Magyar Vasutas, 1989 (33. évfolyam, 1-17. szám)

1989-01-05 / 1. szám

2 SNCF Az SNCF (Francia Államvas­utak) 4,1 milliárd frankot kíván fordítani a vonatközlekedés ja­vítására és biztonságára. Az SNCF előterjesztette azt a biz­tonsági tervet, amelyre a ször­nyű Gare de Lyon-i katasztrófa, majd a Gare de l’Est-i balesetet követően ígéretet tett. De nem­csak ez a két utóbbi vasúti sze­rencsétlenség késztette intézke­désre a vasút vezetését, hanem az 1985-ös flaujaci és Argenton­­sur-Creuset-i több mint ötven ember életét követelő tömeg­szerencsétlenségek nyomasztó súlya is. Egy másik anyag, amelynek elkészülte 1989 elejére várható, még alapvetőbb változásokat ígér, „különös tekintettel a biz­tonság követelményeire”. A közvetlen jövő terveit a mintegy hatvanoldalnyi doku­mentum tartalmazza, amely része egy öt évre szóló, 4,1 mil­liárd frankba kerülő „akció­­programnak Az „Előterjesztés a közleke­dés biztonságának javítására” című dokumentum főleg techni­kai jellegű, és megkülönbözte­tett figyelemmel foglalkozik a peremvárosi vonatok biztonsá­gát növelő intézkedésekkel. A Gare de Lyon-i pályaudvaron történt szerencsétlenség ötven­három áldozatának emléke ne­héz erkölcsi teher az SNCF szá­mára. Természetesen a terve­zett rendkívüli intézkedések olyan vasúti beruházások elké­szültét fogják hátráltatni, ame­lyek a vasúti forgalom bővítését akadályozó „szűk keresztmet­szetek” felszámolását voltak hi­vatottak biztosítani. A pályaudvarok új berende­zésekkel lesznek ellátva: példá­ul a holtvágányban végződő be­járati vágányokat sebesség-el­lenőrző berendezéssel és auto­matikus fékezőrendszerrel lát­ják el. Az SNCF ezeken a helye­ken „energiaelnyelő ütközők” felszerelését határozta el. Ami pedig a Gare de Lyon-i pálya­udvart illeti, amely az ismere­tes katasztrófa színhelye volt, az SNCF úgy véli, hogy „a leg­jobb megoldás ennek a zsákut­cának a megszüntetése lenne” azáltal, hogy a vágányokat az elővárosi vasútvonalakig meg­hosszabbítják. Addig is a pálya­udvart védetté teszik egy ,,se­bességtúllépést” érzékelő és egy automatikus vágányállító rendszerrel, amely a fékezhetet­­lenné vált szerelvényeket sza­bad vágányra irányítja. A dokumentum egy másik fe­jezete a gördülőanyaggal foglal­kozik. Az SNCF általánossá kí­vánja tenni 1988 végéig a mo­torfék-működtető szerkezetet és ahol lehetséges, a légcsapos fékrendszer megszüntetését. A szakemberek javasolják to­vábbá olyan berendezés kifej­lesztését, amely lehetővé teszi, hogy a vezetőállásról ellenőriz­hessék a fékek állapotát. Jelen­tős összeget kíván az SNCF a térközjelzőkre felszerelendő se­besség-ellenőrző berendezés ki­­fejlesztésére fordítani, elsősor­ban a villamosított fővonala­kon, a rádió-összeköttetés kiépí­tésével egyidejűleg. A technikai intézkedések fel­sorolása után a mozdonyveze­tők képzésével és oktatásával kapcsolatos elképzelésekkel foglalkozik a tervezet. Az okta­tási berendezések fejlesztésére hetvenmillió frankot kíván az SNCF fordítani. A Francia Vasutasok Szak­­szervezete fenntartásokkal fo­gadja az SNCF tervét, elsősor­ban annak pénzügyi oldalát. A szakszervezet számos alka­lommal kinyilvánított vélemé­nye szerint a vasút ,,biztonsági lánca” jóval a mozdony vezető­fülkék „fölött" szakad meg, ott, ahol az SNCF-et sújtó gazdasá­gi szigorításokat hozzák. A vas­út biztonsága sürgős és jelentős beruházásokat követel. Baranyai Zoltán A szerencsétlenségek miatt biztonsági intézkedések Haszonbérletbe vehető Nagy-Britannia leghosszabb nevű helységének vasúti állomása, ám a jelentkezők nem tolon­ganak. Lehet, hogy a pályázókat a borsos ár mellett az 58 betűből álló helységnév is elriasztja, bár a bérleti díjban a nyelvórák költsége is benne foglaltatik, amelyek során a szerencsés bérlő elsajátíthatja a helységnév hamisítatlan walesi kiejtését. A képen az állomás homlokzata látható a 10,9 méteres névtáblával. A Transrapid 07 A hamburgi IVA nemzetközi közlekedési kiállításon is sze­replő Transrapid 07 nevű mág­neses vonat akár ötszáz kilomé­teres sebesség elérésére is ké­pes. Ezt a személyszállításra ké­szült gyorsvonatot a duisburgi­ Thyssen cég gyártotta és mág­neses pályán közlekedik. Igaz még mindig csak prototípusról beszélnek, de már megjegyzik, hogy a nagy sebesség mellett negyven tonna árut is képes szállítani. Befogadóképessége 172 utas. A mágneses lebegésű vonat tesztelését 1988 őszén befejez­ték és megállapították, hogy pa­raméterei valósak, üzembe le­het állítani. Pályája azonban komoly építkezéssel jár, nem is szólva annak költségeiről. Az első ilyen mágnespálya Köln és Frankfurt között épül majd, amelynek hossza 182 kilométer lesz. Szállodapótló hálókocsik Moszkva vasúti pályaudvara­in összesen 72 hálókocsit állítot­tak be a közelmúltban 2500 hellyel a nyomasztó szállodahi­ány enyhítésére. Egy hálóko­csin töltött éjszakáért 2­50 ru­belt kell fizetni, ezért egy négy­­ágyas kupéban kapható szállás­hely. A dohányzás, az italozás, a szerencsejáték tilos, de még ka­zettás magnetofont sem lehet bekapcsolni. A WC használata is tilos, mivel a vagonok a pá­lyaudvarokon állnak. Mindezek ellenére a parkoló hálókocsik sok átutazónak jelentenek könnyebbséget, mert eddig, a csatlakozásra várva, a várócsar­nokban kellett meghúzódniuk. A szovjet vasutak elégedet­tek a hotelkocsikkal, kiadásuk­kal tisztes haszonhoz jutottak, úgy tervezik, hogy a szolgálta­tásokat bővítik. MAGYAR VASUTAS Sajtótörvény készül a Szovjetunióban A Szovjetunióban az átalakí­tás kézzelfogható eredménye­ként említhetjük a sajtót, amely sokat tett a történelmi igazság helyreállításáért, a peresztrojka tapasztalatainak terjesztéséért, azért, hogy az emberek megta­nuljanak új módon gondolkod­ni és cselekedni. A sajtó lelke­sen támogatta a párt kezdemé­nyezését a nyíltság, a demokrá­cia, a szocialista pluralizmus ér­vényesítésére. Megvalósul egy sor olyan ja­vaslat, amelyet a társadalom előtt álló bonyolult feladatok megoldására a sajtó kezdemé­nyezett. Emlékezetes, hogy leál­lították a szibériai folyók délre irányításának tervét, bezárták a Ladoga-tó vizét szennyező gyárat és így tovább. A sajtó szorgalmazására szigorították a különböző szintű tanácsi, állami és pártszervek munkájának el­lenőrzését, intézkedéseket tet­tek az oktatás, az egészségügy, a környezetvédelem területén. Ezek a példák is mutatják, hogy a sajtószabadság mind tartal­masabbá és erőteljesebbé válik. A sajtószabadság teljes de­mokratikus megszilárdulása azonban nem megy nehézség nélkül. Hiszen még az országos pártértekezleten is voltak kül­döttek, akik sok mindent a saj­tó szemére vetettek — néha elég megalapozottan — azt hangúlyozva, hogy nem úgy és nem azt írja, amit kellene, fel­korbácsolja a társadalmi szen­vedélyeket. A szemrehányáso­kat nem véletlenül címezték az új stílust és munkamódszert át­vevő központi sajtónak és szin­te nem érintették azokat a helyi lapokat, amelyek egyelőre ne­hezen küzdik le a pangás idejé­nek hagyományait és gyakorla­tát. Az 1977-ben elfogadott alkot­mány garantálja a sajtószabad­ságot. Ez azonban nem elégsé­ges. Ahhoz, hogy érvényesülje­nek a sajtószabadság garanciái, szükség van sajtótörvényre, amely meghatározza a szabad­ság érvényesítésének jogi is­mérveit és megóv azoktól, akik kezet emelnek rá, vagy lelkiis­meretlenül élnek vele. Azt hi­szem, hogy amíg nem lesz ilyen törvény, a sajtó találkozni fog különféle mesterséges korlátok­kal és tilalmakkal, amelyeket ma a bürokrácia önkényesen felállít. A sajtószabadság önmagá­ban is jelentős bürokráciaelle­nes töltetet hordoz. Lényege a gondolatok és nézetek monopó­liuma ellen irányul, az ellen, hogy dogmákat kényszerítse­nek rá, és a sajtót alávessék­­csoportérdekeknek. Másrészt éppen a sajtószabadság nyit te­ret a különböző nézetek korlát­lan pluralista egybevetéséhez, nyílt vitához a társadalom és az állam időszerű problémáiról. A sajtószabadság jogi tartal­mának lényegét a szólásszabad­ság és a véleménykifejtés jogi egyenlőségében látom. Ha ezt nem tartják be, akkor megsér­tik az igazságosság egyensú­lyát, végbemegy az eszmék és néztek monopolizálása, ez ki­zárja a nézetek szabad egybe­vetését. Ez a sajtószabadság jo­gi lényegét sértené, mint ahogy ez történt a legutóbbi időkig a szovjet sajtóban. A sajtótör­vénynek el kell hárítania az ilyen jelenségeket. A sajtószabadság fogalmá­ban benne van, hogy minden állampolgár joga nyíltan kifej­teni véleményét a sajtóban min­den politikai és társadalmi kér­désben, joga van részt venni az országos sajtóvitában, ajánláso­kat tenni az állami szervek és a társadalmi szervezetek munká­jának javítására stb. Ezek a jogok szorosan össze­függenek minden hatalmi és irányító szerv kötelezettségé­vel, azzal, hogy betartsák azo­kat és felelősséget viseljenek saját tevékenységükért, cselek­véssel kell reagálniuk a kritiká­ra, tekintetbe kell venniük a munkáskollektívák, társadalmi szervek és egyes állampolgárok tanácsait és ajánlásait. Már folyik a sajtótörvény ki­dolgozása. Reméljük, hogy az megbízhatóan védelmezi majd a sajtószabadságot, amelyre oly nagy szükség van a nyíltság és az átalakítás érdekében. Vitalij Bordunov Süni Különleges mérőkocsi Az USA-ban, a minnesota állambeli St. Paul város melletti alagútból jön ki a Burlington Northern Railroad Company vasúti társaság különleges mérőkocsija, amely rendszeresen bejárja a társaság hálózatát. A kocsi oldalából 110 rugalmas érzékelő „tüs­ke" áll ki, amelyek elektronikusan regisztrálják az alagutak, hi­dak és más olyan tereptárgyak magasságát és szélességét, ame­lyek esetleg akadályozhatják a szabványostól eltérő magasságú és szélességű tehervonatok áthaladását. Utastájékoztatás felső fokon Az Olasz Állami Vasutak leg­forgalmasabb állomásain kor­szerű utastájékoztatási rend­szert szereltek fel. Az informá­ciót kérő utas ujjával megérinti az ország térképén az indulási állomást, majd az érkezésit, ki­választja, hogy milyen nyelven óhajtja a tájékoztatást, meg azt a napszakot, amikor utazni akar. A képernyőn megjelenik a kérdés: kéri-e írásban? Ha igen, akkor kis idő múlva az utas kezében a menetrendkivo­nat, a vonatkozó viszonylatra szóló jegy árának feltüntetésé­vel. 1989. JANUÁR 5. Elővárosi vonatok a sztugyenkai vagongyárból Csehszlovákiában megkezd­ték a Szovjetunió elővárosi for­galmához rendelt ÁCS 2 motor­vonatok sorozatgyártását. Ezeket a vonatokat azokon a területeken állítják üzembe, ahol a vasútvonalak nincsenek villamosítva. Az új ÁCS 2 vonat egy motorkocsiból és két utas­kocsiból áll (APCS 2), mind­egyik alvázon két forgózsámoly­­lyal, hydromechanikus erőátvi­tellel, biztonságos, automatiku­san működő fékberendezéssel van felszerelve. A kocsik karosz­­szériája rozsdamentes anyagból készül, ami mintegy harminc­éves élettartamot biztosít és lé­nyegesen csökkenti önsúlyát. Az utazási kényelmet több berendezés szolgálja, klimati­kus fűtő-, illetve hűtőrendszere van, műanyag borítású széke­ken két-két utas fér el, nagy ab­­lakfelületei jó kilátást biztosíta­nak. A belső borítóanyagok és a köztes szigetelők tűzállóak, a le- és felszállást nagy ajtónyílások biztosítják, amelyeket a vonat vezetője vezérel. A motorvonatot egy 736 kW teljesítményű dízelmotor hajtja. Maximális sebessége 120 km/ óra. A motorkocsiban 70, a hoz­zákapcsoltakban 123-123 ülő­hely van. Zelman Ferenc

Next