Magyar Vasutas, 1999 (43. évfolyam, 1-17. szám)
1999-01-01 / 1. szám
2 Az MSzOSz és az idő próbája VÁLOGATÁS A IV. KONGRESSZUS BESZÉDEIBŐL Európába nem szolgaként akarunk megérkezni TÖMÖR KIVONATOK DR. MÁRKUS IMRE BESZÉDÉBŐL! 1998. december 18-19-én tartotta negyedik kongresszusát az MSZOSZ. A kétnapos rendezvény első napján felszólalt dr. Márkus Imre, a VSZ elnöke is. Az ott elhangzott beszédéből idézzük fel a legfontosabb gondolatokat! Tisztelt Kongresszus! Négy év mérlege, tükre van előttünk. Akkor ülésezik a kongresszusunk, amikor az MSZOSZ-hez tartozó ágazati szakszervezetek megvonták a saját mérlegeiket, s megválasztották az új, vagy megerősítették a régi tisztségviselőiket. Mi történt velünk az elmúlt négy évben? Erősödtünk? Gyengültünk? Egy biztos: tapasztaltunk, 1990 és 1994 között egy jobboldali, 1994 után pedig egy baloldali hatalmat. A tapasztalat lényege, hogy mind a két hatalom a kapitalizálódó Magyarországon gyakorolta a nép által megengedett jogokat! Vajon mind a két kormányzati ciklus alatt ezt akartuk? Így akartuk? A pénztőke diktált, vagy a pénztőke diktált? Hol voltunk mi? A hatalom az hatalom volt mindvégig. Ám a munkavállalói érdekképviseleteknek akkor is megvoltak a sebeik. A kérdés az, hogy csak a pénztőke, a nemzetközivé váló pénztőke fog beleszólni a jövőképünkbe, vagy mi is bele akarunk? Nem könnyű kérdések ezek, kollégáim! Pártkapcsolatok ügye, avagy az MSZOSZ és az MSZP viszonya Feltesszük a kérdést: milyen volt az "együttélés" akkor, amikor a szocialisták hatalmon voltak? S vajon, milyen lenne most, miután már tudjuk, hogy nem ők vannak hatalmon? Mi lett volna, ha keményebbek vagyunk és létrejön egy társadalmi-gazdasági megállapodás? Vajon akkor is ennyi lett volna a szenvedés, a kínlódás? Mit ér ez a kapcsolat most, hogy ellenzéki párt lett az MSZP? Mit érhetett volna ez a kapcsolat, ha akkor, anno, nem a presztízs, nem a mások, vagy az egyének érdekének az előtérbe helyezése, hanem a közérdek, egy baloldali érdek jelenik meg a kormányzati hatalom mögött? Meg kell mondanunk, hogy mi az, amin változtatnunk kell, még akkor is, ha most úgy látjuk, hogy van, amin nem tudunk. Egy apró, hangulatjavító megjegyzést hadd tegyek: azt gondolom, hogy a baloldalon elhelyezkedő pártok közt a távolság nem olyan nagy, mint amilyen messze most ülnek egymástól! Nem kell szégyenkeznünk akkor, kollégáim, amikor a jobboldalon a szélsőjobbnak nincs határa? Akkor a baloldalon mi van? Hát miért nem kezdünk meg egymás mellé fölzárkózni, miért azokat a momentumokat keressük, amelyek szétválasztanak? Miért nem azokat, amelyek összekötnek! Miért nem lehet lemondani egyéni presztízsekről, miért nem lehet közelebb kerülni egymáshoz? Vajon, csak a jobboldalnak kell polarizálódnia? Nehogy azt higgyük kollégáim, hogy erre a pártoknak kell választ adni. Nekünk, munkavállalóknak, munkavállalói képviselőknek. Azért, mert felelősséggel tartozunk az általunk képviselt dolgozókért, munkásokért. Egységesíteni kell a fellépést, világosan kell meghatározni a célokat. Nem sokat markolva, keveset fogva, hanem keveset, de azt jól megfogva kell előrelépnünk! Rendeznünk kell az eszközeinket és a módszereket. Világossá kell tenni, hogy a tárgyalásokkal milyen célok érhetők el és mihez kell már a nyomásgyakorlás eszköze! Összefogás, egységes, világos, félreérthetetlen baloldali fellépés kell, ha Európába polgárként és nem szolgaként akarunk megérkezni. Erősítenünk kell a szakszervezetünkben a belső kutatásokat. Igényünk kell, hogy legyen arra, hogy megkérdezzük a tagságunkat, a szakszervezeteket, a kívülről, vagy belülről figyelő politológusokat, hogy mit szólnak a munkánkhoz? Szembe kell néznünk azzal a ténnyel, ami Európában is egyre jellemzőbb, hogy a szakszervezeti mozgalom leértékelődőben van, térvesztése egyre jobban megmutatkozik, és nem igaz, hogy Magyarországon ezt az utat kell követni! Megvan ugyanis a magyar népben az az összefogás, ami változtathat ezen az irányon. Nélkülünk nem olyan lesz az Európa-ház, mint amilyennek sokan megálmodták! Azt gondolom kollégák, szólnunk kell arról is, mintegy tükröt tartva önmagunknak, hogy ágazataink mit produkáltak az elmúlt négy évben. A vasutasok nevében azt mondhatom el, hogy - az előző kongresszushoz képest - jelentősen javítottunk a sztrájkképességünkön. Külön, önállóan, az MSZOSZ-hez tartozó Vasutasok Szakszervezete bizony rákényszerült arra, hogy amennyiben szükséges, képes legyen a nyomásgyakorlásra is, ha az általa képviselt munkavállalók céljait el akarja érni. A munkásember és a jogbiztonság i bizalmat kell erősítenünk, erre az üzemi tanácsi választások rámutattak, hiszen a Vasutasok Szakszervezetének jelöltjeire több szavazatot adtak le a vasúton, mint ahány szakszervezeti tagunk van! Azt gondolom, hogy ez a bizalom kötelez bennünket. Meg kell szüntetnünk a félelmet a munkahelyeken, ott kell lennünk a mikrostruktúrákban, de ott kell lennünk az egyéni munkaadóknál is, mert nemcsak az 1200, az 1800 és az 50.000 dolgozót foglalkoztató munkaadóknál kell érdemben képviselnünk a munkavállalókat! Kollektív szerződésre és jogbiztonságra van szüksége a munkásembernek. Választás előtt állunk! Egyedül rajtunk múlik, hogy csendben, szolga módon tűrünk, vagy összefogunk és beleszólunk sorsunk alakulásába! Kollégáim! Sokkal tudatosabb szakszervezeti munkára van szükség! Az MSZOSZ akkor végez az eddiginél tudatosabb szakszervezeti munkát, ha annak eredménye az ágazatokon belül, a szakszervezeti bizottságokban és a főbizalmi csoportokban is megjelenik majd. Ha a munkahelyeken, ahol az emberek egymásra utaltan, nap, mint nap, izzadtságosan keresik a kenyerüket, ha ott nincs meg azösszetartó kapocs, akkor kifele és fölfele egyaránt csak gyengülhet a szervezet. Amikor Európáról beszélünk, akkor makroszinten érdeminek kell lenni az érdekegyeztetésnek, és európai ember módjára kell kezelni ügyeinket. Európához azonban európai munka és európai bér is jár! Elszántság, kedv, emberközpontúság MOZAIKTABLÓ AZ MSZOSZ IV. KONGRESSZUSÁRÓL Dióhéjban. A magyar szakszervezetek 100 év alatti legfőbb erőforrása: szervezettség, összefogás, szolidaritás. (Lux Judit) A globális világgazdaság kiépítése mellett szükséges létrehozni a szakszervezetek globális intézményeit, nehogy a munkavállalók védtelenül maradjanak. (Eddy Laurissen) Időnként a munkavállalók, a nyugdíjasok és érdekképviseleteik tesztelése zajlik - finoman szólva. Durvábban fogalmazva pedig nyílt provokálása. (Sándor László) A most elfogadott költségvetés növeli az esélyegyenlőséget. (Kovács László) Vélemények. Az elmúlt tíz évben a szakszervezetek úgy rivalizáltak egymással, hogy gyakran nem vették figyelembe tagjaik érdekeit és személyes presztízsokok miatt tevékenykedtek. Ez gátja volt az érdekvédelemnek. (Kuti László) Molnár György, a Vasutasok Szakszervezetének küldötte idézte a programból a következőket: "Elvárjuk a kormánytól, hogy tegyen eleget az ENSZ felhívásának, és 1999-ben ünnepeljük meg az idősek napját." A nyugdíjas érdekvédő véleménye szerint azonban nem is annyira az ünneplésen van a hangsúly, hanem azon, hogy a kormány tegyen konkrét intézkedéseket az idős emberek életkörülményeinek javítására. Kommentárok. Jean Lapayre, az Európai Szakszervezeti Szövetség főtitkár-helyettese arra figyelmeztetett, hogy az Európai Unióba felvételüket váró országok kormányai kezeljék partnerként az érdekvédelmi szervezeteket, hiszen a demokrácia alappillére a szolidaritás. Hallja, miniszterelnök úr?! Göncz Árpád köztársasági elnök írta a kongresszus küldötteinek írt üdvözletében: A szakszervezet "legyen kiszámítható, megbízható szociális partner. Arra törekedjék, hogy céljait lehetőleg a tárgyalóasztal mellett érje el. De legyen képes megmutatni erejét, ha más esély már nincs. Akkor ne legyen tétova, vagy bátortalan... Ebben a politika uralta világban egyre több kétkezi és szellemi munkás számít a szakszervezetekre, mert másoktól nem nagyon remélhet gyámolítást." Egyetértünk, köszönjük elnök úr! A Vasutasok Szakszervezete ebben a szellemben járt el a legutóbbi vasutassztrájk esetében is. Kérdés-felelet: Schalkhammer Antal, a bányászszakszervezet elnöke felszólalásában megkérdezte: miért nincsenek jelen a kongresszuson a kormány képviselői, hiszen meghívták őket? Azért, mert a kormányt nem érdekli a munkavállalók problémája, a 100 éves szakszervezeti mozgalom léte adta meg a választ saját kérdéseire az ismert érdekvédő, országgyűlési képviselő, majd hozzáfűzte: Ebben a magatartásban a munkás-érdekvédelem semmibe vétele tükröződik, ami tűrhetetlen, s amelyre a szakszervezetek érdemi módon kell reagálniuk. Más problémákkal összefüggésben Schalkhammer Antal így fogalmazott: Eljöhet az idő, hogy a helyzet megérik annak a kérdésnek a felvetésére is, nem kell-e időközi választásokat tartani? Nincs kizárva. Javaslatok. Sóki Gyula szerint szociális ügyvédhálózatot kellene létrehozni, amely alapítvány formájában működne. Szabó Istvánné a nők foglalkoztatásának bővítését szorgalmazta. Megoldásként - egyebek mellett - a kisgyermekes anyák otthoni részmunkavállalásának lehetőségét említette, teljes munkaidőként elismerve azt. Az MSZOSZ közeledjen az alternatív szakszervezetekhez - ajánlotta Mátraházi István. Pados Ferenc pedig arra kérte a parlamentbe került szakszervezeti vezetőket, hogy álljanak ki harcosabban, lépjenek fel keményebben a tagság, a munkavállalók érdekében. Ellenvélemény. Bársony András, a nyomdászszakszervezet elnöke utalt a beszámolóban felvetett kérdésre, hogy legyen-e az MSZOSZ-nek saját lapja. Véleménye szerint ez nem fontos, hanem inkább az a lényeges, hogyan jelenjünk meg a magyar sajtóban. Elgondolkodtató álláspont ez egy olyan szakszervezet első számú vezetőjétől, ahol a Typographia esetében, a legrégebbi újság jelenik meg, s hogy ne is szóljunk olyan nagymúltú szakszervezeti orgánumokról, mint a Vasas és a Bányamunkás, ne is beszéljünk arról a szerepről, amelyet például a Magyar Vasutas tölt be. Sajnos, a kongresszus is elvetette azt a javaslatot, - pénzhiányra hivatkozva - amely egy MSZOSZ-lap létrehozására irányult. A következményekért ezúttal is a döntéshozók a felelősek. Jótanács. A felszólalók közül a legnagyobb tetszést a 90 éves Szabó Piroska, a szakszervezeti mozgalom régi harcosa aratta, aki a többi között a következőket ajánlotta: "Azt nem mondhatom meg, mi kell most csinálni, hiszen ez nem az én üjfetem. Tanácsolom viszont, hogy a szaktervezet céljai mindig legyenek reálisak, érthetőek, s a munkavállalók számára vonzóak. Maradjon meg az elszántság, a kedv és az emberközpontúság ebben az egyre nehezedő, mind inkább a számítógépre, az internetre, a televízióra épülő világban." Kárpáti Sándor 1999. JANUAR Az első csapást a nyugdíjasokra mérték FELEKI PÁL HOZZÁSZÓLÁSA Engedjétek meg, hogy mindenekelőtt a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége Életút kitüntetésben részesült - "gondtalan öregkort élő" - idős társam nevében tisztelettel megköszönjem az MSZOSZ Elnökségének a magas kitüntetést. A kitüntetés a hosszú évtizedek óta végzett szakszervezeti munka elismerése, egyben elismerését jelenti az ágazati szakszervezet és az MSZOSZ iránti hűségének, elkötelezettségének. Délelőtt ünnepi megemlékezést tartottunk a Szaktanács megalakulásának 100. évfordulója alkalmából. A jubileumi tiszteletadás megemlékezés a Szaktanács létrehozásáról, egyben főhajtás a megalapítók előtt, akik először ismerték fel és fogták össze a szétforgácsolódott szakszervezetek és tagságuk erejét, hogy együttesen álljanak ki a dolgozók közös érdekeiért a munkaadókkal és a mindenkori hatalommal szemben. Ők és utódaik voltak azok, akik a nemzetközi összefogás és szolidaritás szükségességét is felismerve kiépítették a Szaktanács nemzetközi kapcsolatait, ők a szakszervezeti mozgalom kiemelkedő alakjai, akik előtt a Vasutasok Szakszervezete is fejet hajt. Mi az elmúlt évben ünnepeltük a Vasutasok Szakszervezete megalakulásának 100. évfordulóját. Mint ismeretes a Bethlen-Payer paktum megpecsételte a vasutasok legális szakszervezetének sorsát. A vasúton tiltották a szervezkedést, ha megtudták valakiről, hogy szakszervezeti tag, a legkisebb büntetés az azonnali elbocsátás volt. Szakszervezeti elődeink és követőik lélekben és tetteikben - a betiltás éveiben is - fenntartották, belénk oltották a szakszervezeti mozgalom szellemét, később is kiálltak társaikért. Sokan tagjai voltak a legális szakszervezeteknek és illegálisan folytattak tevékenységet a vasutasok között. Nagy részük volt a VSZ újjászervezésében. Nem véletlen, hogy ahol a front elvonult szinte spontán alakultak a vasutas alapszervezetek. 1945. második felében az egész szakszervezeti mozgalom meglepetésére a VSZ 75.000 tagjával az ország 3. legnagyobb szakszervezete lett! Az újjáalakított VSZ a Szaktanács tevékeny tagjaként képviselte a vasutas érdekeket. E helyről nagy tisztelettel köszönetet mondok - sok idős társam nevében - azoknak a szakszervezeteknek akik a betiltás idején befogadtak bennünket. (Vasas, közi, Szállítók és mások.) Szeretnék néhány gondolatot elmondani az egység és összefogás mai szükségszerűségéről. Kedves Barátaim! Sajnos a szakszervezeti mozgalom nehéz időszakában élünk. A szakszervezet ellenes törvénnyel - az 1991. évi XXVIII-assal - megbontották a szakszervezetek egységét. A jelenlegi hatalom még csak tárgyalni sem akar a szakszervezetekkel. Jellemző, hogy az első csapást a nyugdíjasokra mérte. Az érdekegyeztetés felső szinten csak formális. Ezen mielőbb változtatni kell. A kongresszusra vár az a feladat, hogy meghatározza a tennivalókat. Kérem a kongresszust hogy vegye figyelembe. • A szövetség csak akkor tud erős és tekintélyes tárgyaló fél lenni, ha a tagság mögötte áll. • Ehhez elsősorban a tagszervezetek vezetésének egysége és tagságának megnyerése, akarása, támogatása szükséges. Ha ez nincs meg akkor fegyvertelenek maradunk úgy ágazati, mint szövetségi szinten. De akkor azt is mondhatnám, hogy minek vannak a mozgalom vezetői, hiszen a tagság, a dolgozók bizalma állította őket szervezetük élére. Tehát a szövetség egységét, erősítését szem előtt tartva olyanokat válasszon a kongresszus a Szövetségi Tanácsba és Elnökségbe akik mögött ott áll a tagság, akik készek felvenni a harcot a munkáltatókkal és a hatalommal szemben is a tagság jogainak megvédéséért, érdekeinek érvényesítéséért, és szívén viseli a nyugdíjasok sorsát. Ha ez így lesz, akkor a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége be tudja tölteni hivatását és az eddigieknél is keményebben és eredményesebben fogja ellátni a tagság legfőbb érdekképviseletét. Ebben a küzdelemben természetesen számítunk az Európai Szakszervezeti Szövetség támogatására is. A kongresszusnak eredményes munkát kívánok! -------------------------------------------------|_____ Erőinket ne gyengítsük! SZŐKE KÁROLY, A VASAS SZAKSZERVEZETI SZÖVETSÉG ALELNÖKE Gyerekkorunkban sokat játszottuk az "Adj király katonát, ha nem adsz, akkor szakítunk". Mi, amíg kisebbek voltunk, mindig vesztettünk, de azzal bíztattuk magunkat, ha mi leszünk nyolcadikosok, mi nyerünk. Nagyobbak lettünk, a kezeinkben megnövekvő erő, "a vereségek nyomán felhalmozott tapasztalat" hosszútávra elhozta a győzelmet. Tanultunk a vereségből, és birtokoltunk az erő növekedésében. Mi, vasasok ugyanúgy voltunk a III. kongresszus ama felismerésével, hogy csak "saját erőnkre, a szakszervezetekben rejlő összefogásra, szolidaritásra, felhalmozott tapasztalatokra, szakértelemre, és ha kell, a közös fellépés erejére támaszkodhatunk céljaink megvalósításában." Miből származhat az erő, mi a feltétele a közös fellépésnek? Legelőször a meglévő szervezet erejéből! Valljuk be magunknak: meglévő erőinket nem tudjuk, nem tudtuk integrálni! Történelmi szakszervezetek aprózódtak szét, ellentétben a fejlett világban bekövetkezett tendenciákkal. Meggyengült, de talán mi is meggyengítettük anyagi erőinket. Mindenek által nincs - helyesen fogalmazva létre sem jött - a komoly károkozás lehetőségét magában foglaló erő. Ha mindezeket abból a szempontból elemeznénk, hogy erre az erőre az érdekérvényesítés eredményessége miatt van szükségünk, relatíve a létező erőnél is gyengébbek vagyunk. Tudniillik a partnerek 1995-höz képest erősödtek (integrálódtak) vagy a választóktól kapott felhatalmazás bizonyos félreértéséből, erőből politizáltak, politizálnak! Első tétel! Azonnali szervezeti integrálódás, nemzetgazdasági ágazat (ágazatokat) tömörítő szakmai szervezetek létrehozása. Kedves Szaktársnők, Szaktársak! A legfontosabb stratégiai célja: a túlélés! Igaz ez a szakszervezeti mozgalomra is. Ebben a túlélési folyamatban azonban van egy szomorú kép. Nem szeretnék senkit megbántani, de sokan a túlélést nem annak a dinamikus szervezeti jellegében hanem önmaguk túlélésében látják. Mi, vasasok sem lehetünk elégedettek a taglétszám és a szervezettség alakulásával. Ugyanakkor elmondhatjuk, a szervezett munkavállalóinak 42 százaléka a rendszerváltás során lett szakszervezeti tag. Bár lehetnénk többen is, de jelen vagyunk az Opel, Audi, ITT, IBM, Caterpillar, Philips, AFL, AMP, Nokia, THYSSEN, AEG, LEONY, KEIPER RECARD, KNOR-BREMSE, KROSCHU stb. multinacionális és más külföldi érdekeltségű új vállalkozások munkavállalói között. E helyről is szeretném nemzetközi szövetségeink - IMF, EMF - megköszönni szívességüket, de külön köszönetet mondok a német, osztrák, dán, svéd, holland, belga vasasoknak és a FES- nek a szervezésben nyújtott segítségükért. Tagszervezési eredményeink, mind Vasa, mind MSZOSZ szinten szerények. Ennek elsőrendű oka, hogy a szakszervezeti munka súlypontját nem a szakszervezet építésre helyeztük. Második tétel! Minden tisztségviselő, minden tag kötelessége a szervezet építése! Tisztelt Kongresszus! A munkaügyi kapcsolatok szereplői kölcsönösen függnek egymástól. Hans Moerle mondja egyik tanulmányában a munka világában kétféle stratégia működik: erő stratégia, konszenzus stratégia, az átmenet szakszervezeti magatartása ez volt! Innen szeretnénk üzenni a Miniszterelnök Úrnak! 1) Ha kizárólag erőstratégiát alkalmaz - nem hajlandó az általunk képviseltek érdekeit, céljait figyelembe venni, akkor kormánya nem fogja elérni céljait. 2) Ha tagadja a munkavállalók, munkáltatók és a kormány közötti kölcsönösséget, akkor mi, a szakszervezetek is tudunk erőstratégiát alkalmazni. Kívánom erre ne kerüljön sor! Harmadik tétel! Mi kongresszus stratégiát akarunk, és elvárjuk, hogy senki ne vitassa legitimitásunkat. Kolléganők, kollégák! Szervezetépítő munkánk során nap, mint nap találkozunk - sokszor a hatalom megosztásából táplálkozó - nincs szükség szakszervezetre, fontos az egyén kooperativitása, fontos a bizalmi viszony, az önkontroll magatartásával. Szépen megfogalmazva: a humán erőforrás gazdálkodással.