Magyar Vasutas, 1998 (42. évfolyam, 1-13. szám)

1998-01-01 / 1-2. szám

"Talán mégsem jól döntöttem?" A január 13-i debreceni titkárválasztási küzde­lem egy pillanata. Összeállításunkat lásd a 8-9-10. oldalon. Fotó: Kellermann Az időtálló nyugdíjért TÖMEGESEN ÉRDEKLŐDNEK Az elmúlt esztendő utolsó eseményét immár történelemként jegy­ezték fel a Vasutas Önkéntes Kölcsönös Kiegészítő Nyugdíjpénztárnál. A szer­vezet 1997. december 16-án, kedden délelőtt tar­totta harmadik rendkívüli küldöttközgyűlését a MÁV Rt. Bevételellenőrzési Igazgatóság konfe­renciatermében, amelyen 82-en jelentek meg, így a fórum határozatképes volt. Dr. Kurucsai László, a Vasutas Önkéntes Kölcsönös Kiegészítő, Nyugdíjpénztár elnöke röviden értékelte az 1997. áprilisa óta eltelt idő­szakot. Növekedett a tagság létszáma. 1997. de­cember közepéig 19241-en kérték felvételüket a szervezetbe. A napi 100-200 kérelem feldolgo­zása a számítógépes rendszer ellenére is csak las­san halad. A nyugdíjpénztár vagyona időközben megduplázódott, elérte a 361 millió forintot, az 1997-es év végére pedig tovább emelkedett 800 millió forintig. A decemberi tagdíjbevétel mint­egy 100 millió forint volt. A nyugdíjpénztár a befolyt összegek 93%-át állampapírokba, a maradék 7%-ot pedig a MATÁV, MOL, OTP és TVK részvényekbe fek­teti. Dr. Kurucsai László szerint a siker kulcsa az, hogy a nyugdíjpénztár befektetéspolitikája stabil és kiegyensúlyozott. A siker ellenére a szervezet mégis óvatos. A vagyongyarapodás érdekében a legszükségesebb kiadásokra fordított pénzössze­geken kívül minden fillért befektetnek. Talán az sem a véletlen műve, hogy egy tavalyi objektív felmérés szerint a Vasutas Önkéntes Kölcsönös Kiegészítő Nyugdíjpénztár egy főre jutó egy havi költsége a legalacsonyabb az összes hasonló in­tézmény közül, mindössze 90 forint. Az elnöki beszámoló után a megjelentek megtudhatták, hogy miért is van magánnyugdíjpénztárra szük­ség. A társadalombiztosítási­ nyugdíjrendszerre épülő magánnyugdíjpénztárnak a pályakezdők éppúgy tagjai lehetnek, mint a régebben munkát vállalók. A megalakításával az is megvalósulhat, hogy a MÁV-on belül dolgozók egy helyen és egy időben intézzék dolgaikat. A magánnyugdíj­pénztárat később nyitottá kívánják tenni a lakos­ság számára is. Szerencsére, úgy Sipos István, a MÁV Rt. vezérigazgatója, mint Berényi János, a GySEV Rt. elnök-vezérigazgatója erkölcsileg és anyagilag is támogatja az intézmény létrehozását. Miután az alapítási oklevelet várhatóan az idén, január végén megkapják a Vasutas Önkéntes Köl­csönös Kiegészítő Nyugdíjpénztár igazgatóságá­nak tagjai, így április elsejétől már működhetne az új vasutas magánnyugdíjpénztár. A rendkívüli küldöttközgyűlés végül egy­hangúlag, ellenszavazat és tartózkodás nélkül elfogadta a magánnyugdíjpénztár létrehozását, az ezzel kapcsolatos alapszabály-módosítást és az új szervezet működési költségtervezetét. A rendezvényen felszólaló dr. Márkus Imre, a VSz elnöke biztosította a rendkívüli küldött­­közgyűlésen megjelenteket arról, hogy a VSz er­kölcsileg, valamint a lehetőségeihez mérten anyagilag is támogatni fogja az új intézményt. Megjegyezzük: az Állami Pénztárfelügyelet 1998. január 23-án a Vasutas Magánnyugdíjpénz­tár működtetésére szóló engedélyt megadta. Berta Sándor Egy szavazaton múlt Debrecenben Létszámára nézve szinte hiánytalanul si­került megtartani Debrecenben a titkárválasz­tó küldöttértekezletet 1997. december 13-án a Nagyállomás nagyoktató termében, így hát könnyű volt megállapítani a határozatképes­séget Bánszegi Józsefnek, aki levezető­­ elnöki posztján végig nagy tapasztalattal "kormá­nyozott." Előbb Eszenyi László, a területi bizottság leköszönő titkára számolt be négy évi munká­jukról. Ismertette a­­­középszerű" működését. Beszédében kiemelte, hogy testületeik tevé­kenységére a rendszeresség volt a jellemző, ha­bár több esetben is előfordult, hogy maga az értekezlet nem volt határozatképes.­­"Ott volt eredményes a határozathozatali munka, ahol az előkészítés, a tájékoztatás megfelelő módon megtörtént. Ezen a téren volt egy-két esetben hiányosság, de az évek folyamán ez kevésbé fordult elő". Érdekvédelmükről Eszenyi László azt találta jónak, elfogadhatónak, hogy az eltelt négy évben minden alapszervezet tájékoztatta őket. Eredmény­ként értékelte, hogy a VSz szervezeti testületi átala­kulása folyamán partnerként számíthattak a MÁV Rt. különböző szintű vezetőségébe. Pénzügyi gazdálkodásukat pozitívnak ítélte meg. Tartozásukat a VSz központjával sikerült rendezniük, s így nem rendült meg pénzügyi helyzetük. Van saját számítógépük, fénymáso­lójuk, telefonközpontjuk, hűtőszekrényük. Jog­segélyszolgálatukat - bár ez nagy tétel volt - fi­nanszírozták. Az információs és tájékoztatási munkának is szánt néhány gondolatot Eszenyi László. Csak dicsérni tudta, hogy az új információs rendben, mely technikai fejlesztéssel párosult, lehetőség van a visszakérdezésre. Az alapszervezeteket segítve, irányítva, ellenőrizve mindegyiknél jártak "hivatalból", így aztán a hallgatóság érdeklődéssel vár­ta, hogy a kirívó taglétszámesést vajon mi a csu­da okozta. Ám csak azt tudhatták meg, hogy "nagyban befolyásolta a vasutas munkavállalók létszámának csökkenése". Az oktatás, képzés ér­tékelése jórészt abban merült ki, hogy 34-en vet­tek részt benne. Az üzemi tanácsi és felügyelő­bizottsági választások 1995. évi eredményét százalékokban kifejezve is tudatta a beszámoló titkár. A kapcsolatrendszert a területi és intéző­­bizottságok között példaértékűnek vélte. Majd néhány javaslatot terjesztett be Eszenyi László, amely a jövőben fejlesztheti a tagság akaratának érvényesítését. A beszámolót Győri István alelnök kritiká­ja követte. - Kár, - mondta,­­ hogy a beszámoló konk­rétan nem mutatta be a szervezeti változásokat, a szervezetpolitikai kérdésekben sem mélyedt el, fölismer ugyan bizonyos problémákat, de nem elemzi. Nem derül ki, hogy a testületben mi változott meg, hogy igazából négy év óta mi történt. A beszámolóból egész egyszerűen hiány­zanak az alapszervezeti választások, az új szer­vezetek születési adatai, s egyáltalán nem tud­tuk meg, hogy a debreceni területi bizottság 2 ezer tagja hogyan került ki innen. A 12,5%-os szervezettség romlást nem lehet megindokolni a vasutasság létszámának leépülésével. Ebben a beszámolóban­­ fogalmazott Győri István alól­(Folytatás a 8. oldalon...) A tartalomból: Sorról sorra a szilveszteri 14 pontról 2 Beszélgetés Szekeres Imrével 3 Vasutas Magánnyugdíj­­pénztár 4 "A varjú vedlik?" 6 Sebesség mint aduász 7 Beszámoltak, megvitatták, választottak 8-9-10 Sztrájkhelyzet volt... 11-12-13 Tűzből kapart gesztenye Az 1997-es év vége az előzőekhez hasonlóan mozgalmas volt az 1998. évi foglalkoztatásról és bérmegállapodás­ról folytatott tárgyalások miatt. Ha ne­hezen is, de megszülettek a megállapo­dások. A VSz tisztségviselői december 31 -én is szolgáltak és eljuttatták a meg­állapodásokat valamint az "infót” a szol­gálati helyekre, hogy tagságunk nyu­­godtabban köszönthesse az új évet. Köszönet helytállásukért! A tárgyalások fáradalmait kipihen­ve fő feladatuk az előző év végi esemé­nyek higgadt értékelése annak érdeké­ben, hogy az 1998. év végi tárgyalá­sokra a tapasztalatok leszűrésével tud­jon a VSz felkészülni. Célunk, hogy a megállapodások karácsony előtt szüles­senek meg. Nem mehetünk el szó nélkül a VSz sztrájkfelhívását minősítő társszakszer­vezeti vezetői vélemények mellett. Mindig azt vallottuk, hogy jogerős dön­tésig nem kommentálunk dolgokat még akkor sem, ha azok a munkáltató ellen irányulnak. Hátha még befele, a szak­­szervezet irányába. A kollégák ismerik a helyzetet tud­ják, hogy a megállapodások hatálya alatt kicsi a mozgástér, nem egyszerű sztrájkot hirdetni, mert nagyobb a koc­kázat. Node, ha nincs precedens, nincs a bírói gyakorlatban eligazítás, akkor is tennünk kell a dolgunkat. Nem vár­hatunk másokra,­­ azaz a VSz nem várt másokra, míg ők várakoztak. Szomo­rú, hogy a MÁV Rt. bíróságra beadott kérelme, a VSz ellenkérelme és a bíró­ság határozatának ismerete nélkül ítél­keztek is a kollégák! A jogszerűség, ill. jogellenesség kérdése a bíróságon a fellebbezés folytán eldől. A tapasztalat viszont megvan. Gyenge a belső szolidaritás a vasuta­sok érdekében! Á, de nem is jól mon­dom! Egyesek szántára más fontos kér­dések megelőzik az összefogás fontos­ságát. Mire gondolok ? Hát a politikai ambíciókra! Pl. hátha felkérnek ország­­gyűlési képviselőnek, vagy a Liga és az Autonóm Szakszervezeti Szövetség egyesülése fontosabb mint a vasutasok érdeke, persze a Liga vezérkara számá­ra jó előre félve az 1998. évi üzemi ta­nácsi választások eredményétől. Meg hát savanyú a szőlő. Mennyivel köny­­nyebb megenni a mások által a fűzből kikapart gesztenyét, ha az a héjától is meg van tisztítva. Az elgondolkodtató, fenti "maga­sabb érdekek" mellett vannak azért po­zitív kicsengések is. A MÁV Rt-nél nemcsak szólamok az EU-hoz való csatlakozás kérdései. A munkaidő­csökkentés az országban példaértékű kell, hogy legyen más szakszervezetek, de még a jogalkotók számára is. Az el­sősorban a munkavállalók munkahely­ének megőrzését szolgáló, de az EU- hoz való csatlakozás feltételeinek meg­teremtését is elősegítő "Képzési Alap" is új elem és tartós "jogintézmény" kell, hogy legyen a MÁV Rt-nél és a gazda­sági társaságoknál. A VSz fontos lépésnek tartja, hogy a Vasutasnapra az alapbér 6%-át, míg december 10-én, az átlagbér (vasutas­napi jutalom nélkül) 1%-át fizeti ki a munkáltató a vasutasoknak. Persze nem mondtunk le arról a célról, hogy a mun­kavállalók vasutasnapra is és december 10-én is egy-egy havi fizetést kapjanak. A munkáltató ismeri szándékunkat. Fel­tételezzük, hogy a MÁV Rt-nél műkö­dő szakszervezetekkel együtt tudunk fellépni - több más, a közjót szolgáló követelés mellett - ennek a követelés­nek a teljesüléséért. " Rendőrrel fenyegetőzött? A FŐNÖK MEGTILTOTTA A SZTRÁJKSZERVEZÉST A Vasutasok Szakszervezete sztrájkfelhívását követően december 12-én megalakult Hatvan csomóponton a sztrájkbizottság, amelyet bejelen­tettek Mezei Mátyás csomóponti főnöknek. A probléma vasárnap reggel kezdődött, amikor az egyébként szabadságon lévő főnök megjelent a munkahelyén és megtiltotta a sztrájk szervezését. Furcsa párbeszéd alakult ki a szakszervezeti tiszt­ségviselők és Mezei Mátyás között, amelynek során Meleg Jánost, a Regionális Szakszervezeti Bizottság titkárát rendőrséggel fenyegette meg. December 14-én reggel 6.45-kor Meleg Já­nos, a sztrájkbizottság vezetője megjelent a fel­olvasó helyiségben, ahol az állomásfőnök-he­­lyettes, a két ügyeletes tiszt, valamint a szolgá­latba lépő dolgozók tartózkodtak. Ekkor érkezett az irodába Mezei Mátyás, csomóponti főnök, aki­vel közölte a helyettes főnök, hogy az eligazítást megtartotta. A főnök emelt hangon megjegyezte: "Remélem, hogy Meleg János az eligazításon nem vett részt, mert a forgalmi irodában nem tű­rök meg semmiféle sztrájkról szóló ismertetőt, illetve a sztrájk melletti agitációt." Ezt követően felrendelte irodájába a he­lyettes főnököt és a két ügyeletes tisztet. Meleg János és Lőrinc István a sztrájkbizottság tagjai kérték a főnököt, hogy konzultáljanak a kérdés­ről, de "erre nincs időm" volt a válasz. Később Meleg János telefonon kért magyarázatot, de Mezei továbbra is fenntartotta sztrájkellenessé­­gét, sőt közölte: Ha kell, a sztrájkbizottság ve­zetőjét rendőrrel távolíttatja el a forgalmi irodá­ból. Majd hozzátette:­­ "A dolgozókat szabad­idejükben agitálja a szakszervezet." Egy magát megnevezni nem kívánó hatva­ni dolgozó annyit mond az ügyről: a csomóponti főnök megtiltotta a sztrájkot szervezőknek, hogy jelenlétükkel zavarják a munkát. A szolgálatban lévő dolgozókat utasította: idegeneket ne enged­jenek be a szolgálati helyiségbe. . Mezei Mátyás, Hatvan csomóponti főnöke lapunknak elmondta: nem felel meg a valóság­nak azon állítás, hogy ő rendőrséggel fenyeget­te a szakszervezeti tisztségviselőt. Csak a szol­gálati helyiségből tiltotta ki, mivel illetéktele­nül zavarta a szakmai munkát. Egyébiránt ő soha nem,volt szakszervezet-ellenes, minden olyan demokráciát támogatott, amely a vasútért volt. Kijelentette: tizenkét éve főnök Hatvanban, ő építette át az állomást és teremtett egy balkáni pályaudvarból európai szintű szolgálati helyet.­­"Nálunk szolgálati fegyelem van és nem enged­hetjük meg a lazítást, hiszen két éve még kisebb baleset sem volt az állomáson." - fejezte be mondanivalóját a csomóponti főnök, T.P. ISO 9002 MÁV VASJÁRMŰ Járműjavító és Gyártó Kft. DMN-EN 729-2 szerinti "Európai hegesztő üzem" A 125 éves üzem • 125 év a vasút szolgálatában • 125 éve a vasútért

Next