mullah A legöregebb mullah, a bangla­­deshi Fatahabadban 104 éves, és négy felesége van. Ennek ellené­re elhatározta, hogy feleségül vesz egy ötödik nőt is, aki még csak 16 éves. A faluban nagy lett a felháborodás. De nem azért, mert túl fiatal a hölgy, hanem azért, mert a muzulmán törvé­nyek tiltják, hogy valakinek öt fe­lesége legyen. Elhagyták, meglelték A japán vasutak talált tárgy irodája nem unatkozik. A szóra­kozott utasok a múlt évben félmil­lió esernyőt felejtettek a kocsik­ban. Ehhez jön még körülbelül 300 000 ruhadarab és 250 000 könyv. A legértékesebb talált tárgy egy 30 millió yen értékű ékszereket tartalmazó bőrönd volt, amelyet egy spicces éksze­rész felejtett a tokiói pályaudva­ron. A legszokatlanabb talált tár­gyak között volt 156 műfogsor és 4, halotti hamvakat tartalmazó urna . .. Van megoldás Sol Levin amerikai mérnök nyugtalankodott amiatt, hogy gyermekei túl sok időt töltenek a televízió előtt, amelynek műsorá­ban túltengenek az erőszakos és pornográf jelenetek. Meg is talál­ta az ellenszert. A televíziót egy kerékpárral meghajtott áramfej­lesztővel kapcsolta össze. Most te­hát a fiainak egymás után kell te­kerniük a pedált, ha valamelyik adást nézni akarják. Ez nagyban fékezi kíváncsiságukat. Vonóerő A „flandriai kolosszus ”-nak be­cézett belga Walter Arfeuille megdöntötte a saját világrekord­ját: álkapcsainak erejével tizen­egy — összesen 154 tonna súlyú — vagont mozdított meg. Két ton­nával döntötte meg tehát korábbi rekordját. Korlátozás A norvég kancellária államtit­kárát, Erling Norvikot megkér­dezték az újságírók: — Mit tesz a kormány, ha a parlament úgy dönt, hogy az országban nemcsak vasárnap, hanem még szombaton is tilos az alkoholos italok árusí­tása? — A kormány pénteken fog bevásárolni — válaszolta Norvik.

Next