Magyar Vasutas, 1995 (39. évfolyam, 1-24. szám)

1995-01-18 / 1. szám

2 Nyílt, őszinte véleménycsere Nagy Sándor felszólalása a VSz választmányi ülésén (Folytatás az 1. oldalról) váltott ki az általános sztrájk­kal való szolidaritás elmaradá­sa, de mi a hangsúlyt nem szo­lidaritási táviratra tettük, ha­nem a megállapodás segítésé­re. És a sztrájk megállapodás­sal végződött. Amit a vasuta­sok elértek, az eredmény. Az is kedvező dolog, hogy nem ala­kult ki kezelhetetlen helyzet, nem bontakozott ki országos sztrájkhullám. Mi tehát el tu­dunk számolni azzal, hogy mit tettünk Nem voltunk érdekte­lenek, közömbösek, nem vol­tunk tétlenek. Ezek tények. Az MSZOSZ tagság azon­ban csak a jéghegy csúcsa - hangsúlyozta Nagy Sándor, és emlékeztetett arra, hogy a vas­utas szakszervezet életében a tagsági viszony felfüggesztésé­nek gondolata nem az első eset. Előfordult korábban is. Az, hogy most ez megismétlő­dött, lehet, hogy a sztrájkkal kapcsolatos hangulat apropót szolgáltatatott. Ennek kapcsán beszélni kell arról, hogy mi az igazi szövetség, milyen szö­vetségről van szó? Olyan szö­vetségről van szó, amely a padlóról állt fel, megnyerte a tb-választásokat, jelentős sze­repet játszik az Érdekegyeztető Tanácsban. Fontos kérdés, hogy konszo­lidálódni tud-e a MÁV, vagy menetrendszerint jönnek a sztrájkok? Nem lényegtelen, hogy milyen magatartást tanú­sít a Vasutasok Szakszerveze­te. Lehetnek olyanok, akik úgy ítélik meg, hogy a VSz egye­dül is elég erős, nincs szüksége szövetségre. Mérlegelni kell azonban: kinek érdeke a szét­tagoltság, a szakszervezetek szétzilálása. Ki mit ért el azzal, hogy különvált. Ha önállóak vagyunk több eredényt tudunk elérni? Az elmúlt évek tapasz­talatai éppen az ellenkezőjét bizonyítják. Természetesen mindenkinek szíve joga eldön­teni, hogy milyen szervezeti keretek között működik. Ké­rem, fontolják meg az elmon­dottakat, térjenek vissza a dön­tésükre, lehetőleg az MSZOSZ kongresszusáig - fejezte be be­szédét Nagy Sándor. Márkus Imre ezután meg­nyitotta a vitát. A felszólaló testületi tagok között pro és kontra megoszlottak a vélemé­nyek. Volt, aki így fogalmazot: Jó hogy eljött Nagy Sándor, de semmi újat nem mondott. Ez utolsó csepp volt a pohárban. Egy másik felszólaló szerint „nem az utolsó csepp volt, ha­nem egy egész pohár.” Többen elmondták, hogy nem Nagy Sándor személyével, munkájá­val van bajuk - közreműködé­séért köszönetet is mondtak -, hanem az MSZOSZ tevékeny­ségével elégedetlenek. Az MSZOSZ kritikus helyzetben nem állt mellénk - hallottuk nem nyújt kellő segítséget, sok a kifogás megyei szinten is. A szövetség működési zavarok­kal küszködik. Ha az MSZOSZ helyzete, struktúrá­ja, munkája nem változik, ak­kor a mi álláspontunk sem fog módosulni. Elhangzottak másféle véle­mények is, például a nyugdíja­soké.­­ Mi érzelmileg is kötő­dünk az MSZOSZ-hez, mi nem ítéljük negatívan munká­ját, magatartását. Nem helyesel­jük a felfüggesztést. Nekünk is vannak elvárásaink, követel­ményeink a szövetséggel szem­ben - például az önálló vasút­egészségügy megőrzése -, de az MSZOSZ-el együtt. Többen hivatkoztak a tag­ság véleményére. Egyesek szerint a tagság azt várja, hogy erősítsék meg a felfüg­gesztést. Mások szerint máris vannak jelei annak, hogy csökkeni fog a taglétszám, ha a VSZ kilép az MSZOSZ- ból. Ezért - hangzott a javas­lat - tűzzük tagsági vitára az ügyet, a választmány decem­ber 15-i döntését, majd a ki­alakított álláspont kerüljön a rendkívüli kongresszus elé. A testület tagjai véleményé­nek elhagzása után Nagy Sán­dor reagált a felszólalásokra. Kulcsproblémának azt látta, hogy nincsenek alapvető dön­tések a MÁV helyzetéről. Cá­folta azt a nézetet, miszerint vannak tökéletes tagszerveze­tek kitűnő szakszervezeti tagok és ott van egy rossz, semmire­­kelő szövetség. Kire harag­szunk, ki ellen akarunk fellép­ni, kivel akarunk összefogni? - kérdezte. Azt ajánlotta, hogy saját indulatainkat ne egymás ellen éljük­­, tartsuk karban indulatainkat. Az MSZOSZ elnöke a közös felelősségre apellált, az együt­tes mérlegelésre, gondolkodás­ra, összefogásra szólított fel. Mert tényleg rossz a munka­­szervezetünk. Régóta mond­juk, hogy a szükséges változ­tatásokhoz megfelelő feltéte­lek - szakértők, képzés, sztrájkalap, pénz - kellenek. Kik csinálják ezt? Ez nem sztrájk kérdése. Ezeket vála­szoljuk meg. Ne kerülgessük a strukturális kérdéseket - tag­díj, oktatás, pénzügyek -, mert különben szétzilálódunk, fü­­getlenül attól, milyen kormány van hatalmon. Nagy Sándor kitért a kor­mány megítélésére, véleményt mondott a parlamentbe került szakszervezeti tisztségviselők munkájáról, szerepéről is, majd végül ismét hangsúlyoz­ta, hogy az MSZOSZ el tud számolni azzal, mit tett a vas­utassztrájkot követő megállapo­dásáért. Azt kérte a választmány tagjaitól, ezt mérlegeljék. Márkus Imre a következők­kel zárta le a napirend vitáját: - Meghallgattuk a különböző véleményeket, értékeljük eze­ket, konzultáluk a tagsággal és visszatérünk korábbi dön­tésünkre. - Kárpáti - Sztrájk után van okunk bizakodni Megszületett a várva várt megállapodás, de azokban az órákban megint nem minden vasutas érzett teljes elégedett­sége. Vajon miért? A kemény munka - még ha fárasztó is - általában elége­detté teszi az embert, kivéve, ha jön valaki és az eredményt lerombolja. Körülbelül ez történt velünk most is, amikor megszületett egy jó megállapodás, és mégis... vannak akik most is kétkednek. Pedig nem hiszem, hogy bárki elcserélné az elveszett illúzióit arra a több mint 14%-os fizetésemelés­re, amit a sztrájkkal elért megállapodás tartalmaz. De miért írhatták a napilapok, mondhatta a tévé és a rádió, hogy a sztrájk szükségtelen, felesleges, azaz hiába­való volt? Mert a megállapodás mellé csomagolt önigazoló munkálta­tói magyarázatok ezt sugallták. Csak azt hajtogatták, hogy egy nappal korábban, ugyanazt a megállapodást, ami 13-án a sztrájk végét jelentette nem fogadták el a sztrájkolók kép­viselői. Az igazság ennek pont az ellenkezője. A sztrájk valódi fenyegetését későn felismerő munkaadói oldal, december 12-én (hétfőn) délután a saját maga által tett javaslatokat nem volt hajlandó aláírni. Persze a munkáltatót is meg lehet érteni. Ha engem ter­helne a sztrájk felelőssége, én is megpróbálnám minden esz­közzel azt a másik félre kenni. Főként akkor, ha ezzel azt is elérem, hogy a mondandóm a valóban sztrájkolni képes vasutasok egy részének elvenné a kedvét hasonló akcióktól. Természetesen azon sincs mit csodálkozni, hogy ezt az álláspontot támogatják azok a munkavállalók is, akik nem merték vállalni a sztrájkkal járó kockázatot, hisz amit hal­lanak látszólag őket igazolja. Bocsánat, nem ítélkezni, ha­nem csak kérdezni szeretnék: ők milyen lelkiismerettel ve­szik majd át a bérfejlesztésről szóló értesítőt? Korábban előfordult, hogy a dicsőség volt a mienk, most a kézzelfogható eredmény. Méghozzá olyan eredmény, ami­ért keményen és fegyelmezetten megküzdöttünk. Ne hagy­juk, hogy néhány hamisan csengő szó elvegye a kedvünket! A 13. havi fizetésről pedig annyit, hogy a megállapodás szerint nem veszett el végképp, csak 1995-ben máshogy hív­ják. A boltban pedig nem az számít milyen címen vettük fel azt a pénzt amiből éppen vásárolunk. A lényeg az, hogy a vasutas szakszervezetek vezetői olyan szerződést kötöttek a nevünkben és megbízásunkból, amire külön-külön egyiknek sem lett volna esélye. Ez még akkor is így van, ha vannak akik úgy fogalmaznak: így is keve­sebbet ér a fizetésünk mint tavaly. Karácsony Szilárd 1995. JANUÁR 18. A támogatás Bécsbő­l érkezett Az osztrák vasutas- szakszervezet delegációjának karácsonyi villámlátogatása December 22-én, az esti órák­ban, a karácsonyi ünnepekhez méltó, bensőséges ünnepség színhelye volt a Vasutasok Szak­­szervezete Benczúr utcai szék­házának elnökségi tanácsterme. Az osztrák vasutas szakszerve­zet (ÖGB) Eric Klarer alelnök vezette öttagú delegációja „ug­rott át” Bécsből Budapestre, hogy villámlátogatásukkal örö­met szerezzenek a magyar vas­utas gyerekeknek. A vendégek ezúttal nem üres kézzel érkez­tek. Az ízlésesen csomagolt ajándékok mellett az elmúlt év nyarán a MÁV Szimfonikus ze­nekar bécsi jótékonysági hang­­versenyek bevételéből tekinté­lyes összeget hoztak magukkal. Mindezt azzal a szándékkal tet­ték, hogy gyarapítsák a MÁV a Gyermekekért Alapítványt. A két szakszervezet között évek óta baráti az együttműkö­dés. Ezt tükrözte az a néhány óra is, amit a vendégek a Víz­­ben töltöttek. Hangulatossá va­rázsolta a találkozót a MÁV Gyermek Alapítvány Benczúr utcai óvodásainak kedves kis műsora. A nyolctagú kisegyüttes - négy fiú, négy kislány - Föl­­dényi Györgyné és Kiss Katalin óvónők kíséretében verssel, dal­lal hálálták meg a vendégek adományát. A gyerekműsor után Eric Kla­rer alelnök a két szakszervezet között kialakult baráti kapcsola­tot méltatva átadta az adományt Győri István alelnöknek, aki me­leg szavakkal köszönte meg a ne­mes célt szolgáló támogatást. Kölcsönös ajándékozás A műsor után az elismerés nem maradt el (Fotó: Tüttő) Korkedvezményt kérnek a kocsiszolgálat dolgozói A VSz műszaki kocsiszol­gálati tagozata novemberben soros ülést tartott, amelyen megtárgyalták többek között kocsivizsgálók, műhelyi és vágányközi dolgozók korked­vezményes nyugdíjba vonulá­sának lehetőségét. A korábban meghirdetett aláírásgyűjtés­hez 2000 dolgozó csatlako­zott, így a tárgyalások már októberben elkezdődhettek, amelyen részt vett a GIB ré­széről Pszota Árpád titkár, a tagozat képviseletében Zu­­bály Bertalan, a MÁV-ot pe­dig dr. Tari Endre az EU Igazgatóságának vezetője kép­viselte. Dr. Tari Endre a témával kapcsolatban elmondotta, hogy novemberben elkezdőd­tek a felmérések minden igaz­gatóság területén. Ez a munka 1995. júniusában fejeződik be. Pszota Árpád levélben kérte Győri István alelnököt, aki egyben a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat tagja, hogy képviselje ezt az ügyet. Az értekezlet résztvevői ez­után tájékoztatót hallgattak meg a bértarifáról és a foglal­­koztatás­pol­i­ti­káról. Zubály Bertalan a legutóbbi GIB-ülésről tájékoztatta a je­lenlévőket. Az ügyvivő testület kezde­ményezte, hogy a kocsijavító műhelyekben dolgozók bérbe­sorolását felül kell vizsgálni, és azt országosan egységesíte­ni. Az ülésen Győri János, Debrecen területének ügyvi­vője beszámolt a fékpróba megváltozásáról, amely véle­ménye szerint nincs össz­hangban az E2. utasításban leírtakkal. Ebben az esetben az egyszerűsített fékpróba el­veszti hatályát. Kovács József budapesti ügyvivő javasolatára a követ­kező ülést a Nyugati pályaud­varon tartják. Az ifjúsági tagozat tervei A Vasutasok Szakszervezete ifjúsági tagozatának tanácsa leg­utóbbi ülésén több, a tagozat jövőjével kapcsolatos döntést ho­zott. Február 9-én küldöttértekezletet tartanak, amelyről lapunk hasábjain tájékoztatják majd az olvasókat. Ebben az évben négy országos rendezvény szerezését is ter­­vezik.Áprilisban például locsolódást rendeznek Püspökladány­ban, a nyáron júniusban ifjúsági kispályás labdarúgó kupa lesz Pécsett, augusztusban három napos ifjúsági találkozóra kerül sor Debrecenben, Szegeden pedig novemberben tartják az Erzsébet bált. KÉPZÉSI HÍREK A csomóponti oktatások első két havi tapasztalatait decem­ber 5-i ülésén összegezte a Képzési és Oktatási Bizottság. Az értekezleten a képzést szer­vezőkön kívül jelen voltak az előadók is, azzal a céllal, hogy jobbító szándékú észrevételei­ket közvetlen megoszthassák egymással. A hallgatóságot a szervezők és a kitöltött véleménykérő la­pok képviselték. A testület megállapította ,hogy néhány kisebb - kezdetben minden­képpen tolerálható — bakin kí­vül az oktatások elérték célju­kat és a hallgatók is megelége­déssel fogadták a tisztségvise­lői képzés új formáját. A képzési és oktatási bizott­ság tagjainak többsége egyet­értett a tanfolyamok admi­nisztrálásának egyszerűsítésé­vel, így a jövőben mindenhol egységes jegyzőkönyvben sze­repel majd az előadás minősí­tése. A jelenléti ívek és kiké­rők kezelését felkért tanfo­lyamvezetők fogják végezni. A Képzési és Oktatási Terv­ben szereplő vetélkedő előké­szítésére is az ülés alkalmá­val került sor. A végleges programot, jelentkezési felté­teleket és természetesen a dí­jak ismertetőjét a Magyar Vasutas következő számában olvashatják. Minden érdeklődőt továbbra is szeretettel várunk a megje­lölt helyszíneken és időpon­tokban. K. Sz.

Next