Magyar Vasutas, 2000 (44. évfolyam, 1-16. szám)

2000-01-01 / 1. szám

Szolidaritási kézfogó Január 6-án a sajtó nagy nyilvá­nossága előtt, az MSZOSZ-hez tarto­zó, a KHVM-es szakszervezetek veze­tői nem csupán baráti parolát adtak egymásnak. Aggódva állapították meg, hogy a tulajdonos mereven ra­gaszkodik az elfogadhatatlanul cse­kély béremeléséhez. Épp ezért a talál­kozó résztvevői arra szerették volna Határozatlan idejű sztrájkba kény­szeríti a tulajdonos és a MÁV Rt. veze­tősége a vasutasságot. A három repre­zentatív szakszervezet egybehangzó döntését az váltotta ki, hogy az Rt. a 60 órás sztrájk (2000. január 10-től ja­nuár 12-ig tartott!) után sem volt haj­landó tárgyalni sem a kollektív szer­ződésről, sem a 2000. évi béremelésről. A vezérigazgatóság hangzatos nyilat­kozatai ugyan "a MÁV megegyezési szándékát sugallták”, de üres petár­dafrázisoknak bizonyultak, mivel a ráébreszteni a tulajdonost és a MÁV Rt. menedzsmentjét, hogy a rendkí­vüli módon kiéleződött helyzet túl nőhet a MÁV Rt. és a vasutas-szak­szervezetek vitáján, kiszámíthatatlan­ná teheti munkabékét. A fényképen balról jobbra Mundruczó Kornél (Postás Szakszervezet), Szalai József (Magyar Távközlési Ágazat Szakszer­tárgyalóasztal mellett egy tartalmat­lan, siralmas elvi megállapodáson túl nem akarta konkrétan is megvitatni a szakszervezetek javaslatait. Január 14-én a MÁV által megfogalmazott elvi nyilatkozat szövegéhez a szakszerve­zetek kompromisszumos javaslatokat tettek. Az elvi nyilatkozatot így már el­fogadhatónak minősítették a felek, de január 18-ára a MÁV saját javaslata­ihoz képest is visszalépett középtávon, 3 év átlagában a vasutasok keresetének inflációt követő emelése elől elzárkózott vezetős. Maros Péter (Magyar Műsor­szóró Dolgozók Szakszervezete); dr. Márkus Imre (Vasutasok Szakszerve­zete); Vajda Ferenc (Folyami Hajósok Független Szakszervezete és MAHART Hajójavító Szakszervezete) és Rácz Vil­mos (Közlekedési Dolgozók Szakszerve­zeti Szövetsége) fognak össze, nem tit­­kolván: egységben az erő. Sőt, ezt megtetézte azzal, hogy minden eddig kötött, a munkavállalók jogosult­ságait szabályozó megállapodást hatá­lyon kívül akart helyezni Megállapítha­tó, hogy a MÁV Rt tárgyalódelegáció­ja nem kapott felhatalmazást a mun­kabékét megteremtő megállapodás megkötésére. Természetesen a sztrájk­­felhívás, de esetleg maga a sztrájk is bármelyik órában lefújható, ha az ad­dig és közben tartó tárgyalások a VSZ, a MOSZ és a VDSZSZ számára elfo­gadható eredményt mutatnak föl. A debreceni jegy­vizsgáló, Oláh István köszöni szépen a karácsonyra várt tel­jesítmény-jutalmat. Riportunk a 4. oldalon olvasható. A­KTUÁLIS A jelenlegi jobboldali kormány ha­talomra kerülésekor világossá vált, hogy az érdekegyeztetés, mint párbe­széd megszűnik, "ÉT átalakítás" fedő­név alatt. A hatalom egyoldalú diktátu­mokkal akar irányítani. Az akarnokság határa az EU által kinyilvánított nem­tetszés lehet csupán. A tényállás vilá­gos. A ránk, magyarokra váró ország­­átalakítást az állampolgárra való rá­­kényszerítés módszerével akarják meg­oldani. (Már amennyit erről az átalakí­tásról a négy éves ciklusban el tudnak, el akarnak végezni!?) A kevésbé fájdalmas, gyorsabb ha­ladást biztosító módszer, a "beszéljük meg és legyenek világosak a szóba jö­hető megoldási módok előnyei, illetve hátrányai" nem kell, túl macerás. Nem lehet annyira mellébeszélni, mögé látnak a különféle szervezetek, a közérdeknek nevezett, de a hatalom birtokosai mögött meghúzódó tőkés érdekeknek. A megoldást a thatcheri módszer alkalmazását, az ÉT szétverését, a rendszerváltáskori szakszervezeti plu­ralizmust harsogó, megújuló szakszer­vezeteket, új vezetőket kiáltó volt szak­­szervezeti vezetők koordinálták (pl. Őry Csaba, Kalmár Béla, stb.) A kö­vetkezmények kedvezően hatottak, mivel mindenféle országos, vagy szak­­szervezeti konföderációs össztiltako­­zástól mentesen, némi zsörtölődés mentén lecsengett az ügy. Az az apró tény, hogy az országos érdekegyezte­tés szerepét betölteni hivatott Országos Munkaügyi Tanács (OMT) nem műkö­dik már, feltűnik Brüsszelnek is. Szó­vá is tették, de hiába. A romboló kedv nem csitult. A 2000. évi béralku újabb lehetőséget adott a második felvonás megrendezésére. A célpont a három reprezentatív vasutas szakszervezet föld színéről történő el­tüntetése. A recept az alábbi: Végy egy alacsony bérajánlatot, keverj hozzá egy kormányátalakítás során megmozdított KHVM miniszteri széket, hirdess bizal­mat a MÁV Rt. vezetőinek, de vond el a döntési jogukat és tiltsd meg nekik a megállapodást. Az egész masszát öntsd le egy új maszlaggal, amelyet úgy hív a jelen hatalom, hogy "Vasútreform". Má­ris kész a konfliktus! A szakszervezetek azt megsütni sem engedik, nemhogy megennék. Et­től kezdve jöhet a módszeres támadás­­sorozat a munkavállalók ellen. A fedő­név: "a szakszervezetek védik a kicsi­kart többletjogaikat." A logika nem rossz. Csakhogy a hibás receptnek jön a szaga, amelyet nemcsak a vasutasok, a szakszerveze­tek, de a magyar állampolgár is világo­san érez. Sőt akkora a bűz, hogy már Brüsszelen túl a Szakszervezetek Világ­­szövetségéig is eljutott. Bill Jordan le­velet írt Orbán Viktor miniszterelnök­nek és Katona Kálmán KHVM mi­niszternek, amelyben nem dicsérte meg az urakat a gyalázatos produkcióért. Kollégák! Tehát helyzet van. Olyan helyzet, amilyen még nem volt az elmúlt 40 évben sem. Totális támadás van a munkavállalói jogok ellen. Egyoldalú diktatúrára törekszenek a MÁV Rt.-nek, mint állami vállalatnak megreformálá­sa során. A MÁV-átszervezés izgalmas része a privatizálhatóságban van, és nem a környezetkímélő vasút fejlesz­tésében, a pályavasút leválasztásában. A fő kérdés, az, hogy mit lehet eladni ill. olcsón megvenni. A hatékony és gyors megoldáshoz nem kell ellenlábas, nem kell szakszervezet, ám annál in­kább az ellenállás- és zökkenőmentes terep. Ezt úgy lehet elérni, hogy féle­lemben kell tartani a MÁV vezetőket a "most meg lehet mutatni urak, hogy ki vezeti a MÁV-ot" varázsszóval, a vas­utasokat pedig a "ki vagy rúgva, ha sztrájkolsz" jelszóval. Úgy, ahogy azt el is várták, ezért is kellett hát folyama­tosan deklarálni, s a MÁV sajtóiroda magát fölülmúlva lihegte túl a sztrájk "gyenge" támogatottságát, a szakszer­vezeteknek biztosított, "soha nem lá­tott" mértékű juttatásokat. A vasutas ettől feldühödik, nekimegy a szakszer­vezeteknek és lesöpri őket a MÁV szí­néről. A thatcheristák pedig mossák ke­zeiket és indulhat a kiárusítás. A módszer nem jött be. Azért, mert a szakszervezeti tagok tudják, hogy mi­lyen juttatásokat kapnak a MÁV-tól a szakszervezetek. Azt is tudják, hogy a munkaidő-kedvezmény megváltási pénzt a képviselőik döntése alapján osztják szét, használják fel. Az irodaügy sem sikerült, mivel a tényeknek látói, tudói a vasutasok. Van még egy bökkenő, amivel nem szá­moltak. A vasutas nem most jött le a fal­védőről és átlát a szitán. Kollégák! Az ötletekből az urak bi­zonyára még nem fogytak ki, már ami a munkavállalók és a nevükben szót emelő szakszervezetek elleni hadjára­tot illeti. Azt pedig világosan látni kell, hogy itt nem a vasútról, annak pozitív jövőjéről van szó. A szakszervezetek meggyengítése után a munkavállaló folyamatos félelemben tartásával a hát­ralévő két év alatt még megtömhető jó néhány hátizsák. Kemény a próbatétel! Nincs más út, mint az összefogás! Az összefogás ereje az, amely ta­lán féken tudja tartani a vad, tőkés in­dulatokat. Szükség van a bizalomra, amely a munkavállalók akaratát, félve megfogalmazott óhaját kifejezni képes emberek, a kollégák, a szakszervezeti tisztségviselők irányába kell, hogy megjelenítse. Persze az ősrégi elmélet az "oszd meg és uralkodj”, mindig ott lesz, mert a magyar ember erre mindig ugrik. Mindig lesz olyan ember, aki a vélt vagy pillanatnyi valós előnyeiért megfélemlít, eltapos másokat. A helyzet egyszerű és átlátható. Egy valami kell csupán. Mégpedig az, hogy elhiggyük azt, amit nap mint nap tapasz­talunk. Vegyük észre, hogy a bennünket, családjainkat, gyermekeinket, szüleinket körülvevő világ nem rémálom, hanem a rideg és egyre keményebb valóság. Kollégák! A kilátástalan kiszolgál­tatottság ellen nincs más orvosság, mint az összefogás. Az 1999 év végi, 2000. januári vas­utas konfliktus nem szól kevesebbről, mint arról, hogy az édesapának és édes­anyának vagy az ő munkájukat választa­ni akaró gyereknek lesz-e vasutas jövő­je? Biztos kenyérkereset lesz-e ez a szak­ma, ez a hivatás a vasutas családoknak? Az élet döntések sorozatából áll. A döntés felelősségét senki sem háríthatja másra! MÁV – VASJÁRMŰ Járműjavító és Gyártó Kft. ÖNORM M 7812, DIN 6700 • vasúti járműjavítás és gyártás • fémmegmunkálás • acélszerkezet gyártás és szerelés

Next