Magyar Vasutas, 1991 (35. évfolyam, 1-24. szám)
1991-01-17 / 1. szám
2 Tízszázalékos létszámcsökkentés Kidolgozták az idei bérfejlesztés koncepcióját Talán még nem fordult elő, hogy december vége felé a kormány nem rendelkezett a következő év bér- és keresetszabályozás rendjéről. Ebben kellett volna kimondani, hogy a következő évben a vállalatok milyen bérgazdálkodást folytathatnak (bértömeg- vagy átlagbér-gazdálkodás), mennyi lehet az adómentesen végrehajtható bérfejlesztés, mennyi lesz a béradó stb. Ezt a kormány nem azért halasztotta eddig, mert engedélyezni tervezi a teljes bérliberalizációt, hanem azért, mert úgy, mint a többi fontos kérdést (költségvetés, adó, szociálpolitika) még nem döntötte el, esetleg a parlament nem iktatta törvénybe. A fenti helyzet ellenére a MÁV vezetése kidolgozta az idei béremelés koncepcióját, és azt a Vasutasok Szakszervezete területi és tagozati tanácsa elé terjesztette. Ezt pozitív lépésként kell elismerni. A MÁV Vezérigazgatóság 1991-ben 35 százalékos mértékű bérfejlesztést tervez, amelynek forrását a 25 százalékos bértömeg-növekedés és a 10 százalékos létszámcsökkentés felszabaduló bére adja. A 25 százalékos mértékű bértömeg-növekedésből 5 százalékot már felhasználtak azzal, hogy 1990. november 1-jétől a vasutasdolgozók többsége 1000,5 Ft/fő/hó béremelésben részesült. Ennek a bérfejlesztésnek 1991-re áthúzódó hatása jelenti az 5 százalékos bértömeg-növekedést. 1991. január 1-jétől 25 százalékos bérnövekedést terveznek végrehajtani, amelyből 20 százalék a bértömeg-növekedésből, 5 százalék pedig az év folyamán végrehajtásra kerülő létszám- csökkentés felszabaduló béréből valósul meg. Az is a tervek között szerepel, hogy a vasutasnap idején kifizetésre kerülő 13. havi fizetést teljes hónapra egészítik ki, és ez további 5 százalékos bérfejlesztést jelent. A forrása ennek is a létszámcsökkentés felszabaduló bére. A tervezett bérfejlesztés 10 százalékos (mintegy 12 ezer fős) létszámcsökkentést tételez fel éves átlagban. A létszámcsökkentés bérének központilag tervezett felhasználása azt jelenti, hogy a munkaerőcsökkentés bérével helyileg nem lehet gazdálkodni, nem szabad elkölteni. A VSz tanácsa a fentiektől nemrég eltérő bérfejlesztést tárgyalt és fogadott el. A vezérigazgatóság előterjesztésében ugyanis az szerepelt, hogy 1991. január 1-jétől csak 20 százalékos bérfejlesztést biztosítanak, a létszámcsökkentésből származó 5 százalékos forrást csak 1991. október 1-jétől használják fel. Akkor ebből 20 százalékos bérfejlesztést lehetett volna megvalósítani, amely éves szinten 5 százaléknak felelne meg. Mindenképpen előnyös az előrehozott emelés, hiszen éves szinten különbséget nem jelent, de — az inflációt is figyelembe véve — kedvezőbb a korábban kapott nagyobb összeg. A béremelésre fordítható kereteket a vezérigazgatóság bérarányosan tervezi felosztani a gazdálkodó szervek között. A technikai végrehajtás nehézségei miatt (a bázisként számítható bér csak január 20-a után áll rendelkezésre), a béremelés csak a február havi bérekben jelenik meg, vagyis a március 12-i fizetés tartalmazza a januárra és februárra eső béremelés összegét. A VSz területi és tagozati tanácsa a vezérigazgatóság bérfejlesztési koncepcióját a következő megkötésekkel fogadta el: " A létszámcsökkentés ütemezett, tervszerű, minden feltételt kielégítő megvalósítására, illetve a felszabaduló bér felhasználására a tanács a legközelebbi ülésén visszatér. Addigra a vezérigazgatóság készítsen külön előterjesztést a létszámcsökkentésről, illetve az így megtakarított bér felhasználásáról. A bérfejlesztés az alapbérekre vonatkozzon, kivéve az Utasellátó és Idegenforgalmi Igazgatóságot, ahol az átlagbérre az alapbéremelés pótlékvonzatát külön kell biztosítani. A 13. havi fizetést mindenképpen teljes hónapra kell kiegészíteni. Az inflációra tekintettel minden dolgozónak legalább 15 százalékos mértékű bérfejlesztést kell kapnia (kivéve azokat, akik fegyelmi eljárás miatt erre nem jogosultak). 1991. május vagy június hónapban a további bérfejlesztésre — az infláció ismeretében — vissza kell térni. Az 1991. évi kollektív szerződés szabályainak bérnövekedéssel járó hatását külön kell fedezni. 1991-ben összesen legalább olyan mértékű bérfejlesztést kell végrehajtani, amilyen mértékű az infláció lesz. A tervezett új bérrendszert addig figyelembe venni nem lehet, amíg azt a dolgozók nem vitatták meg, illetve nem fogadták el. összességében: az induló bérfejlesztést el lehet fogadni, viszont az esetleges további igényekről még az év első felében ismét tárgyalni kell. Dr. Simon József ZÁHONYI MOZAIK Újabb tanfolyamokat indított Záhonyban a vasutas művelődési házban működő helyi Harcművészeti Játékok Szövetsége. Az egykori haditornaklubból kifejlődött közösség egzotikus, főleg keleti eredetű önvédelmi sportokra igyekszik felkészíteni tagjait. A jelmezek, fegyverek készítésén, tanulmányozásán és az önvédelem alapjainak megismerésén túl, a közösség egy tágabb körű ismeretterjesztés terén is szép eredményeket mutatott fel az utóbbi időszakban. ★ A világkiállítás esetleges megrendezése élénk visszhangot váltott ki a vasutasvárosban is. A polgárok a ma kissé utópisztikus lehetőség megvalósulásától azt remélhetnék, hogy ezen a réren mód nyílna a térség átfogó fejlesztésére. A nagy számú idegenforgalom színvonalas ellátásához ugyanis központi fejlesztésre is számíthatnának. Nemrégiben jelent meg a Záhonyi Irodalmi Füzetek I. címet viselő kötet. A kiadványban 6 vasutas, illetve a vasúthoz szorosan kötődő környékbeli szerzőtől olvasható többtucatnyi vers és novella. A karcsú kötet érdekessége, hogy a versek és novellák hangulati hatását rajzok, festmények erősítik — ezek alkotói szintén a helyi amatőr vasutasfiatalok. A kötet címe: Hallgasd álmaim neszét. Lektorálta: Bodnár István, Kondor Jenő és Orosz Károly. Szerkesztette: Köles Zsolt. ★ Válasz a nyílt levélre (Folytatás az 1. oldalról.) Sajnos, e tekintetben egyes szolgálati helyeken a munkáltatónak még van mit tanulnia. A területi kitekintés alapján nyert — összességében megnyugtatónak tűnő — helyzetkép ellenére egyes eseti és helyi feszültségek feloldására lehetőséget kívánok biztosítani azáltal, hogy azokon a szolgálati helyeken, ahol a munkaadó és az érdekvédelmi szervezetek egyeztetése mégsem az erre vonatkozó szabályozásnak megfelelően volna meg, vagy egyes munkavállalók jövője még nem nyert a munkajogi előírásoknak megfelelő rendezést, a területi igazgatóság vezetője és az érdekvédelmi partnerszervezetek vezetőinek közös megállapodása alapján engedélyezem az üzemfőnökség megszüntetési határidejének 1990. december 31-éről 1991. január 31-ére történő módosítását. Határidő-módosító hozzájárulásom alkalmazásának helyéről és indokairól részletes jelentést kérek. Egyidejűleg ismételten utasítom a Magyar Államvasutak minden vezetőjét a Kollektív Szerződésben foglaltak maradéktalan betartására, különös tekintettel a 86. §-ra, hiszen mint köztudott, egy tíz esztendőre tervezett következetes végrehajtást igénylő fejlesztési, szervezési koncepció megvalósításának kezdeti időszakát éljük. A MÁV megújulása mindannyiunk közös érdeke, amely elképzelhetetlen a munkatársak azonosulása és áldozatvállalása, valamint az érdekvédelmi szervezetek támogatása nélkül. Ha az irányítás bármely szintjén követünk el mulasztást, kérjük és köszönjük jelzéseiket és mindent elkövetünk a hibák orvoslására. Egészséges kompromisszumra mindig hajlandóak vagyunk, de a végrehajtás következetességéről nem mondhatunk le. A partnerszervezetek közötti tájékoztatási, egyeztetési kötelezettség eseti elmulasztásának forrása megítélésem szerint a Kollektív Szerződés hivatkozott paragrafusának minden jó szándék melletti eltérő értelmezési lehetőségében is keresendő. Felhívom ezért minden illetékes figyelmét, hogy az új Kolektív Szerződésben az erre vonatkozó jogok és kötelezettségek (valamennyi irányítási szint partnerkapcsolatainak megfelelően) szabatosan és közérthetően legyenek megfogalmazva. Szervezési kérdésekben a tömegtájékoztatásban már nyitottunk. A fórumok mellett a Vasút, a MÁV üzemi lapja hasábjain részletesen számot adtunk a MÁV „átvilágításának” eredményeiről, a MÁV és az állam kapcsolatának rendezését szolgáló erőfeszítéseinkről, a legutóbbi, napokban megjelent számban pedig a „MÁV 2000” elképzeléseiről, valamint a közelmúlt — „Nyílt levél”ben is érintett — szervezési intézkedéseiről. Ere vonatkozóan igény esetén szívesen élek a Magyar Vasutas által — a szakszervezeti tagság részére — nyújtható nyilvánosság lehetőségével is. Ezt a nyíltságot alapelvnek tekintve azt a reményemet fejezem ki, hogy a rohanó élet szülte súrlódásokon túlmenő, mindennapi munkánkat zavaró jelenségek nem fogják az érdekvédelmi szervezeteket a jó partnerkapcsolatokra törekvő Magyar Államvasutakkal szembeállítani, ami egyúttal azt is jelenti, hogy a munkaadó és a munkavállalók viszonyában a munkajogi előírások betartása válik meghatározóvá. Budapest, 1990. december 12. Csárádi János, a MÁV vezérigazgatója 1991. JANUÁR 17. Egyenlő elbírálást követelnek Hogyan értelmezzük a munkaidő-teljesítést? A munkaidő mértéke és annak teljesítési módja a kollektív szerződés készítésekor szinte mindig egyik legvitatottab kérdés a munkáltató és a munkavállaló között. Az állandó nappalos beosztású munkavállalók munkaidőszabályozása egyszerű, nem tér el a nemzetgazdaság egyéb területén foglalkoztatott munkavállalóknál alkalmazott rendszertől. Az állandó nappalos beosztásokban (szakaszos munkarend) a heti munkaidő hosszát a kormány határozza meg. (A jelenlegi szabály szerint heti 40—42 óra között a kollektív szerződés állapítja meg, és ez a MÁV-nál mindenütt 40 óra.) Itt csak abban kell megállapodni, hogy a hét munkanapjain (hétfőtől péntekig) azt hogyan teljesítik. Általában a hét első négy munkanapján az átlagosnál (8 óránál) hosszabb a munkaidő, míg a hét utolsó munkanapján az átlagosnál rövidebb. Lehet ettől eltérő (például idénymunkarend) alkalmazása is. A szakaszos munkarendben foglalkoztatottaknál a munkarend kialakítása különösebb vita nélkül valósul meg. Nem ilyen egyszerű a kérdés a fordulószolgálatot teljesítőik, illetve a vezénylés szerinti munkarendben dolgozók munkaidő-szabályozásában. Ezeknél a munkavállalóknál számos olyan kérdés van, amelyet a kollektív szerződésben kell szabályozni, és a munkáltató, illetve munkavállalók közötti megegyezés kérdése. Ilyen például az egyfolytában eltölhető munkaidő hossza, a nappali-éjszakai teljesítés módja, a munkaidő tartama, az esetleges megszakítása, a munkaidőhöz kapcsolódó napi, heti pihenőidők stb. A fordulós beosztású munkavállalóknál..,, A munkaidő mértékei nem egy hétre, hanem havi, illetve évi keretben állapítják meg. Ennek az az oka, hogy a váltási (vezénylési) rend nem teszi lehetővé a heti 40 órás munkaidő betartását. A heti munkaidő csak nagyobb időszak átlagában teljesíthető. A Munka Törvénykönyve is lehetővé teszi a heti munkaidő figyelembevételével a havi, illetve évi munkaidőkeret meghatározását. Ezt a mértéket, illetve a munkaidő-teljesítés módját a kollektív szerződésben kell szabályozni. 1991-re az évi munkaidőkeret 2088 óta, amely úgy számítható, hogy az év naptári napjaiból (365 nap) le kell vonni a szombati és vasárnapi napok számát (52 hét· 2 = 104 nap). Az így kapott napok számát (365—104 = 261) szorozni kell a napi átlagos munkaidőhosszal (8 órával), és így kapjuk meg az évi munkaidőkeretet (261x8 · 2088). Ezt az óraszámot, ha egyenlően bontjuk hónapokra, akkor a havi munkaidőkeret 174 óra (2088:12 - 174). E tények összefoglalására azért volt szükség, mert az évek óta vita — amelyben már a Legfelsőbb Bíróság is állást foglalt — akörül folyik, hogyan kell az éves munkaidőkeretet képezni és azt teljesíteni. E cikk megírása idején e kérdésben nincs megegyezés a munkáltató és a Vasutasok Szakszervezete között. Tisztázzuk a fogalmakat. Szabadnap az a nap, amikor a dolgozónak nem kell munkát végezni. (Az állandó nappalos beosztású dolgozóknál ez a szombat, a fordulószolgálatosoknál lehet a hét más munkanapja is.) Heti pihenőnap a hét olyan napja, amikor a dolgozónak ugyancsak nem kell munkát végezni. (Ez a nap az állandó nappalosoknál a vasárnap,s fordulószolgálatosoknál lehet a hét más napjaiból is kijelölni a heti pihenőnapot.) A szabadnap és a heti pihenőnap, megkülönböztetésére azért van szükség, mert az e napon végzett munkának, mások a konzekvenciái. A munkaszüneti nap, amelyet közismerten fizetett ünnepnek neveznek a törvényben kijelölt napok (ünnepek). Ekkor a dolgozónak nem kel munkát végezni, de munkabékét ugyanúgy megkapja, mintha dolgozott volna. Ezért nevezik fizetett ünnepnek. E nap elbírálása nem azonos az állandó nappalos beosztású munkavállalóknál és a fordulóbe-osztást teljesítőknél. (A for- dulóbeosztású munkavállalók- akal azonosnak kell e szempontból tekinteni az utazó dolgozókat is.) Az állandó nappalos beosz tású, heti munkaidőkeretben foglalkoztatottaknál — ha a munkaszüneti nap szombatra vagy vasárnapra esik — természetesen munkát végezni nem kell, és erre a napra semmiféle díjazás nem jár. Ha a munkaszüneti nap hétfőtől péntekig terjedő napok bármelyikén van, munkát végezni nem kell, de erre a napra ugyanaz a munkabér illeti meg, mintha dolgozna. így a havidíjasoknál teljesítettnek tekintik a heti (havi) munkaidőt, az órabéreseknek pedig napi 8 órával „elszámolják” ezt a napot. Ha a héten (hónapon) belül bármikor túlóra merül fel, a túlóráit elszámolják annak ellenére, hogy a dolgozó ténylegesen a kötelező heti, havi munkaidőt nem dolgozzale. Ebből az tűnik ki, hogy a munkaszüneti napra eső munkaidőt gyakorlatilag munkavégzés nélkül teljesítettnek veszik. Ha a munkavállaló a munkaszüneti napon munkát végez, az erre az időre járó munkabért 100 százalékos pótlékkal fizetik ki. Hogyan számítják, illetve díjazzák a munkaszüneti napokat ezekben a beosztásokban? Ha a munkaszüneti nap szombatra, illetve vasárnapra esik és a munkavállaló munkát nem végez, ezt az időt nem veszik figyelembe, és erre az időre díjazás nem jár. Tehát ugyanaz a helyzet, mint az állandó nappalos dolgozóknál. Amennyiben, munkát végez, munkabérét 100 százalékos pótlékkal számolják el. Ez a helyzet akkor is, ha a munkaszüneti nap a hétfőtől péntekig terjedő napok bármelyikére esik. Tehát ekkor megegyezik az elbírálás a munkaszüneti napon munkát végző, állandó nappalos beosztású munkavállalókkal. Ha a fordulóbeosztású vagy utazószolgálatot ellátó dolgozó a munkaidő-beosztása szerint a munkaszüneti napon munkát nem végez, akkor a havi munkaidejét, a 174 órát ugyanúgy teljesítenie kell, mintha a hónapban munkaszüneti nap nem volna. Tehát a dolgozónak gyakorlatilag a munkaszüneti napra eső munkaidőt a hónap más napján teljesíteni kell, így a munkaszüneti nap nem fizetett ünnep. Túlórát csak a 174 óra eljesítése után számolják el, úgy ha nem teljesíti a 174 órát, akkor a hiányzó időt a következő hónapban le kell dolgoznia. A MÁV-nál több tízezer dolgozót érint a kérdés, és gazságos rendezése a munkavállalók régi kérése. Tehát fordulós beosztású munkavállalóknak tényleges munkáján kell tölteni a fizetett ünnepekre eső időt is, míg az álliadó nappalos beosztású dolgozóknak annyiszor 8 órával kevesebb időt kell teljesíteni, ahányszor a munkaszüneti nap hétfőtől péntekig terjedő napokra esik. A kérdésben érintett munkavállalók azt javasolják, hogy az éves, illetve havi munkaidőkeret számításánál ne vegyék figyelembe azokat a munkaszüneti napokat sem, amelyek nem szombat, illetve vasárnapra esnek. Ezzel látnák biztosítottnak, hogy a ténylegesen teljesítendő munkaidejük ne legyen több, mint az állandó nappalos beosztású munkavállalóké. Erre mondhatta a Legfelsőbb Bíróság — szerintem is jogosan —, hogy a munkaidő mértékét mindenkinél egyformán kell számítani és ha ezeket a napokat az állandó nappalos beosztású dolgozóknál a kötelező munkaidőből nem veszik ki, akikor ne vegyék ki ezt az időt a fordulószolgálatot ellátók munkaidejéből sem. Az igazságos rendezés érdekében a Vasutasok Szakszervezete az 1991-re szóló kollektív szerződés készítésénél a következőt javasolta. (Megjelent a Magyar Vasutas 1990. november 22-i számában.) A havi, illetve évi munkaidőkeretben foglalkoztatott dolgozók ténylegesért téliesített havi, illetve éves munkaidejét annyiszor 8 órával kell növelni, ahány szombatra, illetve vasárnapra nem eső, le nem dolgozott munkaszüneti nap volt az adott időszakban. Ezt a megfogalmazást sokan nem értik és a munkavállaló nem fogadja el. Ez a kitétel azt jelenti, hogyha a fordulós beosztású dolgozó a hétfőtől péntekig terjedő idő valamelyikére eső munkaszüneti napon munkát nem végez, a ténylegesen teljesített munkaidejéhez számoljanak naponta 8 órát, és erre az időre kapjon munkabért. Tehát tegyék ugyanazt, mint az állandó nappalos beosztású dolgozóknál. Így lenne azonosan elbírálva a munkaszüneti nap mindkét dolgozócsoportnál. S. J. MEGÁLLAPODÁS az 1991. évi bérpolitikai koncepció elveiről a munkáltató és az érdekképviseleti szervezetek között . A felek megállapodnak, hogy 1991. január 1-jével 25 százalékos átlagbér-növekedést — ezzel legalább megegyező mértékű alapbér-növekedést — eredményező bérfejlesztést hajtanak végre. Az átlagbérnövelés: — 20 százalékos bértömeg növekményből; — 5 százalékos létszámcsökkenés során felszabaduló bérből képződik. A vállalat további 5 százalékos bértömegnövekményt biztosít az 1990. november 1-jei bérfejlesztés és a minimális bérekre való ráállás fedezetével. 2. A bérfejlesztés a tervszervezetek között bértömegarányosan kerül felosztásra. A gazdálkodás biztonságos fenntartására a vállalat minimális, 0,3 százalékos mértékű (47 MFt) bértartalékot képez, amelynek felhasználása az érdekképviseleti szervezetek egyetértésével történhet. 3. A vállalat a tervezett létszámcsökkentés mértékét, a végrehajtás módját, az ún. szíkszolgálati —zervszervezeti -szervezési munkaprogram keretében mutatja be. 4. A felek megállapodnak, hogy a közlekedési tevékenység területén foglalkoztatott dolgozók új bértarifarendszere kidolgozására kerül, s 1991. július 1-jéig bevezetésre elkészítik. Ez szolgál alapjául — a mértékében később elhatározott — második ütemű bérfejlesztésnek, amely 1991. június 1-jétől esedékes. 5. A felek kötelezik magukat, hogy figyelembe véve a többszintű érdekegyeztetés folyamatát, a személyre szóló bérfejlesztésnek legkésőbb a február havi munkabérekkel kifizetésre kell kerülnie. Budapest, 1990. december 21. VSZ, VDSZSZ, VFSZSZ, MTSZSZ, Mozdonyvezetők Szakszervezete, Miskolci Vasútig. Független Szakszervezete, MÁV vezérigazg.