Magyar Yacht, 1942 (20. évfolyam, 1-11. szám)
1942-01-15 / 1. szám
Lapunk technikai akadályok miatt január hó 21-én jelent meg. XX. évfolyam, 1942. január 15. MAGYAR YACHT Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Előfizetési ár egész évre P. 9.— Megjelnik havonként. Minden közölt szerkezeti rajz vagy terv az illető tervező vá »állalat szellemi tulajdona marad és ezért felhasználni, vagy azok szerint építeni szigorúa • tiltott, azokat az illetők engdélye nélkül bármikép A Balatoni Yacht Club hivatalos lapja Bpest, II., Guyon R. u. 11. Telefon : 164-552 Felelős szerkesztő és kiadó : Benzsay Kálmán. Bpest, II., Mepset u. 8. Telefon: 153*605. Uús& ts-ztc... Huszadik évfolyamába lép a Magyar Yacht. Húsz esztendő hosszú idő, ha valamit meg akarunk őrizni, ha valamit el akarunk érni. És arra is elegendő hosszú idő, hogy felejtsünk. A Magyar Yacht sem egyiket, sem a másikat nem teszi. Megőrizzük magyarságunkat, szent hagyományainkat és megőrizzük azt az ősi képességünket, hogy elismerve mindenki szabadságát, a magunk szabadságát utolsó leheletünkig védelmezni tudjuk minden támadás, ármány és gazság ellen. Megőrizzük a magyarság jövőjébe vetett erős hitünket, megőrizzük karjaink acélos izmait és fegyvereink élét. Nemes versengésre, kemény kiállásra és célratörő harcra neveljük és küldjük fiainkat, hogy csekély számunkban, de a küzdelemre nagyban felkészülten őrizzék meg a nekünk legszentebbet: magyar hazánkat, magyar és szabad életünket, nemzeti becsületünket. És ebben nem ismerünk alkut, hogyan és miképpen! Nem vitatkozunk, mint ahogy nem is vitatkozhatunk. Dúlnak a szelek és zúgnak a viharok körülöttünk. A már forgásban lévő orkán magvában állunk — mint ezer évünkben annyiszor, — hogy egy váratlan pillanatban magával rántson minket az eszét vesztett forgatag. De nekünk nem szabad eszünket veszteni! Célkitűzéseink tiszták és jogosak, ennélfogva látjuk őket és elérjük. Nincsenek ábrándjaink, de van akaratunk és bátorságunk. Akaratunk gerincére építjük hajónkat, amelynek bordái bátorságunk, a külső elemekkel érintkező és ellenük közvetlen védelmet nyújtó hajóhéj pedig az ész és megfontoltság sima felületű, okos tervekkel jól szegecselt palánkjai legyenek. Ilyen hajóban nincs mit félnünk, még az orkán mindent elsöprő dühében is megálljuk helyünket. Húsz esztendő hosszú idő, ha annak minden percében a kitűzött célok felé dolgozzuk magunkat. Soha ki nem alvó akarással valósítottuk meg számos apró terveinket, hogy hangya szorgalommal egybehordva apró eredményeinket a nagy célnak szolgálhassunk. Nem a dicséret és elismerés az igazi örömünk, hanem a végzett munka ténye, és annak eredményessége a mi jutalmunk. A mi hajónkat célba fogjuk kormányozni, mert jó hajónkon immár nemcsak edzett és gyakorlott nagyszerű legénységünk van, ha velük együtt érző, őket szerető parancsnokság is, akiknek útmutatása, szerető gondoskodása, megfontolt vezénylete a legszebbre, a legjobbra használta fel a legjobb legénységet és a legjobb hajót. De nem is felejtünk! Nem felejtjük az ezer éve járt utak veszedelmeit, a vihart hozó szelek járását, az alattomos zátonyokat, akár nyársaló sziklákból, akár bársonypuha homokból. Nem felejtjük a szirének csábító dalát, sem a dübörgő hullámok kegyetlen, kitartó ostromát. És mert nem feffejtünk, emlékezünk dicsőségünkre, amely mindig akkor volt, amikor erősek, hatalamasak voltunk, napsugaras suhanásainkra ezüstkék vizeken, amikor békességben hagytuk, hogy egymásnak örüljünk. De éppen így emlékezünk rá és sohase feledjük, amikor derék és elpuhultan gyengék voltunk, amikor a szirének hangjára hallgattunk és megültük a puha, bársolyos sövényt, annak meleg vizében elerjesztettük karjaink izmait, fegyvereinket leraktuk és gondolkodás helyett — vezettettük magunkat— örök szégyenünkre! Lehet, szabad ezt felejteni? Soha! Enyhítsük meg egy pillanatra önmagunkat bíráló szigorunkat és a Magyar Yacht huszadik esztendős hosszú útján ne felejtsünk visszatekinteni a megindulást jelző nullás kilométerkőre. Ott áll mellette szerény mosolyával, lelkes tekintetével egy igazi hajós, egy igazi magyar és ember, bajtárs, minden szépnek és jónak akarója, a Magyar Yacht megalapítója, Kleindin Hugó. Hugó Bátyánk! Az Isten éltessen és tartson meg nekünk, mert szeretünk és feledni nem tudunk. Vedd át e napon a tollat, amellyel húsz évvel ezelőtt elindítottad a Magyar Yachtot és annak utána, hogy hálánkat és köszönetünket leróttuk Előtted, ma írj Te vezércikket nekünk. Kérésünket teljesíteni is fogod és már látjuk is írásodat lelki szemeinkkel, már olvassuk is valamennyien, ami így kezdődik: „Isten, áldd meg a magyart...“ 10046773 TF Könyvtár 1