Magyar Vasutas, 1995 (39. évfolyam, 1-24. szám)
1995-01-18 / 1. szám
2 Nyílt, őszinte véleménycsere Nagy Sándor felszólalása a VSz választmányi ülésén (Folytatás az 1. oldalról) váltott ki az általános sztrájkkal való szolidaritás elmaradása, de mi a hangsúlyt nem szolidaritási táviratra tettük, hanem a megállapodás segítésére. És a sztrájk megállapodással végződött. Amit a vasutasok elértek, az eredmény. Az is kedvező dolog, hogy nem alakult ki kezelhetetlen helyzet, nem bontakozott ki országos sztrájkhullám. Mi tehát el tudunk számolni azzal, hogy mit tettünk Nem voltunk érdektelenek, közömbösek, nem voltunk tétlenek. Ezek tények. Az MSZOSZ tagság azonban csak a jéghegy csúcsa - hangsúlyozta Nagy Sándor, és emlékeztetett arra, hogy a vasutas szakszervezet életében a tagsági viszony felfüggesztésének gondolata nem az első eset. Előfordult korábban is. Az, hogy most ez megismétlődött, lehet, hogy a sztrájkkal kapcsolatos hangulat apropót szolgáltatatott. Ennek kapcsán beszélni kell arról, hogy mi az igazi szövetség, milyen szövetségről van szó? Olyan szövetségről van szó, amely a padlóról állt fel, megnyerte a tb-választásokat, jelentős szerepet játszik az Érdekegyeztető Tanácsban. Fontos kérdés, hogy konszolidálódni tud-e a MÁV, vagy menetrendszerint jönnek a sztrájkok? Nem lényegtelen, hogy milyen magatartást tanúsít a Vasutasok Szakszervezete. Lehetnek olyanok, akik úgy ítélik meg, hogy a VSz egyedül is elég erős, nincs szüksége szövetségre. Mérlegelni kell azonban: kinek érdeke a széttagoltság, a szakszervezetek szétzilálása. Ki mit ért el azzal, hogy különvált. Ha önállóak vagyunk több eredényt tudunk elérni? Az elmúlt évek tapasztalatai éppen az ellenkezőjét bizonyítják. Természetesen mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy milyen szervezeti keretek között működik. Kérem, fontolják meg az elmondottakat, térjenek vissza a döntésükre, lehetőleg az MSZOSZ kongresszusáig - fejezte be beszédét Nagy Sándor. Márkus Imre ezután megnyitotta a vitát. A felszólaló testületi tagok között pro és kontra megoszlottak a vélemények. Volt, aki így fogalmazot: Jó hogy eljött Nagy Sándor, de semmi újat nem mondott. Ez utolsó csepp volt a pohárban. Egy másik felszólaló szerint „nem az utolsó csepp volt, hanem egy egész pohár.” Többen elmondták, hogy nem Nagy Sándor személyével, munkájával van bajuk - közreműködéséért köszönetet is mondtak -, hanem az MSZOSZ tevékenységével elégedetlenek. Az MSZOSZ kritikus helyzetben nem állt mellénk - hallottuk nem nyújt kellő segítséget, sok a kifogás megyei szinten is. A szövetség működési zavarokkal küszködik. Ha az MSZOSZ helyzete, struktúrája, munkája nem változik, akkor a mi álláspontunk sem fog módosulni. Elhangzottak másféle vélemények is, például a nyugdíjasoké. Mi érzelmileg is kötődünk az MSZOSZ-hez, mi nem ítéljük negatívan munkáját, magatartását. Nem helyeseljük a felfüggesztést. Nekünk is vannak elvárásaink, követelményeink a szövetséggel szemben - például az önálló vasútegészségügy megőrzése -, de az MSZOSZ-el együtt. Többen hivatkoztak a tagság véleményére. Egyesek szerint a tagság azt várja, hogy erősítsék meg a felfüggesztést. Mások szerint máris vannak jelei annak, hogy csökkeni fog a taglétszám, ha a VSZ kilép az MSZOSZ- ból. Ezért - hangzott a javaslat - tűzzük tagsági vitára az ügyet, a választmány december 15-i döntését, majd a kialakított álláspont kerüljön a rendkívüli kongresszus elé. A testület tagjai véleményének elhagzása után Nagy Sándor reagált a felszólalásokra. Kulcsproblémának azt látta, hogy nincsenek alapvető döntések a MÁV helyzetéről. Cáfolta azt a nézetet, miszerint vannak tökéletes tagszervezetek kitűnő szakszervezeti tagok és ott van egy rossz, semmirekelő szövetség. Kire haragszunk, ki ellen akarunk fellépni, kivel akarunk összefogni? - kérdezte. Azt ajánlotta, hogy saját indulatainkat ne egymás ellen éljük, tartsuk karban indulatainkat. Az MSZOSZ elnöke a közös felelősségre apellált, az együttes mérlegelésre, gondolkodásra, összefogásra szólított fel. Mert tényleg rossz a munkaszervezetünk. Régóta mondjuk, hogy a szükséges változtatásokhoz megfelelő feltételek - szakértők, képzés, sztrájkalap, pénz - kellenek. Kik csinálják ezt? Ez nem sztrájk kérdése. Ezeket válaszoljuk meg. Ne kerülgessük a strukturális kérdéseket - tagdíj, oktatás, pénzügyek -, mert különben szétzilálódunk, fügetlenül attól, milyen kormány van hatalmon. Nagy Sándor kitért a kormány megítélésére, véleményt mondott a parlamentbe került szakszervezeti tisztségviselők munkájáról, szerepéről is, majd végül ismét hangsúlyozta, hogy az MSZOSZ el tud számolni azzal, mit tett a vasutassztrájkot követő megállapodásáért. Azt kérte a választmány tagjaitól, ezt mérlegeljék. Márkus Imre a következőkkel zárta le a napirend vitáját: - Meghallgattuk a különböző véleményeket, értékeljük ezeket, konzultáluk a tagsággal és visszatérünk korábbi döntésünkre. - Kárpáti - Sztrájk után van okunk bizakodni Megszületett a várva várt megállapodás, de azokban az órákban megint nem minden vasutas érzett teljes elégedettsége. Vajon miért? A kemény munka - még ha fárasztó is - általában elégedetté teszi az embert, kivéve, ha jön valaki és az eredményt lerombolja. Körülbelül ez történt velünk most is, amikor megszületett egy jó megállapodás, és mégis... vannak akik most is kétkednek. Pedig nem hiszem, hogy bárki elcserélné az elveszett illúzióit arra a több mint 14%-os fizetésemelésre, amit a sztrájkkal elért megállapodás tartalmaz. De miért írhatták a napilapok, mondhatta a tévé és a rádió, hogy a sztrájk szükségtelen, felesleges, azaz hiábavaló volt? Mert a megállapodás mellé csomagolt önigazoló munkáltatói magyarázatok ezt sugallták. Csak azt hajtogatták, hogy egy nappal korábban, ugyanazt a megállapodást, ami 13-án a sztrájk végét jelentette nem fogadták el a sztrájkolók képviselői. Az igazság ennek pont az ellenkezője. A sztrájk valódi fenyegetését későn felismerő munkaadói oldal, december 12-én (hétfőn) délután a saját maga által tett javaslatokat nem volt hajlandó aláírni. Persze a munkáltatót is meg lehet érteni. Ha engem terhelne a sztrájk felelőssége, én is megpróbálnám minden eszközzel azt a másik félre kenni. Főként akkor, ha ezzel azt is elérem, hogy a mondandóm a valóban sztrájkolni képes vasutasok egy részének elvenné a kedvét hasonló akcióktól. Természetesen azon sincs mit csodálkozni, hogy ezt az álláspontot támogatják azok a munkavállalók is, akik nem merték vállalni a sztrájkkal járó kockázatot, hisz amit hallanak látszólag őket igazolja. Bocsánat, nem ítélkezni, hanem csak kérdezni szeretnék: ők milyen lelkiismerettel veszik majd át a bérfejlesztésről szóló értesítőt? Korábban előfordult, hogy a dicsőség volt a mienk, most a kézzelfogható eredmény. Méghozzá olyan eredmény, amiért keményen és fegyelmezetten megküzdöttünk. Ne hagyjuk, hogy néhány hamisan csengő szó elvegye a kedvünket! A 13. havi fizetésről pedig annyit, hogy a megállapodás szerint nem veszett el végképp, csak 1995-ben máshogy hívják. A boltban pedig nem az számít milyen címen vettük fel azt a pénzt amiből éppen vásárolunk. A lényeg az, hogy a vasutas szakszervezetek vezetői olyan szerződést kötöttek a nevünkben és megbízásunkból, amire külön-külön egyiknek sem lett volna esélye. Ez még akkor is így van, ha vannak akik úgy fogalmaznak: így is kevesebbet ér a fizetésünk mint tavaly. Karácsony Szilárd 1995. JANUÁR 18. A támogatás Bécsből érkezett Az osztrák vasutas- szakszervezet delegációjának karácsonyi villámlátogatása December 22-én, az esti órákban, a karácsonyi ünnepekhez méltó, bensőséges ünnepség színhelye volt a Vasutasok Szakszervezete Benczúr utcai székházának elnökségi tanácsterme. Az osztrák vasutas szakszervezet (ÖGB) Eric Klarer alelnök vezette öttagú delegációja „ugrott át” Bécsből Budapestre, hogy villámlátogatásukkal örömet szerezzenek a magyar vasutas gyerekeknek. A vendégek ezúttal nem üres kézzel érkeztek. Az ízlésesen csomagolt ajándékok mellett az elmúlt év nyarán a MÁV Szimfonikus zenekar bécsi jótékonysági hangversenyek bevételéből tekintélyes összeget hoztak magukkal. Mindezt azzal a szándékkal tették, hogy gyarapítsák a MÁV a Gyermekekért Alapítványt. A két szakszervezet között évek óta baráti az együttműködés. Ezt tükrözte az a néhány óra is, amit a vendégek a Vízben töltöttek. Hangulatossá varázsolta a találkozót a MÁV Gyermek Alapítvány Benczúr utcai óvodásainak kedves kis műsora. A nyolctagú kisegyüttes - négy fiú, négy kislány - Földényi Györgyné és Kiss Katalin óvónők kíséretében verssel, dallal hálálták meg a vendégek adományát. A gyerekműsor után Eric Klarer alelnök a két szakszervezet között kialakult baráti kapcsolatot méltatva átadta az adományt Győri István alelnöknek, aki meleg szavakkal köszönte meg a nemes célt szolgáló támogatást. Kölcsönös ajándékozás A műsor után az elismerés nem maradt el (Fotó: Tüttő) Korkedvezményt kérnek a kocsiszolgálat dolgozói A VSz műszaki kocsiszolgálati tagozata novemberben soros ülést tartott, amelyen megtárgyalták többek között kocsivizsgálók, műhelyi és vágányközi dolgozók korkedvezményes nyugdíjba vonulásának lehetőségét. A korábban meghirdetett aláírásgyűjtéshez 2000 dolgozó csatlakozott, így a tárgyalások már októberben elkezdődhettek, amelyen részt vett a GIB részéről Pszota Árpád titkár, a tagozat képviseletében Zubály Bertalan, a MÁV-ot pedig dr. Tari Endre az EU Igazgatóságának vezetője képviselte. Dr. Tari Endre a témával kapcsolatban elmondotta, hogy novemberben elkezdődtek a felmérések minden igazgatóság területén. Ez a munka 1995. júniusában fejeződik be. Pszota Árpád levélben kérte Győri István alelnököt, aki egyben a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat tagja, hogy képviselje ezt az ügyet. Az értekezlet résztvevői ezután tájékoztatót hallgattak meg a bértarifáról és a foglalkoztatáspolitikáról. Zubály Bertalan a legutóbbi GIB-ülésről tájékoztatta a jelenlévőket. Az ügyvivő testület kezdeményezte, hogy a kocsijavító műhelyekben dolgozók bérbesorolását felül kell vizsgálni, és azt országosan egységesíteni. Az ülésen Győri János, Debrecen területének ügyvivője beszámolt a fékpróba megváltozásáról, amely véleménye szerint nincs összhangban az E2. utasításban leírtakkal. Ebben az esetben az egyszerűsített fékpróba elveszti hatályát. Kovács József budapesti ügyvivő javasolatára a következő ülést a Nyugati pályaudvaron tartják. Az ifjúsági tagozat tervei A Vasutasok Szakszervezete ifjúsági tagozatának tanácsa legutóbbi ülésén több, a tagozat jövőjével kapcsolatos döntést hozott. Február 9-én küldöttértekezletet tartanak, amelyről lapunk hasábjain tájékoztatják majd az olvasókat. Ebben az évben négy országos rendezvény szerezését is tervezik.Áprilisban például locsolódást rendeznek Püspökladányban, a nyáron júniusban ifjúsági kispályás labdarúgó kupa lesz Pécsett, augusztusban három napos ifjúsági találkozóra kerül sor Debrecenben, Szegeden pedig novemberben tartják az Erzsébet bált. KÉPZÉSI HÍREK A csomóponti oktatások első két havi tapasztalatait december 5-i ülésén összegezte a Képzési és Oktatási Bizottság. Az értekezleten a képzést szervezőkön kívül jelen voltak az előadók is, azzal a céllal, hogy jobbító szándékú észrevételeiket közvetlen megoszthassák egymással. A hallgatóságot a szervezők és a kitöltött véleménykérő lapok képviselték. A testület megállapította ,hogy néhány kisebb - kezdetben mindenképpen tolerálható — bakin kívül az oktatások elérték céljukat és a hallgatók is megelégedéssel fogadták a tisztségviselői képzés új formáját. A képzési és oktatási bizottság tagjainak többsége egyetértett a tanfolyamok adminisztrálásának egyszerűsítésével, így a jövőben mindenhol egységes jegyzőkönyvben szerepel majd az előadás minősítése. A jelenléti ívek és kikérők kezelését felkért tanfolyamvezetők fogják végezni. A Képzési és Oktatási Tervben szereplő vetélkedő előkészítésére is az ülés alkalmával került sor. A végleges programot, jelentkezési feltételeket és természetesen a díjak ismertetőjét a Magyar Vasutas következő számában olvashatják. Minden érdeklődőt továbbra is szeretettel várunk a megjelölt helyszíneken és időpontokban. K. Sz.