Magyar Vasutas, 1986 (30. évfolyam, 1-24. szám)
1986-01-30 / 1-2. szám
2 (Folytatás az 1. oldalról.) szakszervezetünk termelést segítő, érdekvédelmi, érdekképviseleti és nevelő munkájában is. Tevékenységünk, befolyásunk gyengült, de gyengült a dolgozó ember tulajdonosi tudata és cselekvése is. Sok külső tényező is rontotta a munkahely légkörét: megnőtt az emberek ügyes-bajos dolgainak intézési ideje, a hivatali bürokrácia. Emelkednek az árak. Nő a fiatalság igénye, de csökken gazdasági értelembe vett felnőtté válási lehetősége. Egyre többet teszünk az időskorúak segítségének érdekében, ám érezzük: hatása mégis gyengül. Sokasodnak a munkahelyi panaszok. Próbáljuk ezeket különféle intézkedésekkel, például a jogsegélyszolgálattal is ellensúlyozni. De csak részben sikerül. A beszámoló átfogó értékelést adott a szakszervezetünkhöz tartozó vállalatok, a MÁV, a Győr—Sopron—Ebenfurthi Vasút és az Utasellátó Vállalat munkájáról, eredményeiről. Vállalataink a VI. ötéves terv időszakában az előirányzatok főbb célkitűzéseit teljesítették. A Győr—Sopron —Ebenfurthi Vasútnál az elmúlt évtizedben például önálló vállalkozássá fejlődtek azok az üzleti kezdeményezések, amelyeket a társaság az alaptevékenység, a vasúti személy- és áruszállítás fellendítése, a szolgáltatások bővítése érdekében a 70-es évek elejétől fokozatosan bevezetett. A vállalat tevékenységének gerincét továbbra is a nemzetközi vasúti áruszállítás képezi. A több évtizedes hagyománnyal rendelkező fuvarszerző és ügyfélszolgálati munka eredményeként a nemzetközi áruszállítási teljesítmények az elmúlt öt évben sem ingadoztak számottevően. Rugalmas üzletpolitikával sikerült az alapvető piaci pozíciókat megőrizni, az elvesztett üzleteket újakkal pótolni. A GYSEV áruszállítási tevékenységének jó kiegészítője a részben vámszabad területen végzett raktározás. Azt is látni kell azonban, hogy a vállalat a raktározásban mind ez ideig nem tudott hatékony, rugalmas üzletpolitikát kialakítani. A vendéglátó ipari és idegenforgalmi vállalkozás fejlesztésére az elmúlt öt évben nagy súlyt helyeztek. Felépítették a Hotel Sopront, növelték az idegenforgalmi apparátust. A vendéglátó-ipari és idegenforgalmi vállalkozásokban egyre több a jó kezdeményezés, jóllehet munkájukat még mindig az útkeresés jellemzi. Mint ismeretes, a GYSEV nemcsak itthon, hanem a szomszédos Ausztria területén is dolgozik. A magyar és osztrák üzemág együttműködése az elmúlt néhány évben javult és együttesen jelentős mértékben segítették a magyar és az osztrák gazdasági kapcsolatokat. A GYSEV valamennyi tevékenysége közül a Raabersped nemzetközi szállítmányozási vállalkozás fejlődött a legdinamikusabban. 1973-ban 3 fővel és csupán konténerre korlátozott szállítmányozási jogosítvánnyal rendelkezett. Tíz év múlva a vállalkozás a külkereskedelmi minisztertől teljes körű szállítmányozási jogosítványt kapott, s ezzel a korábban egyeduralkodó MASPED versenytársává vált. A Raabersped nevét időközben nemcsak Közép-Európában ismerték meg, hanem valamennyi földrészen, ahol a magyar külkereskedelem exportőrként, vagy importőrként megjelent. A Raabersped átlagon felüli hatékonysága felveti a kérdést: nem kellene-e mögé felsorakoztatva egy egységes, a Közlekedési Minisztériumhoz tartozó szállítmányozási vállalatot létrehozni, amely megőrizve a GYSEV különleges helyzetéből adódó előnyöket, és maga mögött tudva a teljes vasúti (MÁV, GYSEV), vagy esetleg a teljes közlekedési hátteret (vasút + közút), minden korábbinál eredményesebb partnere lehetne a megbízó vállalatoknak. A Győr—Sopron—Ebenfurthi Vasút elmúlt ötévi munkája alapján leszűrhető az a tapasztalat, hogy üzleti tevékenységének sikerei, csak a mindennapok realitásához időmúló, rugalmas üzletpolitikával folytathatók. Ezzel párhuzamosan a vállalatvezetésnek olyan gazdasági stratégiával, illetve annak megvalósításához olyan módszerekkel kell rendelkeznie, amelyek biztosítják az optimális működési feltételeket. Az Utasellátó Vállalat a hatékonyabb és szigorúbb vállalati gazdálkodásra szorító népgazdasági intézkedések mellett is teljesítette VI. ötéves tervét. Kiemelkedően fejlődött az új üzemeltetési formákat alkalmazó kiskereskedelmi üzletág, dinamikusan növekedtek a szoros elszámolású üzletek valutabevételei. A vasúti mozgószolgálat — háló-, étkező-, és bisztrókocsik — forgalma viszont nem érte el a kívánt szintet. E területen szembetűnően éreztette hatását a vasúti tarifák 1982-ben történt emelése, valamint a szocialista országok, nemzetközi utasforgalmának időnkénti visszaesései, illetve az áruértékesítés valutakorlátozásai. Mindezek hatására a vállalati eredmény igen nagy mértékben hullámzott és csak a tervidőszak második felében stabilizálódott. A vállalat nyeresége az 1982. évi 23 millió forintos mélypontról 1984-ben és 1985-ben 100 millió forintra emelkedett. A hálózat fejlesztése és korszerűsítése mellett a bérfejlesztéshez szükséges érdekeltségi alap képzésére azonban a vállalatnak nem volt, és ma sincs lehetősége. Ezért a VII. ötéves tervben még nagyobb hangsúlyt kell helyezni a vállalat jövedelmezőségének javítására. Olyan üzletpolitikát kell folytatni, amellyel javítani lehet az utasellátás színvonalát. Az árakat pedig mindig a fogyasztói érdekek figyelembevételével kell kialakítani, ezzel is segítve a kocsipark jobb kihasználását, a mozgószolgálat veszteségének csökkentését. A vállalat erőforrásait a nagyobb forgalmi centrumokra kell összpontosítani. Az önállóságot és a felelősséget pedig az új üzemeltetési formák kiterjedtebb alkalmazásával kell érvényesíteni, és veszteségekkel történő lebonyolítása. További jelentős intézkedés a vasutasok munkájának erkölcsi és anyagi elismerése. 1985-ben 7 százalékos, 1986-ra pedig 6 százalékos keresetnövekedést biztosított a kormányzat. Szeretném hangsúlyozni a növekedés irányát, amely azt jelöli meg, hogy a VII. ötéves tervciklus végére a vasutasok érjék el az ipar bérszínvonalának átlagát. Ez mindenképpen jelentős támogatása és elismerése lenne a vasúti munkának. Ám úgy tetszik, hogy a jelenlegi ütem a vasútnál ismét csak alacsonyabb a kívánatosnál, ugyanis más területeken erőteljesebb a keresetnövekedés. Mind a dolgozóknak, mind pedig a központi irányításnak meg kell érteniük: amíg jelentős bérproblémákat hordozunk, nem lehet szó a feszültségek feloldásáról, csak azok fokozatos vagy átmeneti enyhítéséről. Ezt azért jegyeztem meg, mert nem szabad a dolgozókban illúziót kelteni. Ugyanakkor felsőbb szinten sem gondolhatják, hogy ezzel az intézkedéssel a közlekedés, a vasút vezetése és a szakszervezet az évtizedek óta felhalmozott problémákat meg tudja oldani. Világosan meg kell értenünk és értetnünk: ha nem lépünk határozottan, a magyar vasút nem lesz képes az európai vasút egységes rendszerének megbízható része maradni. Tény, hogy a magyar vasút bizonyos értelemben túlélésre kénytelen berendezkedni, de mindjárt hozzá kell kezdenie a kitörés megtervezéséhez. Cselekednünk kell! Semmi helye a tétovázásnak, a várakozásnak! A VII. ötéves tervről szóló törvényjavaslatot és az 1986. évi költségvetést az MSZMP Központi Bizottsága és az Országgyűlés még a múlt évben megvitatta és elfogadta. A közlekedés és a vasút ezekre a népgazdasági tervekre építve és alapozva készítette el a maga tervjavaslatát. Az előkészítő munkában szakszervezetünk is részt vett. Mi volt a véleményünk? Az, hogy a terv lényegében kétszakaszos. Az első szakaszban kell megalapozni a második szakasz gyorsításának feltételeit. Megállapítottuk továbbá, hogy feszültség érezhető a célok és a feltételek között, vagyis csak igen mérsékelt külső támogatásra számíthatunk céljaink megvalósításában. Ezért feladatainkat a még meglévő tartalékaink felhasználásával, főként önerőből kell megoldani. Meg kell érteni — bár az igények elsősorban az elosztandó javak növelésében jelennek meg —, hogy többlethez az elosztásban csak akkor juthatunk, ha teljesítményeinket is növelni tudjuk. A legfontosabbnak azt tartjuk, hogy a vasút a fuvarpiacon legyen sokkal aktívabb, rugalmasabb és megbízhatóbb. A személyszállításban nyerje viszsza az utazóközönség bizalmát. Ezzel párhuzamosan próbálja meg mérsékelni a műszaki állapot romlásának ütemét és javítani létszámhelyzetét. Jövőnk lényegében azon múlik, hogy az eszközeink és a céljaink közötti ellentmondást fel tudjuk-e oldani. Ha nem A MÁV helyzetét részletesebben elemezte a beszámoló. A főtitkár emlékeztetett, hogy már a X. kongresszuson és azt követően is számtalan javaslatot, jelzést tettünk a MÁV helyzetének javítására. — Először 1977-ben a SZOT Titkárságához fordultunk, kérve, hogy segítsen a vasút helyzetét a kormány elé tárni. Ez a kezdeményezésünk nem járt sikerrel. Az Állami Tervbizottság 1984-ben végül is napirendre tűzte az 1977-ben megfogalmazott kérésünket. Mindenekelőtt tisztázódott, hogy a vasút általános állapota nem felel meg a magyar gazdaság fejlettségi szintjének. Megerősítést nyert az a régi megállapítás is, mmiszerint a szállítási igény gazdaságunkban nagyobb az indokolhatónál, továbbá, hogy a szállítási feszültségek több évtizede léteznek, csak azok fedve maradtak. Világossá vált az is, hogy a közlekedésben, így a vasútnál tapasztalt problémák nemcsak a szállítási ágazaton belül keletkeznek, hanem jelentős részben más területekről származnak. Megfogalmazódott, hogy a közlekedés és főként a vasút nem közelíthető meg csak a vállalati hatékonyság szempontjai alapján. Tudjuk és megértjük: ma még csak fölismerésről és csak tüneti kezelésekről beszélhetünk, de ez már nyitánya lehet egy hosszabb távú és hatékony terápiának. Örülünk, hogy az Állami Tervbizottság fokozott figyelemmel kíséri a vasút helyzetét. Fontosnak tartjuk az ÁTB azon határozatát is, amely a közelmúltban jóváhagyta a népgazdasági szintű szállítási ráfordítások csökkentésének ágazatközi cselekvési programját. Mi azt reméljük ettől az intézkedéstől, hogy a fuvarpiacon új helyzet keletkezik, ami a fuvaroztatókat és a fuvarozókat egyaránt a gazdaságosság irányába tereli. Ez a program két feladatot kapcsol össze. Az egyik: a szállítási igények mérséklése. A másik: a szállítási feladatok lehető legkisebb ráfordításokkal A Vasutasok Szakszervezete — ágazati szerepének megfelelően — mindig kiemelt feladatként kezelte a dolgozók mozgósítását a népgazdaság szállítási igényeinek kielégítésére. Folyamatosan fejlesztettük a munkaversenyt, a szocialista brigádmozgalmat, szorgalmaztuk az élenjáró munkamódszerek elterjesztését és alkalmazását. A beszámolási időszakban született új munkaverseny-szabályzatunk megőrizte a mozgalom jó hagyományait, ugyanakkor növelte a munkahelyi közösségek kezdeményezési lehetőségeit és önállóságát. A kongresszusi és felszabadulási munkaverseny keretében indított vetélkedők ösztönzést és új lendületet is adtak e munkában. Ezért a vasút vezetőivel a folytatás mellett döntöttünk. A munkaverseny és eredményei azonban nem kompenzálhatják a létszámhiány miatti teljesítményelmaradásokat. Visszanézve úgy látjuk, hogy a VI. ötéves tervidőszak munkaerő-gazdálkodását megalapozó tervezésben nem volt meg a kellő összhang a vállalati létszámtervek és a népgazdasági munkaerő-kínálat között. Következésképpen a vasúti létszámfeltöltés módját sem találhatjuk meg. A MÁV arra kényszerült, hogy a számára igen drága honvédségi és külföldi munkaerő foglalkoztatását kérje. Ebből a szempontból a jövőt sem találjuk sokkal biztatóbbnak. Már most számolnunk kell azzal, hogy sokan készülnek nyugdíjba. Nemcsak az öregségi nyugdíjasok száma nő, rokkantsági nyugdíjba is sokan kényszerülnek. Várhatóan a népesedésért hozott kormányintézkedések is megteszik a magukét a gyedet igénybe vevők számának növelésével. Ezekre figyelemmel azt javasoljuk, hogy ne kergessünk — utólag illúziónak minősülő — vágyakat a létszámnövelést illetően. Úgy gondolom, vannak még erőforrásaink a termelékenység növelése, a munkaszervezés, a belső érdekeltségi rendszer javítása terén. Évtizedes harcunk a munkaidő tényleges csökkentéséért eddig nem sok sikert hozott. Ismerjük az ellene ható dolgozói érdekeltséget és végső soron mi is azt mondjuk, hogy a vasutas a MÁV-nál keresse meg az életszínvonalához szükséges pénzt, lehetőleg 40 órás munkahéttel. Ezért kezdeményezzük a ma alkalmazott bérrendszer felülvizsgálatát és olyan új, rugalmas bérformák kialakítását, amelyek egyszerre szolgálnák a dolgozók és a vasút érdekeit. A hetvenes évek közepétől végbement változások a min lépünk, lemaradunk Rugalmas bérformákra van szükség MAGYAR VASUTAS 1986. JANUÁR 30.