Magyar Vasutas, 1997 (41. évfolyam, 1-17. szám)

1997-01-01 / 1. szám

Ára: 28.- Ft XLI /1. A VASUTASOK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA 1997. JANUÁR A béralku megköttetett A VÉLEMÉNYSZONDA „IGENT” MUTAT Sztrájk nélkül született egyezség a MÁV Rt. és a szakszervezetek között a személyi alapbérek, a teljesítmény, illet­ve vasutasnapi jutalmak, a napi díj, a biztosítások, s nem utolsósorban a foglalkoztatási helyzet ez évi alakulásáról, továbbá a reálkeresetek szintentartásának módjáról. Mint általában minden egyezmény, ez a dokumentum is komp­romisszumok árán jöhetett létre. Ennek megfelelő­en a tagság körében való fogadtatása sokszínűséget tükröz. Az egyéni és kollektív vélekedésekből azonban következtetni lehet arra, hogy a közmegítélés szerint a szakszervezetek milyen színvonalon képesek ellátni felvállalt kötelezettségeiket. (Szombathelyi riporterünk írása a 2. oldalon olvasható.) Találgatásokra ad okot a lakásprivatizáció POKOLIAN GYORS AZ ÉRTÉKBECSLŐ A MÁV Rt. 1997-ben folytatja a tulajdonába tartozó bérlakások ela­dását, csakhogy az eddigieknél gyor­sabb tempóban. Az idén kerítenek sort a Budapesti Üzletigazgatóság te­rületén lévő épületekre. Az értékbecs­lésre és az értékesítésre külső cégek számára írtak ki pályázatot. Az utób­bi tevékenységet a Limes Rt., a Főber Rt., valamint a Belvárosi Irodaház Kft. nyerte el, a nyolc pályázó közül. A győztes ajánlatok között a (pályá­zati jegyzőkönyv tanúsítja­, több mint kétszeres különbségek is okot adnak találgatásokra. Hármójuk kö­zül a legdrágább bonyolítási költség­gel a Limes Rt. kínálta meg az üzlet­­igazgatóságot, ennek ellenére a meg­bízások harmada az övé. Szabó István a Budapesti Üzletigaz­gatóság ingatlanhasznosítási osztályve­zetője. Az adatokat tőle kértük. 3944 lakás tartozik hozzájuk, amelyből 1496 szolgálati, 2448 vállalati bérlakás. Az üzletigazgatóság az értékesítéssel egy kissé lemaradt a vidékhez képest, de az idén minden remény megvan arra, hogy a folyamat felgyorsuljon. Az első ütembe a lakótelepek esnek, mivel itt az ügykezelés egyszerre történhet, minden lakóval egyidőben tárgyalhat­nak. Feltétele a privatizációnak, hogy az egy tömbben élők 51 százaléka nyi­latkozzon pozitívan, 90 napon belül. Aki nem akar vevő lenni, annak a la­kását - egy év türelmi idő után - lakot­tan ajánlják fel másnak megvételre. Az ingatlanok felbecsülésére és ér­tékesítésére önálló vállalkozások kap­nak megbízást.­­ Az osztályvezető szerint, amennyi­ben az eddigi gyakorlat érvényesül, úgy a felkínált vételár, a forgalmi érték 15- 35 százalékának felel majd meg. A vá­sárló a nyilatkozatot követően, a megál­lapított ár után köteles befizetni 10 szá­zalék előleget, majd a fennmaradt össze­get részletekben fizeti, 5 százalékos ka­mattal. Másik lehetőség, hogy a tartozást a lakó egyösszegben egyenlíti ki. Ekkor a MÁV Rt. az előleg befizetése után, a fennmaradt összegnek a 40 százalékát elengedi. Harmadik variációt is kidolgo­zott a vasút vezetősége, amely szerint a megállapított vételár 20 százalékát fize­ti be előlegként a vevő, akkor a fennma­radt összegnek a 40 százalékát elengedik, és az így megmaradt tartozást lehet rész­letekben, évi 5 százalékos kamattal, 25 év alatt kiegyenlíteni. (Folytatás a 4. oldalon...) MINDENKIHEZ! Minden voks egy győzelem A Magyar Vasutas hasábjain korábban tájékoztattuk olvasóinkat arról, hogy a Magyar Államvasutak Részvénytársaság Felügyelő Bizott­sága dolgozói képviselőinek man­dátuma 1996. májusában megszűnt. A Vasutasok Szakszervezete jóval a határidő lejárta előtt sürgette a vá­lasztások kiírását. A választási sza­bályzat módosítása körül kialakult jogbizonytalanság miatt azonban 1996-ban a tulajdonos nem intézke­dett a választások lebonyolításáról. Megegyezés hiányában a tulaj­donosi jogokat gyakorló miniszter végül - a három évvel korábbi vá­lasztási szabályzat alapján - 1997. február 10-11. és 12-re tűzte ki a felügyelő bizottsági választásokat. A választások lebonyolításának részleteiről a MÁV-nál 1997. janu­ár 16-án meglakult öt fős választá­si bizottság határoz. A bizottságban a Vasutasok Szakszervezetét Győ­ri István szervezetpolitikai alelnök képviseli. A felügyelő bizottsági választá­sok feltételeit, a törvény szerint, a szolgálati helyeken a munkáltató köteles biztosítani. Jelölteket a rep­rezentatív szakszervezetek és a dol­gozók állíthatnak a választási sza­bályzatban meghatározott szabá­lyok betartásával. A Vasutasok Szakszervezete il­letékes testülete a választási sza­bályzat megjelenését követően dön­tött arról, hogy mindhárom felügye­lő bizottsági helyre, és a póttag he­lyére is állít jelölte­ket. A VSZ önálló listáját dr. Már­kus Imre, a VSZ elnöke vezeti. Má­sodik helyen a pályavasút részéről Szö­llő­si István, a Kiskunhalasi Pá­lyagazdálkodási főnökség vezetője, a harmadik helyen dr. Péter Mihály, a VSZ alelnöke - ak­i egyben a MÁV Rt. Központi Üzemi Tanácsának el­nöke is a póttag helyére pedig dr. Bíró Tibor, a VSZ érdekvédelmi al­elnöke vállalta a jelölést. A választás további részleteiről a választási bizottság döntései alap­ján a VSZ az alapszervezetein ke­resztül nyújt tájékoztatást. KOLLÉGÁK! Szakszervezeti­nk felkéri a sza­vazásra jogosult visiutasok tízezre­it, hogy vegyenek részt a választá­sokon. Egyrészt azért, mert a MÁV Rt.-nél 1997. február 10-e és 12-e között voksaikkal bejuttatott képvi­selőik által állandóan ellenőrizhe­tik a vasúttársaság tevékenységét, másrészt a magas részvételi arány tovább öregbíti a vasutasok több mint száz éves összefogását. A pályaudvar ma is hiállék Vége van a vasúti rendészek orszá­gos méretű „továbbképző tanfolyamá­nak” és csak bizonyítványosztáskor de­rült ki, hogy alacsonyabb fokozatú és kevesebbet ér, mint ami már megvolt. Sőt! Sokan még meg sem kaptak eme „oklevelet”, mert a vasút még anyagi­lag nem rendezte teljes egészében a fel­merülő költségeket a rendőrséggel. Mire volt jó az úgynevezett „tovább­képzés”? Ilyen sok a pénze a MÁV-nak? Horribilis összeget képes kidobni telje­sen fölöslegesen. Hiszen ha van egy ma­gasabb képesítés, mire jó az alacso­nyabb? Az időközben Vasútőr Kft.-vé alakult „továbbképzett” rendészetek munkájára igényt tart-e a vasút, mert ennek ellenkezőjét is rebesgetik. Mi lesz a továbbiakban: Hogyan tovább? Ezt még a legbölcsebb hindu sem tudja! Beköszöntött az igazi tél, a hideg. A rendkívüli időjárás miatt a pályaudva­rokat, vasúti területeket elözönlő hajlék­talanok (csövesek) utolsó napjaiban a Magyar Rádió riportere megkeresett és megkért, hogy mint ügyeletes tiszt mondjam el véleményemet. Ecseteltem a szomorú helyzetet. A részmegállapo­dások nagyon kevés eredménnyel jár­tak. Mit tehet a MÁV, hiszen csak Bu­dapesten 20 ezer hajléktalan él, szállás csak 5000. Ez a kérdés. Válaszom a kö­vetkező. A probléma megoldása nem a MÁV feladata, az önkormányzatoké, a kormányé és ezen belül a Népjóléti Mi­nisztériumé! Humánusak már voltunk. Nem kérjük, hogy újra „csatatér” és sze­métdomb legyen a pályaudvar. Martin Miklós főbizalmi, Nyugati pu. Tartalomból: Hogyan lépegessünk az alapbérekkel 2 Hej, pedig üresen, vagy félig rakottan 3 Beszélgetés Sípos Istvánnal 3 A megalázó fizettség 5 Kezet fogni sztrájkfenyegetés nélkül DR. MÁRKUS IMRE AZ EGYEZSÉG HÁTTERÉRŐL, ÖSSZEFÜGGÉSEIRŐL A közvélemény kellemes meglepe­téssel, megkönnyebbüléssel nyugtázta a - sajtóközleményekből már ismert - korábbi hírt, hogy a múlt év utolsó napjaiban folytatott bértárgyalások eredményesen értek véget. Anélkül, hogy a munkabeszüntetés nyomásgya­korlásának eszközét használni kellett volna. Arra kértem dr. Márkus Imrét a VSZ elnökét, mondja el olvasóink­nak: mi volt a szakszervezeti álláspont kiindulópontja, s melyek a kedvező végkifejlet főbb elemei? — Abból a tényből kell kiindulni, hogy amíg növekednek a követelmények a munkavállalókkal szemben - mind a végzett munka mennyiségét és minősé­gét tekintve - addig a munkakörülmé­nyek nem javulnak, hanem romlanak. A reálkeresetek évek óta folyamatos csök­kenést mutatnak. Ezt az ellentmondást nem lehet egy csapásra, csak fokozato­san feloldani. Erre tettek kísérletet a vas­utas szakszervezetek 1995 decemberé­nek végén, amikor megkötötték a három­éves keretmegál­lapodást. Tudva azt, hogy ezzel saját mozgásterüket is korlá­tozzák, szűkítik.­­ Melyek voltak azok a megfontolá­sok, célok, amelyek az érdekvédőket ön­maguk mozgáskorlátozása ellenére is bi­zakodással töltötték el a keret megálla­podással kapcsolatban? — A mérlegelés tárgyát az adta, hogy melyik a kisebbik rossz? Az egyik variáció: bizonytalanságban lenni és évenként keményen harcolni - labilis munkáltatói pozíciók mellett - egy reál­keresetet szinten tartó, vagy azt növelő lehetőségért. A másik alternatíva pedig így szólt: a keretmegállapodásban kiköt­ni az alapvető feltételeket, amelyekben 1997-re minimálisan a reálkeresetek szintentartása, 1998-ra pedig azok növe­lése garantálható kollektív szerződés jel­legű egyezségben. A vasutasságot kép­viselő három reprezentatív szakszervezet (VSZ, MOSZ, VDSZSZ) a második vál­tozat mellett döntött. Tettük ezt azért, mert fontosabbnak tartottuk a munkavállalók biztos reálke­resetének szintentartását, mint a bizony­talan „talán többet is el tudunk érni” meg­közelítést. — Úgy tűnik, az élet igazolja a szak­­szervezet álláspontját. — A MÁV Rt. 1996-ban nagyon gyenge évet zárt. A deficit mértéke ke­ret­megállapodás nélkül nem tette volna lehetővé az inflációt követő bérfejlesz­tést sem. Továbbá a létszámleépítés mér­téke sem lett volna fenntartható a csök­kenő tendenciával. 1995 végén a Magya­rországon még egyedülálló hároméves megállapodás tehát kiállta az első törés­próbát, hiszen sztrájkfenyegetés nélkül, a korábbi nyilatkozatháborúk mellőzésé­vel sikerült létrehozni a megegyezést 1997-re. Nem az utcán dőltek el a dol­gok - sajtóhadjárattól kísérve -, hanem a tárgyaló­asztal mellett ütköztek az ér­vek az érdekek, és született meg a meg­állapodás. Ennek az egyezségnek van egy egyedi része, az inflációt követő rendszer megállapodásba foglalása. — Mit jelent ez kicsit konkrétabban ? — Azt, hogy 1997 első felének tény­leges béradatai és valóságos inflációja alapján határozzák meg a 18,3 százalé­kot meghaladó reálbér növelési mértéket. Abban az esetben, ha a 18,3 százalékos alapbéremelés ellenére a reálkeresetek csökkenek. — Miért éppen így állapodtak meg? — A hároméves keretmegállapodás két lehetőséget kínált: 1. Betartjuk a megállapodást, 2. Felmondjuk azt, és magasabb bért követelünk, s megpróbál­juk - esetleg - sztrájkkal kikényszeríte­ni. A vasút helyzete, a kormány és a MÁV Rt. viszonya sem engedte meg, de legfőképpen a vasutasság akarata és ér­deke elleni lépés lett volna a szerződés­­szegő magatartás. A biztos reálkereset szinten tartását a nagyon bizonytalan és esetleges reálkereset növekedésre senki nem akarta átváltani. Azért nem, mert az áldozatok és az eredmények - józan megítéléssel - erő­sen megkérdőjelezhetők lettek volna. — A megállapodásba azonban nem­csak a reálkereset szinten tartása fért be­le. — Igen, többlet eredményeink is szü­lettek. Ilyen a kiküldetési díj 145 forin­tos összege, amely július elsejétől egy­séges lesz. Továbbá 5 százalékos teljesít­ményjutalom fizetésére tett ígéretet a MÁV Rt. 1997 negyedik negyedévére, a teljesítménytől függően. Bevezetik a munkaidőcsökkentés intézményét július 1-től az arra indokolt munkakörökben. Ennek vizsgálata a félév során megtör­ténik, s folyamatosan lehetőség lesz rá. A három reprezentatív szakszervezet megegyezésének küszöbén lehetőség nyílik az Önkéntes Vasutas Egészségbiz­tosítási Pénztár működési garanciáira. Az élet- és balesetbiztosítás kiterjeszté­sének lehetőségét tovább vizsgálják a fe­lek. Január 1-jétől a MÁV Rt. átvállalta a MÁV alkalmazottak határátlépéséhez szükséges szolgálati úti okmányok meg­szerzésének költségeit. A VSZ kö­vetelésére a tárgyaló felek kinyilvánítot­ták, hogy érdekeltek az új bérrendszer­rel kapcsolatos tárgyalások mielőbbi megkezdésében. Kárpáti Sándor MÁV VASJÁRMŰ Járműjavító és Gyártó Kft. Szombathely, Szövő u. 85. TeL/Fax: (94) 313-313 Vasúti telefon: (07) 28-05,29-31 TtJV­A © BEfIT ISO 9002

Next