Magyar Yacht, 1942 (20. évfolyam, 1-11. szám)

1942-01-15 / 1. szám

Lapunk technikai akadályok miatt január hó 21-én jelent meg. XX. évfolyam, 1942. január 15. MAGYAR YACHT Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Előfizetési ár egész évre P. 9.— Megje­lnik havonként. Minden közölt szerkezeti rajz vagy terv az illető tervező v­á­ »állalat szellemi tulajdona marad és ezért felhasználni, vagy azok szerint építeni szigorúa • tiltott, azokat az illetők eng­délye nélkül bármikép A Balatoni Yacht Club hivatalos lapja Bpest, II., Guyon R. u. 11. Telefon : 164-552 Felelős szerkesztő és kiadó : Benzsay Kálmán. Bpest, II., Mepset u. 8. Telefon: 153*605. Uús& ts-ztc... Huszadik évfolyamába lép a Magyar Yacht. Húsz esztendő hosszú idő, ha valamit meg akarunk őrizni, ha valamit el akarunk érni. És arra is elegendő hosszú idő, hogy felejtsünk. A Magyar Yacht sem egyiket, sem a másikat nem teszi. Megőrizzük magyarságunkat, szent hagyományainkat és megőrizzük azt az ősi képes­ségünket, hogy elismerve mindenki szabadságát, a ma­gunk szabadságát utolsó leheletünkig védelmezni tud­juk minden támadás, ármány és gazság ellen. Megőriz­zük a magyarság jövőjébe vetett erős hitünket, meg­őrizzük karjaink acélos izmait és fegyvereink élét. Nemes versengésre, kemény kiállásra és célratörő harcra neveljük és küldjük fiainkat, hogy csekély szá­munkban, de a küzdelemre nagyban felkészülten őriz­zék meg a nekünk legszentebbet: magyar hazánkat, magyar és szabad életünket, nemzeti becsületünket. És ebben nem ismerünk alkut, hogyan­ és miképpen! Nem vitatkozunk, mint ahogy nem is vitatkozha­tunk. Dúlnak a szelek és zúgnak a viharok körülöttünk. A már forgásban lévő orkán magvában állunk — mint ezer évünkben annyiszor, — hogy egy váratlan pillanat­ban magával rántson minket az eszét vesztett forgatag. De nekünk nem szabad eszünket veszteni! Célkitűzé­seink tiszták és jogosak, ennélfogva látjuk őket és elérjük. Nincsenek ábrándjaink, de van akaratunk és bátorságunk. Akaratunk gerincére építjük hajónkat, amelynek bordái bátorságunk, a külső elemekkel érint­kező és ellenük közvetlen védelmet nyújtó hajóhéj pedig az ész és megfontoltság sima felületű, okos ter­vekkel jól szegecselt palánkjai legyenek. Ilyen hajóban nincs mit félnünk, még az orkán mindent elsöprő dühé­ben is megálljuk helyünket. Húsz esztendő hosszú idő, ha annak minden percé­ben a kitűzött célok felé dolgozzuk magunkat. Soha ki nem alvó akarással valósítottuk meg számos apró ter­veinket, hogy hangya szorgalommal­ egybehordva apró eredményeinket a nagy célnak szolgálhassunk. Nem a dicséret és elismerés az igazi örömünk, hanem a végzett munka ténye, és annak eredményessége a mi jutalmunk. A mi hajónkat célba fogjuk kormányozni, mert jó ha­jónkon immár nemcsak edzett és gyakorlott nagyszerű legénységünk van, ha velük együtt érző, őket szerető parancsnokság is, akiknek útmutatása, szerető gondos­kodása, megfontolt vezénylete a legszebbre, a legjobbra használta fel a legjobb legénységet és a legjobb hajót. De nem is felejtünk! Nem felejtjük az ezer éve járt utak veszedelmeit, a vihart hozó szelek járását, az alattomos zátonyokat, akár nyársaló sziklákból, akár bársonypuha homokból. Nem felejtjük a szirének csá­bító dalát, sem a dübörgő hullámok kegyetlen, kitartó ostromát. És mert nem feffejtünk, emlékezünk dicsősé­günkre, amely mindig akkor volt, amikor erősek, ha­­talamasak voltunk, napsugaras suhanásainkra ezüstkék vizeken, amikor békességben hagytuk, hogy egymásnak örüljünk. De éppen így emlékezünk rá és sohase feled­jük, amikor derék és elpuhultan gyengék voltunk, ami­kor a szirének hangjára hallgattunk és megültük a puha, bársolyos sövényt, annak meleg vizében elerjesz­tettük karjaink izmait, fegyvereinket leraktuk és gon­dolkodás helyett — vezettettük magunkat— örök szé­gyenünkre! Lehet, szabad ezt felejteni? Soha! Enyhítsük meg egy pillanatra önmagunkat bíráló szi­­gorunkat és a Magyar Yacht huszadik esztendős hosszú útján ne felejtsünk visszatekinteni a megindulást jelző nullás kilométerkőre. Ott áll mellette szerény mosolyá­val, lelkes tekintetével egy igazi hajós, egy igazi ma­gyar és ember, baj­társ, minden szépnek és jónak aka­rója, a Magyar Yacht megalapítója, Kleindin Hugó. Hugó Bátyánk! Az Isten éltessen és tartson meg nekünk, mert szeretünk és feledni nem tudunk. Vedd át e napon a tollat, amellyel húsz évvel ezelőtt elindí­tottad a Magyar Yachtot és annak utána, hogy hálánkat és köszönetünket leróttuk Előtted, ma írj Te vezércik­ket nekünk. Kérésünket teljesíteni is fogod és már látjuk is írásodat lelki szemeinkkel, már olvassuk is valamennyien, ami így kezdődik: „Isten, áldd meg a magyart...“ 10046773 TF Könyvtár 1

Next