Magyar Vasutas, 1984 (28. évfolyam, 1-24. szám)

1984-01-12 / 1. szám

1984. JANUÁR 12. Az új esztendő első munkanapján, január 2-án a MÁV Vezérigazgatóságon bensőséges ünnepségre került sor. Pullai Árpád közlekedési miniszter Szűcs Zoltánt, a Magyar Államvasutak vezérigaz­gatóját — érdemei elismerése mellett, nyugállo­mányba vonulása alkalmából — felmentette be­osztásából és egyidejűleg kinevezte dr. Bajusz Rezsőt a MÁV vezérigazgatójává. Szűcs Zoltánt 1977-ben bízták meg a vezérigaz­gatói teendők ellátásával. Azóta nagy hozzáértés­sel, szorgalommal irányította az ország legna­gyobb vállalatát, sokat tett a vasút technikai-mű­szaki fejlesztéséért, a fuvaroztatókkal való kapcso­lat erősítéséért, a kereskedelempolitikai elvek ér­vényesítéséért. Az ünnepségen jelen volt Koszorús Ferenc, a vasutas-szakszervezet főtitkára is, aki méltatta Szűcs Zoltán érdemeit, munkásságát és sok sikert kívánt dr. Bajusz Rezsőnek, az új beosztásban való tevékenységhez. Az Elnöki Tanács Szűcs Zoltánnak a több évti­zedes, eredményes munkájáért nyugállományba vonulása alkalmából a Szocialista Magyarorszá­gért Érdemrendet adományozta. Dr. Bajusz Rezső műszerész­ként kezdte pályafutását. A vas­úttal 1948-ban került kapcsolat­ba az északi főműhelyben, ahol esztergályosként dolgozott. Az első MÁV munkáskáderképző tanfolyam elvégzése után forgal­mi szolgálattevő és állomásfő­­nök-helyettes lett, majd Miskol­con a forgalmi osztály vezető­helyetteseként dolgozott. A MÁV vezetőképző tanfolyam elvégzése után Szombathelyre helyezték, ahol a vasútigazgató-helyettesi teendőket látta el. Később a sze­gedi igazgatóság vezetője lett. Dr. Bajusz Rezső hároméves pártfőiskolai tanulmányainak befejezése után 1957-ben a szom­bathelyi vasútigazgatóság élére került. Két év múlva megvált ve­zetői beosztásától és az MSZMP Központi Bizottsága közlekedési és hírközlés-politikai főmunka­társaként dolgozott 1962-ig, ami­kor a tárca tervgazdasági főosz­tályának vezetésével bízták meg. Egy ideig a pénzügyi főosztályt, majd két évig a közlekedéspoliti­kai főosztályt, később ismét a tervgazdasági főosztályt vezette. A csaknem két évtizedes mi­nisztériumi vezetői tevékenysége alatt szinte a közlekedés egész te­rületével, de ezen belül a vasút elméleti és gyakorlati kérdéseivel is foglalkozott. A minisztérium­ból a Közlekedéstudományi Inté­zet élére került, melyet nagy kez­deményező készséggel, szakmai szeretettel és hozzáértéssel veze­tett. Utóbbi munkaterületén je­lentős tudományos tevékenysé­get folytatott. Tollából számos publikáció jelent meg, elsősorban közgazdasági és közlekedési té­makörökből. A közgazdaságtu­dományok kandidátusa címet szerzett egyetemi tanár ma is több tudományos egyesület veze­tésében vesz részt. Eredményes szakmai és társadalmi munkáját eddig számos kitüntetéssel is­merték el. Egyebek között tulaj­donosa a Munka Érdemrend arany fokozatának, és megkapta az Eötvös Loránd díjat is. Pullai Árpád közlekedési miniszter méltatja a felmentett Szűcs Zoltán és a kinevezett dr. Bajusz Rezső érdemeit (Laczkó Ildikó felvétele) Győrben és Szegeden Pályaválasztási kiállítás Fényképekkel, régi és modern használati eszközökkel, grafiko­nokkal és terepasztallal tarkított kiállítás nyílt decemberben Győ­rött, az Arany János Művelődési Ház egykori könyvtárhelyiségé­ben. Az ajtón és a termekben ott van a fölírás: „Gyertek hozzánk vasutasnak!” Ebből rögvest kivi­láglik, hogy a kiállítás rendezői vasutas verbuválásra készülőd­nek. — Pontosabban ez az óhajunk sohasem szűnik meg — mondja derűsen Maász László, a közpon­ti munkaerő felvételi iroda győri kirendeltségének vezetője. — Így év végén, minden esztendőben megrendezzük a pályaválasztási kiállítást. Éppen akkor, amikor a fiatalok az általános iskola nyol­cadik osztályában az utolsó neki­futásban, az utolsó félévben van­nak, és a pályaválasztás előtt áll­nak. Miért titkolnánk? Azzal az elképzeléssel rendezzük, hogy né­­hányan a látogatók közül bizo­nyosan megkedvelik a vasutat. Küzdelmes és szép szakma a mi­énk. És a fiatalok szeretnek küz­deni. Erre építünk. Jó elgondolás. Bizonyosan meglesz a haszna is, hiszen amíg beszélgetünk, egyre-másra érkez­nek a győri általános iskolákból a nyolcadik osztályok tanulói, és nézegetik, szemlélik a kiállított tárgyakat: a ruhákat, a jelzőlám­pákat, a forgalmi szolgálattevő sapkáját, az indító tárcsát, a se­bességmérő órákat, a korszerű mozdonyokról készített felvétele­ket - a látnivalókat. Ágh Miklós, a körzeti üzemfő­nökség gazdasági üzemfőnöké­nek helyettese, ezt mondja a kiál­lításról: - Kiállításunknak az a célja, hogy bemutassuk: óriási fejlődé­sen ment keresztül a MÁV. Nincs az országban még egy olyan vál­lalat, ahol a foglalkozásoknak ennyire széles skálája található, választható, mint nálunk. A vasút egyre inkább képzett, kvalifikált szakmunkásokat, műszaki embe­reket igényel. Nincs szégyenkezni valónk a kereseti lehetőség és a szociális ellátottság tekintetében. Persze azt a roppant felelősséget sem hallgatjuk el, amely a vas­utasok munkáját meg kell, hogy határozza. Még valamit a kiállításról. A győri körzeti üzemfőnökség egy alkalommal már kiváló ered­ményt ért el az évről évre meg­rendezett pályaválasztási ver­senyben. A közlekedési pályák bemutatásáért első díjat nyert. Díszes oklevéllel és szép kristály vázával ismerte el a zsűri a kiállí­tók gondos, hatásos, eredményes munkáját. December 12-től egy héten át gyermekzsiválytól volt hangos a szegedi vasutas művelődési ház nagyterme. Kíváncsi szemek les­ték a terepasztalon futkározó szerelvényeket, csodálták a vitri­nekben elhelyezett különböző jár­művek makettjeit, a szakmunkás­­tanulók által készített metszete­ket, munkaeszközöket és a minia­tűr kovácsműhelyt. A Diaflex ké­peket villantott fel a vasút múltjá­ból és jelenéből, a paravánokon elhelyezett fotók pedig bepillan­tást adtak a vasúti szakszolgála­tok munkájába, az ott dolgozó vasutasok életébe. A rendkívül érdekes és látvá­nyos kiállítást a csomóponti KISZ-bizottság rendezte azzal a céllal, hogy segítsenek a pályavá­lasztás előtt álló fiataloknak és megismertessék velük a vasutas szakmát. E célból 34 iskolával vették fel a kapcsolatot, kérve őket, hogy tekintsék meg a bemu­tatót, ismerkedjenek a vasút által kínált százhatvan szakma mun­kájával. A csoportosan érkező fia­taloknak tájékoztató füzetet adtak át és egy órás filmprogrammal is könnyítették a pályaválasztást. A kiállítás sikerére jellemző, hogy azt több mind kétezren tekintették meg. Sindulár—Gellért MAGYAR VASUTAS 45 éve nyugdíjban Századik születésnap Putz Ferenc nyugdíjas vasutas, veszprémi lakos december 16-án ünnepelte születésének 100. év­fordulóját. Az Akácfa utcai csalá­di házban köszöntötte ebből az al­kalomból az idős nyugdíjast Baj­­czi Gyula, a városi tanács elnök­­helyettese, Hajas Endre, a szom­bathelyi területi szakszervezeti bizottság titkára, és Fehér István, az igazgatóság pártbizottságának titkára. Az üzemfőnökség jókí­vánságait Téli János szb-titkár tolmácsolta. Koszorús Ferencnek, a vasutas-szakszervezet főtitkárá­nak jókívánságait Bartos Lajos a tszb nyugdíjas szervezője adta át. Az ünnepségen jelen voltak a Putz Ferencet patronáló veszpré­mi Széchenyi István szocialista brigád képviselői is. Köszöntötték a 100 éves Feri bácsit a helyi 6-os számú általá­nos iskola úttörői is. Pucz Ferenc pályamunkásként kezdte vasúti szolgálatát. Később a Veszprém melletti Lókúton pá­lyaőr volt. Innen ment nyugdíjba 1938-ban. Négy gyermeke, négy unokája és hét dédunokája van. Néhány évvel ezelőtt még aktív résztvevője volt a nyugdíjas cso­port rendezvényeinek. Betegállo­mányban sohasem volt, orvosság­ra sem volt még szüksége. Száz évesen is segít a családnak a ház körül és vigyáz a dédunokákra. (Képünkön Hajas Endre tszb-tit­­kár gratulál 100. születésnapja al­kalmából.) Sz. Jakab (A szerző felvétele) Együttes ülés Miskolcon A miskolci területi szakszerve­zeti bizottság és a MÁV miskolci KISZ-bizottságának testülete a közelmúltban együttes ülést tar­tott, amelyen megjelent Hernádi István vasútigazgató is. A két testület megtárgyalta többek kö­zött az aktuális ifjúságpolitikai feladatokat, a fiatalok kulturális és sportolási lehetőségeinek hely­zetét. Hernádi István hozzászólásá­ban megállapította többek között, hogy az igazgatóság területén a szocialista brigádoknak, a KISZ- és szakszervezeti aktivistáknak az eddiginél hatékonyabban kell se­gíteni a pályakezdő fiatalok mun­kahelyi beilleszkedését. Az együt­tes ülés résztvevői állásfoglalás­ban rögzítették a legfontosabb te­endőket. Sárospataki kirándulás A sátoraljaújhelyi pályafenn­tartási főnökség II. Rákóczi Fe­renc szocialista brigádja a közel­múltban kirándulást szervezett Sárospatakra. Megtekintették többek között Demján József fes­tőművész fametszet kiállítását. Az Amerikában élő magyar szár­mazású művész a kiállítás anya­gát a városnak adományozta. A brigád megtekintette még az idén átadott új művelődési házat, annak színház- és mozihelyisége­it, valamint a városi könyvtárat. Ellátogattak még a régi, patinás gimnáziumba, a Rákóczi várba és a nagytemplomba. A MUNKAÜGYI DÖNTŐBIZOTTSÁGOK A jogvitákban önállóan döntenek A munkaügyi döntőbizottsá­gok tevékenysége az utóbbi évek­ben elég ritkán szerepelt a nyilvá­nosság előtt. Pedig rendkívül fon­tos és felelősségteljes feladatot lát el a vasútnál működő mintegy százhatvan döntőbizottság, illetve másfélezer tisztségviselő. Önálló­an döntenek a munkáltató és a dolgozó közötti munkaviszonyból eredő jogvitákban. A dolgozó ké­relme alapján lefolytatott eljárás eredményeként határozatukkal megváltoztathatják a munkálta­tó által hozott jogszabálysértő, illetve megalapozatlan fegyelmi, kártérítési határozatokat, köte­lezhetik a munkáltatót arra, hogy biztosítsa a dolgozóknak a jogszabály és a kollektív szerző­dés alapján őket megillető jogo­kat, juttatásokat. ÉVENTE ÜGYEK EZREI Az elnökségünk elé terjesztett tájékoztatóból és statisztikából azt a következtetést lehet levonni, hogy döntőbizottságaink túlnyo­mó többsége jól látta­ el feladatát. Évente mintegy 2300-2400 ügyet tárgyaltak. Határozataik mintegy 80 százalékát a munkáltató és a dolgozó megnyugvással — to­vábbi bírósági jogorvoslat nélkül — tudomásul vette. A bíróságok előtt megtámadott döntőbizott­sági határozatok túlnyomó ré­szét az eljáró bíróságok jogszerű­nek, megalapozottnak ítélték, és helybenhagyták, így az összes ügyek több mint 90 százalékában érvényesült a döntőbizottság ha­tározata. Leggyakrabban a munkáltató által hozott fegyelmi, valamint kártérítésre kötelező határozatot tartják a dolgozók sérelmesnek. Ezért az ilyen ügyek szerepelnek a legnagyobb arányban a döntő­­bizottságok munkájában. Sajnos még mindig előfordul, hogy egyes szolgálati helyeken nem vizsgál­ják ki elég alaposan a fegyelmi, kártérítési ügyeket, nem veszik figyelembe a dolgozó védekezé­sét, bizonyítási indítványait. Ezeket a mulasztásokat sokszor a döntőbizottsági eljárás során kell pótolni, ami igen sok többletmun­kát ró a bizottságokra, és hátrál­tatja a panaszok gyors elinté­zését. MÉLTÓAK A BIZALOMRA Még mindig elég gyakran hangzik el — általában megala­pozatlanul — olyan vélemény, hogy a döntőbizottsági tisztségvi­selők függőségi viszonyban van­nak a munkáltató szerv vezetőjé­vel, „nem mernek” a dolgozó ja­vára dönteni akkor sem, ha nyil­vánvalóan neki van a jogvitában igaza. Az ilyen általánosító véle­ményeket jól cáfolja az a tény, hogy döntőbizottságaink az ösz­­szes ügyek több mint felében a dolgozó kérelmének részben, vagy egészben helytadó határo­zatot hoztak. A döntőbizottsági tisztségvise­lőkkel szemben emberi magatar­tásukat, szakmai felkészültsé­güket illetően egyaránt magasak a követelmények. Tisztségviselő­ink nagy többsége ilyen szem­pontból is méltán élvezi dolgozó­társai bizalmát. Ami szakmai fel­­készültségüket illeti — nem jog­végzett dolgozókról van szó —, rendszeres továbbképzésük biz­tosított. A MÁV ezt saját hatás­körben szervezi és bonyolítja le. A tanfolyamokon — a leggyak­rabban előforduló ügyek tanulsá­gait elemezve — gyakorlati tudnivalókra is oktatják a tiszt­ségviselőket. Egyre eredménye­sebbé válik, hogy a tanfolyamra azokat a munkaügyi bírókat hív­ják meg előadónak, akik felülbí­rálják a döntőbizottsági határoza­tokat, tehát a legjobban ismerik e tevékenység esetleges hiányossá­gait. Az üzemfőnökségeknél műkö­dő döntőbizottságoknál eseten­ként gondot okoz az ügyforgalom miatti leterhelés. Van olyan dön­tőbizottság is, amely több mint 100 ügyet tárgyal egy évben. A legtöbb problémát az okozza, hogy általában nem alakult ki megfelelő munkamegosztás a tárgyalások vezetésében a döntő­­bizottsági elnökök és elnökhelyet­tesek között. Általában a döntőbizottsági el­nökökre hárul a feladatok többsé­ge. Sok olyan választott elnök­­helyettes van, aki viszont nem, vagy csak igen ritkán vesz részt a konkrét munkában. Ezek az okok is közrehatottak azokban a hiá­nyosságokban, amelyek a leg­gyakrabban a kérelmek elintézé­si idejének indokolatlan elhúzó­dásában nyilvánultak meg. A jö­vőben éppen arra kell döntőbi­zottságainknak az eddiginél is na­gyobb figyelmet fordítaniuk, hogy az egyszerűbb jogvitákat le­hetőleg a kérelem benyújtásától számított nyolc napon belül elin­tézzék, és ez az idő bonyolultabb ügyekben se legyen hosszabb 30 napnál. JAVULÓ FELTÉTELEK Az elnökség által elfogadott tá­jékoztató foglalkozott a döntőbi­zottsági munka ellátásához szük­séges dologi és személyi feltételek helyzetével is. Részletes elemzést tartalmazott a tisztségviselőkkel való rendszeres kapcsolattartás szükségességéről, ezzel összefüg­gésben a munkáltatók munka­ügyi és jogi apparátusának, illet­ve a szakszervezeti szerveknek — különösen a jogsegélyszolgálatok­nak — a feladatairól. Az elnökség határozatában ki­fejezte elismerését és köszönetét a munkaügyi döntőbizottsági tisztségviselők választás óta vég­zett tevékenységéért. Egyúttal fel­kérte a MÁV, az Utasellátó Válla­lat és a Győr—Sopron—Ebenfur­­ti Vasút gazdasági vezetését, hogy a partner szakszervezeti szervek­kel együttműködve, rendszeresen értékeljék a munkaügyi döntőbi­zottságok tevékenységét, és gon­doskodjanak az ebben kiemelke­dő társadalmi munkát végzők er­kölcsi és anyagi megbecsüléséről. Dr. Halász György

Next