Magyar Vasutas, 2000 (44. évfolyam, 1-16. szám)
2000-01-01 / 1. szám
JANUÁR ÜTKÖZŐ MOTTÓ: Hideg fej, forró szív, tiszta kéz. TISZTÁZÓ VITA A SZAKSZERVEZETEK MEGERŐSÖDÉSÉÉRT KRITIKÁK • OKOK • ÖSSZEFÜGGÉSEK • TENNIVALÓK "Törvényes, de etikátlan" ELMONDJA VÉLEMÉNYÉT DR. KISS SÁNDOR NYUGALMAZOTT FŐISKOLAI TANSZÉKVEZETŐ, A MAGYAR KÖZTISZTVISELŐK ÉS KÖZALKALMAZOTTAK SZAKSZERVEZETÉNEK ELNÖKE - Az utóbbi idők fejleményeinek tükrében előtérbe került a szakszervezeti vezetők erkölcsi magatartása, felelőssége. Hogyan látod ezt a problémakört? - A magyar társadalom alapvető gondja, hogy súlyos etikai vétségek elég gyakran kerülnek felszínre. Mindenkinek van mit tennie e téren. A szakszervezeti mozgalomnak is kötelessége megvizsgálni helyzetét, működésének hatékonyságát, tisztségviselőinek magatartását annak érdekében, hogy a jövőben mind szigorúbb etikai normákat alkalmazzanak. A szakszervezeti tagság joggal várja el vezetőitől, hogy munkájukat tisztességesen végezzék, és erkölcsileg fedhetetlenek legyenek. Hozzáteszem: annak is kell látszani, mert ez egyben példaértékkel bír. Egy társadalmi szervezet a maga alapnormáival teremtheti meg annak feltételeit, hogy a közbizalmat élvező tisztségviselői következetesen ragaszkodjanak a jog előírásaihoz, a szervezet belső elvárásaihoz. Ezt rendszeresen tegye vizsgálat tárgyává, és vonja le a szükséges következtetéseket. - A szakszervezetekben milyen mértékűnek ítéled az erkölcsi problémákat? - Azok az esetek, amelyek a közelmúltban nyilvánosságra kerültek, sokat ártottak a mozgalomnak, ugyanakkor a politikai közéletben, a pártpolitikában én rosszabbnak ítélem a helyzetet. Ez azonban nem mentség a szakszervezetek számára. Nem hagyható figyelmen kívül persze, hogy a társadalmi élet más területein mind nagyobb mértékben jelennek meg a tisztességet, a becsületességet, az erkölcsi értékeket sértő magatartások, jelenségek. - Korrupciós ügyek kapcsán, erkölcsi vétségekről szólva gyakran halljuk és olvassuk azt a megfogalmazást, hogy "törvényes, de etikátlan". Hogyan kell ezt érteni? Mit mondanál erről? - Magatartásunkat nem csak a jog normái határozzák meg, hanem más értékrendek is kialakulnak az évszázadok során. Közismert, hogy a jog az állami akarat kifejeződése, amely jobb esetben megfelelő erkölcsi tartalommal is bír, de ennek megvalósulását az állam kényszerrel biztosítja. A társadalmi normarendszer más területei - például az etika - mögött nincs ott az állam, azt maguk az emberi közösségek alakítják ki, és elismerő vagy elítélő magatartásukkal vonják le a következtetéseket. Sok esetben egy erkölcsi norma az emberek számára szigorúbb, parancs lehet, mint a jogi norma. Igen gyakori, hogy egy emberi magatartás a jog megítélése szerint nem elítélendő, de a társadalom, vagy annak egy része azt közösségellenesnek minősíti. Gyakori tehát, hogy egy magatartás, cselekvés jogszerű, ám az adott környezet, közösség érdekeivel ellentétes. Azt mondhatjuk tehát, hogy a jogi normán túl minden ember számára ott van még az általános erkölcsi követelmény, amelyet elvárnak tőle. Ez időszakonként, koronként, társadalmi csoportonként eltérő tartalommal is megjelenhet. Azt azonban bizonyosan tudjuk, hogy a tisztségviselőkkel, s általában a vezetőkkel szemben mindig magasabbak a követelmények. - Mit tehetünk az erkölcsi értékek hatékonyabb érvényesüléséért? - Miután közismert a jelenlegi, kedvezőtlen erkölcsi helyzet, igen sok területen keresnek megoldásokat úgy is, hogy egy-egy szakmában, szervezetben összefoglalják az etikai követelményeket, megalkotják saját helyi erkölcsi kódexüket. A közszolgálat területén ez változatos képet mutat. Van etikai kódexük például a pedagógusoknak, az orvosoknak, az ügyvédeknek, a közigazgatásban az APEH-nek, a polgármesteri hivataloknak. Ezek olyan magatartási normákat fogalmaznak meg, amelyek kiegészítik a munkajogi szabályozást, növelik az adott szervezet erkölcsi tartását. Ismereteim szerint a szakszervezeti mozgalomban az alapszabályok (szervezeti szabályok) tartalmaznak bizonyos követelményeket, de korántsem olyan részletességgel és igénnyel, amely alkalmas lenne a mozgalomban meglévő negatív jelenségek kezelésére. Elsősorban a bizalmi viszonyból vezetik le a megoldást, s a választott tisztségviselők esetében a legtöbbször a felmentés, a visszahívás eszközeivel élnek. Hiányzik azonban az etikai ügyek vizsgálatához, elbírálásához szükséges szervezeti, eljárási normarendszer, az eljárási szabályok köre. Megfontolandó ezért a belső etikai kódex kialakítása, amely már alkalmat adna arra, hogy pontosítsák azokat a legfőbb etikai követelményeket, amelyeket az adott szervezeten belül elvárnak. S ha ezt bárki megsérti, akkor legyen egységes, személyektől független elbírálás. - kárpáti - KÁRPÁTI SANIX )R RIVATA Nem viselkedhetünk amatőrként - FIGYELMEZTET SÁLING JÓZSEF, A KERESKEDELMI ALKALMAZOTTAK SZAKSZERVEZETÉNEK (KASZ) ELNÖKE - Milyennek tartod a szakszervezetek jelenlegi állapotát, tevékenységét? - Nálunk is megvannak ugyanazok a gondok, amelyek másutt, egyúttal számolnunk kell sajátos problémáinkkal is. Olyan szakmában dolgozunk, ahol az átalakulás totális volt, s ez a mai napig is folyamatosan zajlik. Teljes körű volt a privatizáció; cégek, szakmák szűntek meg és jöttek létre, megjelentek a multik. Egymás mellett találhatók a több ezer embert foglalkoztató multinacionális cégek és az egy-két főt foglalkoztató kis üzletek. Ehhez képest azt tartom erénynek, hogy mintegy 30 ezer aktív taggal megmaradt a szakmában a szakszervezet. Majdnem minden lényeges cégnél ott vagyunk, a szakmában nincsenek konkurens szervezetek, s van 450 kollektív szerződésünk. A KASZ-ról tehát elmondhatjuk, hogy élő, működő szervezet. - Gondok, nehézségek? - Nagyon alacsonyak a bérek. Nagy és növekvő a munkavállalók kiszolgáltatottsága. Működési feltételeink sem rózsásak. Mi is sokat küszködünk azért, hogy meg tudjuk válaszolni azt a régi, újra és újra előkerülő egyszerű kérdést: mit ad a szakszervezet? - Arról is ismert vagy, hogy jó ideje nyíltan, keményen bírálod az MSZOSZ-t és annak elnökét. Különösen felerősödött ez a kritikai hang a nyár vége óta, amikor kipattant a Paszternák-ügy, és a sajtóban megjelent a VIP-lista. Megújulást, személyi változásokat sürgetsz. Mi generálja e kritikai hangot, mi táplálja ezt a magatartást? - Megváltoztak azok a gazdasági körülmények, amelyek közepette a szakszervezetek dolgoznak. Egészen más az a politikai intézményrendszer, amelyben a szakszervezetek, mint érdekvédelmi szervezetek mozognak. Jelenleg is a kiszorításunk ellen, a létünkért, a fennmaradásunkért küzdünk. 1994-ig a nyílt támadások ellen kellett védekeznünk. 1994 és 1998 között nem bántottak ugyan bennünket, de ezt az időszakot nyugodtan nevezhetjük az elszalasztott lehetőségek négy évének. Most pedig a szakszervezetek visszaszorítása folyik. - Milyen következtetések és teendők fakadnak mindebből? - Ilyen körülmények között sokkal aktívabb szakszervezet-politikára van szükség. S miután ellenfeleink, a kormány és a munkaadók profiként lépnek fel, mi sem viselkedhetünk amatőrként. Mivel az emberek még nem igazán polgárként élik meg a mindennapokat, (nem német sztrájkoló munkásokról és havonta tüntető francia dolgozókról van szó), a tisztségviselők is eléggé kiszolgáltatottak, úgy vélem, a változásokat felülről kellene indítani. Aktívabbaknak kell lennünk, láttatni kell magunkat, a szakszervezetekben folyó munkát. Szükség van a szakszervezeti kommunikációs stratégiára, ami jelenleg egyáltalán nincs. A változások úgy hozhatnak eredményt, ha az emberek igénylik az érdekvédelmet. A munkavállalók érzik, hogy tartozniuk kell valahová, ám ez a belátás még nem formálódott személyes, tevékeny szerepvállalássá. Iránymutatásra várnak az emberek. Úgy érzem, ezekhez képest egy kicsit az MSZOSZ-nek mint intézménynek a védelme folyik, és nem az elvégzendő munka a lényeg. Mindenek előtt csapatmunkáraVHA szükség, amelyben az elnök részt vesz és koordinálja a többiek tevékenységét. Ehelyett jelenleg nagyon is SZOT- ízű testületi munka tanúi és részesei vagyunk. Ami a konkrét témákat illeti: ha a kormány nem áll velünk szóba - ez másfél éve világosan látható -, akkor erre valamilyen választ kell adni. A munkáltatóknak fel kell adni a kérdést: hajlandóak-e kétoldalúan megállapodni a szakszervezetekkel? Például a bérekben. Rendezni kell viszonyunkat a pártokkal. Ennek ma nem megfelelő formái az MSZOSZ-ben működő platformok. Értékelni kellene a parlamentben játszott szerepünket, az országgyűlési szakszervezeti vezetők tevékenységét. Tudatosan kellene készülni arra, hogy egy lehetséges kormányváltás után (2000-ben), milyen helyet tudunk kiverekedni a szakszervezeteknek a magyar gazdasági és politikai életben. Ez még nem ellenséges légkörben is nagyon nagy munka. - Fél év telt el a Paszternák-ügy kirobbanása óta. Milyennek látod ezt az időszakot? - A béna kacsa állapotához hasonlítanám, miszerint ezt az időszakot egyfajta kivárás jellemezte. Pedig az élet nem áll meg, a politika kerekei forognak. Nincs bérmegállapodás. Erődemonstráció folyik az állami vállalatoknál, például a vasútnál. A munkaadók egyre erőszakosabban akarják érvényesíteni saját érdekeiket. Nálunk most folynak a bértárgyalások, de szakmai problémát jelentett és jelent az üzletek hétvégi, ünnepi nyitvatartásának ügye. Zajlik a Munka törvénykönyvének átalakítása, a munkavállalókra nézve hátrányos módon. Ezekhez intenzív, felelősségteljes munkára, szakértők által alátámasztott álláspontokra, érvrendszerre, megfelelő hatású szakszervezet-politikai fellépésre van szükség. Az MSZOSZ-nek meg kell hirdetnie az integrációt, olyan formákat választva, ami nem riasztja el az egyes szakmák közeledését. Az MSZOSZ központjában egy profi apparátust kell kialakítani, a szövetség vidéki jelenlétét pedig a szakmákra kell alapozni. Át kell tekinteni, mit tudunk kezdeni az európai integrációval. Hiszen érdekünk, hogy az EU-hoz történő csatlakozás minél gyorsabb legyen, mert ettől a bérek emelkedését várjuk, az európai szociális gyakorlat átvételét reméljük, a szakszervezetek ugyanis eddig nem vettek részt a tárgyalásokon, s úgy születnek győzelmi jelentések az egyes területek jogharmonizációjáról, a munka világáról, hogy közben a gyakorlat és a jogszabály között óriási differencia van. Egy Európához csatlakozó Magyarországon nem fogadható el, hogy átlagosan heti 40 helyett 48-50 órát dolgozzanak az emberek, hogy csak egy példát említsek. - Mit mondanál összegzésként? - Úgy látom, hogy késő tavasszal mindenképpen szükség lesz egy országos értekezletre vagy egy munkakongresszusra, amelyen meg kell fogalmazni a konkrét teendőket, s a szakmáknak - egymás között is - őszintén beszélniük kell a jövőről. A konföderációkkal való együttműködést pedig új alapokra kell helyezni. A mai sündisznó-állás ugyanis egyértelműen hátrányos a szakszervezeti mozgalom számára. - kárpáti - Az elkeseredett emberek már csodára sem várnak - MONDTA LÉRÁNT KÁROLYNÉ, AKI SZAKSZERVEZETI TITKÁR ÉS POLGÁRMESTER EGY SZEMÉLYBEN - Bár régóta ismerjük egymást, az utóbbi években nem találkoztunk. Hallottam viszont, hogy - a szakszervezeti titkári funkció mellett - polgármester is lettél a faludban, a Pápa közelében lévő Marcalgergelyiben. Hogyan fér meg benned ez a két tisztség egyszerre, miközben feleség és családanya is vagy? - Fiatalon bekerültem az ifjúsági mozgalomba, mindig emberek között szerettem lenni, mert érdekeltek a problémáik. Tizennégy éves koromban, már ipari tanulóként beléptem a szakszervezetbe, s huszonévesen, szövőnőként a Pápai Textilgyárban tagja lettem a Textilipari Dolgozók Szakszervezete (TDSZ) Központi Vezetőségének. 1994 óta titkára vagyok a Pápai Textilgyártó Rt. szakszervezeti bizottságának és a TDSZ elnökségének. 1990-ben választottak meg marcalgergelyi polgármesternek. Ez egy kis falu, ötszáz lélek lakja. Hattagú a képviselő-testület. A két funkciót össze tudom egyeztetni a családi élettel. Egy 21 éves fiam van. Mivel kicsi a falunk, az emberekkel este is tudok beszélgetni. A testületi üléseket is rendszeresen megtartjuk. A szakszervezeti és önkormányzati munka közös vonása, hogy mindkettőben az emberek megélhetése a fő kérdés, s az ebből eredő gondok itt is, ott is előjönnek. A falusi önkormányzatok - a pénzügyi lehetőségek és a törvényes keretek között - önállóan dönthetnek. Itt jobban figyelembe tudjuk venni a lakossági igényeket. A szakszervezetben kisebb a mozgásterünk, hiszen ott a gyár tulajdonosával kell egyeztetni. A kollektív szerződés ugyan sok mindent tartalmaz, sok mindenre lehetőséget nyújt, de a munkavállalók konkrét problémáit naponta, ott helyben kell megoldani. - Milyenek a szakszervezeti munkafeltételei? Mit tudtok elérni a munkavállalói érdekvédelemben? - A rendszerváltás meghatározta a gyár életének alakulását a kilencvenes évek elején. Elvesztettük a szovjet piacokat. A nyugati piacok magasabb követelményeket támasztottak. Ennek következtében fizetésképtelenné váltunk, és felszámolási eljárást kezdeményeztek a hitelezők a kilencvenes évek első felében. A felszámolást követően egy állami bank tulajdonába kerültünk. Azóta - rövid idő alatt - az ötödik vezérigazgató irányítja a céget. Ilyen körülmények közepette dolgozik a szakszervezet, 250 taggal. A taglétszám sajnos folyamatosan csökken, minthogy a részvénytársaság dolgozóinak létszáma (430 fő) is apad. Ráadásul megjelent Pápán a konkurencia, amihez korábban nem voltunk hozzászokva. A kollektív szerződés alapján dolgozunk, amelyet folyamatosan karban kell tartanunk. A kulcskérdés a bér. Mivel minimális a megrendelés, nincs teljesítmény, a bérek is rendkívül alacsonyak. Ebből adódik a feladat: piacot szerezni termékeinknek, hogy növekedjék a teljesítmény, és legyen lehetőség béremelésre. - A szociális helyzet? - Napról napra élünk. Annak örülünk, hogy egyáltalán talpon vagyunk. Elkeseredettek az emberek, már csodára sem várnak. A kilátástalanságból van a legtöbb. Azt várjuk, hogy a tulajdonos döntsön a részvénytársaság jövőjéről, s ennek megfelelően az emberek sorsáról. Minél előbb. - Milyennek látod általában az ágazati szakszervezet, a konföderáció helyzetét, a szakszervezetek társadalmi megítélését? - A TDSZ helyzete hasonlít a mi saját állapotunkra. Megszűntek a textiles vállalatok, csökken a taglétszám, szűkülnek a szakszervezeti lehetőségek. Megmondom őszintén - környezetem véleményét is kifejezve - országos szinten is ellaposodott a szakszervezeti munka, ott is a leépülést látjuk. Nem érzékeljük azt a harcos, hatékony szakszervezetet, amelyet a tagság máig is vár. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy a tagság sem igazán tettre kész, nincs összefogás, mindenki elsősorban a saját problémáit akarja megoldani. Az alapprobléma abban van, hogy mi évtizedek óta megszoktuk, mindig megmondták nekünk, mikor mit kell csinálnunk. Most, a kapitalizmus körülményei között hiányzik az, amire nagy szükségünk lenne: az önállóság, a kezdeményezőkészség. Ezek a tulajdonságok azért kellenének, mert most csak magunkra számíthatunk. Holnap és holnapután csak az lesz a miénk, amit s amennyit kicsikarunk magunknak. Erre azonban még képessé kell válnunk. Az új iránti fogékonysághoz viszont tanulásra, képzésre, továbbképzésre lenne szükség, ami jelenleg hiánycikk a szakszervezetekben. Ezt minél hamarabb pótolni kellene. - kárpáti - 3 A kritikus, reflexív társadalmú mozgalmaké a jövő RÉSZLET GÜNTER GRASS NOBEL-DÍJAS NÉMET ÍRÓ ÉS PIERRE BOURDIEU FRANCIA SZOCIOLÓGUS TELEVÍZIÓS BESZÉLGETÉSÉBŐL GRASS: Jómagam évek óta mondogatom a szakszervezeteknek: nem tehetitek meg, hogy a munkásokkal csak addig törődtök, amíg van munkájuk, mihelyt viszont kizárják őket, feneketlen szakadékba zuhannak. Létre kell hoznotok a munkanélküliek szakszervezetét európai méretekben. Folyton azért siránkozunk, hogy Európa egyesülése csak a gazdasági szférában megy végbe, ugyanakkor a szakszervezetek nem igyekeznek kitörni a nemzeti keretekből, és megteremteni szervezetük és akcióik határokon átnyúló formáját. Szembe kell szállnunk a globális neoliberalizmussal... A világ nyomora tanúskodik arról, hogy a munka világából érkező, szakszervezetekben tömörülő emberek sokkal nagyobb tapasztalattal rendelkeznek a szociális szféráról, mint az értelmiségiek. De hát ők ma munkanélküliek, vagy nyugdíjasok, és úgy tűnik, senkinek sem kellenek. Abszolút kihasználatlan az erejük... Ha a neoliberális oldaltól azt várjuk, hogy használja ki intellektuális tartalékait, és térjen észhez, akkor ugyanezt címezhetjük a baloldalnak is. Meg kell érteni végre, hogy az ökológia nem választható el a munka témájától. Minden döntésnek ki kell állnia a próbát, hogy ökológiailag elviselhető-e. BOURDIEU: Arról van szó, hogy új társadalmi mozgalmakat kell életképessé tenni. A szakszervezetek jelenlegi formájukban már nem korszerűek. Szükséges volna, hogy megváltozzanak, újradefiniálják magukat, nemzetközivé és racionálissá váljanak, s vegyék igénybe a társadalomtudományokat is, hogy jól csinálják, amit csinálniuk kell. GRASS: Ez a szakszervezeti mozgalom alapvető reformját jelentené, márpedig jól tudjuk, mennyire nehézkesen mozog ez az apparátus. BOURDIEU: A francia munkásmozgalom hagyományosan nagyon rendezetlen, ösztönös és nagyon ellenséges az értelmiséggel szemben, legalábbis részben. Ma, a válság idején a munkásmozgalom sokkal nyitottabb, figyelmesebb a közbevetéseink iránt. Elgondolkodóbbá válik, egyre inkább új kritikai formát ölt. Szerintem ezeké a kritikus, reflexív társadalmi mozgalmaké a jövő. (Népszabadság, 2000. január 08.) -Kárpáti