Magyar Vasutas, 1997 (41. évfolyam, 1-17. szám)
1997-01-01 / 1. szám
Ára: 28.- Ft XLI /1. A VASUTASOK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA 1997. JANUÁR A béralku megköttetett A VÉLEMÉNYSZONDA „IGENT” MUTAT Sztrájk nélkül született egyezség a MÁV Rt. és a szakszervezetek között a személyi alapbérek, a teljesítmény, illetve vasutasnapi jutalmak, a napi díj, a biztosítások, s nem utolsósorban a foglalkoztatási helyzet ez évi alakulásáról, továbbá a reálkeresetek szintentartásának módjáról. Mint általában minden egyezmény, ez a dokumentum is kompromisszumok árán jöhetett létre. Ennek megfelelően a tagság körében való fogadtatása sokszínűséget tükröz. Az egyéni és kollektív vélekedésekből azonban következtetni lehet arra, hogy a közmegítélés szerint a szakszervezetek milyen színvonalon képesek ellátni felvállalt kötelezettségeiket. (Szombathelyi riporterünk írása a 2. oldalon olvasható.) Találgatásokra ad okot a lakásprivatizáció POKOLIAN GYORS AZ ÉRTÉKBECSLŐ A MÁV Rt. 1997-ben folytatja a tulajdonába tartozó bérlakások eladását, csakhogy az eddigieknél gyorsabb tempóban. Az idén kerítenek sort a Budapesti Üzletigazgatóság területén lévő épületekre. Az értékbecslésre és az értékesítésre külső cégek számára írtak ki pályázatot. Az utóbbi tevékenységet a Limes Rt., a Főber Rt., valamint a Belvárosi Irodaház Kft. nyerte el, a nyolc pályázó közül. A győztes ajánlatok között a (pályázati jegyzőkönyv tanúsítja, több mint kétszeres különbségek is okot adnak találgatásokra. Hármójuk közül a legdrágább bonyolítási költséggel a Limes Rt. kínálta meg az üzletigazgatóságot, ennek ellenére a megbízások harmada az övé. Szabó István a Budapesti Üzletigazgatóság ingatlanhasznosítási osztályvezetője. Az adatokat tőle kértük. 3944 lakás tartozik hozzájuk, amelyből 1496 szolgálati, 2448 vállalati bérlakás. Az üzletigazgatóság az értékesítéssel egy kissé lemaradt a vidékhez képest, de az idén minden remény megvan arra, hogy a folyamat felgyorsuljon. Az első ütembe a lakótelepek esnek, mivel itt az ügykezelés egyszerre történhet, minden lakóval egyidőben tárgyalhatnak. Feltétele a privatizációnak, hogy az egy tömbben élők 51 százaléka nyilatkozzon pozitívan, 90 napon belül. Aki nem akar vevő lenni, annak a lakását - egy év türelmi idő után - lakottan ajánlják fel másnak megvételre. Az ingatlanok felbecsülésére és értékesítésére önálló vállalkozások kapnak megbízást. Az osztályvezető szerint, amennyiben az eddigi gyakorlat érvényesül, úgy a felkínált vételár, a forgalmi érték 15- 35 százalékának felel majd meg. A vásárló a nyilatkozatot követően, a megállapított ár után köteles befizetni 10 százalék előleget, majd a fennmaradt összeget részletekben fizeti, 5 százalékos kamattal. Másik lehetőség, hogy a tartozást a lakó egyösszegben egyenlíti ki. Ekkor a MÁV Rt. az előleg befizetése után, a fennmaradt összegnek a 40 százalékát elengedi. Harmadik variációt is kidolgozott a vasút vezetősége, amely szerint a megállapított vételár 20 százalékát fizeti be előlegként a vevő, akkor a fennmaradt összegnek a 40 százalékát elengedik, és az így megmaradt tartozást lehet részletekben, évi 5 százalékos kamattal, 25 év alatt kiegyenlíteni. (Folytatás a 4. oldalon...) MINDENKIHEZ! Minden voks egy győzelem A Magyar Vasutas hasábjain korábban tájékoztattuk olvasóinkat arról, hogy a Magyar Államvasutak Részvénytársaság Felügyelő Bizottsága dolgozói képviselőinek mandátuma 1996. májusában megszűnt. A Vasutasok Szakszervezete jóval a határidő lejárta előtt sürgette a választások kiírását. A választási szabályzat módosítása körül kialakult jogbizonytalanság miatt azonban 1996-ban a tulajdonos nem intézkedett a választások lebonyolításáról. Megegyezés hiányában a tulajdonosi jogokat gyakorló miniszter végül - a három évvel korábbi választási szabályzat alapján - 1997. február 10-11. és 12-re tűzte ki a felügyelő bizottsági választásokat. A választások lebonyolításának részleteiről a MÁV-nál 1997. január 16-án meglakult öt fős választási bizottság határoz. A bizottságban a Vasutasok Szakszervezetét Győri István szervezetpolitikai alelnök képviseli. A felügyelő bizottsági választások feltételeit, a törvény szerint, a szolgálati helyeken a munkáltató köteles biztosítani. Jelölteket a reprezentatív szakszervezetek és a dolgozók állíthatnak a választási szabályzatban meghatározott szabályok betartásával. A Vasutasok Szakszervezete illetékes testülete a választási szabályzat megjelenését követően döntött arról, hogy mindhárom felügyelő bizottsági helyre, és a póttag helyére is állít jelölteket. A VSZ önálló listáját dr. Márkus Imre, a VSZ elnöke vezeti. Második helyen a pályavasút részéről Szöllősi István, a Kiskunhalasi Pályagazdálkodási főnökség vezetője, a harmadik helyen dr. Péter Mihály, a VSZ alelnöke - aki egyben a MÁV Rt. Központi Üzemi Tanácsának elnöke is a póttag helyére pedig dr. Bíró Tibor, a VSZ érdekvédelmi alelnöke vállalta a jelölést. A választás további részleteiről a választási bizottság döntései alapján a VSZ az alapszervezetein keresztül nyújt tájékoztatást. KOLLÉGÁK! Szakszervezetink felkéri a szavazásra jogosult visiutasok tízezreit, hogy vegyenek részt a választásokon. Egyrészt azért, mert a MÁV Rt.-nél 1997. február 10-e és 12-e között voksaikkal bejuttatott képviselőik által állandóan ellenőrizhetik a vasúttársaság tevékenységét, másrészt a magas részvételi arány tovább öregbíti a vasutasok több mint száz éves összefogását. A pályaudvar ma is hiállék Vége van a vasúti rendészek országos méretű „továbbképző tanfolyamának” és csak bizonyítványosztáskor derült ki, hogy alacsonyabb fokozatú és kevesebbet ér, mint ami már megvolt. Sőt! Sokan még meg sem kaptak eme „oklevelet”, mert a vasút még anyagilag nem rendezte teljes egészében a felmerülő költségeket a rendőrséggel. Mire volt jó az úgynevezett „továbbképzés”? Ilyen sok a pénze a MÁV-nak? Horribilis összeget képes kidobni teljesen fölöslegesen. Hiszen ha van egy magasabb képesítés, mire jó az alacsonyabb? Az időközben Vasútőr Kft.-vé alakult „továbbképzett” rendészetek munkájára igényt tart-e a vasút, mert ennek ellenkezőjét is rebesgetik. Mi lesz a továbbiakban: Hogyan tovább? Ezt még a legbölcsebb hindu sem tudja! Beköszöntött az igazi tél, a hideg. A rendkívüli időjárás miatt a pályaudvarokat, vasúti területeket elözönlő hajléktalanok (csövesek) utolsó napjaiban a Magyar Rádió riportere megkeresett és megkért, hogy mint ügyeletes tiszt mondjam el véleményemet. Ecseteltem a szomorú helyzetet. A részmegállapodások nagyon kevés eredménnyel jártak. Mit tehet a MÁV, hiszen csak Budapesten 20 ezer hajléktalan él, szállás csak 5000. Ez a kérdés. Válaszom a következő. A probléma megoldása nem a MÁV feladata, az önkormányzatoké, a kormányé és ezen belül a Népjóléti Minisztériumé! Humánusak már voltunk. Nem kérjük, hogy újra „csatatér” és szemétdomb legyen a pályaudvar. Martin Miklós főbizalmi, Nyugati pu. Tartalomból: Hogyan lépegessünk az alapbérekkel 2 Hej, pedig üresen, vagy félig rakottan 3 Beszélgetés Sípos Istvánnal 3 A megalázó fizettség 5 Kezet fogni sztrájkfenyegetés nélkül DR. MÁRKUS IMRE AZ EGYEZSÉG HÁTTERÉRŐL, ÖSSZEFÜGGÉSEIRŐL A közvélemény kellemes meglepetéssel, megkönnyebbüléssel nyugtázta a - sajtóközleményekből már ismert - korábbi hírt, hogy a múlt év utolsó napjaiban folytatott bértárgyalások eredményesen értek véget. Anélkül, hogy a munkabeszüntetés nyomásgyakorlásának eszközét használni kellett volna. Arra kértem dr. Márkus Imrét a VSZ elnökét, mondja el olvasóinknak: mi volt a szakszervezeti álláspont kiindulópontja, s melyek a kedvező végkifejlet főbb elemei? — Abból a tényből kell kiindulni, hogy amíg növekednek a követelmények a munkavállalókkal szemben - mind a végzett munka mennyiségét és minőségét tekintve - addig a munkakörülmények nem javulnak, hanem romlanak. A reálkeresetek évek óta folyamatos csökkenést mutatnak. Ezt az ellentmondást nem lehet egy csapásra, csak fokozatosan feloldani. Erre tettek kísérletet a vasutas szakszervezetek 1995 decemberének végén, amikor megkötötték a hároméves keretmegállapodást. Tudva azt, hogy ezzel saját mozgásterüket is korlátozzák, szűkítik. Melyek voltak azok a megfontolások, célok, amelyek az érdekvédőket önmaguk mozgáskorlátozása ellenére is bizakodással töltötték el a keret megállapodással kapcsolatban? — A mérlegelés tárgyát az adta, hogy melyik a kisebbik rossz? Az egyik variáció: bizonytalanságban lenni és évenként keményen harcolni - labilis munkáltatói pozíciók mellett - egy reálkeresetet szinten tartó, vagy azt növelő lehetőségért. A másik alternatíva pedig így szólt: a keretmegállapodásban kikötni az alapvető feltételeket, amelyekben 1997-re minimálisan a reálkeresetek szintentartása, 1998-ra pedig azok növelése garantálható kollektív szerződés jellegű egyezségben. A vasutasságot képviselő három reprezentatív szakszervezet (VSZ, MOSZ, VDSZSZ) a második változat mellett döntött. Tettük ezt azért, mert fontosabbnak tartottuk a munkavállalók biztos reálkeresetének szintentartását, mint a bizonytalan „talán többet is el tudunk érni” megközelítést. — Úgy tűnik, az élet igazolja a szakszervezet álláspontját. — A MÁV Rt. 1996-ban nagyon gyenge évet zárt. A deficit mértéke keretmegállapodás nélkül nem tette volna lehetővé az inflációt követő bérfejlesztést sem. Továbbá a létszámleépítés mértéke sem lett volna fenntartható a csökkenő tendenciával. 1995 végén a Magyarországon még egyedülálló hároméves megállapodás tehát kiállta az első töréspróbát, hiszen sztrájkfenyegetés nélkül, a korábbi nyilatkozatháborúk mellőzésével sikerült létrehozni a megegyezést 1997-re. Nem az utcán dőltek el a dolgok - sajtóhadjárattól kísérve -, hanem a tárgyalóasztal mellett ütköztek az érvek az érdekek, és született meg a megállapodás. Ennek az egyezségnek van egy egyedi része, az inflációt követő rendszer megállapodásba foglalása. — Mit jelent ez kicsit konkrétabban ? — Azt, hogy 1997 első felének tényleges béradatai és valóságos inflációja alapján határozzák meg a 18,3 százalékot meghaladó reálbér növelési mértéket. Abban az esetben, ha a 18,3 százalékos alapbéremelés ellenére a reálkeresetek csökkenek. — Miért éppen így állapodtak meg? — A hároméves keretmegállapodás két lehetőséget kínált: 1. Betartjuk a megállapodást, 2. Felmondjuk azt, és magasabb bért követelünk, s megpróbáljuk - esetleg - sztrájkkal kikényszeríteni. A vasút helyzete, a kormány és a MÁV Rt. viszonya sem engedte meg, de legfőképpen a vasutasság akarata és érdeke elleni lépés lett volna a szerződésszegő magatartás. A biztos reálkereset szinten tartását a nagyon bizonytalan és esetleges reálkereset növekedésre senki nem akarta átváltani. Azért nem, mert az áldozatok és az eredmények - józan megítéléssel - erősen megkérdőjelezhetők lettek volna. — A megállapodásba azonban nemcsak a reálkereset szinten tartása fért bele. — Igen, többlet eredményeink is születtek. Ilyen a kiküldetési díj 145 forintos összege, amely július elsejétől egységes lesz. Továbbá 5 százalékos teljesítményjutalom fizetésére tett ígéretet a MÁV Rt. 1997 negyedik negyedévére, a teljesítménytől függően. Bevezetik a munkaidőcsökkentés intézményét július 1-től az arra indokolt munkakörökben. Ennek vizsgálata a félév során megtörténik, s folyamatosan lehetőség lesz rá. A három reprezentatív szakszervezet megegyezésének küszöbén lehetőség nyílik az Önkéntes Vasutas Egészségbiztosítási Pénztár működési garanciáira. Az élet- és balesetbiztosítás kiterjesztésének lehetőségét tovább vizsgálják a felek. Január 1-jétől a MÁV Rt. átvállalta a MÁV alkalmazottak határátlépéséhez szükséges szolgálati úti okmányok megszerzésének költségeit. A VSZ követelésére a tárgyaló felek kinyilvánították, hogy érdekeltek az új bérrendszerrel kapcsolatos tárgyalások mielőbbi megkezdésében. Kárpáti Sándor MÁV VASJÁRMŰ Járműjavító és Gyártó Kft. Szombathely, Szövő u. 85. TeL/Fax: (94) 313-313 Vasúti telefon: (07) 28-05,29-31 TtJVA © BEfIT ISO 9002