Magyar Vasutas, 1987 (31. évfolyam, 1-24. szám)

1987-01-15 / 1. szám

. A munkafegyelem megszilárdítása érdekében az el­múlt időszakban széles körű mozgalom indult. Társa­dalmunknak napjainkban különösen a mértéktelen italozás ellen kell fellépni. Nem lehetünk közömbö­sek az alkoholos életmódot folytató munkatársaink iránt. Közösen kell segítenünk, hogy magatartásuk megváltozzon. Januártól — tiszta fejjel A Minisztertanács a 45/1986. (X. 30.) számú és a belkereske­delmi miniszter 12/1986. (X. 30.) számú rendeletben határoz­ta meg a szeszes ital árusításá­val és fogyasztásával kapcsola­tos, január 1-től érvényes sza­bályait. A munkahelyen szeszes italt árusítani és fogyasztani tilos. Ez a tilalom nem terjed ki a munkaidőn kívül, a munkahe­lyeken szervezett társadalmi rendezvényekre. Égetett sze­szes italt azonban ilyen rendez­vényeken sem szabad fogyasz­tani. Az ittasság szabálysértés Tilos szeszes italt árusítani és fogyasztani az egészségügyi, nevelési-oktatási intézmények­ben, ifjúsági találkozókon. A sportrendezvényeken, a nem­zetközi ifjúsági táborokban és a tömegközlekedési eszközökön kizárólag alacsony alkoholtar­talmú ital árusítható. Ilyen ital­nak kell tekinteni az alkoholtar­talmú palackozott üdítőitalokat, sört, bort és egyéb italokat, fel­téve, ha az alkoholtartalmuk a 12 térfogatszázalékot nem ha­ladja meg. Munkanapokon a vendéglátó intézetekhez hasonlóan a kiske­reskedelmi üzletekben (bolt, ABC) — a nemzetközi idegen­­forgalmi szempontból jelentős területen működők kivételével — sem árusítható reggel 9 órá­ig szeszes ital. A munkahelyek közelében a bejárattól számított 200 méteres körzeten belül kocsma nem létesíthető. A szeszes ital árusítására és fogyasztására vonatkozó elő­írások megszegése — a munka­fegyelmi vétségen belül — sza­bálysértésnek minősül, és a munkavédelmi felügyelő az el­követőt akár 10 000 forintig terjedő pénzbírsággal is sújt­hatja, vagy helyszíni bírságot szabhat ki. A dolgozó köteles volt idáig is munkára képes állapotban a ki­jelölt helyen és időben munká­ra jelentkezni és ilyen állapot­ban a munkaidőt tölteni. (Mt. 34. §. (1) bek.) A munkára ké­pes állapot fogalmát a kollektív szerződés, a munkavédelmi sza­bályzat, a vasutasok esetében az F2-es számú utasítás konkré­tan meghatározza. Az állami intézkedésekkel összhangban a Legfelső Bíró­ság a 18. számú irányelvében, amely az 1986. évi 50. sz. Ma­gyar Közlönyben jelent meg, iránymutatást adott, hogy a független bíróságok miként se­gítsék a munkaidőalap jobb ki­használását és a fegyelmezett munkavégzést. Az irányelvek­ben hangsúlyozta a Legfelső Bíróság, hogy a fegyelmi fele­­lősségrevonás ott lép előtérbe, ahol a dolgozó meggyőzésének már nincs eredménye. A fegyelmi vétségek közül szigorúan kell elbírálni az italos munkába állást és a szeszes ital munkahelyi fogyasztását. A munkahelyi szeszesital fo­gyasztása fegyelmi vétség még akkor is, ha a dolgozó attól nem került alkoholtól befolyásolt ál­lapotba! Ha a dolgozó megta­gadja, hogy az alkoholszondás vizsgálatnak alávesse magát, ez önmagában is alkalmas le­het a fegyelmi felelősségre vo­násra. Szigorú utasítások Kifogásolta a Legfelső Bíró­ság a munkáltató azon gyakor­latát, amikor indokolt esetben sem alkalmaz felelősségre vo­nást. Ha a fegyelmi büntetést ki­szabták, a bíróságok (nyomaté­kos ok nélkül) nem enyhíthetik azt. Ha a dolgozó vitatja az al­koholszondás vizsgálat pozitív eredményét, akkor kérheti a véralkoholos vizsgálatot. Az al­koholt fogyasztó dolgozó nem állítható munkába, illetve a munkától el kell tiltani, és a ki­esett munkaidőre bér nem fizet­hető. A munkáltató által kisza­bott fegyelmi büntetést a dolgo­zó megfellebbezheti a szolgálati hely mellett működő döntőbi­zottságnál. A munkafegyelem vállalaton belüli megszilárdítása termé­szetesen nem az állami szer­veknek, vagy bíróságoknak, hanem a munkáltatónak a fel­adata. A vasúti közlekedés te­rületén alapvető szemléletválto­zás következett be. A MÁV ve­zetői utasítások kiadásával és a munkavédelmi szabályzat mó­dosításával igyekeztek megaka­dályozni az italozást. A vezér­­igazgatói utasítás a fegyelmi jogkör gyakorlói számára előír­ta, hogy a forgalom lebonyolítá­sával közvetlenül összefüggő munkaterületeken dolgozók legkisebb ittasságát is a legsú­lyosabb fegyelmi büntetéssel, az elbocsátással kell megtorol­ni. Szigorúan megtiltotta az it­tas munkát az egyéb munkate­rületeken is és az alkohol bevi­telét a munkahelyekre. A köz­ponti intézkedések következté­ben az elmúlt évekhez viszonyí­tott ittas esetek csökkenése mellett ugrásszerűen megnőtt az elbocsátások száma. 1987. január 1-jétől megszűnt a fegyelmileg elbocsátott dolgo­zó büntetésének legsúlyosabb vonzata. Ezentúl adható számá­ra az alsó bérhatárnál maga­sabb személyi alapbér és juta­lom is. Megmaradt azonban az az előírás, hogy az elbocsátás jogerőre emelkedésétől számí­tott három évig úgy kell tekin­teni a dolgozót, mintha még nem lenne munkaviszonya. (Mt. V. 72. §. (4) bek.) A mun­kában töltött idejét tehát figyel­men kívül kell hagyni a bérbe­sorolásnál. Ez hatással lehet a személyi alapbér mértékére, hi­szen csak 15 nap alapszabadság adható számára. A felmondási idő két hét, és nem jár az esedé­kes jubileumi jutalom sem. A fegyelmileg elbocsátott dolgozó a büntetés jogerőre emelkedése után három évig a büntetés ha­tálya alatt áll. Ez azt jelenti, hogy a vasúttól elbocsátott dol­gozót a MÁV három évig kíván­ja foglalkoztatni. Ez idő alatti újra alkalmazása tulajdonkép­pen a fegyelmi jogerejét — ami a MÁV-ot is köti — teszi sem­missé. Gyakran előfordult, hogy az egyik üzemfőnök által elbocsátott dolgozót (akár más­nap) a másik több munkabé­rért alkalmazta. Ennek meg­akadályozására 1969 óta egy ve­zérigazgatói utasítás az újraal­kalmazást csak kivételes ese­tekben tette lehetővé. Nem érdemes kockáztatni A helyébe lépett új utasítás, amely az 1986. évi 36. sz. MÁV Értesítőben jelent meg, kivételt meg nem engedő módon előír­ta, hogy a MÁV-tól való elbo­csátást követő egy évig a dolgo­zó egyáltalán nem alkalmazha­tó. Az egy év letelte után lehet alkalmazni. Ehhez azonban szükséges az elbocsátás bünte­tést kiszabó vezető írásbeli hoz­zájárulása. Ha a MÁV-tól fegyelmi úton elbocsátott dolgozó már nem áll büntetés hatálya alatt, akkor az alkalmazása ügyében az illeté­kes vezető — a fenti kötöttsé­gek nélkül mérlegelési jogköré­ben dönt. Mindenkinek meg kell tehát fontolnia, hogy a múló élvezet­tel kockáztassa saját és családja egzisztenciáját, elveszítse meg­szokott munkakörülményeit és a munkatársai megbecsülését. Dr. Szabó László MAGYAR VASU­TAS Lengyel delegáció látogatása Szakszervezetünk meghívására kéttagú, vezető szintű len­gyel vasutas-szakszervezeti delegáció tett látogatást hazánkban december 16-19-e között. Maciej Swiad­owski, a lengyel vasúti építőipar dolgozóinak főtitkára és Aleksander Waleczki, a lengyel járműjavító-ipar dol­gozóinak főtitkára látogatást tett a MÁV Építési Géptelepen, illet­ve a MÁV Északi Járműjavítóban. Vendégeink az illetékes terü­leti intézőbizottságok titkáraival és a helyi szb-titkárokkal kölcsö­nösen kicserélték tapasztalataikat és megbeszélték a további együttműködés lehetőségeit. A delegációt fogadta Koszorús Fe­renc főtitkár is. Felavatták Zay Dezső emléktábláját Születésének 100. évfordulója alkalmából 1986. december 1-jén Csillag László, a Dombó­vári Városi Tanács elnöke lep­lezte le Zay Dezső emléktáblá­ját, amelyet az MSZMP megyei bizottsága, a megyei tanács és a városi tanács állíttatott. Zay Dezső az Osztrák-Ma­gyar Monarchia hivatásos kato­natisztje volt. Az őszirózsás for­radalom idején az I. Honvéd Huszárezred főbizalmija, majd a Tanácsköztársaság ideje alatt a Dombóváron szervezett Vö­rös dandár parancsnoka lett. Egységében sok dombóvári vasutas is harcolt. Zay Dezsőt Simontornyán gyilkolták meg Prónay különítményesei 1919. augusztus 11-én. Zay Dezső nevét viseli a dombóvári vontatási üzemegy­ség jármű-villanyszerelő KISZ- szervezete. 1987. JANUÁR 15. A MÁV lakáspolitikai koncepciója - Előtérben az önerős lakásépítés támogatása A Vasutasok Szakszervezete elnöksége a múlt év novemberi ülésén tárgyalta a MÁV lakás­­politikai koncepcióját. A vasút lakáspolitikája magában foglal­ja a mintegy 12 700 vállalati la­kással történő gazdálkodást, va­lamint a vasutasok lakásépíté­sének, -vásárlásának támogatá­sát. Napirendre tűzését indokol­ta, hogy a vállalati lakások fenntartása egyre nagyobb gon­dot jelent, s a dolgozók támoga­tását illetően is halmozódnak a feszültségek. A hosszú távra ér­vényes koncepció kialakítását ■nehezítette, hogy az 1988-ban várhatóan megjelenő lakásügyi jogszabályok teljesen új alapok­ra helyezik a lakásgazdálko­dást, így az elnökség elé került előterjesztés a jelenlegi helyzet elemzéséből kiindulva csak a rövidtávú — 1987. évre érvé­nyes — elképzeléseket foglalta össze. A MÁ­V lakásállománya ked­vezőtlen képet mutat. Az össz­komfortos lakások az összes la­kásállománynak csak 9 százalé­ka, átlagéletkoruk pedig a MÁV-épületállagnál idősebb. A lakbérbevételek messze nem fedezik a fenntartási költsége­ket, annak csak 29 százalékát teszik ki. Az egységes és rugal­mas lakásgazdálkodás ellen hat a MÁV-nál kialakult szervezeti felépítés. Az irányítás és végre­hajtás szintjén egyaránt több szakszolgálat foglalkozik a la­kásokkal. A lakások kezelését, fenntartását a pályafenntartá­si szakszolgálat, a bérlőkijelö­lést, a támogatások elbírálását a munkaügyi szervezet, az el­idegenítést az igazgatási és jo­gi szakszolgálat, a lakbérek be­szedését pedig a pénzügyi szer­vek végzik. Ez a négyes tagozó­dás nemcsak az irányítást, ha­nem a felelősséget is megosztja, s így nem egy esetben „a sok bába közt elvész a gyerek”. A tudatos és eredményes gazdál­kodás megkívánja a szervezet átalakítását, egységesítését. A szervezeti felépítésből ere­dő megosztottság az egyik oka annak, hogy a vállalati lakások elidegenítése nagyon nehézke­sen halad. A vállalat érdeke pe­dig az lenne, hogy lakásállomá­nyát a lehető legnagyobb mér­tékben csökkentse, hiszen sem pénzügyileg, sem kivitelezői ka­pacitás vonatkozásában nem tud megfelelni a kívánalmak­nak. A lakások elidegenítésének gyorsítását szorgalmazza az a múlt év végén hozott intézke­dés, miszerint az engedélyezés a vezérigazgatóságtól az igazga­tóságok hatáskörébe került. Várhatóan nagyobb mozgás lesz a szolgálati lakások eseté­ben is. Azokat, melyeknél a fel­tételek biztosíthatók (vasútüze­mi területről történő leválasz­tás, a közművek elkülönítése stb.) s ahol az eladás jogszabá­lyilag biztosított, átsorolják vál­lalati bérlakássá. A végrehajtás érdekében a közeljövőben el­idegenítési terv készül. Az elkövetkezendő időszak­ban csökkentik az új lakások építését. Munkaköri-szolgálati és vállalati bérlakásokat csak az üzemi fejlesztések kapcsán, a legszükségesebb mértékben építenek, mert egy nagyobb vo­lumenű építés újratermelné a jelenlegi gondokat. Ehelyett előtérbe helyezik a vasutasok kamatmentes kölcsönnel törté­nő támogatását. Az állami és vállalati lakáspo­litika egyaránt az önerős lakás­építés támo­gatását helyezi elő­térbe. Az e célra rendelkezésre álló lakásépítési alap évek óta nő, 1986-ban már mintegy 255 millió forintot tett ki. Ennek el­lenére az egyre növekvő dolgo­zói igényeket nem minden eset­ben tudják kielégíteni, így a kölcsönök odaítélésénél min­denképpen szükséges rangso­rolni. Előtérbe kell helyezni az új lakás építését, illetve vásárlá­sát, valamint a többlépcsős la­kásjuttatási megoldásokat. A lakásárak nagymértékű emelkedése is indokolja a szö­vetkezeti lakásépítés mind szé­lesebb elterjesztését. A VII. öt­éves tervidőszak során szövet­kezeti formában kerülne sor Dunakeszin 300, a miskolci vasútigazgatóságnál pedig 41 lakás építésére. A Budapest X. kerületi ta­náccsal kötött megállapodás alapján az úgynevezett „váro­­­széli telepen” mintegy 100 vas­utas lakáshoz jutásának támo­gatását tervezik. Az elnökség az előterjesztes­ben foglaltakat elfogadta, hatá­rozatában pedig felkérte a MÁV vezérigazgatóját, hogy a elidegenítésre szánt lakások adása, illetve a tanácsi szerve részére történő átadása érdek­é­ben a szükséges intézkedései mielőbb tegye meg. A koncé­dióban foglaltak végrehajtásá­ról ez év második felében tájé­koztassa az elnökséget. Tivald Attiláné A járműjavító üzemek intéző bizottsága Pontos, gyors tájékoztatással megalapozza a jó döntéseket Szakszervezetünk elnöksége november 18-i ülésén vitatta meg a járműjavító üzemek inté­ző bizottsága munkájáról ké­szült beszámolót, amelynek lé­nyegét az alábbiakban ismer­tetjük. Az intéző bizottság jó együtt­működést alakított ki az üze­mek vezetőivel és a társadalmi szervezetekkel. Fontos törekvé­sük a termelékenység haté­konyságának növelése, a dolgo­zók szociális helyzetének javítá­sa, illetve az elért eredmények megőrzése. Sokat tettek a bal­esetmentes munkáltatás érde­kében is. Ennek ellenére még több járműjavítóban okoz gon­dot a zaj, a vibrációs ártalom, a légszennyeződés. Az intéző bi­zottság irányítja és koordinálja a járműjavítók szakszervezeti bizottságaiban tevékenykedő társadalmi munkavédelmi el­lenőröket. Részben ennek kö­szönhető, hogy tavaly, az első három negyedévben — az előző év hasonló időszakához viszo­nyítva — lényegesen csökkent mind a balesetek, mind pedig a baleset miatt kiesett munkana­pok száma. Sajnos a járműjaví­tóknál a táppénzhelyzet kedve­zőtlenebb a MÁV átlagánál. Az intéző bizottság 12 831 szervezett dolgozó érdekeit képviseli. Az 1985-ös esztendőt mind a tíz üzem és üzem szinten teljesítette. 1986. első félévi tervteljesítése is összességében kedvező volt. A szakszolgálat mind a vontató, mind pedig a vontatott járművek nagyjavítá­si tervét teljesítette. Az intéző bizottság a szak­­szervezeti munkában fontosnak tartja az információ áramoltatá­sát. Az alapszervezetek a bizal­miak és a főbizalmiak segítsé­gével gyűjtik össze a tagság vé­leményét, s azt — saját tapasz­talataikkal kiegészítve — juttat­ják el az intéző bizottság részé­re. A panaszokra, észrevételek­re rendszeresen válaszolnak. Pontos, gyors tájékoztatással igyekeznek megalapozni a he­lyes vezetői döntéseket. A járműjavító üzemekben ál­talában kedvező a szociáli helyzet. Korszerű öltözők, mos­dók, étkezdék, bölcsődék, óvo­dák, munkásszállók, üdülők, kultúr- és sportlétesítmények állnak a dolgozók rendelkezésé­re. Az új érdekeltségi rendszer bevezetésével az üzemek na­gyobb önállóságot kaptak. Az intéző bizottság ezért több ha­táskört alapszervezeti szintre helyezett. Például a kamatmen­tes kölcsönök odaítélése. A beszámoló összességében leszögezte, hogy az intéző bi­zottság eddigi tevékenysége alapvető, minőségi változást eredményezett a járműjavítók dolgozóinak érdekvédelmében. Az intéző bizottság állásfoglalá­sai, határozatai szakszerűek és reálisak. Karácsonyi békeünnep December 19-én, pénteken, a bejárók, a kora reggeli utazók csodálkozó szemmel néztek kö­rül a debreceni nagyállomáson. A zászló- és lámpafüzérdíszbe öltözött csarnokban ünnepi hangulatot varázsolt a felállított fenyőfa. Első látásra a karácsonyi ün­nep jutott eszébe a felületes szemlélőnek. Jobban körülnéz­ve azonban bárki meggyőződ­hetett róla, hogy többről van szó. A kék zászlók, a feliratok, a gyermekrajzok a békéről üzentek. Az egésznapos — reggel hat­tól este hatig tartó — színes programmal az Országos Béke­tanács, a Hazafias Népfront me­gyei bizottsága és az állomás vezetői a bejárók, ingázók ér­deklődését kívánták felkelteni a béke ügye iránt. A felállított színpadon folya­matosan pergett a város neves művészeinek, művészeti cso­portjainak műsora. Sokan tap­soltak a Csokonai Színház szó­listáinak, az Úttörőház fúvósze­nekarának, a gyerekek körében is nagyon népszerű Resovszky együttesnek. Megható volt az autóbusszal odaszállított óvodások öröme, amikor felfedezték saját, vagy társaik készítette rajzát. A ráérő utas választhatott a várótermi nonstop filmvetítés műsorából, ahol Chiléről, a há­borúról, a békéről és a barát­ságról mutattak be kisfilmeket. A békebazár kínálatában szí­nes poszterek, jelvények mel­lett keresett könyveket lehetett kapni. A délután kiemelkedő esemé­nye a békegyűlés volt, amely­nek szónoka dr. Pálfy József, a Magyarország főszerkesztője. A szokatlan helyszínen és kö­rülmények között közvetlen hangon szólt a nagyszámú kö­zönséghez. Kifejtette gondola­tait a bennünket is súlyosan érintő gazdasági válság és az esztelen fegyverkezés összefüg­géséről. Megerősítette a jelenlévők re­ményét abban, hogy az erő­­egyensúly és a türelmes, tár­gyalásokra épülő politika meg­gátolja, hogy veszélybe kerül­jön a béke. A béke ügye a leg­humánusabb cél, amelyért kö­telességünk összefogva küzdeni a magunk és unokáink jövője érdekében. Nagy Ildikó

Next